Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

DOLGOZÓ NÉPÜNKÉRT DOLGOZÓ 'NÉPÜNK rendkívül nagy fegyelemmel és érdeklődéssel kíséri a III. pártkongresszus tanácskozásait. Milliók hallgatták rádión, olvasták az újságokban és ítamiukniányozzák behatóan a Központi Vezetőség határozattá emelt beszámolóját, az államigazgatás és a tanácsok felada­tairól szóló referátumot s a hozzászóláso­kat. A kongresszusi verseny töretlen len­dülete, az országszerte kivívott újabb munkasiikeretk, a gazdaságosabb terme­lésre irányuló törekvések és értékes kez­deményezések, valamint a munkások, pa­rasztok, éittelmfeégiek nyilatkozatai egy­aránt mutatják: dolgozó népünk lelkes helyesléssel fogadja a kongresszus által jóváhagyott irányelveket, a Központi Ve­zetőség beszámolójában meghatározott politikai és gazdasági feladatokat. Népünket mélységes bizalom tölti «1 pártunk iránt, örömmel üdvözli a kon­gresszus nagyjelentőségű határozatát, mert pántunk politikája, amelyet a kon­gresszus félreérthetetlen világossággal megszabott, az egész dolgozó nép politi­kája: a népjólét emelésének, a magyar nemzeti függetlenség megszilárdításának, f megbonthatatlan munkás—paraszt szö- tsóg továbbfejlesztésének, az alkotó hazafias erők még szelesehbkörű össze­fogásának, a virágzó, művelt Magyar- ország megteremtésének lelkesítő, reális programja. „Pártunk az eddiginél is inkább akarja — jelentette ki nyilatkozatában Kiss Sándor albenttelepi vájár ——, hogy éle­tünk napról napra javuljon, szebbé, bol- dpgilbbá váljék." Valóban: a kongresszus munkája, a tanácskozásokon elhangzott minden szó, eredményeink számbavétel«, a több, Ti:itt kilenc esztendős tapaszta­latok összegezése és az elkövetett hibák őszinte, nyílt feltárása mögött ez a cél fényesedik. A kongresszus tanácskozásai életünk, előrehaladásunk valamennyi kérdését felölelik. Évekre szóló útmuta­tásai hatalmas . segítséget nyújtanak ah­hoz, hogy még sikeresebben harcolhas­sunk hazánk erősítéséért, felvirágoztatá­sáért. ..PARTUNK FÖIRANYVONALA — szögezte le a Központi Vezetőség beszá­molójában Rákosi elvtárs — a szocializ­mus alapjainak lerakása országunkban s eeZcl együtt népünk anyagi és műveltségi színvonalának következetes emelése, va­lamint szakadatlan küzdelem azért, hogy szocialista építő munkán kát békében foly- tathassuk.“ A kongresszus behatóan elemzi ez irányvonal eddiginél teljesebb érvényesítésének módját, eszközeit, út­ját. Különögkép három fontos feladatra irányította rá a figyelmet: a gazdaságo­sabb, kulturáltabb termelésre, a mező- gazdaság gyorsütemü fejlesztésére és an­nak az új szélesebb, demokratikusabb népi egységnek megteremtésére, amelynek gerince a munkás—paraszt szövetség és vezető ereje, a forradalmi párttal az élen, a munkásosztály. A Központi Vezetőség beszámolója és a hozzászólások egyaránt aláhúzták, hogy munkásosztályunk, egész dolgozó népü”k életszínvonalának következetes, állandó, rendszeres emelése csakis úgy lehetséges, ha a jelenlegi helyzethez képest fordula­tot teremtünk a munka termelékenysé­gének emelésében, az önköltség csökken­téséhen, a minőség javításában és a ta­karékosságban. A kongresszus .a nyílt, őszinte kritika fegyverével feltárta az ezen a téren fennálló igen veszélyes hi­bákat. DOLGOZÓINK « kongresszuson fel­sorakoztatott érvek határára még inkább megértik, hogy' az életszínvonal emelésé­nek alapvető feltétele: a termékek ön­költségének állandó csökkentése az ipar­ban és a mezőgazdaságban, a minőség javítása s a legmesszebbmenő takarékos­ság a nép javaival. Pártszervezeteink, lőme,"szervezeteink hatalmas tömegmozgő- sitó, felvilágosító tevékenységére van szükség ezeknek a fontos, halaszthatat­lan feladatoknak megvalósításához. Az elmúlt hetek tapasztalatai, a kongresz- rzusi verseny tanulságai is igazolják, hogy .ahol pártszervezeteink megmagya* rázzák a dolgozóknak az életszínvonal emelése és « gazdaságos termelés közti szoros összefüggést, ott kezdenek mutat­kozni az eredmények. Az Ózdi Kohászati Üzemek áprilisban tonnánkint 67,52 fo­rinttal csökkentette ,a martinacél, 19.25 forinttal a nyersvas önköltségét. A kongresszusnak a gazdaságos terme­lésre vonatkozó útmutatásai széleskörű visszhangot keltettek a munkások és a műszakiak körében. Számos örvendetes jel mutatja, hogy munkásosztályunk maga követeli: teremtsenek végre rendet a minőség, a termelékenység, a nép vagyo­nával való gazdálkodás frontján. A 28/1. számú Építőipari Vállalat dolgozói elha­tározták, hogy esténkint összeszedik az elszóródobt építkezési anyagokat, a gépe­ket védett helyre állítják. A kongresz- szusi zászlóval kitüntetett DIMÁVAG Gépgyárban a műszaki vezetők külön ér­tekezleten beszélték meg legsürgősebb tennivalóikat a termelékenység emelése érdekében. Dolgozó tömegeink akarata, szorgalma, nagyszerű képességeik, új kez­deményezéseik, felelősségérzetük, páro­sulva a körültekintőbb, gondosabb, szer­vezettebb vezetéssel — szilárd biztosítéka annak, hogy termelésünk mielőbb gazda­ságosabbá válik és gyorsabb ütemben emelhetjük népünk életszínvonalát. EHHEZ SZÜKSÉG VAN mezőgazda­ságunk gyors iramú fejlesztésére. A kö­vetkező években ez egész előrehaladásunk központi kérdése. A második ötéves tervről szóló irányelvek második pontja leszögezi: ,,A mezőgazdasági termelés nagymértékűi és gyorsütemü jellendítése: a második ötéves terv kulcskérdése. A második ötéves tervidőszakban meg kell oldani hazánkban a gabonakérdést, s jelentékenyen növelni kell a lakosság el­látását hússal, zsiradékkal, tejjel, cukor­ral, zöldséggel, gyümölccsel, borral. Nö­velni kell a könnyűipar ellátását hazai nyersanyagokkal. A mezőgazdasági ter­melés nagymértékű, gyors fellendítésének alapvető feltétele a mezőgazdaság foko­zott gépesítése, a mezőgazdaság felszere­lése új, korszerű technikával s — a gabonatermelés mellett — mindenekelőtt a kapásnövények termelésének nagyfokú gépesítése, valamint a gépesítés fokozott alkalmazása az állattenyésztésben, továbbá a mezőgazdaság jó ellátása mindenfajta egyéb termelőeszközzel, műtrágyával, védő szerekkel, szállítóeszközökkel, építő­anyaggal súb.“ A kongresszus rámutatott arra, hogy a mezőgazdaság nagyarányú erősítése nö­veli dolgozó parasztságunk bizalmát a párt, a kormány iránt és — mint az új szakasz első eredményei, többek között a földek gondos megművelése is bizo­nyítják, — felserketitik alkotóerőit, ter­melési kedvét, gazdag szaktudását. A szocializmus építésének új szakasza, dolgozó népünk szükségleteinek egyre jobb kielégítése, hazánk felvirágoztatása legfőbb kötelességünkké teszi, hogy kö­vetkezetesen. tovább szilárdítsuk a mun­kásosztály államhatalmát, állandóan erő­sítsük e hatalom alapját: a munkás— paraszt szövetséget, valamint hogy ezt a szövetséget még szélesebb népi össze­fogásra építsük. A III. pártkongresszus éppen ezért foglalkozott az új, szélesebb, demokratikusabb függetlenségi népfront létrehozásának kérdésével. A népi egység, amelynek erejét mutatták a legutóbbi országgyűlési választások, hatalmas erő­forrás, szocialista építőmunkánkban, „A. NÉPFRONT — állapította meg beszámolójában Nagy Imre elvtárs — az a társadalmi és politikai alap, ame­lyen állami hatalmunk és kormányzatunk nyugszik. Ezt a szilárd és tartós társa­dalmi és politikai alapot az új népfront létrehozásával és a népfront-politika bátor kibontakoztatásával tovább kell erősíteni. Első szabad tavas, unk óta, a 45-ös nagy földosztás óta nem volt olyan kedvező feltétele a párt, a kormány s a nép egységének, összeforrottságának, mint most. Ezen lankadatlanul kell mun­kálkodni továbbra is.“ A III. pártkongresszus iránymutatása, határozatai mind dolgozó népünk érde­keit, jólétét, gondtalanabb derűsebb, boldogabb életét szolgálják. Pártunknak a kongresszuson minden részletében meg­világított politikája — a nép politikája, a kongresszus minden szava — a nép szava. Dolgozó népünk minden erejét, képességét latba veti, hogy annyi sok győzelmünk kovácsa, nagy pártunk veze­tésévé megvalósítsa ezt a politikát, hű­séggel, lelkesedéssel, még nagyobb sike­rekkel harcoljon, dolgozzék hazánkért, a szocializmusért. As MDP HL kongresszusa elnökségének határozata a Központi Vezetőség zászlóinak és dicsérő okleveleinek odaítéléséről A szombat délutáni ülés kezdetén Gerő Ernő elvtárs ismertette a kongresszus elnökségének határozatát a kongresszusi munkaverseny ered­ményeiről. Tisztelt Elvtársak! Kongresszusunk elnöksége nevében közlést kívánok tenni a kongresszus tiszteletére rende­zett szocialista munkaverseny eredményéről és ar­ról, hogy a kongresszus elnöksége határozata alapján ki kapja meg a kongresszusi zászlót. (Taps.) A kongresszust megelőzően széles munka­verseny bontakozott ki az egész országban, amely­ben az üzemek, vállalatok ezrei vettek részt az iparban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban, népgazdaságunk minden területén. Figyelembe- véve a kibontakozott szocialista munkaverseny nagy arányait és azt, hogy számos olyan vállalat volt, amely érdemesnek mutatkozott a kongresz- szusi zászlóra és elismerésre, a kongresszus el­nöksége úgy határozott, hogy a zászlók számát háromról ötre emeli fel és ezenkívül több üzem­nek és vállalatnak elismerő oklevelet ad. (Nagy taps.). Az elnökség a zászlók és oklevelek odaítélé­sénél figyelembevette a minisztériumok kollégiu­mainak és a megfelelő szakszervezetek elnöksé­gének együttes javaslatát. Az elnökség abból in­dult ki, hogy a javasolt üzemek, bányák, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, gép- és trak­torállomások a pártunk III. kongresszusának tisz­teletére indított szocialista munkaversenyben mi- b7én eredményeket értek el, nemcsak a mennyi­ségi tervek teljesítésénél, hanem minőségi muta­tóknál is. Eigyelembevette az első negyedéves terv teljesítését, az első negyedévben keletkezett lema­radás behozását és ennek mértékét, az április hónapban és május első két dekádjában elért eredményeket. A zászlókkal és oklevelekkel kitüntetett üze­mek legfontosabb termelői mutatóikat — s ameny- nyiben volt — exporttervüket, termelékenységi — és önköltségcsökkentési tervüket, valamint koope­rációs kötelezettségeiket teljesítették, illetve túl­teljesítették. Ugyancsak jelentős eredményeket értek el ezek az üzemek, vállalatok, illetve ter­melőszövetkezetek a szociális, kulturális és egész­ségvédelmi beruházások teljesítése terén is. En­nek alapján a Magyar Dolgozók Pártja III. kon­gresszusának elnöksége a Központi Vezetőség zászlóit az alábbi üzemeknek ítéli oda: A Tatabányai Szénbányászati Tröszt (Ko­márom megye). A Diósgyőri Gépgyár /Borsod megye). A Magyar Gyapjufonó és Finomposztógyár .(Budapest). A Miskolci Vasúti Csomópont (Borsod me­gye). A végegyházi Szabadság termelőszövetkezet: (Békés megye). Figyelembevéve a kongresszusi versenyben elért kiváló teljesítményeket, III. kongresszusunk elnöksége dicsérő oklevéllel tünteti ki a következő üzemeket, gépállomásokat, illetve termelőszövet­kezeteket: A barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezet (Somogy megye). A Ganz Vagon- és Gépgyár (Budapest), A Kőbányai Sör- és Malátagyár (Budapest)’, A püspökladányi gépállomás (Hajdú megyelj Az ózdi Kohászati Üzemek (Borsod megye)1. Az örménykuti állami gazdaság (Békés megye), A Petőfi Szénbánya Vállalat /Heves megye), A Telefongyár (Budapest), A Hajdúsági Gyógyszergyár (Hajdú megye), A Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár (Győr- sopron megye), Az Eternit Művek, Nyergesujfalu (Komáromi megye) A XI. sz. Autóközlekedési Vállalat .(Buda­pest) A Székesfehérvári Vadásztölténygyár (Fejér megye), A 23/4. Építőipari Vállalat (Borsod megye)’, A Gamma Finommechanikai Gyár (Budád pest), Az óbudai Szeszgyár (Budapest), Az Almásfüzitői Olajfinomító Vállalat ’(Ko­márom megye), A turkevei gépállomás (Szolnok megye), A budapesti marhavágóhíd (Budapest), A Salgótarjáni Erőmű (Nógrád megye). Az Angyalföldi Bútorgyár (Budapest), A Betonútépítő Vállalat (Budapest), A Tisza cipőgyár (Szolnok megye), A Posta központi távíróhivatal (Budapest). A Győr-Sopronmegyei Nyomdavállalat. A kongresszus elnöksége nevében kívánunk valamennyi kitüntetett vállalat dolgozóinak és ve­lük együtt az egész munkásosztálynak és dol­gozó parasztságnak sok sikert és további eredmé­nyeket a munkához. A kongresszus küldöttéi nagy tapssal üdvö­zölték az élenjáró üzemeket, gépállomásokat és termelőszövetkezeteket, melyek jó munkájukkal kiérdemelték a Központi Vezetőség zászlóit és az elismerő okleveleket. A szocialista építőmunka borsodi bősei „Köszöntsük kiváló munkával orszá­gunk vezetőjének, a Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusát-'“— Ezzel a jelszóval indult el és vált megyénk­ben is valóságos tömegmozgalommá a kongresszusi verseny. Győzelmeink szer­vezője, a párt iránt érzett szívből jövő szeretet, őszinte hála és mélységes biza­lom lelkesítette új és új munkahös- tettekre megyénk dolgozóit. Minden munkás, kohász, bányász, mérnök és technikus, szellemi dolgozó, termelő­szövetkezeti és egyénileg dolgozó pa­raszt, állami gazdaság és gépállomás dolgozója becsületbeli ügyének tekin­tette, hogy munkája legjavával, kötele­zettségeinek fegyelmezett teljesítésével járuljon hozzá annak a kimagasló je­lentőségű tanácskozásnak sikeréhez, amely hosszú évekre megszabja felada­tainkat, tennivalóinkat a népjólét to­vábbi emelésében. A párt mögött sziklaszilárd 1bizalom­mal felsorakozott dolgozók lelkesedése országraszóló dicsőséget vívott ki me­gyénknek. A Központi Vezetőség által az országos verseny legjobbjainak ki­tüntetésére adományozott öt kongresz- szusi zászló közül kettő a mi megyénk­be került- A kongresszuson az ország minden részéből egybegyűlt küldöttek és a rádió híradása nyomár, az ország minden részéből a dolgozók a legjob­baknak kijáró elismeréssel fordulnak a DIMAVAG Gépgyár és a miskolci vasúti csomópont öntudatos, hős dol­gozói felé, akik a milliókat megmoz­gató versenyben kivívták az elsőséget. Elismerő oklevelet kapnak a kongresz- se.ustól nagyszerű munkájukért az Ózdi Kohászati Üzemek és a 23/4. számú Építőipari Vállalat dolgozói. Megyénk többi dolgozói — munká­sok. dolgozó parasztok, ipari és mező­gazdasági szakemberek — szintén pél­dásan- helytálltak a versenyben, fényes tanúbizonyságát adták öntudatuknak, a haza és a pán iránti szer etetőknek. Elég annyit említenünk, hogy egyetlen napon — tegnap — egész sor győzelmi jelentés érkezett a párthoz: határidő előtt befejezte tervét az Ózdi Szénbá­nyászati Tröszt, o Lenin Kohászati Mű­vek elektroacélműve és acélöntödéje, a borsodnádasdi hengermű és megyénk dolgozó parasztjai a beadás növelésével elérték, hogy Borsod rövid idő alatt az utolsóelőtti helyről a 12. helyre került a megyék országos versenyében. Borsodról beszélnek ma szerte az országban, a szocialista építőmunka borsodi hőseiről. És ez az elismerés, ez a figyelem további jó, az eddiginél is jobb munkára kötelez. Ipari üzemeink, bányáink, építkezéseink dolgozói előtt ott áll a feladat, hogy teljesítsék és túlteljesítsék a II. negyedévi, a félévi tervet, csökkentsék az önköltséget, emeljék a termelékenységet, — többet, jobbat és olcsóbban termeljenek. A mezőgazdaságban a legsürgetőbb tenni­való: — gondos növényápolás, hogy bő termést takarítsunk be, s ugyanakkor a jó gazdára jellemző előrelátással már most megtegyük az előkészületeket a sikeres, boldog aratásra. Magunkért, családunkért, egész né­pünkért, a hazáért, a békéén — a kon- gresszus útmutatásainak megvalósításá­val előre új győzelmek felé! Az ünneplő DlMÁVAG-ban A hétköznapokat fekete betűk jel­zik a naptárokban. Május 29-ét még­is arany betűkkel vésték szívükbe a DIMÁVAG Gépgyár dolgozói: Jó munkájukért elnyerték a Központi Vezetőség kongresszusi zászlaját. Késő délután volt Hogy ki vitte a hirt, arra már senki sem emlékszik, de mint a szél fuvallata, úgy száguldott végig az üzemeken. Pár pillanatra megállt a munka. Őszülő hajú munkások köny- nyes szemmel ölelték meg egymást, a fiatalok pedig harsány hurrá-kiál­tással üdvözölték újabb győzelmü­ket, hogy utána még nagyobb lel­kesedéssel folytassák a munkát. S míg az üzemek örömmámorban úsztak, addig az igazgatói irodában a „termelés vezérkara'“ tanácskozott. Arról beszéltek, hogyan tudnák mi­nél előbb, minél gyorsabban végre­hajtani a kongresszus határozatát. Hogyan tudnának még olcsóbban termelni. Ünnep. Milyen hosszú készülődés előz meg egy ilyen napot. így volt ez a DIMÁVAG Gépgyárban is. Ja­nuár elején történt. A gyárat él- üzemcsillaggal tüntették ki. A röpgyűléseken szebbnél-szebb foga­dalmak hangzottak el és a dolgozók fogadalmából megszületett a gyár vállalása. Az első negyedévben 3.700.000 forinttal teljesítik túl tervü­ket. A gyár vezetői mint a jó hadve­zér az ütközet előtt — pontos tervet dolgozott ki: előre biztosították a munkához szükséges anyagokat és szerszámokat. Megindult a harc Brigád-brigáddal versenyezve, üzemrész-üzemrésszel vetélkedve küzdött az újabb élüzemcím elnye­réséért. Jól ment a munka. Nap-nap után kiváló eredmények hirdették, hogy a dolgozók állják szavukat, Aztán egyszerre mintha elvágták volna. A szokatlan hideg tél megne­hezítette a szállítást, az áramkorlá­tozás pedig veszélyeztette a válla­lás teljesítését. De a diósgyőri dol­gozókat „nem olyan fából farag- ták‘‘, hogy ne tud.iák legyőzni a ne­hézségeket. A MÁV-tól kölcsönkér­ték a javítás alatt álló mozdonyokat és az egyes üzemek részére így biz­tosították a szükséges gőz- és ener­giamennyiséget. Ezzel, és a műsza­kok eltolásával, februárban áram- korlátozás miatt egyetlen munkaóra sem esett ki a termelésből, a jó szervezéssel csaknem hatvankilenc­ezer munkaórát takarítottak meg. A nehézségek fölötti győzelem fo­kozottabb munkára ösztönözte a dol­gozókat. És az eredmény: exportter­(Folytatás a 3. oldalon.) ^ _ f \ ESZAKMAIüTflRORSZAG X. évfolyam 127. szám Xra 50 fillér Miskolc, 1954 május 30, vasárnap i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom