Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-23 / 173. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAG PénleÉ, 1954. Július f3, ünnepi ülés Varsóban a népi Lengyelország fennáliásának 10. évfordulója alkalmából Jó munkával igyekszünk pótolni a dunai árvízokozta károkat Mi, a boldvai állami gazdaság dol­gozói iával vagyunk az árvízsujtotta területektől, ezekben a napokban mégis közel érezzük magunkhoz azokat a dolgozókat, akiknek az ár­víz clöl menekülni kellett hajlékuk­ból. A mentési munkálatoknál nem tudunk segíteni, de idehaza úgy Fizetésünk két százalékát ajánljuk fel az árvizkárosuf aknak Ebben az évben megjavult a földművesszövetkezetek áruellátá­sa. Egyre több mezőgazdasági gép, szerszám és ruházati cikk kapható a földművesszövetkezeti boltok­ban. Nem kis része várj. ebben a földművesszövetkezeti szállítmá­nyozási vállalat dolgozóinak, akik fáradságot nem ismerve dolgoznak azért, hogy ideiében eljusson az áru a legtávolabbi falvakba is. A szállítmányozási vállalat dol­gozói a napokban termelési érte­kezletet tartottak. Beszéltek a ha­talmas dunai árvízről és azokról a R Szakszervezeten Országos Tanácsa E^öksánének Isalárszata az érvízksrosuSlaka! segít* ntozgs’ositré! A SZOT elnöksége a dolgozók kezdeményezésére megindult gyűj­tési mozgalom eredményessége, az árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság munkájának elő­segítése érdekében a szakszerveze­tek feladatait a többi között a kö­vetkezőkben határozza meg: Minden üzemben, vállalatnál, in­tézménynél, hivatalnál az üzemi (szakszervezeti) bizottság sorszám­mal és pecséttel ellátott gyüjtőívet bocsásson ki. i A gyűjtést -a szakszervezeti bizal­miak, a DISZ, az MNDSZ aktivis­táival közösen végezzék, a felaján­lott összeget a dolgozók aláírásuk­kal igazolják. Az üzemi (szakszervezeti) bizott­ságok a gyűjtött összeget naponta igyekszünk az aratással, csépléssel, hogy valamennyire pótoljuk azt a kárt, amit az árvíz okozott. Gazda­ságunk dolgozói elhatározták, hogy havi fizetésük egy százalékát — kö­rülbelül 2500 forintot felajánlanak az árvízkárosultak megsegítésére. ANCSIN ANDRÁS károkról is, amit a víz okozott, ügy határoztak, hogy fizetésük 2 százalékát felajánlják a bajbaju­tottak megsegítésére. Emellett a vállalat dolgozói nagy segítséget nyújtanak az aratási munkában is. Július 18-án az óno­di termelőszövetkezetnek négy te­herkocsival mintegy 900 kereszt gabonát hordtak be. Vasárnap a kistokaji tsz-be mennek. szintén négy autóval, hogy elősegítsék a gabona gyors betakarítását. PAPP JÓZSEF MÉSZÖV fizessék be az Országos Takarék- pénztár Budapest 100, vagy a Ma­gyar Nemzeti Bank 200. csekkszám­lájára. (MTI) Olvasóink figyelmébe 1 Az árvízkárok helyreállítására alakult kormánybizottság címe: Kormánybizottság az árvízkárok helyreállítására. Budapest, V., Or­szágház, XII. kapu. Csekkszámla száma: Országos Ta­karékpénztár, Budapest 100: vagy: Magyar Nemzeti Bank, Budapest 200. A felajánlott mezőgazdasági ter­ményeket a begyűjtési szerveknek, vagy a fogyasztási szövetkezeteknek kell átadni. E szervek kötelesek az átvett ter­ményekről két példányban átvételi elismervényt adni. (MTI) Varsó (TASZSZ) A népi Lengyelország boldogan ünnepli fennállásának 10. évforduló­ját. Julius 21-én Varsóban a lengyel állami színházban ünnepi ülést tar­tottak. Az ülést a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a Lengyel Népköztársaság Miniszter­tanácsa hívta össze. Az egybegyűltek viharos éljenzés­sel fogadták N. A, Bulganyinnak, a Szovjetunió marsalljárlak, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnöksége tagjának. a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének, valamint Bole- slaw Bierutnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Aleksander Zawaldzkinak, Genf (TASZSZ) Július 21-én a genfi «értekezlet be­fejezése után V. M. Molotov a Szov­jetunió külügyminisztere megbeszé­lést folytatott Eden angol külügy­miniszterrel. A beszélgetésen jelen volt V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügy­miniszterhelyettese és H. Vaccia, angol külügyi államtitkár. (MTI) 0 (randa nenuefgyülés hüüiifjYi íiizoUságÉnsk bestámolóla Pária (TASZSZ) A „Combat“ című lap közlése sze­rint a francia nemzetgyűlés képvise­lői között Rzétoszfotiák a nemzetgyű­lés hadügyi bizotísága beszámolójá­nak szövegét áz „európai hadsereg“ kérdéséről. Mint ismeretes, ez a be­számoló — amelynek szerzője Koenig tábornok, a jelenlegi hadügyminiszter — annak a véleményének ad kifeje­zést, hogy cl kell vetni a párisi szer­ződést. (MTI) a Lengyel Népköztársaság Állam­tanácsa elnökének, Józef Gyrankie- wieznek, a minisztertanács elnöké­nek, K. Rokkosowskinak, Lengyel- ország marsalljának, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottsága politikai bizottsága tagjainak, az államtanács és a kormány tagjainak megjelenését az elnökségben. Az ülé­sen jelen volt még N. A. Mihajlov, a Szovjetunió varsói rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete, valamint több ország Varsóban akkreditált nagykövetségének és követségének vezetője. Aleksander Zawadzki, az állam­tanács elnöke lelkesen üdvözölte N. A. Bulganyinf, a Szovjetunió mar- sáliját, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnöksé­gének tagját, a Szovjetunió Minisz­Eden angol külügyminiszter a genfi órtekez'et szerdai záróülésén többek közölt a következőket mondotta: — Lehetséges, hogy a ma megkötött egyezmények természetüknél fogva nem elégítenek ki teljesen mindenkit. Az egyezmények azonban lehetővé tették annak a háborúnak a befeje­zését, amely nyolc évig tartott és emberek millióinak okozott szenvedé­seket és fájdalmakat. "Reméljük, hogy ezek az egyezmények csökkentették a nemzetközi feszültséget is. amely a vllágbéko szempontjából veszélyes A Wilhelm Pieck Vagon- és Gép­gyár minden dolgozója csatlakozott a vagongyáregység július 19-i felhí­vásához és csatlakozásra szólította fel az ország összes üzemeit. — Tudjuk — hangzik felhívásuk —, hogy többtermeléssel, exportter­vünk túlteljesítésével, fokozott ta­karékossággal megszüntethetjük az érvízokoíta pusztítást. Ennek érde­kében a többi között a következőket vállaljuk: Vállalatunk sok dolgozója részt­tertanácsa elnökének első helyettesét'. A Lengyel Népköztársaság megalapí­tásának tizedik évfordulója alkalmá­ból Boleslaw Bierut elvtárs tartott beszámolót. Az egybegyűltek állva, viharos tapssal üdvözölték N. A. Bul- ganyin megjelenését a szónoki emel­vényen. N. A. Bulganyin üdvözlő- beszédét többször szakította félbe a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak, a szovjet népnek és a szovjet és lengyel nép napról napra erősödő barátságának éltetése. Ezután az elnöklő A. Za- wadzki felolvasta a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság Minisz tért an ácsának üdvözlő táviratát a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságához cs a Szovjetunió Minisztertanácsához. (MTI) stádiumba érkezett. Ezek az eredmé­nyek bizonyára megérik azt a fáradt­ságot, amelyet több héten át vettünk magunkra. Eden a genfi értekezlet befejezése után hazarepült Londonba, ahol meg­érkezésekor a többi között a követke­zőket mondotta a sajtó képviselőinek! „A genfi értekezletnek két célja volt: az indokínai béke helyreállítása nyolcévi háború után s annak a ve­szélynek a megszüntetése, hogy m viszály kiterjedjen Délkeleí-Ázsiára. Mindkét eélt elértük." (MTI) vett a mentési munkában. Emiatt július 29-ig 113.000 munkaóra esett ki a termelésből. Megígérjük, hogy a kiesést a munka jobb megszervezé­sével, hosszabbított műszakokkal ez év végéig pótoljuk. Közvetlen segítséget nyújtunk aZ árvízsujtotta területen lévő ásvány-* rárói gépállomásnak és 11 termelő-* szövetkezetnek. Segítünk a visszate-* lepülésben és a visszatelepült lakos-* ságot támogatjuk az őszi mezőgaz-* dasági munkák elvégzésében (MTI) I. S^0?o?ov és Eden me^iisszéSése Eden a genfi értekezlet eredményeiről Genf (MTI) Piecfs Vagon- és Gégsgvár dolgozóinak felhívása az ország összes üzemeihez ÚJRA A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN HA EGYSZER VALAKI megírja a íaktabáji Béke termelőszövetkezet történetét, Bozsvai András bácsi ne­vét okvetlenül piros betűvel kell szedetnie. Olyan meleg pirossal, mint Bozsvai bácsi szive. De ha Bozsvai bácsit említi, ne feledkez­zen meg Bozsvai néniről sem, a be­csületes, szorgalmas feleségről, aki báróm gyereket nevelt fel, s akinek legalább annyi része van abban, hogy férje hatvan nehéz évvel a vállán új életünk kemény harcosa, mint magának Bozsvai bácsinak. Hatvan esztendejével lépett be Bozsvai András a tsz-be, hogy meg­ismerje az újat. Negyven esztendeig kereste az örökös gond fojtogató áradatából kivezető utat, mint, mil­lió és millió paraszttársa. S most negyven esztendő után megtalálta. Megtalálta, de hogyan? IJgy, ahogy megtalálták azt száz és százezren az országban. De Bozsvai bácsi miután megta­lálta, el is veszítette, majd ismét megtalálta a helyes utat. És most már le nem lépne többet róla, — mint ő mondja — az úristennek se... Bozsvai bácsit a taktaparti dűlőn találtuk meg. Éppen a levágott ár­pát tették rendbe. A fiatalabbak — férfiak, asszonyok, lányok, meg né­hány honvéd —, akik segíteni jöttek a tgz-nek — a kévét kötötték, a ke­reszteket rakták. Bozsvai bácsi meg húzta, húzta a hatalmas sokfogas gereblyét. Nem azért, mert ő a leg­idősebb, hanem azért mert nem bíz­ta a fiatalokra. Kényes munka ez, sok gyakorlatot kíván ilyen egyenet­len talajon. Ha nem vigyáz az em­ber, rengeteg kalász elmaradhat. El­maradni meg nem szabad egyetlen fia árpakalásznak se, mert azzal kevesebb jut a kamarába. Kár éri mindannyiunkat. Kijelentette hát: senkinek nem engedi át a gereblyét. Hozzákezdett korát meghazudtoló fürgeséggel, s csinálja reggel óta. I-e-lehajolgatva, ha egy-egy kalászt kihagy a gereblyefog. AMIKOR ODAÉRTÜNK hozzá éppen sört ivott, nagy pohárból. A sört szekér hordja csapattól csapat­hoz, ihat mindenki, ha kedve tartja, akár két-három pohárral is. De Bozsvai bácsi csak eggyel kért, hadd maradjon másnak is. nehogy szóró­ján haljon valaki. Körülötte meg­számlálhatatlan, hosszú sorokban pöffeszkedtek a kövér árpakeresztek s ő úgy állt ott gereblyével a kezé­ben — őszes, ritka haja közül a ve- rejtékcseppcket törölgetve —, hogy ha tudnék rajzolni, okvetlenül meg­örökítettem volna. Megtörölte a homlokát, gyorsan került egyet, s csak azután állt meg. Szuszogott kissé, mert meg kell hagyni nem' hatvanéves tempóval csinálta, az- u'án körülnézett és ez volt az első szava: — Gazdag aratásunk van. Gazda­gabb, mint a tavalyi. — S a „tava­lyi" szónál ránézett az elnökre. Ta­lán azért, mert az a tavalyi eszten­dő, olyan mozgalmas, igen nagyje­lentőségű esztendő volt. Legalábbis az ő életében... Csugány elvtárssal, a tsz. elnöké­vel már jóval előbb beszélgettünk a munkáról, a tagság életéről, ö emlí­tette Bozsvai bácsi esetét is. Bejár­tuk a gazdaságot, megmutatta a tsz. száz hold elsőrendű kukoricáját, amelyről kétszerannyi termést vár­nak, mint tavaly kétszáz holdról. Legalább húsz vagonnal. Megmutat­ta a levágott búza, rozstáblákat. Négyszáz holdnyi gabonavetésük van összesen, mindmegannyi bő ter­méssel kecsegtet. Megnéztük a har­mincöt darab, már jóhusban lévő süldőt, beszélt az elnök a jól jöve­delmező juhgazdaságról, s a szö­vetkezet még egyetlen gyenge pont­iáról, a tehenészetről. Megemlítette, hogy három pár faj anyalovat igé­nyeltek, de elszalasztottá tőlük a já­rási tanács, pedig most elkelnének a hordásnál. ELMONDTA FÁJÓS ARCÄT TAPOGATVA, — mert néhány nap­ja dagadt félarccal járja a határt — hogy már kétszer osztottak előleget, hét forint körül az eddig ledolgo­zott munkaegységekre. Ez azért is jelentős tény, mert tavaly zárszá­madáskor csak kettőötven forint készpénz jutott egy-egy munkaegy­ségre. Mosolyogva mutatta a tsz burgonyáját, amelyet az egyénieké­vel szemben nem viselt meg az idő, nincs benne egyetlen ragyalepte bo­kor sem. Elcipelt oda, ahol a kom­bájn aratna, ha aratna, ugyanis hoz­zákezdett a munkához, de az elnök leállította, mert valami oknál fogva teríti maga alatt a szemet, hiába ál- lítgatnak . rajta a kezelők. Meg nem adott a gépállomá's kalászfelszedőt és a kerekek maguk alá gyűrik a tö­mött kalászokat. Igaz, az élet gazos kissé, sok ben­ne a zöld, no, de egy becsületesen rendbeszedett kombájnnak akkor sem szabadna pocsékolnia a szemet. Úgy kellene annak aratnia, mint ahogy Csugány elvtárs a Szovjet­unióban látta. Haragudott tehát az elnök egy kicsit, de odább az arató­csoportoknál, akik a lóherés tavasz­búzát aratták ismét megjött a ked­ve. Sorolta a gazdagságukat, boldog­ságukat. Kétszerannyi a termés, mint tavaly és feleannyin vannak hozzá... Itt említette meg azután az olyan emlékezetes elmúlt év őszét, amikor hetven család kilépett, Osváth, Szentpéteri, Rácz, a legnagyobb fel­bujtók szavainak engedve. Nehéz napok voltak, forrt, zson­gott az egész község. De ime rend­bejött minden. Akik bennmaradtak nem sajnálják azokat, akik elmen­tek, minek dőltek be a kulák- mende-mondának. Az elmúlt évben még nagy volt a széthúzás, most meg egyemberként dolgozik minden­ki. Innen a kétszerannyi haszon, mint tavaly. És még húsz család vissza is lépett néhány héttel a kilé­pés után. Ezek között volt Bozsvai András bácsi is. Pedig ő ugyancsak beszélt azokban a napokban és ép­pen a kilépés mellett. Elmentünk Bozsvai bácsihoz, el­beszélgetni vele az élet, a munka folyásáról, meg a tavalyi események­ről. .. •BOZSVAI BÁCSI nem szűk­szavú ember. Olyan a beszéde, mint a munkája; termékeny. ízesén, ti- szamenti zamattal szívesen beszél mindenről, de legszívesebben a cso­port munkájáról, a várható jövede­lemről, meg mindarról, ami ezzel kapcsolatos. Még az őszi eseménye­ket is szívesen emlegeti, mert mint mondja; akkor talált igazán magá­ra, a kisebbik fiával együtt, aki ugyancsak belépett a közösbe... Az első kérdése azért mégis az volt, láttam-e azt a száz hold kukoricát, ahonnan húsz vagonnal szüretelnek le ősszel, meg a harminckilenc hold cukorrépát, a learatott búzát, a le­állított kombájnt, a disznókat, lo­vakat, teheneket, mindent, ami az övék, az ő közös vagyonuk. Azután beszélt csak magáról, mert minden­ki úgy mondja el az eseményeket, ahogy a maga szemszögéből nézve látja, értékeli. Bozsvai bácsi meg­szokta még évekkel ezelőtt, amikor a maga gazdája, de mások szolgáia volt, hogy jó alaposan megnézni mindent, s levonni mindenből a ta­nulságot. Hadd mondjam el az őszi esemé­nyeket, meg Bozsvai bácsi jelenlegi nézeteit úgy, ahogy ő a bársonyos, tisztáragereblyézett árpatarlón ki­nyilatkoztatta. .. Bozsvai bácsinak, bár még jóné- bány hét van hátra évzártáig, már több mint háromszáz munkaegysége van. őszig felmegy ez négyszázra, de lehet, hogy többre is. hiszen hátra van még a munka dandárja, a cséplés, meg az ősziek betakarítása. Hatvan évvel háromszáz munka­egységet szerezni! Ehhez becsületes­ség, törekvés, munkaszeretet kell. Négyszáz munkaegység az több, mint húszezer forintos évi keresetet jelent, a tervezett munkaegységré­szesedés alapján is, de ennél többel kecsegtet a várható jövedelem. S mindezt egyedül keresi meg, hat­van esztendejével. Érdekes megem­líteni — mintahogy Bozsvai bácsi is megemlítette —, hogy amikor egye­dül gazdálkodott, 15—20 hold bérelt földön, két lóval, tehenekkel küzkö- dött, soha nem volt semmijük. Mindent felemésztett a bérlet, a gazdálkodás. Pedig az utóbbi évek­ben már öten is dolgoztak korahaj­naltól napestig. Vagy itt van a na­gyobbik fia, a Pali esete. Bozsvai Pál tíz hold földön gaz­dálkodik. A múltkoriban megláto­gatta apját. Bozsvai bácsi megkér­dezte és eléggé kihívóan kérdezte meg; — No fiam, mit hoz a gazda­ságod? Kihívó volt azért, mert kér­te a fiát, hogy lépjen be a közösbe, jobb az százszor, mint az egyéni küzködés, de Pál azt mondta, majd meglátjuk. A kérdésre elmondta, hogy terem neki vagy 15 mázsa bú­zája, ebből hét a beadás, három a vetőmag, másfél mázsa a géprész. Hogy mi marad? ötször kevesebb, mint az apja tiszta munkaegységré­szesedése. A MÁSIK FIA, László már hallgatott apjára. Állami gazdaság­ban dolgozott feleségével együtt. Hazamentek és beléptek a csoport­ba. Négyen dolgoznak a családból; férj, feleség és a feleség szülei. Ed­dig 700 munkaegységet írtak be Bozsvai László lapjára. Zárszáma­dásig nemcsak elérik, de túl is szár­nyalják az 1000 egységet. Mi pénzt, m: értéket kapnak? Bozsvai bácsi hirtelenjében ki sem tudta számí­tani. Annak az őszi kilépésnek, a pilla­natnyi megingásnak megvoltak a maga okai. Az első és legnagyobb az volt, hogy Bozsvai bácsi hallga­tott a szomszédjára, Szepesire, meg a többire, Osváthra.'' Szentpéterire. Megkavarták a gondolatait. — Mi­nek mégy dolgozni. Nem ér az sem­mit. Tehetetlen társaság az a tsz, nem egyéb — ilyeneket és még kü­lönbeket is mondtak a tsz-re. Per­sze, kulákfamilia valamennyi. Meg azután Bozsvai bácsi otthon tartotta a lovait és mivel otthon tartotta, csak fele munkaegységet akart kifi­zetni a tsz a lovak gondozásáért. KILÉPETT, DE NEM ALUDT éjszakákon át. a felesége meg sza- pulta: — Minek hallgattál ezekre a jómadarakra. Sohse akarták ezek a te javadat. — Nem tudta mitévő le­gyen. Megszerette a közöst, különö­sen azokat, akik becsületesen dől-* goztak. Mile János, Nagy János. Csi-* kai Bertalan, Kicsi F’erenc •> szívé-* hez nőttek és bent is maradtak. Számolgatta, hogy jön majd ki, mi-* hez kezd hatvan évével, s minden­ként érezte, hogy igen meggondolat­lanul cselekedett. Visszalépni meg már szegyeit, meg azt gondolta, vissza se veszik. Hanem amikor meghallotta, hogy volt aki máris visszalépett, határozott. Kérvényt íratott lányával, olyan kérvényt* hogy megkapta a tsz-tagok szívét. Szerették Bozsvai bácsit, szorgal­masnak. becsületesnek ismerték ... Visszavették. Hosszú idő óta ez volt Bozsvai bácsi legboldogabb napja.... S azóta minden nap boldog, amikor dolgozhat, amikor hallgatja a tsz- tagok vidám beszédét, ott lehet kö­zöttük. Gyönyörködhet a dús, ió ter­mést Ígérő táblákban, s azt mond­hatja rá: ez az enyém, ezt senki el nem veheti tőlem, tőlünk ... — Nem, nem hagynám a közöst semennyiért. Sehol ilyen boldogan, ilyen jól nem élhetnék, mint itt. — Ezekkel a szavakkal fejezte be Bozsvai bácsi az elmúlt néhány hó­nap történetét... S utána mondott néhány szót, amelyet nem lehet el­felejteni. Körülhordozta tekintetét a gazdag tiszamenti tájon. Elnézett a kukoricatáblák felé, majd hossza­san arra tekintett, ahol lombos fűz­faerdők között a Tisza szőke vize kanyarog... — Boldogok, gazdagok vagyunk. Még a Tisza sem háborgat bennün­ket. Hallom mi van a Duna mellett. Nem járt arra az elvtái-s? Szörnyű lehet, De segítünk rajtuk. Segítünk, mert van miből. Én is felajánlottam néhány kilő búzát, krumplit, miegy­mást. Hadd boldoguljanak. S ad ennyit valamennyi tsz tag rajtam kívül. — S a boldog, elégedett Bozs­vai bácsinak könnyes volt a sze­me. Nem szégyenlette, mégcsak a hevesen tűző napra sem hivatkozott, hogv talán az csalta ki a könnyeket... ELMENŐBEN MÉG visszanéz­tem. Bozsvai bácsi gyors léptekkel haladt kereszttől-keresztig. Húzta a nehéz gereblyét. gyűjtögette az el­hullott kalászt. Amikor utoljára visszanéztem, éppen rágyújtott. Ki tudja, talán éppen egy pillanattal előbb teljesítette a háromszázötvene- dik munkaegységet... BARCSA SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom