Észak-Magyarország, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-07 / 32. szám

tlDP BORSOD-ABAU3fZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK -LAPJA X. évfolyam 32. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1954 iebruár 7, vasárnap EreÉiéips “N Pártunk III. kongresszusának tiszteletére nagyszerű felajánláso­dat tettek a borsodi kohászok, bá­nyászok, valamennyi többi iparág és sok község dolgozói. Megkezdő­dött a nemes vetélkedés a kon­gresszusi zászlóért, azért, hogy ki lesz a győztes a negyedév végén, kik veszik ki legméltóbban részü­ket a kormányprogram megvalósí­tásából. A versenyben különösen nagy jelentősége van az eredményes munkamódszerátadásnak, az elv­társi segítségnyújtásnak. Munka­módszerátadás eddig is folyt az üzemekben, hozott is szép eredmé­nyeket. Az a hiba azonban, hogy a legtöbb _ helyen ez is kampány­szerű volt, időleges fellendülés :tán visszaesett, — megfeledkeztek róla. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a szakszervezetek nagy feladatairól a SZOT SÍI. teljes ülésén A Szakszervezetek Országos Taná­csa szombaton tartotta harmadik tel­jes ülését. A Vas- és Fémipari Dol­gozók Szakszervezetének székházá­ban megtartott ülésen megjelent Rá­kosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre a minisztertanács' elnöke. Résztvettek az ülésen a Szakszervezeti Világszövetség ha­zánkban tartózkodó képviselői: Louis Saíllant főtitkár és P. F. Ka­zakov titkár. A teljes ülést Mekis József, a Vas­es Fémipari Dolgozók Szakszerveze­tének elnöke nyitotta meg, majd megkezdődött az első napirendi pont tárgyalása: Kristóf István a SZOT elnöke tartott beszámolót „A szak- szervezetek soronlévő feladatai az 1954. évi népgazdasági terv végrehaj­tásában, a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének további ja­vításában“ címmel. Kristóf István elvtárs beszámolója Súlyos hiba, hogy számos he­gyen nem veszik igénybe az idős. tapasztalt szakmunkások segítsé­gét, nem hallgatják meg tanácsai­kat. Kormos Mihály már 32 éve hengerész a borscdnádasdi gyár- ban. Igaz, ma már más beosztás­j ban dolgozik, kiöregedett a mun­kából, de azt tartja: hadd jöjjenek bele a munkába a fiatalok. Egy azonban nagyon bántja. A fiatalok nagy többsége nem veszi figye­lembe észrevételeit, javaslatait, pe­dig kincseket érő rengeteg tapasz­talata van. Kormos József és Nyer­ges Péter hengerészek viszont min­denben kérik az idős szakmunkás véleményét, hallgatnak szavára, s az eredmény nem is maradt el, — mindketten sztahanovisták lettek. Műszaki értelmiségi dolgozóink, népnevelőink, DÍSZ vezetőink be­széljenek a fiatalokkal, neveljék őket, hogy fogadják hálás köszö­nettel, örömmel, becsüljék meg az öregek tapasztalatait. Aliandó szervező és nevelő mun­kával terjesszük el az olyan érté­kes kezdeményezéseket, amilyen például az Ózdi Kohászati Üze­mekben született. Pázmány László sztahanovista finomhengerész Lő- rincz elvtárs üzemmérnökkel rend­szeresen megbeszéli a feladatokat és megoldásuk legjobb munka- módszerét. Lőrincz elvtárs mate­matikára tanítja Pázmány elvtár­sat, a kiváló sztahánovista henge­rész pedig gyakorlati- tapasztala­tait adja át a fiatal mérnöknek. Mindkettőjük munkája egyre ered­ményesebb. Sajnos, ez a példa ed­dig nem talált követésre Ózdon. Ennek oka az, hogy a műszaki ve­zetők legtöbbje nem támogatja azokat a sztahanovistákat, élenjáró munkásokat, akikben megvan az igyekezet, hogy munkamódszerü­ket átadják. Tekintsék példaképük­nek a diósgyőri nagyolvasztómű üzemvezetőjét, Hornyák Imre elv­társat, aki szívesen tanítja munka­társait, türelemmel, megértéssel j foglalkozik velük. A bányászatban is sokkal szeb- ! bek lennének az eredmények, ha i elérnék, hogy kivétel nélkül min- ! den bányász teljesíti a normát. Somsálybányában Nagy Szilveszter naponta felkeresi a legényszálló- ban a fiatalokat, vitát indít közöt­tük, elmagyarázza például a ka­parószalag átszerelésének minden fortélyát, — szabad idejének jóré­szét velük tölti. így válik a „Nevelj új bányászt“ mozgalom eredmé­nyessé. s így lesz a „péntek-moz­galom“ eleven valóság. Sokáig tartó és nem könnyű fel­adat a munkamódszerátadás, de igen szép, megtisztelő feladat és ha minden üzemben, minden szta­hanovista, minden műszaki dolgo­zó bekapcsolódik a mozgalomba, biztos, hogy igen nagy lépéssel ju­tunk előre a kormányprogram megvalósításának útján. A pártkongresszus tiszteletére ad­junk űj lendületet a munkamód ­I szerátadási mozgalomnak. V__ ______________ A csaknem kétmillió tagot szám­láló magyar szakszervezeteknek az a feladatuk, hogy minden erejükkel, tehetségükkel és tudásukkal segít­sék megvalósítani pártunk politiká­ját, kormányunk programját — mondotta bevezetőben, majd hang­súlyozta: e feladat teljesítése azt követeli a szakszervezetektől, hogy a dolgozókkal megértessék a kor­mány célkitűzéseit és mozgósítsák őket a program végrehajtására. — Elengedhetetlenül szükséges megmagyarázni és tudatosítani, hogy a nép jólét emelése — a fo­gyasztási és közszükségleti cikkek bősége, az árak csökkentése, a reál­kereset növelése — az egész dolgo­zó nép munkájától, terveink telje­sítésétől, az önköltség csökkentésé­től, a termelékenység növelésétől, a szigorú takarékosság végrehajtásától függ. Kristóf István azután azzal a mun­kával foglalkozott, amelyet a ma­gyar szakszervezetek a SZOT II. teljes ülése óta végeztek. Az ered­ményekről szólva, megemlítette, hogy a szakszervezetek az illetékes állami szervekkel együtt javaslatot dolgoztak ki a Munka Törvényköny­vének módosítására, amely tovább­fejleszti .a dolgozók és szakszerveze­tek jogait. Kormányzatunk csaknem nyolc­millió forintot fordított 1953 má­sodik felében bérügyi intézkedések­re — mondotta a továbbiakban Kristóf István. Ezek kidolgozásában a szakszervezetek aktívan résztvet­tek és végrehajtásukhoz hathatós segítséget nyújtottak. Ezután hangsúlyozta, hogy a szak- szervezetek egyre nagyobb gonddal foglalkoznak a dolgozók mindenna­pi kérdéseivel. Javult az egészség- védelmi és a társadalombiztosítási munka is. Különösen jelentős volt a szakszervezeti vezetőszervek közel­múltban lezajlott újjáválasztása, amely segített a szakszervezeti de­mokrácia továbbfejlesztésében. Miután rámutatott az eddig elkö­vetett hibákra, a továbbiakban azok­kal a feladatokkal foglalkozott, ame­lyek a szakszervezetek előtt álla­nak az 1954. évi népgazdasági terv teljesítésével kapcsolatban. — Az elmúlt hetekben széleskörű mozgalom bontakozott ki azzal a céllal, hogy ipari üzemeink műszaki segítséget nyújtsanak a gépállomá­soknak a gépjavítási munkák elvég­zésére — mondotta. — Felhívjuk a szakszervezeti bizottságokat, hogy teljes erejükkel támogassák ezt a mozgalmat. Valamennyi szervezet­nek támogatnia kell minden olyan kezdeményezést, amely a mezőgaz­daság fejlesztését, jobb munkáját szolgálja. A MEDOSZ-nak el kell terjesztenie a legkiválóbb mezőgaz­dasági dolgozók kezdeményezéseit, gondot kell fordítani a falusi dolgo­zók szociális helyzetének megjavítá­sára, az iparból a mezőgazdaságba kerülő szakemberek megfelelő ellá­tására. Kristóf István ezután rátért a szakszervezeteknek a dolgozók anya­gi, szociális és kulturális helyzete további javításában meglévő felada­taira. — 1953 utolsó negyedévében a mi­nisztériumok és a szakszervezetek már jóval alaposabban és következe­tesebben ellenőrizték és biztosították a kollektív szerződések betartását, a munkavédelmi és szociális beruhá­zások megvalósítását — mondotta. A dolgozók életkörülményeinek állandó javítása népi demokratikus kormányunk programjának főtörek­vése. A szákszervezeteknek minden erővel támogatniok kell a párt poli­tikájának és a kormány programjá­nak megvalósítását, de különöskép­pen harcolniok kell a dolgozók szo­ciális és kulturális helyzetének köz­vetlen javítását szolgáló intézkedé­sek végrehajtásáért. A Szakszerveze­tek Országos Tanácsa megköveteli az összes szakszervezeti szervektől, hogy ne tűrjék a dolgozók törvény­ben biztosított jogainak megsértését. Élniök kell azokkal a jogaikkal, amelyekre a Munka Törvénykönyve felhatalmazta őket. A továbbiakban a munkavédelmi beruházások emelkedésével foglalko­zott Kristóf István. Amig 1953-ban 232.7 millió forintot irányoztak elő erre a célra, addig 1954-ben 316 mil­lió forint áll már rendelkezésre. Ép­pen ezért a szakszervezeteknek foko­zottabban kell foglalkozniok a mun­kavédelemmel az iparban és a köz­lekedésben. Harcolniok kell a bal­esetek ellen különösen a bányászat­ban. Fokozni kell a szakmai és más megbetegedések elleni védekezést is. A szakszervezeteknek támogatniok kell az üzemi egészségügy megjaví­tását, a szakmai ártalmak megelőzé­sét, törődjenek az üzemek tisztaságá­val, rendjével, fordítsanak különö­sen nagy gondot a nők, az anyáit, az ifjúmunkások egészségügyi védelmé­re. A szakszervezeteknek,, elsősorban a társadalombiztosítási tanácsoknak harcolniok kell azért, hogy mielőbb megjavuljanak az üzemorvosi rende­lők. Javítani kell az üdültetés munká­ját is. Az elmúlt évben a szakszerve­zetek 118 millió forintot használtak fel a dolgozók kedvezményes és in­gyenes üdültetésére. A számos üdü­lési formán kívül újakat is beiktat­tak, elsősorban a szanatóriumi üdü­lést, valamint az éjjeli szanatóriumo­kat. Idén újabb szakszervezeti sza­natóriumokat létesítenek és tovább javítják az üdülőkben a szolgáltatá­sokat. Sokkal alaposabban kell ellenőriz­ni, hogy a beutalójegyeket valóban azok kapják, akik megérdemlik. Ebben az évben már fokozottabban kell törekedni arra, hogy az értelmi­ségi dolgozók legjobbjainak a szak­szervezetek megfelelő üdülést, pihe­nést biztosítsanak. A lehetőségekhez mérten el kell érni, hogy az anyák gyermekükkel, a legkiválóbb dolgo­zók családjukkal együtt üdüljenek. A dolgozókról való közvetlen gon­doskodásban jelentős szerepe van az üzemi étkeztetésnek is, amelyet ma közel egymillió dolgozó vesz igény­be. Ezen a téren el kell érríiök a szakszervezeteknek, hogy az üzemek többségében étterem, vagy legalább is étkezőhelyiség álljon a dolgozók rendelkezésére. Kormányunk programmja jelentős összegeket fordít a lakásviszonyok megjavítására is. A lakásépítkezési program megvalósítását azonban számos hiba és fogyatékosság nehe­zíti meg. Az építőipari dolgozók szakszervezetére vár az a feladat, hogy a nagy építkezéseken bevált alkalmas módszereket vigyék át a la­kásépítkezésekre a munka meggyor­sítása, minőségének emelése érde­kében. Gondoskodni kell arról ‘s, hogy a kormány egy héttel ezelőtt megjelent rendelete értelmében foko­zott segítséget nyújtsanak az egyéni lakásépítkezésekhez is. A szakszervezeteknek az elkövet­kező időben az eddiginél sokkal na­gyobb gondot kell fordítaniok a szé­les tömegek kulturális igényeinek kielégítésére is. A feladatok végrehajtásának fon­tos eszköze a szakszervezetek kezé­ben a kollektív szerződés, amelyet ezekben a hetekben kötnek meg az üzemi bizottságok az igazgatókkal. Á -kollektív szerződések megkötését fel kell hasznákú a szakszervezeti munka színvonalának emelésére és a dolgozók anyagi, szociális és kulturá­lis helyzetének megjavítására. Kristóf István hangsúlyozta, hogy a szakszervezetekben fokozottan ér­vényre kell juttatni a kollektív ve­zetés elvét. Kristóf István befejezésül utalt ; szakszervezetek közelmúltban le­zajlott III. világkongresszusára, a he a kapitalista és gyarmati országé:; dolgozói nagy érdeklődést mutatta;-; a Szovjetunió és a népi demokrati- kus országok munkásosztályán:. - élete iránt, egyöntetűen kifejezte:; békevágyukat. A nemzetközi béketábor feszült figyeleinmeí kiséri a most folyó berlini tanácskozásokat, amelyeken a négy nagyhatalom külügyminisz­terei a nemzetközi feszültség eny­hítésének kérdéseit vitatják. A ma­gyar dolgozók szívvel-lélekkel támo­gatják a Szovjetunió békekezdemé- nyezéseit, amelyek a berlini külügy­miniszteri értekezlet eddigi munkája folyamán olyan nagyszerű javasla­tokban jutottak kifejezésre, mint ar öthatalmi konferencia egybehívására irányuló javaslat, a német kérdés békés rendezésére irányuló javaslat­— A magyar dolgozó nép, a nép: demokratikus Magyarország szám­talan jelét adta annak, hogy szilár­dan védelmezi a béke ügyét — mon­dotta Kristóf István. — Ebben a harcban, a békeharcban éppúgy', mint az egész országépítő munká­ban, a munkásosztálynak, a szerve­zett dolgozóknak kell élenjárniok­Kristóf István beszámolójához el­sőnek Veres Rudolfné a Magyar Pa­mutipar üb. elnöke szólt hozzá. Be­számolt arról, hogy a magyar pa­mutipar gyártmányai minőségének emelése érdekében kooperációs szer­ződést kötött a pamutkikészítő gyár­ral. Vázsonyi Miklós az RM-csőgyá: üb. elnöke munkavédelmi kérdései­kéi foglalkozott. Ezután Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központ Vezetőségének első titkára emelke­dett szólásra. szakszer rezetek a kommunizmus iskolát“ Partunk Politikai Bizottsága ismé­telten foglalkozott az elmúlt fél év­ben a szakszervezetek munkájával. Legutóbb másfél hónappal ezelőtt Politikai Bizottságunk tagjai e kér­désről megbeszélést folytattak a SZOT elnökségével. Ezen a meg­beszélésen a szakszervezeti elvtársak rámutattak arra: eredményes mun­kájukat sok helyen gátolja, hogy pártszervezeteink és pártfunkcioná­riusaink nincsenek tisztában a szak- szervezetek jelentőségével. Nem be­csülik meg: a szakszervezeti munkát, nem vonják be a szervezetek helyi vezetőit és funkcionáriusait a mun­kába. A szakszervezetek gyakran nem kapnak elég segítséget a párt- szervezetektől, vagy nem vonják be őket olyan kérdések kidolgozásába, amelyeknél közreműködésük komoly segítséget jelentene. A pártaktivaér- tekezletekre, amelyeken gyakran a szakszervezeteket is érintő feladato­kat tárgyalnak meg, sokhelyütt nem hívják meg a szakszervezetek illeté­kes funkcionáriusait. A pártszerve­zetek helyenkint kisajátítják a szak- szervezetek munkáját, vagy annyira gyámkodnak a szakszervezetek felett, hogy azzal gátolják fejlődésüket. Mindezek a jelenségek eléggé el­terjedtek és nemcsak az üzemekben, vagy a megyékben fordulnak elő, de néha még pártunk központjában is. Az említett megbeszélésen például rámutattak arra, hogy amikor pár­tunk központjában a pedagógusok kérdésével foglalkoztak, ebbe a mun­kába nem vonták be a pedagógus szakszervezet vezetőit. Az ilyen je­lenségek azt eredményezik, hogy a szakszervezeti munkát nem becsülik meg eléggé, és az elvtársak nem szí­vesen mennek szakszervezeti munká­ra, különösen pártmunkáról nem, mert eléggé elterjedt közöttük az a nézet, hogy a szakszervezeti munka amolyan másodrendű jelentőségű. E helytelen nézetek következtében gyakran ott sem veszik igénybe a szakszervezetek segítségét, ahol arra eléggé a párthoz, mert attól tarta­nak, hogy úgy. sem kapnák meg a szükséges támogatást. Mi helyeseltük, hogy a szakszerve­zetek vezetői szóvátették ezt a hely­zetet és közöltük, hogy pártunk a maga részéről mindent meg fog ten­ni, hogy ezeket a hibákat gyorsan kiküszöbölje. Azoknak az elvtársak­nak, akik elfelejtették volna a szak- szervezetek óriási jelentőségét a szo­cializmus építésében, emlékezetükbe kell idéznünk Leninnek és Sztálin­nak tanításait a szakszervezetekről. Lenin a szakszervezeteket a kommu­nizmus iskoláinak nevezte, legfonto­sabb transzmissziós szíjnak a párt és a dolgozó tömegek között. „Nem le­het — mondotta Lenin — megvalósí­tani a diktatúrát néhány „áttétel1 nélkül, amely az élcsapattól az élen­járó osztály tömegéhez, ettől a del - gőzök tömegéhez vezet.“ A szakszer­vezetekről, mint a kommunista párt munkatársairól Sztálin azt mondot­ta: „A munkásosztály élcsapatának a kommunista párt által vezetett ál­lamhatalomnak egész gazdasági. politikai munkájában a szakszerve­zetek kell, hogy a leggyorsabb legközvetlenebb munkatársai legye­nek.“ Párisservcseieinlt as edtUginél fokosottahb mértékben támogassák a ssaksserveseteket Ezek a megállapítások a mi vi­szonyainkra is teljes érvényűek. A magyar. szakszervezetek taglétszáma kétmillió felé közeledik. A szak­szervezetek felölelik az ipari és me­zőgazdasági munkásság, valamint az értelmiségi dolgozók túlnyomó több­ségét. Nem szorul magyarázatra, hogy szocialista építésünket, külö­nösen az új szakasz feladatait, ame­lyek a dolgozó tömegek közvetlen, állandó közreműködését követelik meg, csak akkor valósíthatjuk meg, ha erre a szakszervezetekben lévő milliókat mozgósítjuk. Az új szakasz céljai a népi demokrácia minden tömegszervezetének, de elsősorban a szakszervezeteknek odaadó, jó mun­káját követelik meg. Ezért is hibát követ el az az elvtársunk, aki nem nyújt megfelelő támogatást a szak- szervezeteknek, nem gondoskodik a szakszervezeti munlca megbecsülésé­ről, jelentőségének tudatosításáról. A hibákat e téren tehát gyorsan ki kell javítani. Pártszervezeteink az eddiginél fokozottabb mértékben tá­mogassák mindenütt a szakszerveze­teket, vonják be jobban a munkába, kérjék ki tanácsaikat és adják meg nekik mindazt a segítséget, amely munkájukat elősegíti. Pártsajtónk, égető szükség volna. Maguk a szak-1 elsősorban a „Szabad Nép“, foglal- szervezetek viszont nem fordulnak I korzók többet a szakszervezetek kém ’ désével, jelentőségével és munkájá­val és lépjen fel minden olyan jelenség ellen, amely zavarja a szakszerveze­tek munkáját, s ahelyett, hogy erő­sítené, gyengíti a párt és szakszer­vezet közti egészséges viszonyt. Párí- iskoláinkon többet kell tanítani a szakszervezetek munkájáról, az ed­diginél jobban kell ismertetni azt a fontos szerepet, amely a szocializmus építésében a szakszervezetekre hárul és fel kell lépni az ellen, hogy a szakszervezeti munkát lebecsüljék, másodrangúnak tartsák. Szervezel - ten gondoskodni kell arról, hogy a szakszervezeteket és funkcionáriusu­kat bevonják a munkába mindenütt, ahol arra szükség van, ahol arra mód és lehetőség nyílik. Pártbizotf- ságaink vessék fel a szakszerveze­tekhez való viszonyuk kérdését, vizs­gálják meg, hogy nincs-e ezen a té­ren javítani valójuk és ha hibákra akadnak, gyorsan küszöböljék ki azokat. Meg vagyunk róla győződ'. :;, az elvtársak is hamarosan tapasz­talni fogják, hogy a szakszervezetek aktivizálása, a párt és a szakszerve­zetek viszonyának megjavulása: munkájuk megjavulásában fog je­lentkezni. (Folytatás a 2, oldali».) ££«™AN OTTÓ MÚZEUM Miskolc, Popkor 1. 7*íe/on: 17-?3, ÉSZAKMAGMBOBSZÍG ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom