Észak-Magyarország, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-01 / 154. szám

1 Élmények, tapasztalatok a Magyar Dráma Hetén Tatár-utca 39...?! SOD-ABÁUII-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LA PDA X. évfolyam 154. szám /íra 5« fillér Miskolc, 1954 iuiius 1, csütörtök II több, jobb, olcsóbb iermeies eszközei pártunk III. kongresszusa hosszú évekre megszabta feladatainkat. Az iparban a ter­melékenység állandó növelését, az önköltség rendszeres csökken­tését és a termékek minőségé­nek javítását jelölte meg, mint legfontosabb teendőt. A kon­gresszus óta gyárainkban, üze­meinkben, bányáinkban, állami gazdaságainkban és gépállomá­sainkon a népnevelők ezrei be­szélnek erről, a faliújságok és feliratok tízezrei emlékeztetnek rá, az értekezleteken újra és új­ra tárgyalunk róla, mégis az a veszély fenyeget, hogy az ön­költség csökkentése, a termelé­kenység emelése és a minőség javítása csak jelszó marad, mert nem tudjuk közelvinni min­den egyes dolgozóhoz, nem tud­juk megmagyarázni, hogy ki-ki a saját munkaterületén konkréten mit tehet, mivel és hogyan járul­hat hozzá egész népünk közös nagy ügyéhez. ismertessük valamennyi dol­gozóval azokat a módszereket, azokat az eszközöket, amelyek segítségével élő, eleven valóság­gá változtathatjuk a sok helyütt csak váltig hangoztatott jelsza­vakat/ önköltségcsökkentés, ter- meiékenység, minőségjavítás .. . M elyek azok az eszközök, amelvek segítségével töb­bet, jobban 'és olcsónban termel­hetünk? Elsősorban az üzemen belüli szervezetlenség felszámolása. Nemrég hazánkban járt a Német Demokratikus Köztársaság szak­embereinek küldöttsége. Eluta­zásuk előtt egyik szakszervezeti funkcionáriusunk megkérte ve­zetőjüket: mondja el, mit ta­pasztalt rövid ittléte alatt. A német elvtárs gondolkodás nélkül azt felelte: — Talány számomra, hogyan készül el maguknál egy gép. Valóban áttekinthetetlen, bo­nyolult üzemeink szervezése. A műhelyek elhelyezése sokszor szükségessé teszi, hogy egy-egy termék gyáron belül kilométere­ket „sétáljon“, amíg elkészül. Nem nehéz elképzelnünk, hogy például a DIMÁVAG Gépgyár — a termelés — számára mit je­lentene, ha a Lenin Kohászati Müvek acélöntödéje mellett, — amely a DIMÁVAG öntvényeit szállítja — előnagyoló műhely működnék. Ez l'elesiegessé tenné a belső selejtes öntvények ide- oda szállítását és felszabadíta­ná a finommegmunkálásra al­kalmas gépeket a sürgősebb, hasznosabb munkálatok számá­ra. Vagy például másik egysze­rű szervezési kérdés: műhelyen- kint egy-egy késköszörüiő dolgo­zó beállítása, ami lehetővé ten­né, hogy az esztergályosok, ma­rósok ne legyenek kénytelenek napjában többször öt-tíz percre abbahagyni munkájukat. A szer­számra való várakozás is sok öt­percet rabol el dolgozóinktól. Nem is beszélve arról, hogy a tervezési hibák é3 az akadozó, lassú adminisztráció miatt sok­szor órákká szaporodnak a kieső percek. Ha egy-egy dol­gozónál csak 10 perc múlik el ki­használatlanul, feleslegesen a -í80-ból — az 6 embernél egy órát jelent. Hatszáznál 100 órát, hatezernél pedig (s még ennél is többen dolgoznak a DIMÄ- VAG-ban) ezer órává nő a sok pere. Ennyi idő alatt új eszterga­gépet gyárthatnának a gépgyá­riak. Sajnos, naponta még ennél is több munkaidő vész el me­gyénk üzemeiben a munkaszer­vezés fogyatékosságai miatt IVfásik fontos eszköze az ön- költség csökkentésének, a termelékenység emelésének, s a minőség javításának: az újítá­sok, észszerüsítések, kezdemé­nyezések felkarolása. Nem is kell arról sokat beszélni, hogy miért. Mi nem a munkaerő ki­használásával, nem fárasztó, ve- rejtékes munkával, hanem a kul­turáltabb, könnyebb, okosabb munkával akarjuk célunkat elér­ni. A munkás ne úgy érje el a £00 százalékot, hogy két ember­nek való fizikai munkát végez. Úgy termeljen többet hogy az eszét használja. Találja meg a módját annak, hogyan lehet el­végezni egy mozdulattal, égy fo­gással azt, amihez eddig kettő kellett. Sajnos, egyes vezetők még nem látják eléggé, milyen óriási sze­repe van az ű.jítómozgalomnak az előttünk álló feladatok meg­valósít ásóban. Többet, jobbat és olcsóbban csak akkor tudunk termelni, ha e célkitűzésért folyó munká­ban résztvesz minden dolgozó, ha biztosítjuk a legszélesebb tö­megek aktivitását. Tárják fel a vezetők mindenütt bátrRn a ne­hézségeket. Ismertessék a dol­gozók előtt, hol van az üzemben szűk keresztmetszet, hol szorít legjobban a cipő. Tanácskozzak meg a munkásokkal, műszaki dolgozókkal, milyen lehetőségek vannak, s munkásaink, értelmi­ségi dolgozóink tettekkel vála­szolnak majd az őszinte szóra Nemcsak a versenyben állók szá­ma fog megnövekedni, hanem tartalmasabb, élőbb, eredménye­sebb is lesz a vetélkedés. Egy­másután hangzanak majd el a jobbnál-jobb javaslatok, szület­nek értékes kezdeményezések. Kimeríthetetlen, nagyszerű erő a dolgozók aktivitása, hiszen dol­gozóink saját jobb jövőjük érde­kében olyan tettekre képesek, amilyenek kapitalista országok­ban elképzelhetetlenek. A több, jobb és olcsóbb ter­■é* melés fő eszközéi tehát az üzemen belüli szervezettség ja­vítása. az újítások, eszszerüsíté- sek, új kezdeményezések felka­rolása és alkalmazása és főként — a tömegek aktivitásának, épí­tő bírálatának félszítása. A módszerek pedig, amelyeknek se­gítségével ezeket az eszközöket alkalmazhatjuk, ugyancsak sok­rétűek. A legfontosabb talán a vezetés színvonalának emelése. A vezetők valóban felelős veze­tői legyenek munkaterületüknek. Az igazgatónak ismernie kell minden üzem és mübelv. az üzemvezetőnek, a mühelvfőnök- nek pedig minden egves gén. minden egyes dolgozó teendőiét, az előttünk álló nagy feladatok megoldásában. Nem elég megszabni a felada­tot. Alihoz, hogy megköveteljük annak végrehajtását, elengedhe­tetlenül szükséges, hogy maguk a vezetők Ismerjék a kiaknázha­tó lehetőségeket és adjanak se­gítséget a munkásoknak, hogv a lehetőségeket a legjobban ki is használták Nagyon fontos a termelési ér­tekezletek jó megszervezése is Ott ismerik meg a dolgozók gyá­ruk, üzemük, műhelyük terv- feladatait. Széleskörű nyilvános­ság előtt bírálhatják a vezetés hibáit, ott javasolhatnak új módszereket, ott kezdeményezhe­tik a munka jobb megszervezé­sét; megbeszélik. megvitatják valamennyi termelési problémá­jukat. ott érzik igazán az üzem gazdájának magukat. Éppen ezért a termelési értekezletek ió megszervezése, színvonaluk ál­landó emelése közös érdeke a gyár valamennyi dolgozójának: munkásnak, mérnöknek, igazga­tónak egyaránt! A vezetők te­remtsék mer a termelési érte­kezlet látogatottságának, aktivi­tásának nélkülözhetetlen előfel­tételei: a beszámoló pontról- pontra ismertesse mi történt az előző termelési értekezleten el­hangzott javaslatokkal, mit va­lósítottak meg azokból; ha elve­tették a javaslatot, miért nem volt az megfelelő és milyen in­tézkedéseket tettek az előző érte­kezleten megbeszélt hibák kijaví­tására. IVfindezeket a feladatokat csak akkor tudják meg­oldani, ha üzemeinkben, bányá­inkban valamennyi erőt összpon­tosítunk végrehajtásukra. Sem a műszaki vezetők, sem a pártszer­vezet, sem a szakszervezet egy­Vusasok a termelőszövetkezetben! (Tudósítónktól.) Az Ózdi Kohászati Üzemek főkapuja előtt indulásra készen áll a martinacélmű hatalmas, 60 >ze. mályes autóbusza. Most nem hét­végi kirándulásra készülnek a dől. gozók, hanem a sajónémeti Petőfi tszbe. A szép, kényelmesen beren­dezett társákautó jókedvű lányok­ká.', asszonyokkal, férfiakkal indu­lásra készen áll. Mindenki örül ez ilyen délutáni kirándulásnak. De­meter elvtárs a martin gyárrész’eg- vezetője száll fel utolsónak. Elin . dúlnak. Az igazgatóságon még újabb utasok jelentkeznek. A Petőfi tsz-ben már várják a vasasokat. Az Ikarusz utasai a ku­koricaföld szélén szállnak ki. A csoportbeliek örömtől sugárzó arc­cal szorítanak kezet a brigád min. den tagjával. Jól tudják, mit jelent ilyen munkaidőben 60 ember segít­sége. Hamarosan előkerülnek a ka. pák. a gazdasági szerszámok. A tsz. titkárnője, Far­kas Andrásné, máris tervszerűen parcellákra osztja a kapálni való földet. Egyik kapát kap a kukoricá­hoz, a másik villát a szénaforga­táshoz. A nem „szakemberek* répa. eg.velésre indulnak. Munkát kap mindenki. A meleg nyári nap lá ­gyan bocsátja Sugarait a sokszínű emberseregre. Megindul a munka. A kukoricasorok közül kikerülnek a gyomok. Egyre nagyobb darabban feketéink a frissen kapált föld a tsz. birtokán. A szénaforgafók is munkába álltak már. Boros elvtárs az acélmű üb. elnöke vezeti őket. Legénykorában bizonyára megszok­ta a mezei munkát, mert most is mesterien forgatja a villát. Közben a júniusi nap hatására lekerülnek a felső ruhák. Vámos bácsi bele- ,rágia kapáiét a nemrég megázott jó fekete földbe. Idős kora ellenére is ő vezet á kapások versenyében. Nem szeretőé,' ha elhagynák az csz- cronyok. A répaföldön is megkezdődik r munka Jnncsó Keltán, az acélmű munkaügyi osztályának előadója versenytársává.! Trelaj Istvánnal, hatalmas íroarcot gyűjtött a selej­tesen nőtt répából. Nmen pír vállár.. A tsz. tagjai örömmel látták: a se­gítség jó’ dolgozik. Kihasználnak minden percet. P A f* A „ 5 Ara felé sörrel e.U, i n vendégelik meg a patronálókat. Az élenjárók 2 ada­got kapnak a „jégbehütött juta. lom"-ból. Közben egy-egy csoport­nál felhangzik n nóta is. Először lassan, de később, már az egész ha­dár népe együtt dalol, örömben, lelkes munkában telik a nap. Este felé, összejönnek a brigádok. Jól esik a pihenés. A tsz. tagjai szalon­nával, kenyérrel, sörrel kínálják az ózdiakat. Megélénkül a hangulat. A jól végzett munka után farkasét, vággyal eszik mindenki. Néhányan először vannak ilyen kiránduláson. Az „újoncok“ kicsit fáradtak, de nem mutatják. Arra gondolnak, mennyire egy család is a tsz-ek né­pe és a gyárimunkás. Eközben megérkezik az ózdiak műszaki bri­gádja Albert Gyula, a martin TMK vezetőjének irányításával a marti­nászok rendbehozták a tsz gépi be­rendezéseit. Ök sem maradnak ki a jóízű uzsonnából. Szedető z ködi k a „kirándu. ló" sereg. Kemény kézszorítások, hangos hur­rázások között indulnak hazafelé az ózdiak. Nóta csendül végig a ha­táron. Az est csillaga már kinyitot­ta szemét a felhőtlen égen. amikor hazaérkezik a brigád. Sajónémeti- ben szeretettel, »hálával gondolnak rájuk a termelőszövetkezetek tag­jai. Most eszükbe jut, amit az óz­diak alig egy hónapja ígértek: ha szükség van ránk. szóljatok, segí­tünk. Az ígéret nem maradt üres szó! BAKOS Százhiíszperccs hatalmas küzdelemben győzte le a magyar válogatott Uruguay kétszeres vilóg- és olimpiai bajnok csapatát A rendes játékidőben döntetlenül végződött a Magyarország-Uruguay világbajnoki elődöntő mérkőzés Lausanneban, az Olimpiai-sta­dionban még a rossz idő sem riasz­totta el a nézőket a magyar­uruguayi találkozóról. Annak elle­nére. hogy délután 3 órától alapos eső áztatta a stadion gyepszőnyegét, sok-sok ezer főnyi közönség helyez­kedett el a lelátókon, hogy tanúja legyen a két világhírű csapat, a két­szeres világ- és olimpiai bajnok Uruguay válogatott és az olimpiai bajnok magyar válogatott mérkő­zésének. A két csapat találkozójára mind­két együttes összeállítását megvál­toztatták — a sérültek miatt. A magyar válogatottban Budai és Pa­lotás játékára került sor, míg az uruguayaknál Carballo, Soutó és Hohberg került be az együttesbe. Magyar idő szerint hét óra előtt néhány perccel jelent meg a két csapat a pályán. A játékosok felso­rakoztak a gyepszőnyeg közepén, majd felhangzott a két ország him­nusza. A csapatkapitányok kezet- fogtak egymással, majd elindult 90 perces útjára a labda. Játékvezető: Griffith (Wales). Magyarország: Grosics — Bu- zánszky, Lóránt. Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai, Kocsis. Palotás, Hidegkúti. Czibor. Uruguay: Maspoli — Andrade. Santamaria, Cruz — Carballo. Mar­tinez — Souto. Ambrois, Schiaffino. Hohberg, Borges. Magyar támadásokkal kezdődött a játék. Kocsis már az első percben meredeken szökteti Bu­dait. de a labda a szélső elől az oldalvonalon kívülre csúszik. A bedobás után az uruguayiak tör­nek előre. Az előrehúzódó jobbfede­zet 16 méterről óriási lövést küld a magyar kapura, a labda azonban el­zúg a kapufa mellett. Az esőtől fel­ázott füvön sokat csuszkáinak a já­tékosok. Magyar támadások követ­keznek ismét, léhról-lábra száll a labda. Az 5. percben Czibor indít el formás akciót. A labda Palotáshoz, majd Bozsikhöz, azután Buzánszky- hoz. maid Kocsishoz kerül, a jobb­összekötőt azonban Santamaria megzavarja s oda a nagy helyzet. A 7. percben Kocsis jól tör kapura, Cruz azonban az utolsó pillanatban szögletre tud menteni. A beívelt Végeredmény: 4íÍ labdát az uruguayi védők elfejelik, Bozsik megkaparintja, rálő, de a labda lepattan a védőkről. 9. perc­ben újra a magyar csapat tör előre. Kocsis Czibort szökteti. Csellel be­csapja a ráfutó Carballot. Hidegkúti­hoz gurít. A balösszekötő váratlanul élesen lő kapura, a bombalövés azonban elzúg a kapu mellett. Újra az uruguayiak támadnak. A 11. percben Hohberg tör veszélyesen kapura, ballal nagy lövést küld Grosics hálójára, a magyar kapuvé­dő azonban remek robinsonáddal szögletre tolja a labdát. Rövid ideig nagy nyomás alatt áll a magyar kapu. állandóan munkában van a magyar védelem, de Buzánszkv és társai most sem vesztik el a fejüket. A 13. percben végre megszületik a magvar labdarúgó válogatott első gólja. Kocsis ragyogóan ug­ratta ki Czibort, a balszél«ő egy niltanatig kivár, maid elfut és ballábbal az elmozduló Maspoli mellett küldi a hálóba a labdát. (1:9). Sűrű cseppekben esik az eső, amikor a második félidőben kijön­nek a pályára a csapatok. SchiaffiÓQ indítia a labdát, de a következő pil­lanatban már Czibor szereli az uruguayi I6-osnál. A második perc­ben nagyszerű magyar gól születik Kocsis remek szöktetésévei ra­gyogóan fut el Budai, az alapvo­nal közeléből bead és Hidegkúti a jobb alsó sarokba fejeli a lab­dát. (2:0). Egyre erősödik a játék irama s a magyar csatárok próbálkozásait, az Uruguay védők legtöbbször becsú­szó szereléssel szerelik. Több kemény összecsapás is tar­kítja a játékot. A 31. percben gólt érnek el az uruguayiak Ambrois hozza fel a labdát, Schiafíinohoz ját. szik, a balösszekötő elgurit Lantos mellett és az átadásra pompás ütem­ben kiugró Hohberg, a magyar kapu­ba lő. (2:1). Már csak pár perc van hátra s úgy látszik, hogy a magyar csapat győztesen hagyja el a pályát. A negyvenedik percben azonban a védelem pillanatnyi megingá­sát a ragvogóan játszó Schiaffino kihasználja s a kifutó Grosics mellett gólt ér el. (2:2). Hatalmas izgalomban telnek el az utolsó percek, egyik csapat sem tud újabb gólt elérnfSúgyhogy a rendes játékidő 2:2 arányú döntetlennel ér véget. Szünet után SttSzer 15 perces hosszabbításra került Ár. A magyar csapat kezdi'a , játékot. Változó a játék, s óriási Küzdelem­ben gól nélkül ér véget a hosszabbí­tás első része. A­Azonnal fordulnak a csapatok s megint a magyar csapat a többet kezdeményező. A 22. percben meg­szerzi a magyar válogatott a vezető gólt. Budai és Palotás hozza fel a labdát, majd Palotás szöktetésé- vel Budai szélsebesen elszáguld és mintaszerű beadását Kocsis védhetetlenül fejeli a hálóba. (3:2). Befejezés előtt hat perccel -ismét Magyarország ér el újabb gólt. Pa, lotás és Hidegkúti adogatja egymás­nak a labdát, majd Hidegkúti mér-< tani pontossággal íveli előre a lab­dát. amely Kocsis fejéről élesen vágódik a hálóba. (4:2). Megismétlődik a brazilok elleni mérkőzés negyedik gólja utáni pil« ianat. Ezúttal az uruguayi kapuve« dő, Maspoli dől sírva a kapufának, A közönség pedig nagy tapssal üd­vözli a magvar csapatot. A pálya közepén felsorakozó 22 labdarugót a közönség óriási tapssal köszönti, s akkor az uruguayiak megmutatják, hogy tudnak sportsze­rűen vesztem. Maspoli Palotást öleli át, míg a legjobb uruguayi játékos Schiaf­fino elsőnek a magyar csapatka­pitánynak. Rózsiknak gratulál. Buzánszky a levegőbén ugrál örö­mében s a többi magyar játékos egymás nyakába borulva hagyja el a nagyszerű küzdelem színhelyét. (MTI! Nyugatnémet ország—Ausztria 6:1 (1:0). A labdarúgó világhaiookság további műsora a következő; Július 3, szombat, Zürich: Ausztria —Uruguay a 3. és 4 helyért. Július 4, vasárnap, Bern: Magyar- ország—Nyugatnémetország mérkő­zés a világbajnoki címért. (MTI) magában nem végezhet eredmé­nyes munkát. De ha minden erőt összefogunk, ha a műszaki veze­tés, a pártszervezet, a szakszer­vezet és a DISZ helyesen oldja meg a maga feladatát e nagy cé­lok elérésért folyó munkában — nérn kétséges, hogy dolgozó né­pünk munkásoszlá ívunk vezeté­sével minden akadályt legyőzve sikerrp viszi a több, jobb, oícsóbb termelés nagy ügyét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom