Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1954. május 27. A Magyar Dolgosok Pártja III• kongresszusának tanácskozása (Folytatás a 3. oldalról.) És amikor a munka termelékeny Régének kérdését vetjük fel, újból és újból emlékeztetnünk kell a nagy Lenin tanítására arról, hogy ..a munka termelékenysége, az végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából.“ A munka termelékenységének ál­landó, következetes emelése, a nagy Lenin erre vonatkozó taní­tásának a gyakorlatban való megvalósítása pártunk politiká­jának sarkköve. A munka termelékenysége mel­lett a szocialista felhalmozás másik döntő forrása, s egyben pártunk politikája megvalósítá­sának alapfeltétele az életszín­vonal emelésének alapfeltétele, a termékek önköltségének állan­dó csökkentése az iparban cs a mezőgazdaságban, minőségük megjavítása, valamint a forgal­mi, szállítási és igazgatási költ­ségek csökkentese, őszintén meg kell mondanunk, hogy ami az önköltségcsökkentést il­leti, e téren a helyzet sokkal rosz- szabb, mint a termelékenységnél. Annak alapvető oka, hogy a leg­utóbbi években az ipari termelés önköltsége csak kismértékben csök­kent, mindenekelőtt a túlzott ütemű iparosításban keresendő. Annak érde­kébén, hogy teljesítsük a túlfeszített terveket, rendszeresen elhanyagol­tuk az önköltség, a gazdaságosság és a minőség kérdését. Bér- és pré­miumrendszerünk általában a terv mennyiségi teljesítését tartja szem előtt, erre ösztönöz, nem pedig az önköltség csökkentésére, a minőségi munkára, a minőség javítására. E téren csupán rz utóbbi időben tör­tént némi változás. A túlzott ütemű iparosítás mellett azonban számos olyan körülmény hatott kedvezőtlenül az önköltség alakulására, amelyre itt rá kell mu­tatnunk, annál is inkább, mert ezek a tényezők tovább hatnak. Ilyenek: a tervezés hiányossága, a termelés alacsonyfokú szervezettsége, a vi­szonylag alacsony műszaki kultúra, az anyagfelhasználás növekedése, az üzemen belüli és az üzemek, válla­latok közötti együttműködés nem kielégítő volta, az ellenőrzés gyen­gesége és alacsony színvonala. Mindezt azért kell erőteljesen alá húzni, mert vannak, akik azt hiszik, hogy az új kedvező feltételek az iparosítás túlzott ütemének folya­matban lévő felszámolása és egyéb körülmények, amelyek lehetővé te szik, hogy a továbbiakban tervsze­rűen, állandóan és jelentős mérték­ben csökkentsük a termékek önkölt­ségét, maguk érvényesülnek. Határo­zottan szembe kell szállni a sponta­neitásnak ezzel a — tisztesség ne essék szólván — elméletével. Vilá­gosan kell látnunk, hogy az önköltség csökkentése az új szakaszban, az új feltételek közepette is igen nehéz és bonyolult feladat, amelyet csak a rendelkezésre álló erők komoly megfeszítésével oldhatunk meg sike­resen. A önköltség csökkentése felada­tainak megoldásánál a legdöntőbb a tervszerűség fokozása, a gazdasá­gi, műszaki vezetés színvonalának jelent ez az 1.1 százalék? Majd meg-|gyan ezeket az üzemeket l'oko- látjuk mindjárt a továbbiakban. Az zottabb mértékben bevontuk anyagtakarékosság rendkívüli jelen- közszükségleti cikkek és mező­tőségét mutatja, hogy 1953-ban — az gazdasági gépek gyártásába. Mai előzetes számítások szerint — Ma-lgábavéve feltétlenül helyes, hogy gyarországon az anyagi-termelés ilyen üzemek is gyártsanak köz ágaiban 66.6 milliárd forint értékű I szükségleti cikkeket s ha keli, anyagot használtak fel, vagyis I mezőgazdasági gépeket és fel­egyetlen ezrelék csökkenés az szerelést is. Azonban előzetesen anyag felhasználásánál majdnem 70 nem vizsgáltuk meg, hogy az