Észak-Magyarország, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-02 / 51. szám

Kohász fiatalok, ifi lendülettel váljatok a terv teljesítésének rohamcsapatává a kongresszusi versenyben! „ELVÉGRE NEM KEVESEBBRŐL VAN SZÓ, MINTA BORSODI BÁNYÁSZOK BECSÜLETÉRŐL...“ Bokk Pál szuhakállói vajai- levele bányásztársaihoz KEDVES ELVTÁRSAK! KEDVES BARÁTAIM! Ritka, de. mégsem szokatlan formáját választom (annak, hogy a mi ügyünkről, a mi üzemünk nagy problémájáról beszéljek. Úgy gondolom, kitaláljátok, miről esik szó. Bizony a tervteljesítésről! Van egy magyar közmondás: „Az beszél, akinek a háza ég". Nos, ha a mi házunk nem is ég, de közel állunk árihoz, hogy a szuhakállói bányászok nevén folt essék. Ugye, ezt nem akarjuk, barátaim? Azért fogtam kezembe ezt a számomra kissé szo­katlan szerszámot, a tollat, hogy megírjam, mi bánt, milyen gondolatok fészkelődnek bennem ezekben a napokban. Rögtön történettel kezdem. Nemrégen bent jár­tam Miskolcon, amikor az a fene nggy hó esett, ko­misz hideg volt — emlékeztek rá — még az utcán kó­borló gazdátlan kutyán is megesett az ember szíve- Egyszóval már a vonaton kezdődött. Ilyesfajta meg­jegyzéseket hallottam: bizony jó lenne, ha bányá­szaink jobban vágnák azt a szenet. ELŐSZÖR RA SEM HEDER1 TETTEM a beszéd­re, megmondom őszintén, az én lelkiismeretem tiszta volt akkor is, mert a tervemet teljesítettem, mint ahogy most és mindenkor. De később, amikor Miskolc utcáit jártam és a délelőtt folyamán legalább ötször hallottam hasonló megjegyzést — gondolkodóba estem. Hogy miért? Elárulom. Egyszerű dolog. A ko­hókban, a lakások, iskolák kazánjaiban, tűzhelyeiben a borsodi tröszt bányáinak szene, a mi szenünk ég — ha van belőle elegendő. És ez volt a hiba, hogy nem volt elég és a mai napig sem az. Az iskolák kényszer- szünetet tartottak, előfordult, hogy Miskolcon, de ná­lunk is áramszünet volt a kevés és gyenge minőségű szén miatt. Mindez olt, a miskolci utcán jutott eszembe. Mi­lyen roppant, felelősség! Habár én mindig teljesítem a tervemet, mégis szégyenkeztem üzemünk miatt! Azután vagy három hete olvastam az ózdi tröszt versenyfelhívását a mienkhez. Úgy gondoltam, meg­adjuk a méltó választ. Én is — mint ahogy még sokan a mi üzemünkből — jobbán megfogtam a csákány nyelét, gondolván magamban: „meglátjuk, ki a legény a gáton''. Az eredmény bizony nem volt valami jó az üzem, a vállalat, de a tröszt viszonylatában sem- Még mindig terven alul állunk, a vállalat — tröszt is. ELVTÁRSAK! BARÁTAIM! Valahogy nincs ez rendjén! Ha jól belegondolunk, látjuk, hogy az ózdi tröszt üzemeinek területén is esett a hó, a hideg, a fagy, a közlekedési nehézségek ugyanúgy nehezítették a termelést, mint nálunk, Ott sem raknak hordófa helyett kolbászt az oldalba, vagy a tetőbe! Ott is van nyomás, meg minden, ami nálunk előadódik. És mégis túlteljesítik a tervet, mégis job­ban állnak, mint mi! Vájjon le kell-e sütnie szemét, leliorgasztana) fejét az ózdi bányásznak, ha szén­hiányról hall? Nem! És nekünk sem kéne, ha... Urescsiile, fahiány, az aknában a „garambolok" napTenden vannak. Lehetne ezeken segíteni? Már hogyne lehetne. Úgy ahogy Özdon! Csak főbb szívvel, nagyobb akaiattal kell hozzáfogni. Enyhült már az idő. Néha érezzük a tavaszt. Könnyebb lesz, annyi biztos, de nem szabad elfeled­keznünk arról, hogy a szén egyre jobban kell. Ez ma­gatói értetődő. Ha az életszínvonal emelkedéséről be­szélünk, ez egyenlő a több szénnel. Olcsóbb ruha, c:pó, kenyér, meg zsír — ehhez több gép kell, az iparba, a mezőgazdaságba, gépet pedig nem lehet szén nélkül előállítani. „OKOS EMBER KEVÉS SZÖBÖL IS ÉRT" — mond­juk. A párt így szól hozzánk: „Adjatok több szenet, bányászok". Mutassuk meg, hogy ebből mindent meg­értettünk, megértettük, hogy mi a kötelességünk. Vagyunk a borsodi trösztnél jó néhány ezren, akik már meg is értettük ezt — látható az eredményeink­ből. Szükségesnek tartjuk, hogy a műszaki vezetők a munka jobb megszervezésével, főként elegendő üres- csille biztosításával segítsék elő a jobb termelést­Ma, bizony, nálunk előfordul, hogy sokan ennek hiánya miatt maradnak el a tervük mögött, hiába igyekeznének a legjobban. Végezetül, a mi üzemünk­ben is vannak olyanok, akiknek édes mindegy, hogy 50. vagy 100 százalékra teljesítjük a tervet. És ezek a legrosszabbak. Nem sokat hederítenek a 8 órás munkaidőre, nem dolgozzák ki a műszakot, az igazolat­lan mulasztás sem okoz nekik fejfájást. Ezek az „ahogy esik, úgy puffan" emberek. Ezek miatt kell nekünk szégyenkeznünk a megye, az ország, a párt és ön­magunk előtt. Ezért fogtam én tollat, Elvtársak, Barátaim, hogy ezeket elmondhassam. Hogy helyesen tettem-e vagy sem, mondjátok meg ti. Elvégre nem kevesebbről, mint a borsodi bányászok becsületéről, hírnevéről van szó. A legiontosabb pedig: szavunkat adtuk a pártnak, hogy a III kongresszusra terven felül termelt sok szénnel készülünk. EZ EDDIG CSAK ÍGÉRET maradt egyeseknél! Érdemes ezeken elgondolkodni, elvtársak, bará­taim! ) Megkezdte munkáját a Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztója Évek, hosszú hónap,ok óta az egész or­szág dolgozó népe . feszült figyelemmel ^kísérte ötéves .tervünk egyik legnagyobb alkotása, a Sztálin Vasmű építésének mgy munkáját. A J öl dinun kasok, beto­nozok, hegesztők, szerelők, mérnökök százainak, ezreinek nagyszerű munkáját, helytállását bizonyítja, hogy befejezték vasmű I. számú, nagyolvasztójának építkezését. Most már vasat ad a hatal­mas kohó. Vasárnap délben került sor az ünnepélyes csapolásra. Ar. ünnepségen Borovszki Ambrus, a Sztálin Vasmű igazgatója elmondotta, hogy Sztálimáros és a vasmű építkezésén végzett kiváló munkájuk elismeréséül — a dolgozók egész sorát tüntette ki kor­mányzatunk. A megbecsülés jeléül több mint 400 ezer jorint jutalmat osztottak ki közöttük. Azután Szlobodnyik László ácsbngád- íiezető a kohóépítők nevében átadta az j hatalmas létesítményt. A sztál invárosi kohászok nevében Horváth László be­szélt, majd Zsofinyecz Mihály elvtárs -az MDF Politikai Bizottságának tagja, kohó- és gépipari miniszter mondott ünnepi beszédet. A mai naptól kezdve «. traktorokat, a szerszámgépeket, mezőgazdasági gépeket, <a kerékpárokat nemcsak a diósgyőri, az ózdi és csepeli acélból gyártják, hanem olyan acélból is, amely már a Sztálin Vasműben termelt nyersvasból készül,— mondotta többek között a miniszter. \ sztálinvárosi nagyolvasztó* * meghídu- üásával hatalmas lépést tettünk előre. Uj erő jelentkezett népgazdaságunkban: a ezt ál i óvárosi nagyolvasztó, amelynek egy aiiapi termeléséből 140 traktort, vagy 300 kombájnt, vagy 400 vetogépet lehet gyártani. Ezzel kohóval biztosabban, sikeresebben folytathatjuk harcunkat n,agy nemzeti ügyünkért, a mezőgazdaság fejlesztéséért. A miniszter * továbbiakban hangoz­tatta : amilyen szilárd lesz a sziálinvárod vasból készült acél, tegyen olyan szilárd és acélos a munkásosztály és a dolgozó parasztság baráti össze­fogása. Zsófinyetí éfvtárs beszéde végén azt hangoztatta, hogy az építés sikerének döntő tényezője volt a mi nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Párlj«. A párt szer­vezte, vezette a harcot a Sztálin Vasmű építéséért, az új nagyolvasztó üzembe- helyezéséért. A páit lelkesítette harcra <az új kohó építőit, tette nemzeti üggyé lásra. L. Szász Antal olvasztár felhúzza kohászkesztyüjét. Hosszú acclrudat vesz kezébe, « csapolónyíláshoz megy, hogy utat nyisson a ,fehéren izzó vasnak. Pontosan 12 árakor előtör a salak, majd az izzó vas folyam kígyózva, sis­teregi c fut a csatornán át. Előbb csak vékony érként. majd egyre szélesebb súgóéban zúdul le a csar­nok mellett* ti vágányon várakozó üstbe. Az ömlő vas vörös fénye besugározza az új harcra, új hőstettekre induló sztálm. városi kohászok arcát. A szüntelen dü­börgés, morajlás hírül adja, hogy Sztá­lin városban megkezdődött a termelő munka, új n a gyk ollónkban, már olvad a Vos. Sürgős feladat — as őssi vetések ápolása Hazánkban a szocializmus építésé­nek kulcskérdése, egész íejlödésünk döntő láncszeme mezőgazdaságunk fejlesztése. Ehhez a nagy é.s szép munkához késedelem nélkül hozzá kell látnia megyénk minden terme­lőszövetkezetének, állami gazdasá­gának, egyénileg dolgozó parasztjá­nak. A mezőgazdasági munkálatok területén egyik legfontosabb soron- következő feladat az őszi vetések ál­lapotának felülvizsgálása és ha szükséges, a feljavítás, pótlás azon­nali megkezdése. Az őszi vetések néhol elég ked­vezőtlen körülmények között telel­tek. Különösen gyengék a novem­beri vetések és azok, amelyeknek nem pillangós vagy kapás volt az előveteményük. Az ilyen vetések fejlődéséhez fokozottabb mennyi­ségű tápanyagra van szükség, s a hiányzó tápanyagot valamilyen módon feltétlenül pótolni kell. A helyes pótlással, ápolással biztosít­hatjuk további erőteljesebb fejlő­désüket. A gyenge vetésnél feltétlenül fe­lül- vagy fejtrágyázást kell alkal­maznunk. Felültrágyázásnál leg­jobb, ha holdankint 30—40 mázsa érett istállótrágyát szórunk ki. A gyenge vetések feljavításának má­sik módja a fejtrágyázás. Ez eset­ben holdankint három-négy mázsa hamuval kevert baromfitrágyát, vagy ötven-hatvan kilő pétisót kell kiszórnunk. A meleg napok és a fagyos éjje­lek váltakozása következtében vár­ható, hogy egyes helyeken — külö­nösen kötött talajon — felfagynak a vetések. Ilyen esetben a növé­nyek' pusztulását hengerléssel aka­dályozhatjuk meg. A fagytól meg- ülcpedctt talajon gondoskodnunk kell arról, hogy a növény gyökér­zete megfelelő mennyiségű levegő­höz jusson. Az ilyen talajon fel­tétlenül fogasclni kell, de csak ak­kor, ha a növény már megerősö­dött. Megkezdődött az olvadás. Ilyen­kor a laposabb területeken megáll a víz. Ezt úgy kerülhetjük el, ha vízlevezető árkokról gondoskodunk, illetve ha a meglevőket kitisztítjuk. Egyes helyeken a vetések ki­fagyhattak, ezeket pótolni kell. A felújítást, illetve pótlást olyan te­rületen végezzünk, ahol egy négy­zetméteren száz tőnél kevesebb növény maradt. A sokéves tapasz­talat azt bizonyítja, hogy a „fél­maggal“ való felülvetés csak ritka esetben ad kielégítő termést. Ezért helyesebb, ha a kipusztult területe­ket űjravetjük. Az itt felsorolt módszerek helyes alkalmazásával jelentősen emel­hetjük a terméshozamot. Ha ponto­san elvégezzük a felül- és fejtrá­gyázást, vetéseinket hengereljük, fogasoljuk, megyénkben három­négyezer métermázsa terméssel ta­karíthatunk he többet. Igen fontos tehát, hogy megyénk dolgozó pa­rasztjai, termeíőcsoportjai alkal­mazzák a fejlett zoo- cs agrotech­nikai eljárásokat, mert ezzel mind a maguk, mind egész nemzetgaz­daságunk még boldogabb holnap­ját biztosítják. RASKI LÁSZLÓ főagronőmus Árdrágító kereskedelmi ielvásárló elítélése o cél valóraváltását. A továbbiakba,,) megemlékezett arról, hogy a kohóépít- kezes «ikerét 3 baráti Szovjetunió ön­zetlen testvéri segítsége, a műszaki ér­telmiség odaadó munkája tette lehetővé. Néhány perccel 12 óra előtt pártunk vezetői, ai kormány tagjai, a bányák, gyárak és falvak küldöttei, valamint a hős építők már ott álltak az. öntöcsar- nokbsvi. Balázs Lajos főolvasztár a mű­szerhez; melletti kis haranghoz, lép. Meg- ífcondítja. Az érces hang: jel a csapó. Á marcali járásbíróság a napok­ban tárgyalta Somogyvári Imre fel­vásárló árdrágítás! ügyét. Somogy­vári Imre volt önálló kereskedő, majd Közért-fiókvezető a budapesti VI. kerületi közétkeztetési vállalat egyik dolgozójával összejátszva, mint a vállalat megbízottja a marcali já­rásban 25 mázsa mákot és öt mázsa mézet vásárolt össze. A felvásárolt árut a- ténylegesen. kifizetett vételár* nál magasabb összegben adta a vállalatnak. Ezenfelül még úgy a saját., mint a fia részére lakás- és élelmezési pénzt is elfogadott, több- ezer forinttal károsítva meg így a vállalatot. A marcali járásbíróság Somogyvá­ri Imrét árdrágítás bűntette miatt három évi és nyolc hónapi börtönre ítélte és vagyoni kártérítésre is kö­telezte, jMTIÍ Párt élet -k A vezetőség választó taggy ülések tapasztalatai A bodroghalrní gépállomás kommunistái a vezetőségválasztó taggyűlésen keményen bírálták a vezetőség eddigi munkáját. El­mondották, hogy az alapszervezet »vezetősége nem tartott kapcso­latot a dolgozókkal. Konc Mihály elvtárs arról beszólt, hogy a ré­gi vezetőség nem adott pártmeg- bizatásokat, a taggyűléseket sok­szor nem tartották meg, jófor­mán csak a tagdíjfizetésnél ál­lapíthatták meg, hogy alapszer­vezet is van a gépállomáson. Arra kérte az új vezetőséget, tö­rődjék többet a tagság nevelésé­vel és mozgósítsa a kommunis­tákat és pártonkívüli dolgozókat a tervek teljesítésére. * Az alberllelepi bányaüzem alapszervezetének tagsága ala­posan felkészült az új vezetőség megválasztására. A beszámoló elhangzása után a kommunisták részletesen foglalkoztak a terme­lés kérdéseivel. Az utóbbi időben a bányaüzem elmaradt terve mö­gött. Többen vállalták, hogy az elmaradókat buzdítani fogják a jobb munkára. A bányász felesé­gek ígéretet tettek, beszélnek fér­jeikkel, hogy még keményebben harcoljanak a terv teljesítéséért, azért, hogy Alberttelep bányászai az első közé kerüljenek a kon­gresszusi versenyben. * Bodnár elvtárs, a szikszói rendőrkapitányság alapszerveze- tónek taggyűlésen arról beszélt, hogy a bírálat és önbírálat nem érvényesült ezideig a tagság kö­zött. Féltek megbírálni a vezető­ket, többször elhallgatták a hi­bákat. Kovasanszki elvtárs el­mondotta, hogy a kollektív veze­tés sem érvényesült eléggé, a vezetőség kampányszerűen irányította a tagságot. Egy-egy taggyűlés után ugyan fellendült a pártélet, később azonban visz- szaesés mutatkozott. A tagság véleményét csak ritkán hallgat­ták meg’. A tagság azzal bízta meg az új vezetőséget, hogy nyújtson se* gítséget a rendőr elvtársaknak ahhoz, hogy minél szorosabb kapcsolatba kerülhessenek a dol­gozó tömegekkel. , ★ __:________ Kollektív munka eredménye volt a felsőmórai alapszervezet vezetőségének beszámolója, me­lyet külön megvitattak a vezető­ségi ülésen. A beszámolóban ér­tékelték a vezetőség eddigi mun­kájának eredményeit, hiányossá­gait s bírálták azokat,, akik nem végezték cl a rájukbízott párt­munkál. vagy akik elmaradtak a tagdíjfizetéssel. Páncél LászIóné, Nagy József és Béres József elv­társak önbírálatot gyakoroltak, mivel két hónappal ők is elma­radlak a tagdíjfizetéssel. ígére­tet tettek hibájuk kijavítására, s bírálták a vezetőséget, mert nem törődött eléggé a tagsággal. Iá­Helyesen készítette elő a rá- sonysápberencsi Szabad Nép tsz pártszervezete is a vezetőségvá- lasztó taggyűlést. Előzőén párt- csoportértekezleten ismertették a beszámoló és a határozati javas­lat főbb kérdéseit. A párttagság többsége így felkészülten vett részt a taggyűlésen, a felszóla­lók bátran bírálták á járási pártbizottság munkáját és hasz­nos javaslatokat tettek a tavaszi munkák megkezdésére. Kiss József elvtárs felhívta a figyel­me! az őszi vetések fejtrágyázá­sára s az érett istállótrágya ki­hordásával a íelüUrágyázás el­végzésére. * ArLj, község vezetőségválasztó taggyűlésének egyik legnagyobb hiányossága az volt, bogy a be­számolót Hocza elvtárs, az alap- szervezet volt titkára egyedül készítette el, nem vitatta azt, meg a vezetőség többi tagjaival. A taggyűlést is rosszul készítették elő. Habár a tagság száz száza­lékig megjelent, nehezen indult meg a vita. Tóth András, a járá­si pártbizottság munkatársa nem tett meg mindent annak ér­dekében, hogy a hibákat elkerül­jék. Az urnát például az utolsó pillanatban vitték a helyiségbe a titkos választás megtartásához. ★ Vilmány községben a llernád- volgyi Uj élet, szövetkezet kom­munistái értékes felajánlásokat tettek. Minden tag pontosan meg­jelent a vezetőségválasztó tag­gyűlésen. A felszólalók a tsz ta­gok és az egvéni dolgozó parasz­tok közötti jó viszony megterem­téséről is beszéltek. Bírálták _a vezetőséget azért, mert nem tö­rekedett arra, hogy a falu kö* zépparasztjai közelebb kerülje- nek a termelőszövetkezetekhez. Azt javasolják az új vezetőség­nek, bogy a tsz éves tervének el* készítéséhez és a termelési érte­kezletek alkalmából hívjanak meg egy-egy élenjáró egyénileg dol­gozó parasztot és hallgassák meg javaslatait. * A miskolci erdőgazdaság alap­szervezetének vezetősége nagy körültekintéssel készítette el a beszámolót, amelyet előzőleg ve* zetőségi ülésen tárgyaltak meg. A beszámoló részletesen foglal­kozott a pártszervezet eddigi munkájával, s irányt mutatott a feladatok elvégzésére. Pmtyih László elvtárs javasolta, hogy az új vezetőség fűzze szorosabbra a kapcsolatot a lömegszerveze- tekkel, nyújtson nagyobb segít­séget az üzemi bizottságnak. Kuti István elvtárs azt kérte, hogy olyanokat válasszanak az új vezetőségbe, akik nemcsak a. párttagok bizalmát, hanem a gazdaság összes dolgozóinak sze­relőiét élvezik és mozgósítani tudják a dolgozókat a tervek tel­jesítésére. Balogh István elvtárs bírálta a vezetőség munkáját. Elmondotta, hogy a külterületen dolgozó kommunistákat nem bíz* iák meg .pártfeladatokkal, elha­nyagolták politikai nevelésüket. Javasolta, hogy az alapszervezet minden tagja vegyen vészt politi­kai oktatásban és végezzen párt- munkát. A párttagok bátran bírálták á hiányosságokat. Elmondották, hogy az 1. kerületi pártbizottság a taggyűlés előkészítéséhez sem adta meg a kellő segítséget. Nem ellenőrzik eléggé az alapszervezeü munkáját s amit megígérnek, sokszor nem valósítják meg. A felszólalók helyesen kapcsolták össze a pártszervezet 'megerősí­tésének, a pártélet megjavításá­nak feladatát a termelési kérdé­sekkel. * Minden alapszervezetnél készítet­tek határozati javaslatokat, ame­lyek a pártszervezetek megerősí­tésére. az oktatás fellendítésére, a termelés növelésére, a tavaszi mezőgazdasági munkák beindítá­sára irányulnak. Az ózdi martinászok tudják, mit jelent az adott szó (Tudósítónktól.) Kemény küzdelem, vasakarat kel­lett ahhoz, hogy az ózdi martinászok a sok lemaradás után ismét tervtel- jcsítést jelenthessenek. A műszaki vezetők hatalmas erőfeszítéseket, tet­tek, hogy biztosítsák az acélgyár­táshoz szükséges előfeltételeket. Február 22-én végre megtört a jég. Azóta mindennap 100 százalékra tel­jesíti tervét az ózdi martin. Ahogy telnek a napok és közeleg a párt III. kongresszusának ünnepe, úgy emelkednek az ózdi martinászok teljesítményei is. •— Mielőbb felszámolni az adóssá­got — mondás járja most Ózdon. Bi­zonyítékot ad erről az ózdi „acélsza- kácsok" február 27—28-i eredménye. A szombati nap kissé nehezen in­dult. Torlódás volt a kemencék csa­polásánál A veszélyt azonban rövid időn belül elhárították. Demeter és Eszélyi elvtársak, az üzem művezetői maguk irányították a kemencék esa- polását. Az eredmény: 100.9 százalé­kos tervteljesítés volt, 95.8 százalék programszerüség mellett. Vasárnap még nagyobb volt a ver* senyláz. A kemencék tervszerűen, egymásután csapolták a kiváló minő­séggel kikészített acéladagokat. Si­kerrel befejezni februárt — hívta tel a versenyiroda a martinászok figyel­mét. A jó műszaki előkészítés és ver­senylendület megtette hatását. Ezen a napon az I. kemence 134.1, a IV, 123.3, a VIII. 128.6, és a X. martin- kemence dolgozói 125.9 százalékos teljesítményt értek el. A programot 92 százalékra tartották be. Vasár­nap 110.6 százalékos eredmény szü­letett. Több, mint 185 tonna acéllal csökkent az ózdi martinászok adóssá­ga. így harcolnak Ózd martinászai, hogy becsülettel tegyenek elegei adott szavuknak!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom