Észak-Magyarország, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-21 / 44. szám

Előre a kongresszusi zászlókért ■Február 19-én jelent meg a Ma- gyár Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének közleménye: „A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége üdvözli az üzemek, gépállomások, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozóinak és az egyénileg gazdálkodó parasztoknak azon kezdeményezését, hogy a Ma­gyar Dolgozók Pártja III. kongresz- szusa tiszteletére munkaverseny fel­ajánlásokat tesznek.“ A dolgozók kez­deményezése — mondja a továbbiak­ban a közlemény — hatalmas új erő­forrásokat tár fel, amelyek nagymér­tekben segítik a párt politikájának, a kormány programjának megvalósítá­sát, a dolgozó nép életszínvonalának fokozott és állandó emelkedését. A kongresszus tiszteletére tett munka­felajánlások híven tükrözik egész dolgozó népünk mélységes bizalmát es szeretetét pártunk iránt. Végül a közlemény bejelenti, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége az országos munkaver­senyben az első, második és harma­dik helyet elérő üzemek számára há­rom kongresszusi zászlót ajánl fel. „Szolgáljanak e zászlók a kongresz- szusi munkaversény hatalmas emelő­jeként, serkentsék dolgozó népünket, újabb, az eddigieknél még nagysze­rűbb termelési eredmények elérésére1" ■— mondja befejezésül a közlemény. /örömmel, büszkén elmondhatjuk, hogy Borsod megye sok-sok ezer dolgozója tett felajánlást a párt- kongresszus tiszteletére. Február 1. óta napról-napra fokozódik a harc a vállalások teljesítéséért. A borsodi kohászok, bányászok, dolgozó parasz­tok azt a nagyszerű célt tűzték ki maguk elé, hogy a III. pártkongresz- szus tiszteletére új munkagyőzelme­ket érnek el és kiváló teljesítmé­nyekkel ünnepük pártéletünk, egész népünk életének e hatalmas jelentő­ségű eseményét: mindent elkövetnek, hogy megszerezzék maguknak a győ­zelem dicső jelvényét a kongresszusi zászlókat. Kohászaink, bányászaink nem fe­ledték el az 1951-es év nagyszerű csa­táját, amikor a II. pártkongresszusra készültek, s az egész ország vissz­hangzott az ózdi kohászok nagyszerű munkagyőzelmeitől, az alberttelepi bányászok hősi helytállásától. Emlékezzünk csak vissza e napok­ra. . Özdon a kongresszusi verseny utolsó szakaszában közel három napig kenyérellátási zavarok voltak. De sem ez, sem más akadály nem tudta fékezni a versenyt. Az ózdi ko­hászok minden nehézséget elsöprő lendülettel küzdöttek az első helyért, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége vörös zászlajáért. S áldo­zatos munkájuk eredménnyel, siker­rel járt. Elnyerték a zászlót. A Sza­bad Nép 1951. március 31-i száma így ír erről a győzelemről: „A kongresz- szusi szocialista munkaversenyben a legjobb eredményt az Özdi Kohászati Üzemek dolgozói érték el. Az ózdi kohászok a kongresszusi verseny so­rán terven felül 23 millió 581 ezer fo­rint értékű vasat, acélt és hengerelt árut adtak az országnak. Nagyszerű eredményeket értek el az anyagtaka­rékosság terén. A kohóüzem dolgozói 3402 tonna kokszot takarítottak meg. A megtakarított kokszból az ~ Des számú nagyolvasztó több mint 12 napig dolgozhat. Az üzemi selejtet 1950. második felének átlagához vi­szonyítva csaknem egyharmaddal csökkentették.“ A Szabad Népnek ez a cikke a- pártkongresszuson elhangzott K. V. közleményről, a kongresszusi zászló odaítéléséről számolt be. S a továbbiakban a cikk így foly­tatja: „Az Ózdi Kohászati Üzemek­ben a dolgozóknak több, mint 80 szá­zaléka, a műszaki dolgozóknak nagy többsége vett részt a versenyben. A dolgozók túlnyomó többsége határidő előtt teljesítette, illetve túlteljesítette, egyéni vállalását. Az üzemi pártszer­vezet élére állt a dolgozók kezdemé­nyezésének, helyesen összekapcsolta a kongresszusi versenyt a pártépítés feladataival, a versenyben legjobban kitűnt dolgozók közül 80-at tagnak, 140-et pedig tagjelöltnek vett fel. Az üzemvezetés megteremtette a kon­gresszusi verseny sikeres megvalósí­tásának feltételeit. Mindezek alapján a K. V. úgy határozott, hogy a győz­tesnek felajánlott zászlót az Ózdi Ko­hászati Üzemek dolgozóinak adja. Apró Antal elvtárs bejelentésére fel- zugott a taps és háromszoros hurrá köszöntötte a versenyben nagysze­rűen helytálló ózdi kohászokat.“ Ugyanígy ünnepelték az albertte­lepi bányászokat is, amikor hősi munkájukat méltatták, és legkima­gaslóbb eredményeik jutalmául ne­kik Ítélték a vörös selyem zászlót. Nagy dicsőséget jelentett ez me­gyénknek. Az 1951-es kongresszusi versenyben a borsodi kohászok, bá­nyászok ismét bebizonyították a párt­hoz való hűségüket, a nép ügye iránti odaadásukat. S ez a dicsőség arra kö­telezi megyénk dolgozóit, hogy a pár­tunk III. kongresszusának tiszteletére folyó versenyben megismételjék az 1951-es győzelmet, s ezúttal is me­gyénkben üzemek nyerjék el a Köz­ponti Vezetőség zászlait. Ózdon, Diós- győrvasgyárban, Alberttelepen ma is ugyanazok a hősök dolgoznak, mint 1951-ben, de a munkafeltételek azóta sokat javultak. Van rá tehát mód, hogy minden tekintetben kiválóbb, jobb eredményeket érjünk el, mint az előző kongresszusi versenyben. A kongresszusi verseny hősei ezekben a napokban egymás­után jelentik kiváló teljesítményeiket. De még korántsem tartunk ott, ahol 1951. hasonló időszakában. Már pedig kétszeres szégyen lenne ebben a ne­mes versenyben lemaradni. Az ország szeme újra Borsod felé fordult. Mind gyakrabban érdeklődnek, hogyan dolgozik az ózdi martin, miként áll­nak /helyt a munka frontján a diós­győri nagyolvasztómű harcosai, s a széncsaták alberttelepi hősei, milyen más borsodi üzemek törnek előre a versenyben. Uj, nagy feladatok előtt állunk. Be kell bizonyítani, hogy nem véletlen volt az 1951-es győzelem. A munka nehezebb része most következik, az, hogy az elnyert zászlókhoz újabbakat szerezzünk. Ehhez szükséges, hogy hasznosítsuk az 1951-es kongresszusi verseny nagyszerű tapasztalatait a termelékenység fokozásában, a selejt csökkentésében, s az anyagtakaré­kosságban. Pártunk helyesli a kongresszus tiszteletére tett munkafelajánlásokat, s azt várja a borsodi ipar és mező- gazdaság dolgozóitól, hogy adott sza­vukat kivétel nélkül becsülettel való­ra váltsák. Kohászok! Bányászok! Építőmun­kások! Város és falu fizikai és szelle­mi dolgozol! Előre az eddigieknél na­gyobb termelési győzelmek eléréséért! Előre a Központi Vezetőség zászlai- nak elnyeréséért! Ünnepélyesen megnyitották Miskolcon a magyar-szovjet barátság hónapját Szombaton este ünnepélyes külső­ségek között nyitották meg Miskol­con a magyar-szovjet barátság hó­napját. A Déryné Színház vörös és nemzetiszínű drapériákkal díszített nézőterét zsúfolásig megtöltötték az ünneplő dolgozók­A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után Damnos István elvtárs, a Magyar-Szovjet Társaság megyei titkára üdvözölte az ünnepi gyűlés résztvevőit, majd Iván István elvtárs, a megyei tanács elnöke mon­dott ünnepi beszédet. A magyar nép a Szovjetunióban nemcsak fe.ssnbadí tóját, hanem példaképét és boldogulásának zálogát látja felemelkedését Iván elvtárs bevezetőül hangsú­lyozta, hogy a magyar-szovjet barát­ság hónapja egész dolgozó népünk nagy ünnepe. Hat évvel ezelőtt kötöttük meg a szovjet-magyar barátsági együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt — mondotta — azóta évről-évre erősödik a magyar nép őszinte barátsága, hálája és szeretete felszabadítónk, legfőbb támaszunk, a hatalmas Szovjetúnió iránt. A ba­rátsági hónap hozzájárul ahhoz, hogy a két nép elszakíthatatlan kapcsolata mégjobban elmélyüljön­— A magyar-szovjet barátságnak mély történelmi gyökerei vannak. A szovjet hatalom, a bolsevik párt és annak zseniális szervezője, Lenin elvtárs segítette a magyar proletá- riátust a Magyar Tanácsköztársaság napjaiban. A Tanácsköztársaság bu­kása után a Szovjet volt az üldözött magyar kommunisták legfőbb táma­sza. A hős Szovjet Hadsereg hozta el népünknek a szabadságot. A ma­gyar dolgozó nép a Szovjetúnióban nemcsak felszabadítóját, hanem kö­vetendő példaképét, felvirágzásának, boldogulásának zálogát látja. Nincs alkotó munkánknak egyetlen terü­lete sem, ahol valamilyen módon ne nyilvánulna meg a szovjet nép se­gítsége. Szovjet gépek, szovjet mun­kamódszerek, szovjet technika -— mind-mind népünk szolgálja. Szovjet tudósok, mérnökök — Bárgyin professzor, Amoszov, Rak- csejev és a többi szovjet elvtárs nagy segítséget adott a diósgyőri új kohó és más fejlett technikájú üzemek építkezésénél. A szovjet sztahánovisták tanítot­tak meg bennünket a martinkemen- cék jobb kihasználására. Amoszov elvtárs, a kiváló uraü sztahánovista olvasztár diósgyőri és ózdi olvasztá- rainknak, Pányin elvtárs vasuta­sainknak, Maximenkó elvtárs épí­tőinknek adta át gazdag tapasztala­tait. A szovjet parasztküldöttek már kétízben is meglátogattak bennün­ket. Látogatásuk jelentős segítséget adott " termelőszövetkezeteinknek, gépállomásainknak, állami gazdasá­gainknak a fejlett agro- és zootech- nika alkalmazásához. Ezer és ezer magyar diák tanul a szovjet főisko­lákban. Megyénkben már többen van­nak olyanok, akik a Szovjetúnióban végezték el főiskolai tanulmányaikat. Hazánkból számos küldöttség — technikusok, tudósok, művészek, ipari szakemberek, valamint a dol­gozó parasztok legjobbjai — látogat­tak el a Szovjetunióba és a helyszí­nen tanulmányozták, ismerték meg a szovjet technika legújabb vívmá­nyait. A Szovjetunió kulturális tapasztalatainak alkalmazása jelentősen fellendítette kulturális életünket Megyénk városaiban és falvaiban lendületesen bontakozik ki a kul- turforradalom. Ennek a hatalmas folyamatnak egyik igen fontos té­nyezője a szovjet könyv, a szovjet film, az élenjáró szovjet kultúra. A Szovjetúnió kulturális tapaszta­latainak alkalmazása jelentősen fel­lendítette kulturéletünket. Jellemző, hogy a felszabadulás előtt snindösz- sze 35 mozi volt megyénkben. A mo­zik száma azóta több mint megöt­szöröződött, jelenleg 195 mozi van megyénkben. A felszabadulás előtt 16 kulturházunk volt, ma csaknem nyolcszorannyi. Míg a felszabadulás előtt csak kevés könyvtárunk volt, ma 170 ezer könyvet tartalmazó, 331 könyvtár van megyénkben. Me­gyénkben 1084 állandójellegű kultur- csoport működik. Épül és szépül Miskolc büszkesé­ge, a Rákosi Mátyás Műegyetem, amelyben a dolgozók gyermekeit képezik mérnökökké. Míg a felsza­badulás előtt csak a városokban és néhány járási székhelyen volt óvoda, ma 224 állandó jellegű nap­közi otthonunk és óvodánk van, ezeken kívül még idény-napköziott- honok is működnek. De a számok mellett nem kis jelentősége van an­nak is, hogy más, magasabbrendű lett kultúránk tartalma. A Szovjetúnióban igen nagy fi­gyelemmel kisérik a magyar kultúra fejlődését. Számos filmünk igen ko­moly sikert aratott a Szovjetúnió­ban. A szovjet emberek igen jól is­merik Petőfit, Adyt és jelenkori íróink műveit. A szovjet emberek­nek a magyar népi kultúra iránti érdeklődése arra késztet bennünket Borsod megyében is, hogy többet A SZÉNCSATA BORSODI HŐSEI KOVÁCS MÁRTON a barossaknai bánya sztahanovista vájára hosszú idő óta egyike az üzem legkiválóbb dolgozók nak. Brigádjával állandóan ólen jár a több szénért folyó harcban. A III. pártkongresszus tiszteletére 14 tagú brigádjával vállalta, hogy tervét 400 mázsa szénnel túlteljesíti. Február 10-ig a munka jő megszervezésével 125 százalékot ős*. dL PETŐ JÓZSEF sztahanovista vájár Barossaknán. Háromtagú brigádjának tagjai arra adták szavukat, hogy tér* ven felül 120 mázsa szene» termelnek. Januárban 215 százalékot értek el. Eb­ben a hónapban az egy műszakra eső keresete 160 forint volt. Most február, ban is minden igyekezetükkel a terv és a vállalás túlteljesítésén fáradoznak. TAMÁSI ISTVÁN az MTH kurityáni 106. számú bányászipari tanulőintéze, tének legjobb tanulója, DISZ.tjtkár. Tanulmányi átlaga jeles, a novemberi vasgyüjtésben példamutatóan kivette részét, egymásra 2436 mázsát gyűjtött. törődjünk népünk nemzeti szokásai­val, gondosabban ápoljuk haladó hagyományainkat. A szovjet-magyar barát­ság a legdrágábbatt a békés építömunka biztosítását jelenti számunkra Dolgozó népünk újabb termelési győ­zelmekkel köszönti a magyar-szov­jet barátság ünnepét. Az Özdi Szén­bányászat! Tröszt fizikai és műszaki dolgozói esedékes havi tervükéi 103-5 százalékra teljesítették. A Le­nin Kohászati Művek nagyolvasztó­jának dolgozói is nap-nap után túl­teljesítik tervüket. A munkások pél­dája magával ragadja a falu dolgozó parasztjait, kik ugyancsak szép fel­ajánlásokat tettek a kongresszus! versenyben, a barátság hónapja tisz­teletére. Iván elvtárs ezután arról beszélt, hogy a Szovjetúnió példája nyomán tűztük ki célul a mezőgazdasági ter­melés és a közszükségleti cikkeket gyártó iparágak nagyarányú fellen­dítését. A mezőgazdasági termelés fejlesztése országos ügy, amelyre mozgósítani kell mind az állami,- mind a társadalmi szervek minder, erejét. A terméshozam emeléséért vívott harcokban nagy szerepe van a Magyar-Szovjet Társaságnak. Me­gyénkben is széles körben el keli terjeszteni a szovjet mezőgazdaság legjobb tapasztalatait a gabonater­melésben, állattenyésztésben, s a ter­melőszövetkezetek vezetésében. Ren­dezzenek az MSZT-szervezetek ezek­ről a kérdésekről vitákat. Megyénk legjobb szakembereit, agrotechniku- sait, zootechnikusait kérjék fel elő­adások tartására. Szólaltassák meg a Szovjetunióban járt parasztkül­döttség tagjait, hogy ismertessék a mezőgazdasági termelés ott megis­mert fejlett módszereit. Ismertessék MSZT-szervezeteink a szovjet emberek életét, munkáját, rendezzenek könyvkiállításokat, könyvvásárokat a termelőszövetke­zetekben és az állami gazdaságok­ban. Erősítse a barátsági hónap fo­lyamán a Magyar-Szovjet Társaság kapcsolatát megyénk széles dolgozó tömegeivel. A szovjet-magyar barát­ság a legdrágábbat, a békét, a bé­kés építőmunka biztosítását jelenti számunkra. Iván elvtárs beszédének további részében méltatta a Szovjetúnió kö­vetkezetes békeharcát. A Szovjet­únió vezette béketábornak sikerült az imperialistákat a berlini tárgya­lóasztalhoz kényszeríteni. Nagy si­kere a Szovjetuniónak és az egész béketábornak, hogy Kínát és Koreát áprilisban meghívják a genfi tanács­kozásra, amelyen a koreai kérdés békés rendezéséről, valamint az in­dokínai helyzet rendezéséről lesz szó. A Szovjetúnió békepolitikájá­nak sikerei fokozzák a magyar dol­gozókban azt a meggyőződést, hogy a béke fennmarad és tartós lesz, mert a népek egyre inkább kezükbe veszik a béke megvédésének ügyét. Mindezek új alkotásokra ösztönöz­nek mindnyájunkat. Az ünnepi beszéd után színvonalas kultúrműsor következett. Fogadás a moszkvai magyar nagykövetségen Moszkva (MTI) A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segély­nyújtási szerződés aláírásának 6. év­fordulója és a magyar—szovjet ba­rátság hónapjának megkezdése alkal­mából a moszkvai magyar nagykö­vetség február 18-án fogadást rende­zett. A meleg és őszinte baráti lég­körben lezajlott ünnepségen megje­lentek: V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese, K. I, Kovalj, a külkereskedelmi miniszter helyettese, A. I. Gyenyiszov, a VOKSZ elnöke, I. P. Bárgyin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának alelnöke és a szovjet társadal­mi és kulturális élet több más kiváló képviselője, valamint a baráti álla­mok moszkvai diplomáciai képvise­leteinek vezetői és munkatársai. LAPJA 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom