Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-10 / 136. szám

Csütörtök, 1954. junlua 18, ^SZAKMA GYÁR ORSZÁG Pdr t él e t Adjon nagyobb segítséget a mártabányai pártszervezet a műszaki vezetésnek Mártabánya dolgozói elsőnegyedévi ter­vüket hősies munkával 1Ö5 százalékra teljesítették, behozták a kemény tél okoka lemaradást. A második négyed­ével adósság nélkül kezdték meg, utána agonhan a termelés visszaesett. ÁpHlis- ban ugyan még 104 százalék volt havi tervteijesítésük, májusbán viszont már csak 99.8, júniusban pedig mindössze 84 százalékra teljesítették eddigi tervüket. Mi okozta ezt a nagy visszaesést Mártabányán? Ennék megállapítására több mint egy évre kell visszatekintem. Legfőbb hiba az volt, hogy az akkori üzemvezető súlyos hibákat követett el. Ezek közül csak néhányat említünk meg, amelyek tanulságul szolgálhatnak más bányák számára is. A legtöbb bajt a tervszerű bányaművelés elhanyagolása okost a- Nem gondoskodtak a feltárásról. Akrg volt elő vaj is s amit megkezdték, azt sém a megengedett szélességben foly­tatták. Előfordult, hogy a vágat 8 méter szeles volt, de megtörtént az is, hogy még a 6 métert sem érte el. Szabálytala­nok, girbe• görbék voltak a vágatok, «melyekben a csillék nehezen haladtak, sokszor kiverték az ácsolatot is. A bányá­ban néhány hónappal ezelőtt nyoma sem volt a helyes műszaki irányításnak. Nem törődtek a dolgozókkal sem. Kevés és rossz volt a levegő, mert elmulasztották a légjáratok rendbehozását, a légajtók megépítését. A csillepark leromlott. Hiába sürgették a dolgozók a mulasz­tások haladéktalan pótlását, hiába kér­tek réselőgépet, szavaik pusztába kiáltott .szó maradt. Érthető, hogy súlyosan meg lazult a termelési fegyelem — jóformán mindenki ott fogott magának munka­helyet, ahol akart. Csak azt tartottak szem előtt, hogy az előírt tonnamennyi­séget kitermeljék. Ilyen súlyos helyzetbe hozta az üzemet a rossz vezetés. A mulasztásokért az üzem akkori vezetőit végül is leváltot­ták. Néhány hónappal ezelőtt Kiss Ferenc elvtárs személyében új vezetőt kapott az üzem. Az új üzemvezető látta, hogy ke­mény harcot kell vívnia, ha fel akarja számolni a súlyos hibákat, helyre akarja állítani a rendet és termelési fegyelmet. A dolgozókról való gondoskodás nyil­vánult meg abban, hegy először is hozzá­láttak a levegőellátás megjavításához. Sikerük hamarosan 150 méternyi lég- .vágatot rendbehozni, a légelzájó ajtót megépíteni; amivel a rossz levegőjű mun­kabékék percenkint 300 köbméterrel több levegőt kaptak. A munka megkönv- nyit.ése érdekében réselogépet igényelt, hogy csökkenthessék a robbantásokat, rnen f51eg a sók robben tás miatt volt rossz a levegő. Igyekezett a feltárásokat is meggyorsítani, új' munkahelyeket teremteni­Segítette az új üzemvezető törekvései­nek megvalósítását, hogy éppen ebben az időben vezettek be a bányákban a ceMiméternormát. Addig tonnanormában dolgoztak a fejtéseken, a felszínre küldött csillékkel, tonnákkal mérték a teljesítést. A centi- méternorma viszont elsősorban nem ton­nában méri a termelést, hanem az előre­haladás mértéke szerint. Sok előnye van az új rendszernek. A bányászt viszont nem éri veszteség, hiszen már előre ki­számították, hogy a vágatból az adott előrehaladás után hány tonna szén jön ki. Mivél a bányásznak csak az előírt szélességben szabad' előrehaladni — s a cemtiméternorma szerint ez az érdeke is —- hamarább lehet több munkahelyet létesíteni, nő a termelés, nő a dolgozók keresete. Ugyanakkor gyorsabb a levegő- jánát és kiseW) p nyomás is. Emellett a vágatok egyenesek, gyorsabb a szállí­tás. A mártabányai üzemben éppen erre volt legjobhan szükség, hogy megteremt­sék a jó műszáki feltételeket. Sajnos, a mártabányai bányászok kö­zül sokan ném ismerték fel az új norma­rendszer előnyeit. Ahelyett, hogy igye­keztek volna kihasználni a kínálkozó elő­nyöket, azt akarták bebizonyítani, hogy rossz a centí-méternorma. Hiába ért el az új centiméter-normával a kongresszusi versenvben Kerekes István 145, Oroszi István 165, Oláh TÁszló pe­dig 134 százalékot — az ellenállás meg­maradt. Ezt a hibát az tette lehetővé, hogy a pártszervezet teljesen magára hagyta a műszáki vezetést, nem végzett az özemben felvilágosító munkát. Sőt még a pártvezetőség tagjai között is akadtak olyanok, akik ahelyett, hogy mozgósították volna a kommunistákat, szintén az új normarendszerrel szemben foglaltak állást. Nagy felelősség terheli emiatt a III. kerületi pártbizottságot is, amely ismerte a mártabányai helyzetet, még sem segített a hibák megszüntetésé­ben. A pártbizottság is megkapta azt a jegyzőkönyvet. amely a mártabányai kommunista aktívaértekezleten elhangzott több helytelen felszólalást is tartalma­zott. A május 13-án megtartott kommunista aktívaértekezlet ugyanis ahelyett, hogy őszintén feltárta volna a helyzetet és szembeszállt volna a maradi nézetekkel, — az új üzemvezetőre Kiss Ferenc elv- társra hárította a felelősséget a régi, el­bocsátott üzemvezető súlyos hibáinak következményeiért. Komoly hiba volt ez, amiért elsősorban a pártvezetőséget terheli a felelősség. A napokban taggyűlés volt a bánya pártszejvezetébén. Sok lelkes felszólalás hangzott el, sokan csaknem szószerittt idézték a kongresszusi beszámoló egyes megállapításait. Számos harcos kommu­nistára tárna szkod hátik tehát a pártveze­tőség annak érdekében, hogy nagyobb segítséget adjon a műszaki vezetésnek és közös erőfeszítéssel kijavítsák a hi­bákat. Vonja le a tanulságot a hibából a mártabányai pártvezetőség, támaszkodjék bátnan a párttagokra és a pártonkívü- liek legjobbjaira, mozgósítsa a mártabányai bányászokat, akik már olyan sok győzelmes csatát vív­tak meg. Adjon nagyobb támogatást a műszaki vezetőknek, harcoljon a szilárd termelési fegyelem megteremtéséért. Semmi kétség, hogy ebben az esetben a márts hí nyárik hamaro-san kiküszöbölik a csorbáit, ismét az élenjáró bányászok sorába kerülnek. bíró Péter 4 Lenin Kohászati Művek kitüntetett dolgozói A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Závodoczky Istvánnak, a Lenin Ko­hászati Művek gépészeti üzemveze­tőjének, az új létesítmények szere­lésénél végzett, fáradságot nem is­merő munkája elismeréséül és Rejtő Rezsőnek, a Lenin Kohászati Müvek építkezési üzemvezetőjének az üzem munkavédelmi beruházásainak kivi­telezésénél, valamint az új munka- módszerek alkalmazása terén vég­zett példamutató munkája elismeré­séül a „Munka Vörös Zászló Ér­demrendje'*, a Hudicius Ferencnek, a Lenin Kohászati Művek triohen- gersori gépészének és Schmidt Já­nosnak a Sophiana gépgyár kovácsá­nak a „Szocialista Munkáért érdem­érem", Kormos Józsefnek, a Lenin Kohászati Művek lakatos csoportve­zetőjének és Kondi Péternek, a Le­nin Kohászati Művek lakatos brigád­vezetőjének, a „Munka Érdemérem*' kitüntetést adományozta. (MTI) A TERMELŐMUNKA ÉLENJÁRÓI TÁBORI LÁSZLÓ,' ózdi durva- hengerde; művezető, az üb. újítási bizottságának tagja, maga is újító; észszerüsítéseiből 337.364 Ft. az évi megtakarítás. Üzemében állandóan műszaki tanácsokkal látja el újító társait PATAKI ATTILA ózdi minőségi ellenőr, állandóan tartja a sztahá- novista szintet. A kongresszusi ver­senyben kiváló kulturmunkát is végzett. Nagy érdeme van .abbán, hogy a legjobb kulturmunkás ván­dorzászlót a MEO kulturcsoportja nyerte el. Borsodi diákok nagysaerű sikerei Á Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi verseny döntőjének eredménye Tudományos társaságok képvise­lőiből és az oktatásügyi minisztérium szakelőadóiból alakított országos bi­zottságok elbírálták a Rákosi Má­tyás középiskolai tanulmányi ver­seny döntőjébe került dolgozatokat. A magyar irodalom I. verseny cso­portjában (általános gimnáziumok és tanítóképzők) az I. dijat Kabdebó L,óránt, a miskolci Földes Ferenc gimnázium IV. osztályos tanulója nyerte jat megosztva Papp Erzsébet, a sá­rospataki tanitónőképzö III. oszt. ta­nulója, a könyvviteli verseny I. dijának nyertesé Haypál Ildikó, a miskolci közgazdasági technikum (ipari tago­zat) tanulója. Á két második díjat Gálicz Tibor, a székesfehérvári köz- gazdasági technikum tanulója és Keresztély Noémi, a miskolci köz- gazdasági technikum (kereskedelmi A pedagógiai versenyben az I. di- tagozat) tanulója nyerte. (MTI) SZÁSZ TERÉZ miskolci villamos- kalauz a sztahánovista szint három­szori eléréséért oklevelet kapott. Udvariasan, előzékenyen bánik az Utazóközönséggel, amiért külön di­cséretet érdemel. DOSZPOLY ISTVÁN, az alsószu- hai tszcs elnöke, helyesen irányítja a termelőszövetkezet életét. Ennek eredményeként a szövetkezet egyre erősödik, napról-napra gazdlgodik. Kossuth-névadó ünnepség a miskolci állami óvónőképző intézetben A miskolci állami óvónőképző in­tézet gyakorló óvodáját 112 évvel ezelőtt alapították Kossuth Lajos, megyénk nagy szülöttének a várme­gyékhez intézett felhívására. A lel­kes hazafiak által megszervezett pél- dányövoda érdekes, szép múltra te­kinthet vissza. Első nevelője az aba- úji származású Tóth István, a hala- dószeliemű magyar kisóedóvós, a korszerű pedagógia bátor úttörője volt, sokoldalúan alkalmazta a szem­léltetés módszéreit, a kisgyermeke­ket a valóság megismerésére nevel­te. A miskolci óvónőképző intézet az­zal a kéréssel fordult az oktatásügyi minisztériumhoz, hogy az iskolát Kossuthról nevezhessék el. A minisz­térium teljesítette a kérést. A név­adó ünnepséget június 12-én, szom­baton délután 6 órai kezdettel tart­ják a mintaovoda helyiségében (Ta­nácsház-tér 14. sz.) Megnyitó beszéd det mond Szabó’ András, a megyei tanács oktatási osztályának vezetője, Az ovoda történetét Sárközi Andort né, az iskola igazgatója ismerteti* Záróbeszédet mond az oktatásügyi minisztérium képviselője. Az ünnep- ség kultúrműsorában közreműködik láttái Gyula operaénekes, Mura Pé- tér karnagy, az‘ iskola énekkara, szín­játszói, népi táncosai és a kis Óvo­dások. ■ V A MÁV Járómújavító Vállalat dol­gozói Kossuth-zászlót ajándékoznak az iskolának. A névadó ünnepség alkalmával a monoki Kossuth-ház és a miskolci múzeum anyagából Kos- suth-kiállítást rendeznek. Megnyit­ják az iskola szakköri kiállítását. Mindkét kiállítás naponta reggel 8 órától délután 6 óráig tekinthető meg az óvónőképző helyiségeiben (Dayka Gábor u. 4. sz.) IIIIIIIIIIHIHIIIII!llllllllllHIIMItllllMIIIIIII1MIIIIIIIHIIIIIIIItlllll1IIHHI|lllllll1llinillllllllll*,*,l*ÍIHIII*llll!IMIIIHIIIIII1lltlinilllllllIIIIIII1inn»liniltltllltlllllltltllJIIHHIItllllIHIIIIIIIIIIII1linillHIIMItllHIIIIII!Illllllinillllllllll!linillllllltttllll!l1ltllll .lUinilllinilllHIIIIIIIIIIIHIIIHIIIIIIIIMIHIIillllHMIIIIIIIIimilIinillHMItIflItlIIIINIHtnillinillllllllllltlIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItitlIllllllllllllllllllllltnilllltl ■pányok — kis község az abaujaántói ■*- járásban. Onnan hozott a posta a napokban levelet szerkesztőségünkbe. Kedves elvtársak! Most, amikor talán kizárólag a pártunk kongresszusán elhangzott nagyszerű be­szedekkel foglalkozó leveleket kapnak, esetleg csodálkoznak, hogy ilyen holmi egyéni ügyben is érkezik ,levél a szer­kesztőségbe, mint az enyem. Én is olvasgatom ám a kongresszus anyagát, sőt éppen ez váltotta ki belő­lem azt az elhatározást, hogy hozzá­fogjak ennek a levélnek megírásához. Hallgattam én is családommal és a szomszédokkal együtt a rádió _ közvetíté­sé t n kongresszus tanácskozásáról. Hall­gattuk Rákosi eh társ beszédét• Sajat rádiónkon hallgattuk. Itt megjegyzik majd az elvtársak: , Ni csak, hogy dicsekszik a saját rádió­val." Igen, dicsekszem, bár ez nem termé­szetem. Elmondom azt is, hogy miért­Amikor itt hallgattuk a rádiót, derűs, békés csendben otthonunkban, férjemmel és itt volt körülöttünk két pici fiúnk és két árva testvérem, akiket mi neve­lünk, — eszembe futott a múlt minden lborzalma. Édesapám a háborúban meghalt. Ami­kor halála hírét hozták, édesanyánk attól az időtől szinte bűskompr lett. 1946 őszen meghalt ő is. A bánat ölte meg. Fiata­lok ■voltak szüléink, még ma is élnének, A hábprű vitte el tőlünk. Itt abba is hqgyom ezt elvtársak, az emlék megüti szívemet. Szegény szüleim, most eltek vo-'na emberi életet! Édesapám részes földmunkás volt, teljésen vagyontalan. Elégedetlen a sor­sával, a világ akkori folyásával . Én, mint gyerjnek, nem értettem meg öt. Az isko­lában ' aránylag jól tanultam egyétlén vágyam a továbbtanulás volt. Keservesen sírtam, amikor apám magyarázta nekem, Burghardt Andrásék kis portája és nagy gondja... hogy ez lehetetlen. Lázadoztam. Azt mondtam: én tanulni akarok... ez ke­gyetlenség ;.. Erre szegény édesapám megvert- Akkor nem értettem, most már értem. Tehetetlen fájdalmában ütött meg engem. Szegény — szegény édesapám! Szegény elvesztett tanulóeveim! Amikor 1946-ban árvan marad­tunk, cn 17 éves voltam, még jóformán gyermek. Én' voltam azonban a legidő­sebb, volt még egy 10 éves és egy 6 éves leány- és egy 5 éves fiútestvérem. Néz­tünk egymásra, sírtunk, mint az anyjuk­tól megfosztott madárfiókák. A temetés után gondolkozni kezdtem. Élni kell. Kenyér kell. Megfogadtam magamban, hogy erős leszek, felnevelem testvéreimet, nem adom őket szét ma­gamtól, a szülqi kicsi házból, amely egye­düli örökségünk volt. Keményen dolgoztam. Vállaltam részes aratást, kapálást, emellett postakézbesí­tést végeztem. Így küzdöttem át magun­kat az infláció szörnyűségéin. A kenyér­ért, a létért való küzdelem annyira le­foglalt abban az időben, hogy nem is láttam meg, milyen rohamosan változik a falu, a nép élete. Szépen, felszabadul­tan kezdett zajlani az élet. 20 éves koromban ismertem meg fér­jemet, aki akkor néphadseregünk kato­nája volt. Tagja a Magyar Kommunista Pártnak, azután a Magyar Dolgozók Pártjának. Megszerettük egymást, meg volt az esküvő. Ettől az időtől kezdtem szétnézegetni a világban. Újságot olvas­tam, könyveket, az olvasás már szinte szenvedélyem lett. Férjem mesélt ne­kem Budapestről és sokat beszélt nekem a pártról. AzMNDSZ tagja lettem, részt- v ettem hathetes középfoké MNDSZ- iskolán. azután még kéthetes pro pagan- distaképzö pártiskolán. ' mert közben tagja lettem annak a pártnak, amelynék létezéséről néhány évvel azelőtt még csak sejtelmem sem volt. Megismertem igaz és gyönyörű elveit. Az első években, hogy meg­esküdtünk, még nehéz volt az életünk. Férjem Miskolcra, Sajóbábonyra járt dolgozni. Messze volt az otthontól, két­felé éltünk, kevés jutott a megélhetésre- Most két éve már, hogy közel hozzánk megnyílt a telkibányai ércfeltárás, fér­jem azóta ott dolgozik. Megváltozott az életünk. Férjem fizetését jól felhasznál­juk és igy van már villanyunk, rádiónk is, amiről álmodni sem mertem volna. Igaz vannak még gondjaink. Megfelelőbb bútort akarunk vásárolni, ruhaneműt stb-, de ezek is ■ megjönnek, hiszen tud­juk, hogy egyszerre nem lehet minden. Itt nálunk■ egyre több rádiót vásárol­nak. Az úri világban fölünk egyik ré­szét, a felvéget, szegénysornak gúnyolták. Most ez a felvég hangos a zenétől., majd­nem mindenütt szól a rádió, művelődünk, tanulunk. Igazán széppé kezd lenni az életünk­Az örömbe azonban a mi családunknál üröm is vegyül. Itt térek rá arra,, miért határoztam el Rákosi elvtárs beszédének meghallgatása után, hogy írok ,az elvtár- sáktiák. Nagyon helyesen mondotta a be­számoló. hogy olyan légkört kell terem­teni a pártban, amelyben az egyszerű tag félelem nélkül bírálhat, bátran elő­adhatja panaszát, bejelentéseit. Minátunk még tapasztalható, hogy elég erős a régi­hez való ragaszkodás. Példának elmon­dom a mi esetünket. Az előbb írtam már róla, hogy szü­léinkről csupán egy kis lakás maradt reánk. (A férjem is vagyontalan.) Az egész telek a házzal együtt 53 négyszögöl. Még ezen a kis portán is hárman lakunk, itt él külön tőlünk a nagymama, aztán az egyik leánytestvérem, aki már férjhez ment. Az udvarunkon f0iY;k a nM. Ugyanis az udvarunk mögött fekszik a falu kovácsműhelye, így a falu egyik utcájából az emberek mindig a mi be­kerítetten kicsi udvarunkon jártak át, ott vetették ökreiket, lovaikat vasaltatni a kovácshoz, annak ellenére, hagy ott van tőlünk pár percnyi kerüléssel a híd. Mehetnének arra is, aztán kétfelöl meg­kerülhetnek az udvart, de hát milyen jo> milyen egyszerű a megszokóttság, a régi- hez való ragaszkodás. Azt mondják, mar majdnem 100 éve használják itt az át­járást és törvény van arra. hogy ilyen esetben azt már nem lehet elkeríteni. Azt tartom a nagy hibának, hogy a tanács­elnök elvtárs is ezt az álláspontot tartja. Hiába mondtam neki, hogy nézze meg ö is, a telekkönyvi térképen itt út nincs, márpedig, Jin nincs út', akkor jogtalansá­got követnek el, ha nem engedik elkerí­teni. A lakás és a szomszédtelek kerí­tése között alig egy méter a távolság, az átjárásnál így kárt tesznek a lakásban is. Közvetlen a ház mögött mező van, bevetett földek. Nekem meg van két kecském, tyúkom, azok kimennek, kárt okoznak a vetésben nekem is, az állam­nak is. Én nem tehetek róla, hogy az udvar ennyi ideig kenteden volt. Megnéztem Abaujszántón a telekkönyvi hivatalban a térképei. A miénk a 27. helyrajzi szánj, ezen út .egyáltalán nincs. Az igazi hivatalos keskeny utka a 26. helyrajzi szám • alsó oldalán vezet le a patakhoz, ahol a kovácsműhely van. Csakhogy ez az út már cl mn tulajdonítva gyümöl- csösk'ertfiek. Könnyű volt bekentent azt az úri világban, hiszen ott volt szabadon, kerjtptlen a mi kicsi udmrunk, azt forr ták be járdának. . Nagyapámat az első világháború ölte meg, nem keríthette be+ Édesapám már futkosott fühöz-fához„ hogy kerítés legyen. Akkor azonban Molnár János kulák volt a bíró, . a csend-* örökkel fenyegette apámat, ha meg meri tenni. Most én, az unoka, érzem, hopV igazságtalanság történt velünk már tóHh évtizeden át és nem engedem. Férjem körülkerítette az udvart, tett rá kiskaput. Ennek ellenére mégiscsak jöttek-menteti az emberek marhával, lóval. A jobb* érzésűlek legalább bezárták a kaput, de a legtöbb — kivált a ,,nagy gazdák“ csak azértis nyitvahagyták. Lakatot tet­tünk rá. Erre a tanácselnök elvtárs fete szólított, hogy nyissuk meg az Utat. Bíró4 sággal vagyunk fenyegetve. Ettől sem félnék, csak bánom majd az elvesző időt, meg a költséget, ha tárgyalásra kerül a sor. Olvasom mindennap az ,,Észak-* magyarország‘-oi, előfizetője is vagyok régen, úgy tudom, hogy a dolgozók minA denjéle problémáival foglalkoznak az elvA társak. Azért irtom meg a mi gondunkat is, hogy adjanak 'benne felvilágosítást, vagy ha lehet segítsenek egy családon, amely a Horthy-uralom „jogrendszeré­nek" egyik maradványát még mindig érzi. Igaz elvtársi üdvözlettel; Burghardt Andrásáé, I © U ddig a levél. A pányoki tanácsnál 1 1 nem találták meg igazukat, pana­szuk orvoslását BurgHardt Andrásék. így azután a kis porta és a kerítés ügyével most már a járási tanács végrehajtó- bizottsága fog foglalkozni. A járási ta­nács város- és községgazdálkodási cső- nortvezetője megtartotta a vizsgálatot. Megnézte a telekkönyvi rajzokat is és ahogyan a tanács vezetőinek referálta, azzal a javaslattal kerül a végrehajtó- bizottság elé — és remélhető. így válik határozattá —, hogy Rurghardt And­rásoknak joguk van a kerítéshez. S eloszlik ezzel ez a gondfelhő is a kicsi portán élő boldog család életéről.-. (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom