Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-10 / 188. szám

ÉSZAKMAGMORSZffl r Külön bizottságot alakit a megyei tanács a miskolci lakásproblémák megoldásának kidolgozására Az alma és a fája V*. .J AZ MDP BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPDA X. évfolyam 188. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1954 augusztus 10, kedd Az alkotmány ünnepe: a munkás-paraszt szövetség napja 99 Tj élű tán i óra tájban fejeztük "* ^ óe az aratást. Búcsúzáskor Tiszta vicz Lajos, Vörös Lajos és Ba­lázs József rudabányai bányászok na. gyón hívtak bennünket: De jöjjenek el ám augusztus 20-án hozzánk. Együtt dolgoztunk, ünnepeljünk együtt is — mondták. Mi megígértük a segítő és vendégszerelő bányászoknak, hogy elmegyünk. A kocsiról mégegyszer visszakiabáltak: — Eljövünk máskor is, ha segiieni kell. Mi pedig vala­mennyien utánuk néztünk s integet­tünk. Bármikor jönnek, mindig nagy szeretettel várjuk őket." így írt szer­kesztőségünkhöz küldött levelében Tyukodi István, a rakaeaszendi tsz elnöke. És hány ilyen barátság született, vagy lett szorosabb az idei aratás­ban! Akik együtt dolgoztak a bő termés betakarításán, most együtt akarnak ünnepelni az alkotmány napján.-Szerkesztőségünkhöz szinte na­ponta érkeznek a levelek, amelynek írói arról számolnak be, hogyan ké­szülnek az augusztus 20-i munkás­paraszt találkozóra. Ki szervezte ezt? Senki! De minek is kellett volna szervezni, hiszen nem újkeletű a munkások és parasztok barátsága, szövetsége. Mély történelmi gyöke­rei vannak már ennek a barátság­nak. Amióta a munkásosztály ki­bontotta a harci zászlóját, s célul tűzte ki a kapitalista rendszer meg­döntését, a dolgozó parasztság min­dig reménykedve nézett a jövőbe, efrezte, hogy a munkásosztály győ­zelme a dolgozó parasztság felszaba­dulását is maga. után hozza. A mun­kásosztály pártja, a Kommunista Párt több évtizedes harca fényes bizonyíték arra, hogy a dolgozó pa­rasztság mindig számíthat a mun­kásosztály segítségére. A magyar paraszt sorsa évszá­^ zadokon keresztül nyomor és pusztulás volt. A dúsan -termő föl­dekről alig jutott betevő falat azoknak, akik a rögöt verejtékükkel öntözték. Nem árt, ha mégegyszer felidézzük a múltat, hadd emlékez­tessünk arra, honnan is indultunk el. Megyénkben a föld 43.8 száza­léka egynéhány földbirtokosé volt. A többi nagyobb részben a kulá- koké, papoké volt. A parasztok százezrei a földnek mindössze 27.7 százalékával rendelkeztek. Gróf Ká­rolyi 46 ezer, Koburg herceg közel 36 ezer holdon uralkodott. A Szovjet Hadseregnek a fasizmus íplett aratott világtörténelmi jelen­tőségű győzelme megteremtette alap­jait a parasztság ezeréves álma megvalósításának. A párt vezetésé­vel valóság lett a jelszó: a föld azé lett, aki megműveli. Nagyon sok nincstelen dolgozó parasztnak dob­bant igen nagyot a szíve a boldog­ságtól, amikor először eresztette ekéjét saját földjébe. Emlékezzünk vissza az 1945-ös időkre. Föld az volt ugyan, de meg is kellett valamivel művelni. Ki volt az, aki a parasztság segítségére sietett: a munkásosztály. Küldte a gépeket, a műtrágyát, hogy a föld igazi gazdái megkezdhessék az új életet. S a munkásosztály volt az, amely kiállt, amikor meg kellett vé­deni a földet. Azóta a munkás­paraszt barátság testvéri szövetséggé fejlődött. Az elnyomott, kisemmi­zett parasztból öntudatában megnö­vekedett, jómódú, művelt dolgozó paraszt lett. Olyan, akinek már nem kell félnie a holnaptól, akinek a háta mögött nincs ott a botosispán, akit nem fenyeget a végrehajtó dobja. Megjelentek a gépállomások a fa­luban. A Szovjetunió baráti segít­sége révén olyan gépeket kaptunk, mint például az arató-cséplő kom­bájn, s a lánctalpas Sztalinyecek, amelyek megkönnyítik a parasztság munkáját. Csak a mi megyénkben 24 gépállomás működik és az idén már 173 aratógép, 37 kombájn segí- tétt az aratásban. U a megnézzük a főiskolák és egyetemek statisztikáját, azt latjuk, hogy egyre növekszik az is­kolákban is a parasztfiatalok szá­ma. Sorra épülnek a falvakban a kultúrotthonok, iskolák, egyre több a könyvtárak száma. Pártunk megmutatta az utat a könnyebb munka, a jobb élet felé. Ez az út a nagyüzemi gazdálkodás útja. Szocialista iparunk megterem­tette ennek is az alapját. Egyre nö­vekszik megyénkben a milliomos termelőszövetkezetek száma. 74 köz­ségünk termelőszövetkezeti község lett. Dolgozó parasztságunk tudja, hogy mindezt a felemelkedést a munkás- osztálynak köszönhetik. Egy évvel ezelőtt jelent meg a párt és kormány határozata, amely kimondja, hogy: az eddiginél foko­zottabb mértékben növelni kell a munkásosztály és az egész dolgozó nép életszínvonalát. Ennek útja pe­dig a mezőgazdaság fokozottabb fej­lesztése. Azóta a határozat megvaló­sításán dolgozunk. Bányászaink több szenet adnak, hogy jobban dolgoz­zanak az erőművek. Kohászaink jobb minőségű acélt, vasat gyárta­nak, a gépgyárak dolgozói határidő előtt teljesítik tervüket, egyre több gépet szállítanak a falunak. A dol­gozó parasztok azon munkálkodnak, hogyan tudják növelni a termésho­zamot, hogyan lehet több állatot tar­tani mint ezelőtt. Ez a jólét útja. A város a falu felé, a falu a város felé fordul, hogy kéz a kézben, együttes erővel teremtsék meg a nép egyre magasabb életszínvonalá­nak anyagi alapjait. Munkásosztályunk híven teljesíti fegyvertársi kötelességét, minden erejével támogatja a dolgozó pa­rasztságot. A mérnökök és szak­képzett munkások ezrei utaztak fa­lura, hogy szakmai tudásukkal hoz­zájáruljanak a mezőgazdaság fellen­dítéséhez. A gépek téli javításakor adott segítség tette lehetővé, hogy idejében elvégeztük a tavaszi ve­tést. Az aratás idején nyújtott se­gítés meggyorsította a gabona beta­karítását. Fje a munkás-paraszt szövetség J • kétoldalú szerződés, amely a munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság kölcsönös támogatására épül. Nagyszerű célkitűzéseink megvaló­sítása nagymértékben függ attól is, hogy dolgozó parasztságunk hogyan veszi ki részét ebből a munkából. Ha a falu megfeledkezik a-városról, — önmagáról feledkezik meg. Vi­szont a beadott gabona, hús. zsír, a befizetett adó, — gépek, műtrágya alakjában nemcsak visszatérül, ha­nem kamatozik is a dolgozó paraszt­nak, mert nagyobb jövedelemfor­rássá válik. Nyilvánvaló, hogy csak e két nagy szövetséges osztály: a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság össze­fogásával, kölcsönös támogatásával fejlődhet a mezőgazdasági termelés, erősödhet az ország. A most kibontakozó munkás­paraszt találkozó, a két szövetséges találkozásának új formája. Az ed­digi termelési kapcsolatok mellett most a személyes kapcsolatok is létrejönnek. Közösek a problémák, közösek a gondok. Szerte a megyében nagyon sok dolgozó paraszt készül erre a napra. Meglátogatják üzemben dolgozó tár­saikat. Pártszervezeteink segítsék, támogassák ezt a kezdeményezést. Elő kell segíteni, hogy minél több dolgozó paraszt látogassa meg ezen a napon az üzemi dolgozókat. Czámos alapszervezetben a na­^ pókban vezetőségi ülésen tár­gyalták meg ennek a jelentőségét. Népnevelő értekezleteken is szó volt róla. Helyesek és üdvösek ezek a kezdeményezések, amelyeket tovább kell szélesíteni, annál is inkább, mert még bizony akadnak pártszer­vezetek, ahol nem értik eléggé a ta­lálkozó politikai jelentőségét. Az encsi járásban a novajidrányi párt- szervezet vezetősége nem sokat tö­rődik ezzel, habár a községben so­kat beszélnek a találkozóról a dol­gozó parasztok. Ugyanakkor az aba- újszántói járásban egésznapos kul­túrműsorral készülnek az ünnepi eseményre. Segíteni, támogatni kell a kezde­ményezést. hiszen ez a találkozó még inkább elősegíti a munkás-paraszt szövetség további erősödését, népi demokratikus államrendünk szilárd alapját MISKOLC AUGUSZTUS 20-RA KÉSZÜL. „ A megye és Miskolc város dol­gozó népe lelkesen készül alkot­mányunk évfordulójának méltó megünneplésére. Augusztus 20—22- ig a Béke-téren nagyszabású he­lyiipari kiállítást és vidám vásárt tartanak. A kiállításon a helyi ta­nácsok vállalatai, a kisipari- és háziipari szövetkezetek, valamint a kisiparosok és háziiparosok bemu­tatják, hogy a kormányprogram óta milyen készítményekkel járul­tak hozzá a növekvő igények ki­elégítéséhez. A kiállításra számos nagyüzem is jelezte részvételét, így a DIMÁVAG Gépgyár a mező- gazdaság megsegítésére gyártott gépeket mutatja be. A vidám vásáron hatalmas áru­készlet várja majd a látogatókat. A ruházati cikkeken kívül bútort, motorkerékpárt, terményt, gyü­mölcsöt és még sok mást vásárol­hatnak a megye dolgozói. A kiállítás és vásár nagyszabású munkás-paraszt találkozó lesz, melyre a megyéből mintegy 10—15 ezer falusi dolgozót várnak. A ven­dégeket a pályaudvaron zenekarok köszöntik majd. Az alkotmány ünnepén nyílik meg „Miskolc múltja és jelene” cí­mű fényképkiállítás. Ugyanakkor bemutatják Borsod megye képző­művészeinek alkotásait, s „Élet a vízben” címmel akvárium-kiállítást rendeznek. Gazdag kultúrműsor várj* augusztus 20-án az ünneplő dől* gozókat. A városban 8 szabadtéri színpadon az üzemi kulturcsopor- tok egésznapos vidám műsort ad-< nak. A népkerti szabadtéri színpa- dón augusztus 19-én operaestet, 20-án a megye legjobb kulturcso- nortjai fesztivált, 21-én pedig az Állami Operaház szólistáinak ven­dégszereplésével balettestet ren- deznek. A Béke és Kossuth film- színház egész nap előadásokat tart, este pedig a város különböző helyein szabadtéri filmvetítések, lesznek. Az augusztus 20-1 ünnepségek mindkét napon utcabálokkal feje­ződnek be. Három község és 20 termelősxövetkeaet teljesítette már beadási kőteleseitségét Újabb községek és termelőszövetkezetek jelentették, hogy a csép- léssel párhuzamosan eleget tettek állam iránti kötelezettségüknek is. Egész évi kenyér- és takarmánygabona beadásukat teljesítették. Zalkod, Mezőnyárád és Károlyfalva község dolgozói példát mutattak a megye valamennyi községének azzal, hogy helyes munkaszervezéssel, egész évi fáradságos munkájuk gyümölcsét kevés szemveszteséggel, határidő előtt betakarították. Valamennyien büszkék vagyunk megyénk 20 élenjáró termelőszö­vetkezetére, amelyeknek tagsága már gondosan készül a jövő évi bő termés megalapozására. Elvégezte a tarlóhántást, túlteljesítette a má­sodvetési tervet. Példamutatásukat követik a község egyénileg dolgozó parasztjai is, amint ezt Zalkod, Mezőnyárád és még jónéhány község példájáról láthatjuk. Példamutató termelési bizottságok Kudabányán, Komjátíban és Híd- végardón gyors ütemben halad a hordás és a cséplés. A termelési bi­zottságok helyesen szervezték meg a figyelő szolgálatot. Emellett mind­három község iermelési bizottságá­nak tagjai nagyszerű példamutatás­sal járnak élen a munkában. Meg­magyarázzák dolgozó társaiknak a gyors cséplés és a cséplőgép alól való beadás nagy jelentőségét. A három község termelési bizott­sága rendszeresen megbeszéli a leg­fontosabb tennivalókat, s időben mozgósítják a község dolgozóit a feladatok elvégzésére. Útépítők sikere A sajószentpé tér—tornai 231. sz. műút nem felelt meg a közúti forga­lom szükségleteinek, mert csak négy méter széles volt. Jelenleg hat méter szélességűre építik át. Az út első 13 kilométeres szakaszának építése be­fejezéshez közeledik. A munkában Pázmándi Ferenc putnoki főkörzet- vezető, Iván József mérnök és Nagy Gyula körzetvezető tűntek ki. Büszke lehet teljesítményére if.i. Veres József és Cseri Sándor brigádja is. TARI FERENC munkavezető 1408 tonna vasércet termeltek Rudabányán az „ár viz védelmi műszakon“ Árvízvédelmi műszakot rendeztek vasárnap a rudabányai vasércbánya munkásai, műszaki és adminisztratív dolgozói. Ezen a napon 1408 tonna bamavasérccel növelték előnyüket az augusztusi tervhez képest. Az új munkahelyek előkészítése is fokozott lendülettel haladt a vasárnapi mű­szakban: 1352 köbméter fedöföldet takarítottak le az ércről. A műszakon résztvett dolgozók aznapi keresetüket — összesen több mint 50.000 forintot — az árvízsujtotta lakosságnak a ián, lottók fel. Rudabánya ércbányászai a ragyogó teljesítménnyel hathatósan hozzá­járultak az árvízkárok helyreállításá­hoz, másrészt kimagasló sikereket értek el az alkotmány tiszteletére in­dult versenyben. Megyénk bányászai tekintsék példa­képüknek a rudabányai dolgozókat, kövessék őket a nagyszerű harcban, érjenek el hasonlóan szép sikereket. 99 ...hogy minden család olyan boldog legyen, mint az enyém...6i A- otmile diósgyőrvasgyári építkezésnél talál­AlZ egyiK koztam vele először. Nevét dicséret­képpen meg akartam említeni, de aztán a beszélgetés során láttam, hogy többet — még e cikknél is sokkal többet — érdemel ez a derék ember. Élete olyan, mintha kétrészes film kockái pereg­nének előttünk. — Még fiatal voltam, — kezdi elbeszélését Szántó József az idős építőmunkás, — amikor megismerked­tem az építőipar remek szakmájával, az ács mester­séggel. Sokat dolgoztam, munkámnak azonban kevés látszata volt. Pontosabban: kevés látszata volt ott­hon. Építkezés csak tavasszal és nyáron folyt, — ha egyáltalán folyt, — nagy volt a munkanélküliség. Ki­használták ezt alaposan a tőkések, hogy keveset fi­zessenek. A gazdagoknak építettünk akkor házakat... Ha jól emlékszem, a hosszú évtizedek alatt, talán mindössze két esetben építettünk munkás számára családi otthont. Ezek a családi házak egészen mások voltak, mint a gazdagoké. Egyszerűbbek, olcsóbbak, szegényesek. — De hadd beszéljek inkább a közelmúltról és a jelenről. Olyan nehéz, fájó dolog beszélni a szenve­désről. Beszéljen Szántó elvtárs. Hadd peregjen a film második szakasza. Unt i« le fizd ifim lgen' 0tt’ hogy amikor tlOl IS neza/em. felszabadultunk, a ko­hászatnál szinte körmünkkel kapartuk elő a romok­ból a martinkemencéket, a nagyolvasztót, s a szám­talan gépet. Ács voltam, de sokszor lakatos lettem. Máskor segédmunkás. Lassan rendes kerékvágásba tért életünk. Megindult a gyár, a termelő munka. A terv sok új alkotásának felépítése reánk, építőkre várt. A martinacélmű újrafödése volt az első jelentő­sebb munkahelyem. Ezt bevégezve a diósgyőri kohá­szati üzemek vasöntödéjében a korszerű homokház építését kezdtük meg és végeztük be. A diósgyőri tűzállóanyaggyár bővítésében is résztvettem. Sokszáz szöget vertem be ott is a deszkákba, a gerendákba. Ami ezután következik, úgy érzem, az a legszebb éle­temben. Megkezdtük a munkáslakások, az új bér- házak, s diósgyőri dolgozók új otthonának, sokszor boldogsága alapjának építését. Űidinsírvnrhen a Tátra utcán kezdtük 3 UJUlOSgyuruen bérházak építkezését. Innen a Győri-kapu első 262 lakásához mentünk. Ezt bevé­gezve újabb 99 lakás építéséhez láttunk, majd a Ki­lián gimnázium mellett is munkáslakásokat építet­tünk, Most itt vagyok az étterem építésénél. Ismét a Gazdagod tunk miénket, a dolgozókét építem. Egy év múlva talán már itt fognak önök is ebédelni velem együtt, ami­kor ismét elmondom, miket építettünk rövid egy esz* tendő alatt. — Olyan jóleső érzés igy elgondolkodni augusztus 20 előtt, hogy mennyivel gyarapodtunk. Talán az olyan ember, aki csak a maga munkájának él, észre sem veszi az új várost, ami körülötte épül. Mi, építő­ipari dolgozók tudjuk igazán értékelni, hogy meny­nyit fejlődtünk néhány esztendő alatt. Szántó elvtárs szavai szinte végigkalauzoltak ben­nünket arra, ahol naponta járunk, dolgozunk, lakunk. tehát. Velünk együtt Szántó József ács is. Hadd mondja még el azt is ez a nagyszerű ember, hogy ezért a sok munkáért mit kapott családja államunktól. — 1950-nél kezdem, amikor először éreztem, hogy munkámat százszor jobban megbecsülik, mint a múlt­ban. Mert államunk a munkát nemcsak megkívánja, hanem jutalmazza is. Talán tavasz volt, vagy serdülő nyár, — már nem emlékszem pontosan, — de az öröm még mindig emlékezetemben él. Munka után sztahá- novista oklevéllel tértem haza. Feleségem, s gyerme­keim velem együtt örültek a kitüntetésnek. Ugyanez év végén már nemcsak sztahanovista oklevéllel büszkélkedhettem, hanem mellemre kitűz­hettem az ezüst ötágú csillagot, a sztahanovista jel­vényt is. A következő esztendőkben többször lettem a szakma legjobbja. Fizetési borítékom állandóan duzzadt, több jutott a család asztalára, ruhára, cipőre. Egy hiány­zott még a családi boldogsághoz, egy szép lakás. Ez sem sokáig váratott magára, mert a Selyemréten az egyik kétszoba-komfortos lakás ajtajára az én nevem került. Boldogan vettük birtokunkba az új lakást. — Mit is említsek még, hogy a legfontosabbak közül valamit ki ne felejtsek. — Például az üdülést. 1953 szeptemberében Galyatetőn töltöttem két hetet. Ez is feledhetetlen élmény volt. Gyermekeim minden évben nyaralnak. Kipótolják azt, amit apjuk mások hibájából elmulasztott. üdülni, mégpedig <>. magyar tenger, a Fa­laton mellé. De ajután úgy határoztam, hogy más­hová megyek szabadságom alatt. Víz mellé, de nem üdülni, hanem dolgozni, a Duna vize okozta pusztí­tásokat helyrehozni, hogy ott, a Duna-parton is min­den család olyan boldog legyen, mint az enyém. PASZTORY ALAJOS Most is készülődtem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom