Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-01 / 181. szám

▼Márnán, 1954. augusztus %. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 5 A KIMUTATÁSOK BŰ VÉSZEI Vidám aratóünnep X százalékok, a kimutatások gyakran csalóka képet adnak. Első pillanatra úgy tűnik: minden rend­ben van. Amikor azonban az ada­tok, a tények mélyére nézünk, a meglepetéstől sokszor szinte szédül az ember. Tegyünk egy sétát a Lenin Kohá­szati Művekben a számok nyomá­ban s itt-ott álljunk meg és gon­dolkozzunk. A számok makacs té­nyek, — egyben beszédes jelek is. Az első állomás a: kész- és félkésztermékek I kiszállítása és értékesítése. íme a tények: Beszéljünk ezekről tonnában, úgy hogy egy-egy hónap tervét és a negyedévi előirányzatot 100-nak vesszük — ennek megfele­lően alakul a tényleges munka és tervteljesítés. Nézzük az adatokat negyedéven­ként, havonként és dekádonként. Első negyed: I. dek. II. dek. III. dek. Január 23.3 34.7 42.0 Február 23.9 36.4 39.7 Március 17.9 25.9 562 Második negyed: Április 16.4 31.8 51.8 Május 17.7 44.8 37.5 Június 26.5 28.0 45.5 A számok sokat elárulnak. Min­denekelőtt azt, hogy a gyár teljesíti kiszállítási tervét. Ez jó és dicsére­tes dolog. Nem dícséretreméltó azonban az, hogy hogyan teljesíti? Figyeljük csak meg a táblázat ada­tait! Nyomban tapasztaljuk, hogy lé­nyegében az utolsó dekádtól függ a terv teljesítése, vagyis a harmadik 10 napban dől el az egész hónap sorsa. Ilyenkor a tervosztályon be­szélni sem lehet senkivel. Mindenki lót-fut, a vezetők és munkatársaik a fejüket fogják, beleizzadnak, hogy a hajrában az utolsó szál emberig mindenki a fedélzeten legyen s mi­re lezárul a hónap, elküldhessók a jelentést: teljesítettük kész- és fél- készáru kiszállítási tervünket. De arról, hogy hogyan, a százalé­kok nem beszélnek, illetve csak azoknak, aki ért a nyelvükön. Ezek­nek azt mondják, hogy az ilyen helyzetet a hóvégi s a negyedévvégi hajrá jelenti. Mi az oka ennek? A gyárban nem arányosan osztják el a tennivalókat a hónapokra és a dekádokra. _ — Úgy kell dolgoznunk — mond­ják — hogy ellássuk magát, a gyá­rat is félkész anyagokkal és más üzemeknek is időben szállítsunk. Ebből keletkezik a zűrzavar, a lervszerütlenség, mert nem észszerű1, a tervezés és a munka megszerve­zése. Lehet-e változtatni ezen? Igen, lehet. Ennek legfontosabb feltétele a helyes készletgazdálkodás és a jó munkaszervezés. E kettő szorosan összefügg egymással. A műszaki dolgozók törjék a fejüket a meg­oldáson, a párt- és tömegszervezetek legyenek kezdeményezőbbek, fog­lalkozzanak többet a problémával s akkor nem lesz hóvégi hajrá, a szá­mok, a kimutatások a valóságos helyzetet mutatják, nem pedig a zűrzavart. Ne feledjük el: a rend- szertelen kiszállítás kihat a kohá­szattal kooperáló többi üzemre is, szinte rákényszeríti azokat, hogy hasonló módon tervezzenek ... Hasonló furcsaságok tapasztalhatók a tervszerű megelőző karbantartásnál is. Második állomásunk legyen tehát a TMK. Áprilisban a gyár ezt a tervét 98 százalékra teljesítette, májusban 104.6 százalékra. A döntő üzemek­ben azonban ugyanakkor a követke­zőképpen alakult a tervteljesítés a karbantartásnál: Április: Május: Kohó 33.6 36 Martin 42.8 35 Durva 103.0 100 Finom 71.4 75 Persze, a gyár átlagában benne van a vállalat legkisebb üzeme is. De mennyivel szebb képet adna a kimutatás, ha a négy legnagyobb üzem is hiánytalanul karbantartási tervteljesítésről adna számot. Akkor a martin például nem lenne adós 18 ezer tonna acéllal... Jelenleg vi­szont a gyár összeredményét a ki­sebb, a kisegítő üzemek tervének túlteljesítése adja. Ez igy nem he­lyes. Mi okozza, hogy a kép a TMK- tervnél sem reális, hogy a döntő üzemekben ilyen gyenge a megelő­ző karbantartás? Elsősorban az, hogy általában csak a forgó, mechanikus dolgokra fordítanak gondot.., A vasszerke­zetek, csatornák stb .... gondozása kivül esik a feladatkörön. Helyes-e ez? Egyáltalán nem. A legsúlyosabb hiba azonban tnégsem ez.., * A hibák főoka, hogy TMK tervkészítésénél nem a szük­ségletet veszik figyelembe. Nem úgy készülnek a gyárban a karban­tartásra, hogy mit kellene, hanem hogy mit tudnak elvégezni. Ez okoz­ta azután, hogy a martinban egy­másután álltak le a kemencék terv­szerűtlen javításra, karbantartás­ra. Világos, hogy végső fokon a tervteljesítés sínyli meg a hanyag­ságot. A májusi 104.6 százalék például azért sem lehet reális, mert nem minden tényezőt vettek figyelembe. A csatornákat például nem tartják valami jól karban. Jön egy na­gyobb eső — a viz nem tud lefoly­ni, a csatorna eldugul és kész az üzemzavar. Tehát a szükségletnek megfelelő, előrelátó tervezésre és munkára van szükség. Sokat írunk és sokat beszélünk az energiával való takarékosságról. Nos, erről a Lenin Kohászati Mű­vekben továbbra is sokat kell be­szélni, de még többet tenni. Ezzel kapcsolatban is vannak hangzatos jelentések: „ennyi és ennyi energiát takarítottunk meg stb...." A jelentések, a kimutatások azon­ban itt se mutatják a valóságos helyzetet. Vegyük például a durva- hengerdét... Ez a harmadik állo­más, a számok tengerében való sé­ta közben. Tudvalévő, hogy a durva a mar­tintól kapja a hengerléshez az anya­got, az öntecset... Az öntecsát­adással azonban gyakran baj van.. — Mennyit késik — kérdezik az acélműtől a durvában. — Körülbelül fél órát — vála­szol a martin. — No jó, addig nem hozunk hi­deg Öntecset — intézik el az ügyet a hengerészek. Ez a kézlegyintés óriási károkat okoz. Nem hoznak hideget, mert félóra múlva a martin úgyis küld meleganyagot... Az izzító kemence addig üres... Fűteni kell, mert nem engedhetik lehűlni, ehhez pe­dig szénre, energiára van szükség, — hiába. Az ilyen gondatlan munka miatt például az év első öt hónapjában annyi volt a kemencék üres járata, állási ideje, az energiaveszteség, mint két kemence 100 napi üzem­ideje. Ezzel nőtt az üzem fajlagos energiafelhasználása, de az ilyen energiafelhasználás nem gazdasá­gos. I örök ellenségünk a selejt megrabolja a népgazdaságot és személy szerint minden dolgozót. Ezen a területen is igen visszás helyzet alakult ki az utóbbi időben a Lenin Kohászati Művekben. A selejt általában csökkent, a selejt­kár mégis nagyobb lett. Hogy le­het ez? Beszéljenek erről is a számok. Vegyük a selejtet százalékos és forintértékben az elmúlt félévben. Mindkét esetben a januári helyze­tet 100-nak tekintjük. jan. febr. márc. ápr. máj. fűn. pénzérték: 100 104 127 123 134 135 százalék: 100 108.5 107 115.6 105.5 115.5 A kimutatás tehát híven igazolja, hogy a százalékos értékelés nem fe­di a tényleges helyzetet. Miért'’ Azért, mert a selejtkár az értéke sebb gyártmányok felé tolódott el. A 2 százalékos selejtkár sokkal na­gyobb egy 100 ezer forintos gyárt­mánynál. mint egy 50 ezer forintos­nál. S többségében a selejt mosf a drágább anyagoknál ütötte fel a fejét. Tehát a százalékos értékelés azért nem mutatja a selejtkár fo­rintban kiszámított értékét, mert nőtt R termelési érték. Miből adódik a selejt? Hogyan változtak egyes területen a selejt okai? Ez év első negyedében csökkent a Junker, a szakadás és a gázhólya- gosság miatti selejt. Ugyanakkor nőtt a repedésből és egyéb okból adódó selejt. A II. negyedévben már fordított volt a helyzet. Ami az I. negyedben csökkent, a II. negyedben nőtt és viszont. Nagyon meggondo­landó és fontos probléma, miért nem tudunk a gyárban a selejt elleni harcban egy területet úgy otthagy­ni, hogy az rendben legyen. Azért, mert nem tudunk egyszerre több iránvban harcolni. Állandó ellenőrzésre, jó technoló­giára és mindenekelőtt a hibák szi­gorú számonkérésére van szükség. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy csökken a selejtszázalék, ha a pénzbeli veszteség emelkedik, mert ez a lényeges. Ez a tudat vezessen bennünket a selejt elleni harcban. A gazdaságos termelés megvalósí­tásáig még sok a tennivaló a gyár­ban. Most az alkotmány ünnepére való készülődésben minden eddigi­nél jobban fogjuk meg a munka vé­gét, ne engedjük, hogy felületes eredmények megtévesszenek, be­csapjanak bennünket. TÖTH FERENC Nagyszerű hangulatban szórakoznak a boldvai Kossuth termelőszö­vetkezet tagjai és a vendégek a vidám aratóünnepségen. Perkupa kö?ség dolgozói az árvízkárosultakért Perkupa község dolgozó pa­rasztjai egy akarattal ajánlot­ták segítségüket az árvízsujtotta lakosságnak. A községben 2060 forint készpénzt és több mint 7 mázsa vegyes terményt gyűjtöt­ték össze. Dicséretes ez az együttérzés annál is inkább, mert az esőzések következtében két esetben náluk is kiáradt a Bódva folyó és több mint 300 holdnyi kaszálóról elvitte a szé­nát. Ennek ellenére a falu lakói odaadással segítettek a dunai ár. víz károsultjainak, ki-ki tehet* ségéhez mérten. A kultúrotthon vezetősége még külön is segít. A napokban Jósvafő községbe látogatott el a kulturcsoport, vírsáraapépedig Szendrő községben' vendégszo* repel. A bevételt az árvízkáro-* sultaknak ajánlották fel. PETŐ SÁNDOR' vb. elnök. iiiiiiiiiMMMiHiiiMii»iiiiiiimuiiinniiiiiiiiiMniiiHMnniiMi::iiuiiiimiiiMMiiMiiimiMiin»iiiiiMiiiiiM[i[iiMiiiiiiiiimMiiiiiiiniiiimiiiniinMmiiiimHmiMiiiiiiMiiiiiMiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiniiMiiimiMiiiiiiiiMMiiiiMMiiMiiimnHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A kis Kerekes fiú elmélázva üldögélt egy csomó kőtörmeléken. Gondolatai va­lahol a távolban kalandoztak. Ki tudná megmondani mi minden for­dul meg egy fiatal fiú fejében, kü­lönösen ha paräncsilag oda van szö­gezve egy helyhez. Persze jobb lett volna nekivágni a határnak, baran­golni a nyári napsütésben, vagy vé­gignyargalni a csöndes, poros, falusi utcán, s utána megpihenni valame­lyik lombos fa hűvösében. De a szü­lői parancs, az parancs, s szülei pa­rancsba adták, hogy ne hagyja ott az épülő házat, vigyázzon az anyag­ra, nehogy megrövidítse őket valaki akár egy téglával is. A család ugyanis házat épít. Széliét, kényel­meset, ahol nem kell szorongani, megférnek bőségesen. Ült hát a fiú és nézdegélt. Bele­bámult a vakító napba, majd tekin­tete körbejárta a háztájat. Az útori szekerek zörögtek a határ felé, s tá­vol a domhajlatról idelátszott a ka­szák csillogása. Aratnak. Arat szinte az egész falu. Néhol már hosszú so­rokban mutogatják magukat a kö­vér keresztek, másutt még érintetle­nül bólogatnak a dús búzakalászok. Az egyik háztetőről galambok fe­hér raja röpppnt fel. Szárnyuk csat­togva hasította a levegőt. Elhúztak a Lukácsék háza felett, a búzamezők felé. A fiú érdeklődve követte a fürge csapat útját, míg belevesztek a messzeségbe. Az úton árpával megrakott szekér zörgött, s a gyerek már éppen arra fordította volna a fejét, amikor te­kintete megakadt a Lukácsék háza ajtaján. Az ajtón valaki félrebillen­tette a függönyt, azután kilépett az udvarra és eltűnt az istállóajtó mögött. A gyerek felállt és tovább figyelte az udvart, mert igencsak furcsál­lotta a dolgot. Reggel jól látta, hogy Lukácsék, az ember is, az asszony is, elindultak a határba, nem ma­radt otthon senki. Ki lehet hát a lá­togató, aki olyan otthonosan mozog a portán a család távollétében. Nemsokára megjelent az alak az is­tállóajtóban. Óvatosan körülnézett, s ahogy az utca felé fordította a fe­jét, a fiú felismerte Szesze Antalnét. Az egy pillanatig tétovázott, majd a kerten keresztül távozott a portáról. A gyerek nem törődött vele, hiszen Szeszéné távolról rokona a Lukács- családnak, Igaz, hogy most Hangád A kulákasszonyt rajtacsípték... csőn lakik, de biztosan a rokonait kereste, s mivel nem talált otthon senkit, hazaindult.., Késő délutánra járt már az idő, ami­kor Lukács, meg a felesége haza­tért. Lukácsné vacsorafőzéshez ké­szülődött, de maga se tudta minek, bement a belső szobába. Egy pilla­natig gondolkozott is, hogy mit akart, amikor megpillantotta a nyi­tott szekrényajtót. Meghökkent, hi­szen jól emlékezett rá, hogy reggel mindent bezárt, rendben hagyta a lakást. Nem tudta miért, mindjárt a megtakarított pénzre gondolt, s úgy ugrott a szekrényhez, mintha meg­csípték volna. Benyúlt az egyik ru­hazsebbe. Ott is maradt egy darabig a keze. Az arca elfehéredett, s csak a szekrényajtó tartotta az össze- eséstől. A megtakarított pénz, 1250 forint, nem volt sehol. Jajgatva, kia­bálva szaladt ki a lakásból. —Pista, Pista, — kiáltotta férjének, — el­lopták a pénzünket. — Most már ketten szaladtak a nyitott szekrény­hez, a pénz azonban, amiből a la­kást akarták rendbehozni, amit ne­hezen gyűjtögettek, nem volt sehol. Valaki elvitte... A Kerekes gyerek elszundított a lakásőrzésben, s arra ébredt, hogy valaki igen jajveszékel a közelben. A hangok a Lukács-porta felől szű­rődtek, s amint odanézett, látta, hogy Lukácsné sírva járkál az ud­varon. Még azt is kivette a sírásba- fuló hangokból, hogy valami pénz­ről van szó. S maga se tudta miért, hirtelen a délelőtti látogató, Sze­széné jutott eszébe. Megindult a Lukácsék háza felé. Lukácsné ami­kor meghallotta Szeszéné nevét, hir­telen abbahagyta a sírást. — Na, ha ő itt járt, csak ő vitte el a pénzt — mondta a férjének, mert a na­pokban kért kölcsön. Én megmutat­tam, hogy van pénzünk, de nem ad­tam, mert hiszen nekünk is kell. Azt is látta hova tettem. Lakáé. nem sokat gondolko­zott, kerékpárra ült és elkarikázott Hangács felé, —■ olyan gondolatoktól űzve, hogy ha a „sze­retett rokont1' útban találja, ott üti le nyomban. Ha az úton nem is, de otthon megtalálta. Éppen krumplit hámozott. Lukács erőt vett indula­tán, annál is inkább, mert Szeszéné magaviseletén azonnal látta, hogy jó nyomon jár. Az asszony elsápadt, hápogott, még a széket is fordítva tette elébe, hogy üljön le. Az ember azonnal a tárgyra tért: — Sógorasz- szony, maga elhozta a pénzünket.— Az egyenes kijelentésre koppanva hullt ki a kés az asszony kezéből, de tagadott. — Ugyan mán, hogy hoz­tam volna el a pénzt. Nem is jár­tam nálatok. — Nem?! — kérdezte kemény hangsúllyal a férfi. — Hát én csak azt mondom, hogy ha reggelre nem lesz meg a pénzünk, maga látja a következményét. — Ezzel kifordult az ajtón. Éjiéi I erős kutyaugatásra éb- 1 redtek Lukácsék. Az ál­lat dühösen marta, harapta a kaput. Végülis Lukács kiment, de nem lá­tott sehol semmit. A kutya ugyan szaladt a kert felé, a kukoricás felé, mintha hívta volna gazdáját, de a kukorica szélétől nem ment tovább. Reggelre kelve Lukácsné egy pisz­kos rongycsomagot talált a kapu előtt. Felvette és kibontotta. Kilenc- százhatvan forint volt a csomagban, tehát 290 forint hijjával az ello­pott összeg. Az asszony most már nem teketóriázott tovább, jelentette a dolgot a tanácselnöknek, az elnök pedig azonnal szólt'a rendőrségnek. Harmadnap kékszínű borítékot kap­tak Lukácsék. A feladó neve hiány­zott róla, a levélben azonban hiány­talanul benne volt a 290 forint... Szeszénét letartóztatta a rendőr­ség... Szesze Albertékról tudni kell egyetmást ahhoz, hogy egy pillanatig se gondolja bárki: Szeszéné tette egyszerű félrelépés volt csupán, s talán a nagy szükség vitte rá. Jól kitervelt lopás volt ez és úgy hírlik, nem is az első, nem is a második. A Szesze-család „jó­gazdának'1 számított Alsóvadászon. Több mint harminc hold földön gaz­dálkodtak, dolgoztatták a cselédet. Szép házat építettek, úgy éltek, mint Marci Hevesen. Híztak a má­sok zsírján* egészen a felszabadu­lásig, sőt még utána is két-három. évig. Híztak volna még tovább is* azonban közbeszólt a nép. Szesze Albertet felelősségre vonta az állam* mert nem teljesítette beadását, nem fizette adóját, rá se hederített a törvényekre. Ült, több, mint egy esztendőt, majd földje egyrészét leadta az államnak, másrészét ta* gosították, ő pedig átvedlett üzemi munkássá. Alsóvadászról átköltöztek Hangácsra, jobb napokat remélve. Közben Sze­szénét is csak az amnesztia mentét-i te meg a büntetéstől. Ez azonban nem gátolta Őket, hogy ismét be na csapják az államot, ott, ahol tud-1 ják. Például a lakással. Alsóvadászi lakásukban, mivelhogy Hangácsra költöztek, lakó lakott. Amikor az kiköltözött, a tanács egy bányász* családot költöztetett volna Szeszé* ék lakásába. Szesze azonban felieb* bezett, hogy neki kell a lakás, mért Dicházán fog dolgozni az állami gaz­daságban s így hazaköltözik. A fel-* lebbezést elfogadták a járási tana* csőn s a lakás azóta is üresen áll. Mint a tanácselnök mondja, nem sokáig, mert most már végére jár* nak a Szesze-ügynek, végérvénye* sen , . , A Lukácsék pénze tehát meg lett* s a napnál is világosabb, ki volt a tettes, hiába tagad rendületlenül Szeszéné. De alighanem meglesz a többi elveszett pénz is. Mert nem­csak Lukácsék pénze tűnt el, s mind hasonló körülmények között. Külö­nösen a rokonságát rövidítgette Szeszéné. D. Kiss Józseféktól pénzt kért kölcsön. Kapott. Vasárnap, míg a család távol volt, eltűnt az egész pénz, 1200 forint. Szeszéné látta* hol tartják a pénzt. Budai Ferencné 900 forintja hasonló körülmények között tűnt el. Vig Mihály tsz tag, aki a tanyán lakik, szintén így járt már jórégen. Ott is Szeszéné lát­ta, mennyi pénz van. Mindezt sike­resen, gyanútlanul űzte a kulák* asszony, egészen mostanáig, a Lu* kács esetig. Míg mások dolgoztak* ő pénzt lopott. Hiába ■—, így szokta meg éveken keresztül. Élősködni, a mások verejtékén. No, de most le* zárul a Szeszéné ügy Is * *, végér* vényesen. *, Barcsa Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom