Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-13 / 139. szám

Vasaméi, 1934. június 13. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Végezzük el idejében a rozs pótbeporzását P á r t é 1 e t példamutató ináncsi népnevelő Szépen fejlődnek a kalászosok és e kapások egyaránt, örül az ember szive, amikor végignéz a viruló ha­táron, s látja a gyönyörűen zöldelő vetéseket. Nem lesz az idén sem gond a dolgozó parasztoknak a be­adás teljesítése. Az ináncsi határ is a község dol­gozó parasztjainak szorgalmas mun­káját dicséri. Újabb és újabb sike­rek elérésére lelkesíti őket a népjó­lét programja. De lelkesítheti is, — a kormány- program nyomán a község valósággal új jáépül. Egyre több dolgozó paraszt épít ez évben is új házat. Felhasználják az ináncsiak is a házépítési államköl- csönt, sokan pedig saját erejükből teremtik meg új otthonukat. Á bol­dog házépítők egyike ifjú Miklós János 15 holdas középparaszt. Ház­helyén találjuk, amikor felkeressük, — éppen faanyagot szállít az építke­zéshez. Igen jól halad a munkával. Betessékel bennünket a már fel­épült nyárikonyhába. Csillogó szem­mel mondja: — Igen, elmondhatom, hogy én vagyok a falu egyik legboldogabb embere. Nem tartozom senkinek, az adóval, beadással rendben vagyok, házat építek, s nemrégiben felvettek a pártba. Miklós elvtárs a kongresszusi ver­seny egyik kezdeményezője volt a faluban. Elsők között teljesítette vál­lalását, határidő előtt elvégezte a mezőgazdasági munkákat, teljesítette beadási előírását. Személyes példa­mutatása mellett lelkes népnevelő­munkát végzett. Nap mint nap fá­radhatatlanul küzdött azért, hogy minél több dolgozó paraszt teljesítse kötelezettségét. A felvilágosító szó­nak az lett az eredménye, hogy a község megjavította helyezését a járási versenyben. Felfigyelt Mik­lós elvtárs lelkes magatartására a pártszervezet is, s a jó munka el­ismeréseként felvették az élcsapat Sedlák János középparaszt, aki már egészévi beadását teljesítette <— hogy több kulák egyáltalán nem tesz eleget állami kötelezettségének. Sőt még uszítanak arra, hogy: „Nem kell beadni, sem adót fizetni". A község becsületes dolgozói nem hall­gatnak az uszításra, szíwel-lélekkel eleget tesznek kötelezettségeiknek. Nagyra értékelik azokat a kedvez­ményeket, amelyeket népi államunk biztosít számukra a beadásban. Ugyanakkor emlékeznek arra, hogy a felszabadulás előtt milyen elvisel­hetetlen terheket raktak a dolgozó parasztok vállára. Egy háromholdas kisparasztnak ugyanannyi volt az adója, mint a bírónak, akinek 40 köblös földje volt. Vannak azonban notórius nemtel­jesítők is a faluban, mint Madácsi Lászlóné, aki a múlt évben sem fi­zetett adót, s ez évben is el kellett számoltatni. Ök azok, akik kulákbefolyás alatt állnak, s a kulákok szájaíze szerint beszélnek. Miklós elvtárs igen jel­lemző példát mond el erre. —• Pár nappal ezelőtt a határban dolgoztam — meséli. — A szomszé­dok közül néhányan odajöttek hoz­zám. Kérdezősködtek a beadás felől. Mondottam nekik, hogy községünk elég rosszul áll ezen a téren. A leg­utóbbi járási értekezleten megállapí­tották, hogy Ináncs a javulás elle­nére még mindig az utolsók között van. Egyszer csak megszólalt Szabó János 13 holdas dolgozó paraszt. Úgy beszélt, ahogy a kulákoktól hallotta. Azt akarta elhitetni, hogy a község már 130 százalékra áll a beadással, csak azért mondják, hogy lemarad­tak az előírással, mert a kommunis­ták még többet akarnak beadni. Természetesen Miklós elvtárs megcáfolta az ostoba hazugságot. A dolgozó parasztok megnyugodtak. Miklós elvtárs nem volt türelmetlen még Szabó Jánossal szemben sem, neki is elmagyarázta, hogy a kulá­kok csak azért próbálkoznak ezzel a méregkeveréssel, hogy „rózsás'’ han­gulatot teremtsenek a faluban, el­tereljék figyelmüket a valóságos helyzetről. Ez a kísérlet is jól megmutatja azonban, hogy milyen helyes volt Miklós elvtársnak az a célkitűzése, hogy leleplezi a kulákok mesterke­déseit, Feltétlenül szükséges, hogy a he­lyi pártszervezet teljes mértékben segítse Miklós elvtársat és a többi népnevelőt a középparasztok meg­nyeréséért és a kulákok leleplezésé­ért folyó harcban. Elsősorban a párt- szervezet kötelessége, hogy leküzdje a kulákokkal szemben megnyilvá­nuló megalkuvó hangulatot. Na­gyobb figyelmet kell fordítani a já­rási tanácsnak is a községben egyes jelenségekre. Igen helytelenül, a községi tanács tétlenül nézi a kulákok mesterkedéseit. „Mit csináljunk velük, ha nincsen földjük" — hangoztatja a tanács­elnök. Elkerülte a figyelmét, hogy például Polgár kuláknak, noha 6 hold földön gazdálkodik — nagyobb az állatállománya, mint amikor 40 holdja volt. Pedig ennek megvan a magyarázata. A kulák különböző személyektől földet használ, amely után nem tesz eleget beadási köte­lezettségének. Emellett kupeckodlk, adja-veszi az állatokat, zsarolja a dolgozó parasztokat. Jogtalanul egy berksiri sertésapaállatot tart és ti­tokban terményt meg pénzt kér a búgatásért. Igen helyes lenne, ha a községi tanács alaposabban utána nézne Polgár kulák üzelmeinek és végetvetne felháborító törvénysérté­seinek. A községi tanács és a helyi párt- szervezet is támaszkodjon bátran Miklós elvtársra, s a többi népneve­lőre, s vegye fel a harcot az osztály­ellenség ellen. A Szovjetunió növénytermelési intéze­teiben már 1946-ban sokat íoglaikoetsk a pótbeporzás kísérleteivel. A vizsgá­latok során beigazolódott, hogy a pót- beporzás szakszerű elvégzésével 1—3 mázsával növelhető holdankint a ter­mésátlag. A pótbeporzás két-háromseori elvégzésével a rozs ablakossága egészen jelentéktelenre csökken. Hasonló eredményeket mutatnak fel a hazai kutató intézetek, kísérleti gaz­daságok eredményei is. Hazánkban az elmúlt évben már sokezer holdon vé­gezték el a rozs pótbeporzását. Hogy ennek a műveletnek milyen jelentősége van, elég, ha figyelembe vesszük, hogy nálunk évente közel egymillió holdon termelünk rozsot. A rozsnál a hiányos megtermékenyülés következtében jelent­kező ablakosság 10—20 százalék, sőt előfordul, hogy eléri a 20—30 százalé­kot is. Holdankint 10 mázsa? rozster­mést feltételezve a 10—30 százalékos ablakossá" 1—3 mázsa terméscsökke­nést jelenthet. Ha azonban a pótbepor­zást helyesen és idejében elvégezzük, 1—3 mázsával növelhetjük a termés­hozamot. A rozs általában május második felé­ben virágzik. A virágzó rozskalászokon a megérett portokok felrepednek és a szél a virágport szétszórja a táblán. Ha kedvező az időjárás, akkor meg­felelő mennyiségű por jut a virágzó kalászokra, hiánytalan lesz a megter­mékenyüiés, így kiscbbméretü lesz az ablakosság is. Erős szelek, viharok azonban a virágpor jelentős részét fel­kavarják a levegőben, nem jut ele­gendő belőlük a kalászokra. A nagy záporesők viszont lemossák « földre a virágport. Szélcsendes időben meg nem tud szétszóródni, szintem földre- hull. Sok tényezőtől függ tehát a rozs jó megtermékenyülése. A pótbeporzás végrehajtásával ki tudjuk küszöbölni a kedvezőtlen időjárás káros hatását. Mikor végezzük a pótbeporzást? A legtöbb virágpor éjjel halmozódik fel a rozskaláseokon. A pótbeporzást ezért a reggeli órákban kell elvégezni, amikor a roas teljes virágzásban van, A műveletet közönséges kötél segítsé­gével végezzük el olymódon, hogy a kö­telet végighűzzuk a virágzó rozstáblán. Erre a célra legmegfelelőbb egy 20—30 méter hosszú kötél. Vigyáznunk kel‘1 arra, hogy a kötél ne törje le a kalá­szokat, ezért egyenletesen húzzuk. A pótbeporzás akkor lesz a legeredménye­sebb, ha a teljes virágzás idején 3—4 napon keresztül megismételjük, de mindig a reggeli órákban, a harmat felszáradása után. A rozs pótbeporzásának helyes alkal­mazásával eredményesen fokozhatjuk a ■terméshozamot. KOCSIS IMRE agro propapandisra, a TTIT előadója Ne növeljék az adósságot a borsodi bányászok Június 11-én a borsodi bányászok, tovább növelték adósságukat. Az óz­di tröszt dolgozói napi tervüket mindössze 94.7 százalékra, esedékes havi előirányzatukat pedig 92.1 szá­zalékra teljesítették. Egyedül a far- kaslyuki vállalat dolgozói tettek ele­get napi és havi tervkötelezettsé­güknek. A borsodi tröszt vállalatainál még rosszabb a helyzet. Egyedül a sajó- kazai bányászok teljesítették túl esedékes havi előirányzatukat. Ront? ja azonban eredményeik értékét, hogy június 11-én elmaradtak napi tervük teljesítésével. A tröszt napi „eredménye" 84.4, havi teljesítése pedig 83.5 százalék. Borsodi bányászok! A kongresszusi verseny nagyszerű eredményei után ne tűrjétek a visszaesést, az adósság növelése helyett hozzátok be a le­maradást, teljesítsétek túl naprói- napra a tervet! Jobb és olcsóbb szenet akar adni a borsodnádasdi bánya külsiklú-brigádja tagjai sorába. — Elhatároztam, hogy a jövőben még az eddiginél is jobban dolgo­zom, mindent elkövetek a kongresz- szus határozatának megvalósításáért, — hangoztatja. — Szerintem most a -legfontosabb feladat, hogy a közép- parasztok között az eddiginél sokkal jobb felvilágosító munkát végezzünk. Azon kell lennünk, hogy ők is fel­ismerjék a kulákok mesterkedéseit. A faluban az utóbbi időben na­gyon elszemtelenedtek a kulákok. Joggal háborodnak fel a becsületes dolgozó parasztok — olyanok mint Gondosan ápolják növényeiket a tiszakarádi Táncsics tsz tagjai A tiszakarádi Táncsics termelőszö­vetkezet tagjai szorgalmasan végzik a növényápolást, 22 hold kukoricáju­kat kétszer mcgsarabolták, idejében kiegyclték. A négyzetes vetésű ku­koricát 60 holdon kétszer megfoga- solták, utána kézikapával mcgkapál- ták. 10 holdon van köménymagve- I tésiik, már azt is háromszor megka- I pálták. Burgonyájukat egyszer kézi­kapával. kétszer pedig lókapásai ka­pálták meg. A szövetkezet párosver­senyben van a bodroghalomi és a tiszacsermclyi termelőszövetkezetek­kel. A tsz. minden tagja lelkesen dolgozik azért, hogy győztesen kerül­jenek ki a versenyből. SOMOGYI IRÉN Tigzakarád. A borsodnádasdi bánya külsiklói brigádjának vezetője Boza elvtárs kommunistához méltóan élenjár nemcsak a munkában, de az agitáció- ban is. Brigádja a kongresszusi héten is nagyszerű eredményeket ért el. Amellett, hogy a frontot rendszere­sen ellátták üres csillével, nagy gon­dot fordítottak a szén minőségére is. Május havi minőségi tervüket 108.8 százalékra teljesítették. Ebben az eredményben nagy része van Csürö- gi Sándor elvtársnak is, aki jó szak­mai tanácsokat adott a brigád va­lamennyi tagjának. Méltán illeti dicséret a csoport női dolgozóit is. Dorkó Sári, Szűcs Izol­da, Vincze Mária és Delin Éva elv­társnők jó munkájukkal kivívták társaik megbecsülését. Most a brigád valamennyi tagja megfogadta, hogy tovább fokozza ed­digi eredményét, még nagyobb gon­dot fordít nemcsak a minőségre, de az önköltség csökkentésére is. Emel­lett jó ürescsille-ellátással biztosít­ják a szenelők munkáját, hogy a borsodnádasdi üzem dolgozói tovább­ra is becsülettel helytállhassanak a termelésben. A VENDÉGVÁRÁS mindig izgalommal jár, különösen, ha olyan vendégről van szó, akit sze­retünk. No meg a vendég rend- : zerint hoz is valamit. Híreket a távoli emberek ele­iéről, emlékezetbeni képeket a tájakról. Még izgalma­sabb a várakozás, ha a vendég a határon túlról, más or­szágból jön hozzánk, olyan országból, amelynek népe a szívünkhöz nőtt, amelyet igaz barátként szeretünk, tisztelünk. Ezernyi kérdés torlódik az emberben, s alig várja, hogy kiönthesse. Minduntalan az utat kémleli, nem jön-e még a várvavárt, s minden perc hosszú órák­nak tűnik. , ...... .... Így vannak ezzel a kék munkaruhába öltözött traktorosok, szerelők is, ahogy ott állnak népes cso- oortban a sárospataki gépállomás irodaházának folyo­sóján. Hol az órára, hol az esőáztatta útra ügyelnek. Egyikük-másikuk be-beszalad az irodába újabb és újabb telefonhírekért. — „Most értek a határra“ .... v,Elindultak! Már csak néhány perc és itt lesznek“. Az utóbbi hírre mozgolódás támad s élénk beszélgetés. — Vájjon kik jönnek. Itt, lesz-e mindkét Újhelyi? Popo- vics elvtárs is biztosan jön, kíváncsi, hogy javítottuk ki a gépeket. — Az utóbbi megállapításra pillanatnyi csend támad, és a lejek a géppark felé fordulnak, ahol ott állnak sorba a kijavított cséplőgépek, elevátorok, traktorok. Rendben van minden, mégis kissé izgatottabb lett mindenki, s az izgalom kiül az arcokra. Hogyne, amikor néhány perc múlva itt vannak a vendégek, a csehszlovák elvtársak, a trebisovi gépállomás kiváló traktoristái, szerelői, mechanikusai, s első kérdésük bi­zonyosan az lesz: — No rendben vannak-e a gépeitek, .jöhet-e az aratás? — És még ha csak kérdeznék, de meg is nézik, mit végeztek a legutóbbi találkozás óta. Mégpedig alaposan szemügyre veszik a gépeket. A GÉPÁLLOMÁS KAPUJÁN öt gépkocsi kanyarodik be. A kapu fölött csehszlovák és magyar zászlókat len­get a szél, s közöttük piros drapérián fehér betűk sora: „Üdvözöljük kedves csehszlovák vendégeinket, a trebi­sovi gépállomás küldötteit“. Még néhány várakozással teli pillanat, azután a gépkocsik megállnak a sáros­pataki gépállomás új irodaháza előtt. —- Kurucz elvtárs! Újhelyi! Ziackij elvtársi Popo- vics elvtárs! — Ahogy a vendégek kilépnek a kocsiból, nevüket önkénytelenüi kitörő örömmel kiáltják bele a vidám napsütésbe tizen is. buszán is a sárospatakiak. Néhány rövid hivatalosan- ünnepélyes köszöntő szó, az­után szinte futnak egymás felé a trebisoviak és sáros­patakiak. Csehszlovák beszéd, magyar beszéd összeke­veredik. „Újhelyi elvtársi Hogy vagy“, „De meghíztál, amióta nem láttalak“, „Hogy éltek, mi újság“, száz és száz kérdés, száz és száz felelet, magyarul, szlovák nyelven, de megérti mindenki, ki mire kíváncsi, ki mit mond. Ha nem is érti szóból, de a tekintetből, a kéz­szorításból. Olyan jó érzés látni, amint két baráti nép fiai összeölelkeznek . . , Régi ismerősök már a trebisoviak és sárospata­kiak. De nem csupán ismerősök, barátok, hanem ver­Kedves vendégek a sárospataki gépállomáson... senytársak is. Versenytársak, a két gépállomás verse­nyében. Mert nem akkor igazi barátság-e a barátság, ha az nagyszerű tettekben nyilvánul meg elsősorban? Bizony, ez az igazi barátság, öt hónapja versenytárs már a két gépállomás, s ez az öt hónap eredményes volt mindkét részen. A verseny első szakaszát a sáros­patakiak nyerték, s vájjon mi lesz most, ki dolgozott, ha csak kicsivel is kevesebb hibával, eredményesebben? Ennek megállapítására, megbeszélésére, értékelésére érkeztek a vendégek, Trebisov legjobbjai. NÉHÁNYAN MÁR JÁRTAK Sárospatakon még feb­ruárban, néhányam most vannak itt először. Akik még nem ismerték egymást, hamarosan összeismerkednek. A vendégek örömmel újságolják, hogy a fiatalabb Új­helyi: Juraj megelőzte bátyját, Jant, s ma az ország legjobb traktorosa. Háromszázliúsz százalékra teljesí­tette tervét, örömmel újságolják, hogy ma már a tre­bisovi a legjobb gépállomások egyike. Andrej, Ziackij elvtárs a trebisovi gépállomás üb. elnöke, — aki egé­szen jól beszéli már a magyar nyelvet — örömmel újsá­golja az Újhelyi testvérek boldogságát. Jan Újhelyi, a hernyótalpas traktorosbrigád vezetője, a legjobb bri­gádvezető, most építkezik az állam segítségével, húsz évi hitelre. Juraj Újhelyi, az ország legjobb traktorosa, 8000 koronát kapott bútorvásárlásra, s ma gyönyö­rűen berendezett lakásban él feleségével és kislányá­val. Beszél Ziackij elvtárs a maga boldogságáról is. Gondtalan életükről, két kislányáról, mindenről, min­denről, ami szép. S minden szép. Tavaly itt üdült ná­lunk, Balatonlellén. — Ugv éreztem magam elvtárs, hogy jó lett volna még egy hónapig is maradni Lellén — mondja tört magyarsággal és sorolja, hogyan gon­doskodtak róluk, mit ettek, mit itták, szórakoztak. Hosz- Szabb beszélgetés alakul ki, bogv élnek a csehszlovák dolgozók, hogy élnek a magyar dolgozók. Egyformán boldogok vagyunk. Erre ad feleletet az összehasonlítás. ZLACKIJ ELVTÁRSNAK közben eszébejut a ma­gyar-angol 7:1 -es eredménye, s erősen állítja, hogy ők jobban örültek a mi győzelmünknek, mint mi magunk, de ezt. egyetlen sárospataki traktoros sem akarja el­hinni. — Mikor kezdődött — mondja Ziackij elvtárs —, a mi rádiónk bemondta, hogy mindenki kapcsoljon ki villanyfőzőt, villanyvasalót otthon, mert szükség van az áramra az angol-magyar mérkőzés hallgatásához. Úgy örültünk, majd összetörtük a rádiót. Olyan ez a ti csapatok, mint a mi Zatopekünk, mint a szovjet súly­emelők. Szóval erősek vagyunk . . . Azután szóbakerül az. amiért elsősorban a sáros­pataki génállomásra jöttek. Werke! elvtárs. a sárospa­taki gépállomás igazgatója, Jan Miehala elvtárs, a trebi­sovi gépállomás igazgatója. Kuruc elvtárs, a kosicei járási pártbizottság másodtitkára és még néhány vezető elvtárs megbékélik, mit akarnak látni a küldöttek. Jan Ivanoc főagronómus a termelő- szövetkezetek vetésterületére kí­váncsi. Popovics elvtárs területi főmechanikus és még két trebiso-i vi szerelő azonnal látni akarják a kijavított gépeket. Kuruc elytars arra kíváncsi, hogyan segítik a tanácsok és a, partszervezetek a termelőszövetkezeteket. Ziackij eivtars a munkaverseny iránt érdeklődik. Végülis meg­állapodnak a programban. Popovics elvtársék marad­a gépállomáson, a többiek pedig elindulnak Vissre, Kenézlőre megtekinteni, milyen eredményesen dolgoz- tak, segítették a lsz-ek boldogulását a sárospataki gép­állomás dolgozót. Melegség^ önti el az ember szívét, milyen szere­tettel fogadja a falvak, Viss és Kenézlő dolgozó népe a baráti vendégeket. Virágcsokor virágcsokrot ér. DÚSAK, bő tömést ígérnek a vissi 5 éves terv. a kenézlői Dózsa termelőszövetkezetek vetései. Mellettük az egyénileg dolgozó parasztok műtrágyázat- lan földjein apróbbfejü, sárgább a rozs, búza, Érdek­lődéssel hallgatják a trebisoviak hányszor osztott elő­leget a vissi 5 éves terv. Legutóbb bárom forintot ka­pott a tagság munkaegységenkint. A kenézlői Dózsa előző nap osztott ki 54.000 forintot . . . Mindenki elége- dett, boldog, s Kuruc elvtárs, Jan Ivanoc elvtárs és a küldöttség minden tagja elégedetten állapítja meg: ha itl-ott akadnak is apróbb hibák, a termelőszövetkeze­tek is jól dolgoznak, a gépállomás is becsülettel telje­sítette kötelességét . . . Sárospatakon estére miskolci kulturgárda várta a csehszlovák vendégeket, a sárospataki gépállomás dol­gozóit. Zeneszámokkal, dalokkal köszöntötték a tre­bisovi elvtársakat, az egész csehszlovák népet. Sokáig zúgott a taps, s hadd említsük még meg, hogy Kuruc elvtárs minden csehszlovák elvtárs nevében egy kis ser­leget ajándékozott a kulturgárdánkk a következő szavak kíséretében: — Elvtársak, nagyoir boldogok vagyunk köztelek. Köszönjük a kulturcsoportnak, hogy szórakoz­tatott,, köszönjük, hogy ilyen becsülettel dolgoztok min­den téren. És most hadd szóljak néhány szót a mi ver­senyünkről. Mi nem kapunk főietek gépeket, motorokat, hiszen vannak gépgyáraink. Mégis kaptunk februárban egy olyan motort, amely azóta is eredményesen bajt bennünket, elsősorban a trebisovi gépállomás dolgo­zóit; a versenyszellemet. Ennek segítségével máris sok szép eredményt értünk el. s tudjuk, ez a mostani láto­gatás is sok segítséget ad a mi munkánkhoz . . . SOKAT, NAGYON SOKAT mondott ezzel Kuruc elv- társ. Azt mondta ki, ami ott él mindannyiunk tudatában, szívében: a mi utunk közös, a mi célunk egy. s ezért a célért közösen, egymást segítve küzdünk, nem is úgy, mint magyar a csehszlovákkal, hanem mint testvér a. testvérrel ■ » BARCSA SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom