Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)
1954-07-30 / 179. szám
Péntek, 1054. július 30. ÉSZ AKM AG Y ARORSZAG A mínusz törésű hengerlés és a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltsége az Ózdi Kohászati üzemekben / Akik nem járatosak a kohászati üzemek, a gépgyárak munkájában, furcsáivá olvashatják, elgondolkozhatnak rajta: mínusz tűrés... Pedig ez az elnevezés, helyesebben a mínusz tűrés lehetőségének felhasználása a szó szoros értelmében hatalmas mértékben előrelendítheti a népjólét emeléséért folytatott munkánkat. ; ’ A kohászati üzemben építkezéshez szükséges 15 mm-es gömbvasat rendelnek. Tudják, hogy a gömbvas nem lesz. nem lehet abszolút pontosan 15 milliméteres, így hát akkor is kifogástalan termékként átveszik, ha 15.3 milliméteres, de akkor sem tesznek semmi észrevételt, ha csak 14,7 milliméteres. A megadott mérethez képest tehát van egy úgynevezett plusz tűrés és van mínusz tűrés. Nyilvánvaló, hogy ugyanabból az aeól- mennyiscgből több gömb vasat, U- vSsat, I-vasat, vagy sarok vasat lehet hengerelni, ha kihasználják a mínusz tűrés lehetőségét ós a szabványban megállapított megengedett alsó határ felé, közelednek a hengerlésnél. Az Özdi Kohászati Üzemekben Sze- ;Äfi Pál elvtárs, sztahánovista technikus kezdeményezésére még ezelőtt három esztendővel megindult a mi- uusz tűrésü hengerlés. A számok beszélnek a mozgalom helyes és eredményes voltáról. 1952 ben 2 és félmillió forintot. 1953-ban 1 millió 900 ezer forintot takarítottak meg. Különböző okok miatt — amelyekkel az „Észak- magyarország“ június 20-i számában foglalkoztunk — a mozgalom visszaesett, ez látható egyébként az előbbi két számadat összehasonlításából is. A pártkongresszus útmutatása nyomán újabb lendületet kapott Özdon a ’ r'nusz tfi-ésű hengerlés, — 1954-ben a II. negyedév eredményei sokkal . óbbak voltak, mint az I. negyedéviek. V durvahengerműben a Filó-brigád "2,200, a Toldi-brigád 46.080, a fínom- ’ engerműben a Hlaváes-hrigád 32.740, • Pázmány-brigád 61.620, a Tengely- 1 ";gád 60.620. a Lajos-brigád 38.780, g ’ őri néz-brigád 24.200. a Bartha-brigád "ó 100. a Nagymarei-brigád 7320. a Xávoly-brigád 35.620. a Bódi brigád 31.000 forintot takarított meg a II. negyedévben. Az I. negyedévi eredményekkel együtt az I. félévben a mínusz tűrésü hengerlés 758.511 forint megtakarítást hozott. Ez a megtakarítás abban , jelentkezik. hogy ugyanakkora mennyiségű anyagból nagyobb hosszúságú, több hengerelt árut tudtak előállítani. A hossztöbbletben jelentkező anyagmeg- takarítás a TI. negyedévben 266.75 tonna, az egész I. félévben 446.88 tonna. Végeredményben azt mondhatjuk: ezek a brigádok kohók, kemencék, érc, koksz, hulladékvas nélkül 466 tonna nyersvasat, illetve acélt ..termeltek“, hiszen mínusz tűrésü hengerlésük nélkül ennyi acél lett volna szükséges a többlethosszúság előállítására. A fínomhengerde középsorán dolgozó Pázmány-brigád a. mínusz tűrés felhasználásával 82.6 tonnával több hengerelt árut állított elő, ez pénzben 111.110 forintot jelent. 9 Ezekutén egészen természetesen hangzik el a kérdés: mennyi prémiumot, milyen jutalmat kaptak a nagy megtakarításért ezek a kiváló brigádok? A válasz rendkívül meglepő. Semmit, sőt... Ezek a brigádok ráfizettek erre a megtakarításra! Normájuk tonnában van megadva. Hä egy bizonyos acélmennyiségből a szabványban megállapított méretű hengereltárut állítanak elő, vagy éppenséggel ráhagyással, plusz tűréssel Add el, a mákgubót. gyógyszer készül belőle hengerelnek, könnyebben elérik a tonna-mennyiséget, mint ha mínusz tűrésü hengerléssel több, hosszabb gömbaoélt, stb. akarnak kihozni az adott aeélmennyiségből. Az utóbbi esetben többet dolgoznak, több időt fordítanak a hengerlésre, ugyanezen idő alatt plusz tűrésü hengerléssel még nagyobb mértékben túlteljesítenék normájukat, mint ahogyan ezt így is megteszik. 0 Minden elismerést megérdemelnek ezek a kiváló, öntudatos ózdi dolgozók, akik egyéni, anyagi hátrányuk ellenére is azt tartják szem előtt, hogyan segíthetik elő a legjobban az új szakasz célkitűzésének megvalósítását, a dolgozó nép életszínvonalának emelését, amelyből természetesen közvetve ők maguk is élvezik az előnyöket. Magukévá tették a pártkongresszus határozatát, amely kimondja: „Az anyaggal való takarékosság ... továbbá a gyártási selejt lényeges csökkentése alapvető feltétele annak, hogy következetesen megvalósítsuk pártunk politikáját, melynek legfőbb célja a dolgozó nép jólétének növelése ... Az anyagtakarékosság és a selejtcsökkentés olyan hatalmas tartalék számunkra, amelyek kihasználása nélkül nem lehet megvalósítani az előttünk álló feladatokat!“ Ismerik, amit Gerő elvtárs hangsúlyozott a kongresszuson: „Az önköltség csökkentésének nálunk legfontosabb eszköze az anyaggal való takarékoskodás — a pazarlás megszüntetése ... Egyetlen ezrelék csökkenés az anyagfelhasználásnál majdnem■ 70 millió forint megtakarítást eredményezne. Egyetlen százalék megtakarítás pedig akkora összeget, amelyből 7500 kétszobás, összkomfortos lakást lehet építeni... Ha... az anyaghányad... 12 százalékkal csökkent volna, ez annyit jelenteit volna, hogy 15.000—16.000 lakással többet építhettünk volna a munkásosztály számára. íme, elvfársak, ilyen módon függ ö$sze pártunk általános politikája az önköltségcsökkentés, az anyag- megtakarítás kérdésével!“ Q A kongresszus határozata az eddigi hibák között azt is megállapította, hogy ..népgazdaságunkban a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségét még nem tudtuk fejlődésünk emelőjévé tenni." A kongresszus útmutatása alapján kötelessége a gyár igazgatóságának, s ezen túlmenően a kohó- és gépipari minisztériumnak, hogy ezen a hibán javítson. Szembetűnően, kirívóan tarthatatlan az az állapot, ami Özdon a mínusz tűrésü hengerlés premizálásának elhanyagolásából állott elő. A kongresszus előbb idézett meg állapítása kiemeli a selejt csökkentésének elsőrendű fontosságát. Ebben a vonatkozásban is furcsaságokat találtunk az Ózdi Kohászati Üzemekben. A durvahengermű triósoránál beszélgettünk Medve brigád vezető »elv- társsal. ■ Megmutatta azokat az értesítéseket, amelyeket a brigád a minőségi ellenőrző osztálytól kapott. Az értesítésben szerepel, mennyi a brigád termelésénél megtűrt selejt, az úgynevezett engedélyezett selejtszázalék, majd olvasható, hogy ezzel szemben mennyi selejttel termelt a brigád az előző dekádban, hónapban. A Medve- brigád (s vele együtt sok más brigád is) joggal büszkélkedhetik azzal, hogy az értesítések soktízezer forint értékű selejtcsökkentésről szólnak. S mennyi jutalmat kaptak érte? Semmit. Célkitűzésünk természetesen az, hogy mindenütt selejtmentes legyen a termelés, lehet tehát vitázni azon, hogy helyesen állapították e meg a „megengedett selejt“ mértékét, szűk ségesnek is látszik, hogy a körülmények megváltozásának figyelembevételével időnként megvizsgálják: in- dokolt-e, hogy ugyanazon a szinten maradjon a megtűrt selejt százaléka. Addig azonban, amíg egy bizonyos szintet megállapítottak, s amikor végrehajtják a selejt elszámolására, a kártérítésre vonatkozó kormányhatározatot — ahogyan ez kötelessége minden gyár vezetőségének —. nyilvánvalóan helyes, ha a megengedett selejt alatt termelő brigádok jutalmat kapnak. Addig is. amíg erre a célra külön alapot nem engedélyeznek, szükségesnek tartjuk, hogy a jutalma zásra most is rendelkezésre álló ösz- szegből elsősorban azokat jutalmazzák, akik a minusz tűrésü hengerlésben, a sele.it csökkentésében az élenjárnak. akik öntudatos munkájukkal bizonyítják, hogy a népjólét emelésének példamutató harcosai. AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁG CIKKE NYOMÁN „Orvosolták a ricsei rönkszállitók panaszát“ Az „Északmagyarország" július 17-i számában megjelent „Adós fizess“ c. cikkben közölteket megvizsgáltuk. A ricsei rönkszállítók panasza jogos volt, ezért nyomban intézkedtünk és köve* telésük kiegyenlítésére póthitelt biztosítottunk. FEKETE LÁSZLÓ megyei tanács vb. elnökhelyettes Less homok a gyerekeknek hogy a Deák-téri parkba TÖvid időn belül homokot szállítsanak. VASS ISTVÁN osztályvezető, városi tanács vb. Az „Északmagyarország” július 1-i számában Németh János levelében megkérdezte, hogy miért nincs a Miskolc belvárosában lévő játszótereken homok a gyermekek részére. A javaslat helyes, gondoskodunk, Megjavítjuk a Lenin Kohászati Művek 10-es kapujának feljáróját A „Borsodi Bors“-tól július 11-én bírálatot kaptunk amiatt, hogy a Lenin Kohászati Müvek 10-es kapujánál rossz a feljáró. Közöljük, hogy gyárunk rekonstrukciós tervének kivitelezése során a volt 10-es kapu és betonlépcső feljáró elbontásra kerül. Helyette a Tatár-utcán nyitottunk új kaput, a salakhalna oldalában pedig ideiglenesen deszkából készítettünk feljárót. Ezt. azért építettük itt, a part oldalában, mert gyárterületünk nem egyforma magasságban fekszik, s a szintkülönbséget nem tudtuk máskép áthidalni. Tulajdonképpen az elbontott 10-es kapu helyett a Chinoin-gyár mellett terveztünk új kaput és feljárót. En- nek kivitelezésére a megfelelő összeg beruházási tervünkben rendelkezésre áll, melyet azonban időközben felsőbb szervünk törölt. így az új kapu és feljáró ez évben nem készülhet cl, A jelenlegi ideiglenes feljáró hibáit kijavítjuk. A világítás mcfh javítása és egyéb hiányosságok felszámolása szeptember elsejére várható. A megtelt intézkedések végrehajtása után a közlekedés, a feljárás biztonságosabb lesz. VALKO MARTOS igazgató. Megkezdték az árvízsuitolta Szigetköz kutjainak rendbehozatalát A Duna piszkos szürke árja a Szigetközben sok kárt okozott a lakóházakban, pusztította a termést, de sokhelyütt beszennyezte, megfertőzte a kutakat is. Most, hogy folyamatosan levonul a víz, sürgősen hozzá kellett látni a kutak rendbehozatalához és fertőtlenítéséhez. A város és községgazdálkodási minisztérium illetékes szervei meg is kezdték a szükséges intézkedéseket: a Szabolcs-Szatmár megyei kútkarban tartó vállalat 140 jólképzett dolgozója már megérkezett a Szigetközbe. Az egészségügyi hatóságok, orvosok irányításával-— mintegy 6—8 hét alatt — körülbelül ezer kutat építenek újjá. Segítséget nyújtanak ebben a fontoa és nagy munkában a községi tűzoltók is. A mélyfúró tröszt a régiek kijárt, tása mellett tizenöt 50—60 méter mélyj új kutat fúr a szigetközi községekben, A szükséges monnyiségű ivóvíz biz, tosítása céljából sokhelyütt kismély, ségű, úgynevezett Norton rendszert! kutat mélyítenek, amíg a köz- és magánkutak használhatók lesznek, (MTI) .......................................................... ..... Egy mázsáért 90 forintot fizet a földművesszövetkezet. | Vasárnap rali, I csak a-------------------------í naptar szerint. A község a legszorgosabb hétköznap képét mutatta, ami megszokott ilyenkor, aratásidőben. A takaros tanácsháza előtt emberek állták körül a tanácselnököt, Várhegyi Miklóst. Az utcákon vendégoldallal felszerelt üres szekerek zörögtek a határ felé, s onnan búzával, árpával megrakodva tértek vissza a faluba. Sehol egy ünneplő- ruhás, pihenő ember. Csak Bartus feküdt kényelmesen a tűzoltószertár melletti gyepszőnyegen. Mellette békésen rágta a szénát a lova is az ekével, villákkal, lapátokkal megrakott szekere mellett. A szertár ajtaja nyitva, benne utrakészen a szivattyú, ha netalán tűz ütne ki valamerre. Ilyenkor, amikor már csomókban a gabona, ugyancsak vigyázni kell, nehogy kárt tegyen a tűz az életben. Várhegyi elvtárs éppen Zilahi Gáborral folytatott hosszabb eszmecserét a beadásról. Érthető indulattal beszélt. A községben ugyanis, — amely éveken keresztül az elsők között járt a kötelezettségteljesítéssel — az utóbbi időben baj van a beadással. A tizenhetedik helyre kerültek, s ez igen bántja a kitüntetett tanácselnököt. Zilahi Gábor, a begyűjtési megbízott kapta hát elsősorban a szemrehányást, mert nem úgy dolgozik, ahogy kellene. Mindenütt ott van, mindenre ügyel, s éppen ez a hiba, mert így kevés ideje jut a begyűjtés szorgalmazására. Ezt meg is mondta neki a tanácselnök, s azt is, hogyan javítson munkáján. Bár hasznos a tanács, le- higgasztotta Zilahi előbbi jókedvét. Mert jókedvűen érkezett. Leugrott a kerékpárról s örömmel lobogtatott kezében néhány darab papírlapot. — Ennyien teljesítették már cséplőgép alól a beadást. Bocsi Benjámin, Pásztor József, Csirke János, Berecz József, még az este raktárba vitték a terményt. IFJÚ BERNÁT JÓZSEF PÉLDAMUTATÁSA 4s elnök bólintgatott, de mindjárt utána megkérdette: egyéb téren hogy áll a község? Ebből eredt azután a parázs vita, amely ugyan nem is nevezhető vitának, mert az elnök beszélt, Zilahi hallgatott, a körülállók meg helyeseltek a tanácselnöknek. Végül Zilahi megfogadta, úgy cselekszik, ahogy Várhegyi elvtárs tanácsolta, majd ismét a cséplőgépalóli beadásra terelődött a szó. Valaki megkérdezte, hogv-hogy nem ifjú Bemát József teljesítette elsőnek a beadását, hiszen ugyancsak fogadkozott, hogy őt ugyan nem előzi meg senki. — Bemát Józsi? Most nem lett az első, de nem ő tehet róla — szólt közbe Zilahi. — Nem hozzá állt be elsőnek a cséplő, azután meg elromlott. De nem maradt le nagyon, nem kell félteni. Ma már nála csépelnek. — Bernátot valóban nem kell félteni — erősítette meg Zilahi szavait a tanácselnök. — Példamutatóan dolgozik, első a munkában, első a kötelességteljesítésben. Olyan, amilyennek minden kommunistának lennie kell. Van azonban egy nagy hibája, néha nagyon a kancsó fenekére néz. Ezen mosolyogtak egyet a körül- állók, hiszen valamennyien ismerik Bernát Józsefet. De ha van is hibája, inkább becsületességéről ismerik. Meg arról, hogy ha valamit elhatároz, azt meg is csinálja. túlsó vége felől cséplőgép zúgását hozta a szél. Egy lovas, gabonával megrakott szekér döcögött el a tanácsháza előtt. Várhegyi elvtárs felszólt a gyeplőt tartó nagybaju- szú idősebb embernek: — Kinek hord Lénárt bácsi? — Lénárt bácsi csak úgy menetközben már jó- néhány lépésről kiáltott vissza: — Bernátnak! — Utána még vagy négy-öt szekérről szintén .ugyanígy válaszoltak. Meg is jegyezte az elnök: — No a fél falu neki hord, úgylátszik szekérről csépel. —• S mert Várhegyi elvtárs lehetőség szerint szeret mindenről meggyőződni személyesen, no meg Zilahi is megkapta a felvilágosítást, hogyan dolgozzon, elindultunk arra, amerre a cséplőgép zúgott, — Bemátékhoz. Ifjú Bernét József már csak névmegkülönböztetésként nevezhető ifjúnak. Kilenc gyerek apja, a legidősebb lány már férjnél van, a legkisebb még csakugyan gyerek. Örömmel fogadta a látogatókat — mint mondta — elfér ilyenkor a segítség. Mindjárt a géphez tessékelt mindenkit, megnézni, hogyan fizet az élet. A gép mellett sort álltak a megrakott szekerek. Ha az egyik megürült, helyébe állt a másik. Fürge kezek dobálták a kévét a cséplőre, onnan a dobba. Dolgozott az egész Bernát család, a meghívott rokonság, szomszédság. Nem volt hiány munkaerőben. Olyan mozgalmas volt a Bernát udvar, mint egy csatatér. Az alacsonytermetü, mosolygósarcú gazda, fürgén szaladgált ide-oda. Nézegette, mutogatta a nagyszemű, tiszta búzát, majd a szekeret segített odatolni a géphez. Közben nem hagyta figyelmen kívül a konyhát sem, ahol nagy üstben rotyogott a gulyás, sült a mákoskalács, készült az ízletes ünnepi ebéd mindenki számára. A hás éréssé alatt már ott állt zsákokban a beadásra előkészített 249 kiló árpa, s Bernát elvtárs minduntalan sürgette a mázsálókat, mérjék már ki a búzát is, mert mihelyt az utolsó kéve búzakalászt is kicsépelték, azonnal indulnia kell a szekérnek a terményraktár felé. Nem is nyugodott, míg az árpa mellé oda nem került a 485 kiló búza is. Egyre fogytak a megrakott szekerek, s a szomszédok is egyre gyakrabban léptek oda Orosz elvtárshoz, a gépészhez, hogy: — ezután hozzánk jöjjön, a miénket csépelje el. Vass néni, már vagy tizedszer jött át Bernátékhoz. Beszélt a gépésszel, a tanácselnökkel, Bemáttal, nehogy más házhoz álljon a gép, mert ők még ma el akarnak csépelni, még ma teljesíteni akarják a beadást. Bernát megnyugtatta, rendjén lesz minden, csak a gépész akaratosko- dott, hogy kölcsöngéppel csépel, az övé elromlott, meg kellene javítani még ma. hiszen vasárnap van, s holnapra minden cséplőnek ki kell állnia. Mégis sikerült rábeszélni, hogy majd kijavítják este. csépeljen csak tovább az utcában. Hadd legyen ez a vasárnap igazi ünnep, a dolgozó parasztok legnagyobb ünnepe. Mert az az igazi ünnep, amikor kamarába kerül néhány hónap serény munkájának gyümölcse, a kenyérnek való. Amikor az utolsó szekér is odaállt a gép mellé, Bernát József behívott bennünket a hűvös belső szobába. Már megtérítették az asztalt, s hiába szabadkozott az elnök, hogy őt otthon ebéddel várják, hiába szabódott a tanácselnök fia. Várhegyi Miklós, aki a járási pártbizottság munkatársa, s egész délelőtt hányta a kévéket a cséplődobra. Enni kellett mindenkinek, s inni a jó hideg sörből, ünnepelni a Bemát családdal. Meghail- gattuk Bernát és komája eszmecseréjét, kinek miért lett gazdagabb termése. Bernáté kicsit megdőlt még májusban. — Le kellett volna sarlózni, vagy leétetni, — adja a tanácsot a kostul, — Én úgy tettem, s megadta a tu zennégy magot. — Bernát József bó-< lógat, de már mindegy, akkor meg sajnálta lesariózni, olyan szép volt, így is megadott többet, mint tíz ma< got. Elmondta Bemát József azt iSj hogyan vágatott le, takarítottak fca 450 höld lóherét egy hét alatt az ál-« laml gazdaságban, hogy vágtak le, csépeltek el 120 hold borsót néhány nap alatt. Mert Bernát elvtárs az állami gazdaságban dolgozik, s a ta-< karmánybiztosítás az egyik feladata, Poharat emeltek, megitta mindenki a sört, s csak azután tudta meg ifjú Bernát József, hogy bizony most az egyszer lemaradt. Az első gabonát már régen beadták, sőt meg második, harmadik se lehet, csak ötödik, ha nagyon siet. Bemát József egy darabig szótlanul állt, mint aki nem hiszi, amit hallott, vagy még nem hatolt egészen a tudatáig. Hogy mi ment végbe a belsejében, azt csak sejteni lehet, de annyi bizonyos, hogy amikor megszólalt már mosolygott: — No nem baj, hiszen én mindent megtettem, hogy első legyek, én ma-* gam mentem a mezőre a traktorost hoz, hogy holnap lehet jönni a gép-« pel. Mégis megelőztek! Nem szégyenlem, inkább örülök. Örülök, hogy már sok olyan ember van n faluban, aki tudja ml a kötelessége, példamutatás nélkül Is. De most aztán gyerünk! Már ssalaát *s 3 szekérhez, odaállt vele a tornác mellé. Az elnök mosolygott Bernát igyekvésén, mindaddig, míg a kapu előtt álldogáló hibás cséplőgép tetején meg nem pillantotta Zilahi Gábort, a begyűjtési megbízottá!, amint éppen a cséplődobba nyulkáít könyökig. Akart is neki kiáltani, do végül csak legyintett és félhangosan mondta ki, amit gondolt. Mert ugyan a cséplőgép összefüggésben van a beadással, de a megjavítása mégsem a begyüitési megbízott., hanem a szerelők dolga. De amint Bér-* nát József megrakott szekere kifordult az udvarról, s elporzott a terményraktár felé, ismét visszatért az elnök jókedve: — Hogy igyekszik Bernát. Sajnálja az elsőséget. No, de neki is része van abban, hogy a községben már igen sokan tudják, mi a hazafias kötelesség.., BARCSA SÁNDOR
