Észak-Magyarország, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-04 / 80. szám

ÉSZAKMAGYAR0RS7AG r Forró szeretettel és hálával köszöntjük a felszabadító Szovjetuniót 's.. J AZ MDP BOR SOD-ABAUJ-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. «vio va 80. szám «n 30 íhí~ Miskolc, 1954 április 4, vasárnap A kilencedik évforduló TZ ilencedik évfordulóját ünnepel, jük hazánk felszabadításának, népünk újjászületésének. Kilenc esz­tendővel ezelőtt a dicső Szovjet Had­sereg végetvetett a német fasiszták és nyilas csatlósaik gyilkos uralmá­nak, szabaddá tette a magyar népet és megnyitotta előtte a haladás és a boldog élet útját. Alkotó munkában eltöltött kilenc esztendő ragyogó eredményei dicsé­rik a nép tehetségét, szorgalmát és a nép április 4-én már kilencedik esztendeje köszönti nagyszerű mun­kájának ihletőjét: a szabadságot. Az évszázadokig tártó szenvedés után a magyar nép a Szovjetuniótól kapta a szabadságát, nemzeti függetlenségét, amelyért történelműnk során annyi­szor sikertelenül hullatta vérét. Ezért április 4 a legnagyobb nemzeti ün­nepünk, évezredes történelmünk legjelentősebb fordulópontja. Ezen a napon dolgozó népünk millióinak, minden hazáját szerető magyar em­bernek forró szeretete és legmélyebb hálája száll felszabadítónk, a hatal­mas Szovjetunió, a népünk felsza­badításáért oly sok véráldozatot ho­zó hős szovjet nép felé. A magyar dolgozók azóta nagy­szerű tettekkel bizonyították be: mél­tóak a nagy barátságra. Élni tud­tunk a felszabadulás adta lehetőség­gel, kezünkbe vettük sorsunk irányí­tását. Nem riadtunk vissza a romok­tól és a tengernyi nehézségtől. Meg­kezdtük az új honfoglalást a felsza­badult hazában. J)olgozó népünk azért tudott él­ni a Szovjetunió adta szabad­sággal, mert kibontakozott történel­met formáló alkotó ereje, mert a Szovjetúnió azóta is mindenben se­gítette hazánkat, mert az országépitő munkát. Lenin és Sztálin nagy párt­jának, a Szovjetúnió Kommunista Pártjának tapasztalatain nevelkedett Magyar Kommunista Párt vezette. Egy-két évtizeddel ezelőtt hazánk felmaradott mezőgazdasági ország, a t,hárommillió koldús“. országa volt, amelyben az idegen imperialisták tő­kés érdekéi és a feudális viszonyok szűk határt szabtak az ipar fejlődé­sének, a modern tudomány és tech­nika érvényesülésének. A felszaba­dulás után egyedül megyénkben több mint 47 ezer család 330 ezer katasztrális hold földet kapott. Az egykori grófi és egyházi földeken ma virágzó életet teremtenek a múlt cselédei, a kis- és középparasztok és a termelőszövetkezetek tagjai. El­maradott agrár-ipari országból most különösen nagy fejlődésnek induló mezőgazdasággal rendelkező fejlett ipari országgá lettünk. Ipari termelésünk a felszabadulás előttinek három és félszeresére emel­kedett, ehhez az 1945 előtti iparfej­lesztés üteme szerint majdnem fél évszázadra lett volna szükség. Hét- mérföldes léptekkel halad előre nem­zetünk. Az eredmények beszédesen bizonyítják: nincs nagyobb erő, mint a felszabadult nép alkotó hazafisága. Népünk felszabadulása feletti örö­mét tükrözik az április 4 tisztele­tére indult munkaversenyben elért kiemelkedő sikerek. Bizakodással né­zünk még boldogabb jövőnk elé. Pártunk III. kongresszusát, amely­től további fejlődésünkre várnak út­mutatásokat dolgozóink, soha nem látott eredményekkel köszöntötték már a verseny eddig eltelt időszaká­ban is. tTogyne örülnének dolgozóink az évezredes rabság lerázásának, amikor nem egészen egy évtized alatt elfoglalhatták végre méltó he­lyüket e hazában. Egyedül a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemen ma négyszer annyi a munkás- és paraszt- származású hallgatók száma, mint a felszabadulás előtt Magyarország összes egyetemein. Megyénkben a felszabadulás előtt több mint 90 ezer munkanélküli volt. Ma több mint 200 ezer ember dolgozik, — ismeretlen fogalom a munkanélküliség. Hosszú, küzdelmes utat tettünk meg a kilenc év — egy nép életé­ben igen rövid idő alatt. Jó munkát végeztünk. A büszke kohóóriás Diós­győrben, a bányászaink munkáját segítő gépek, az új lakások ezrei, épülő új városunk: Kazincbarcika, virágzó termelőszövetkezeteink és gépállomásaink mind megannyi jel­zői előrehaladásunknak, a szocialista haza építésének útján. A felszabadulás mégis az ifjúság­nak adott a legtöbbet. Nyugodt jés de­rűs fiatalságot. Ragyogó jövőt.y Tanu­lási lehetőséget. A kommunizmus reális távlatát. Nincs olyan magyar fiatal, nincs olyan magyar dolgozó, —■ munkás, paraszt, tudós, író vagy tanár — akiben eredményeink lát­tán ne törne magasra a jogos tnem­zeti büszkeség érzése és a médhetet- len hála a Szovjetúnió iránt. És ez a büszkeség új, még nagyobb alkotá­sokra serkenti dolgozóinkat. Népünk az elnyomás és rabság hosszú févszá- zadai után nagyra értékeli szabad ságát. Tudja, hogy csak addig lehet boldog élete, amíg szabad,/és füg­getlen az országunk. A magyar nép­nek nagyszerű, harcos nemzeti ha­gyományai vannak. Dózsa; Rákóczi, Kossuth és Táncsics népe'a múltban is szüntelenül harcolt és-ma is kész harcolni a szabadságért, a haza füg­getlenségéért. A mi harcunk ma elsősorban a munka frontján folyik. A ter­vek megvalósításával magunknak építünk minden eddiginél szebb és boldogabb hazát. Ebben az építő­munkában résztvermi, legjobb tudás, sál harcolni ma kötelessége vala­mennyi becsületes hazafinak. Nem elég azonban csak a termelés meny- nyiségi növekedéséért küzdeni. A szocializmus építésének új szakaszé, ban fő feladatunk az életszínvonal gyorsabb ütemű emelkedésének biz­tosítása. Ez a tény — ma jobban, mint bármikor — előtérbe helyezi a termékek minőségének állandó javí­tását. Urak országából a dolgozó nép ha­zája lett Magyarország. A dolgozó a gazda szemével és felelősségével néz körül a gyárakban és a földe­ken. Régen a gyáros vigyázott min den darabka hulladékra, minden fil­lérre, mellyel profitját növelhette. Ma nekünk kell ügyelnünk a ■ gazdasá­gosságra, az önköltség alakulására, a technológiai fegyelem megtartására, mert ezzel egész népünk — benne a mi családunk — jólétét növeljük. A kongresszusi versenyben me­gyénk munkásai és műszaki vezetői eddig is bebizonyították: érzik azt a fe­lelősséget, ami rájuk — mint az or­szág legnagyobb ipari megyéjének dolgozóira — hárul. Eddig a verseny valamennyi országos értékelésénél a legelsők között szerepelt Borsod me­gye valamelyik üzeme, gyára. A ver­seny további szakaszaiban is arra kell törekedni, hogy valamennyien érezzük: az ország felemelkedéséért a borsodi dolgozók többet tehetnek, mint bármely más megye dolgozói. Nemcsak azért, mert a legnagyobb ipari bázissal rendelkezünk, de az­ért is, mert Borsod az ország máso­dik legnagyobb mezőgazdasági terü­lete. rjolgozó parasztságunk — az el- U múlt években szinte mindig tapasztalt lemaradással szemben — most a kongresszusi versenyben az országban elsőként fejezte be a ta­vaszi kalászosok vetését. A legtöbb járásban jól folyik s kapásnövények vetése. Legnagyobb nemzeti ünnepünkön, a felszabadulás évfordulóján vissza­tekintünk a megtett hatalmas útra és a sikerekből újult erőt merítünk a további munkához. Május I és a pártkongresszus ünnepére dolgozóink még lendületesebb verseny kimagas­ló sikereivel készülnek. Ipari dolgo­zóink a második negyedévi, a félévi terv pontos teljesítésével el akarják érni, hogy üzemük élüzem legyen, elnyerje a Munka Vörös Zászló ér­demrend kitüntetést. Dolgozó pa­rasztságunk legjobbjai a begyűjtés és az adófizetés eredményeinek nö­velésével is öregbíteni kivánják Borsod országos jó hírnevét. Tudják: miénk az ország, magunk­nak építjük! Népünk a Szovjetuniótól kapta meg, amiért legjobb fiai évszázadokon át életüket adták:a szabadságot Díszünnepség felszabadulásunk 9. évfordulója alkalmából az Operaházban Hegedűs András, a minisztertanács eÍ9Ő elnökhelyettese, Apró Antal, a miniszter- tanács elnökhelyettese, Acs Lajos, Hidas István, Zsofinvecz Mihály, Földvári Ru­dolf, Kristóf István, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Bata István altábor­nagy, honvédelmi miniszter, Szalui Béla, az Országos Tervhivatal elnöke, .az MDP Politikai Bizottságának póttagjai, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, valamint a magyar politikai, tudományos és művészeti élet több, más kiváló képviselője. Legnagyobb nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulása 9. évfordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége s a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa szombaton este dísz- ünnepséget rendezett az Opera házban. A díszünnepség elnökségében foglaltak helyet Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gero Ernő, a minisztertanács első’ elnökhelyettese, Résztvettek az ünnepségen a budai pesti diplomáciai képviseletek vezetői: élükön J. D. Kiszeljov, a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsége rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A magyar és a szovjet Hirimuaz el­hangzása után Dobi István, a Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke nyi­totta meg az ünnepséget, majd Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának tagja, a miniszter- tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédét. ' r: Apró Antal elriárs ünnepi besxéde — A Nagy Honvédő Háborúban a I háborús időkre, a németek és nyila- dicső Szovjet Hadsereg katonái a | sok által kirabolt országra, a feldúlt megvert német fasiszta hadsereget j városokra, falvakra, a kifosztott üze­üldözve, 1944 őszén hazánk földjére léptek, hogy Magyarországot, p ma­gyar népet felszabadítsák a német fasiszták uralma alól. A hosszú hó­napokig tartó hősies felszabadító harc eredményeképen 1945 április negyedikén a Szovjet Hadsereg hős katonái végleg kiűzték hazánk terü­letéről évszázados ellenségünket, a német elnyomókat. — A felszabadulás történelmi for­dulatot jelentett a magyar nép éle­tében. A magyar állam megalapítása óta nem volt ilyen nagy esemény nemzetünk történelmében. A dicső Szovjet Hadsereg győzelme nyomán népünk a Szovjetuniótól kapta meg azt, amiért szabadságharcainkban a magyar nép legjobb fiai évszáza­dokon át életüket adták: a szabad­ságot! — Még folytak a harcok Buda­pestért, amikor 1944 december 21-én pebrecenben összeült az ideiglenes nemzetgyűlés és megalakult az ideig­lenes nemzeti kormány, amelyben vezető, kezdeményező erő kezdettői a Kommunista Párt volt. A kormány első nyilatkozatában megállapította, hogy Mohács óta nem zuhant ilyen mélyre az ország. A kormány leg­fontosabb feladatának tartotta a fegyverszünet megkötését, az ország gazdasági talpraállítását, a paraszt­ság évszázados álmának, a földre­formnak sürgős végrehajtását és az új magyar nemzeti haderő megte­remtését. mekre, az üres raktárakra, az éhező gyermekekre, arra a bizonytalanság­ra, amely eltöltötte az embereket a jövőért, a családért, a legszüksége­sebb munka- és kenyérgondok miatt. A Szovjetúnió kormánya segítette az elesett, elszigetelt magyar népet, s talpraállította. A felszabadító szov­jet csapatok osztottak először élelmet az éhező lakosságnak! Budapesten a gyermekek és felnőttek ezreit a szov­jet katonák mentették meg az éhha­láltól. A szovjet hadsereg adott ga­bonát, húst a lakosságnak, üzem­anyagot a gépek elindításához, vető­magot az első tavaszi mezőgazdasági munkákhoz a felszabadult földeken. A felszabadító Szovjetúnió népeitől kaptuk a legtöbb segítséget az új élet elindításához, a független, de­mokratikus Magyarország megte­remtéséhez és az ország újjáépítésé­hez is. így lett április 4-e nemcsak felszabadulásunk, hanem egyben nemzeti újjászületésünk napja is, a magyar nép legnagyobb nemzeti ün­nepe, a megbonthatatlan szovjet­magyar barátság ünnepe. — Dicsőség azoknak a szovjet hő­söknek, akik a magyar népért, a mi szabadságunkért, hazánk felszabadí­tásáért vérüket ontották! Dicsőség a nagy Szovjetúniónak, a nemzetközi proletáriátus nagy re­ménységének, amely születése pilla­natától a nagy Lenin tanítását kö­vetve, lelkiismeretesen teljesíti tör­ténelmi küldetését, védi, oltalmazza a kis népek szabadságát, független­*— Ki ne emlékezne az 1944—45-ös ségét, a békét! A munkás-paraszt szövetség szilárd alapja további fejlődésünknek A magyar nép kilenc esztendővel ezelőtt fogott hozzá a haza újjáépí­téséhez. Joggal nevezzük tehát a megindult országépítő munkát az új honfoglalás kezdetének. Nekünk, a ma élő magyar nemzedéknek jutott az a feladat, hogy a hős szovjet nép­től kapott szabadság birtokában fel­számoljuk hazánkban a kapitalisták, a parasztnyuzó földesurak hatalmát, a horthysta ellenforradalmi bandát, az úgynevezett „történelmi osztályt“, amely a magyar nép történelmében annyi szenvedésének, megaláztatásá­nak, a két világháborúban való részvételünknek, a német fasizmus megszégyenítő kiszolgálásának, a féktelen népelnyomásnak volt az élőidézője. — A Függetlenségi Frontba tömö­rült hazafias erőknek, elsősorban ne­künk, magyar kommunistáknak, a magyar munkásosztálynak jutott az a megtisztelő feladat, hogy kivezes­sük az országot elesettségéből és a régi Magyarországból, amelyet úgy emlegettek, mint Európa egyik leg- reaikciósabb országát, ahol nagy volt a jogfosztottság, állandó a munkanél­küliség és a tömegnyomor, ahol fék­telenül basáskodhattak a népnyúzó földesurak és a kulákok, a kenyér, re, földre, szabadságra éhező pa- rasztmilliók felett. A „három mil­lió koldús országát“ kellett az el­múlt esztendők alatt talpra állíta­nunk, virágzóvá tennünk. Mi ezt a feladatot büszkén vállaltuk és a nemzet haladó erőinek támogatásá­val sikerrel teljesítettük. A magyar nép történelmében 1945 április negyedikével • végleg bezárult szolgaság korszaka és elindultunk az új úton, a népi demokrácia útján. A Magyar Kommunista Párt már 1937-től azt hirdette és azért harcolt, hogy egy táborba tömörítse a haza­fias erőket, az ország nemzeti füg­getlenségének biztosításáért, a de­mokratikus Magyarország megterem­téséért. Még az ország egyes részeiben folytak a felszabadító harcok, ami kor a Magyar Kommunista Párt munkásosztály legjobb erőit küldte a falura, hogy segítségére legyenek a szegényparasztságnak, a földnélküh falusi dolgozóknak a nagybirtokok felosztásában, hogy a magyar pa­rasztság minél előbb jogos tulajdo­nába vegye ezeréves jussát: a földet, A párt jól tudta és az 1919-beit elkövetett hibákból megtanultad hogy a dolgozó nép hatalma a fal­vakban és a városokban megerősöd­jön, hogy a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetsége, egész államiságunk alapja szilárd legyen, annak elengedhetetlen feltétele, hogy megdöntsük a feudális nagybirtok- rendszert, amely Horthy-Magyaror- szágon háromszáz nagybirtokos csa­lád kezében tartott több mint há­rom millió hatszázezer hold földet. A földosztásban, népi demokrá­ciánk megerősítésében, a földreform megvédéséért folyó harcban a falun elévülhetetlen érdemeket szerzett pártunk, munkásosztályunk, mert bátran és következetesen védte a nép érdekeit. A földért, a hatalom­ért folyó harcban erősödött meg a két nagy dolgozó osztály: a munkás- osztály és a dolgozó parasztság szö­vetsége. Erre a szövetségre támasz­kodva vertük vissza népi demokrá­ciánk ellenségeinek minden támadá­sát. Ez a szövetség szilárd alapja lett egész további fejlődésünknek. Ma már dolgozó népünk jóleső ér­zéssel, büszkén, örömmel állapíthat­ja meg, hogy a régi földesúri birto­kokon, a gazdagon termő magyar földeken egyénileg, vagy termelőszö­vetkezetekben .dolgozó parasztok százezrei gazdálkodnak mind ered­ményesebben. Eltűnt a magyar fal­vakból a földesúr, a szolgabiró, a csendőr, a bankuzsora, most a ma­gyar falvakban is minden hatalom a dolgozó népé, a helyi tanácsokon keresztül maguk *» dolgozók vesz­nek részt az államhatalom gyakor­lásában, vezetik, irányítják a falt* a" munkáját, életét, A Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű segítségnyújtása kivívott jogait, elért eredményeit, ha­zánk függetlenségét, a nép szabad­ságát juttatja kifejezésre. Az ország újjáépítése, a három­éves terv eredményeire támaszkod­va, eredményesen halad tovább. El­kezdtük első ötéves tervünket, ame­lyet ebben az évben befejezünk., Az első ötéves terv időszaká­ban a magyar iparban, hála mun­kásosztályunk hősies erőfeszítései­nek, rövid évek alatt nemcsak a helyreállítás munkáját végeztük el, hanem iparunkat lényegesen kibőví­tettük, korszerűsítettük, továbbfej­lesztettük. A magyar szocialista ipar ma már három és félszeresét termeli a hábo­rúelőtti iparnak* lényegesen kiszéle­sedett nehéziparunk, gépgyártásunk. Azelőtt nálunk soha nem gyártott gépek, használati cikkek egész sorát állítja elő a megnövekedett magyar ipar. E sikereinkhez jelentősen hozzájá­rult a baráti országok, de különösen a Szovjetúnió állandó, önzetlen se­gítsége. A lerombolt üzemeket, bá­nyákat, új üzemek megépítését, a régi üzemek felszerelésének, kapaci­tásának bővítését nem is tudtuk vol­na ilyen rövid idő alatt, a kiváló szovjet szakemberek baráti segítsé­ge, a szovjet tudomány és iparszer­vezés széleskörű alkalmazása nélkül megvalósítani. Ez alkalommal is hálánkat és köszönetünket fejezzük ki a szovjet népnek és a szovjet kor­mánynak azért a sokoldalú és ön­(Folytalás a 2. oldalon.) A párt vezette és szervezte a har­cot a városokban is a szétesett gaz­daság helyreállításáért, a három­éves újjáépítési tervért, az infláció leküzdéséért, a bányák, a nagyüze­mek, a bankok, a nagykereskedelem államosításáért. A munkásosztály többsége eme széleskörű reformok megvalósításában szilárdan állt a párt mellett, mert jól tudta, hogy a tőké­seknek a kiszorítása a hatalomból azt jelenti, hogy megszüntetjük a kizsákmányolást és a dolgozó nép kerül hatalomra. Pártunk nagy történelmi érdeme, hogy egy táborba tömörítette a de­mokratikus erőket és sikerrel ve­zette a dolgozó nép harcait a hatalomért, a földért, a kizsákmá­nyolás megdöntéséért, a munkásosz­tály egységének helyreállításáért. A párt érdeme, hogy ma Magyarorszá­gon a parasztsággal szövetséges munkásosztály van hatalmon és eb­ben a szövetségben a munkásosztály elismert vezető erő, mert sikerrel ol­dotta meg történelmi hivatását, bebi­zonyította képességét a népi demo­kratikus hatalom vezetésében. A munkásosztály, a dolgozó nép történelmi győzelmét juttatja kifeje­zésre a Magyar Népköztársaság al­kotmánya, amikor kimondja, hogy: „A Magyar Népköztársaságban min­den hatalom a dolgozó népé“, hogy „A Magyar Népköztársaság állama harcol az ember kizsákmányolásának minden formája ellen“, hogy „Szer­vezi a társadalom erőit a szocialista építésre“. Alkotmányunk népünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom