Észak-Magyarország, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-15 / 89. szám

Állatállományunk fejlesztése MEGYÉNK ÉLETÉBŐL T i olgozó parasztságunk a mezőgazda- ság fejlesztéséről hozott párt- és kormányhatározat megjelenése után soha- nemilátott kedvvel fogott hozzá megyénk­ben is a tö hőtermelés megvalósításához mind a növénytermelés, mind az állat­tenyésztés terén. Kézzelfoghatóan bizo­nyítja ezt, hogy megyénk elsőnek fejezte be a tavaszi kalászosok vetését és az elsők között verseng a többi mezőgazda- sági munka mielőbbi és minél joibb el­végzéséért is. Ugyanakkor megyénk területén a ser­tések, ezaTvasmarhá'k ezrei cserélnek gaz­dát — állattenyésztésünk szépén fejlő­dik. Mindenki több kenyeret, több zsírt, búst, tejet akar termelni. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy dolgozó parasztságunk helyesli a mezőgazdaság fejlesztésének nagyszerű célkitűzéseit. Tudja, hogy a jóiért meg­teremtéséhez több élelemre van szükség, ez feltétele egész nép,gazdaságunk, iparunk fejlesztésének is. Mindezek felismerése arra ösztönzi dol­gozó parasztságunkat, hogy a növény­termesztés fejlesztése mellett megerősítse, kibó’vítse állatállományát, sertést hizlal­jon, fiatal állatokat neveljen. Ez elsősor­ban az ő konyhájára hoz több hasznot, nagyobb jövedelmet. rp ermelőszövetkezeteiek éves tervében csaknem mindenütt szerepel az állatállomány fejlesztése, a tenyésztörzs szaporítása, kicserélése, az állati termé­kek hozamának emelése. De ugyanazt megtaláljuk dolgozó parasztjaink egyéni terveiben is, különösen a hegyes vidékek községeiben, ahol több a rét, a legelő. Abhoz azonban, hogy a termelőszövetke­zetek és az egyénileg dolgozó parasztok á llat állománya a kívánt mértékben gya­rapodjon s ugyanígy növekedjen az álla­tok terméshozama is — feltétlenül szük­séges az állatok szakszerű nevelése, gon- kwása. S ez még is éri a fáradságot. Az alsósain ni Uj Élet termelőszövet­kezet néhány nappal ezelőtt sokezer fo­rint jövedelemre tett szert 75 darab süldő eladása révén. Gergely Béla sertés- gondozó a januári fiadzásból származó küldőket helyes gondozással, takarmá­nyozással egyetlen elhullás nélkül nevelte fel. Természetesen az anyaállatokat már a íiadrás előtt szakszerűen gondozta. Ugyancsak jelentős jövedelemre tesz szert nap mint nap a termelőszövetkezet a fejőstehenek magas tejhozamából is. Éltnek alapja szintén a szakszerű, egyedi, érdemszerinti abrakolás, takarmányozás. A vattai állami gazdaság legjobb fejőse, Vojnesicz József a gazdaság egyik tehe­nénél egyedi takarmányozással, mosléko­lással, tőgymasszázs alkalmazásával az elles utáni 15 literről 40 literre emelte a napi tejhozamot. Mindezek a helyes állatgondozás, állatnevelés eredményei. Ozemelőtt kell tartanunk persze, hogy állatállományunk fejlesztésének, az alkati termékhozam növelésének kiinduló- poratja a tenyésrtörzs és az apaállatok ki­választása. Különösen áll ez szaxvastmarhatenyész- tésrünkre. Amint tudjuk, nálunk az úgy­nevezett magyartarka fajta szarvasmarha nevelése a legjövedelmezőbb mind a hús,, mind a tejhozam szempontjából. Leghe­lyesebb tehát, ha ebből a fajtából vá­lasztjuk, neveljük ki a törzskönyvezett, állandó ellenőrzés alatt álló temyésztör- aset. •A szakszerű nevelést az állatok szüle­tése napjától kell kezdeni, általában ugyaiüb a borjak helytelen, nevelésével okozzuk még ma is a legtöbb kárt, aka­dályozzuk állatállományunk megerősödé­sét. Vagy túl sok, vagy túl kevés tejet kapnak fiatal állataink. A révleányvári Szabadság termelőszövetkezetnél például túlzott takarékosságból a borjúval csak a tehén fél-tőgyét engedik kiszopni. Már pedig jól fejlett, értékes borját, tény ész- állatot csak úgy nevelhetünk, ha leg­alább is az első két hónapban megkapja o szükséges tejmennyiséget, úgy mint az edelényi Vörös Zászló, vagy a tiszadorog- mSs Kossuth termelőszövetkezet tebené- Bzetebtsv Amikor három-né^í hónapo­sak a borjak s megfelelő takarmányozás­sal pótolhatjuk — s kell is pótolnunk — a tejet, akkor takarékoskodhatunk. De a teljes elválasztást csak akkor alkal­mazzuk, ha üszőborjaink a 110—16Ü kilogrammot, bika borjaink a 180—200 kilogrammot elérték. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy a borjakból jól tejelő, esetleg tenyésztésre is alkalmas tehenet neveljünk. T gon fontos feltétele állattenyészté­•*- sütik sikerének a helyes takarmá­nyozás. Megyénk szántóterületének leg­nagyobb része mészben szegény talaj. Emiatt takarmányainkban is kevés az ásványi só. Az ilyen ásványi sóban sze­gény takarmányból hiába etetünk bár­mennyit is állatainkkal. Szervezetük nem kap elegendő meszet sem, ami erősítené a csontokat, az ízületeket. így nemcsak fiatal, de idősebb állataink is elgyengül­nek, angolkórosokká válnak- Ezért a mi vidékünkön feltétlenül szükséges a Pekk, A—D-vitamin adagolása, sertéseinknél a melegvízzel kevert lucernaliszt etetése. Nem kis mértékben éreztette hatását a vitaminhiány például a bereti Rákóczi és a fancsali Rákóczi termelőszövetkezetek állatállományánál. A vitaminhiány pót­lása mellett természetesen fontos a ta­karmány poaiitosan kimért, mindig a meg­szokott időbeni adagolása. Etetni lehető­özdi bányászok az országos A Nehézipari Minisztérium az illetékes szakszervezetékkel kö­zösen értékelte a kongresszusi zászlóért folyó versenyt. A nagy- iramú küzdelemben megyénk há­nyái közül egyedül az Ózdi Szén- bányászati Tröszt dolgozói ér­tek el kiemelkedő eredményt; a 3. helyet szerezték meg a kis trösztök közötti versenyben. Esedékes tervüket 102.1 száza­lékra teljesítették. Jó munká­jukkal különösen a fakaslyuki, királdi és somsályi bányaüzem dolgozói segítették elő az ered­ményt. A Borsodi Szénbányászati Tröszt bányászai jelenlegi tel­jesítésükkel egyáltalán nem esé­lyesek a versenyben. Eddigi havi előirányzatukat mindössze 91.8 százalékra teljesítették. A diós­győri és perecesi vállalatok ugyan túlszárnyalták havi ter­vüket, sokkal több azonban azoknak a bányavállalatoknak száma, amelyek lemaradtak az előírások mögött. Hogyan akar­ják a borsodi széntröszt bányá­szai jó hírnevüket megtartani, a kongresszus tiszteletére tett fel­ajánlásukat teljesíteni, ha napi tervelőirányzatuknak sem tesz­--- .. ___ - ----­az elsők között verseny ben nek eleget. Különösen meg kell javítani a munkát Ormosbányán, Kurityánban, Itudolftelepen, Mu- csonyban és Sajószentpéteren. Ha ezeknek a vállalatoknak a ve­zetői körültekintőbben szervez­nék meg a munkát, a dolgozók kihasználnák a munkaidő min­den percét, jelentősen előrelen­dítenék az egész tröszt tervtel- jesjtését. Borsodi tröszt dolgozói! Kö­vessétek az ózdiak szép példáját, lelkiismeretesebb, jobb munká­val hozzátok be a' lemaradást, teljesítsétek a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlást. Az elmúlt évben a háziasszonyok sokat bosszankodtak amiatt, hogy bár bőven termett gyümölcs, télire mégsem tudtak megfelelő mennyi­séget befőzni, mert kevés volt a lekváros, befőttes, paradicsomos üveg. A tavalyi tapasztalatokon okulva, a sajószentpéteri üveggyár dolgozói már jóelőre felkészültek az idei gyümölcsszezonra. Három korszerű automatagépet állítottak üzembe, melyek óránként háromezer darab „Nevelj új bdnvdsst“ A herbolyai bányaüzemnél Makkai Gyula elővájásí csapa­ta negyedéves tervét 125.9 szá­zalékra teljesítette. A brigádve­zető munkája mellett állandóan foglalkozik a csapatban levő új bányászokkal. Négy toborzott, új dolgozót nevel bányásszá. Az új dolgozók már beiratkoztak a vájártanfolyamra, s még ebben az évben vájárok lesznek. Kak- szi Károly DISZ-brigádja is terve túlteljesítése mellett példa­mutatóan bánik, foglalkozik a csapatban levő DISZ-fiatalokkal. egyliteres üveget gyártanak. Az új gépek üzembehelyezésével ebben az évben 2 millió 648 ezer befőttes, lekváros üveggel készítenek töb­bet, mint az elmúlt évben. A gyár dolgozói márciusban el- határozták, hogy ezt az előírást is túlteljesítik a pártkongresszus tisz­teletére és az év végéig terven fe­lül még 500 ezer befőttes üveget gyártanak. Ebből a mennyiségből szerdán reggelig már több mint 42 ezer darab üveget elkészítettek, Több mint 42 ezer darab betöltés üveg terven felül Nemrégiben megyénk több föid- művesszövetkezeti dolgozója megkapta a „Kiváló földműves- szövetkezeti dolgozó“ jelvényt. Köztük van Mackó György, a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályvezetője, Gál János, a pulno- ki járási szövetkezeti szövetség titkára, Radóczi Jolán, a hidas­németi f a 1 dna ű v e s s z ö vetkezet ügyvezető könyvelője. Molnár Gyula, a sárospataki járási szö­leg annyiszor etessünk ahányszor fejünk, s itatni annyiszor ahányszor etetünk. Szarvasmarha állományunk hamarosan kikerül a zöld legelőre, a napfényre. Tő­lünk, a mi munkánktól függ milyen legelőt talál a ez mennyire pótolja az abrakolást, takarmányozást. Ez szabja majd meg az elkövetkezendő hetekben, hogy milyen mértékben kell abrak ölni tejelő teheneinket. Ugyancsak a mi gon­dos, egész nyáron át végzett munkánk­tól függ, hogy milyen takarmányt bizto­sítunk állatainknak majd az elkövet­kezendő őszi, téli hónapokra» Ezt a gon­doskodást már most a tavasz első nap­jaiban meg kell kezdetiünk. T öbb bús, több zsír, több tej, minél több állati termék — mindez fon­tos feltétele jólétünk emelésének, egész dolgozó népünk élelemmel való jobb el­látásának, mezőgazdaságunk, iparunk fejlesztésének. E feltételek megteremtése a mi jobb munkánktól, termelőszövet­kezeteink, egyénileg dolgozó parasztjaink jobb, tervszerűbb munkájától „ függ. Példamutató dolgozó ZÁMOLYI JÓZSEF, az albertíe- lepi üzem sztahanovista Júrómeste- re, a kongresszusi versenyben ese­dékes tervét eddig 181.3 százalékban teljesítette. Kitüntetett földműveassöcetkeseti dolgozók vetkezeti szövetség előadója, G. Szabó Sándor, a sátoraljaújhelyi járási szövetkezeti szövetség számviteli előadója, Rácz Dániel, az ongai földművesszövetkezet, italboltjának vezetője, Buczhol- tér Henrik, a sárospataki KPDSZ járási bizottságának elnöke és Kundráth Gyula, a megyaszói kisáruház vezetője. Mindannyian ,jó munkájukkal érdeiftélték ki a megtisztelő kitüntetést. 01 mezőgazdasági gépek érkeztek a ricsei járásba Űj mezőgazdasági gépek érkeztek a ricsei földmüvesszövetikezetbe. Az átvétel után rövid idővel minden mezőgazdasági gép gazdát talált. Saaibó Ferenc 12 holdas dolgozó paraszt 4200 forint értékben vetőgépet vásárolt, ftadvánezk; István 10 holdas dolgozó pedig ekét és répavágót vett. Gerő Bernit nagyrozvágyi dolgozó, aki éppen Ricáéin járt abban az időben azonnal megvásárolt egy permetezőgépet. Rete­men István, Jesztrebi Károly, Deák József és még többen a járás területé­ről lókapákat vettek. A ricsei járás dolgozó parasztjai még nagyobb lendülettel végzik a mezőgaz­dasági munkákat s a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásuk túlteljesíté­sére törekednek. Tudják, hogy az ide-“ jében végzett munka több termést hoz • s ezáltal az életszínvonal emelkedését segítik elő. A ricsei bolt forgalma ezen a napon 25.600 forint volt SZÁNTAI MIHÁLY MÉSZÖV instruktor A RÉGI G YÖZELEM KÖ TELEZ ORMOSBÁNYÁN a vállalat igazgató­jának irodájában díszes keretben fény­kép örökíti meg azt a jelenetet, amint a vasútállomásról útnak indítják a négy­ezredik tonna terven felül termelt szenet. A kép alján ott a dátum: 1953 április 4. De más emlékük is van az ormost bányászoknak régebbi győzelmeikről. A pártbizottság helyiségében vörös selyemzászlót őriznek, amelyen arany- betűs felirat hirdeti: ,,A II. pártkon­gresszus emlékére, 1951 február 24. A vállalat legjobb kongresszusi üzemé­nek“. Ez idő szerint az ormosbányai vállalat csaknem 10.000 tonna szénnel tartozik a hazának. Mi történhetett közben a saép győzelmek után, hogy ennyi az adósság? Úgy gondoltuk, hogy ennek okát leg­pontosabban a vállalat vezetője tudja megmagyarázni. Felkerestük Nagy Al­bert elvtársat, aki éppen a tröszt vezetői­vel tárgyalt arról, hogyan lehetne meg­javítani a munkát Ormosbányán, mielőbb letörfeszteni a súlyos adósságot. Az igazgató elvtárs azonban nem volt haj­landó nyilatkozni, azt a furcsa kijelentést tette, hogy „elvitől“ nem nyilatkozik. Eny­hén szólva, nagyon helytelen álláspont ez, hiszen mi nem puszta kíváncsiságtól fűtve érdeklődtünk a lemaradás felől, hanem azzal a segítő szándékkal, amit a megyei pártbizottság lapja nyuitani tud az üzemeknek, a dolgozóknak a munka megjavítása érdekében. HANEM A DOLGOZÓKTÓL nem kellett sokáig kérdezősködni a lemaradás okáról. Elbeszélgettünk vájárokkal, front- mesterekkel, szállítási dolgozókkal s véle­ményük alapján összegeztük mi a helyzet Ormosbánván. — A bánva el van hanyagolva. Nincs rendszeres karbantartás. A műszakiak nem gondoskodtak ideiében a megfelelő munkahelyek feltárásáról. — Szinte min­denkitől ezt a véleményt hallottuk^ Igaz ugyan, hogy az ormosi bányászok multévi tervüket határidő előtt teljesítet­ték, de azt a sikert csak a szokásos év­végi Rajnával tudták elérni, — a karban­tartás, az újabb szénmezők feltárásának rovására. Most az év elején az ormosiak valamennyire pótolni akarták az elköve­tett mulasztásokat. Néhány hétig minden rendben ment, azután jelentkeztek a zavarok. — Nem volt elég ürescsiMe, baj. volt a szállítás­sal, egyre gyakoribbak lettek a karam­bolok. Egy-egy munkacsapat egy műsza­kon csak négy-öt ürescsillét kapott. Sok­sok ,munkaórakiesést jelenteit ez, ami annál nagyobb kánt okozott, mert pár­tunk ős kormányunk az életszínvonal gyorsabb emelése érdekében terven felül is kér szenet bányászainktól. Ennek egyik alapfeltétele a kollektív munkán, a műszakiak, a szenelők, a szállítók ösz- szefogásán alapszik. A III. AKNA dolgozói elmondták: ahelyett, hogy az ácsolatokat a fenntar­tókkal folyamatosan kicseréltetnék, sze­nekéinek a szállítóvágatokban, amit pedig a bányatörvény szigorúan tilt. mert gyengíti, rövidíti a vágatok élettartamát. Amikot aztán a nagy nyomás miatt a vágat járhatatlan, termelőket kell beosz­tani a fenntartáshoz. A széntermelés csatáia lent a bányá­ban, a frontokon dől el. A pártbizottság és minden kommunista egyik alapvető feladata, hogy állandó,, szívós harcot folytasson a munkafegyelem megszilárdí­tásáért. Ormo9bányán ezen a téren is hiányos­ságok tapasztalhatók. A „melegcsákány váltást" még mindig nem vezették be mindenütt. Számos dolgozó nem használja ki a 480 percet. Nincs jól megszervezve a faellátás sem, «miatt sokat járkálnak .az ácsoláshoz szükséges anyag után. A vidéki dolgozók, akik műszak után autó­busszal járnak haza, legtöbbször már fél­órával a müszatk befejezése előtt abba­hagyják a munkát, igyekeznek felszállni a buszra, mert másképp nem jut ülőhely nekik. Persze az ilyen szervezetlenség, a dolgozókról való elégtelen gondoskodás kapóra jön a megrögzött munkafegyelem- lazítókna.k. MÁSIK SÚLYOS hiányosság, bogy a frontbrigádok nem egymás kezére, hanem szinte egymás ellen dolgoznak. Mindenki csak a saját munkájával törődik, azzal nem, hogy a következő harmad rendben hagyott munkahelyen kezdhesse a terme­lést. Volt rá eset, hegy már a műszak közepén szerelni kellett volna, de tovább­haladtak a szereléssel. — Majd átszerel a következő harmad .. . — mondották. Ilyen tervszerűtlenség jellemzi jelenleg is a frantbrigádok munkáját Sürgősen fel kell számolni ezt a szervezetlenséget, mert például a II. akna tervelőirányzatának teljesítése éppen a frontfejtéstől várható. Az ormosbányai vállalat üzemeiben az a helytelen gyakorlat alakult ki, hogy a műszaki vezetés és a pártvezetés nem hangolja össze munkáját. Jellemző erre, ami április 9-én történt. A pártbizottság javaslatára a bányászok levelet írtak a miskolci drótgyár dolgozóihoz, s kérték, hogy „terven felüli teljesítésükből leg­alább 2000 m»ter kötelet küldjenek, mert különben leáll a bányában a termelés1’. A szállítókötelek legnagyobb része ugyanis már csaknem használhatatlan. Többek között ez is akadályozva a folya­matos csilleellátást és a kiszállítást. Amíg ez a levél készült, a vállalat vezetőit ér­tesítették a drótgyárból. A megrendelt kötél egy részét elkészítették, jöhet érte a kocsi. A drót gyári dolgozók felszólító levél nélkül is adtak kötelet. A párt­bizottság azonban nem tudott arról, hogy a kötél már útban van Ormosbány« felé, mert a vállalatvezetés nem tájékoztatta erről. A politikai munka általában sok­szor különválik a termeléstől, nem segíti eléggé a tervek teljesítését. Pedig, de sokszor elmondják a pártbizottság tagjai: „a terv törvény“, ,„•> tervet teliesítent kell“. Ez igaz és ezt is meg kell mon­dani a dolgozóknak. De ha csak ezt te­szik és nem összpontosítják a kommunis­ták erejét a legfontosabb tervfekdatok, műszaki intézkedések megoldására, akkor üres frázissá, hatástalanná válik a dol­gozók előtt, — az adósság egyre nő A 10-000 TONNA szénből, amivel Or­mosbánya adós maradt: 170.000 kilowatt áramot lehetne előállítani. Ennyi ener­giával 15 millió méter inganyagot lehetne megszőni, amiből 4 millió férfiing kerülne ki. vagy kétmillió női,, vagy hárommillió gyermekruha előállításához elegendő anyag. így kellene beszélni az ormosi bányá­szoknak és műszakiaknak a tervről, így kellesne beszélni arról, hogy mit jelent e terv nem teljesítése. Gondolkozzanak el ezeken a számokon az ormosi kommu­nisták. A pártbizottságnak is sürgősen változz tárnia kell eddig: munkáján.. Nincs szük4 ség különösebb átszervezgetésekre, hanem a meglévő erőkre, a már sok csatában helytállt aktivistákra támaszkodva len­düljenek harcba, hogy a kongresszusig behozzák a lemaradást. Ehhez szükséges, hogy mind a párt,, mind a műszaki s a szakszervezeti vezetők, az összes dolgozók, bányászok tudják, mit kell tenniök ennek érdekében. Az ormosi bányászok sok hősies csatá­ban helytálltak már. Most a III. párt­kongresszus tiszteletére indult verseny­ben csak úgy tudják letörleszteni az adósságot, ha szorosan összefognak a mű, szakiakkal és velük váll-váll mellett lmra colnak az előírás teljesítéséért. 4L. 3í «y § ij íi I !I|] f mji11 r i jBTW MA H A ti ■ V —8 1 ü fl m mmmm. M j& «I j££fe f & iPÜB Y 4W M 1 B H

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom