Észak-Magyarország, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-29 / 126. szám
UM. május 29. ESZAKM1WARQB5ZAG A Magyar Dolgosok Pártja III• kongresszusának tanácskozása zottság, tehát maga a választott szerv él és kézbeveszi a tanácsok szerteágazó gazdasági és pénzügyi tevékenységét, ha megfele löen gazdálkodik, ha fokozottat) ban ellenőrzi az ilyenirányú munkát és szigorúan érvényt szerez a szocialista gazdálkodás egyik legfőbb elvének, az állam anyagi eszközeivel való takaré kosságnak, ha meggátolja a költekezést, a pazarlást. A helyi tanácsok gazdálkodási és pénzügyi tevákénységét a költségvetés szabja még. Ezért már a költségvetés összeállításánál kell tanácsaink számára olyan lehetőségeket adni, amelyekkel a működésükhöz, gazdálkodási tevékenységükhöz szükséges pénzügyi feltételek biztosíthatók. Sok és — hozzátehetjük — jogos panasz merült fel a lakosság részéről az adókönyvelés és nyilvántartás terén, amely most a járási székhelyen történik. A panaszok orvoslása érdekében a pénzügyminisztérium elrendelte, hogy a községekben adóügyi megbízottak mindenütt adófizetési nyilvántartó könyveket vezessenek, tehát minden falusi tanácsnál . lesz adónyilván tartás, ami felöleli a lakosság adókivetési és adófizetési adatait. ((Taps.) A helyi tanácsok helyzete nem könnyebb a vállalati gazdálkodás területén sem, aminek megfelelő irányításához a helyi tanácsoknak nincsenek biztosítva a lehetőségek; A helyi tanács közvetlen irányítása ezen a , téren nem érvépyésül megfelelően. A bajok gyökere itt is a túlzott központosításban van, ami miatt a tanácsok és a dolgozók viszonya komoly csorbát szenved. A túlzott központosítás következménye az is, hogy a minisztériumok a helyi tanácsok megkérdezése nélkül adnak le vállalatoknak, illetve vonnak vállalatokat saj&t felügyeletük alá. Rendszerint az elhanyagolt, veszteséges üzemeket adják le a tanácsoknak, míg a jól működőket közvetlenül a minisztérium irányítása alá helyezik. (Derültség, taps.) A helyi vállalatoknak ilyen módon való szervezése nem szolgálja és nem is -segíti,elő a íheíy.i..tanácsok gazdálkodását. A helyi tanácsok végrehajtó bizottságai az utóbbi években kétségtelenül értek el eredményeket vállalataik fejlesztése és tervszerű, gazdaságos működése terén. Az eredmények mellett azonban meg kell állapítani, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai nem foglalkoznak megfelelően a hatáskörükbe tartozó trösztök, vállalatok irányításával. Annak érdekében, hogy a helyi tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok munkája mindinkább tervszerűbb legyen és hogy a tanácsok által kialakítandó helyi gazdaság-politikai célkitűzések megvalósítását szolgálja, a helyi vállalatok irányításának módszereit lényegesen meg kell 'változtatni. Fel; kell számolni a i felesleges, túlzott centralizációt, általában a helyi, tehát a községi, vagy városi tanácsok irányítása alá kell tartozniok a területükön működő olyan vállalatioknak, amelyek a helyi lakosság szükségleteit elégítik ki. (Taps.) Ehhez azonban szükséges, hogy a végrehajtó bizottságok, nem úgy, mint eddig, hanem sokkal jobban foglalkozzanak a vállalatok irányításával, azok helyzetének, gazdaságos működésének problémáival. Ugyanakkor a szakirányítást végző minisztériumok biztosítsanak nagyobb önállóságot és hatáskört a hélyi tanácsok számára saját vállalataik irányításánál. Gondoskodni kell arról is, hogy a helyi tanácsoknak a terv keretéin belül az eddiginél tágabb tervezési lehetőségei legyenek. A helyi tanácsok' végrehajtó bizottságainak egyik legfontosabb feladata, ha működési területének igazi gazdájává adsar válni és szívén viseli a lakosság érdekeit, hogy fokozottabb figyelmet szenteljen a helyi tervé- zésnek, biztosítsa a tervek széles nyilvánosságát és mozgósítsa a dolgozókat a tervek végrehajtására. (Taps.)j Föltétlenül rendezni kell a nem tartácsi irányítás alatt álló vállalatok és trösztöknek a helyi tanácshoz való viszonyát. A váJlae latok, trösztök és egyéb gazdasági középszervék többnyire nem veszik tekintetbe a helyi tanácsoknak velük kapcsolatos jogait és sok esetben még a hatósági ellenőrzés során tett intézkedéseit sem Hajlandók végrehajtani. Az ilyen hibák megszüntetése és a tanácsoknak, mint az államhatalom és az államigazgatás helyi szerveinek megszilárdítása érdekében feltétlenül biztosítani kell. hogy a helyi tanácsnak legyen ellenőrzési és beszámoltatási joga azok felé a gazdasági és kulturális szervek felé, amelyek a tanács illetékességi területén a lakosság széles tömegeinek szükségletéit elégítik ki. (Taps.)! Ha megszüntetjük a tanácsok gazdálkodása terén ma fennálló túlzott központosítást, ha feloldjuk a gazdasági és pénzügyi kötöttségeket — amit‘“az uy szakasz hatalmas feladatai, amelyek elsősorban a lakosság életszínvonala emelésére, szükségletei fokozottabb kielégítésére irányulnak, feltétlenül megkövetelnek —, tanácsaink és a dolgozók kapcsolata megerősödik, megnő a bizalom és az a segítség, amit a lakosság széles tömegei az állami ügyek intézésébe való tevékeny részvételükkel a tanácsoknak nyújtanak. A tanácsok önállóságának megteremtésével felszabadul a dolgozók kezdeményező és alkotó képessége, melynek nyomán fel fog virágozni a társadalmi, gazdasági és kulturális élet. (Taps.) Hare a bürohratismu* elten A bürök ralizni us ellen, az állama ppa(Folytatás a 2. oldalról.) lOttságoknak alig a fele működik teyékenyen. Ez indokolttá teszi annak újbóli megvizsgálását, hogy a tanácsi szervezetben a különböző tagozatokon milyen állandó bizottságok működjenek. Az állandó bizottságok működésében mutatkozó hiányosságok jórészt abból erednek, hogy az állandó bizottságok létesítésével gyakran megsértették a tanácsdemokráciát, amely előírja, hogy az állandó bizottságok tagjait a tanácstagok közül kell választani. Meg kell szüntetni azt a helytelen és káros gyakorlatot is, hogy egyes minisztériumok úgy kezeljék az állandó bizottságokat, mint saját hivatali szervüket és hatósági feladatokat bízzanak rájuk. Gondoskodni kell az állandó bizottságok rendszeres tájékoztatásáról. Nem szabad előfordulnia annak, hogy állandó bizottságok, vagy egyes tagjaik a szakterületükbe vágó fontos intézkedésekről, utasításokról ne tudjanak, így azok végrehajtásában tevékenyen ne tudjanak közreműködni. A tanácsok megszilárdításának e,pik legfontosabb feltétele az állandó bizottságok tevékenységének kifejlesztése. Ennek során tanácsainknak érvényesíteniük kell azt az elvet, hogy az . állandó bizottság a helyi tanács választott szerve, annak megbízásából és segítségére végzi munkáját. Ugyanakkor rendezni kell az állandó bizottságok legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseit. Mint a legfelsőbb államhatalmi szervre, az Elnöki Tanácsra hárul a feladat, hogy erre vonatkozólag irányelvekét dolgozzon ki, amelyek lehetővé teszik a kérdés népszerű, tájékoztató jellegű feldolgozását. A helyi tanácsok tömegszervezeti tevékenységében nagy súllyal esik latba az, hogy milyen kapcsolataik vannak a nagy tömegszervezetekhez. A jó együttműködés szervezeti feltételei megvannak, amennyiben a tomegszervezetek — a szakszervezeték, a DISZ, az MNDSZ — helyi vezetői, vagy képviselői általában, tagjai a helyi tanács végrehajtó bizottságának és megfordítva is, a helyi tanács tagjain keresztül képviselve van a tömegszervezetek helyi vézetésében. Ennek ellenére az együttműködés sok kívánnivalót hagy maga után. A tömegszervezetek vezetői gyakran lebecsülik a tanácsi munkát, nem fejtenek ki aktív tevékenységet. A megfelelő együttműködést sok ecetben maguk a tanácsok \s nehezítik azzal, hogy nem politikai nevelő és felvilágosító munkára veszik igénybe a tomegszervezetek tagjait, hanem adminisztratív feladatok végrehajtását kívánják tőlük. A helyi tanácsok és a tömeg- szervezetek kapcsolatát szilárdabb alapokra kell helyezni. Úgy a helyi tanácsok, mint a tömegszervezetek vezetőinek tudniok kell, hogy csakis a tanácsok és a tömegszervezetek szoros együttműködése biztosítja az államhatalom gyakorlásának döntő feltételét, a legszélesebb dolgozó tömegeknek az állami ügyek intézésébe való tevékeny részvételét. A helyi tanácsok hatalmi és tö- tnegszervezeti jellegének és fel- adatkörének kidomborításában rendkívül fontos szerepe van annak, hogy a tanácsok a nép által választott testületek, melyeknek választott tagjai visszahívhatók. A választás és visszahívás elvének nagy jelentősége van egyrészt a tanács és a dolgozó tömegek kapcsolata, másrészt a tanácstagoknak választóik felé fennálló felelőssége szempontjából. Ez ott érvényesül a maga valójában, ahol a választás terü- Teti elv alapján történik. Ez ad lehetőséget a választók számára a tanácstagok, s rajtuk keresztül a he- ;!yi tanács munkájának ellenőrzésére, ez növeli a tanácstagoknak a választók bizalmából a tanácsban végzett munkájukért érzett felelősségét. A mi választási rendszerünk ettől eltérő elvei miatt a választók és a tanácstagok közötti kölcsönösség nem jut kellően érvényre. A közvetlen választás hiánya miatt a dolgozók nem mindig tekinthetik a megválasztott tanácstagot saját küldöttüknek, ugyanakkor a küldöttek nem közvetlen területi választása akadálya a visszahívási jog gyakorlásának. A tanácsok megszilárdításának és demokratizmusuk kiszélesítésének érdekében olyan választási rendszerre kell majd nekünk is rátérnünk a tanácsi választásoknál, amely lehetővé teszi, hogy a tanácstagokat területi alapon, személy szerint válasszák, hogy választóikkal kapcsolataikat erősítsék, a tanács munkájáért való felelősségüket fokozzák és visszahívásuk lehetőségét biztosítsák. (Taps.) A tanácsoknak, mint helyi hatalkája a legfelső államhatalmi szerv irányításától függ. Ezért azok az új feladatok, amelyek a tanácsok munkájával kapcsolatosan majd az országgyűlésre és az Elnöki Tanácsra hárulnak, ilyenirányú tevékenységük jó megszervezését, a törvényhozási munka színvonálánák emelését teszik szükségessé. Ennek megfelelően fokozottabb tevékenységet kell megkövetelni az országgyűlési képviselőktől az államhatalom gyakorlásának, a törvények alkalmazásának és az államigazgatás munkájának ellenőrzése terén. Az országgyűlési képviselők választókerületükben nyújtsanak segítséget a tanácsok munkájának megjavításához. Vegyenek részt a tanácsüléseken, ápolják az országgyűlés és a helyi tanácsok eleven kapcsolatát. Rendszeresíteni kell a képviselői beszámolókat, biztosítani kell részükre hatóságaink legmesszebbmenő támogatását, javaslataik, meghallgatását. Az országgyűlési képviselőknek törvényhozói hivatásuk gyakorlásával közmegbecsülést és tekintélyt kell dolgozó népünk széles tömegeiben maguknak kivívniok. Nagy Imre elvtárs ezután a tanácsok államigazgatási feladatköréről, a végrehajtó bizottságod szerepéről beszélt,, majd így folytatta:, A szocialista típusú állam szervezeti alapelve a demokratikus centralizmus, amelynek népi demokratikus államszervezetünkben is érvényt kell szerezni. Nálunk ez az-.elv., a tanácsok gyakorlati munkájában nem került következetesen megvalósításra. Központi álíamaópárátu- sunk túlcentralizált, ugyanakkor túlméretezett, s éppen ezért nehézkes és elbürokratizálódott. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az egészségügy, egész gazdasági égetünk szervezete ugyariilyén, sőt szövevényesebb és méginkább túlcentralizált, túlméretezett • és nehézkes, mint maga az államigazgatás. A kettő együtt rendkívüli súllyal nehezedik a helyi tanácsokra, gátolja kezdeményezésüket, megbénítja; a dolgozó tömegek aktivitását. Az államigazgatás és a helyi tanácsok munkájának az államépítés szocialista elvei alapján való átszervezése megköveteli a gazdasági szervezet átépítését, a hatalmi és igazgatási szervekkel Való összhangját, a túlzott központosítás megszüntetését, az egész ' (állami és gazdasági) apparátus racionalizálását, egyszerűsítését? csökkentését. Rendezni kell az államigazgatás egyéb szervei, a gazdasági szervek és a helyi tanácsok egymáshoz való viszonyát. A tanácstörvény erre vonatkozó rendelkezései eddig nem kerültek megvalósításra. An együttműködés nem nyugszik szilárd alapokon, sok a hatásköri túllépés és ösz- szeütközés. A központi államigazgatási és gazdasági szervek, minisztériumok, vállalatok, trösztök, igazgatóságok a feladatok özönét zúdítják a helyi tanácsokra és azokat utasításaik továbbítására, végrehajtásuk megszervezésére szolgáló szerveiknek tekintik. A helyi tanácsok megalakulásuk óta rendkívül sok új feladatot kaptak, de egyidejűleg mindinkább érvényesült a túlzott centralizmus, így állt elő az a visszás helyzet, hogy bár a központi szakigazgatási szervek formailag sok feladatot adtak le a tanácsoknak, a túlzott centralizáció következtében a helyi tanácsok önállósága nemcsak, hogy nem nőtt, hanem jelentősen csökkent. A legkisebb ügyek eldöntéséhez sincs meg a tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak, vág# az osztálynak a hatásköre. Nem kis mértékben ez kedvetlenéi el a tanácstagok egy részét, akik ugyanúgy, mint a tanács végrehajtó bizottsága, kis kérdésekben sem igen tudnak eleget tenni választóik jogos kérésének. Ugyanakkor, a szakminisztériumok segítsége nem elegendő. Gyakran előfordul, hogy a minisztériumok átnyúlnak a tanács feje felett és közvetlenül beavatkoznak a helyi tanács felügyelete alá tartozó vállalatok, intézmények munkájába. Ezt látva, a vállalatok ügyes-bajos dolgaik intézésével ugyancsak közvetlenül fordulnak a szakminisztériumokhoz. Megfelelő jogszabályokkal rendezni kell ezt a kérdést, úgyhogy a tanácsok kettős, államhatalmi és igazgatási funkciója maradéktalanul érvényesüljön, hogy a zavarokat és rendellenességeket mihamarább kiküszöböljük államigazgatásunkból. Ehhez elsősorban a minisztertanácsnak és a minisztériumoknak kell a helyi tanácsok felé irányuló munkáját gyökeresen megjavítani. A minisztertanács munkájában a múltban általában a gazdasági feladatok kerültek túlsúlyba, számos esetben egészen részlétekbemenö határozatoigazgatás működésével kapcsolatos átfogó jellegű kérdések megtárgyalására kevés esetben került sor, sőt az igazgatási, vagy gazdasági szervek munkájával kapcsolatos minisztertanácsi határozatokban sem igen történt eddig megfelelő iránymutatás a megyei végrehajtó bizottságok hátáskörébe tartozó alapvető feladatok végrehajtására. A miniszter- tanács munkájában az államigazgatás legfelsőbb irányítása terén a legnagyobb hiányösság az, hogy nem vizsgálta meg rendszeresen és nem tűzte napirendre egy-egy megyei tanács végrehajtó’ bizottságának munkáját és azáltal határozataival nem adott iránymutatást a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak további munkájuk megjavításához. A minisztériumok vezetői sem értékelték megfelelően a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak szerepét, nem vették kellően figyelembe azok önállóságát, gyakran átnyúltak a megyei tanács végrehajtó bizottságán, megsértették önállóságát. A minisztériumok és országos hatóságok részéről indokolatlan türelmetlenség mutatkozik a tanácsi végrehajtó bizottságok munkájával szemben. Úgy érzik, hogy a-tanácsi apparátus hatáskörükön kívül áll és ezért igyekeznék szerveiket a tanácsból kivonni. Nem arra fektették eddig a fősúiyt, hogy a tanácsi apparátust : minél jobban erősítsék, fejlesszék, hanem inkább arra. hogy ha inár az. egész szakapparátust nem is tudják a tanácsi szervezetből kiemelni, legalább minél több ügykört vonjanak el a megyei tanács végrehajtó bizottságának hivatali szervezetétől' A. földművelésügyi minisztérium. és a pénzügyminisztérium részéről nyilvánultak meg ilyenirányú törekvések. hőképpen ezzel magyarázható, hogy egyes minisztériumok ellenőrző és instruáló tevékenysége gyenge, hogy számban ugyan nagy, de nem kellő felkészültséggel rendelkező instruktor járja a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak szakosztályait. Államapparátusunk munkájának eredményessége döntően attól függ, hogy a feladatok közvetlen ellátását végző községi, vagy városi szervek és az őket közvetlenül irányító tanácsi szervek milyen erősek. A növekvő, sokasodó feladatok, a tapasztalatok, amelyek a járási és községi tanácsok gyengeségére mutatnak, megkövetelik hogy a községi tanácsok megsegítése, munkájuk megkönnyítése érdekében megerősítsük a járási tanácsok végrehajtó bizottságait és apparátusukat a túlságosan felduzzasztott megyei apparátus terhére. (Taps.)J A járási tanácsok szervezeti kérdéseinek megoldása mellett különösen fontos politikai megszilárdításuk. Ennek legfontosabb feltétele a járási pártbizottságok politikai irányító munkájának megjavítása, amit pártunk Központi Vezetősége, a megyei pártbizottságok elsőrendű feladatának jelölt meg azzal, hogy politikailag fejlett, kulturált káderekkel kell megerősíteniük a járási pártbizottságokat. A járási tanácsok politikai megszilárdításának legfontosabb feltétele a politikai irányítás megjavítása. Ez most a döntő feladat. Helyi tanácsainkra a gazdasági, kulturális és nevelőmunka terén már eddig is hatalmas feladatok hárultak, de a szocializmus építése terén az új szakaszban még nagyobb szabású feladatokat kell megoldaniok. Helyi tanácsaink reájuk háruló feladataikat súlyos gazdasági guzsbakötöttségük miatt eddig nem tudták elég jól megoldani. Most az a feladat áll előttünk hogy kiküszöbölve tevékenységükből mindazt, ami munkájukat hátráltatja, képessé tegyük őket nagy feladataik megvalósítására. Ennek mindent megelőzően az a feltétele, hogy a tanácsok gazdasági és pénzügyi tevékenységének minden területén növeljük önállóságukat és teremtsük meg ennek mind szervezeti, mind szakmai feltételéit. (Taps.) Ennek érdekében mihamarább változtatni kell azon a mai helyzeten hogy a megyénél is, a járásnál is lényegében a pénzügyi osztály gazdálkodik azért, mert más szakterü- létnek nincs megfelelő szervük. Ennek’ megoldása azonban csak úgy jár sikerrel, ha a szélesebb önállóság nyújtotta lehetőségekmtus egyszerűbbé és olcsóbbá tétele, valamint a tömegekhez való közelebb- vitele érdekében folytatott harc, pártunk és állami vezeitésihvk különösen fontos feladata. Gazdasági, poliükai és kulturális célkitűzése ink az államapparátussal szemben az eddiginél jóval nagyobb követelményeket támasztanak, amelyek nem valósíthatók meg az államapparátus megjavítása, egyszerűbbé és olcsóbbátétele nélkül, anélkül, hogy az államapparátus minden láncszeme pontosan oldja meg az előtte álló feladatokat, határozottan kiizdje le a bürokratikus huzavonát, az itt-ott megnyilvánuló ellenállást. A bürokratizmus elleni harc nem újkeletű, de eredményt eddig vajmi keveset hozott az államapparátus megjavítása terén, amely továbbra is túlméretezett, drága és bürokratikus- A bürokratizmus elterjedésében és növekedésében az okokat nem annyira a helyi tanácsoknál, mint inkább a felsőbb államigazgatási szervek munkájában kell keresni. , Túl sok a moniíBtertanács által hozott határozatok száma, ami eleve megnehezíti az alapos előkészítést. Ez vonj« maga után azt, hogy sok esetben válik szükségessé korábbi határozatok módosítása. A határozatok nagy számából következik az is, hogy késedelmesen jelennek meg, a végreha jtásra kevés idő marad. Ugyanezek a hiányosságok fokozottabban jelentkeznek az egyes minisztériumok munkájában, amelyek az utasítások és rendeletek özönével árasztják el a helyi tanácsok végrehajtó szerveit. A minisztériumok az ügyiratok tömkelegében ellentmondó utasításokat is adnak ki, számtalan olyan kérdést is <zabályozn«ki amire semmi szükség sincs, ugyanakkor kevés gondot , fard&angk arra, bogy a rendeletek végrehajtásához megadják e szükséges útmutatást. Az az aktatömeg, amely a felsőbb igazgatású tervektől a tanácsapparátusra zúdul, a községi tanácsok munkáját valósággal megbénítja. Az intézkedések zöme ott fut össze, ott kell minden határozatot. rendeletet, utasítást végrehajt tani, holott tanácsszervezetüfiknek ez a leggyengébb .láncszeme. Gyakran a megyei és járási tanáesszervek azzal, hogy az Sevillátokat a címzett és az aláírás megváltoztatásával egyszerűen ,továbbítják az alsóbb tanácsi szervek felé, növelik a községi tanácsok emúgyis komoly nehézségeit. Nincs mit csodálkozni azon, hogy «z agyonterhelt tanácsoknak nincs lehetőségük a kapott utasítások feldolgozására, még kevésbé végrehajtásuk ellenőrzésére. A bürokratizmus elleni harcban párt és állami szerveink előtt a legfontosabb feladat a végrehajtás ellenőrzésének megjavítása, az ügyintés zés egyszerűsítése, az igazgatás rendszerének összehangolása néngazdaságunk rendszerével és azokkal a követelményekkel, amelyeket a gazdasági fejlődés ez államapparátussal szemben támaszt. Az állam- és tanácmpparátus megjavítását. bürokratikus eltorzulásának kiküszöbölését elsősorban a végrehajtás ellene őrzésének helyes megszervezésével biztosítjuk. Annak, fiogv a végrehajtás ellenőrz-se « tanácsiapparátus megjavításának hatékony módszerévé váliék, egyik legfontosabb feltétele a széles munkástömegek bevonása a végrehajtás ellenőrzésébe ás ilymódon a munkálok és parasztok új rétegeinek megtanítása «z államigazgatásra. A bürokratizmus ellen folvtatott mindennemű ,.hárc“. amelvnétn támasz^ kodik a munkásosztály aktivitására és öntevekenysegére, amely megkísérli azt,- {Folytatás a 4. oldalon }-tat. szerveknek jó-vagy r<*sz mun* kát is hozott, ugyanakkor az állam. kel. 4 tanács és a ségrehajló. bi*
