Észak-Magyarország, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-18 / 65. szám

Bányászok, műszaki Tezetők! Jó együttműködéssel biztosítsátok a III. pártkongresszus tiszteletére indított verseny sikerét! Pártélet 4c, Népnevelőtalálkoxó Miskolcon Már a napraforgó vetésére készülnek a sárospataki Vörös Csillag-bau 10 holt! napraforgó négyzetes ültetésére készülnek a sárospataki Vörös Csillag termelőszövetkezetben. Krizsán József tsz elnök. Szappa­nos Péter, a gépállomás agronómusa, Koncsol István és Krizsán Sán­dor, a növénytermesztési brigád tagjai a sorjelzőt úgy állítják be, hogy a vetés gépi művelésre is alkalmas legyen. Korai vetés — két-három mázsával nagyobb termés! ' Megbeszélést tartottak Miskolc üze­meinek, vállalatéinak legjobb népnevelői. A Központi Vezetőség 1954 február 8-i határozata alapján értékelték a kon. gresseusi vensenyagitáció eddigi eredmé­nyeit, hiányosságait ég az ebből adódó feladatokat. Viskevics Elemér elvtárs a városi pártbizottság ipari osztályának ve­zetője tartotta a beszámolót. Viskevics elvtárs megértette a Politikai Bizottság határozatát, amely kimondja, hogy az agitáe.iós munka nemcsak az ágit- prop. osztályok feladata, hanem a pártbizottsá­gok minden munkatársának feladata. Vis­kevics rlvtárs beszámolóját alapos, jó munkával készítette el, példát vehetnek tőle a megye pártbizottságainak munka­társai. Elmondotta, hogy a népnevelők egyre jobban végzik munkájukat, agitációjuk íiatásossága megmutatkozik a kongrcsZ" tzusi verseny sok szép sikerében. Népnevelőink — hangsúlyozta — a 111. kongresszus tiszteletére felvilágosító markával harcba lendítették a dolgozó, kát. A Borsodvidéki Gépgyárban például a dolgozók 91 százaléka lépett versenybe- Jórészt a népnevelő munkának tudható be, hogy Miskolc nagyobb üzemeinek kongresszusi vállalása több mint 34 mil­lió forintot tesz ki- Több üzemiben — például a Gumijavító Vállalatnál — a dolgozók már teljesítették is felajánlásu­kat. A Diósgyőri Szénbánya Vállalat dolgozói esedékes havi tervüknek 110 százalékban tettek eleget. A kongresszusi versenyagitáció üzemeink túlnyomó többségében a leg. fontosabb feladatok megoldására mozgó­sít. A diósgyőri durvahengerműben pél­dául ,a termelés fokozására és a henge. ielt áru minőségének javítására, a Di.- MÁVAG nagyeszterga csoportnái az export- le-rvek teljesítésére stb. A beszámoló az eredmények mellett ra. mutatott a hibákra is. Egyes helyeken az utóbbi időben kezdenek rendszerte­lenné válni a népnevelő-értekezletek. A 34/2. számú Építőipari Vállalatnál több mint egy hónapja nem tartottak meg­beszélést a népneveló’k. Hiba az is, hogy sokszor felszínes az agitáció, csak a ter­meléssel foglalkozik 9 nem fordítanak kellő gondot a dolgozók problémáinak elintézésére. Az agitáció gyengeségének egyik oka, lrogy a népnevelők nem vesznek rtszt rendszeres pártóktatásban, nem fejlesz­tik kellően a tudásukat. A tanulás le­becsülésének következménye, hogy j'oné- hány népnevelő nem tud a dolgozók által felvetett kérdésekre sokoldalú választ adni. További feladat — hangsúlyozta a beszámoló —, hogy az eddiginél sokkal jobban felkarolják az ,.aduitól“ jövő kez­deményezéseket. Nagyobb gondot kell fordítaná a dolgozók problémáinak orvos, lására. A beszámolót sok igen értékes hozzá­szólás követte. A hozzászólók majd mind­egyike arról beszélt, hogy milyen módszerrel agitál Hegyi András, a Borsodvidéki Gépgyár 'népnevelője, elmondotta, hogy az agitá- ciójában minden esetben emlékeztet a múlt rendszer borzalmaira és beszél a dolgozók mai megváltozott életéről. Lengyel Lászlóné elvtársnő a miskolci Épii leta nyagfu vairozó Vállalat népnevelője rámutatott: — Az agitáció sikere nagy részben azon múlik, hogy a dolgozók szeressék a népnevelőt, örömmel vegyék a népneve­lővel folytatott tanulságos megbeszélést. Ehhez viszont az szükséges, hogy amit ígérünk teljesítsük is. Én például csak arra teszek ígéretet, amit meg is tudok valósítani. Népnevelő kőrútjaim során a IV. kerületijén jártam. A volt Bárczav- kastély lakóihoz látogattam el. Az egyik családban egy beteg embert találtam. Az illető beteg szinte haragosan nézett rám, mikor megígértem neki, hogy igyekszem segíteni problémáján. Beszél­tem is a megyei kórház egyik főorvosá­val. A beteg embert ma már Pesten kezelik. Feleségének levelet írt és kérte: mondjon köszönetét annak a népnevelő­nek, oki segített abban, hogy ő mielőbb meggyógyuljon. A DIMÁVAG Gépgyár nyugati erőmű, vének egyik népnevelője, Simon Pál elv- társ felszólalásában nagyon helyesen bí­rálta az ottani pártszervezet vezetőit, hogy rendszertelenül adják ki nekik a Népnevelő füzetet. Simon elvtárs ismer­tette agitáoiós módszereit is. Többek között azt, hogyan beszélgetett egy notó­rius fegyelemlazítóval. Az illető minden fizetés után két-három napot hiányzott munkahelyéről. Fizetéskor viszont kévé­séit« bérét. Simon elvtárs az egyik alka­lomkor megkérdezte tőle: — Mondd elvtárs, van feleséged, gyer­meked? — Igen. — Szereted-e őket? — A válasz ismét igenlő volt. — És még ezt mered mondán?...?! — szólt Simon elvtárs. — Ha szeretnéd feleségedet és gyermekeidet, akkor nem hiányoznál igazolatlanul, nem innád el a fizetésedet, becsülettel teljesítenéd ter­A március 27—30_a között le­zajló ötéves tervkölcsönsorsolá- son kétszáz forintos kötvényeket alapulvóve 458.600 darab öt­éves tervkölcsönkötvényt húznak ki nyereménnyel és törlesztéssel. Mivel a kötvények egyrésze száz vedet. Te nem ezt teszed, tehát nem is szereted igazán a családodat. A beszélgetés eredményeként a dol­gozó azóta egyszer sem maradt tó a munkából és felhagyott az ivással is. Csapó Lajos elvtárs, a Cementipari Vállalat népnevelője beszámolt arról, hogy a kongresszusi versenyben élenjáró dolgozók családjának dicsérő levelet Ír­nak. A helyi tanácsokat is megkérik, hogy népszerűsítsék, lakóhelyükön ezeket a kiváló dolgozókat. Még számos jó hozzászólás hangzott el, ami mind arról tanúskodik, hogy nép­nevelőink átérezték nagyfontosságú párt- megbizatásuk jelentőségét. A vasárnapi népnevelő találkozó ered­ménye, hogy felszínre kerültek a hibák, a rossz módszerek, többek között az olyan hibás módszer, mint amilyen Szegő Balázs elvtársé a Dózsa pártszervezet népnevelőé. Szegő elvtárs csak a sztahanovistákat, az élen­járó dolgozókat tekinti jó népnevelőnek. A nőket lebecsüli: „Mit tud a házi­asszony? Azt tudja csak, hogyan kell főzni!“ Ez súlyos hiba, mert számtalan nő dolgozó, nő népnevelő helytállása, ki­tűnő munkája hesoél arról, hogy az a«z- szo-nyok nemcsak a főzőkanálnál, Hamem a munkapadoknál a népnevelő munkában és mindenütt megállják a helyüket. A nép nevelőtatál kozó sikeresebb is lehetett, volna. Viskevics elvtárs beszámo­lójának hiányossága vök, hogy nem is­mertette a jó népnevelők bevált mód­szereit, nem bírálta a hibás módszereket. Nagyon helyesen tették a megyei párt­bizottság ágit. prop, osztályának az érte­kezleten résztvevő munkatársai, hogy hozzászólásai kban felhívták a figyelmet ffiámos hiányosságra s rámutattak a to­vábbi feladatokra. A hozzászólások rész­letes ismertetésére visszatérünk. A fogyatékosságok ellenére rendkívül tanulságosnak és hasznosnak bizonyult a népnevelő találkozó. Helyesen teszi vala­mennyi pártbizottságunk, ha hasonló megbeszélést szervez. Ezek feltétlenül elő­segítik a népnevelő munka megjavítását a kongresszusi versenyagitáció színvona­lának további emelését. TÖRÖK ALFRÉD és ötven forintos címletekben ke­rült forgalomba, a nyertesek száma lényegesen túlhaladja a kihúzott kötvények számát. Több mint nyolcszázezer kötvénytu­lajdonosnak jut majd a 103.4 millió forintból nyeremény és törlesztés. (MTI)' A mezőgazdaság fejlesztéséről szó­ló párt- és kormányhatározat nagy­szerű távlatokat nyitott, meg dolgozó népünk előtt. A sorozatosan megje­lent rendeletek sok-sok kedvez­ményt biztosítanak a mezőgazdaság dolgozói számára. Egyre jobban ér­zik, hogy érdemes jól dolgozni, töb­bet termelni, hiszen a termés sza­badpiacon való értékesítése nagyobb jövedelmet jelent és több cipő, ruha, élelmiszer, több ipari cikk vásárlá­sát teszi lehetővé. Kormányzatunk decemberi hatá­rozatának megjelenése után nagy­mértékben megnövekedett a terme­lési kedv. A gépállomások, termelő- szövetkezetek és az egyénileg dolgo­zó parasztok nagy lelkesedéssel ké­szültek a gépek és szerszámok kija­vításával, a vetőmagvak előkészíté­sével a tavaszi csatára. A tavaszi munkálatoknál az egyik legfontosabb feladat, hogy amint el­jött az ideje, nyomban kezdődjön meg a vetés. Az őszi vetésnél nyolc- tíznapos eltérés még nem okoz nagy különbséget a terméseredmények­ben. Tavasszal azonban egy-két napi késedelem is jelentősen csökkenthe­ti a termésátlagot, mert a tavaszi vetésű növényeknek rövidebb a te­nyészidejűk, s az egyre fokozódó meleg, a gyakori szárító szél elpáro­logtatja a talaj nedvességét. Viz nél­kül pedig az elvetett magvak nem I tudnak kicsirázni. A későn vetett magvak sokáig elheverhetnek a föld­ben és egy-két napos késedelemből — az időjárástól függően — két-há­rom hetes lemaradás mutatkozik a növény fejlődésében. Ezt már a leg­jobb növényápolással sem lehet pó­tolni. A rozsdakárosodás sokszor csak néhány órán múlik, melyet a korábbi beéréssel meg tudunk aka­dályozni. Hiba azonban a mindenáron való vetés is. Nem helyes, ha a fagyos földbe vetik el a magot, ahol meg nincs meg a jó magágy. A föld fel­színén maradt magvakat pusztítják a madarak és a kikelt növényeket is elnyomja a gordony és egyéb gyomnövény. Gyakori eset, hogy tavasszal a reggeli órákban még fagy. Sokan, ha a reggeli időben körülnéznek, látva, hogy fagyos a talaj felszíne, lemondanak az aznapi vetésről, ho­lott gyakran 9—Í0 órákor a kienge­dett jó, omlós földbe megfelelő mélységbe lehet vetni. Áz ilyen idő­járás 8—10 napig is eltarthat, s a nem elég körültekintők ráfizetnek, mert fokozódik a vetés késése. Jó terméseredményeket ért el a korai vetéssel az elmúlt évben a geleji Petőfi tsz, ahol 15 mázsa bú­zát takarítottak be holdankint. A karosai Dózsa sz-ben 13 mázsát. Ez­zel szemben a tiszaoszlári Haladó tsz-ben alig 6 mázsás termésered­ményt értek el, mert későn fogtak a vetéshez. Több mint nyolcszázezer kötvénytulajdonos számíthat nyereményre iVem tudom soha mennyi idős le­het. Annyit mondtak csak munkatársai — akik közelebbről ismerik —, hogy talán már 60 is elmúlt. Szakmája; gépla­katos. Nagyon régóta dolgozik itt­Úgy nézek rá, mintha mesterem volna. S egy-két másodpercig tétovázom: vájjon hogyan szólítsam •»< Bajusza hófehér, homlokán ránc-ráncba fut, szeme mosolygósán néz mindenkire a drótkere­tes pápaszem mögül. Pipája talán csak akkor kerül ki a szájából, amikor tisztálkodik, eszik vagy alszik. Egy légköszörű alkatrészét illeszti a sa- túba. Rászorít, kapja a reszelőt, s vidám, fürge mozdulatokkal végzi munkáját. Már észrevett, de úgy tesz, mintha nem látna. Körülöttünk szokott lármájával harsog a fenntartási üzem csarnoka: csörög a daru lánca, zúgnaik a gépek, sercég a hegesztőpisztoly, az acéllemezeken zajong a kalapács. Tisztelettudóan várom, hogy letegye a szer­számot és alkalmat adjon a köszöntésre. Huncu­tul rámnéz, megnyomkodja pipájában a dohányt, majd jóízűt szippant. <— Talán hozzám jött? — Igen., j Lengyel Kálmán géplakatost ke­resem. — Az én vagyok. Mi járatban van? Saltan, adom a kezét, s felém nyújtja. Be­mutatkozunk. Röviden elő- jövetelem célját. Riportot írok Megtörli Akinek neve nem kerül a dicsőségtáblára vagyok már. Születtem Miskolcon 1887 február 15-én. Az édesapám is tősgyökeres miskolci. Most is itt lakom Ujgyőrben, Újtelep, VII, utca 6. szám alatt. .— Lengyel bácsi, maga még fiatalosan mo­zog. — Még hogy fiatalosan. Vasárnaponként a hegyekben vagyok Tudja, nagyon szeretek va­dászni. A múlt hét vasárnapján is egy rókát fog­tam. Régebben még halászni is jártam. De ez még akkor volt, amikor ezt a gyárat szereltem­•— Mióta dolgozik Lengyel bácsi? Minden gondolkozás nélkül pontosan vála­szol: — 1913 december 3-tól dolgozom, mint gép­lakatos. 41 éve••5 Emlékezőtehetsége tökéletes. Amikor élete eseményeit sorolja, pontosan idéz harminc, vagy negyven esztendő előtti dátumokat. Azt sem fe­lejtette el, hogy valamely számára fontos napon — például 1919 május 5-én, amikor vörös kato­nának jelentkezett — milyen volt az idő. Egész­ségére nem panaszkodik, erősnek, fürgének érzi magát. — 68 éves koromban is dolgozom, mert sze­retem a mesterségemet — folytatja. Amíg a testi erőm, a kedvem ép, nem is hagyom el. bánat már akkor arra hivatkozni: de jó is lett volna úgy élni, dolgozni, ahogyan mesterem, az öreg Lengyel bácsi tanította ■.. Amíg beszélgetünk, meg sem 'áll a keze. Reszel, illesztget. Jó az em­lékezőtehetsége, de nem emlékszik arra, hogy mikor késett el munkából. Reggel fél 6-kor min­dig az üzemben van. — Magát mindenki ismeri a gyárban? *— kérdem. — mondja. Láthatólag jól esett neki a kérdés. <— Már régen itt DIMÁVAG Gépgyárban. Addig kérdezősködtem, míg ide utasítottak. Mosolyogva rámnéz, — Maga újságíró? <— Igen, — feleltem. .— Ilyen öreg szakmunkásról .akar írni? Van­nak itt fiatalok is. De ha már hozzám jött., • lehet róla szó. Kérdezgessen csak tőlem. Munka­közben is tudok válaszolni. Tudja, nem szeret­ném, ha nem készülhetnék el idejében a légkö­szörű javításával. — Szeretném tudni, mennyi idős Lengyel bácsi? -ss Mosoly csillan arcán. — Na, mennyinek gondol? ., — Hatvantiárom — mondom bizonytalanul. Bajuszát megpödri, mosolyogva felel: Nem UJáka tdl Hatvannyolcadig evemben Lengyel j bácsi már nem is emlékszik, —______ hogy 41 év alatt hány fiatalt nevelt szakmunkássá. Azt tudja, hogy akik nála dolgoztak és tanultak, ma már mérnökök, üzem­vezetők, de gyárigazgató is került ki közülük. Egyszóval, mint ahogy Lengyel bácsi mondotta: >— „nagy emberek", Most is tanítja a fiatalokat', a lakatosság, a szerelés tudományára. 41 esztendő kimeríthetet­lenül gazdag tapasztalatát ajándékozza a fiata­loknak nap mint nap. Mestere szakmájának, jó szakmunkásokat nevel. Akiket tanít, derék em­berek lesznek, ha szerények és szorgalmasak maradnak. Mert némelyik legényke azt hiszi: 6 hónap, 8 hónap elég ahhoz, hogy tudja, amit Lengyel bácsi tud. Azon túl már nem néz mást, csak a keresetet. Aztán elkallódik a mesterség­ben, soha nem érdemli ki az „ügyes kezű“, a ^megbízható'1 eíffigt, etfS * jut «lobbié, Késé vagyok. — Jutalmat, elismerést kapott? •— Ezzel nem nagyon dicsekedhetett!. Tavaly megkaptam a sztahánovista oklevelet, hiszen mindig 100 százalékon felül teljesítem tervemet. Emellett már tizennégy újításom van. Rögtön a dicsőségtáblára nézek, hiszen tő­lünk csak néhány méterre áll. Lengyel Kálmán nevét nem láttam rajta. Kérdem tőle: kiírják-e nevét a dicsőségtáblára? Elszomorodik, halkan mondja: — Nem. Miért nem? Talán senki nem gondol arra, hogy Lengyel Kálmán 41 esztendeje dolgozik, közel 40 éven ugyanazon a helyen? Miért feled­keznek meg arról, hogy felköszöntsék azokat, akik évtizedeket töltöttek egy mesterségben, egy műhelyben, egy munkapadnál. Becsüljük meg jobban az öreg munkásokat, az ipar veteránjait és becsüljük meg jobban azokat, akik — ha nem is „ugranak ki‘‘ többszázszázalékos teljesítmény­nyel, de — állandóan normájukon felül termel­nek, példát mutatnak a munkafegyelemben, ta­pasztalataik átadásában!* búcsúzom Lengyel Kál­mántól. Csaknem más­fél emberöltő áll velem szemben, hófehér bajusz, derűs nagyapó-mosoly. A gyáraknak, a gépek hazáinak, csörgő daruláncoknak, vaspor illatú műhelyeknek nincs mesevilága, de ha volna, ha majd megszületik egyszer— mint ahogyan meg­születtek a várak, a falvak, a keresztutak gyö­nyörű meséi, ezek a szövetsapkás, drótkeretes pápaszemet viselő, sublerral méricskélő kis öre­gek lesznek a bölcs és jóságos óriások. Ök azok, akikre mindig hálásan gondolunk, s ha nevüket talán el is felejtjük, arcuk, a mozdulat, ahogyan a munka fölé hajolnak, örökké emlékezetes marad, ■ CSERMÁK TIBOR Meghnlottan j A korai és idejében való vetés mellett nagy gondot kell fordíta­nunk az őszi vetések ápolására, va­lamint az őszi mélyszántások elsimi- tózására. Simítózhatunk: hátára fektetett fogassal, vagy összekapcsolt szekéroldallal. A simítózás megaka­dályozza a talajnedvesség elpárolgá­sát. Ebben az évben különösen nagy szükség van a talajnedvesség meg­őrzésére, mivel az ősz rendkívül száraz volt. Gondoskodnunk kell a később bevetésre kerülő táblák ta­lajműveléséről is. Másik fontos feladat az ősszel fel nem szántott földek koratavaszi szántása, fogasolása és hengerlése- Sokan ahhoz a maradi szokáshoz tartják magukat, hogy a kukoricát, burgonyát friss szántásba, eke után ültetik. Nem gondolnak arra, hogy addig a megrepedezett talajból igen sok víz elpárolog, s azt még a kora­tavasszal kikelő gyomok is elősegí­tik. A friss szántással hoznak fel ugyan némi kis nedvességet a talaj­ból és a vetés hengerlése után csi­rába is indul az elvetett mag, de a gyökérzete á kissé mélyebb talaj­rétegben már nem talál vizet és ha közben nem kap csapadékot, fej­lődésében visszamarad és kevesebb termést hoz. A kora tavasszal meg­szántott talajt — vetés idejéig —- kultivátorral, tárcsával, fogassal, ló­kapával, vagy kormány lemez nélküli ekével kell megjáratni, hogy a ki­kelő gyomokat kiirtsuk és a talaj vízkészletét megóvjuk. A mezőkeresztesi, a mezőnagymi- hályi, a mezőnyárádi és a szent- istváni mezőgazdasági állandóbizott- sóg helyesen szervezte meg a tavaszi munkák irányítását, tájértekezlete­ken magyarázták meg a dolgozók­nak a korai és idejében való vetés jelentőségét. A termelési és mezőgazdasági él- landóbizottságok soronkövetkező fel­adata, hogy mozgósítsa a falvak dolgozóit a vetés helyes időpontjá­nak megválasztására és elvégzésére. HAJDÚ KÁROLY agronómus, megyei tanáét;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom