Észak-Magyarország, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-11 / 86. szám

2 £SZ AKMAÜ Y AKüKSZAG Vasárnap, 1954. április U, A megyei pártválasztmány beszámolója a megyei pártéríekezleten A megyei pártértekezleten a me­gyei pártválasztmány beszámolóját Kovács István elvtárs, a megyei pártbizottság titkára ismertette. A beszámoló a bevezető részben a kül­politikai helyzettel foglalkozott, majd áttért a belpolitikai helyzet ismer­tetésére. A napokban ünnepeltük legna­gyobb nemzeti ünnepünket, 9. évfor­dulóját 1945 április 4-nek, amikor a dicső Szovjet Hadsereg felszabadí­totta hazánkat. Kilenc év nem nagy idő egy nemzet történetében, mégis ezalatt megoldottuk népünk számos, évszázadok óta megoldatlan, égető társadalmi, gazdasági és kulturális problémáját. A magyar nép soha el nem múló hálával és szeretettel gon­dol a testvéri szovjet népre, hogy meghozta számunkra a szabadságot, s megnyitotta népünk, hazánk fel- emelkedésének útját. A felszabadu­lás óta hatalmas történelmi jelentő­ségű forradalmi átalakulás ment végbe hazánkban. Meghódítottuk a hatalmat és hozzáláttunk a fejlet­tebb szocialista társadalom felépíté­séhez. Forradalmi átalakulásunknak, a szocializmus építésének vezető ere­je: a feladatait kiválóan megoldó, sok harcban kipróbált munkásosztá­lyunk. Eredményeinket azért tudtuk elérni, mert sikerült megteremte­nünk a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetségét, amely a szocializmus építésének leg­biztosabb záloga. Sikereink, győzel­meink forrása: a párt. Ilyen rövid idő alatt azért érhettünk el olyan nagy eredményeket, mert a sok harcban megedzett Magyar Dolgo­zók Pártja vezette és vezeti a ma­gyar nép harcát a szocialista Ma­gyarország megteremtéséért. Hazánk politikai és gazdasági eredményeinek eléréséből, a síocia- lizmus építéséből méltó módon ki­vették részüket Borsod-Abauj- Zemplén megye dolgozói, a megye kommunistái is! Megyénk az ország legdöntőbb ipari és egyik legna­gyobb mezőgazdasági megyéje. Me­gyénk a magyar „Ural-vidék“. itt folyik az ötéves terv második és harmadik legnagyobb építkezése. Megyénkből kerül ki az ország egész vasérctermelése, széntermelésének több mint egyötöde. Számos új, mo­dern üzemünk épült. Épül a kazinc­barcikai és a tiszapalkonyai erőmű és vegyi kombinát és megyénk büsz­kesége: a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem. Eredményeink mellett — amint a Központi Vezetőség 1953 júniusi ülé­se megállapította — az utóbbi évek­ben az iparban komoly hibákat is elkövettünk. Ezek és más hibák a mi megyénkben is előfordultak. A nehézipar túlzott fejlesztése követ­keztében háttérbe szorult a köz­szükségleti cikkeket gyártó ipar és különösen a mezőgazdaság fejlesz­tése. A Központi Vezetőség megállapí­totta, hogy népi demokráciánk fej­lődésének új szakaszába léptünk, amelyben munkánk központjába az em­bert, a dolgozók életszínvonalá­nak emelését, a népjólétről való gondoskodást helyezzük. Ennek érdekében a következő két- három évben döntő feladat a mező- gazdasági termelés, valamint a köz­szükségleti cikkeket előállító ipar­ágak erőteljes fejlesztése. A pártvá­lasztmány beszámolója főleg azzal foglalkozik, mit tettünk és mit kell tennünk e feladatok sikeres megol­dásának érdekében. Adtunk még nagyobb lendületet a kongresszusi versenynek Vizsgáljuk először az ipart. Párt- bizottságaink most már többet és konkrétabban foglalkoznak a ter­meléssel, jobban együtt dolgoznak az igazgatókkal, műszaki vezetőkkel, s ennek meg is van az eredménye. A megye ipara 1953-ban tervét 161.3 százalékra teljesítette, 11.6 százalék­kal többet termelt, mint 1952-ben. Rá kell azonban mutatnunk, hogy bár a kohászat évi tervének globá­lisan eleget tett, mégis többezer tonna nyersvassal és acéllal adósa maradt népgazdaságunknak. Szén- bányászatunk az első féléves terv teljesítése után súlyosan visszaesett, a nagy adósság túlnyomó része a bor­sodi tröszt bányáit terheli. Legna­gyobb építőipari trösztjeink pénz­ügyi tervüket túlteljesítették, —épí­tési tervük mögött viszont elmarad­tak. A megyei pártbizottság mulasz­tást követett el azzal, hogy általá­ban nem foglalkozott kielégítően az építőipari párt- és tömegszervezetek erősítésével és fontosságukhoz mér­ten különösen a kazincbarcikai épít­kezésekkel és pártszervezeteivel. Sú­lyosan elmaradt építőanyagot gyártó iparunk. Égetett téglából az adósság akkora, hogy ennyi téglából kb' 385 kétszobás összkomfortos lakást le­hetne felépíteni. 1954 első két hónapjában a rend­kívüli nagy hideg, a szállítási zava­rok, de emellett hanyagság, szerve­zetlenség és a politikai munka gyen­gesége miatt súlyosan visszaesett ipari termelésünk. A kongresszusi verseny megindulásával, különöskép­pen a pártpolitikai munka javítása eredményeként márciusban már 105 százalékra teljesítettük havi tervünket. Az üzemek fizikai és műszaki dol­gozói kitűnő hangulatban, nagyszerű lendülettel vesznek részt a verseny­ben és példamutatóan helytállnak a munka frontján, üzemeink, bá­nyáink igazgatóinak zöme sokat fejlődött, biztosabban vezeti az üzemet. Az eredmények dicsérik műszaki vezetőink kiváló tudá­sát és helytállását is. Tovább javul a viszony a műszaki és a fizikai dolgozók között, de még mindig sok javítanivaló van ezen a téren, különösen a bányaüzemeknél. Eredményeink elérésében igen nagy szerepe van a gazdag szovjet tapasztalatok felhasználásának. Szük­séges, hogy a jövőben minden üzem­ben következetesen és a legszélesebh körben alkalmazzuk a hatalmas ér­tékű szovjet tapasztalatokat. A termelés egyik legfőbb emelője' — a munkaverseny. Ennek köszön­hető hogy tavaly megyénk 20 üze­me érdemelte ki az élüzem címet A sztahánovisták száma 1953-ban a megelőzőnek több mint kétszeresér". 7 ezerre emelkedett és ez a szám most még többezerrel növekszik. Büszkék vagyunk arra, hogy me­gyénkből hárman — Loy, Mislóczky és Mausz elvtársak —- vannak a 11 dolgozó között, akik az országban elsőként kapták meg a Szocialista Munka Hőse kitüntetést és hogy ez év március 15-én megyénkből né­gyen érdemelték ki a Kossuth-díjat. A kommunisták helytállására kitűnő példát mutatnak a Borsodvidétd Gépgyár kommunistái: — a terme­lésben közvetlenül résztvevő vala­mennyi kommunista magasan túltel­jesítette első negyedévi tervét, ami egyben az üzem pártszervezeteinek jó munkáját is dicséri. A beszámoló a továbbiakban név- szerint dicsérte a kongresszusi ver­senyben legjobban kitűnt dolgozó­kat. majd így folytatódott: Több ipari üzemünkben jelentősen megjavult a verseny agitáció, a válla­lások ellenőrzése és a versenynyilvá­nosság. Különösen vonatkozik ez az Ózdi és a Lenin Kohászati Üzemek­re, a DIMÁVAG-ra. a Drótgyárra és számos más üzemünkre. Leggyen­gébb az eredmény az építőiparban Nem folyik kielégítő verseny a bor­sodi tröszt bányáiban sem. Fontos feladatunk, hogy a példamutató üze­mekben kialakult helyes módszere­ket mindenütt elterjesszük, ennek eredményeként felszámoljuk a ver­seny szervezésében régóta meglévő hibákat: a formális papírmunkát és a felszínességet a vállalások ellen­őrzésében és a verseny nyilvánossá­gában. Elsőrendű fontossága van annak, hogy a műszaki dolgozók mindenütt a verseny élére álljanak. A műszaki feltételek biztosításával, a munka jobb megszervezésével segítsék és személyes példamutatásukkal is mozgósítsák a fizikai dolgozókat vál­lalásuk teljesítésére. 4 kongresszusig minden lemaradt ügetnünk törlessze le adóssugát A verseny további fellendítésének igen fontos feltétele, hogy minden dolgozó megismerje a miniszterta­nács és a SZOT szocialista munka­versenyről szóló határozatának lé­nyegét, a sztahánovista cím elnye­résének feltételeit. Dolgozzunk úgy lendítsük előre úgy a munkaver­senyt, hogy ezévben minél több üze­münk legyen élüzem, vagy elnyerje a Vörös Zászló Rend kitüntetést és ie'entősen növeljük a sztahánovis­ták számát. Meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy a versenyt tovább fejlesztve, május 24-én kezdődő oártkongresszusig kohászati üze­meink, a borsodi tröszt és a többi elmaradt üzem behozza éveleji le­maradását és a megye ipara első félévi, majd egész évi tervét necsak teljesítse, hanem jóval túl is telje­sítse. Becsületbeli kötelessége ez a borsodi üzemek kommunistáinak, minden műszaki és fizikai dolgozó­jának. A nyersvas, acél, hengerelt áru, vasérc, szén, olaj, tégla, cement termelésétől függ az ország számos lő anyagtartalékok biztosításával, a más üzemének és építkezésének, ex­port-tervének teljesítése, a mezőgaz­daság fejlesztése, — az életszínvonal emelése. Az a tény, hogy a mezőgazdaság fejlesztése a következő két-három évben a szocializmus építésének döntő láncszeme, semmiesetre sem jelentheti azt. hogy a legcsekélyebb mértékben is elhanyagolhatjuk a nehézipar­ral való foglalkozást. Ellenkezőleg! Ezt az időt jól felkeli használnunk arra, hogy jelentősen megszilárdítsuk eredményeinket. A műszaki vezetés színvonalának eme­lésével, a munka jobb megszerve­zésével, az üzemi berendezések, a gépek jobb karbantartásával és ki­használásával, takarékossággal, kel­termelékenység emelésével, az ön­költség csökkentésével teremtsük meg iparunk további nagy előrehala dásának előfeltételeit. A megyei pártbizottságtól kezdve az üzemi pártszervezetekig — bele­értve a szakvezetőket is — elkövet­tük azt a nagy hibát, hogy főleg csak a mennyiségre vonatkozó termelési tervek teljesítését szorgalmaztuk, le — az utóbbi időktől eltekintve — csak keveset, vagy egyáltalán nem kielégítően foglalkoztunk a termelés gazdaságosságával, a minőséggel a programszerüséggel, az anyag- és energiatakarékossággal, a rejtett tar­talékok feltárásával, a gépek kar­bantartásával és jobb kihasználásá­val, a normák és a bérezés kérdé­seivel, a termelékenység emelésé­vel, az önköltség csökkentésével. A szervezetlenségben, a munkafe­gyelem lazításában, az anyag pocsé­kolásában, a selejtgyártásban, az önköltség növelésében nagy részük van az üzemekbe beépült jobboldali szociáldemokratáknak, a volt kapi­talista, kulák és egyéb ellenséges elemeknek, akik emellett bér- és egyéb demagógiával, rémhírterjesz­téssel romboló, kártevő aknamunkát fejtenek ki. Nem egyszer a hanyag­ságnak látszó dolgok, az üzemza­A munka termelékenysége, a* önköltségcsökkentés és az életszínvonal eme • s • Ennek következménye, hogy me­gyénk ipara és elsősorban kohásza­tunk a gazdaságos termelésben sú­lyosan lemaradt, emelkedett az ön­költség, a ráfizetés. így például a szén önköltsége az elmúlt évben 11 százalékkal emelkedett. Megenged­hetetlenül sok kárt okoz a selejt. A múlt esztendőben kohászati üze­meinkben a selejtes termékek pénz­értéke 97 millió forint volt, ebből több mint 1400 kétszobás, összkom­fortos lakást építhettünk volna. A műszaki vezetésnek, a párt- és tö­megszervezeteknek sokkal jobban kell harcolniok a selejt ellen. Tuda­tosítani kell a fizikai és műszaki dolgozók körében, hogy a selejt- gyártók milyen óriási károkat okoz­nak népgazdaságunknak és saját maguknak is. További parancsoló szükségesség, hogy műszaki veze­tőink, üzemi párt- és tömegszerveze­teink hatásos intézkedéseket tegye­nek az anyag- és energiatakarékos­ság, továbbá a határidők pontos be­tartása érdekében, a kocsiálláspénz, a kötbér, a béralaptúllépés és egyéb költségek nagyarányú csökkentésére. A szocializmus építésének leg­fontosabb, legfőbb kérdése: — a munka termelékenységének állandó emelése. Ennek ellenére a termelé­kenység emelésében megyénkben nem kielégítő a helyzet,—• különösen a múlt év második felében a munka- fegyelemben és a munkaszervezés­ben bekövetkezett visszaesés miatt A termelékenység például a megye szénbányászatában 8-2 százalékka1 visszaesett. A borsodi trösztnél ja­nuárban a földalatti teljesítmény 13 százalékkal romlott, ugyanakkor a kifizetett bérek összege 28 százalék­kal emelkedett. Jóval többet keresni és jóval kevesebbet termelni, — ezt népgazdaságunk sokáig nem bírhat- a ki, ez a legnagyobb mértékben akadályozza a népjólét emelését. Súlyos hiba volt jónéhány ipari üzemünkben a rendkívül nagymérvű munkaerővándorlás. Ez főként az Özdi Szénbányászati Trösztnél és méginkább a Hejőcsabai Cementmű­nél jelentkezett. A múlt év második felében nagyon sok volt az igazolat­lan műszakmulasztás. Emiatt annyi munkaidő esett ki, hogy azalatt 20 millió forint értéket lehetett volna crmelni. Jelentősen megnőtt a be­tegek és az igazoltan kimaradók száma, ami az e téren még mindig tapasztalható liberalizmusra mutat. Nem kielégítő több helyen — kü­lönösen a bányászatban — a 480 nerc kidolgozása. Egész sor bánya­üzemben naponta átlagosan másfél sőt két órát is kitesz a munka nem megfelelő szervezése folytán elve­szett' munkaidő. Elengedhetetlenül szükséges, hogy mindenütt biztosít­suk a munkafegyelem megszilárdí­tását. a munkaidő legteljesebb ki­használását, küzdjünk a munkaerő­vándorlás ellen, az állandó, stabil munkásgárda biztosításáért, a mun­ka jobb megszervezéséért, a terme- 'ékenység emeléséért. A pártválasztmány beszámolója "zután bírálta a tervhivatal, a kohó- és gépipari, valamint a nehézipari minisztérium egyes osztályait amiatt, hogy későn adják le és elég gyakran változtatják a terveket, a megrendeléseket. Nem biztosítják dobén és kellő mennyiségben a terv megvalósításához szükséges anyago­kat, nem teljesítik az üzemek veze­tőinek jogos kéréseit és azzal is. hogy nem segítik, nem ellenőrzik és nem követelik meg megfelelően az üzemek gazdaságos termelését. A párt- és tömesszervezetekn ?k nem szabad közömbösen szemlél­niük. hogy íónéhány helyen előfor­dul még a köztulajdon megdézsmá- lása. Mozgósítani kell a túlnyomó nagy többséget kitevő becsületes dolgozókat: ne tűrjék hogy egyesek megdézsmálják az állam, a nép va­gyonát, hanem mint sajátjukat, úgy védjék a köztulajdont, varok, a géphibák mögött szabotázs, ellenséges tevékenység húzódik meg. Ezért nagy mértékben fokoznunk kell az éberséget, a harcot az ellen­séggel szemben. A pártválasztmány javasolja: a pártértekezlet utasítsa az összes párt- és tömegszervezeteket, a műszaki és szakvezetőket, hogy ezután sokkal többet és alaposabban foglalkozza­nak az előbbiekben megemlített kér­désekkel, különösen a termelékeny­ség emelésével, az önköltség csök­kentésével. Politikai felvilágosító munkával el kell érni, hogy minden dolgozó világosan lássa: az életszínvonal emelése ma­guktól a dolgozóktól, munkájuk­tól függ. A dolgozók csak azt fogyaszthatják el és olyan áron vásárolhatják meg, amit és amennyiért megtermeltek. Mi­nél többet, jobban és olcsóbban termelünk, annál jobban emel­hetjük az életszínvonalat. Min­den forinttal emeljük az élet­színvonalat, amivel csökkentjük az önköltséget, de így igaz ez megfordítva Is. Aki nem takarékoskodik az anyag" gal, energiával, aki feleslegesen szórja az állam pénzét, aki nem hajtja végre az önköltségcsökkenté­si tervet, — akadályozza a népjólét emelését. Ezért a termelés pártellen­őrzése során feltétlenül meg kell vizsgálni ezeknek a terveknek vég­rehajtását is. Legfőbb feladatunk t — a mezőgazdaság gyorsütemű fejlesztése —13 milliárd forintot ruházunk be a mezőgazdaságba. A gépekkel való ellátást # több mint kétszeresére emeljük. *Többezer kiváló szakem­berrel s kipróbált, harcokban meged­zett kommunistával erősítjük a me­zőgazdaságot. E határozatok, intézkedések nyo­mán jelentősen megnőtt a dolgozó parasztság biztonságérzete, bizalma, termelési kedve, a föld iránti érdek­lődés. Ezzel párhuzamosan javult a párt és a dolgozó parasztság kap­csolata, nő a parasztság bizalma a párt iránt. Szélesedik és erősödik a párt tömegbázisa falun, mindinkább szilárdul a szocialista építés sikerei­nek alapja, a munkások és dolgozó parasztok testvéri szövetsége. A kormányprogram után az ellen­ség fokozott támadásba kezdett, hogy a falu szocialista átszervezésé­ben elért eredményeinket megsem­misítse, vagy legalább is jelentősen visszaszorítsa. Sikerült szétverni az ellenség tsz-ellenes uszítását, meg­védeni a tszcs-k túlnyomó nagy többségét. A megmaradt termelőcsoportok tagsága átesett a tűzkeresztsé­gen, egységesebben és erősebben került ki a harcból. A párt és a kormány támogatása politikai­lag és gazdaságilag erősítette a termelőszövetkezeteket. Jellemző, hogy tsz-ek megvédéséért folyó harc időszakában megyénkben 552 egyénileg dolgozó paraszt lépett be a csoportokba. Az akkor kilépett tagok közül eddig már 1142 vissza­lépett. Most is gyakori, hogy akkor kilépett dolgozó parasztok kérik visszavételüket. Vannak azonban olyan csoportok, amelyek nem akar- iák befogadni azokat, akik kérik visszavételüket. Ez rossz vért szül, éket ver a tsz tagság és az egyéni­leg dolgozók között. Igen fontos, hogy a termelőcsoportok állandóan javítsák a viszonyt a kilépett tagok­kal és általában az egyénileg dolgo­zó parasztokkal. A termelőcsoportokban megerősö­dött a munkafegyelem, sokat javulf a belső demokrácia, a tagság többi, sége nagy kedvvel dolgozik, élenjár­tak a tavaszi vetésben. Különösen példás eredményeket érnek el a bor* sodivánkai. emődi, cigándl, báji teP* melőszövetkezetek és még számos más termelőszövetkezetünk. Gyorsan fejezzük be n kapások vetését és erőteljesen folytassuk a nörénz ápol ást Az eredmények mellett a pártvá­lasztmány szükségesnek tartja nyo­Az ipar mellett megyénk jelentő­ségét növeli, hogy az ország egy:k legnagyobb mezőgazdasági megyéje. Falvainkban a szocialista szektor mély gyökeret vert, egyre jobban megszilárdul és fejlődik. Számos jól működő, gazdagodó termelőszövet­kezetünk van, ezek a jól gazdálkodó, jómódú középparasztokénál is na­gyobb jövedelmet biztosítanak tag­jaiknak. Megyénk mezőgazdasága sok szempontból az országos fejlődés mögött is elmaradt. Hozzájárult eh­hez, hogy megyénkben is lényegé­ben elkövettük parasztpolitikánkban mindazokat a súlyos hibákat, ame­lyekre a Központi Vezetőség 1953 júniusi ülése rámutatott. 1950—52- ben ismételten durván megsértettük a termelőcsoportok szervezésénél az önkéntesség lenini elvét. A csopor­tokat megszervezésük után elhanya­goltuk. Pártszervezeteink csaknem teljesen elhanyagolták, nem segítet­ték az egyénileg dolgozó paraszto­kat. A korlátozás helyett sok helyen likvidálták a kulákokat. A lculáklis- tával történt túlkapások, a gyakori tagosítások, ígérgetések be nem vál­tása bizonytalanná tette a dolgozó parasztságot, nagy mértékben csök­kentette termelési tervét. Még súlyosabb volt a hibák poli­tikai kihatása, mert megrontotta a párt és a dolgozó parasztság kapcso­latát, lazította a munkás-paraszt szövetséget. A Központi Vezetőség 1953 júniu­si ülése óta a párt és a kormány számos fontos rendelkezéssel segítet­te a termelőcsoportok tagjait, az egyénileg dolgozó parasztokat, a mezőgazdasági termelés fejlesztését Igen fontos, hogy a termelőcsopor­tok, az egyénileg dolgozó kis- és kö­zépparasztok mielőbb részesüljenek á kormány által biztosított összes kedvezményben. A Központi Veze­tőség és a minisztertanács 1953 de­cemberi határozatának végrehajtása ál] most munkánk, figyelmünk köz­pontjában. Nagyon népszerű ez a határozat a dolgozó parasztok kö­zött, mert végrehajtása megteremti a jómódú életet, a virágzó mezőgaz­daságot, a falu és a város bőséges élelmiszerellátását, biztosítja a mun­kás-paraszt szövetség további meg­szilárdítását. A következő két-három évben 12 matékosan felhívni a figyelmet arra. hogy sok termelőszövetkezetben még nem kielégítő a helyzet. Számos tsz- ben nem adnak előleget a munka­egységekre. Nem szervezik meg jól a munkát. Egyes szövetkezeti veze­tők megsértik a szövetkezeti demo­kráciát, semmibe veszik a tagság véleményét. Egyes helyeken még mindig tapasztalható a viszálykodás, megnemértés a termelőszövetkezet tagjai — különösen a kisparaszwk és a középparasztok — között. Ezt politikai nevelő munkával meg keli szüntetni. Az egyénileg dolgozó parasztok megnövekedett termelési kedvének bizonysága, hogy a 73 ezer hold ál­lami tartalékterület 97 százalékát bérbevették. Számos járásban több volt az igénylés, mint a rendelke­zésre álló föld. Évek óta nem hord­tak ki annyi trágyát, mint most. Egyre többen vásárolnak állatot, mezőgazdasági felszerelést. Az ipar­ból számosán visszatértek falura, a termelőszövetkezetekben dolgoznák, vagy egyénileg gazdálkodnak. Büszkék vagyunk arra, hogy me­gyénk dolgozó parasztsága jó munkájának eredménveként hosszú évek után megyénk most nem az utolsók között kullog az országos mezőgazdasági verseny­ben, hanem az országban első­ként tett eleget tavaszbúza és az összes tavaszi kalászos vetési tervének. Értékes munkát fejtettek ki ennek érdekében a termelési bizottságot: (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom