Észak-Magyarország, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-20 / 43. szám

Saombst, UN, február 20. ÉSZ AKMÄGY AB 0BSZÄ C n Pártélet + Vezelőségváíasztó taggyűlésen a diósgyőri nagyolvasztónjűben Ma este 7 órakor a Déryné Színházban rendezik a magyar-szovjet barátság hónapja megyei megnyitó ünnepségét Ab eseményekben gazdag magyar-szovjet barátság hónaim me- gyeszertc kultúrműsorral egybekötött megnyitó ünnepségekkel kezdődik. A megyei központi megnyitó ünnepet a miskolci Déryné Színházban a megyei tanács és megyei MSZT, a városi tanács és városi MSZT ren­dezi ma, február 20-án, szombaton este 7 órai kezdettel. Az ünnepi be­szédet Iván István elvtárs, a megyei tanács vb. elnöke mondja. Az elő­adást kultúrműsor követi. A diósgyőrvasgyári ének-, zene- és tánc- cgvüttes szórakoztatja az egybegyült ünneplő dolgozókat. Ugyancsak 20-án tartják a megnyitó ünnepséget Ózdon, a szak- szervezeti knlturotthonban — ahol az ünnepi beszédet Zimonyi Gyuláné, Özd város MSZT-titkúra mondja. Megyénk községeiben február 20-án és 21-én nyitják meg ünnepélyes keretek között a barátság hónapját. S z abad a pálya 1954 kemény napokat hozott az «midi vasút' állomás dolgozóira is. Birkóztunk a szokatlan kemény hideggel, faggyal. Derekasam dolgoztunk, nem hoztunk szégyent az államvasutakra. Január vége felé úgy gondoltuk: most már csak kifele me­hetünk a télből, pedig ezután következett a „java“. Január 31 próba- tétel volt számunkra. Havas, szeles idő kö­szöntött be ezen a napon. A váltókat — a vasúti közlekedés lelkét — minduntalan befújta a hó. lágy pillanatra nem lelte tett elmozdulni mellőlük. Ernőd és Mezőnyárád kö­zött elakadt egy teher' vonat, — érkezett a jelen­tés. — Elzárta a pályát, megszűnt a közlekedés. Az ájlornásfönök azoimal több mozdonyt küldött segítségül. Dühöngő hó- fúváeban, nagy küzdelmek áfán a pályát szabaddá tettük. Február 1-én » szél kissé lecsendesedott, de másnap ismét elkezdte vad láncát. .Éjjel 1 órakor költöttük fel az állomás­főnököt, mert ismét el­akadt egy tebervonat a hófúvásban. Újból kezdő dött a küzdelem. A meg­feszített erŐ és akarat eredményeképpen reggel 7 órára a teljesen bete­metett szerelvényt kisza­badítottuk. Mindem erőnk és tudásunk latbavetésé- vei fenntartottuk a for­galmat. így ment ez február 4-ig. Volt úgy, hogy egy. ogy lváltóőr 36—40 órát dolgozott egyhuzamban, mert váltótársa o hófúvás miatt nem érkezett meg- A forgalmi szolgálattevők 12 órás szolgálat eltelté­vel rövid pihenő után ön­ként jöttek vissza segí­teni. Az ájlomásfőnök szinte éjjel-nappal talpon volt. Személyesen járt elöl jő példával a hóaka­dályok elhárításiban. Akadtak közöttünk olyanok, kik néha eJUii" kadtnk. Mikor ezeknek megmagyaráztuk, hogy ha elcsüggedünk az elemek* kel vívott 1 taréban, meg» szakad a közlekedés, -*> hiába várják az amyagt4 a borsodi gyárak, épükre zések és sokezer do-lgozá nem juthat el munka* helyére, vagy onnan haza, akkor ők is kétszeres erő­vel láttak munkához. Ige« áldozatos munkával tud* tűk csak megmenteni c budapesti távolsági vona­tot attól, hogy a Ivó 2—2 tnapna betemesse. Dicséretes munkát vé­geztek az emődi állomás dolgozói. Külön dicsérete* érdemel Farkas Elek ál­lomásfőnök, Vad Géza forgalmi -eolgálattevő, Bene I-ajo-. Bodnár Béla, Bodnár Sándor vezető váltóőrök és Érsek Gyűl* váltóőr. Rózsahegyi József üzemi biz. elnök Jutalomműsor 1 a munkában élen járó dolgosok tiszteletére Február 10-án, kedden délben ha­marább történt meg a váltós, mint máskor a diósgyőri nagyolvasztóméi­ban. Az I, az. alapszervezet tagjaitól pártonkivüliek vették át a műszakot. —» Menjetek elvtársak — mond­ták —ma komoly feladat hárul rá­tok. Mire a sziréna elfujta a két órát, az alapszervezet tagsága már a párt­helyiségben gyülekezett. A szokásos tréfálkozó hang ezúttal hiányzott. A szemekből, az arcokból ünnepi ko­molyság sugárzott, A párthelyiség­ben a belépőt ez a felirat fogadta; „Párttagok, Kommunisták! Erősítse­lek a pórtdemokráciét, gyakoroljá­tok jogaitokat a' vezetőségválasztó tag gyűlésen!“ Kótesztendős munkáról kellett ezen a napon számot adni a taggyű­lésnek- Arról kellett beszámolni az alapszervezet vezetőségének, hogy mit végzett ezidő alatt, miben kö­vetett el hibát, s milyen feladatokat kell a pártazervejetnek elvégoznie. Az elnökség megválasztása után Liptai eivtárs üdvözölte az elvtársa­kat, majd átadta a szót Barna Já­nos titkár elvtársnak. Beszámolója nem volt hosszú- Nemrég óta vezeti az alapszerveze­tet, jóformán aiig ismerkedett össze a tagsággal. Amit azonban mondott, felölelte a legfontosabb kérdéseket. Bírálattal kezdte szavait. — Elvtórsak! A kohó I. sz. alap­szervezete a leggyengébben műkö­dött a nagyolvasztómü alapszerve­zetéi között. Két esztendő alatt há­romszor volt titkárváltozás, ami rá is nyomta bélyegét az alapszervezet munkájára. Ezután a pártélet fontos kérdései­ről, a pártoktátásról szólt, arról, hogy számosán vannak, akik nem tanulnak rendszeresen, elhanyagol­ják elméleti képzésüket. Javasolta az új vezetőségnek, hogy az oktatást mielőbb javítsa meg. A tagdíjfizetés­ről szólva, keményen megbírálta azo­kat, akik annak ellenére, hogy 4—5 ezer forintot keresnek, mégsem prog­resszívon fizetik a tagdíjat, sőt Pávai elvtársnp már 4 hónappal elmaradt. A beszámoló elemezte a termelés helyzetét, a termelést gátló okokat- Példákat hozott fel erre. Nemrégiben az egyik kohót 20 órán ót lassítani kellett, a technológiai fegyelem meg­szegése következtében. Február 8-án a kohó majdnem lefagyott a hanyag­ság miatt. Az itt dolgozó kommunis­ták helytállását; is bírálta'. A beszámolónak voltak hiányossá­gai is. Számos fontos kérdéssel csak felszínesen foglalkozott, mégis azt kell mondanunk, hogy alapjában vé­ve lelkiismeretes munka gyümölcse volt, kiváltotta a párttagság aktivi­tását. Számos felszólalás hangzott el, ér­tékes bírálatok, javaslatok mutattak utat az új vezetőségnek. Ilovszki elvtárs, az I. és TI. sz. ko­hó műszaki vezetője értékes válla­lást tett a dolgozók nevében. Az L kohónál 28 adagot akarnak csapol­ni, a II-nél 30 adagot. Versenyre hívták ki az ózdi elvtórsakat és azt üzenték nekik, hogy a diósgyőri nagyolvasztómű élen akar járni a kongresszusi versenyben, ezért 5 százalékkal mindig többet termel, mint az ózdiak. Antal elvtárs, aki a Béke-kohónál dolgozik — bejelentette, hogy har­cot indítanak a 38 adag lecsapolásó- ért, ami 240 tonna nyersvasat jelent. Ezt az eredményt csak fegyelmezett munkával lehet elérni, ezért lelkiis­meretesen betartják a technológiai fegyelmet, biztosítják az egyenletes kohójáratot. Többen n régi vezetőség hibájául rótták fel, hogy kevés segítséget udott a tagságnak, mások pedig jo­gosan azért bírálták, mert nem törő­dött a pártcsoportok munkájával. Az eltelt két év alatt alig volt párt- csoportértekezlet. Nagy elvtárs, a régi vezetőség ter­melési felelőse önkritikát gyakorolt hiányos munkája felett. A kis teremben mind forróbb lett a levegő. A kezek egymásután emel­kedtek a magasba — szót kértek az elvtársak. A felszólalók keveset be­Mewcsét és Vidékének F8Ma>üve*a*8r vetkezető az elmúlt vasárnap tartott* évi közgyűlését. A vezetőség beszámolójából kitűnt, hogy 19á2-höz viszonyítva a föld. müyesszövetkezetnek tavaly több mint 5 millió forinttal vole, nagyobb a forgalma. Különösen emelkedett a forgalom a kor­mányprogram utáni hónapokban, 1953 decemberében például több mint 1 mil­lió 600 ezer forint volt a szövetkezet boltjainak és iizemágainak bevétele. A szövetkezet nagyarányú fejlődéséi mutatja, hogy az elmúlt évben öt új bolt­tal. bővült az eladási hálózat- Jelenleg a «Következet keretében 26 iizomág mű­ködik, Tavaly közel 4 millió 200 ezer fo­rint- volt a szövetkezet jövedelme. szvitek — a kohászok szűkszavú emberek —, de minden mondatnak súiya, jelentősége volt. Számosán lelkes felajánlásokat tettek a kon- i gresszus tiszteletére. A vita a mun- 1 jka megjavítására, a kongresszusi 'versenyre, a termelés fellendítésére mozgósított. Szünet után került sor az új ve­zetőség megválasztására. A hangu­lat még élénkebb lett. Amikor a je­lölőbizottság ismertette a vezetőség­be javasoltak névsorát, az elvtársak jól megvizsgálták, hogy kit vesznek fel a jelölőlistára. Érdeklődtek a je­löltek élete, családi körülményei, munkája, magatartása iránt. Aztán a titkos szavazásra került a sor. Utána összeszámolták a szavazó­cédulákat, majd a szavazatszedő bi­zottság kihirdette az eredményt. Egy érvénytelen szavazócédula volt csupán, ettől eltekintve a tagság egyhangúlag választotta meg a jelölteket. Kipróbált harcosok kerültek az új vezetőségbe: Bahor Gyula, Nagy Károly, Gudász József, Morvái, P. Szabó Lajos elvtársak, akik vala­mennyien régi tagjai pártunknak, kiváló szakmunkások, képzett elv­társak. Szorgalmuk, rátermettségük, becsületes munkájuk nyomán mél­tán esett rájuk a választás. Bízunk abban, hogy az új vezető­ség munkája nyomán a diósgyőri nagyolvasztómű úgy fog dolgozni, mint az elmúlt esztendő utolsó ne­gyedévében. Az egész megye, az egész ország varja, hogy a taggyűlé­sen elhangzott lelkes felajánlásokat tettek kövessék. B. I. A közgyűlés vitája azonban rámutatott arra is, hogy a szövetkezeti alkalmazot­tak, * boltkezelok munkájában még igen sok a javítani velő. Veres Mihályné és Mészáros Lánlóraé dolgosé paraszt asm szonyok prídáel elmondották, hogy egyes bojtkewríők többször kivételt tettek a kiszolgálásnál is. Fontos, keresett cikke, ke.t — mint példán! a riwtt. gyufát, olcsó gyermekruhákat és tűzhelyeket ’ ©gyes boltok vezetői ez ismerősök és a bará­tok között osztották szét. Az értekezle­ten megjelent boltvezetők ígérték, hogy hibájukat kijavítják. A közgyűlés végé«, több mint 5000 forint értékű árut sorsoltak ki. * szövet­kezeti tagok között. Többek között Erdei Lásrió egy 500 forintos nógrádiét nyert. » » Zsúfolásig megtelt érdeklő­dőkkel a miskolci Déryné Szín­ház, ahol az első kerületi párt­bizottság rendezésében jutalom- műsorra! köszöntötték a pártunk III. kongresszusa tiszteletére indított versenyben kivált dolgo­zókat, Yícha József elvtárs, az első kerületi pártbizottság titká­ra, megnyitó beszédében elmon­dotta, hogy a jutalnmmüsor megszervezésének kettős célja van. Egyrészt kifejezi a pártbi­zottság elismerését a kiváló dol­gozóknak. másrészt lehetőséget ad a kerület kulturmunkásainak, hogy nagy közösség előtt mu­tassák be tudásukat. Az előadás értékes, szinvona« las volt. Az egyes músorszámo* kát a 28/tf. segédipari vállalat* a 28. építőipari tröszt, a villa-« mosvasút, az áramszolgáltatói vállalat, a drótgyár, a borsödvi- déki gépgyár, a borsodi vízróű«* vek, a posta, s több más vál l a* lat kiváló dolgozóinak ajánlot­ták fel. Nagy sikert aratott aJ drótgyár népi tánccsoportja, amely román népi táncot, majd tápéi népi táncot mutatott be. A! táncosok könnyedén, kecsesen, ügyesen mozogtak. Számukat á közönség kérésére meg is kel* lett ismételniük. Szép sikert! aratott másodszori fellépése so­rán az SZMT népi tánccsoportja' is. Hatalmas mértékben fejlődött az elmúlt évben a mezőcsátl földművesszövetkezet Fetru Dumitriu Állami.díjas román írd a Szovjetunióban fett utazása során ellá­togatott Szver/álovszk városba is. a várost 1723,ban. Vaszilij Nyikitics Tatyis esp.v alapította és az Októberi Forradalom élőt* Jekat.yerinburgnak nevezték. IV emr®g jártam Szvcrdlovszkban. Ez a város ■ a* Ural-hegység túlsó lejtőjén terül el, btt, ahol már Ázsia kezdődik. Egyik este aludtam már, amikor hirtelen az a furcsa érzés riasztott fel, hogy rajtam kívül még valaki van szállodai szobámban. Kinyitot­tam a szemem és fel kattan toltam a kislámpát. Nem csalódtam. A karosszékben ismeretlen férfi ült. Ősz ha­ja a válíáig ért, s szétterült aranyhímzéses vörös bársonyruháján. Nyakát drága csipkéből varrt nyakkendő díszítette. Térdig érő vörös bársony- nadrágot és ezüstsarkantyus csizmát viselt, ösz- szevont szemöldökkel, szigorúan és elégedetlenül nézett vám... — Mit keresel te itt? — kérdezte. ‘— Azért jöttem, Vaszilij Nyikitics, hogy lás­sak és hogy leírjam, amit láttam. Oroszul beszélt, én pedig románul válaszol­tam. Mégis könnyen megértettük egymást. És bár még sohasem találkoztam vele, tudtam, hogy Vaszilij Nyikiticsnek hívják • •. — írni akarsz? —- kérdezte továbbra is ha­ragosan- — Anélkül, hogy velem, a város alapí­tójával beszéltél volna? — Nem, Vaszilij Nyikitics. Hiszen látod, hogy veled is beszélek. . •— Ez sem elegendő! Látnod kell, mit tettem én a városért! — válaszolta. Kelj fel és jer, hogy megmutassam neked a várost!... Néhány perc múlva együtt lépkedtünk le­felé a lépcsőn. — Alekszejevjcs Péter őfelsége küldött ide engem — mondta Vaszilij Nyikitics. — Egyik nap hivatott. „Vaszka Tatyiscsev — kezdte a cár, — te vakmerő és kemény ember vagy. Az Uraiban bőven akad szén és vas, nekem pedig szerszá­mok és ágyúk kellenek. Menj és lásd, mit tudsz tenni!'' Én pedig eljöttem ide, ahol akkor még csaK végtelen erdők voltak és néhány vadász­kunyhó. Most hadd mutassam meg neked az én művemet. -. \ z utcára értünk. Fehér oszlopokkal díszí­tett, klasszikus stílusban épült palotára mutatott. — Éz 1730-ban épült. Jól emlékszem rá •. . A fehér palota mellett azonban sokkal ma­gasabb épület emelkedett. Faragott oszlopok, U R ALVI D E K ! ALOM (Részletek Petru Dumitriu írásából) szobrok, művészi mozaikok díszítették, a kő, gránit és márvány minden gazdagságával. Vaszi­lij Nyikitics csodálkozva megtorpant. — Hát ez mi? — kérdezte. — A kormányzó háza? — Nem, Vaszilij Nyikityics: ez a városi szovjet palotája. — Szovjet? . •. Tehát ezt a várost tanács ve­zeti? — csodálkozott. «— És kik vannak a ta­nácsban? Ebben a pillanatban hatalmas, csillogó gép­kocsi gördült a palota elé. Kékszemű, energikus arcú fiatal nő szállt ki belőle. — Nézd, ez Natalia Oszipovna Kupcsina, a szovjet elnökhelyettese. — Hogyan, hát a szovjetben nők is vannak? — kiáltott fel csodálkozva a városalapító. •— Igen... és az ügyek nem mennek azért rosszul... sőt, éppen ellenkezőleg. Csodálkozva nézett rám, de aztán az utca forgataga elterelte figyelmét az előbbi témáról. — Megszaporodtak áz emberek, amióta itt jártam *— állapította meg. — Igen, Vaszilij Nyikityics: ezelőtt ötven évvel mindössze 70 ezren voltak ... ma pedig el­érik a félmilliót, ha nem többét •.. XT atalmas teherautó száguldott el mellettünk, majd megállt, az egyik üzlét előtt. Több ládát raktak le róla. Vaszilij Nyikityics közelebb ment, figyelmesen szemlélődött és meghökken- ve felkiáltott: — Földieper! Hogyan kerül földieper az Ura! vidékére? — Itt terem — világosítottam fel. — Több­száz hektáron termesztenek Szverdlovszk kör­nyékén földiepret. *— Remélem, nem képzeled, hogy ezt elhi­szem?! — ripakodott rám méltatlankodva Vaszi­lij Nyikityics. — Áz Uraiban hat hónapig tart a tél. Olykor még a medvék is megfagynak. Ho­gyan teremne itt földieper? — Élt egy nagytudósú ember, akit Micsurin­nak hívtak, s alá megtanította utódaidat arra, hogy gyümölcsöket termesszenek az Uraiban is. — Lehetetlen! — kiáltotta a bársonyruhás férfi. — Nem ismerem fel városomat!. Ide fi­gyelj, Jekatyerinburg ez, vagy sem? — Nem, Vaszilij Nyikityics, ma .már nem így hívják. Erről az emberről nevez­ték el. Bronzszoborra mutattam, amely szenvedélyes mozdulatával mintha láthatatlan sokaságot szólított volna harcba.,. — ...Róla nevezték el a várost? — Igen, róla, Mihajlovics Szverdlovról, mert Vlagyimir Iljicset segítette az új világ megalapí­tásában. — Nem értem! — szakított félbe. — Nem ismerem fel a városomat!... gyere! Hadd lás­sam a gyárat, amelyet én alapítottam! Ott leg­alább találok valami ismerős dolgot! Menjünk! Menjünk! IVr ckiiramodtunk... A város szélén olvasz- ^ tott fém fénye vörösre festette az eget- Többtucat gyárkéményből fehér, fekete, hamu­szürke füstoszlopok gomolyogtak elő •., A városalapító futva sietett az üzem felé. — Hol a kovácsműhely? Széöítően magas csarnokba léptünk... Kö­zépen négy fényes acéloszlop emelkedett, ezek fölött pedig egy hatalmas férrkocka. Minden gi­gantikus méretű. A levegőben fémkarmok és láncok mozogtak. Embermagasságúnál nagyobb izzó acéltömböt ragadtak fel a levegőbe és a négy acéloszlop közé helyezték- A felső fém­kocka hirtelen leereszkedett, az izzó acéltömbről sz Irra- és langeső, sistergő gőz csapol t ki- Mire a fémkocka többször rázuhant a sok-sok tonnás acéltömbre s pár perc alatt hengerré kovácsolta. — Kik csinálták ezt? — rázta meg a váT'am Vaszilij Nyikityics. — Oroszok’ — Oroszok, kirgizek, grúzok, tatárok,,. — És kik ezek? — Cárok? •.. Bojárok . •, — Sem az egyik, sem a másik.ä- Szabad emberek Vaszilij Nyikityics! Vaszilij Nyikityics, Jekatyerinburg alapitója ekkor a munkásokra mutatott, akik a csodálatos gépóriásokat irányították. A hatalmas csarnok rőt lángjai megvilágították alakját, szeme r gyogott. — Róluk írj! — kiáltotta. — És az ő váro­sukról, amelyet ők építettek-., és arról a világ­ról, amelyet ők építenek!... A hatalmas sajtológépből vakító szikraeső sistergett elő- Behunytam a szemem, s mire kinyitottam, Vaszilij Nyikityics már eltűnt. Egyedül voltam szverdlovszki szobámban. Ál­modtam­De ilyet csak az Ural vidékén lehet álmodni. Ezeselben lépett fel elsőízbetf a miskolci színházban Balogh János vezetésével a miskolci né* pi zenekar is. Nagy taps jutal­mazta játékukat, különösen’ Liszt IT. rapszódiájának és Di« nicu: Pacsirta c. művének elő« adását. Szerepelt a posta népi tánccsoportja, az SZMT ének«1 kara, a városi tanács népi tánc« kara és énekkara is. A közönség! hálásan fogadta Szűcs Sándor, a Déryné Színház tagjának népi- zenekari kísérettel előadott ma­gyar dalait. A műsorszámokaí Zsolnai Judit, a Déryné Színház tagja konferálta. A MÁV közli, hogy február 21-től. vasárnaptól kezdve a dolgozók részére az eddigi Hat- éj hétnapos hetijegy helyeit egységes hetijegyet szolgáltat ki. amely a hét valamennyi napján érvényes utazásra* Az egységes háti jegy ára <az eddigi hat* napos hetijegy árával azonos. Az új heti“ jegy hétfőn nulla órától vasárnap^ 2A óráig érvényes. Hétfőn nulla órától ^ óráig hetijegy nem váltható. Azok ■& dolgozók, akik erre a hétre hatnapos hetijegyet váltottak, vasárnap, 21-én hetijegyükkel ráfizetés nélkül utazhat-* nak (MTI) A miskolci 23. ez. Állam? ISpítöSpiarí Tröszt n8L és férfi szakmunkásokat és segédmunkásokat vesz fel a Tröszt területéhez tartozó építkező© sekhez. A dolgozóknak biztosítják az ingyen szállást, napi háromszori étkezést 7.30 Ff.ért és havonta e*y- szer az utazási költség megtérítését. A családjuktól távol é?5 családos és családfenntartó dolgozók különélés! pótlékot kapnak munkanaponként. Ahol üzemi konyha van (i Fkot. ahol üzemi konyha nincs 10 Fkot. — Jelentkezni lehet.: Miskolc. Knda* JLászló «tea 4 szám (volt Kálvin utca) Tröszt munka »felvételi irodád iában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom