Észak-Magyarország, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

Csfltftrtfflk, 195* it prill* 1

ÉSZAKMAGYARORSZÁG

S

Hová veszeti el 17 — egyenkint 70 lakásos bérház?

Az önköltségcsökkentés néhány kérdése a Lenin Kohászati Müvekben

Magyar Gyula elvtávs egy pillana íig a füstfelhő alatt rohanó, fénylő vaspatakot nézi, aztán megkönnyebbülten felsóhajt:

— A nehezén mar túl vagyunk. Eleget tettünk ma is a becsületnek; 102 százalékra állunk — mondja s kezefejével megtörli verejtékes homlokát. Látszik rajta, hogy fáradt már. Igaz, nincs messze a műszak vége, most a megérdemelt pihenés következik. — Ahhoz előbb még haza is kell utazni — igazít helyre és ma gyarázólag hozzáfűzi: — Keresztesről járok be, s ha nem késik a vonat, éjjel egy órára vagyok otthon. Azután félóra gyaloglás a házunkig és csak utána kerülök az ágyba.

— Mennyit alszik?

— Elég keveset. Reggel 7 órakor már felébredek és délelőtt féltizenegy órakor indulok vissza az állomásra.

Legjobb volna itt benn, a városban lakni, de ... Nincs elég lakás. Milyen jó volna pedig, hiszen fia esztergályos tanuló, lánya a villa- mosipari technikumba jár. Ha a városban lakhatnának, mindig együtt lehetne az egész család. Igaz *— az üzem körül egyre épülnek a házak, de mikor kerül rájuk a sor, mikor olyan sok az igénylő.

— Tudja-e, Magyar elvtárs — fordulunk hozzá —, hogy a múlt évben 17, egyenkint 70 lakásos bérház, tehát 1190 lakás ára veszett el a Lenin Kohászati Művekben, s jórészt éppen a nagyolvasztó gyárrészlegben.

— Ugyan hogy tűnhetett volna el itt ennyi épület — vonja össze szemöldökét Magyar elvtárs.

— Úgy, hogy a múlt évben a nyersvas és az acél termelésénél itt, a diósgyőri gyárban 60 millió forinttal túllépték az önköltség előírását. Ezen az összegen kereken 17 bérházat lehetett volna építeni. Nem beszéltek erről a népnevelők? Pedig nemrégiben a városi pártértckezle- ■ten volt róla szó.

— Nem beszéllek, pedig érdekelne bennünket, hogyan függ össze az önköltség a mi életünk sorával, lakás- kérdcsünkkel.

•

A kohóknál és a martinkemencéknél ugyanígy sok dolgozó nem hallott még erről a 60 millió forintról. Pedig érdemes utánajárni, beszélni róla, mert igen elgondolkoztató tanulságokra mutat.

Mit mondanak erről a műszaki vezetők?

Az önköltség emelkedésének legnagyobb része az acélműben jelentkezett. Egy év óta — s ez idén még- inkább — sokkal kevesebb ócskavasat használnak fel az acélgyártásnál, mint régebben, mert nincs elegendő hulladékvas. Ennek hiányában növelték az adagoknál a nyers- vasbetétet. Az ócskavas sokkal olcsóbb, a nagyobb mennyiségű nyersvas felhasználása erősen emelte az acél előállításának költségét.

Felelősek vagyunk ezért mindany- nyian borsodi dolgozók, akiknek hazafias kötelessége és egyben legszorosabb egyéni érdeke, 4— hogy ösz- szegyüjtsünk minden kallódó hulladékvasat, fémet, s a martinacélművek rendelkezésére toocsássuk. A baj ott van, hogy masában a gyárban sem mutattak példát ebben. Rengeteg heverő ócskavas, vashulladék, acélforgács van; még az üzem területén. Az acélmű közvetlen szomszédságában, a vaskertben sem becsülik meg az ócskavasat. Hosszú ideig folyt itt az építkezés és a sárba, gödrökbe rengeteg hulladékvas került. Ezeket csak akkor kezdték összegyűjteni, amikor már nagyon },szorított“ az ócska vasellátás problémája.

Rajta kell lenni, hiogy ezt a hibát mielőbb megszüntessek, de — mint említettük — ez n emcsak a gyár dolgozóinak, hanem mindannyiunknak feladata. Min d az üzemben, mind az üzemen k ivük a városban, a falvakban, a háztartásokban, össze kell gyűjteni avas- ós fémhulladékot s biztosítani kell v.ele a martin acélművek ellátását.

— Ezenkívül is van még bőven tennivaló — hangoztatja Bán István elvtárs, az acélműi gyárrészleg vezetője. Belső okok i:s hozzájárultak az önköltség növekedéséhez. A tüzelőanyaggal kell mi ndenekelött jobban takarékoskodni, jt ivítani kell tüzelés- technikánkat, gór 'dosabban kell ápolni kemencéinket és a kokillákat. Sokkal jobban kel' gazdálkodnunk a hozaganyagokk; főleg a drága külföldi frissítőér kel. De a legfontosabb teendő a cönológiai fegyelem megszilárdítása. Azt mondhatnám, hogy ezen múlik minden. Van már ezen a téren javi Más az üzemben. A jnult év utolsó jegyedében jelentősen csökkent a sí ’lejt, öt hónapja már lényegesen a megengedett se- iejtszázalék alatt -termelünk. Javult

a programszerüség is, 87 százalékról 93 százalékra. A továbbiakban ezeket az eredményeket kell növelnünk.

•

Szépek, értékesek az eredmények, de még szebbek is lehettek volna, ha az acélmű műszaki vezetői jobban kihasználják a rendelkezésre álló lehetőségeket.

Hatalmas erőforrást jelent az önköltségcsökkentésért folyó harcban is a munkások kezdeményezéseinek felkarolása. A termelési értekezleteken igen sok értékes javaslat hangzik el, ezeket azonban nem használják fel kellőképpen. Feljegyzik ugyan a javaslatokat — egyrészüket meg is valósítják, de nagyon sok értékes kezdeményezés elsikkad. Szilágyi elvtárs például március elsején az acélmű „B“ műszak termelési értekezletén szóvátette, hogy túlságosan sok tűzállótéglát fogyasztanak, rengeteg olyan anyagot eldobnak, amelyet még fel lehetne használni. Ö hívta fel a figyelmet arra is, hogy egyesek nem szeretik a kemencéjüket úgy, ahogyan kellene, nem kímélik, nem ápolják. Elhangzik sok más hasonló bíráló észrevétel, javaslat, de Róka elvtárs, a martingépészet termelési értekezletén nem ok nélkül beszélt arról, hogy a dolgozóknak elmegy a kedvük a felszólalástól, a kezdeményezéstől, ha azt tapasztalják, hogy a műszaki vezetők nem veszik eléggé figyelembe javaslataikat.

Igen erősen fékezte a dolgozók kezdeményezését az is, hogy nem ismerték eléggé az önköltséggel kapcsolatos problémákat, ezek összefüg- ;ését mindennapi életükkel.

Jobban harcoltak volna a nyersvas előállítási árának csökkentéséért a nagyolvasztómű dolgozói is, ha a kohóbrigádok világosan látták volna ezeket az összefüggéseket. A nyersvas önköltségét főleg az növelte, hogy a kohógáznak csak 55

[százalékát tudták felhasználni. Már [javult ez a helyzet, a berendezések jobb kihasználásával az Elex gáztisztító beállításával februárban már 80 százalékra emelték a kohógáz fel- használását. A tervek szerint rövidesen 90 százalékra növelik.

Szép eredményeket értek el a diósgyőri kohászok a koksz megtakarításában is. Ez év első hónapjától kezdve 1725 tonna drága külföldi kokszot takarítottak meg, amivel jelentősen csökkentették az önköltséget. Sokkal nagyobb erőfeszítésre van azonban szükség, mert. még mindig igen nagy különbség mutatkozik a nyersvas előállítási ára és eladási ára között.

A nagyolvasztómű gyárrészleg vezetőjével, Gácsi Miklós elvtárssal is beszéltünk a takarékosság növelésének feladatairól.

— Ennek érdekében mindenekelőtt tovább kell fokoznunk a koksz megtakarítását — mondja. — További lehetőség az önköltség csökkentésére a hazai ércek nagyobb- arányű felhasználása.

Kétségtelen azonban, hogy — ezek mellett — a nagyolvasztóműnél is a dolgozók alkotó kezdeményezése, bírálataik meghallgatása, jó javaslataik megvalósítása jelenti a legszilárdabb alapot az önköltség csökkentéséhez. A nagyolvasztómű legutóbbi termelési értekezletén is számos felajánlás és több javaslat hangzott el, ezeknek megvalósítása hozzájárul az önköltség csökkentéséhez is. Vegyék figyelembe a nagyolvasztómű műszaki vezetői ezeket a javaslatokat, használják fel a több évtizedes gyakorlattal rendelkező idős szakmunkások értékes tanácsait. Ismertessék meg velük a problémákat, vonják be őket sokkal jobban az önköltség- csökkentésért folyó harcba, s az eredmény egész biztosan nem marad el: — megmentjük az elvesző milliókat, megakadályozzuk, hogy egész bérházsorok tűnjenek el Diósgyőrött.

ZSITVAI IMRE

Jól dolgoznak a népjóiét emeléséért

% -V

KEMÉNY MÁRIA a szerencsi csokoládégyárban a Nemzetközi Nőn.ap alkalmával sztabánovista jelvényt kapott. A pártkongresszus tiszteletére tett vállalását eddig 160 százalékra teljesítette.

CSELLŐ JÁNOS kovács, sztaliáno- vista brigádvezető a Borsodvidéki Gépgyárban minőségi munkát végez, március 20-án már június 25-i tervén dolgozott. Átlagteljesítménye 245 százalék.

Gondos József üzletvezető és munkatársai — Tóth Imre, Turnéi Béláné, Keóí József — bőséges választékkal várják a vásárlókat a miskolci Élelmiszerki»-* kereskedelmi Vállalat 69 sz. árudájában, udvarias, gyors kiszolgálással köny* nyítik meg a dolgozók bevásárlását. (Erdfldi János felvétele.)

Népnevelő a kongresszusi versenyben

Szűcs János elvtárs népnevelő már 54. évét tapossa. Sokat látott, tapasztalt .— kijárta az élet iskoláját.

Élete, gyermekkora éppen olyan szomorú, nyomorúságos volt, mint a többi dolgozóké. Gyakran elmondja az üzemben, beszélgetés közben társainak: — Az elemi iskola négy osztályát tudtam csak elvégezni, pedig nagyon szerettem volna továbbtanulni. Erről azonban szó sem lehetett. Apám uradalmi cseléd volt, keresete arra sem volt elég, hogy a mindennapi betevő falatot biztosítsa nyolctagú családjának. így hát a sors engem is már 11 éves koromban munkába szólított.

Gonddal, szenvedéssel teli múltjában vannak különösen sötét emlékek.

*— Sohasem felejtem el az 1930- as esztendőt. Az emberek százai, ezrei nyüzsögtek Nagyvárad üzemeinek, gyárainak kapui előtt. £n is közöttük voltam. Munkára vártunk, szerettünk volna , dolgozni, de a gyárosok nemhogy munkát adtak volna, napról-napra bocsátották el a dolgozókat. Egyre többen lettünk munkanélküliek. Ha néha munkához jutottunk, filléreket kerestünk. Helyzetünkön sztrájkkal próbáltunk segíteni. A népnyúzók erre csendőrsort űzzél válaszoltak. Többen meg is haltak közülünk. Nem volt egy nyugodt percünk. A csend, őrök nem egyszer

éjszakának idején

zörgették mog az ablakomat.

Elhurcoltak, megvertek, megkínoztak. —• ,,Még munkát mersz kérni, te piszkos kommunista!“ <— ordították, e még nagyobbakat húztak rám, pedig akkor azt sem tudtam, hogy mit jelent, hogy kommunista. Tűrtem, hiszen nem állhattam ellent. A családomra, gyermekeimre gondoltam.

1945-ben végre letűnt a régi rend, kizsákmányoló, harácsoló, fosztogató uraival együtt. A munkanélküliségnek nyoma sem maradt. Uj élet kezdődött a Kommunista Párt vezetésével, irányításával. A gyárak, üzemek szinte gomba módjára nőttek ki a földből, a szorgos kezek

munkája nyomán. Egyre gazdagabb lett országunk, dolgozó népünk.

Fejlődésünk azóta sem állt meg, sőt egyre gyorsabb ütemben halad. Életszínvonalunk főleg az utóbbi időben nagymértékben javult. Pártunk és kormányunk szeretettel gondoskodik a dolgozókról, különösen a kormányprogram megjelenése óta. Ma tiszta szobában, fehér ágyban pihenjük ki a munka fáradalmait; a múltban 12—14 órás kemény munka után csak fapriccs jutott, az egészségtelen, piszkos barakkban. És jóleső tudat az is, hogy ma egyszerű munkások vezetik az országot, irányítják dolgozó népünket. Olyan vezetők, akik szívesen fogadják, ha a dolgozók problémáikkal, javaslataikkal hozzájuk fordulnak. A múltban be sem lehetett jutni a vezetőkhöz, s ha valahogy mégis eléjük került az ember, földig kellett hajbókolni előttük, pedig gyalázatos módon bántak velünk, „intézték“ kérésünket.

így emlékezik a múltra Szűcs elvtárs, a hejőcsabai cementgyár példamutató népnevelője, és így beszél mai megváltozott, egyre szépülő életünkről.

Különösen most tartja fontosnak ezt az emlékezést, amikor közeledik április 4, felszabadulásunk 9. évfordulója és kongresszusra készül a párt, vele együtt a magyar dolgozó nép is.

Szűcs elvtárs népnevelő munkája során

ismerteti a kongresszus jelentőségét.

Elmondja, hogy a kongresszus új szakaszt nyit meg a szocializmus további építésében. Megmagyarázza dolgozótársainak azt is: mi az ő közvetlen feladatuk ebben a szakaszban.

— Ahhoz, hogy a kormányprogram sikeresen megvalósuljon —• mondja — igen sokat kell tenni nekünk, cementgyári dolgozóknak is. Több és jobb cementet kell adnunk a lakásépítkezésékhez.

Valóban fokozni kell az üzemben a munkát, mert a hejőcsabai ce men Igyál’ dolgozói ebben az évben nem tettek eleget a tervnek, nem teljesítették, amit dolgozó népünk várt tőlük. Igen nagy a lemaradásuk. Januárban mindössze 11, februárban pedig 31.1 százalékra teljesítették tervüket. Igaz, hogy a hideg tél erősen befolyásolta termelésüket. Az is való, hogy ezalatt a két hónap alatt nagyjavítást végeztek, de emellett akadályozta a tervteljesítést a munkafegyelem lazasága is. Többen sorozatosan igazolatlanul kimaradtak a munkából.

A jó népnevelő dolgozó társainak élő lelkiismerete. Megmagyarázza, hogyha nem harcolunk a kongresszus tiszteletére tett vállalásokért, akkor az ígéretből nem lesz több acél, műtrágya, cement, lakóház, ruha, zsír és cukor. így magyarázza ezt Szűcs elvtárs is. Műszakjában az egyik dolgozó többször kimaradozott. Szűcs elvtárs elbeszélgetett vele.

— Mondd csak, elvtárs, miért vonod meg magadtól azt a kedvezményt, amit pártunk és kormányunk biztosít neked?

i— Miféle kedvezményt? — kérdezte a fegyelembontó.

— Elmondom neked, figyelj ide: ha egyszer kimaradsz a munkából, aznap nem keresel, ez legalább 30 forint kárt jelent. A mulasztásod miatt a fizetett szabadságból levonnak 1 napot, ez ugyancsak 30 forint. Ha csak egyszer hiányzol, egész hónapban megvonják tőled a fizetett ebédidőt, ami ismét 26 forinttal csökkenti a keresetedet. Nem részesülhetsz semmiféle kedvezményben, nem lehetsz sztahanovista, nem mehetsz üdülni, nem kaphatsz szakmai jutalmat és így tovább. Tehát fegyelmezetlenségeddel

nemcsak az államot károsítod meg, hanem magadat is.

Egynapi igazolatlan mulasztással tehát kb. 86 forinttól és egy sor kedvezménytől fosztod meg magadat.

A beszélgetésnek az lett az eredménye, hogy a fegyelembontó azóta egyszer sem hiányzott, s igyekszik becsülettel teljesíteni a rábízott feladatot.

A népnevelők segítenek megoldani a legfontosabb termelési problémákat. Ilyen a hejőcsabai cementgyár alapanyag bányájában a munkaerőhiány. A fizikai és a szellemi (irodai) dolgozók vállalták, hogy szabadnapjukon felváltva fognak dolgozni, nehogy visszaessék a termelés. Az egyik dolgozó vonakodott ettől, nem érezte át a kérdés megoldásának fontosságát, nem akart elmenni szabadnapján a bányába. Szűcs elvtárs elbeszélgetett vele.

— A munkád után — mondotta — jár neked a szabadnap. De most nem erről van szó. Segíteni kell az üzemen, hiszen nem állhatunk meg. Az ország, dolgozó népünk igen sok cementet vár tőlünk a lakásépítkezésekhez. Ez is a kormányprogram megvalósulását jelenti, ami neked is érdeked, mert közvetlenül és közvetve a javadat szolgálja.

A dolgozó megértette és vállalta, hogy ő is segít a probléma megoldásában.

A jó népnevelőt szeretik a gyár^ ban, az üzemben. Nemcsak ő keresi meg a dolgozókat, hanem azok is bátran fordulnak hozzá kérdésekkel. Többen elmennek Szűcs elvtárshoz is és elpanaszolják neki sérelmeiket. Választ, tanácsot kérnek egyes kérdésekben, személyes ügyeik elintézésében. Szűcs elvtárs igyekszik mindegyiküknek segíteni s nemcsak ígér, hanem cselekszik is. Az üzem valamennyi dolgozója, a pártszervezet titkára is

szereti, becsüli Szűcs elvtársat, a harcos jó kommunistát.

A cementgyárban azonban nemcsak Szűcs clvtársról lehet azt mondani, hogy jó népnevelő. Hozzá hasonlóak még sokan vannak jó népnevelők. Valamennyiük és a műszaki vezetők jó munkáját bizonyítja, hogy márciusi tervelöirány. zatuknak eddig 108.2 százalékban tettek eleget.

Bízunk abban, hogy az ötéves tervben épült új alkotás, a hejőcsabai cementmű behozza a lemarad dását és teljesíti azt, amit dolgozd népünk elvár tőle.

TÖRÖK ALFRBa