Észak-Magyarország, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-04 / 29. szám

Patronáló izeinek brigádjai a gépállomásokra! AHOGY MINDEN NAPPAL közelebb érünk a tavaszi mező­gazdasági munkálatok megkez­déséhez, termelőszövetkezeteink, egyénileg dolgozó parasztjaink ügyre bagyobb várakozással te­kintenek gépállomásaink felé. Most, az új kormányprogram megjelenése után termelőszö­vetkezeteink, egyénileg dolgozó parasztjaink még többet várnak «■gépállomásoktól, mint az eddi­gi évek bármelyikében. Ma min­den gazda érzi és tudja: halaszt­hatatlan kötelessége, egyéni és közösségi érdek a többtermelé­sért folytatott harc. Ehhez ter­mészetesen az szükséges, hogy abban a pillanatban, amikor el­érkezett az ideje, csatasorba áll­ítassanak a gépállomások trak­torai, vetőgépei, tárcsái, boronái. NAPJAINKBAN erre a harcra készülnek gépállomásaink dolgo­zói. Megyénk huszonnégy gépál­lomásán nap mint nap lázas, de tervszerű munka folyik. Pártunk, dolgozó népünk természetesen nem hagyta magára gépállomá­sainkat ebben a fontos, sürgős, felelősségteljes munkában. Nem hagyta, hogy a gépek kijaví­tásának hatalmas munkája egye­dül a gépállomások dolgozóinak vállára nehezedjék. Felhívással fordult az üzemek, gyárak dolgo­zóihoz, hogy ahol tudnak, anyag­gal, alkatrészekkel, munkaerővel, szakmai tanácsokkal segítsék a 1 éji gépjavítások sikeres, időbeni befejezését. Az üzemek, gyárak segítsége jelentősen megkönnyítette a gépállomások vezetőségének, dol­gozóinak munkáját, elősegítette a határidős javítások beí'ejezé- «ét,: s nem utolsósorban a javító- brigádojt minőségi munkáját, Nßrji kis mértékben a patronáló üzemek támogatásának. -— Mis­kolci Drótgyár, Nehézszerszám- gópgyár, DIMÄVAG Gépgyár -— köszönhető, hogy a megye gépál­lomásai közül az ujcsanálosi, al- HÓfrrérai és tiszadorogmai már befelezte, az erő- és, legfontosabb munkagépek javítását. Ez a bá­róul patronáló üzem megadta a segítséget a patronált gépállo­másnak. Mindent elkövetett, hogy állja adott szavát, tevékeny része, se legyen a gépjavítások időbeni, sőt határidő előtti befejezésének. Alkatrészekkel, lelkes műszaki brigádokkal segítette a gépállo­mások dolgozóinak harcát. megyénk más gépállomá­sainak udvarán is meg-meg- állnak a patronáló üzemek teher­autói, hogy egyre több gépállo­más jelenthesse büszkén: teljesí­tettük kötelességünket, gépeink munkára készen várják az első tavaszi napsütést. Mindemellett néhány patronáló üzem és ennek következtében a patronált gépállomás még nem ért el olyan eredményt, hogy fel­eméit fővel állhatna dolgozó né­pünk elé. Megyénk gépjavítási versenyének utolsó helyén a bod- röghalmi gépállomás áll, igen gyenge eredménnyel. A gépállo­más patronálását a Sátoraljaúj­helyi Fűtőház dolgozói vállalták. Nem lehetnek büszkék eredmé­nyükre az alsózsolcai, taktahar- kányi, tokaji és edelépyi gépál­lomások sem. Ez arra enged kö­vetkeztetni, hogy e gépállomáso­kat patronáló üzemek: a Miskol­ci Üveggyár, a Miskolci Járómű- javító, a Szerencsi Csokoládégyár és a Sajószentpéteri üveggyár nem- állták a dolgozó népnek adott #avukat. Nem segítenek úgy, ahogyan kellene. Nem adnak meg minden támogatást a gépál­lomások fontos munkájához. ■ KÉTSZER AD, AKI GYORSAN AD", tartja immár a szállóigé­vé vált szólásmondásunk. S en­nek a közmondásnak feltétlenül érvényesülnie kell most a gép­állomásainkat patronáló üze­ntek kommunistáinak, dolgozói­nak körében. Mert kétszer ad az a _ patronáló üzem, amely nem húzza, halasztgatja a segítséget, amelyet felajánlott. Ezzel szem­ben egyszer sem ad az a patro­náló üzem, amely nap mint nap a ,,majd”ra épít. „Majd segítünk, ráérünk még. messze van a ta­vasz, van időnk“ Pató Pál mon­dásokkal odázza a megígért se­gítségei. Amikor már szorít a cipő, akkor azután gyorsan, nem körültekintően, hűhóiéba lázs módjára dolgoznak. Az ilyen munkának nem is lehet más a következménye, mint hogy ta­vasszal egyre-másra esnek ki a fontos, halaszthatatlan munkából a gépek. GÉPÁLLOMÁSAINK DOLGOZÓI előtt az elkövetkezendő napok­ban az a fontos feladat áll, hogy minden percet észszerűen kihasz­nálva teljesítsék nagyszerű, ha­laszthatatlan feladataikat, kö­vessenek el mindent — különö­sen a lemaradók —, hogy egyet­len munka- és erőgép se várja kijavítatlanul a tavaszt. A patro­náló üzemek pedig egy pillanatig se odázzák el adott szavuk betar­tását. Ne a „majd“-ra, hanem a „most”-ra, az „azonnal“-ra épít­senek. Küldjenek anyagot, alkat­részeket, hozzáértő szakemberek, bői álló brigádokat a gépállomá­sokra, úgy ahogyan azt megígér­ték, vagy még helyesébb, ha erre mód van, beszállíttatják üzemükbe az erőgépet, ott meg van a lehe­tőség az esetleg hiányzó alkat­rész gyors előállítására és be­szerelésére. Több gépállomásunk —- külö­nösképpen a baktakéki — igyek­szik azon, hogy mielőbb befe­jezze az erő- és munkagépek ja­vítását, az elsők között legyen a megyei versenyben. A verseny, a gyors munka azonban semmikép­pen sem vezethet arra, hogy elhanyagolják a minőséget. Sók­szoros veszteség lenne ez! Min­den gépet a legnagyobb gonddal, a legkörültekintőbb alapossággal javítsanak ki, mert ha nein te­szik, majd a kampányban, á ta­vaszi munkában megbosszulja, magát a felületesség. Gyors és igen gondos, jóipinö- ségű munka! — ez legyen jelsza­va most minden gépállomás és minden patronáló üzem dolgozói­nak. összefogott erővel így ér­hetjük el, hogy nemcsak néhány élenjáró, hanem valamennyi gép­állomásunk dicsőségéről olvas­hatnak szerte az országban a dolgozók. így biztosíthatjuk elő­feltételét annak, hogy teljes ütemben kezdjék és sok sikerrel végezzék a tavaszi munkát gép­állomásaink. LEVELEZŐINK ÍRJÁK MEGYÉNK ÉLETÉRŐL Kiváló eredmények az épületelem eiöregyártásnál A 28/3. számú építőipari vállalat 1950-ben épületelemeket előregyártó tele. pet létesített. A dolgozók kiváló eredmé­nyeket értek el a HILL-retvdszerü íö- démlemezek, a pallók, vásbetongerendák és vasbeton.ablakok gyártásánál. Az üzemben Szabó Sándor brigádja 132 szá- zeljjcot ért el és a kongresszus tisztele­tére .vállalta, bogy teljesítményét 157 százalékra emeli. Az üzem dolgozói Vizi István művezető irányításával új eredmé. nyék eléréséért küzdenek. A 28/3. VÁLLALAT DOLGOZÓI Érdemes befizetni a biztosítási dijat A: elmúlt év végén leégett az istál­lóm, csűröm és bennégett a takarmány is. A tüzeset után néhány nap múlva megjelent nálam az Állami Biztosító kül­dötte és a kán közel 13.000 forintra be­csülte. A napokban behívtak a tanács­házára és az egész összeget megkaptam. Ezúton is felhívom gazdatársaim figyel­mét, kövessék példámat és fizessek be mindig idejében a kötelező biztosítási díjat, mert mint a fentiekből kitűnik: érdemes! , TIRPÁK GYÖRGY Görömböly A szerencsi járás termelőszövetkezeteinek tapasztalatcseréje A szerencsi járás termelőszövetkeze­teinek vezetői tapasztalatcsere-értekez­letre gyűltek össze a tokaji Kossuth tsz-bc. Á csobaji Éberség és a taktabáji tsz elnöke, a hibák feltárásával nyújtott segítséget a jelenlévőknek. Az értekezlet résztvevői ráébredtek, bogy elhanyagol­ták az áljittényésztés fejlesztését, nem. biztosítottak megfelelő mennyiségű ta­karmányt az á Ha toknak. Az istállótrá­gyázást és a talajelőkésEÍtést sem úgy végezték el. ahogyan kellett volna. A tokaji gépállomás főagronómusa a ta­vaszi nurríkákra való felkészülésről. az uj agrotechnika alkalmazásáról beszélt. A résztvevők ígéretet tettek' hogy kijavít­ják a hibákat. t ISKI BÉLA Megjutalmasott családanyák Dolgozó népünk fokozott megbe­csülésben részesíti a sokgyermekes anyákat. Miskolc város I- kér. taná­csa ennek szellemében részesített pénzjutalomban 5 többgyermekes anyát. Az asszonyok 120(1, illetve 1000 forint pénzjutalmat kaptak. JELINEK FERENC A len- és kenderlermelési szerződésről Érdemes és kifizető Ten-, illetve ken- dertermelési szerződést kötni. A tiszatar- jáni Béke termelőszövetkezet a múlt év­ben tiz holdon termek rostkendert, ami 20.000 forintot jövedelmezett. Ebben az esztendőben ugyanezért a mennyiségért 35 650 forintot kapnak a termelők és 50 százalékos kedvezménnyel vásárolhatnak vászon, zsák és kötélárut. Az egyénileg dolgozó parasztok közül Bólia Gyula és Szombati János jóval nagyobb területre kötöttek szerződést az idén. mint tavaly. KOVÁCS GYULA Miért nincs jó kenyér Bánrévén ? A bánrévei dolgozók megszokták, hogy jó és friss kenyeret kapnak. Amióta azonban a bánrévei pékuzetri vezetője Juhász István megbetegedett, Ózdról szál­lítják a kenyeret. Gyakran előfordul, hogy egyáltalán nincs kenyér, de ha van, akkor is rossz minőségű. Bánrévén az ú. n. ,,alsó,4 nép­bolt már egyáltalán nem mer kenyeret árusítani, mert fél, hogy nem fogy el. Az illetékesek sürgősen intézkedjenek, hogy a bánrévei dolgozók ismét friss és jóminőségü kenyeret kapjanak. BALOGH ISTVÁN Kereskedelmi ankét Perecesen A miskolci kereskedelmi iroda és a ruházati bolt vezetősége vevőankétot ren­dez,ett Perecesen. Az ankét célja az volt, hogy fokozottabban biztosítsák a dolgozók jobb áruellátását és kiderítsék miitől, liol mutatkozik hiány. A megbe­szélés igen értékesnek bizonyult. A fel­szólalók sok hasznos javaslatot tettek, .amelyek megvalósítása elősegíti a keres­kedelmi dolgozók munkájának megjaví­tását. Rusznyák Eraőné udvariasabb és gyorsabb kiszolgálást kért* Kifogásolta, miért nem kapható férfi lódenkabát. Buczka Sándorné kérte, hogy fekete női cipőket is árusítsanak Perecesen. V.arga Andr&sné raóváiette: miért nincs Pere­cesen „kismama“ ruha. Balázs Sándome a kis]álm emberek panaszát tolmácsolta:-: nem lehet kapni 37—38-as. férficipőket. BENEDEK JÓZSEF ß sátoraljaújhelyi cipész ktsz munkája A sátoraljaújhelyi cipész ktsz 3 évvel ezelőtt alakult 17 taggal. Ma már 72 iparos dolgozik a szövetke­zetben. A ktsz dolgozói igen büsz­kék arra, hogy készítményeiket igen sokan keresik. A szövetkezet az el­múlt év IV* negyedében végzett jó munka jutalmául elnyerte „a megye legjobb szövetkezete" címet és az ez­zel járó vándorzászlót, valamint a 2500 forint pénzjutalmat. IVÁN LÁSZLÓ, Pedagógusok a mező- gazdaság fejlesztéséért Az abaujszántói mezőgazdasági tech­nikum .tanárai a járási tanács mezőgaz­dasági osztálya segítségével gazdogyűíést híztak össze, amelyen megbeszélték a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolaté» sürgős tennivalókat* A tanáccsal karöltve a tantestület részletes tervet készített, melynek megbékélésére a munkában élenjáró dolgozó parasztokat, is meghív­ták. Az állattenyésztés fejlesztése térné­nek elkészítéséhez Burkus József és BuL nyák István juhászok adtak szaktaná­csot. , „ ZAMBÓ ÉRNŐ Harcban a diósgyőri olvasztárok a hideg: ellen A diósgyőri nagyolvasztómüben rendkívül nagy nehézségek közölt folyik a kongresszusi verseny, de a dolgozóitat eleven versenyszellem füti. . Jóminőségü nyersvassal és az önköltség csökkentésével akarják köszönteni pártunk III. kongres­szusát. Felkészültek arra, hogy a Verseny első napjaitól kezdve egyen­letes legyen a termelés. A kohóknál nincs is hiba, a bunkereknél azon­ban nagy erőfeszítésekre van szük­ség a befagyott érc adagolására. Közlekedési nehézségek is akadá­lyozzák a tervteljesítést. A megfeszített munka ellenére hétfőn kevés érc került a kohókba. Kilenc kohósi brigád közül csak Kri- zsán Gábor brigádja teljesítette a kongresszusi' verseny első napján tervét. Háromszor csapolt a brigád egy műszak alatt, s 105.5 százalékra teljesítette műszaktferivét. Kedden a ’fagy miatt, súlyosbodott a helyzet. Voltak bunkerek, amelyek­ben. az érc teljesen átfagyott, csáká­nyokkal és vasrudakkal sem lehetett megindítani. A -törőműtöl robbantó szakember érkezett. Egymás után robbantották és lazították meg a fa­gyott vasércet. így harcolnak a diós­győri kohászok a hideg ellen. Hideg | < es hó. Az utakon méteres . akadá­lyok. Közlekedést megbénító idők járják. Autók, vonatok akadnak el. Ke­mény küzdelem folyik a több acélért, a több szénért a számunkra szokatlan időjárásban. Minden reggel befagyott ablakú, havas bá­nyászautókkal találkozunk. Műszakból jönnek, hazafelé tartanak. Ki tudja, mikorra érkéznek falujukba. Ki tudja, mikor indultak el, >■ mily küzdelmes útjuk volt, de megérkeznek. Napjainkban hősi történetek egész sorát mondhatnánk el, s mindez azért történik, hogy legyen szén, hogy gőzölögve fussanak a vona­tok, hogy a napköziotthonok apróságai ne szen­vedjenek a hidegtől, hogy dolgozzanak a gyá­rak. Bányászok. Fekete csizma a lábakon, fényes bőrsísak a fejeken, s az övben beleakasztva az elmarad­hatatlan jóbarát, a bányászlámpa. Kemény har­cot vívnak minden nap a borsodi széncsaták hősei, hogy eleget tegyenek hazafias kötelessé­güknek. Százan és százan messzi vidékről járnak be a bányákba. Késő éjjel érnek haza. Sötét­ben kelnek, kora reggel, négy-öt órakor. Elszo­ruló szívvel hallgatják a rádió jelentését: hó­akadályok miatt itt és itt szünetel a közlekedés. A bányászszívek erősen dobognak, amikor tu­domásukra jut otthon, hogy kétes: indul-e az autó. Mi lesz a szénnel? A maiad körülfogja az apát, a fiatal feleség a férjet, s a szemek féltőén azt sugározzák: ne indulj el Maradj itt, eaváítalárTa"^‘kocsi' míg az utakat járhatóvá teszik. A bányász kö- ‘ Köszönjük a fekete gyémántot JMenni kell! Vár a. bánya, az, ország kéri a szenet! S amikor a kocsi nekivág a véletlennek, hogy hátha sikerül magát átfúrnia a szélver­te hóakadályon, bent a fagyott ablakok mögött komoly arcok figyelik szónélkül a kocsivezető nehéz munkáját. Bátorítják, viccelődnek. — No, pajtás, most mutasd meg, milyen kocsivezető vagy! A kocsi lámpája át-áttör a hófúváson, vé­gigpásztázza a hófehér hómézőt, nagyokat dö­cögve iparkodik célja felé. Sokszor árokból éviekéi ki. Hiszen ki tudja ilyenkor, hol is az út. S mégis megy a bányászkocsi rendületlenül, szívósan, kemény akarattal. Számtalan példát sorolhatnánk fel, amikor a kocsi megreked. Az emberek kiszállnak a vij­jogó szélbe, mely a legvastagabb ruhán is ke­resztülhatol. Lapátot ragadnak- A térdig, vagy a derékig érő hóban körülbotorkálják a kocsit, vizsgálják az utat, azután nekifognak a men­tésnek. Szónélkül dolgoznak. A hideg könnyéket csal a szemekbe. A kezeket kék-vörösre marja a szél. Rágómberedik a lapátnyélre, s ilyenkor ha szólnak is, a hang szívből jön, biztat: Nyomd meg; pajtás! Majd csak elfogyasztjuk ezt a hó- hegyet. Aztán amikor a nyakig havas kocsi feltű­nik a láthatáron, felhangzik a kiáltás: I — Jönnek!... I Jönnek*., megérkeztek a —— - 1 mi derék bányászaink. Ki tudná ázt elsorolni, hányszor állt ki az út kö­zepére az üzemvezető, a mérnök, a főaknász, s figyelő szemekkel kutatta, vájjon feltünik-e ma mennie, akinek már letelt a mű­szakja, dé várta a felváltókat, s addig is keményen dolgozott Egymás után küldte felszínre a csilléket, drága tartalmát, a fekete gyémántot. Akik lent a bánya mélyében -dolgoznak, védve vannak a széltől, a hótól, a hidegtől. S akik kint, a külszínen munkálkodnak, Öt-hat órás utazás után, keményen állják a har­cot. Sorra ürítik a csilléket, naponta tíz­szer is összevarrják a szétszakadt szalagot, na­ponta tízszer is kicsákányozzák a csuzdábait fennakadt, összefagyott szenet, A munkának menni kell* A vagonoknak, telni. keli; Kell a Hxén. rülpillant szerettein, azután új erőre kap, hi­szen értük teszi. Értük küzd. Nem egy község határában ácsorognak az átmentén kis csoportok a metsző szélben. A hi­deg arcukba csapja a havat, vérpirosra csípi a fülüket, fájdalmat okoz, s mégis várnak, re­ményteljesen a bányászautobuszra* S ők mégis megérkeztek, öt-hatórás kemény küzdelem árán, .napról-, napra újból jelentkeznek munkára. Szinte egy másik műszakot tesz ki egy-egy ilyen utazás* Más ember ilyenkor összeroskadva, orvosért küld és lefekszik. A bányász megiszik egy forró teát, s leszáll a mélybe, hogy átvegye a mun­kát attóL akinek már régen haza kellett volna Hősi munka. folyik ma a borsodi bányákban. A hi­deg, a hó, az utazás ezernyi akadálya ellenére is büszkén jelentették január végén az ózdi bá­nyászok, a diósgyőri, lyukói, perecest, mucsonyi, kurityáni, rudolftelepi széncsaták hősei: becsü­lettel teljesítettük a havi tervet. Több szenet adtunk a hazának. Sok-sok bányász már haza sem utazik. Rét­három ággyal többet szorítanak be a szállások­ra, ott alszanak. Nem hagyják el a bányát. Le­mondanak arról, hogy naponta , lássák csáládju- kat, csak azért, hogy mind több szenet adjanak az országnak. Borsodi emberek! Amikor azt olvassátok, hogy Kondón Tomolya Lajos 150 százalékot ért el, hogy a pálinkástárói DISZ-fiatalok 205 szá­zalékot értek el januárban, vagy azt halljátok, hogy Melczer Erzsébet gépkezelő 134 százalékot teljesített és Viszneki Gyula sajókazai szállító 140 százalékos eredményt jelentett január végén, gondoljatok arra, hogy ezeket az eredményeket sokszor emberfeletti munka, hősi küzdelem elő­zi meg. Gondoljatok a mi derék, bátor hőseink­re: a borsodi szénbányászokra* j Kfinzönei I érte, borsodi bányászok- Kö­-------------—1 szönjük az életet, a fényt, a meleget adó szenet* Köszönjük hősi munkátokat. Jó szerencsét! . . /BOD JS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom