Észak-Magyarország, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 0nninii!HiiiiiiiiniuiiiniiininiiiiiiriiiiiiniininiiiiiiniMiuiiiiiiniiuiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiniiiiiiiiiiiuiiiiMiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiMiiiiiiuiiiii(iniiiiiiiiiniiHiimii[iniiiiinMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiMiiiiiiii(iiiiiiiiii(iiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiitiiiiiiiiMiiiHMimiiiiiuMmiiiiiiiii Lesz-e új belépő a göncruszkai Szabadság tsz-be...? — Már hogyne lenne... — így a göncruszlcai tanácselnök. — Itt van például a Galyas Béla elvtárs. Éppen az előbb említette, hogy jól szétnézett a termelőszövetkezetben, beszélgetett a tsz-tagokkal. Fiatalember, családos és hozzá a traktorhoz is ért. Csak la­kás kellene neki, mert elköltözne a szüleitől. Eddig közösen gazdálkodtak, de GaljJas Béla sok jót hallott a tsz- tagoktól és még több jót látott ...Be nem ő az egyedüli... rA tanácselnök szobájában a tsz dol­gairól beszélgetnek. Ott van a tanács­elnök, a tanácstitkár, Galyas Béta, Vngvárszki elvtárs a tsz elnöke, meg a földművesszövetkezet ügyvezetője s a beszélgetés nyomán megelevenedik a tsz. munkája, egyéves fejlődése. Jó érzés hallgatni, ahogy sorra felemlí­tik mi mindennel gazdagodott egy esz­tendő alatt a Szabadság tagsága, mi mindennel gyarapodott a tsz vagyona. Ungvárszki elvtars, a tsz megbecsült elnöke. Tavaly ősszel néhányon kiléptek a közösből. Hiba volt a gazdálkodás me­netében. Egész éven át nem volt előlegosztás s a zárszámadáskor néhány családnak nem telt meg úgy a kamara mint várták. Voltak akik úgy gondolták: '— hállía jobb lesz a régi?. — Téved­tek ... ötvenegyen — akik kitartottak a közös mellett — jól tudták, hogy az új nehézségekkel jár, de ezek csak kezdeti nehézségek, s megszűnnek, ha megértik egymást, ha mindenki be­csületesen dolgozik.— Meg is találták számításukat. Erre elegendő a tanács­elnök által elmondott példát meg­említeni: Az elmúlt évben sok tsz-tag igy beszélt a földművesszövetkezet­ben: „Kevés a pénzünk. Adjanak a munkaegységre árut s majd zárszám­adáskor a földmüvesszövetkezet kapja ami a munkaegységre jár.“ A napok­ban megint erre terelődött a szó a szövetkezetben s íme a tsz-tagok azt mondották: „Az tavaly volt. Ma nem adnánk 100 forintért sem egy-egy munkaegységet.. ... Száz forintot ér egy munkaegy­ség?! A tsz irodájában jól látható helyen függ a tagok munkaegységkimutatása. Mindjárt a névsor elején szerepel Czenár István és felesége neve. Cze- nár István sertésgondozó. Feleségével együtt — no meg három fia is segéd­kezett az aratásban — eddig több mint 800 munkaegységet szerezlek. Nyolcszáz munkaegység 100 forinttal számolva 80.000 forint jövedelem. És még több mint egy hónap hátra van a gazdasági év végéig. Mindehhez hozzá kell még számítani annak a nyolc darab malacnak az értékét, amelyet Czenár elviárs jutalomként kapott. Megérdemelten kapta, hiszen 134 da­rab malacot nevelt az anyakocáktól. 30.000 forintot kapott érte a tagság. Persze, nekik van a legtöbb munka­egységük. Ve Kurucz Mihálynak is több mint 400 munkaegységet írtak javára s az év végére neki is meg lesz az 500 munkaegység, ami 50.000 forintot jelent. Kurucz Mihályhoz ha­sonlóan pedig sokan dolgoztak a tsz.- ben... Lesz mit aprítani a tejbe minden tsz.-tagnak az elkövetkezendő eszten­dőben ... S hogy mindez miből...? A becsületes munka, az észszerű gazdálkodás mindig meghozza gyü­mölcsét. Ez évben pedig módot ka­pott a tsz., hogy úgy gazdálkodjon, ahogy a legjobbnak látja, s ehhez komoly segítséget nyújtott kormá­nyunk, a nép állama is. S a Szabad­ság tagsága jól hasznosította a segít­séget, észszerűen gazdálkodik. örömmel újságolják, hogy csak ser­tésből több mint 30.000, juhgyapjúból pedig 42.000 forint jövedelemre tettek szert. Nem beszélve arról, hogy az árpatermésből külön hasznot is húztak. Ügy tervezték árpa helyett hízottser- léssel teljesítik a beszolgáltatást. Meg­hizlaltak tíz darab sertést. így több árpa jut egy-egy munkaegységre és marad takarmány a hízóknak. Árpá­juk viszont jóminőségű sörárpet volt. Egy vagonnal becseréltek. Mázsánként kaptak 110 kiló takarmányárpát és 27 forint készpénzt. A kukoricatermés is jónak ígérkezik, a 2-5 hold dohányból legalább 40.000 forintot várnak. A cukorrépa kifogástalan s igen szép a burgonyatermésük. A burgonyabe­adást — 80 mázsát — már teljesítet­ték koránéra burgonyából. Azután pénzelnek a tejből, a juhgomolyából, a dinnyéből s ki tudná még felsorolni a jól végzett munka megannyi gyü­mölcsét, amely mind-mind a tsz-tagok jövedelmét növeli, a közös gazdaságot gyarapítja... Mert nem csupán a tagság jövedelme lesz többszöröse a múlt évinek, hanem gyarapodik a közös vagyon is. A tsz. gazdasági épületei körül nagy a sürgés-forgás. Az egyik épületben egész nap sír a villany fűrész. Műhelyt épít a tsz., házilag fűrészelik a tető- alkatrészeket. A hatalmas dohánypaj­tában már álig-alig van hely a do- hányfűzérek számára. Simon elvtárs a tsz. könyvelője és dohányszakértője kitett magáért ez évben is. Évekkel ezelőtt Göneruszka környékén nem­igen termeltek dohányt, vagy csak kevés sikerrel. Simon élvtárs most megmutatja, hogyan kell dohányt ter­melni ... Nem csoda, ha egyre többen tekint- getnek a község középparasztjai, kis- parasztjai közül a tsz. félé. Juhosné már hetekkel ezelőtt beszélgetett a be­lépésről a tsz. vezetőségével. Belépne leányával együtt..., ha a tagság is jónak látja. Már hogyne látná jónak, hiszen szükség van a munkaerőre. Több szem többet lát, több kéz többet dolgozik s a több munka több haszon. A tagság pedig egyre több hasznot akar, egyre gazdagabb akar lenni. Egyre inkább be akarja bizonyítani, hogy a közös gazdálkodás helyesebbé jövedelmezőbb mindannyiunk számára mint az egyéni ... Műhely épül a tsz-ben. A tagság maga készíti a gerendákat, , a szarufákat. Iván Ferenc, Gáspár József és Tóth Ferenc fűrész alá fa­ragják a hatalmas fatörzseket. Készülődés a mezőgazdasági kiállításra Megyénk számos termelőszövetkezete, egyénileg dolgozó paraszt* ja mutatja be termelvényeit, állatait a szeptemberi budapesti mező- gazdasági kiállításon. Ki-ki elmondja majd tapasztalatait, azt, hogyan érte el az eredményeket, hogy módszerei elterjedjenek az egész ország­ban és segítségükkel minél gazdagabbak, boldogabbak legyünk. iiiiiMiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiitiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiHiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiiiinniniiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitnimiiiiiiinmiiiiiiiimiiniiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ^Nógrádi Károly 9 holdas taktakenézi dolgozó paraszt kiváló mi« nőségű árpát, kukoricát, krumplit termel minden esztendőben. Két hold kukoricája messzire zöldéi a határban, tanúskodik arról, hogy érti a gazdálkodás módját. Nógrádi néni olyan krumplikat szed elő a bokrok alól,, .hogy. megcsodálják-a-szomszédok ts. Árpájuk iá kiválóan fizetett. Mindhárom terményből visznek a mezőgazdasági kiállításra. -r-> A képén Nógrádi Károlyné a szépterményeket, az árpát, krumplit és kukoricát válogatja. iiHiiuiiiHiiniHiiiiiiiiMiiniiiiiniiiiiiininiiiuuiiiiiiiiiininniiuiüüHiiiiiinrftmiiniriiniinninniiHiniiHnmmmn Tavasz óta «£• £ borította a határt, amikor először beszélgettem vele a taktakenézi ta­nácsházán. A beszélgetés témája a cukorrépa- és dohánytermelés volt. Sok érdekes, hasznos dolgot mon­dott, amit egy riportban meg is ír­tam. Síké Józsefnek tetszett az írás, jónéhányszor elolvasta. A községben házról-házra járt az újság. Azután írtak róla más lapok is, a rádió hosszabban foglalkozott kiváló ter­melési módszereivel. Egyszóval Sike József nevét sokan megismerték, mint olyan nevet, amelynek tulajdonosát becsülni kell. Népes családjával szinte csodákat művel néhány hold földjén. A me­gyében, sőt talán az egész országban egyetlen gazda sem tud annyi cu­korrépát, meg dohányt termelni egy-egy holdon, mint ő. Jutalmakat, oklevelet, az idén meg kormányki­tüntetést kapott. Bár nem mutatta, be büszke volt eredményeire, annál is inkább, mert a szorgos munka jól jövedelmezett. Az egész család, a ki­lenc gyermek felöltözködött, házát úgy rendbehozatta, hogy talán a legszebb most a faluban. A hajdani urasági dohányos „jól feltalálta ma- gäP dj életünkben. Jó kezekbe került a neki juttatott föld. Megmutatta a falu gazdáinak, hogyan kell gazdálkodni. Olyannyi­ra, hogy ma már mindenki azt lesi, hogyan, mint csinálja Sike. Tekinté­lye van. A tanácsnál beválasztották mindenféle bizottságba és ha láto­gató érkezett a községbe, a tanács elsőként az ő nevét említette: — Azt kell megnézni, hogy dolgozik Sike József, tőle lehet tanulni. A napokban Sike József Taktakenézen komoly problémákkal küzd, — el van kese­redve. „Kikezdték” a községben, nem hagynak neki békét, rágalmaz­zák, be akarják tétetni a „Ludas Matyiba” és hasonló dolgokról be­széltek. Már előbb elhatároztam, hogy felkeresem, mert üzente, hogy cukorrépájából mintát küld a mező- gazdasági kiállításra Budapestre, de a hírre előbb elmentem a taktake­nézi látogatásra. Meg kell nézni sürgősen, mi az igazság a mende­mondából, s ike József „problémája (6 Csak Sikénét találtuk otthon a három legkisebb szöszi gyerekkel. Elég volt egy pillantás az asszonyra, hogy megállapítsuk: valami van a mende-monda mögött. Sikéné mo- solytalanul etette a két hízót. Mint­ha veszített volna régi szívélyessé­géből. S hogy nem anyagi okok miatt, annak bizonyítására elegen­dő volt egy pillantást vetni az ud­varra. Hátul az udvar »égében ha­talmas szalmakazlak, takarmány­kazlak. Az újonnan épített dohány­pajta tele gyönyörű dohányfűzérek­kel. A sertésólban két hízó, az ud­varon kacsa, tyúk, csirke. Minden felé a jólét félreismerhetetlen jele. Nem sokat teketóriázott Sikéné, megmondta nyíltan, hogy sokan ki­nézik már őket a faluból — innen a kedvetlenség. Beszélnek rájuk fűt-fát. Most is, elegendő csak a ka­pun kitekinteni. >. Valóban, az autózúgás kicsalta a szomszédokat. A kerítés mögül in­nen is, onnan is leselkedő szempá­rok tekintgettek a Sike-porta felé... •— Tudja, mit mondanak most ezek? — kérdezte az asszony. — Azt, hogy Sikéék már megint benne lesznek az újságban. Biztosan olyan­ba, amilyenbe még nem volt a ne­vük. Inkább ne is írnának már ró­lunk,« Azután elmondta, hogy a férje dohányt tör és hord haza » gyere­kekkel. Kimentünk Sike Józsefhez a dohányföldre. Hf ' a __.__indultak hazafelé. Mar eppen LáttUnkra sike megállította a szekeret. Elhatároztam, nem a problémával kezdem a be­szélgetést, hanem a kiállítással. — Nemigen megyek, — tolta hát­rább napszítta kalapját. — Nem érek rá. Hatodikán már ásni kell a répát. Két hold. Itt a dohány is, ezer öl még töretlen. A gyerekek­re, meg az asszonyra nem hagyha­tom. Inkább nem megyek. •— Miért ne menne. Nem szép a répa? Alulmaradna Pesten? — Egy pillanatra felengedett merev­sége. Elmosolyodott: — Nem szép? Már hogyne volna. Hétszáz mázsán jóval felül lesz a két holdon. De mondom, nem érek rá. — Nem is kell arra ráérni. Fel­küldi Nógrádiékkal, vagy Nyaka- sékkal. A kiállításon azután kiál­lítják a répát, odaírják, hogy ez a Sike Józsefé. — Ezen elgondol­kozott. — Valóban, így meg lehetne csi­nálni, mert szép a répa. De meg is nézhetjük. 1— A gyerekeket to- vábbküldte a szekérrel, ő meg visszajött velem a répaföldre. Fa­lun nőttem fel, falun élek, sok cu­Felélénkülve korrépát láttam már, ástam is, de ilyet még nem, mint a Sike Jó­zsefé. Sűrű, hatalmaslevelű, gyö­nyörű répa, s még sincs vele meg­elégedve. — Hátha még a fagy nem bántotta volna. — És a dohány? — Megint gon­dolkozott kissé. — A dohány? Az is sikerült. Lesz vagy tizenhárom mázsa. — De azért hozzáteszi! — Jövőre másként csinálom. Elkés­tünk az aljazással. Ez néhány má­zsa levélnek elvett az értékéből. — Azért meghálálja a fáradságot? — érdeklődöm, ő számolgat kissé... — Tizenhárom-tizennégyezer fo­rintot biztosan meghoz. magyarázta, mennyivel jobb lesz az idei év, mint a tavalyi volt. A répa is, a kukorica is, a dohány is. Négy és fél holdon öt­vennégy mázsa búza termett. A be­adás után maradt negyvenhét. Lesz kenyér bőven, még eladásra is jut. Úgy gondoltam, elérkezett az idő, megpendítettem a „problémát”. — Azt beszélik, valami mende­monda járja a faluban. — Elkomo­lyodott, legyintett egyet. — Arról jobb nem beszélni. Nem hagynak békét. A múltkor is odajött a kapu elé és ott kiabálta, „Majd betete­tem Sikét a „Ludas Matyiba”, mert ott még nem láttam”. Beszélt ösz- sze-vissza. — De ki beszélt? — Ki beszélt volna, hát a Po- lonkainé. Az őrről rám valamiért. — Ki az a Polonkainé? — Kofa. Kofálkodik. A földjét kiadta felébe, beadását nem telje­síti, de beszélni, azt tud. De meny­nyit! Már azt is suttogják, hogy azért kaptam kerékpárt ajándékba a cukorgyártól, mert ott rokonaim vannak. „Kitüntetést kap, benne van az újságban, a rádió beszél róla” — sápogják. Elvették a ked­vemet .., — De a munkától nem? .— Cso­dálkozva tekint rám. — A munkától? Attól nem. Csak i bosszant, hogy az egész falu rólam beszél.-Tatán irtott társ? — Kinek ártottam volna? Azzal talán, hogy jó a termésem?- Nézzük csak, mennyi haszna lesz az idén? Hátha ez a mende- monda oka. — összeszámolhatjuk ... Cukor* répából prémiummal együtt úgy harminc és félezer, a dohányért 13—14.000, a kenyér megvan, ku- korica lesz, van hét darab marha, kettőt most adtam be, adósságom, hátralékom nincs. Szóval megle* szünk. — Valamelyik más gazdának tér* mett-e ennyi, lesz-e .ennyi haszna? — Ha úgy dolgozott, mint az én családom. — Hát Polonkainénak? 1 1 — Ugyan .. .honnan lenne . s — Szóval irigységből beszélnek, Hát ezzel ugyan ne törődjön Sike elvtárs Hadd beszéljenek. —* Már mondtam az asszonynak is, dehát azért csak bosszantja az embert. Miért fáj az másnak, hogy én kilenc gyermekemmel jobban, élek, mint más gyerek nélkül. Nem henyélünk mi egy pillanatot ■ sem, se télen, se nyáron — tekintett végig a hosszú, üdezöld répaföldön. —4 No, de jövőre méginkább megmu- tatom.,. i Otthon jókedvűen "j^ttá az újonnan épített dohánypajtát, még pincét is ástak alá. A gyere­kek fürgén szedték a szekérről a dohányt. Dolgozott az egész család, a legkisebbtől a legnagyobbig, mint ahogy egész esztendőn át dolgoz­nak .. i Búcsúzáskor megígérte Sike Jó­zsef, hogy fütyül ezután a mende­mondára, a kiállításra meg elküldi a répát... 1 Hát ilyen problémái vannak Sike Józsefnek. Hogyne beszélnének ' rá tücsköt-bogarat azok, akik az élet könnyebb oldalát keresték. Nem kis dolog 60—70.000 forint évi haszon. Ezen van is mit irigykedni. Csak az az érdekes, hogy a munkát, amit a Sike-család végez, nem ’rígyli se Polonkainé, se a többiek. Azaz, hogy ez inkább magától értetődő... ?1 BARCSA SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom