Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-11 / 189. szám
Szerda, 1954 augusztus ti. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Pártélet _________* Vigyenek életet a pártcsoportak mutakájába, harcoljanak jobban a fogyatékosságok ellen az „Április 4“ Gépgyár kirendeltségének kommunistái Á- SAJÓ VÖLGYÉNEK legszebbek részén épül hazánk egyik kiemelkedő alkotása: a Borsodi Hőerőmű. E hatalmas létesítmény felépítése országos ügy. A tervek szerint az üzem 1956. év végére kezdi meg a termelést. Óriási jelentőségét mutatja, hogy biztosítani fogja az épülő kombinát gőz- és energiaellátását, Kazincbarcika, az új szocialista város fűtését és egész Észak- magyarország energiaellátása mellett nagyban hozzájárul az ország energiaszükségletének fedezéséhez is. A szorgos kezek nyomán napró!- napra épül, növekszik a Borsodi Hőerőmű. 16 kisebb-nagyobb vállalat dolgozik az építésen. Ott van köztük az „Április 4” Gépgyár kirendeltsége is, amely a hőerőmű tápvezetékeinek felszerelését végzi. A kirendeltség dblgozói igyekeznék eleget tenni kötelezettségüknek. Hónapról-hónapra túlteljesítik előirányzatukat. Júliusban például 115.7 százalékos teljesítést értek el s emellett még 44.200 forint béralapmegtakarításuk is volt. E ragyogó fegyvertények dicsérik a kirendeltség dolgozóinak jó munkáját. A SZÉP EREDMÉNYEKBEN ben- ne -van a pártszervezet, a kommunisták jó' munkája is. Az elért siketnek van azonban náluk egy igen róSsz következménye. A pártszervezet valósággal megrészegedett az eredménytől és ennek láttán elhanyagolja a politikai tömegmunkát, az állandó felvilágosítást — mondván — úgy is megy itt a munka, nincs szükség erőltetésre. E ferde nézet alapján a pártvezetőség nem használja ki a lehetőségeket és nem aktivizálja a pártcsoportokat, a kommunistákat a több, jobb, olcsóbb termelésre. Pedig a pártcso- portoknak van a legnagyobb lehetőségük, alkalmuk a dolgozók nevelésére, a velük való foglalkozásra. A pártcsoportok ismerhetik legjobban a dolgozók bajait, problémáit, ők tudnak világos és érthető választ adni a felmerülő kérdésekre. A legjobban ők tudják erősíteni a párt és a tömegek kapcsolatát. Mégis a pártszervezet — mely .mindezt jól tudja — megfeledkezik a pártcsoportokkal való foglalkozásról. A pártvezetőség nem hívja őket össze rendszeresen értekezletre; csak szükség esetén, nagyobb kampány- feladatok végrehajtása előtt. Egyszóval hiányzik a tervszerű irányítás. így persze nem csoda, ha a pártcsoport-bizalmiak is elhanyagolják a csoportos megbeszéléseket. A pártszervezetnek három pártcsoportja is van, de csak papíron működnék. Nem nevelik a dolgo- I zókat, nem harcolnak a hibák kö- I nyörtelen megszüntetéséért, a bizalmiak munkáját csupán a tagdíjak összeszedése jelenti. Szurdán János elvtárs pártcsoportbizalmi például mindent maga akar elvégezni. Csoportja többi tagjának viszont nem ad megbízatást. De ugyanez tapasztalható a másik két pártcsoportban is. A POLITIKAI MUNKA lebecsülésének súlyos következménye kirívóan megmutatkozik a munkafegyelem sorozatos megsértésében. Júniusban például 32 igazolatlan műszakmulasztás Volt, júliusban már 88. Nagy hiba az is, hogy sokan nem használják ki a munkaidő 480 percét. Júniusban 84, júliusban pedig 62 dolgozó — kb. 10—15 percet — késett a munkából. Ha ezt az időt is becsületesen kihasználták volna, nyilvánvalóan előbbre tartanának a munkálatokkal, s a terv- teljesítéssel és a kereset Is magasabb lett volna. Másik igen súlyos hiányosság, hogy a pártszervezet és a szakszervezet vezetői nem fordítanak kellő gondot a versenyagitációra. A népnevelők nem mozgósítanak a na- gyobb termelési eredmények eléréséért, nem beszélnek alkotmányunk jelentőségéről. Pedig augusztus 20- ról, a nép alkotmányának születése napjáról sokat lehet beszélni. A példák sokaságát maguk a dolgozók mondják el, hogyan éltek a múltban, az „ezeréves alkotmány" országában. Ugyanakkor igen sokat lehet a máról beszélni, a gyarapodásról, az új életről. Nincs szebb kötelesség ennél a népnevelők számára. A pártszervezet mégsem segíti a népnevelőket, nem ad nekik konkrét agitációs érveket munkájukhoz. A pártszervezet faliújságja is sokat elárul. Nincsen szerkesztője sem. A faliújságon csak egy-két cikk van kifüggesztve, de azok is már régen elvesztették időszerűségüket. Ezeken a hibákon a pártvezetőségnek a legrövidebb időn belül javítani kell. Nem gazdája a munkaversenynek a szakszervezet vezetősége. Nem biztosítja a verseny nyilvánosságát. Pedig a dolgozók nap mint nap szeretnék tudni, hogyan állnak tervük és vállalásuk teljesítésével. Hogy mennyire elhanyagolja a szakszervezet vezetősége a verseny nyilvánosságát, arra jellemző, hogy az elmúlt napokban is a július 29-i értékelést lehetett olvasni a versenytáblán. De ebből az értékelésből sem lehet sokat kiolvasni. Egy név, egy százalék csupán az egész, így hangzik: „A Bereznai-brigádból 4 fő 318 százalékot ért el”. Hogy kik érték el, mikor és hogyan, arról már nem szól a versenytábla. Az agitáció lényege pedig éppen az, hogy személy szerint dicsérje az élenjárókat, ismertesse a jó munka- módszereket, feltárja a hibákat, serkentse a lemaradókat. Helyesebben tenné Hodák Vince ÜB elnökhelyettes, ha munkaidejének jelentős részét nem aktaaláüráspkkal töltené el, hanem többet foglalkozna a munkaversenhyel, a dolgozók ügyes- bajos dolgaival. Az ilyen verseny- tábla nem köti le a dolgozók figyelmét. nem tanulnak belőle. AZ „ÁPRJLTS 4” gépgyár kirendeltségének dolgozói e hibák ellenére igen szép felajánlást tettek augusztus 20 tiszteletére, alkotmányunk ünnepére. Spiczmüller elvtárs brigádja például többek közt vállalta, hogy a csövezés nyomáspróbáját határidő előtt két nappal elvégzi. Goda László brigádja az olajtároló szerelési idejét 10 százalékkal rövidíti le alkotmányunk ünnepéig. Pe- tor Pál brigádja felajánlotta, hogy a tápvízvezeték szerelését a huszon- hármas szintről a tápvízszivattyúig felszereli és rögzítik a vezetéket. De sorolhatnánk vég nélkül a lelkes felajánlásokat, amelyekben a dolgozók hálájukat, szeretetüket fejezik kj pártunk iránt az alkotmányban biztosított jogokért. E nagyszerű vállalások sorsáról azonban Barna József párttitkár elvtárs semmi tájékoztatást nem tud adni. Nem tudja, hogyan teljesítik a dolgozók felajánlásukat, ki maradt el, ki jár az élen. Érthető is, hiszen nem ellenőrzi a termelést, a vállalások teljesítését. így fordulhatott elő az is, hogy amikor érdeklődtünk a legjobbak iránt, Barna elvtárs a verseny felel őshöz fordult. Súlyos hiba ez, amiből okulnia kell Barna elvtársnak, a pártvezietőség tagjainak, de a pártszervezet minden tagjának is. Mennyivel nagyszerűbb eredményeket mutathatnának fel, ha mindezek a hiányosságok nem fékeznék a dolgozók aktivitását, ha a pártcsoportok jól dolgoznának, s ha a pártszervezet ismémé a legjobb kádereit, tudná, kire mit bízhat, ismerné a gazdasági munka legfőbb kérdéseit is. A DOLGOZOK azt várják a párt- szervezettől és tagjaitól, hogy az eddiginél sokkal jobban törődjenek velük, segítsék őket a mindennapi munkában, problémáik, nehézségeik orvoslásában. Segítséget várnak abban is, hogy augusztus 20 tiszteletére tett vállalásukat teljesíteni tudják. Ehhez azonban az kell, hogy a pártszervezet javítsa ki a hibákat, mozgósítsa a pártcsoportokat. Ez mind hozzájárulás lesz ahhoz, hogy a Borsodi Hőerőmű mielőbb dolgozó népünket szolgálja. T. A. EGY KIS FALU NAGY SZEGYENE z elmúlt napokban rövid hír jelent meg az „Eszakmagyar- ország“ első oldalán arról, hogy az alig több mint 700 lakosú kis Gagy- btttor községben az idén nagyszabású, mintegy 300.000 forint értékű beruházások folynak. Ezekután jogos volna a gagybáto- riak sértődése, ha valaki szülőfalujukat „istenhátamögöttinek’1 nevezné. Hiszen van már rendszeres autóbuszjáratuk, kultúrházuk s az elmúlt évben csak az útépítésre 100.000 forintot költhettek. A falu házainak zömét már piros cserép fedi, gyermekeik, iskolába járnak, van már jónéhány egyetemista legényfiúk és katonatisztet is adtak már a hazának. 'Az idén tovább épül-szépül a kis falu. 202.000 forintos költséggel most épül az új, korszerűen berendezett iskola. Átépítik a kultúrházat. tatarozzák a régi iskolát és 50.000 forintért új útszakaszt építenek. Egy évtizeddel ezelőtt, a vármegye urai talán azt sem tudták, hogy van egy Gagybátor nevű községük. Legalább is erre mutat, hogy amikor a vármegye költségvetését összeállították, Gagybátor sok hasonló kis faluval együtt, mindig kimaradt a listáról. Pedig ők is fizettek adót, jóval többet mint ma. 1V/fa a község egyetlen lakosa sem kérdezi — mint cr múlt rendszerben jogosan kérdezte, hogy hová lesz az adóba fizetett pénz? Ellenben most a gagybátoriak szégyene, hagy a dolgozó nép állama nekik teszi fel a kérdést: „hol maradnak adóforintjaitok, miért nem teljesítitek beadástokatt Miből adjunk évente számotokra százezreket A gagybálori dolgozó parasztok szorgalmas, jó gazdák. Az idén is i gazdagon arattak s jó munkájuk nyomán bőséges termést ígérnek a kapások. Szép az állatállományuk is. Ügy látszik azonban, nem tudják kellőképpen megbecsülni boldogabb életüket. Vájjon miért nem teljesítik állam iránti kötelességüket? Rövid vizsgálódás, néhány beszélgetés után könnyű erre választ adni. Még csak igen kevesen, de lehet, hogy senkisem pirított rá a gagy- bátoriakra. A tanács helytelen, népszerűséget hajhászó úton jár. A tanács tagjai még a falu kulákjaival is himestojásként bánnak. Bikházi Miklós 27 holdas kuláknak például 25.000 forint adótartozása van. A Vadas-testvérek sem maradnak el sokkal mögötte és Rubi István, aki nyolc éve nem fizetett adót, szintén a kulákok példáját követi. A tanácstagok sem mutatnak példát a falunak. Fügéi Ferenc tanácselnökhelyettes például — aki különben jó munkát végez és nagyon becsületes ember — sem rendezte még adóját. Így azután nem csoda, ha az esedékes adófizetéssel sehogyan sem állnak. A sertésbeadásnak csak 27, a vágómarhabeadásnak 81, a tojásbeadásnak 80, a baromfibeadásnak 45, a fejbeadósnak pedig csak 23 százalékban tettek eleget. Most a jó termés ellenére, a gabonabeadás sem halad rendesen a faluban. Kevés telt zsák jut el a cséplőgéptől a be- gyüj tőhelyre. A gagybátoriak végre már megelégelhetnék ezt a szégyent. A tanács fogja keményebb kézzel azokat, akik tudatosan szabotálják az állam iránti kötelesség teljesítését. Beszéljenek például a 202.000 forintos költséggel épülő iskoláról és mondják meg, hogy ez nem Gagybátor, hanem más községek becsületes adófizetőinek forintjaiból épül Az encsi járási tanács és a járási begyűjtési hivatal is törődjön többet Gagybátorral. A falu szégyenében ők is osztoznak. Vegyék csak számba, milyen segítséget nyújtottak eddig Gagybátornak, hogyan támogatták a községi tanácsot? Miért küldtek ki Gagybátorra szinte kéthetenkint más és más ,/elelőst“. J ipcsei István elvtárs, a gagy- bátori tanács végrehajtóbizott. ságának titkára már maga sem tudja, ki patronálja a községet. Kora tavasszal egy Takács nevű elvtárs hallgatta meg a tanács problémáit és ígérte: „segítünk a bajon, rendben lesz minden...“ Azután visszament Encsre. Két hét múlva más valaki jött a járástól. Az új „patronáló" is meghallgatta a kéréseket, azután megígérte, hogy mire. legközelebb jön, segítséget ad a helyi tanácsnak. A baj ott van, hogy a legtöbb „patronáló“ csak a kérések meghallgatásáig jutott el, de komoly segítséget már nem adott, mert ismét más jött helyette. Az encsi járási tanács és a gagy- bátori tanács, valamint a falu kommunistái most már látják, hogy hol a baj. Közös és sürgős feladatuk, hogy minél előbb végleg felszámolják a gagybátoriak szégyenét, behozzák a lemaradást a beadásban, hogy augusztus 20-án az alkotmány ünnepén, ne mondhassa már senki a gagybátoriaknak: ti csak 'a jogokat élveztétek, de kötelességeiteket nem teljesítettélekl GYERMEKSORS OLASZORSZÁGBAN ... ...ÉS NAlVl\l< Ózdi gyerekek boldog, gondtalan élete a bölcsödében. Gyorsan halad a cséplés a gönci közös szérűn Gönc községben gyorsan halad a cséplés, mert öt-hat dolgozó kivételével valamennyien közös szérűre hordtak. A hordásnál kölcsönösen segítették egymást, így kiesés nélkül halad a munka, jól ki tudják használni a gép kapacitását. Akik elcsépelnek, cséplőgép alól teljesítik beadási kötelezettségüket. Hiba azonban, hogy a vilmányi gépállomás felületes munkája következtében előfordul, hogy a megengedettnél • is magasabb százalékú a szemA csépléssel egyidőben halad a gabonabegyüjtés és az adófizetés. Horváth Béla, Lakatos János, Tu- rinszky János, id. Soltész Ferenc és Koleszár Jánosné dolgozó parasztok egész évi beadásuknak és adófizetésüknek eleget tettek már. Példájukat többen követik a faluban. Lemaradás van azonban a tarlóhántásnál és a másodnövényeit vetésénél mind a termelőszövetkezet, mind az egyénileg dolgozó parasztoknál. SZADECZKY ISTVÁN 'tudósító)