millió forint megtakarítást eredmé- adott cikk termelése melyik nyezne. Egyetlen százalék megtaka-1 üzemben legcélszerűbb és leg' rítás pedig akkora összeget, amely-1 gazdaságosabb. A profiiozésná) bői 7.500 darab kétszobás, összkom- nem voltak tekintettel az adott fortos lakást lehet építeni. Azzal te- üzem felszerelésére, szakkép­hát, hogy az anyaghányad termeié- I zeit kádereire, tapasztalatára, sünkben 1953-ban 1952-höz képest Vegyünk egy olyan egyszerű 1.1 százalékkal emelkedett, mintegy terméket, ami minden magyar 8000 kétszobás, összkomfortos lakás háztartásban körülbelül ott van: megépítéséhez szükséges összeget a legegyszerűbb palacsintasütőt, dobtunk ki az ablakon. Ha az emel- Ennek az átlagos termelési költ kedés helyett az anyaghányad csak sége iparunkban 3.71 fillér, ugyanennyivel. 1.1 százalékkal csők- Ugyanezt a palacsintasütőt az kent volna, ez annyit jelentett vol- RM motorkerékpárgyár 7.80 ál- na, hogy 15—16 ezer lakással töb-1 lít.ja elő, vagyis több mint két- bet építhettünk volna a munkásosz- I szeres önköltséggel, tálv számára. íme elvtársak, ilyen Az önköltséget s ezen belül az módon függ össze pártunk általános anyagfelhasználást igen hátrá- politikája az önköltségcsökkentés, nyosan befolyásolja a selejt ma az anyagmegtakarítás kérdésével. gas mértéke. Ennek jelentőségét Az anyaggal való takarékosság | mutatja az, hogy egyedül a ko­rcndkivül fontos minden ország, a szocializmust építő országok számára is. hú- és gépipari minisztériumnál 1953-ban a sele.jtveszteség több mint négyszáz millió forint volt. megjavítása, a vezetés módszereinek tök »tesílése, a vezetés módszerei­ben és formáinál a bürokratizmus következetes leküzdése. Hozzátartozik ehhez az is, hogy üzemeink igazgatói valóban igazga­tók legyenek, az üzem egyszemély- ben felelős vezetői, mert jelenleg az a helyzet, hogy van nekünk sok na­gyon kiváló igazgatónk, de az igaz­gatók kezét ezerféleképpen megkö­töttük, s ezzel erősen fékezzük a helyi kezdeményezést, a helyi lehe­tőségek fokozott kihasználását, az önköltség csökkentése, a gazdaságo­sabb termelés érdekében. Olyan helyzetet kell teremtenünk, amikor az üzem, a vállalat igazgatója szá­mára az állam, a minisztérium, a felsőbb szerv megszab néhány alap­vető feltételt, amelyet minden kö­rülmények között teljesítenie kell, de amelyeken túl az üzemben, a vál­lalatnál az igazgatónak szabad keze van. (Nagy taps.) Az önköltség csökkentesének ná­lunk lcgfontosab eszköze az anyaggal való takarékoskodás, a pazarlás megszüntetése. Erről is esett itt mór szó, szeret­ném azonban én ezt a kérdést egy kicsit szélesebben felvetni. Ennek a kérdésnek jelentőségét világosan ér­zékelhetjük, ha tudjuk, hogy jelen­leg iparunkban az összes termelési költségeknek közel hetven százalé­ka anyagköltség. 1952-ről 1953-ra — annak ellenére, hogy ugyanezen idő alatt a bérek szintje lényegesen emelkedett, tehát az anyaghányad­ig ok viszonylag a termelési költ­se; ben csökkennie kellett volna — az összes termelési értéken belül az anyagköltség 66.9 százalékról 68 szá­zalékra. azaz 1.1 százalékkal emcl- kectel^AakJnoncihaítiiá .«aMa, mH Népgazdaságunkban felhasznált De nem képeznek kivételt ebben anyagok igen jelentős részét kül- a tekintetben a többi miniszté- földről hozzuk be, ami legtöbbször, | riutnok sem. minden egyéb nehézségtől eltekint- Az anyaghányad növekedésé­ve, igen magas szállítási költségek- nek s ennek révén az önköltség kel is jár. Mi egyenlőre külföldről kedvezőtlen alakulásának fő oka hozzuk be a népgazdaságunk szá- a laza anyaggazdálkodás, amelv- méra szükséges kohó- és öntödei nek csupán egyik oldala a rak- koksznak mintegy 80 százalékát, a tárak elégtelensége és nem he- gyapot 95 százalékát, a gyaoju 70 Nyes felhasználása. Bár ez rend­százalékát, a nyersbőr 60—65 száza-[kívül fontos, de ennél is súlyo- lékát, a fenyő fűrészáru 75 százaié-1 sabban esik latba az, hogy leg- kát, a nyersgumit telles egészében, több vállalatunknál ha vannak is az alumínium kivételével a színes anyagnormák, ezeket nem tartják fémeket szinte teljes egészében. | be, nem használják. Ilyen körülmények között a legna-1 Hogy hova vezethet ez a felelőt- gvobb gondot kellene és kell for- | len tervezés az anyagfelhasználás- dítanunk arra, hogy évről-évre ke-1 nál, ezt szeretném a Lenin Koliá- vesebb anyagot használjunk fel azo-jszati Művek esetével bizonyítani nos termelési feladat megvalósításé-1 Előrebocsátom: nem a Lenin hoz. Egyes területeken az elmúlt | Kohászati Művek felelősségéről----------„ ..................... „j !?é. ezen a téren. Például a magas- és mélyépítő iparban új módszereknek a bevezetésével jelentős mennyisé gű faanyagot takarítottunk meg ugyanakkor persze ugyanezekben az iparágakban tovább folyik más te­rületeken a faanyag Még nem ment át anyaggal való takarékosság követel­ménye, gazdasági vezetőink, párt- | szervezeteink, szakszervezeteink és DISZ-szervezeteink számára ez még | nem alapvető kérdés. Eddigi prémiumrendszerünk egye­nesen ösztönöz arra, hogy minél I több és minél értékesebb anyagot j használjanak fel a termelésben bár ez népgazdaságilag káros -—, de | növelj a termelési értéket, tehát formaszerint ..javítja1' a tervteljesí- i tést. Az egyik építési vállalatunk­nál egy elvtársnő — egy mérnök — észrevette azt, hogy a munkásokat az egyik építési munkahelyre két TEFU j teherautó szállítja, holott egy teher­autóra kényelmesen ráférnének és | ezért lerendelte az egyik teherautót. Emiatt szigorú feddést kapott a vál- | Jetben nisztérium megfelelő szervei, az üzem részére az 1953-ra alkalma­zott átlagos 130 százalékos faj­lagos anyagfelhasználás helyet! a kovácsolt acél előállításánál 1954-ben 15G százalékos fajlagos pocsékolása. | anyagfelhasználást terveztek. Ha vérünkbe az | ezt elfogadták volna, ügy ez en­nél az egyetlen üzemnél azt je­lentette volna, hogy 1954-ben csak ennél a munkafolyamatnál az 1953-ashoz képest tízezer ton­nával több hengerelt acélt hasz­náltak volna fel. Kedvezőtlenül hatnak, ki az ön- költség alakulására a rendkívül gyakori tervmódosítások. Ezt nem kell különösképpen bizonyt tani azoknak, kik az üzemekben ezeket a módosításokat elszen­vedik. Egy példa a sok közül. A kelenföldi textilművekben 1953 ban tíz alkalommal módosították a tervet és emiatt á gyártási programot húsz alkalommal kellett módosítani. Szigorú rend szert kell bevezetni ebben a tekin- is. A tervezés megjavítá­sával, a tervek időben való jóvá­hagyásával el kell érnünk, hogy tervmódosításra csak kivételes esetekben, a legritkábban, a leg­indokoltabb körülmények között kerüljön sor. A vállalatok, üze­mek, műhelyek jelentős részénél az elmúlt évek fogamén létre­hoztuk az önálló elszámolás endszerét. Meg kell azonban mondani, hogy ez az önálló el­számolási rendszer jelentős mér­tékben csak formailag, papiron létezik. A feladat most az. hogy a Azonban elvtársak — még mindig | formát megtöltsük tartalommal, az a helyzet, hogy nálunk évente élettel, hogy az ipar újabb terü- helytelen, gondatlan tárolás miatt j Jetein létrehozzuk az önálló el- több mint kettőszázezer tonna szén | számolás rendszerét és ezt az ég el anélkül, hogy egyáltalán ka-1 iparvezetés szerves részévé te- zónba, kályhába, vagy tüzelőberen- J gyük, sőt nemcsak nz iparveze- dezésbe kerülne. Ugyanakkor nem | tésnél, hanem általában az egész ritka eset, hogy tüzelőberendezé- népgazdaságban, seinkből a szén 20—25 százaléka ki-1 üzemi pártszervezeteink a leg­kerül a salakhányóra. Vannak ná- [ közelebbi időben nem utolsó lünk kitűnő kezdeményezések szén- | sorban azzal fognak vizsgázni ar- és egyéb tüzelőanyagmegtakarításra, ról, hogy mennyire értették meg Vannak kitűnő újítóink és nagyszerű és képesek a gyakorlatba átvinni újításaink, amelyek beváltak. A baj pártunk helves politikáját, hosrv az, hogy ezeket a módszereket és [miként alakul üzemükben a ler­ántásokat még nem terjesztettük el I melékenység, az anvagtakarékos- eléggé, nem tettük őket általánossá, ság, az önköltség ügye. Üzemi Nagymértékű romlás mutatkozik | pártszervezeteink jól vizsgáztak az anyagfelhasználásnál, általában | abban, hogy biztosítsák a terme- az önköltségnél, a szénbányászatban. | lés? tervek mennyiségi teljesítését. Egyidejűleg romlott a kitermelt szén | Most a mennyiségi terv teijesf- minősége, kalóriaértéke. Természe-1 tése mellett, amit nem szabad tesen mindez növeli az önköltséget. | elhanyagolni, a feladat az, hogy Feleslegesen nagyobb súlyt kell szál-| nő.jjön állandóan a termelé- lítani, a tüzelőberendezésekben a|kenvség, csökkenjen az anyaghá- gyengébb szén nem adja ki azt a nyad, csökkenjen a termelés ön­hatásfokot, amelyet a számunkra | költsége. (Lelkes laps.V meghatározott, magasabb kalóriájú | Elvtársak! Eddig főként az szén adna ki. j iparral kapcsolatban volt szó az Igen kedvezőtlenül befolyá-| önköltség csökkentésének felada- solta és befolyásolja a tér-1 fáról. A mezőgazdaságban azon- melés önköltségét a vas-[ban az önköltség kérdése még és. femÍT>arbafl *aa g möd.aho^l sokkal* de sokkal elhanyagol«-, labb, mint az iparban. Ez érthető is, hiszen a mezőgazdaság szer- vezellsegi foka alacsonyabb szin­ten va.i, de ini nem békélhetünk meg ezzel, nem nyugodhatunk be­le ebbe. Például rendkívül ma­gas az állatni gazdaságok önkölt­sége. Emellett igen nagy a kü­lönbség az egyes állami gazda­ságok önköltsége között, egyéb­ként alig eltérő termelési feltéte­lek mellett. így mialatt az őszi kalászosok termelési költsége az állami gazdaságok átlagában 1953-ban 112 forint 52 fillér volt, addig az abódi állami gaz­daságnál 244 forint 60 fillér, vi­szont a medgyespusztai állami gazdaságnál csak 43 forint 47 fillér. Az önköltség nem magától emelkedik, vagy csökken. A való­ság az, hogy a rossz gazdálkodás, a rossz vezetés, a rossz gazdasá­gi és politikai munka növeli az önköltséget, a helyes, körültekin­tő, gondos gazdálkodás és a jó politikai, felvilágosító munka pe­dig csökkenti az önköltséget és ezzel együtt elősegíti pártunk fő célkitűzéseinek megvalósítását, népünk életszínvonalának emelé­sét. Nekünk úgy kell dolgoznunk, hogy az önköltség állandóan csökkenjen és ne emelkedjék. (Nagy taps.). Elvtársak! Amikor partunk ilyen határozottsággal veti fel a termelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének, az anyagtakarékosságnak és általá­ban a takarékosságnak a kérdé­sét, egyben arra is figyelmeztet bennünket, hogy fokozottan ügyeljünk a termékek minőségé­re, a minőség megjavítására. Nekünk nem kell olyan ön­költségcsökkentés, amely abban nyilvánul meg, hogy a kabát ujja könyökig ér! (Derültség.) Ne­künk nem kell olyan önköltség- csökkentés, amely abban nyilvá­nul meg, hogy a kabát az ember derekáig ér. Nekünk olyan ön­költségcsökkentésre van szük­ségünk, amely nemcsak változat­lan, hanem javuló minőség mel­lett valósul meg. (Nagy taps.) Elvtársak! A magyar ipar szá­mos terméke réget ben is híres volt messze földön kiváló minő­ségéről. Híresek voltak sok or­szágban a magyar esztergályo­sok, a magyar lakatosok, bútor« asztalosok és különféle más szakemberek. Most is van ipa­runknak sok olyan kiváló termé­ke, amelyet itthon is, külorszá- gokban is magasra értékelnek, Népi demokráciánk ipara azon­ban ezzel nem elégedhet meg. El kell érnünk, hogy iparunk vala­mennyi terméke szebb, jobb, tar- tósabb, olcsóbb legyen, mint a tőkés Magyarország áltat előállí­tott termékek voltak! (Nagy taps.) Ugyanezt el kell érnünk mezőgazdasági termékeinknél is. Mi ezt megvalósítjuk, mert erre megvan minden tárgyi feltétel,- minden objektív lehetőségünk, mert kongresszusunk ezt a fel­adatot állítja előtérbe és mert tu­datában vagyunk annak, hogy ez döntő feltétele annak, hogy dia­dalra vigyük pártunk főirányvo­nalát. Elvtársak! Pártunk főirányvo­nala és egész politikája helyes. Munkásosztályúnk, dolgozó pa­rasztságunk, értelmiségünk, né­pünk milliói magukénak vallják ezt a politikát és követik pártun­kat, a Magyar Dolgozók Pártját. (Nagy taps,) Mi sokat beszélünk a hibáinkról és a hiányossá­gainkról. De éppen, mert ezekről mi ilyen nyiltan beszélünk és mert pártunk politikája helyes, munkásosztályunk, népünk bízik pártunkban. A dolgozók bíznak benne, hogy mint az elmúlt év­tizedek folyamán, most is a he­lyes ulat mutatja. Ez az út a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának következetes eme­lése, a szocializmus alapjainak' lerakása, a szocializmus építése útján. Mindannyian szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy pártunk valóra váltja munkás- osztályunk, népünk reményeit, és biztos kézzel fogja irányítani küzdelmét a jobb és szebb éle-* tért, amely egész munkánk célja, A mezőgazdasági termelés nagy- mértékű emelése, a munka tér-* melókenységének emelése, az ön­költség csökkentése és a termé- kék minőségének megjavítása ér- dekében kifejtett nagy erőfeszí­téseink ugyanezt a magasztos célt szolgálják. (Hosszantartó lelkes ütemes taps.)] 4M ■> Huan Cen elvlárs felszólalása lalat igazgatójától, mert az egy te­herautó lerendelésével negyvenezer [ forinttal rontotta a vállalat terme­lési tervének teljesítését. Ez persze I arra mutat, hogy komoly hiányossá­gok vannak ellenőrzési rendszerünk­ben. Mindezt számtalan más példa-1 val is lehetne bizonyítani. Rendkívül nagymértékű nálunk a tüzelőanyagnazarlás. bár ezen a téren — a tüzelőanyag helyes felhasználása terén — az el­múlt egy-két évben értünk el bi­zonyos eredményeket. Az elnök ezután átadta a szót Huan Cen elvtársinak, a Kínai Kommunista Párt küldöttének, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagvkövetének, akit „ kül­döttek hosszantartó éljenzéssel és -taps­sal fogadtak. Huan Cen elvtáas a követ­kezőket mondotta: Kedves elvtársak! Az a megtiszteltetés ért engem, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága megbízásából átnyújtom a követ­kező” üdvözletét a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának (Hosszan tartó taps.) „A Magyar Dolgozók Pártja III. kon­gresszusának küldött elvíársai! A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága forrón üdvözli a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusát. A magyar dolgozó nép, a Magyar Dol­gozók Pártja vezetésével és a Szovjetunió önzetlen segítségével a legdicsőbb törté­nelmi korszakba lépett. A szocializmus énítése során legvőzte bel- és külföldi ellenségeit, megszilárdított« a népi de­mokrácia rendszerét, fejlesztette az ipart és a mezőgazdaságot. A népgazdaság egyre magasabb színvonalra lendül, a kulturá­lis élet mind fejlettebb és a doloozó nép életszínvonala szüntelen emelkedik. A Magyar Dolgozók Pártja III. kon­gresszusának összehívása még szorosabbra zárja az egész párt és az egész dolgozó magyar nép sorait, hogy új sikereket érjen el a szocializmus építésében és » vüágbéke megvédéséért vívott harcisán, A ”nai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága sok sikert kíván a Magyar Dől** gozók Pártja III. kongresszusának, (Hosszantartó taps.) Éljen « magyar nép szervezője és veze­tője, a dicső Magyar Dolgozók Pártjai (Hosszas ütemes taps.) ÍSljen a magyar és kínai nép megbont­hatatlan barátságai (Felállás, éljenzés, hosszú taps, hurrá!) Éljen és vi-ágozzék a Szovjetunió ve­zette demokratikus, szocialista béketáborj (Ütemes taps felállnak.) Peking, 1954 május 24. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottság«“ 1 (Taps, felkiáltások: Éljen a Kínai Kommunista Párt! Hosszas taps, lelkest éljenzés.) F.zután Békési László elvtárs, a X, keriileti párt bizot tság titkára szólalt fel, maid az elnöklő Hegedűs András elvtára a kongresszus délelőtti tanácskozását le** zárta. (MTI) A Béke-Világtanács május 25-i délutáni ülése Berlin (ADN) Május 25-én a Béke-Világtanács rend­kívüli ülésszakának délutáni ülésén első­nek Bozsoki Ferenc, « vegyipari és rokonszakmabeli dolgozók nemzetközi szakmai szövetségének főtitkára szólalt fel. A nemzetközi szakmai szövetség — jelentette ki — továbbra is tevékenyen támogatni fogja a népek világméretű har­cát a tömegpusztító fegyverek eltiltásá­ért. A Béke-Világtanács kedd délutáni ülé­sének legkiemelkedőbb pontja Nyikolaj Tyibonovnak, a Szovjetunió békebizott­ság« elnökének, a világhírű szovjet író­nak felszólalása volt. Nyikolaj Tyíhonov rámutatott, hogy az Egyesült Államok bikini hidrogénboinba­robbantási kísérlete csúcspontját jelen­tette a sok évig tartó atombomba-provo­kációnak. „Még sohasem volt olyan egyetértés az atom- és hidrogénfegyver végleges eltiltásának kérdésében, mint most. Ahhoz az 500 millió emberhez, aki p stockholmi felhívást «iáirta, ma 109 milliók csat lakoztak. A délutánt ülés másik kiemelkedő nőni ja Jean-Paul Sartre, a világhírű francia író felszólalás« volt. Sartre az ülés utolsó szónoka volt. ,.Az atomfegy­ver — mondotta — az erőszak eszköze, olyan fegyver, amely a történelem folya­mata ellen irányul. A történelem mene­tét cpp olyan lehetetlen megakadályozni, mint a csillagok mozgását- Az atom­bomba lényegében reakciós, mert célja a kollektív halál.“ (MTI) n vietnami néphadsereg parancsnoksága szabadon bocsátja a Bao Baj-féle hadsereg Dien Bien Phu-i sebesüitfeit is Paris (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint hét­főn a vietnami néphadsereg parancsnok­sága újabb 141 sebesültet adott át Dien Bien Phu-ban a franciáknak. Kedden az átadott sebesültek között volt a Bao Daj féle hadsereg 12 katonája is, akik már meg is érkeztek Hanoiba. A nép­hadsereg f öpara ncenokeága g május 13-án kötött és a franciák által megsze­gett sebesült-egyezményben megállapított szántnál naponta sokkal több sebesültet ad át a franciáknak, úgyhogy az átadóé legkésőbb három napon belül befejeződ­het. ha a francia főparancsnokság ti kellőszámú repülőgépet rendelkezésre bal csatja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom