Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-20 / 145. szám

Vasárnap, 1954, június 20. ÉSZAKMAGYARORSZÁC Egy elhanyagolt kezdeményezés, amellyel milliókat takaríthatnának meg az ózdi gyárban Hasznos kezdeményezés született három évvel ezelőtt Ozdon — a plusz-mínusz mozgalom. Az „Ózdi Vasas“ 1961 augusztus 25-i számá­ban így írt róla: „Szegőfi Pál szta- hánovista technikus fellelkesülve Gazda Géza, a Rákosi Müvek acél­hengerművének üzemvezetőhelyette­se kezdeményezésén, új mozgalmat indított, melynek keretében máris több brigád versenyez egymással. Az új kezdeményezés, a plusz-minusz- mozgalom célja, hogy a hengerelt áruk többségét a méret szabványok­ban megengedett mínusz irányban hengereljék. 15 milliméteres gömb­vasnál például az alsó mérethatár 34.7, a felső mérethatár pedig 15.3 milliméter. Ha mínusz határ szerint hengerlünk, 100 kilogrammos acél- rúdból 5 folyóméter gömbvasat ké­szíthetünk.“ A cikk a továbbiakban megemlé­kezik a Hoffher-gyár dolgozóinak óz­di látogatásáról. A Hoffher-gyóriak elmondták: ha Ozdon mínusz irány­ban hengerük lemezáruikat, akkor egy Hoffher traktor 56 kilogrammal lesz könnyebb, teljesítménye pedig ugyanolyan ma­rad, mint a súlyosabb traktoroké. Az Épületszerelő Vállalat dolgozói is hasonló éi-veket említettek: a ná­luk felhasznált vasbetonanyag mí­nusz irányú hengerlése évi 1200 mázsa anya^'-’+akarítást jelen­tene. Szegőfi Pál kezdeményezése gyor­san terjedt, de kerékkötői is akad­tak. Egyesek idegenkedtek az új módszertől, mivel tervüket tonnában kapták meg és így előnyösebbnek tartották a pluszirányú hengerlést. Szerencsére többen voltak, akik felismerték a mínusz-hengerlés ha­talmas nemzetgazdasági jelentősé­gét és maguk is új ötletekkel, ja­vaslatokkal fejlesztették tovább. Eb­ben a finomhengerészek jártak az élen. Elsőnek Hlávács Márkus, Lő- rincz József és Kiss Istók József brigádja tett felajánlást. Vállalták, hogy az anyag 50 százalékát „mi- nusz-tűréssel“ hengerük. Dimitreskó Viktor és Nagymarci András a gömbacél-henger észszerűbb átüre- gezésével segítette a minusz-henger- 'lést. Újításuk egy év alatt csupán egy sorozaton több mint félmillió A durvahengermű dolgozói is csat­lakoztak a mozgalomhoz és az év végéig a pulsz-minusz-hengerlés há- romnegyedmillió forint anyagmegta­karítást hozott. A mozgalom 1952- ben érte le legszebb eredményeit: két és félmillió forint megtakarítást mutatott ki De aztán visszaesett a lendület. 1953-ban már csak egy millió 900 ezer forint volt a megtakarítás, eb­ből is a legtöbbet — 89 ezer forin­tot — Bartha Pál finormorí előhen- gerész brigádja teljesítette. Ebben az évben még gyengébb az eredmény. Vájjon mi a hasznos kezdeménye­zés elhanyagolásának oka? Akármi is — igen nagy hiba, milliók men­nek veszendőbe miatta, éppen ak­kor, amikor pártunk III. kongresz- szusa a gazdaságosabb termelést, a gondosabb takarékosságot, a terme­lékenység növelését jelölte meg a legfontosabb feladatként. Szegőfi Pál, a mozgalom kezdemé­nyezője — jelenleg is MEO-vezető — ezeket mondja: — Sok nehézséget kellett leküz­deni, amíg a mínusz-irányú henger­lést a sokfajta acélrúd, huzal és egyéb acélok hengerlésénél széleskör­ben alkalmazták. Az eredményt min­den esetben tudatosítottuk és eddig serkentően is hatott. A lemeztakaré­kosságért egyidőben jutalmat ;s fi­zettek, a dolgozók tehát érdekeltek voltak a mozgalomban. Később azon­ban a jutalmazás elmaradt és ezért fokozatosan lanyhult a hengerészek kedve is. Hogyan nyugodhatott ebbe bele a vállalat vezetősége? A vállalatnak az előírt normaterv teljesítése volt az érdeke, nem pedig az, hogy ugyanannyi acélból több fo­lyóméter hengerelt árut készítsen. Ezért nem jutalmazta a mínusz mozgalomban kitűnt dolgozókat. — így tehát Ozdon is ugyanaz tör­tént — jegyezzük meg —, mint az RM Csőgyárban. ahol a csövekbe 3000 tonnával több anyagot dolgoz­tak be, mint kellett volna. — Valószínűleg a legfontosabb hengerelt árukat — többek között a ’forint megtakarítást eredményezett, lemezt is — plusz irányban henge­reljük, ami miatt a tartály és tároló berendezések gyára is sokat pa­naszkodik. Eszerint az ózdiak saját magukat is becsapják. A lemeztáblákat pél­dául nem súly, hanem méret szerint rendelik és ha ezek csak 0.1 milli­méterrel vastagabbak, évente sok tonna acél hagyja el a gyárat, ami­ért nem kap egy fillért sem. Kiszá­mítottuk: ha az 5—6 milliméteres betonanyagot plusz irányban hen­gerük. havonta 50 tonnával több anyagra van szükség. Ez egy év alatt 600 tonnával több acél felhasz­nálását jelenti egyetlen áfánál. Ilyen eset nem egy van az Ózdi Kohászati Üzemekben — különben most nem kellene nyomozni a gyár í vezetőségének, hogy hova tűnt el mintegy 40 ezer tonna acél. Ez a hiány nyilván a plusz-minusz moz­galom elhanyagolásában is kere­sendő. Ha ez az anyag meglenne, nem fájna a gyár vezetőségének a feje. hogy hogyan teljesítik az év végéig a vállalt 100 millió forintos önköltségcsökkentést. S emellett a munkások keresete is több lenne. A mínusz irányú hengerlésben óriási önköltségcsökkentés! lehetőségek vannak. A minisztérium — amely eddig nem ismerte fel az ózdi kezdeményezés lehetőségét — a Szovjetunióban szer­zett tapasztalatok után már belátta tévedését. Az elmúlt napokban a Szabványügyi Hivatal megbízottai ellátogattak Ozdra és elmondták: a szovjet tapasztalatok alapján ha- zánkhan is mínusz irányban akarják megváltoztatni a hengerelt áruk szabványait. Csak az Ózdi Kohászati Üzemek vezetői nem vették még észre, hogy milyen hatalmas önköltségcsökken­tési lehetőséget hagynak figyelmen kívül. A dolgozók, a Hlávács-, a Lőrinez- és a Kiss-brigád azonban nem felej­tette el, hogyan hengereltek mínusz tűréssel, hogyan járultak hozzá a több millió forint anyagmegtakarí­táshoz. Ugyanígy akarják ezt foly­tatni minden esztendőben, sőt még eredményesebben is. mint az ezelőtti években — csak megkapják hozzá a kívánt segítséget. NÉMETH GYULA A Borsodmegyei Pártbizottság kibővített ülése A Borsodmegyei Pártbizottság jú­nius 19-én kibővített ütést tartott. A pártbizottság ülésének napiren­di pontjai: 1. Szervezeti kérdések. 2. Tájékoztató a soronlévő ipari, mezőgazdasági feladatokról. A pártbizottság Kovács István elvtársat felmentette a pártbizottság első titkári funkciója alól. Földvári Rudolf elvtársat kooptálta a pártbi­zottság tagjának és megválasztotta a Borsodmegyei Pártbizottság első titkárának. A pártbizottság ülésén résztvett és felszólalt Acs Lajos elvtárs, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Veze-< tőségnek titkára. * Földvári Rudolf elvtárs a Vörös Csillag Traktorgyárban (a volt Holf- herr-gyárban) dolgozott géplakatos­segédként. 1946 óta függetlenített pártmunkás, a Központi Vezetőség tagja. Legutóbb a budapesti pártbi­zottság első titkára, azelőtt a Ma­gyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőség Párt- és Tömegszervezeti osztályának helyettes vezetője volt. A Budapesti Pártbizottság kibővített ülése elvtársat kooptálta a pártbizottság tagjának és megválasztotta 3 buda­pesti pártbizottság első titkárának. A Budapesti Pártbizottság június 18-án kibővített ülést tartott. A Bu­dapesti Pártbizottság Kovács István Traktoros elvtársak! Néhány héten belül megkezdődik az idei bő termés betakarítása. Eb­ből a munkából nekünk, traktoro­soknak oroszlánrészt kell vállal­nunk. A mi szorgalmunktól függ, hogy gazdag termésünk veszteség nélkül, időben a zsákba kerüljön. A eséplési munkák gyors, veszte­ségnélküli elvégzéséért versenyre hí­vom megyénk valamennyi felelős cséplőgépvezetőjét. Augusztus 20-ra, alkotmányunk ünnepié tiszteletére vállalom, hogy 1070-es cséplőgépemmel 69 vagon terményt csépelek, a szemvesztesé­get 1 százalékra csökkentem, s ugyanakkor 20 százalékos üzem­anyagmegtakarítást érek el. Szocia­lista megőrzésre átvett cséplőgépem­nél a eséplési idényre biztosított pótalkatrészekből 20 százalékot meg­takarítok. Az előírt karbantartáso­kat pontosan elvégzem. Oragrafiko- nos módszerrel fogok dolgozni. Vállalásom teljesítésével az aláb­biak szerint szervezem meg a csép- lési munkát: Ugyanazzal a munkacsapattal dol­gozom, mint az elmúlt két esztendő" ben. A cséplés megkezdése előtt a munkacsapat minden egyes tagját pontos feladattal bízom meg. A vontatás gyors elvégzésére csopor­tokra osztom munkacsapatomat. Ki-i jelölöm, kik kötelesek az elevátor, a mázsa és egyéb kellékek elszállítá* sáról gondoskodni. Ebédidő alatt a munkacsapat vei zetője nap mint nap ismerteti a na-i pi teljesítést, a verseny állását. A cséplőmunkacsapat tagjainak felvilágosító munkájával elősegítjük, hogy a csépeltető a géptől teljesítse beadási kötelezettségét. Traktoros elvtársak! Csatlakozza­tok minél többen a 60 vagonos moz­galomhoz, hogy gyorsan és szem- veszteség nélkül zsákba kerüljön idei gazdag termésünk, dolgozó né­pünk jövő évi kenyere! Ifjú BALOGH SÁNDOR traktoros, a Szocialista Munka Hőse Németh Imre MSZHSZ brigádjának nag/sikere A diósgyőri gépgyár kiseszterga üzemének — késgyártó csoportjában az MSZHSZ brigád Németh Imre sztahanovista marós irányításával egyre kimagaslóbb eredményeket ér el. Németh Imre 227, Szálai Tibor csiszoló 183, Takács László marós 208, Sándor Barna csiszoló 240, Próg János csiszoló 214, Szoták András csiszoló 125, Hódos István csiszoló 197, Ferenczi Márton forrasztár 186, ördög Lajos forrasztár 156, Kocsis József forrasztár 156 százalékos tel­jesítménnyel dicsekedhet. Nagy segítséget nyújt a brigád munkájához Kiss Ferenc üzemveze­tő elvtárs. SZALAI TIBOR .................................................................................................................................................................................................................................................................................................................. •1620 november 8-án Fehér- -~wr- -» r t-i - _ _ ! __ _______ . . Az ősi pataki kollégium diák­jai és tanárai nagy szeretettel készültek erre a napra Gazdag, hegynél, Prága közeiében a Habsburgok zsoldosai megsemmi­sítették a lelkiismereti szabad­ságukat és hazájukat védelmező eseti-morva paraszt- hadakat. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem lovascsapa­tai későn érkeztek a harcmezőre, ahol elbukott a cseh szabadság. Máglyára hányták Húsz János örökségét, mint ahogy 200 évvel korábban megégették az „eret­nek“ tanokat hirdető Húsz Jánost is, mikor fellázadt a császár és a pápa zsarnoksága ellen. A zsoldosok űz­ték, hajtották azokat, kik nem tagadták meg őseik hi­tét. Külföldre üldözték a cseh testvérek egyházának tudós szuperintendensét, vezetőjét, az akkor már híres Koménius (cseh nevén Komenszky) János Ámost, a nagyhírű pedagógust is. Koménius nyelvkönyveit s nevelési elveit akkor ínár mindenfelé ismerték. Koménius hitt, a nevelés ere­jében. Hitt abban, hogy türelemmel, szelídséggel, az emberi társadalmat meg lehet változtatni. Hozzáteszi: a nevelés társadalmi kérdés, nemcsak az iskola gondja ős kötelessége, de mindén életkoré. Igazi humanista, aki minden embert testvérének tekint. Mélységesen szereti az embert, aki — véleménye szerint nagy tettekre hivatott. Szemében nem a születés, a rang te­szi az embert — hanem az ember emberi mivolta. Ez a fáradhatatlan szellemű tudós, kinek fölfogá­sában az anyagelvüség még összefonódik az idea iz­mussal, egyesíti magában a röneszansz emberre jel­lemző magas életigényt. Kortársa volt a holland ve- záliusz aki először tanítja boncolni az orvosokat, Har- vev aki megalapozza a fiziológiát. Hazánkban Apáczai Cseri János Hollandiából megtérve írja skolasztika el­lenes bölcselkedéseit s emellett új nevelesi elveket dol­goz ki. Koménius érzi, hogy új világ küszöbön au s fáradhatatlan energiával közreműködik ő is ennek a kornak kialakításában. A tudós cseh nevelőnek, annyi más sorstársával együtt menekülnie kellett. A császár és a jezsuiták a Szellemi és lelkiismereti szabadság fáradhatatlan har­cosát nem tűrték a leigázásra szánt országban. Elő­ször Lengyelországba ment, azután hazánkba jött.. Magyarországon abban az időben nagyszámú me­nekült cseh család élt. A Kárpátok a bácsi békekötés fcjtán választó vonallá vált. A protestáns erdélyi feje­delmek császári hadakon aratott győzelmeikkel elér­jék: a Kárpátokon innen szabad volt az „eretnek“ val­lás gyakorlása. Ezek meglátogatására érkezett ha­zánkba 1650-ben Koménius. A menekült csehek nagy gondot fordítottak az ok­tatásra. A nemzeti nyelven való tanítással tartották ébren a diaszpórákban —- egymástól távoloső telepek i— lakó esetiekben a nemzeti érzést arra az időre, mi­kor Csehország újból visszanyeri függetlenségét. Ilyen 'menekült cseh családok százszámra éltek a Rákócziak birtokain is. S mikor Koménius 1650-ben Magyaror­szágra érkezik, Lorántffy Zsuzsanna meghívására Sá­rospatakon telepszik le. Sárospatakon virágzó kollégiumot; talál. Perénvi (Péter alapította 1530-ban. mint alsóbbfokú iskolát. Később fiának, Perényi Gábornak gazdag adománya E olytán főiskola lett — s 1650-ben nyomdát is állítot- ak ott. KOMÉNIUS SÁROSPATAKON Ebben az iskolában kezdi meg a tanítást Koménius János Ámos. A maga oktatási rendszerét vezeti be — s ezzel gyökeresen megváltoztatja a tanítás addigi módját. Meggyőződését, hogy mindenkinek joga van a tanuláshoz, érvényesíti Küzd a minden emberre kiter­jedő anyanyelvi oktatás megvalósításáért — s hogy ennek akadálya se legyen, megírja gyermekek szá­mára készült híres könyvét: az „Orbis pictus“-t — a Képes világot. A könyvben melyet latin, magyar és német nyel­ven írt, a szöveget képpel magyarázza. A könyvben megtalálható az akkori tudomány minden újdonsága. Az emberi test csont- és ér-rendszerének képe, gépek, állat- és növénytan. Nem hideg leírás, hanem szemlél­tető oktatás. Forradalmi újítás ez az addigi tanköny­vek skolasztikusságával szemben! Nem mulasztotta el ez a sokoldalú tudós és ne­velő, hogy ne szóljon embertársaihoz is a nevelés nagy kérdéseiről. Arról: hogyan kell tanítani az isko­lában. Ezt mondja el híres müvében, a „Magna didak­tikában“ a Nagy oktatástanban. Háromszáz esztendeje Koménius adta azt ki a magyarok számára, s abban rendkívül egyszerűen, vonzóan írja le az iskolai okta­tás haladó, ma is ható módszerét, ö az első, aki az is­kolai oktatást napjainkban is használatos módon szer­vezi meg: a növendékek osztályokban, órarend szerint, tankönyvből tanulnak, előre meghatározott tanterv alapján Igv válik tudásuk szervessé, a való élettel összeforrott«. Az iskola a munkára kell, hogy nevel­jen — mondta ő, s erre a munka szeretetére nevelte a sárospataki kollégium diákjait is. 1650-től 1634-ig élt Koménius Sárospatakon. Fá­radhatatlanul dolgozott, s munkájával külországokban is híressé tette a pataki főiskolát. Életének legnyugo- dalmasabb éveit élte itt, ahol megismerte és megsze­rette a magyarokat, megismerte és megszerette ezt. a földet, melyet leveleiben második hazájának emleget. Háromszáz esztendeje vett búcsút a sárospataki kollégiumtól, a nagy cseh tudós. Háromszáz eszten­deje hagyta el ezt az országot. De nevelési elvei, el­gondolásai megmaradtak, tovább éltek Patakon. Az azóta eltelt évszázadok alatt a sárospataki kollégium Koménius szellemében a munkára, a szabadság, a haza szeretetére nevelte növendékeit. Ma, vasárnap az intézet mostani és régi diákjai gyűlnek össze Patakon, hogv emlékezzenek nagynevű elődükre, megkoszorúzzák a kollégium ölnyi vastag fa­lában elhelyezett, időtől patinásodott Koménius dom­borművet Erre az ünnepélyre ismét Patakra érkeznek a kol­légium egykori növendékei, akik ezen a napon tartják a ..Pataki Képzősök Napját“. Az ősi Alma Mater falai között találkoznak az öregdiákok azokkal, akik most lépnek az életbe. Eljöttek azok. kik szerte az ország iskoláihan nevelik, tanítják a munka, a haza szerete- tére a jövő generációt — mint ahogy tanították őket is. Találkoznak azokkal, akik a vizsgák izgalmain túl, most lépnek az életbe — most! állnak csatasorba a szellem, a tudás terjesztéséért. egész napos műsort állítottak össze. Reggel 9-kor nemcsak a diákok, de felnőttek né­pes serege sorakozott a sok generáció koptatta koc­kaköves udvaron, hogy résztvegyeri az ünnepélyes tanévzárón. Sokszáz fiatal torokból harsan az ének, hogy ,,Egy a jelszónk a béke. . A béke, a szellem és a tudás szabadsága, melyről olyan sokat álmodott, de melyért oly sokat tett itt Koménius !-• Az évzáró után erről a Kojnéniusról emlékeznek meg a pataki diákok. A nagy nevelőről, akinek mun­káját, életét, a pataki kollégium életében betöltött szerepét Zilahi Ferenc, a tanítóképző igazgatója mél­tatja — tanulságul, okulásul. Délután a sportpályán színes felvonulással egy­bekötött sportünnepélyt rendeznek. Este pedig felcsendül a dal: a sárospataki 'tanító­képző nagyhírű énekkara szólaltatja meg magyar és népi demokratikus országok kórusmüveit. Az intézet évszázados falai között pedig az iskola szakkörei által gyűjtött néprajzi anyagból s Koménius emlékekből rendeznek kiállítást. Egy nap gazdag programja — egy nap felejthe­tetlen élményei, hogy fele.jtheietlen maradjon a nap, június 20-a, a Koménius emlékünnepség és a Pataki Képzősök Napja. Amikor a jelenből tekintenek vissza a megtett, úra, a sok küzdelemre. Az évszázadokra, melynek tovatűnő messzeségéből egy bölcs, szelíd em­ber, egy nagy nevelő emléke leng át, s mutat utat a mai ifjúságnak is. Sárospatakot „Bodrogparti Athénnek“ is nevez­ték. Nemcsak iskoláinak száma, de az iskoláiból Szét- áramló szellem is méltóvá tette erre az elnevezésre. Ennek a szellemnek kialakításában nagy szerepe volt Koméniusnak, nagy szerepe volt az ő nyomdokain ha­ladó nevelőknek. Azoknak, akik az ifjúságot a munkás élet megbecsülésére, a munka szeretetére oktatták. Az egykor híres pataki diákvárosban ma is több­száz diák tanul. Ma is töhbszáz diák gyűjti magába a szellem kincseit. — hogy aztán a megve. az ország tá­jain, falvakban és városokban adja tovább. Ott éltek, ahol a vár — ma a művészet otthona — szabadság* hősöket adott, egykor az országnak, ahol a kollégium professzorai a haladó tudományt, művelték, ahol a Bod­rog vizében Rákóczi kurucainak szabadságért küzdő- serege itatta lovát. Történelmi falak, történelmi leve­gő vette körül őket — a történelem, melvnek lapjai­ról a szabadság, a haza szeretetét tanulták meg A régi Patak mellett' szemük előtt nőtt, született meg az új Patak is. így kovácsolódott bennük egység­gé a múlt haladó hagyománya -— a jelen formáló, ala­kító erejével így lépnek ki a tanítóképző most végző növendékei, hogy tovább vigyék ezt a szellemet, Komé­nius örökségét — a szabadság és a haza szeretetét: s munkás hétköznapokon bizonyítsák', munkálják ezt tovább iskolákban és üzemekben, hivatalokban, hova az élet állítja őket. (K. f.Jd

Next

/
Oldalképek
Tartalom