Észak-Magyarország, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-28 / 50. szám
Bányász dolgozóit és műszaki értelmiségiek! Tűik és iokk minőségű szénnel, az egy lőre eső termelés emelésével, a munkafegyelem megszilárdításával, a szállítás megjavításával harcoljatok a kongresszus tiszteletére tett vállalások teljesítéséért! P _á r t é 1 e t ___★ A bányász politikai iskolák tapasztalatai megyénkben A megyéi pártválasztmány legutóbbi illésén megtárgyalta az ideológiai munka és a pártokta- .tás helyzetét. A pártválasztmány megállapította, hogy a megyében különösen a bányászok körében folyó pártoktatás állandó fejlesztésére kell nagy gondot fordítani. Több bányában alacsony a tanfolyamok színvonala, legfőképpen amiatt, bogy a propagandisták nem készülnek megfelelően a foglalkozásokra. Sok hallgató nem tanulmányozza alaposan a kijelölt irodalmat és ennek következt.épben a szemináriumok színvonala nem kielégítő. Bányász pártszervezeteinkben ü£y~őgy foglalkozáson a hallgatóknak mindössze 60—65 százaléka jelenik meg. Még rosszabb a helyzet Ormosbányán, Somsályon és Rudolf telepen. Itt alig jön ősz- sze a hallgatók 40 százaléka. Ez a hiányosság elsősorban a pártoktatás irányításában és szervezésében elkövetett hibákból adódik. Már az oktatás kezdetén baj volt a bürokratikus beosztással és azzal, hogy a hallgatóknak nem magyarázták meg, miért fontos a tanulás. A nápneve'Őmunka helyett adminisztratív módszereket alkalmaztak, például műszak utáp nem indították el az autóbuszt csak akkor, amikor a politikai iskola végétért. A Központi Vezetőség és a megyei pártbizottság határozata értelmében felszámoltuk a hibákat és a káros módszereket. A foglalkozásokat a lakótelepeken tartjuk. A tapasztalat azt bizonyítja,, hogy ez a módszer bevált. Az oktatásban résztvevők nincsenek kötve a szállítóeszközökhöz és pihenten vehetnek részt a foglalkozásokon. A felvilágosító, meggyőző munkában — a javulás mellett — akadnak még hiányosságok. Vannak még bányász párttagok, akik nem értették meg, hogy minden párttag megtisztelő kötelessége, hogy rendszeresen tanuljon, igyekezzék a legjobban elsajátítani a marxizmus-lcnin- izmus alapelveit. Fel kell számolni azt a rossz módszert, ami Ormosbányán még megtalálható. A bányászpártb'- zottság úgy „oldotta meg“ a pártoktatás átszervezését, hogy megszüntette ugyan az aknán- kinti oktatást, de ugyanakkor bürokratikus módon egyszerűen csak értesítést küldött az illetékes falusi pártszervezethez, hogy ezeket és ezeket az elvtársakat vonják be oktatásba, Az elvtársak azt gondolták: most már letették vállukról a felelősséget. Az orrnosbánvai pártbizottság és a többi pártszervezet is tanuljon a hibákból, nagy gonddal javítsa, fejlessze a pártoktatást inunka- terülotén. Emelni keli a bányász politikai iskolák tartalmi színvonalát is. Igen sok propagandista felkészületlenül megy politikai iskolára. Természetesen rosszul magyaráz meg ogy-egy fontos kérdést. Alberttelepen például a műhelyben tartott politikai iskolán a propagandista azt mondotta: a békemozgalom célja a kapitalizmus megdöntése. Azokra a politikai iskolákra, ahová a propagandista felkészületlenül megy el, nem Szívesen járnak a hallgatók. a foglalkozás unalmas, nem kelti fel az érdeklődést. A hallgatók gépiesen válaszolnak a feltett kérdésekre, nem vitatkoznak, nem tárgyalják meg az anyagot. Ahhoz, hogy a politikai iskolák színvonalát emeljük, elsősorban a propagandistáknak kell megjavítaniuk munkájukat, hiszen a pártoktatás eredményessége nagyrészt rajtuk múlik. Propagandistáink rendszeresen látogassák a propagandista szemináriumokat, hiszen ezeknek éppen az a feladatuk, hogy elméletileg