Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-09 / 109. szám

2

* ESZÄKMÄGYÄRORSZAG

Vasárnap, 1054, május 9.

Az első két hét Genfben

Munkában a félrevezetők

AZ ÚJSÁGOLVASÓ, aki alig három hónapja figyelemmel kisérte a berlini külügyminiszteri értekezlet '■: napi eseményeit és most ugyancsak lesi a genfi híreket, sajátságos dolgot tapasztalhatott. Berlin idején a " külügyminiszterek tanácskozásáról minden nap akadt olvasnivaló bőségesen, a sajtó hosszú szócsatákról, vitákról tudósított — és most, Genf idején, noha ugyancsak naponként közölnek az újságok tudósításokat, : mégis valahogy kevesebb az ese- : mény.

Vájjon azt jelenti-e ez, hogy Genf első két hetében kevesebb történt, mint Berliniben? Nem, ez csupán látszat. Ha összerakosgatjuk a na- ponkint történt' eseményeket, kitü- , nik. hogy talán valamivel több is volt már Genfben, mint február első hetének végéig Németország fővárosábanAZ ELSŐ, amit szemügyre kell venni és amiről az újságolvasó is részletesen értesült: a nyugati ha- ' talmak egységének problémája. Berlin után megállapíthattuk, hogy noha voltak ugyan ellentétek a három külügyminiszter — Dulles, Eklen és Bidault — között, végeredményben az angol és a francia diplomácia Washington füttyére táncolt és legalább látszatra sikerült fenntartani a nyugati tábor egységét. Genfben •a2onban — legalábbis eddig — lé- , nyegesen más a helyzet. Vissza le- . hetne menni messzire és sokmindent . el lehetne mondani arról, hogy mi ■ minden történt a tanácskozás megkezdése előtt cs után, Dulles elutazásáig. Röviden lényegében a következőkben lehet összefoglalni a tör- , lépteket: Dulles tervet dolgozott ki a nyugati _ hatalmak indokinai beavatkozására és ehhez el akarta érni; hogy az angolok teljes mellel támogassák. Megrendezték a francia „kérelmet“ is: Laniel kormánya sürgős segítséget kért Washingtontól, hogy meginduljon a Dulles-féle terv gépezete. És most jött a pofon, ami ezúttal az „amerikai nagybácsi'“ arcán csattant: az angolok a genfi *a- nácskozás végeztéig nem voltak hajlandók semmit sem vállalni, Dulles ■jtéliát jelentékeny' diplomáciai vereséget szenvedett. Annyira jelentékenyt, hogy jobbnak látta' elhagyni Genfet. A nyugati sajtó — és főként az angol — az Egyesült Államok tekintélyének rohamos csökkenéséről, önálló, utak szükségességéről ír.

• A -MÁSIK DOLOG, ami szembetűnő Genfben, hogy igen kevés a teljes ülés, ugyanakkor mind több a küldöttségek közötti „nem hivatalos' jellegű“ érintkezés. Molotov szovjet külügyminiszter több esetben tanácskozott Bidault-val, hármas ebéd volt, amelyen résztvett Molotov, Csou En-laj és Eden — ezt a nyugati sajtó még most is sokat emlegeti — találkoztak egymással az angol és a kínai küldöttség egyes tagjai — és sok mindent lehetne még felsorolni. Ezeknek a találkozásoknak nyilván megvan a maguk jelentősége. Hogy csak egyetlen dolgot' említsünk meg, egy ilyen Molotov—Bidault találkozón jött létre a megegyezés arra vonatkozóan, hogy kik' vegyenek részt, az indokinai kérdés megoldásáról folytatandó vitában. Ezek a „nem hivatalos jellegű'“ tanácskozások enyhítették a légkört, lehetővé tették, hogy a küldöttségek behatóbban megismerjék egymás álláspontját és éppen ezért eredményesebbekké váljanak a hivatalos teljes ülések.

■köztudomású, hogy a genfi tanácskozás napirendjén két főkérdés szerepel. Az egyik a koreai kérdés békés rendezése, a másik az indokínai háború felszámolásának problémája. Mi történt az első két hétben ' e kérdések körül? A külügyminiszterek teljes ülései eddig rríág csupán Koreával foglalkoztak. Két álláspont került szembe egymással- Az észszerű, a béke érdekét szolgáló' javaslatot Nam ír északkoreai külügyminiszter terjesztette elő. Ez abban foglalható össze, hogy békés úton egyesítsék Koreát, vonják ki a külföldi csapatokat, tartsanak egész Koreában általános szabad választásokat, vagyis a koreai kérdés megoldását bízzák a legilletéke- sc.bbre, magára a koreai népre.

Még a nyugati újságírók is rámutattak, hogy ezzel szemben mennyiZ ongorát,

pianinót

készpénzért

magas áron veszünk. SPORTBOLT, Miskolc Hunyadi utca 15.

re szánalmas és semmitmondó a li- szinmanistók Dulles támogatta úgynevezett javaslata, amely nem egyeb mint provokáció: az amerikaiak maradjanak Koreában, választást pedig csak északon tartsanak, mert délen állítólag teljes a demokrácia. Nem kerül nagy fáradságba megcáfolni ezt. Elég emlékeztetni Ghosnak, az AFP genfi tudósítójának kommentárjára. Ghos megjegyezte, Li Szin Man azért ragaszkodik ehhez a tervhez, mert helyzete Dél-Koreában ingatag, mindenki gyűlöli és attól fél, ha ott is választások lennének, a nép egyszerűen elsöpörné. Mostanában úgy hírlik, hogy Li Szin Mannák hajlandók beleegyezni, hogy egész Koreában tartsanak választásokat. de az amerikai csapatok jelenlétéből nem engednek. Ez érthető is az AFP tudósító hírmagyarázatának fényében. Ugyancsak emlékeztethetünk arra, hogy a koreai kérdésben sem minden nyugati küldött támogatta fenntartás nélkül Dulles és Li Szin Man álláspontját- A koreai kérdés tehát még nyílt, további tárgyalásokon kell összeegyeztetni az álláspontokat.

AZ INDOKÍNAI KÉRDÉS még

nem került megvitatás alá. De esemény már ekörül is akadt bőségesen. Mindenekelőtt megérkezett Genfbe a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége. A Maison de la Presse-ben, a sajtó házában h&sz- szú ideig ez volt a nagy szenzáció, mindenki a demokratikus Vietnam küldötteivel akart beszélni. Ma már túl vannak ezen a nyugati tudósítók, mert közeleg a vita megkezdésének időpontja, lehet, mire e sorok megjelennek, már a genfi patkóalakú asztalnál Indokináról is tárgyalnak.

Közvetlenül a vita megkezdése előtt világjelentőségű esemény történt. Pénteken délután öt óra körül a nyugati hírügynökségek jelentették, hogy Dien Bien Phu erődje elesett s a franciák újabb nagyarányú veszteséget szenvedtek a hadszíntéren. Most már aztán valóban elérkezett a pillanat, hogy Bidault külügyminiszter, Laniel miniszterelnök és az egész francia kormány eldöntse, valójában milyen politikát akar folytatni. Békét akar Indokínában, vagy a háború kiterjesztését amerikai részvétellel.. Ha csak a franéiák véleményét vesszük szemügyre — és ők a legilletékesebbek — a válasz egyértelmű. A francia nép a vérontás mielőbbi megszüntetését követeli és ezt a nézetet osztják a béke hívei szerte a világon.

A TAVOLKELETI kérdésekben meg kell egyezni. Ezért jött létre a genfi értekezlet. A megegyezésig azonban még hosszú az út. Sok harc, küzdelem vár még a béke táborának diplomatáira, de nem kevesebb a tömegekre sem. Határozottságuktól, fellépésüktől függ, hogy végső soron mi lesz Genf eredménye.

Moszkva (TASZSZ)' Zsukov, Plisevszkij cs Jlasz- szagyin, a Pravda genfi tudósítói írják;

Az utóbbi kót nap folyamán olyan események történtek, amelyek ismételten megmutatták milyen mélyre -képes süllyedni a burzsoá propaganda, amikor irányítóik nehéz helyzetbe kerülnek. Arról a szégyenletes politikai spekulációról van szó, amelynek áldozataiul a Dien Bien Phu erődítményébe zárt sebesült I

A Pravda genii tudósítása

francia katonákat és tiszteket választották ki.

Április 28-án V. M. Molotov és Georges Bidault találkozóján szóbakerült ezeknek az embereknek a sorsa. V. M. Molotov akkor kijelentette: Együtt érez azzal, hogy a kérdésnek mielőbbi megoldása érdekében az érdekelt, felek kormányai azonnal találkozzanak. Azonban a francia küldöttség semmiféle lépést sem tett, hogy megszervezze az érdekelt felek találkozóját.

A tények fényében •— írják a1

Pravda tudósítói — világosait látszik, hogy a Dien Bien Phu-i sebesültek sorsának kérdését! egyszerű politikai spekulációból vetették fel. A közvélemény félre-« vezetése s a porhintés csupán egy célt szolgál e körök számára:' Elvonni a figyelmet az amerikai diplomáciának azokról a mester-« kedéseiről, amelyekkel igyekszik megakadályozni az indokí-» nai kérdés békés rendezését.

As angol-amerikai ellentétekről

Dulles rádióbeszéde

John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere, aki a hét közepén visszatért Géniből Washingtonba, rádióbeszédet mondott a genfi tanácskozásokról.

Rádióbeszédének hangja a tőle eddig megszokotthoz képest tompított volt és bizonyos fokig tükrözte azt a kudarcot, amely a genfi értekezleten érte az amerikai politikát. Dulles szavaiból is kitűnt, hogy az Egyesült Államok cs szövetségesei között nincs meg az egyetértés

az ázsiai politika kérdéseiben. „El kell ismerni — mondotta —, hogy nehézségekbe ütközünk, de erre számítottunk is. A probléma rendkívül bonyolult — ... olyan kompli kációk voltak, hogy a legutóbbi hónapokig még csak el sem lehetett in- dulni.“'

Az amerikai külügyminiszter beismerte azt is, hogy az Egyesült Államok nem tudja olyan köny- nyen keresztülvinni az indokínai beavatkozást, mint annakidején a koreait.

• Indokínában sokkal bonyolultabb a helyzet — hangsúlyozta. — Indokínában a jelenlegi körülmények nem adnak alkalmas alapot arra, hogy az Egyesült Államok fegyveres erejével részt vegyen a harcban".

E figyelemreméltó beismerések mellett Dulles olyan kijelentéseket is tett, amelyek arra mutatnak, hogy az amerikai imperialisták nem csupán nem adták fel, hanem fokozni igyekeznek támadó politikájukat. Az amerikai külügyminiszter kijelentette azt is, hogy az Egyesült Államok „. .. továbbra is iparkodik kölcsönös védelmi, társulásba tömöríteni a délkeletázsiai országokat. Dulles figyelmeztette a franciákat, hogy „nagyobb mértékben meg kelt valósítaniok azt a szándékukat, hogy teljes függetlenséget adnak Vietnamnak, Laosznak és Kambodzsának'“, — azaz:

adják át helyüket Indokínában az amerikaiaknak.

Dulles ismét felemlítette az amerikai imperialistáknak azt a kedvenc tervét, hogy ázsiaiak harcoljanak ázsiaiak ellen a gyarmatosítók érdekében. Mint mondotta: „. . • nagyobb mértékben kell támaszkodni a nemzeti hadseregekre, amelyek saját hazájukban harcolnának.*“ (MTI)

London (MTI).

Angol politikusok és lapok továbbra is élesen kommentálják az Egyesült Államok politikáját, a szövetségeseivel, így elsősorban Angliával szembeni erőszakos hangot és nyíltan hangoztatják, hogy rosszabbodott az angol-amerikai viszony.

Figyelemreméltó Shawcross munkáspárti volt miniszter nyilatkozata. Shawcross a többi között a következőket mondotta: Nem vitás, hogy az angol-amerikai kapcsolatok minden idők mélypontjára süllyedtek. Angliában közvéleménykutatást tartottak és ennek eredménye azt mutatja, hogy az angol nép nagyon jelentékeny része helyteleníti az Egyesült Államok háborúutáni politikáját.

közli a visszhangokat Winston Chur- chillnek a „Primrose League" nevű konzervatív szervezet ülésén elmondott felszólalásával kapcsolatban. A legkülönbözőbb irányzatú lapok figyelmét ebben az április 30-1 nyilatkozatban főként Churchillnek az angol-szovjet kapcsolatokról szóló következő kijelentése vonta magára:

„Olyan kapcsolatokat kellene teremteni Oroszországgal, amelyek minden izgatottság, aggály és ellentét ellenére meggyőzik az orosz népet és a szovjet kormányt arról, hogy békét, boldogságot és egyre növekvő virágzást, hatalmas országuk életének gazdagodását kívánjuk nekik, hogy büszke és ragyogó szerepet szánunk nekik az emberiség vezetésében.“

A „Yorkshire Post“ május 1-i szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy Churchill olyan politikát fogalmazott meg, amelynek végső soron ..Oroszországgal szemben az egyetlen lehetséges politikává1“ kell válnia. A „Daily Express" Churchill nyilatkozatát kommentálva ezt írja: Ez a nyilatkozat arról tanúskodik, hogy a miniszterelnök kész szívósan folytatni a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok megjavítására irányuló kísérletét. Uj gesztusa Moszkva felé

Dullesnak a csendesóceáni agresszív katonai tömb kialakítására irányuló elgondolásáról a következőket írja a „Tribüne“:

Most új veszély fenyeget. Dulles csendesóceáni biztonsági terve ugyanannak a stratégiának része, amely háborúba döntött volna bennünket Indokinában. Mozgósítani kell a közvéleményt az ellen a veszedelem ellen, hogy Dulles mégis célt érhessen a csendesóceáni egyezmény hátsó kapuján át. Nem vehetjük ugyanis biztosra, hogy a kormánynak — amely ezúttal ellenállt Amerikának, hogy megmentse saját bőrét — lesz-e szükség esetén ismét elegendő bátorsága,

május elseje előtt következett be, Még pedig azután, hogy határozottan visszautasította az amerikaiak szempontjait Indokínát illetően.

*

Moszkva (TASZSZ)

A TASZSZ közleményt adott kJ Churchill nyilatkozatának Szovjetunióbeli fogadta tás á*)c§4/A „TASZSZ'" előtt ismeretessé vált — hangzik a többi között a közlemény — az angol miniszterelnöknek ez a felszólalása kedvező visszhangot keltett a Szovjetunió vezető köreiben. Ezzel kapcsolatban felhívják a figyelmet arra, hogy a szovjet kormány állandóan a kapcsolatok javítására és az együttműködés fejlesztésére törekszik minden országgal, amely a maga részéről készséget tanúsít erre.

A különböző társadalmi rendszerű .államok közötti együttműködés és a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének szükségességét a világ legtöbb országában egyre több államférfi ismeri el és támogatja.

Ezt a nemzetközi politikát csak bizonyos országok azon uralkodó körei nem osztják, hanem ellenségesen fogadják, amelyek agresszív célokra törekednek és saját szűk; önző érdekeiket fölébe helyezik a béke érdekeinek és az emberiség felvirágzásának. (MTI)

Churchillnek a konzervatívok gyűlésén elmondott felszólalásáról

London (TASZSZ)

Az angol sajtó már napok óta

Május 9 — a világ szabadságszerető népeinek ünnepe

Irta: V. Pozdnyak tábornok, a Szovjetunió Hőse

AJájus 9-ét, a győzelem napját

'L nemcsak a szovjet nép, hanem az egész haladó emberiség meg- ünnepii. A szovjet nép önfeláldozó harcával megmentette Európa civilizációját a német fasiszta pogromlovagoktól. A szovjet nép ezzel hatalmas szolgálatot tett az emberiségnek.

A német fasiszta hadsereg, mielőtt a Szovjetuniót megtámadta volna, tűzhullámként sepert végig Nyugat- Európán. A fasiszta embergyűlölők megtisztítván az utat nyugat felé, véres kardjukat a szovjet népre emelték fel. Úgy gondolták, hogy nincsen olyan erő, amely ellent tudna állni az állig felfegyverzett imperialista tömbnek, azt gondolták, hogy nyitva áll előttük az út a világuralomhoz.

De volt ilyen erő, a szovjethataJ.om ereje!

A szovjetország, hála a Szovjetunió Kommunista Pártja bölcs politikájának, felkészült arra, hogy a kapitalista környezet részéről fenyegető bármilyen katonai veszélyt elhárítson.

A Szovjet Hadsereg szétzúzta a hitlerista hadigépezetet.

A szovjet népet ebben a háború^ ban felszabadító célok vezérelték. A harc a haza szabadságáért és függetlenségéért folyt, Európa népeinek a fasiszta iga alól való felszabadításáért és azért, hogy kiirtsák magát a fasizmust, amely azzal fenyegetett, hogy az emberi civilizációt a sötét középkorba veti vissza. E nemes célok elérésében a Szovjetunió nem állott egyedül. Az egész haladó emberiség lelkesen támogatta.

A szovjet kormány politikájának az volt a célja, hogy felszámolja a nemzetközi agresszió európai tűzfészkét és Európában helyreállítsa a tartós békét.

A nyugati hatalmak teljesen ellentétes célokat követtek a második világháborúban. Az Egyesült Államok és Anglia vezető körei arra törekedtek, hogy megszabaduljanak Németországtól, amely versenytársuk volt a világpiacon. Az Egyesült Államok és Anglia reakciós körei ugyanakkor arra számítottak, hogy a véres háború meggyengíti a Szovjetuniót, amely ilyenformán a jövőben nemcsak hogy nem tudja meggátolni őket világuralmi törekvéseikben, hanem az imperialista monopóliumokkal szemben maga is teljesen gazdasági függőségbe kerül. Ez volt az oka annak, hogy a nyugati hatalmak késleltették az európai második arcvonal megnyitását és ezzel arra késztették a Szovjetuniót, hogy egyedül harcoljon az állig felfegyverzett hitlerista horda ellen.

A béke ellenségemek számításai azonban csődöt mondtak. A Szovjetunió a nehéz és hosszadalmas háborúból megerősödve került ki. A kapitalista rendszerből számos középeurópai, dél- és keleteurópai ország szakadt ki. Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia népei, miután megszabadultak a fasiszta rabságból, saját kezükbe vették országuk sorsát és az uj élet építésének ragyogó útjára léptek. Megalakult a béke, a demokrácia, a szocializmus hatalmas tábora.

Az imperialista tábor az Egyesült Államok vezetésével a háborúutáni években fokozott erővel készül egy uj háború kirobbantására. Mérhetetlen összegeket fordítanak a fegyverkezésre, ami a széles dolgozó tömegek elnyomorodására vezet. Az Egyesült Államok imperialistái különböző támadó tömböket tákolnak össze, idegen területeken katonai-, tengeri- és légi-támaszpontokat létesítenek, növelik fegyveres erőiket és igyekeznek a népeket az atom- és hidrogénbombával fenyegetni.

Az Egyesült Államok vezetői kirobbantották a koreai háborút és most azon mesterkednek, hogy kiszélesítsék a szabadságáért és függetlenségéért harcoló vietnami nép ellen folyó háborút. Az Egyesült Államok a nemzetközi kereskedelem terén a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság, Lengyelország, Csehszlovákia és a többi népi demokratikus országokkal szemben megkülönböztető intézkedéseket léptet életbe.

A demokratikus tábor országai ezzel teljesen ellentétes bélés külpolitikát, folytatnak. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok legfőbb figyelmüket arra fordítják, hogy a dolgozók állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteit maximálisan kielégítsék. A szovjet állam belpolitikája kifejezésre jutott a SZKP Központi Bizottsága szeptemberi és februári- márciusi teljes ülésének határozataiban, amelyek megjelölték a szocialista gazdaság nagyarányú fejlesztésének és ennek alapján a szovjet nép jóléte emelésének programját. Az állami költségvetés ezekre a célokra óriási összegeket irányoz elő. A szovjet emberek joggal nevezik az 1954. évi költségvetést a béke és az alkotás költségvetésének. A költségvetés összegeinek túlnyomó részét az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés fejlesztésére, a szovjet nép anyagi és kulturális színvonalának to-1 vábbi emelésére fordítják. Az állami költségvetés például ebben az évben a mezőgazdaság fejlesztésére

42.4 százalékkal nagyobb összeget folyósít, mint a múlt évben. A közszükségleti cikkeket gyártó üzemek építésére majdnem kétszerannylt fordítanak, mint tavaly.

A népi demokratikus országok g Szovjetunióval vállvetve harcolnak a békéért és a nép életszínvonalának emeléséért. Ezeknek az országoknak a népei békés, alkotó munkával vannak elfoglalva, s békében, minden néppel barátságban akarnak élni.

A demokratikus tábor külpoliti- kaja a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdításán alapul. A szovjet állam politikája abból az elvből indul ki, hogy nincsen olyan vitás és megoldatlan kérdés, amelyet az érdekelt felek kölcsönös megállapodása alapján békés úton ne lehetne megoldani. A világ népei nagy lelkesedéssel fogadták a szovjet kormánynak a berlini értekezleten tett javaslatát a német kérdés békés szabályozására és az európai kollektív biztonság megőrzésére. A most folyó genfi értekezleten a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a koreai és az indokínai kérdések igazságos megoldásáért harcolnak és arra törekednek, hogy a Távol-Keleten és az egész világon megszilárduljon a béke és a biztonság.