Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-06 / 133. szám
2 •’-SMI SZAKMAG Y AKOKSZAG Vasárnap, 1954, június C Ezévre ((Szel 100 millió forintos önköltségcsökkentésre .jiiek fogadalmai Dzd kohászai (Folytatás az 1, oldalról.) senyzászlaját pedig Hűlik Sári* dór elvtárs olvasztár, a Szocialista Munka Hőse vette át. Hűlik elvtárs az ózdiak nevében megfogadta: — Amilyen büszkeséggel és örömmel veszem át e zászlót, olyan lelkesedéssel harcolunk törhetetlen lendülettel tovább féléves tervünk teljesítéséért és az élüzem cím elnyeréséért. Ezután Komjáthi László elvtárs a Vaskohászati Igazgatóság küldötte méltatta az Ózdi Kohászati Üzemek sikerét. Martin Ferenc elvtárs, a kohászati szakszervezet elnöke többek között a következőket mondotta: Az ózdi kohászokra nemcsak a borsodiak büszkék, de büszkék, Budapest és az ország valamennyi dolgozója. A kohászati szakszervezet elnöksége nevében sok szerencsét kívánok a féléves terv teljesítéséhez, s az élüzem cím elnyerésé» liez. — A kongresszusi versenyben most is, mint három évvel ezelőtt derekasan' megálltuk helyünket ,— mondotta Somogyi Antal eiv- társ gyárigazgató —, ezért megkaptuk a méltó jutalmat. De nem bizakodunk el, mert tudjuk, hogy érd. meink mellett hiányosságaink is vannak. Különösen az anyagmozgatás terén van sok tennivalónk. Az eddiginél jobban segítjük a közlekedési és rakodóüzemi dolgozót munkáját, mert ezzel együtt a nagyolvasztó és a többi üzem termelését is biztosítjuk. A rend és a tisztaság terén is szép eredményeket értünk el, de nem vagyunk vele megelégedve. Azt akarjuk, hogy a mi gyárunk legyen a legtisztább és a íegrendezettebb ebben az országban. Ez a balesetek csökkentésének és a jó munkának is feltétele. Az önköltség csökkentésében elért eredménynél sem állunk meg. Ez évben közel 100 millió forinttal, ha jól megy még többel csökkentjük az önköltséget. Biztosíték erre az ózdi kohászok és műszaki vezetők versenykedve, áldozatkészsége és hazaszeretete. Somogyi elvtárs beszéde végén több mint 60 ezer forint jutalmat osztott ki a kongresszusi versenyben élenjáró műszaki és fizikai dolgozók között. Fehér László elvtárs, a nagyüzemi pártbizottság titkára a következődet mondotta: — Jogos büszkeség tölt el bennünket, mert a kohászati üzemek között legjobban szerepeltünk a kongresszusi versenyben. Négy hónapon keresztül egyenletesen fokozódott versenyünk és ez idő alatt éveleji adósságunk jelentős részét — közel 70 százalékát — törlesztettük. Nagy része van ebben a termelő dolgozókon kívül a pártszervezetben dolgozó kommunistáknak és DISZ-fiataloknak, a szakszervezetnek, s vállalat vezetőségének. A jövőben a kongresszusi verseny tapasztalatait hasznosítva úgy dolgozunk, hogy a kongresszus határozatainak megvalósításában is élenjárjunk. Erre kötelez bennünket a birtokunkban levő kongresszusi zászló, pártunk III. kongresszusa elnökségének dicsérő oklevele és a megyebi- zottság versenyzászlaja. Az ünnepség résztvevői megfogadták, hogy a kongresszus Útmutatásait követve törhetetlen lendülettel harcolnak a féléves terv teljesítéséért, az élüzem cím elnyeréséért. A kongresszus élenjáró dolgozói este a kulturotthonban baráti vacsorán vetlek részt. Az indokínai francia főparancsnokság beismerései az expedieiós csapatok újabb kudarcairól Páris (MTI) Az indokínai francia főparancsnokság szaigoni főhadiszállása 'beismerte, hogy az expedieiós csapatok további harci állasokat voltak kénytelenek feladni most már a tomkini delta térségében is. A hivatalos jelentés szerint a néphadsereg többórás elkeseredett küzdelem után elfoglalta a Hanoitól 90 kilométernyire délkeletre fekvő Quain-Phuong melletti roJd Stassen-nek, az amerikai „külföldi gazdasági műveletek hivatala“ igazgatójának nyilatkozatáról, amely szerint Eisenhower elnök az ezév július elején kezdődő új költségvetési év előirányzatainak keretében 1133 millió dollár megszavazását kéri majd a kongresszustól a „Francia Unió imdoikíniai háborús erő - A párisi esti lapok beszámolnak Ha- feszítéseinek támogatására“. (MTI) francia védőállást. Vereséget szenvedtek a Hanoitól 25 kilométernyire délkeletre fekvő Chonoi melletti francia megerősített állás védői SS, akik kénytelenek voltak állásukat feladni. Hírüsrynöksegi jelenít esek szerint újabb amerikai harfrtenifzerészeti bombázórepülo- gépek érkeztek Indokína ha. S Francia Kommunista Párt tiltanozása A Francia Kommunista Párt Xlli. kongresszusának június 4-i ülésén közölték, hogy a kongresszus küldöttsége Francois tíillouxnak, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével felkereste a külügyminisztériumot és tiltakozó határozatot nyújtott át amiatt, hogy megtagadták a beutazási vízumot a népi demokratikus orsz&gok testvérpártjainak a kongresszusra meghívót! küldöttségeitől. A küldöttséget biztosították arról, hogy a szükséges vízumot kiadják. A kormány egyúttal engedélyezte, hogy az Olasz Kommunista Pártnak a kongresszusra meghívott képviselői beutazhassanak Franciaországba. Jugoszláv >3tonai repülőgép kényszerleszállása magyar területen Június 3-án egy jugoszláv katonai repülőgép eltévedt és Magyarország területén kényszerleszállást végzett. A magyar külügyminisztérium közölte a budapesti jugoszláv követséggel bogy a magyar hatóságok készek a legrövidebb időn belül a repülőgép elszállítását lehetővé tenni. A jugoszláv követség kérésére illetékes magyar szervek hozzájárultak ahhoz, hogy a kényszer- leszállást végzett jugoszláv pilóta repülőgépével Jugoszláviába visz- szarepüljön. (MTI) A genfi értekezlet szombati teljes ülése a koreai kérdésről Genf (MTI) A genfi értekezlet szombat délután teljes ülésen a koreai kérdéssel foglalkozott. A szombati ülés kimagasló eseménye Molo- tovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének beszéde volt. Iljicsov, szovjet szóvivő szombat délutáni sajtóértekezleten rámutatott. hogy Molotov a koreai kérdés vitája során új konkrét javaslatokat terjesztett elő, amelynek megvitatása új szakaszt nyit meg a genfi értekezleten, ha az értekezlet minden résztvevője jóakaratról és megegyezési szándékáról tesz tanúbizonyságot és valóban a koreai kérdés megoldására törekszik. A szombati ülésen felszólalt még Csou En-Iaj, a Kínai Nép- köztársaság külügyminisztere, valamint Etiópia, a Fülöp-szige- tek és Hollandia képviselője. .(MTI)' Már másodszor kapálnak az alsóberecki Rózsa Ferenc tsz tagjai pókban megkezdték a lucerna és a lóhere kaszálását is. A sátoraljaújhelyi Vörös Csillag termelőszövetkezet tagjai idejében elvégezték a szőlőben az első mélykapálást és megkezdték a Az alsóberecki Rózsa Ferenc termelőszövetkezet a sátoraljaújhelyi járás élenjáró szövetkezetei közé tartozik. Tagjai az első kapálást már minden növényféleségnél elvégezték, most már másodszor kapálják a krumplit, kukoricát és a cukorrépát. A na- szőlő másodszori permetezését. Farkaslyuk bányászai több és olcsóbb szenet adnak A farkaslyuki bányaüzem dolgozói tovább fokozzák teljesítményüket a kongresszus határozatainak megvalósításáért. Június 4-én Nagy Sándor DISZ-brigádja 127.5, Tóth Lajos I. 172, Zámbó István brigádja 157, Barta Bereg Gusztáv 186 százalékot ért el. A megtakarítás terén már az elmúlt hónapban is szép eredményeket érték el, amelyeket most tovább fokoznak. Májusban az üzem 370 kilogramm robbanóanyagot, Dráh Alajos fenntartási munkacsapata 440 folyóméter tölgyfaszél deszkát és 132 folyóméter bá- nyaácsoláshoz szükség es fát takarított meg. iiiiuiiiiimiiiiimmiiMmiimmiimiiiiiiiiiiiimimimiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiii1iiiiiiiiiiiii'|iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiii'1iiii|1iiiiiinii'|iiiiii'|iiiii||iiiiii^ ,4ranygon.bo,*[ Telkibánya kis ’ _______! falu a megye északkeleti részén. Régi hírére és aranygombjára homályt borított már az idői A sziklás hegycsúcsok, a napsütött mezők, a Királykut, a jeges völgyi forrás, amelyből hajdan Szép Ilonka, a szépséges pórleány ivott, évről-évre a kirándulók tömegeit vonzotta Telkibányára. A táj változatos szépsége sok-sok természetimádónak nyújtott már felejthetetlen élményt. De az utÓDbi évtizedekben mind kevesebben gondoltak már arra, hogy a hatalmas hegyek gazdag ércbányát rejtenek. A telkibányai bánya volt pedig az árpádkori bányák legjelesebbike, bő ezüst és arany lelőnelyekkel. Már 1222-ben kezdtek ott ásatást, oklevelek azonban csak 1270-től említik Teluky falut és bányatelepét. Fénykora az Anjouk idején volt, mikor a betelepített német és szász iparosság emelte a bányák hozamát. Az 1300-as években Telkibánya még királyi tulajdon, későbbi időkben a királyok adományozási jogukkal élve, más-más családoknak ajándékozták. Egyszer aztán a bánya lesüllyedése folytán 300 ember éleiét vesztette s ekkor a bányát lezárták. A babonával megfélemlített nép nem mert többé a bányához közeledni. A gazdag bányából csupán a leomlott bányanyitás és a nép ajkán élő monda maradt meg. AZ ARANYBÁNYÁBAN A Kánya hegy tövében — a monda szerint >— melyből most vérszinű forrás buzog, egykor aranyra, ezüstre bányásztak. Régen a bérc mély ölében hangyaként hemzsegett a bánya népe s fejszéje bármerre vágott, ömlött elé az ezüst és arany. Egész héten át a bánya tulajdonosának dolgoztak az emberek. Szombat déltől napestig dolgozhattak saját kezükre. Amit e fél nap alatt ástak, az volt a heti munkabér. Éppen szombat volt. A völgyben megkondult a déli harangszó, a bánya mélyén moraj támadt s felhangzott a harsány „Szerencse fel!“ A következő percben • már háromszáz izmos férfi súlyos karcsapásaitól remegett a szikla. A munka lázasan folyt. A bányászokat elragadta a kincsvágy, gyakran abbahagyták a munkát és hitvány ércdarabkán civakodtak ... S ekkor a kincs szelleme, aki eddig kincsén ülve figyelte a veszekedőket, kilépett barlangja ajtaján, megállt a bányászok között s széttárta hatalmas karjait... A völgyben megkondult az esti harang. A bányaőr kifelé indult a táróból. Pár percre megállt a bejáratnál s botját a bánya torkához tá- masztotta. Azonban rémülten látta, hogy nádpálcája a bányatorokban abroncsmódra görbülni kezd, Rögtön elkiáltotta magát: — A bánya süllyed! Siessetek ki! Kiáltása a mélyre szállt, de csak gúnyszó felelt vissza. A bányászok' maradtak. A bérc pedig iszonyú dörgések közt összeomlott. Ezen az estén háromszáz család várta hiába haza az apát, a fiút és hitvest. Másnap vérszínű forrás fakadt a bánya mélyén, vörös habokkal buzogott el a szikláik alatt. A patakot Verespataknak, a tragikus emlékű hegyet Kányahegynek nevezte el a nép. A bánya torkát azóta nem lépte át senki. Azt mondták: amíg az idő, mely a szellemnél meg van írva betelni nem fog, s amíg a patak folyik, a bányász hiába megy oda eret kutatni, a hegy nem engedelmeskedik a csákánynak. Tompa Mihály az elmúlt században így ábrándozott: „De majd megenyhül bősz haragja, A vérszínű forrás enyész S miképen hajdan volt Kányahegyben, A gazdag bánya nyitva lész." Telkibánya csillogó „aranygombja” pedig kopni, fakulni kezdett, az elcsendesedett vidék Horthy és a Károlyi grófok kedvenc vadászterülete lett. A bányaszerencsétlenség óta évszázadok teltek el. A felszabadulás után a telkibányai hegyek újra benépesedtek, az évszázados erdők csöndjét ma már kalapácsok és gépek hangja veri fel. 1950 november 13-án megjelentek az Ércbányászati Feltáró Vállalat mérnökei, geológusai s a Ferdinánd altáró nevű vágatnál megkezdték a nagyarányú bányászati és földtan: kutatást. A munkát minden nehézség nélkül, a régi ásatások nyomait követve kezdhették el. így az első időkben szinte akadály nélkül haladtak. Elsőnek a bányából feltörő nagymennyiségű víz nehezítette meg helyzetüket, mély egy teljes esztendeig zavarta és szinte lehetetlenné tette a munkát. De a hős bányászok a minden oldalról nyakukbazúduló vízzel szembeszállva harcoltak a sikerért. A víz egyre szaporodott. A bányászok munkalendületébe egyre több aggodalom vegyült: félős volt, hogy a már teljesen elöntött táróban még gumicsizmával is lehetetlen lesz a munka továbbfolytatása, ha még szaporodik a víz. A víz alatt futó sínpáron a csillék is állandóan a kisiklás veszélyének voltak kitéve. Ilyen körülmények között a vájási teljesítmény — minden erőfeszítés ellenére — jóval alatta maradt az előírtnak. És ami a legelkeserítőbb volt, a keresett érc csak nem akart felszínre bukkanni, egyre kilátásta- lanabbá vált a harc. De kitartottak, tovább kutattákäI, Három évi eredménytelen kutatás után már-már csüggedten letenni készültek a csákányt. Ekkor egy kb. 1.8 méter vastag kvarctelér odvai- ban és hasadékaiban nagymennyiségű piritre bukkantak és ez a váratlan eredmény visszaadta a kutatók munkakedvét. A Ferdinánd altáróban folyó kutatómunka elérte hát az első komoly eredményt. A piritdúsulás egy komolyabb pirites kvarctelér előhírnökének mutatkozott. A dús pirittelér megütése azonban a betörő víz szaporulatát hozta magával. Még 1953 júniusban 2845 liter víz tört percenkint a bányára, ez a vízmennyiség alig két hónap alatt 7150 percliterre gyarapodott. Azonban bármennyire is elkeserítette az ott dolgozó vezetőket és munkásokat az egyre növekvő víz, leszűrték belőle a következtetést: — Ezek a számok — mondták akkor — igazolják a régi bányászszabályt, hogy: „A víz hozza az aranyat." Ilyen eredmények után a táró további kihajtása — ellenkező véleményekkel szemben — indokolttá vált. 4 bányatelepI üzemvezetője, fia- -------------------> tál bányamérnök, Németh János. Készségesen ad mindenről felvilágosítást. — Egy év múlva a munka megkezdése után — mondja Németh elvtárs — a nagy vízbetörés megszűnt. Kb. 1 kilométer után jött közbe a hegy nyomása. Süllyedt a hegy és süllyed ma is. Állandóan új és új aláácsolatokra van szükség. Gondot okozott még a munkaerő kérdése is — folytatja Németh elvtárs. — Ebben az emberöltőben nem volt itt bánya, így bányász sem. Az emberek többsége földműveléssel foglalkozott, belőlük kellett bányászokat nevelni. Sokan még — talán babonás hitben — féltek is bemenni a bányába. De akik ittmaradtak, azokból az elmúlt 3 év alatt kitűnő bányászok váltak. — Milyen érceket találtak? — A múlt évben föltárt teiéren kívül ez évben is találtunk egy 60 cm-es telért. Mindkét telérben komoly mennyiségű rézszulfit van és piritben lekötött — arany. * I 4 Ferdinánd laltárótól kb. 4 ki■-------------------1 lométerre van a bánya másik ága, a Csengő táró. Itt Tőzsér Flórián bányamérnök vezetése mellett kutatnak. A két bánya ma még különálló, de a Csengő táró és a Ferdinánd altáró dolgozói két év múlva találkozni fognak a föld alatt. Rövidesen feltárják a bányád nak azt a részét is, ahol a 300 bányászt betemette a föld. A Csengő táró dolgozóinak éppen úgy meg kellett küzdenie a vízzel és a hegy nyomása okozta nehézségekkel, mint a Ferdinánd altáróbeliek- nek. Megvoltak itt is a régi ásatások nyomai, de az elhanyagolt táró életveszéllyel fenyegetett, új ácsola- tokra volt szükség. Ahogy most belépünk a bánya bejáratán, a kis bányászlámpa fénye biztonságos és tiszta bányát világít meg. A még feltörő kevés vizet a táró oldalán vízelvezető árok tereli ki a bányából. Párszáz méterre a bejárattól fojtó füst csap felénk. — Nemrégen robbantottak ezen a részen — magyarázza Tőzsér elvtárs. Tovább megyünk, a robbanás fojtó utószaga mögöttünk marad, a légzés mégis egyre nehezebbé válik. Tőzsér elvtárs már meg is magyarázza az okát: — Itt már egyre ritkul a levegő, egyre kevesebb az oxigén. Ezen légtartállyal fogunk segíteni — mutat egy éppen utunkbakerülő vastar- iályra, — ez biztosítja majd a táró itteni^ részének a tiszta, oxigéndús levegőt. A napokban már működni fog. Elértünk arra a helyre, ahol először találtak érctelért a Csengő táró kutatói. Szürke és rozsdavörös agyag- sávok váltakoznak. Ha rávilágítunk, az agyagban megvillannak a pirit, az ezüst- és aranyszemcsék. Néhány méterre innen egy függőleges lejtakna készül. Azon keresztül mélyebben is folytatják a kutatást. Az akna bejárata előtt hatalmas gépóriás áll, egy aknaemelő. Ezt kongreszusi felajánlás során szerelték fel, ezen fogják majd a bánya alsó részéről felvontatni a földet és később az ércet. Éppen I ebédszünet van, a bá- ----------I nvászok a tárna beiáranyászok a tárna bejáratánál üldögélnek. — Jó szerencsét! —• hangzik vidám köszöntésük. Van, aki panaszkodik. Sokan 15-20 kilométert gyalogolnak távoli falujukból a bányáig, s nem kapnak kilométerpénzt. Azt a kérésüket, hogy bakancsukat évenkint kétszer talpaltassa meg a vállalat, a budapesti igazgatóság elutasította. A gumicsizma, amit kapnak, selejtes, befolyik rajta a víz. Nem kapnak kézmosószert, ahogy abbahagyják a munkát, mosdatlanul kell hazamen- niök. Sem a Ferdinánd altáró, sem a Csengő táró dolgozóinak nincs öltöző- és mosdóhelyisége. A „melegedőnek" kinevezett deszkatákolmányban nincs hová felakasztani ruhájukat, tetején és oldalán beomlik az eső. Sok bányász építkezni szeretne. Dojcsák József csapatvezető és Nagy Béla gépkezelő a bánya útján igényeltek faanyagot. Kérelmüket elutasították, amit azzal indokoltak, hogy bányamunkásnak nem jár! Két gönci dolgozik a bányában. Sérelmesnek tartják, hogy — bár többízben kérték az üzemvezetőséget, hogy egy műszakba osszák be őket — nem dolgozhatnak egy műszakban. Sokszor késő éjjel teszik meg egyedül a hosszú utat. A bánya ma már százas létszámmal dolgozik, szeretnének egy kultúr- otthont. De az igazgatóság nem engedélyezi, mivel nincs rá pénzügyi keret. A vállalat igazgatóságának jobban kell gondoskodnia a munkások ellátásáról. A vállalat állandóan teljesíti tervét. Míg az üzemindulás kezdetén soha nem volt 100 százalék fölött a tervteljesítés, ma az üzem átlagos teljesiTménye 110 százalék, A bánya rövid idő alatt háromszor lett élüzem, első helyezést nyerte el az ország ércbányászati üzemek között. A bányászok kitartó munkája nélkül nem érhettek volna el ilyen szép eredményeket, megérdemlik, hogy jobban törődjenek velük. Persze meg kell említeni az eddigi eredményeket is. Mert ilyen is van. Az elmúlt évben 4 bányászlegény- szálló épült s új, 4 lakásos bányászházak építése kezdődik meg a közeljövőben. Még ez évben üzemi orvosi lakás és orvosi rendelő építését kezdik el, melyre félmillió forintot irányoztak elő. A vállalat futballcsapata 30 ezer forintot kapott futball- felszerelésre. A munkások keresete átlagosan 1500—2000 forint között van, 1000 forinton aluli kereset nincs. 1950-ben, a munka kezdetén teljesen kézierővel dolgoztak, ma már rakodógép, fúrógépek, fejtőkalapácsok, légsűrítők állnak a dolgozók munkájának megkönnyítése szolgálatában. Az ebédidő és a beszélgetés végétért. A bányászok fölállnak, fejükre húzzák a vastag bőrsapkát s egyenkint megindulnak a bejárat, felé. — Jó szerencsét! — hangzik fel újra s a következő percben eltűnnek a bánya bejáratánál, hogy meghódítsák a hegyet, mely sok évszázadon át féltékenyen zárta magába kincseit. A bánya dolgozói tudják, hogy népgazdaságunknak nagy szüksége van a szines fémre. Azért harcolnak lenn a föld mélyében minden nap, hogy a tárókból mielőbb kigördülhessenek az érccel tele csillék, hogy újra aranyos fénnyel csillogjon Telkibánya megkopott „aranygombja", *— Jő szerencsét! SZIGETVÁRI JÓZSEENE