tisztázzák a soronlovő anyagok legfőbb kérdéseit. Járási pártbizottságainknak, bányász pártszervezeteinknek érezniük kell a felelősséget a bányász párttagok neveléséért. Adjanak nagyobb segítséget a propagandistáknak, tartsanak vándorkonzultációkat, keltsék fel az érdeklődést a tanulás lránt. Feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék a falusi bányász politikai iskolákat, rendszeresen ellenőrizzék azok foglalkozásait. Bányász pártszervezeteink jó fel- világosító munkával értessék meg az elvtársakkal az oktatás jelentőségét. Mondják el, hogy a párttagoknak állandó kapcsolatot kell tartaniuk a dolgozó tömegekkel. Meg kell hallgatniok dolgozó társaik véleményét és választ kell adniok kérdéseikre. Hogyan tudnak azonban válaszolni” azok a kommunisták, akik elméletileg felkészületlenek és nincsenek felvértezve a marxizmus-leniniz- iüus fegyverével? Megyénk dolgozói, a bányászok, kohászok és a falvak munkásai nagy lelkesedéssel készülnek pártunk III. kongresszusának méltó megünneplésere. Bányász propagandistáink minden politikai iskolán foglalkozzanak 10-15 percet a kongresszus és a kongresszusi verseny jelentőségével. A politikai iskolák hallgatói legyenek a vergeny élharcosai, küzdjenek azért, hogy a kongresszusi versenyzászló á mi megyénkbe kerüljön. KOVÁCS JOLÁN MB. ágit. prop, osztály A durvahengerdei fiatalok hőstette A diósgyőri durvahengerdében pénteken reggel a triósoron 12 másodéves liengerésztahuló vette át a fogót. Zsolnai elvtárs, a fiatalok ne- volőjo és az előhengerész feszülten figyelte minden mozdulatukat. A fiatalok ígéretet tettek, hogy a kongresszus tiszteletére a napi tervet túlteljesítik, az előíráson felül 15 tonna acélt hengerelnek. —• i ii i ii Vegyes bugákat hengereltek, ügyesen, selejtmenteson dolgoztak úgy, hogy napi tervüknek 213.5 százalékra tettek eleget. Az ígért 15 tonna helyett terven felül 48 tonna acélt hengereltek. Bige Gyula, Szabados Ede, Szabados Vinee, Mécséi István, Olecskó László, Mise István és Hasi László tűnt ki nagyszerű munkájával. A durvahengerdében mindenki büszke a szép eredményre. Ahol elfelejtik, hogy a dolgozókról való gondoskodás — törvény öt lyukól bányásszal találkoztam a napokban. Az üzem februári munkájáról beszélgettünk. Amikor a lemaradás került szóba, mind az öten a bányánál a hónap elején bevezetett új közlekedési rendet jelölték meg a lemaradás fő okaként. — Eddig is gyakran előfordult — különösen a nagy hidegben, hogy késtünk — mondja az egyikük. — De most már az megy ritkaság- számba, ha a műszak kezdetekor mar Lyukón vagyunk. —• Pedig az állomástól a fejtésig még hosszú a2 út. Félóra is beletelik, míg a munkahelyre érünk —* szólt közbe a másik. Uj barátaim megértették a párt kérését. — Ha több szén keli, mi még jobban akarunk dolgozni *-*■ szólt a legfiatalabb, akinek kabátján kicsi aranycsillag beszél viselőjének jó munkájáról. — De hogyan adjunk kevesebb idő alatt több szenet? Műszakunkból nem egyszer másfél, két óra Is eltelik, mire munkához láthatunk. Ilyen körülmények között nem is gondolhatunk a me- Iegcsákányváltásra. Mind az öten arról beszéltek, hogy az újrendszerű közlekedés megrövidíti munkaidejüket, de sok- tok csille szénnel rövidíti meg népgazdaságunkat is. Én azonban tovább kérdezek és kiderül az is, amit a derék bányászok nem hoztak szóba. Kevesebb szénért kevesebb pénzt visznek haza. És a család számára is kevesebb idejük jut, hazafelé menet is értékes perceket vesztenek el. A lyukóbányai menetrend, illetve a menetirány megváltoztatását a vállalat vezetősége kérte — a bányászok megkérdezése nélkül- Ezt a nagy hibát másik, hasonlóképen súlyos hibával tetézték. A miskolci és diósgyőri bányászoknak háromnegyed négykor kell felkelniük, hogy •imfiheesenek Lyukóra a, vonattal, ugyanakkor az irodai dolgozóknak különvonatot állítottak be, amely későbbi időpontban indul. Ilyenkor egyetlen kocäit visz a mozdony. Perecesről Lyukóbányára, mert Nagy János főmérnök és Kertész Pál, a vállalat főkönyvelője szerint „a tisztviselőknek külön vonat kell". Ez a vonat azonban a legtöbbször csak félnyolc, nyolc óra körül ér Lyukóbányára. így az éjszakai műszakból kiérő bányászok ügyes-bajos dolgaikkal hiába keresik fel az irodákat. De sokszor meddő fáradság ez a délután kétórás műszakváltáskor is. Egyesek — szerencsére ez nem általános —, hogy ne kelljen „apró-cseprő ügyekkel1' Vesződniük. — ilyenkor nem tartózkodnak munkahelyükön. Például Galambos elvtárs, a mátyásszinti bányamester éppen műszakváltáskor gyakran talál magának „sürgős" elfoglaltságot, a hazafelé igyekvő bányászok hiába kopognak szobájának bezárt ajtaján. A dolgozókról való fokozottabb gondoskodás, érdekeik fokozottabb védelme azonban más területen is gyakran háttérbe szorul a lyukói vállalatnál. Erről beszélhetne Somogyi Zoltán sztahánovista vájár is, aki — bár tervét rendszeresen 120 százalék körül teljesíti — januári munkájának elszámolásakor indokolatlanul kevesebb prémiumot kapott. Csak a szakszervezeti. bizottság közbenjárására derült ki, hogy a Somogyi elvtárs által végzett úgynevezett főmunkákat mellékmunkaként számolták el. A „kis" tévedés naponta 9 forintot jelentett és nyugodtan elmondhatjuk, hogy nem Somogyi Zoltán az egyetlen bányász, akinek megérdemelt prémiumát helyesbítés alapján utólag fizették ki. Sokkal több gonddal és figyelemmel keli számfejteni a dolgozók fizetését. Nem szabad ilyen tévedésekkel gátolnunk bányászaink eredményes munkáját. A dolgozók érdekeinek szem elől tévesztését bizonyítja Lyukóbánya baleseti statisztikája is. A balesetek 92 százaléka olyan kézsérülés, amelyet a hibás, elkopott drótkötelek okoznak. Az alig milliméternyí drótszálak a felületen elszakadnak és éles karomként hasítják fel a bányászok kezét. Néha csak karcolások, de néha mély sebek mutatják vádolóan, hogy ebben az üzemben a terv minden áron való teljesítése olykor fontosabb, mint a dolgozók testi épsége. De nemcsak drótkötelet, hanem bányaiét. TH gyűrűt, sínszöget sem kap Lyukóbánya a termelés bővítésének megfelelően- Igaz, slnszög nemrégen érkezett, de a szükségesnél nagyobb méretű és sorra kettéhasítótta a talpfákat. Ki is írták a bányászok a faliújságra, hogy a tröszt az anyagtakarékosságnak elég furcsa módját választotta: „egy talpfából kettőt csináltatnak“' A legfelháborítóbb mégis az, hogy a dolgozók legelemibb szociális igényeit sem elégítik ki Lyukóbányán. *— Van víz és még sincsen — mondja Bozsa István, a munkaügyi osztály vezetője. Lyukóbánya telepen egyáltalán nincs kút. Bent a bányában azonban egy vízvágatban — amelyet 1951-ben már előkészítettek a szivattyúzáshoz — bőven van tiszta, a kútviznél is jobb minőségű ivóvíz. A szivattyú azonban máig is késik- A lakásokba és a külszínre továbbra is csak szennyezett víz érkezik fel a bányából, ilyen víz folyik a vízcsapokból is- Az üzemi konyhára ócska fahor- iókbán szállítják a tiszta vizet az említett vizvágatból, annak ellenére, hogy a bányaegészségvédő szabályzat szigorúan megtiltja a víznek fahordókban való szállítását. A rendelkezés oka: a hordó belső fala elkorhad, szennyezheti az egyébként tiszta vizet. Úgy látszik — egyes lyukóbánya! vezetők szerint —- csak a bányába befelé tilos a fahordőban történő vízszállítás. Érdemes lenne elgondolkodni azon; vájjon a korhaI M.egyénk állami gazdaságai lettek az elsők az országos gépjavítást versenyben A borsodi állami gazdaságok nagy dicsőséget szereztek megyénknek. Az ország állami gazdaságai között folyó téli gépjavítást versenyben a (toklvai gazdaság lett az első- Az élenjáró gazdaság dolgozói 10 ezer forint jutalmat kaptak. Az országos verseny következő helyeit is borsodi állami gazdaságok foglalták cl: második lett a taktaharkányi, harmadik az emődi, negyedik a tárcáit állami gazdaság. Az összesített eredmények alapján a téli gépjavító ai versenyben a borsodi állami gazdaságok hódították el az első helyet. Valamennyi állami gazdaságban megtörtént már a gépszemle, a felvonulás. Büszkén mutatták be jól végzett munkájuk eredményeit a gazdaságok dolgozói. A menetben elől haladtak a fogatok, szekerek, utánuk az erőgépek, stb. A gépszemle után este kultúrműsort rendeztek. A gépszemlén résztvettek az egyes állami gazdaságokban a minisztérium kiküldöttei, közöttük neves szakemberek, akik előadás keretében értékes szakmai útmutatásokat adtak a további munkához az állami gazdaságok dolgozóinak. Sikerrel kezdte mey mkáiát az akaujvári termelési bizottság Abaujvár dolgozói nagy kedvvel készülnek a tavaszi munkákra. Községünkben 27 tagú termelési bizottság alakult, s azonnal munkához is látott. Tagjai azok a kis- és középparasztok, kik eddig is minőmben élenjártak. A bizottság tagjai szakcsoportokat létesítették. Mindegyik csoport elnököt választott, .,s a tanáccsal és az állandó bizottsággal karöltve működnek, végzik munkájukat. A bizottság megállapította, hogy a helyi földművesszövetkezet tulajdonában egy vetőgép és egy szelektor van, de mindkettő javításra szorul. Kérésére a tanács utasította a földművesszövetkezetet a gépek kijavítására. Ellenőrizte a bizottság a Vetőmag- készletet is. Vetőmagigénylés főként minőségi magvakra történt. Jegyzőkönyvet vettek fel arról is, hogy a kovácsnak 4—5 napot kell szaladgálnia, míg kovácsszénhez jut. A jegyzőkönyvet továbbították a járási tanácsnak, s ennek eredményeként a kovácsszén már * meg is ( érkezett, így zavartalanul folyhat a gépek kijavítása. A gyümölcstermesztés fejlesztése érdekébén a szakcsoport javasolta a földművesszövetkezetnak, hogy szerezzen bé 1—2 háti permetezőgépet, amit a termelők bérbe vehetnek. A permetezéshez szükséges anyagokat már meg is rendelték. JUHÁSZ ISTVÁN vb, titkár Harcban mindéi (Tudósítónktól.) Pénteken reggel is — mint a kongresszusi verseny minden napján — bizakodó, élénk hangulatban kezdődött á műszak az ózdi marimban. A kemencék egymásután rakták be a hulladékot, majd kikészítve csapoltak. A műszak vége fölé azonban váratlan dolog történt. A négy üzemképes berakódaru közül az egyik hirtelen megállt. A daru kormányosa elkeseredve jelentette: eltörött a futókerékszekrény, nem tud dolgozni. Az üzem vezetője, Demeter elvtárs, á villamoskarbantartó csapat vezetőjével, Brepán elv- társsal megvizsgálta a törött alkatrészt. A legszigorúbb számítás szerint is 20 órás üzemzavar, hangzott a közös vélemény. Veszélyben a napi torvleljesí- tés! Demeter elvtárs gyors Intézdó szennyes anyagok bányából kifelé nem szenriyezhetik-e meg a jó ivóvizet? A szénpor és az izzadtság mélyen beleevődik a bányászok bőrébe- Még sem gondoskodtak máig sem a vállalat és a tröszt vezetői arról, hogy legalább ideiglenes fürdőt építsenek a dolgozóknak. ígéretben nem volt hiány, de már a harmadik megígért határidő is lejárt és az ideiglenes munkásfürdő csak félig kész. A dolgozók továbbra is kénytelenek piszkosan hazajárni. Hosszan sorolhatnánk még a dolgozókról való gondoskodás mellőzésének olyan példáit, amelyekért az üzemi konyha vezetője felelős. Fö- detlenül tárolják a tejet, nagymeny- nyiségű szalonnát raktároznak úgy, hogy egymásra teszik s emiatt a szalonna elromlik. Elnézik, hogy piszkos ládákbah szállítsák Perecesről Lyukóra a húst •. , A Központi Vezetőség október 31-í határozata kimondja, hogy a terv teljesítése és a dolgozókról való gondoskodás elválaszthatatlan. Ez pártunk és népköztársaságunk kormányának politikája. Nem ártana, ha ezt a mondatot Lyukóbánya és a Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetői kifüggesztenék szobájuk falára. Mindjárt könnyebben megtalálhatnák az okok jó részét: mi idézte elő, hogy a lyukói vállalat február 26-ig esedékessé vált havi tervének mindössze 85 3 százalékban tett eleget. Ez azonban csali az egyik tanulság, amelyet a fentiek alapján levonhatunk. A másik: A cikk elején szereplő öt bányász — akik elmondták bíráló észrevételeiket a lyukóbányai helyzetről — arra kért bennünket: nevük ne szerepeljen az újságban. Vájjon mi indíthatta ezeket a termelésben helytálló dolgozókat arra, hogy ez* kérjék tőlünk? Jó lenne, ha ezen a nagyjelentőségű kérdésen «s alaposan elgondolkoznának Lyukóbánya és a Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetői. I ÁGOSTON ÉVA i tonua acélért • kedésére pár perc alatt összehívták a délutánra érkező darukormányosokat. A kormányosok megtudták: rajtuk múlik, lesz-e szombaton reggelre tervteljesítés, vagy újabb tonnákkal nő az ózdi martinászok tartozása. Nem sokat haboztak. — Mindent megteszünk — ígérték Berenesi Béla, Fűkő József, .Tóvi Gyula és Csóka Lászió berakódarusok. A szerény szavak szívből jöttek. Megindult a harc. A berakódarusok teljes lendülettel kezdték a műszakot. Egymásután tömték a kemencék tüzes gyomrába az acélt jelentő hulladékot. 18 óra felé újabb üzemzavar, Fűkő elvtárs daruja Is megállt. Néhány porc és Csóka elvtárs •—■ a berakódarusok egyike —• fogó-« val kezében szedte szét a kapcsolószekrényt. Ketten csinálják az égett kontroliért. 15 perc alatt kész a daru. — Most majd én veszem át a kormányt, pihenj egy kicsit Fűkő elvtárs — mondja Csóka elvtárs. Csóka László kicsi mokány ember, szakszervezeti bizalmi. Min-« dig mosolygó arcán most Vas- akarat, tükröződik. Egymásután, megállás nélkül tömi a kemencéket a már előre elrendezett hulladékkal. A műszak vége közeledik, Az elvtársak arcán izzadságcsep-« pék gyöngyöznek. ■— Még egy kicsit, fiúk —> hangzik Csóka elvtárs biztató hangja. Eközben a villainoskar- bantartók is kiteltek magukért. Brépán József művezetővel az ólon emberfeletti erővel cserélték ki az elromlott daruaíkatrészt. A 20 órát igénylő javítást 9 óra alatt végezték el. A munkában Asztalos Gyula, Nemosok Gyula, Vass Béla villamoskarbantartók emelkedtek ki. Ennek eredménye, hogy az elromlott daru az éjjele» műszakon már teljes kapacitással dolgozhatott. A négy kiváló béfakoda- rus túlszárnyalta minden eddigi eredményét. Személyenkint 207 láda hulladékot raktak be ü kemencékbe. A berakás idejét az eddigi 2 óra 20 percről ezen a műszakon 1 óra 55 percre Ősök' kentették. Teljesítményük átlagosan 191 százalék lett. A hős berakódarusoknak köszönhető, hogy szombaton reggelre az ózdi martinászok ismét kiváló eredményeket érhettek el. A martinkömencék versenyében az I. számú emelkedett kí 167 6 százalékos eredménnyel. Mái ódik a VI. számú DISZ kemence 12Ö.3 százalékkal. Harmadiknak a X. számú kemence dolgozói zárkóztak fél 123.8 százalékos teljesítménnyel. Az ózdi martinászok Szombaton reggelre 100.8 százalékos eredményt érték él. Az ózdi marlinacélmű Vezetőségé a kiváló munkát végző darusokat, és karbantartókat pénzjutalomban részesítene, míg a kemencesor dolgozóinak szombaton reggel röpgyülésen köszönték meg hősi munkájukat.
