Észak-Magyarország, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-28 / 50. szám

Még jobbat, szebbet a dobozoknak! PÁRTUNK III. KONGRESSZU­SÁNAK összehívása megmozgatta munkásosztályunkat, dolgozó pa­rasztságunkat, egész népünket. Ha­zánk életének ez a kimagasló, fon­tos eseménye lángra lobbantotta a munkaverseny tüzét. A szocialista verseny szabad országunkban csu­pán néhány éves múltra tekinthet vissza, de az eltelt esztendők igen gazdagok a magyar dolgozók mun- kahőstetteiben, termékeny kezdemé­nyezéseiben, értékes tapasztalatai­ban. A szocialista munkaverseny népgazdaságunk erősítésének, fej­lesztésének jelentős emelője, népünk alkotó tehetségének kibontakoztató* ja, cselekvő hazaszeretetének meg­ragadó bizonysága. A kongresszusi verseny pedig különösen erőteljes kifejezője a párttal való eggyéfor- rottságának, egységének. A Központi Vezetőség júniusi és októberi határozatának fényében vi­lágosan áll előttünk a munkaver­seny — így a kongresszusi zászlóért indított nemes küzdelem — lényege, célja: az életszínvonal emelése, a dolgozók gondtalanabb, derűsebb életének biztosítása. A kongresszusi munkaverseny politikai és népgaz­dasági jelentőségét növeli, hogy olyan időszakra esik, amikor egész gazdasági életünket népünk jólété­nek emelésére csoportosítjuk át. A szocialista termelés alapvető felada­ta: népünk szükségleteinek mind na­gyobb mérvű kielégítése. Derék munkásaink, a dolgozó parasztok s értelmiségiek vállalásaikkal, felaján­lásaik becsületes teljesítésével ezért küzdenek — azért tehát, ami a III. pártkongresszus munkájának is kö­zéppontjában fog állni. A VÁLLALÁSOK általában az üzemi termelés helyzetének sokolda­lú megvizsgálásáról tanúskodnak. Nem szorítkoznak csupán a tervek­ben megszabott mennyiségek száza­lékos gyarapítására, hanem kiter­jednek a szocialista felhalmozás úgyszólván valamennyi döntő forrá­sára, így a takarékosságra, önkölt­ségcsökkentésre, energiafelhaszná­lásra, stb. Ez annál is inkább fontos, mert ezekben a napokban gyakran külső nehézségek, a kemény tél okozta gondok, bajok — szén-, áram- és anyaghiány — is akadá­lyozzák a munkát. A külső tényezők okozta nehézségeket úgy csökkent­hetjük, ha minél gyorsabban meg­szüntetjük a belső hibákat, ha job­ban mozgósítjuk erőtartalékainkat, ha gyümölcsözőbben kamatoztatjuk az üzemekben, gépekben és elsősor­ban az emberekben rejlő sok-sok értéket. Ilyen törekvésekről beszél­nek a kongresszusi vállalások. Me­gyénk kohászati üzemeinek eddigi felajánlásaiban például 2 millió 260 ezer forintot tesz ki a selejtcsökken- tés, 1 millió 460 ezer forintot az anyagtakarékosság, 2 millió 700 ezer forintot az önköltségcsökkentés, 9 millió 200 ezer forintot pedig a for­góalapcsökkentés. Örvendetes, hogy a kongresszus tiszteletére a dolgozók ezrei többek között azon iparkodnak, hogy jobb minőségű termékeket készítsenek. Valóban: itt igencsak „szorít a ci­pő". A szocialista építés új szaka­szában a jó minőség biztosítása, az ízléses, szép kivitelezésű fogyasztási és közszükségleti cikkek gyártása — határozott követelmény. A nép élet­színvonalának szakadatlan emelése azt is jelenti, hogy iparunk jobb minőségű, tartósabb cikkeket gyárt- Csakis jóminőségű munkával lehet végrehajtani takarékossági és önköltségcsökkentési terveinket, márpedig minden megtakarított fo­rint a nép jólét emelésének ütemét gyorsítja, A KONGRESSZUSI VERSENY­NEK köszönhető, hogy a selejt elle­ni harcban példamutató eredmények születnek. A diósgyőri Lenin Kohá­szati Művekben az előző évhez vi­szonyítva 25 százalékkal csökkent a selejt. A Borsodnádasdi Lemezgyár a selejt csökkentésére tett vállalását 7 százalékkal, túl is teljesítette. Óz- don a durvahengérdei blokksornál és a bugasornál komplexbrigád ala­kult a repedéses selejt kiküszöbölé­sére. Februárban a műszakok közti versenyben a harmadik műszak bi­zonyult a legjobbnak: 13 6 százalék­kal csökkentette a selejtet. Kitűnt Barth a István brigádja 51 százalékos eredményével. Hasonló szép egyéni és brigádpéldák tapasztalhatók a fi- nomhengerdében. Mindez azonban egyelőre még nem általános. Több a kirívó hiba. Itt-ott olyan Íratlan „törvény1 kezd kialakulni, hogy a minőségre csak az exportcikkek gyártásánál kell ügyelni, a belföldi piacon amúgy is minden elkél. Vájjon mi a magya­rázata annak, hogy számos üzemben — megyénkben is — még mindig nem sikerült gyökeres fordulatot teremteni a termékek minőségében? Özdon például nőtt a vállalati se­lejt. Hiány van talán munkásaink, műszaki vezetőink szakértelmében, rátermettségében? Nem, erről szó sincs! A magyar munkások tehetsé­gét, szaktudását határainkon túl is becsülik, értékelik, meleg elisme­réssel nyilatkoznak róla a hazánk­ban járt kiváló szovjet dolgozók. A HIBÁKNAK több összetevője van. Kétségtelenül vannak bizonyos kül­ső okok (elkésett anyagszállítások a forgalmi akadályok miatt, alkatrész- hiány stb.), ámbár a külső okok egyrésze is valahol belső ok, (pl. se­lejtes félkészgyártmányok). Sokkal többet árt azonban a nemtörődöm­ség, hányavetiség, a műszaki utasí­tások felrúgása, egyeseknél Szakmai vaskalaposság, a rend és tisztaság elhanyagolása. A Diósgyőri Gép­gyárban sokat panaszkodnak a több- lejráhagyásból eredő selejt miatt, amelynek oka a technológiai előírá­sok megsértése. Ebben a fontos üze­münkben olyan nagyfokú felelőt­lenségre valló esetek is előfordul­nak, hogy a dolgozó már az első fo­gásnál észreveszi az anyagselejtet, mégsem állítja le a munkát a gya- lúgépeh, vagy az esztergapadon, így1 súlyosan megkárosítja saját magát s egész népgazdaságunkat. Lehet-e akkor csodálkozni azon, hogy a Diósgyőri Gépgyárban a megmunká­lási és anyagselejtkár egy hónap alatt (1953 novemberében) a B-egy- ségben az együttes termelés 4.4, a H-egységben 2.69 százalékát tette ki. Más ok: a munkafegyelem : szűk értelmezése. Az öntudatos, szocialis­ta munkafegyelem forrása és éltető­je — pártunk, kormányunk politiká­jának megértése, követése. Ez a po­litika dolgozó népünk jólétének szakadatlan emelését szolgálja — hogyan férhetne hát össze vele ase- lejtgyártás, amely éppen ellenkező­leg: fékezi előrehaladásunkat, né­pünk igényeinek lebecsülését, sem­mibevevését jelenti. A munkafegye­lem tehát nemcsak a pontos megjelenésen, munkakezdésen, az idő alapos kihasználásán mérhető le, hanem a munka minőségén is. Mert ugyan mi haszna van a selejtgyár- tónak, akinek pontossága azt jelenti, hogy napról-napra pontosan megter­meli a maga selejtjét. A KONGRESSZUSI VERSENY mindjobban kibontakozó lendülete, hatalmas ereje nagyszerű lehetősége­ket rejt arra is, hogy a termékek mi­nőségének javításával sokkal számot­tevőbb eredményeket érjünk el. Csak bátran támaszkodni kell asok- sokezer munkás, műszaki vezető te­hetségére, szakmai tudására, terme­lési tapasztalataira, lelkesedésére, öntudatára. Erre az erőre építve kell megmagyarázni mindenkinek, miért fontos az áruk, a munka minőségé­nek javítása. Százféle agitációs esz­köz van kezünkben erre a célra is. Egyéni beszélgetéseken, brigádta­nácskozásokon, szakszervezeti össze­jöveteleken és a kommunisták tag­gyűlésein még behatóbban és rend­szeresebben foglalkozzunk az üzem, a részleg, külön-külön minden dol­gozó munkájának gondosságával, technikai színvonalával, kulturáltsá­gával. Faliújságokon, versenytáblá­kon, hangos híradókban állítsuk oda példaképül a legszebb, legjobb, kifo­gástalan termékeket előállító mun­kásokat, de mutassuk meg azt is, milyen súlyos károkat és gondokat okoznak a selejtgyártók. Sohase tévesszük szem elől, hogy minden termelő dolgozó egyszers­mind fogyasztó is és hanyagsága, hi­bája így vagy úgy visszaüt rá is. Haragszik, ha a boltokban nem kap kifogástalan fogyasztási, közszükség­leti cikkeket — haragudjék akkor is, amikor sajátmaga okoz selejtet- Pártszervezeteink neveljék kérlelhe­Miért lett a mezőgazdasági termelés egész népgazdaságunk fejlődésének kulcskérdésévé Az MDP Központi Vezetősége és a budapesti pártbizottság aktivaülése A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége és a budapesti pártbizottság szombaton pártaktíva- ülést hívott össze. A pártaktíva megbeszélte azokat a feladatokat, amelyeket a Központi Vezetőség és Hegedűs András Bevezetőjében felvetette: Miért lett a mezőgazdasági terme­lés egész népgazdaságunk fejlődésé­nek kulcskérdésévé, országos ügyé­vé? Mindenekelőtt erre kell vála­szolni, mert aki nem érti azt, hogy miért került pártunk és kormá­nyunk politikájának homlokterébe a mezőgazdasági kérdés, az nem tud szívvel és lélekkel harcolni a mező- gazdaság fejlesztéséért, határoza­taink végrehajtásáért. Ez a kérdés a legszorosabban ösz- szefügg a Központi Vezetőség jú­niusi határozatában és a júliusban nyilvánosságra hozott kormánypro­gramban felvetett alapvető kérdés­sel: a dolgozó nép életszínvonala ál­landó növelésével. Mezőgazdasági termelésünk jelen­legi helyzetében közelről sem elé­gítheti ki a dolgozók növekvő szük­ségleteit. Mezőgazdaságunk egyik vagy másik ágában születtek ugyan kiváló eredmények, de a fejlődés egészében véve rendkívül lassú volt. A dolgozók életszínvonalát fokoza­tosan és állandóan akkor tudjuk emelni, ha mezőgazdasági termelé­sünket eddig stagnáló helyzetéből kiemeljük, biztosítjuk a terméshoza­mok *— és az állattenyésztésben a hozamok — állandó növelését. A mezőgazdasági termelés fejlésztése tehát a legszorosabban összefügg a városok lakossága, a munkások, a dolgozó értelmiségiek életkörülmé­nyének megjavításával. És egyálta­lán nincs igazuk azoknak, akik sze­rint a mezőgazdasági termelés fej­lesztése most, azonnal csak a dol­gozó parasztságot segíti, de az ipari munkásságot nem,. az ipari munkás­ság csak távoli perspektívában kap segítséget. De itt nem távoli per­spektíváról van szó, hanem rövid hónapokról. Több zöldség, aminek teltételét a melegágyak építésével, különböző kedvezményekkel most te­remtjük meg — két-három hónap múlva már a piacon, mint első pri­mőráruk kell, hogy éreztessék hatá­sukat. Ha vegyiparunk komoly erő­feszítéseket téve, idejében aid elég műtrágyát — az idei kenyérgabona termését növeli és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy a lakosságod bőségesen láthassuk el jó kenyérrel. Azok az erőfeszítések tehát, ame­lyeket most teszünk az 1954. évi me­zőgazdásági terv teljesítése és túltel­jesítése érdekében, már ebben az évben éreztetik hatásukat, nemcsak a falu, hanem a város, nemcsak a dolgozó paraszt, hanem az ipari munkások életszínvonalának növe­kedésében is. Az az ipar! dolgozó, aki a párt szavát követve, munkaterületén segíti a mezőgazdasági tervek megvalósítását, hozzájárul egész dolgozó népünk' anyagi felemel­kedéséhez. És az az igazgató, vagy dolgozó, alti eltűri, hogy a mezőgazdaság számá­ra nélkülözhetetlen gépeket, anya­gokat ne időre, vagy ne jóminőség­ben állítsák elő' — akadályozza en­nek a hatalmas célnak a megvaló­sítását. Az a tény, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése előtérbe került — a legszorosabban és közvetlenül összefügg a munkásosztály hatalma megerősítésével is, mert szilárdabbá teszi népi demokráciánk, a munkás- osztály hatalma alapját, a munkás- osztály és a dolgozó parasztság szo­ros, szétbonthatatlan szövetségét. A mezőgazdasági termelés elhanyagolá­sa viszont lazítja ezt a szövetséget, mert kevés támogatást jelent a dol­gozó parasztságnak, amely pedig e szövetség jelentőségét a leggyorsab­a minisztertanács mezőgazdaságfej­lesztési határozata jelöl ki a városi pártszervezetek számára. A pártaktívaülés előadója Hegedűs András elvtárs, a Politikai Bizottság tagja volt. elvtárs beszéde ban és legérthetőbben a mezőgazda- sági termelés helyzetén érzi. Az elmúlt években a szocialista iparosítás mellett a mezőgazdasági termelés háttérbe szorult, a mező- gazdaság anyagi feltételei nagyon sok tekintetben hiányoztak. Például nagy hiány volt műtrágyában, nem volt biztosított az ország rézgálicel- látása stb. Mindez bizonyosan lazí­totta a szövetséget. Viszont azok az intézkedések, amelyek a mezőgazda- sági termelés támogatása érdekében a Központi Vezetőség júniusi hatá­rozata óta történtek, már eddig is kijavították a hibák jelentős részét és számtalan jel tanúskodik arról, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége ma erősebb, mint bármikor. Az, aki mellékes kérdésnek gondolja a mezőgazdasági terme­lés fejlesztésének kérdését, a mun­kásosztály hatalmának alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét gyengíti és fordítva, aki mindent elkövet azért, hogy növénytermelésünk, állatte­nyésztésünk fejlődjék, erősíti népi demokratikus államunkat, erősíti a munkásosztály hatalmát. Pártunk új politikája tehát, amelyben központi szerepet játszik a mezőgazdasági termelés fejleszté­se, a szószoros értelemben vett mun­káspolitika, amely minden tekintet­ben az utolsó részletéig a munkás- osztály érdekét szolgálja. Azok a nézetek, amelyek itt-ott hallatsza­nak, amelyek szerint a mezőgazda- sági termelés fejlesztésének kiemelé­se valamiféle „parasztpolitikát“ je­lent, nem egyebek rendkívül káros fecsegéseknél, amelyek, ha nem ver­jük szét azokat idejében, akarva- akaratlanul nagyon súlyos kárt okozhatnak munkásosztályunknak, egész dolgozó népünknek. Természetes az a megállapítás, hogy éz az új politika, amelyben olyan fontos szerepet játszik a me­zőgazdasági termelés fejlesztése, a munkásosztály politikája, korántsem jelenti azt, hogy nem szolgálja a dolgozó parasztság érdekét. Ez a dolgozó parasztság érdekében való politika is, ebben azonban semmifé­le ellentmondás nincs. A munkás- osztály az az egyetlen következete­sen forradalmi osztály, mely a mai viszonyok között képes az egész dolgozó nép és így a dolgozó pa­rasztság érdekeinek megfelelő kö­zös politikát kialakítani, amelynek érdeke elválaszthatatlan a dolgozó nép érdekétől. Pártunk politikája a munkásosz­tály érdekében való politika azért is, mert a szocializmus építésének politikája, a szocializmus építését szolgálja vá­rosban és falun egyaránt. Ha nem azt szolgálná, nem lehetne a mun­kásosztály politikája, mert a szocia­lizmus felépítése, a szocialista társa­dalom^ létrehozása alapvető, mindent megelőző érdeke a munkásosztály­nak. Viszont a szocializmust felépí­teni csak a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetsége és a dol­gozó nép életszínvonala állandó nö­velése útján lehet, ami viszont a mezőgazdasági termelés gyors fej­lesztését követeli. Pártunk és kormányunk nagy erő­feszítéseket tett és tesz azért, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztság, köztük a középparasztság többet és jobban termeljen. • Érre feltétlenül szükség van, mindenek­előtt azért, mert az ország szántó- területének több mint. hatvan szá­zaléka egyénileg gazdálkodók kezé­ben van. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére irányuló olyan politika, amely számításon kívül hagyja a mezőgazdaság több mint felét, nem áll reális talajon. De nem lehet meg­feledkezni az egyénileg gazdálko­dókról a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének erősítése szempontjából sem, mert miféle szö­vetség az, amelyből a dolgozó pa­rasztság többségét jelenleg kitevő egyénileg gazdálkodók kimaradnak. Az egyénileg gazdálkodók támo­gatása természetesen nem jelenti a kizsákmányolást folytató parasztok, azaz a kulákok, vagy más szóval gazdag parasztok támogatását is, Pártunk, mint ahogy eddig is tette, harcol a kizsákmányolás ellen és korlátok közé szorítja azt, de ugyan­akkor látnunk kell, hogy a faluban a kizsákmányolás teljes felszámolá­sának feltételei még nincsenek meg. Az egyénileg gazdálkodók foko­zottabb támogatása tehát semmikép­pen sincs és nem is lehet ellentét­ben a mezőgazdaság szocialista fej­lődésével. Már Marx is nagyon éle­sen felhívta a kommunisták figyel­mét arra, hogy szocializmust a mezőgazdaságban nem lehet a dol­gozó parasztok ellenére felépíteni, hanem csak a velük való megegye­zés, szövetség alapján. Pártunk po­litikája arra irányul, hogy ne a sze­génység és a nyomor, hanem az iga­zi meggyőződés vigye a dolgozó pa­rasztokat a szövetkezetbe, az a biztos tudat, hogy az jobb az egyéni gazdálkodásnál, emberibb, szebb életet biztosít számukra, lehetővé teszi a mezőgazdasági termelés gyors gépesítését, ezzel a nehéz tes­ti munka megkönnyítését és a szö­vetkezeti tagok számára az egyéni paraszti életnél magasabb jólétet biztosít. Ezért a pártnak, az államnak és a szövetkezeti utat követő sokszázezres dolgozó parasztságnak is hatalmas munkát kell végeznie azért, hogy minden szövetkezetei virágzóvá te­gyünk; a szövetkezeti tagoknak minél rövidebb idő alatt magasabb jólétet biztosítsunk, mint amilyent a jóldol­gozó középparaszt elérni tudott. ' Sok félreértés van a szabadpiac körül. Sok üzemi dolgozónk a sza­badpiacban nem jót, hanem valami rosszat lát, ahol sokszor a termé­kekért indokolatlanul magas árat kértek. De ez nem azért fordulhatott elő, mert a szabadpiacnak széles te­ret adtunk. Ellenkezőleg, azért, mert az elmúlt években a szabadpiacra viszonylag kevés termék jutott. A falu és a város közötti áruforga­lom, a piaci forgalom fejlődése, a ter­melői felhozatal növekedése, ha az együttjár az állami készletek biztosí­tásával, az árak csökkenéséhez vezet, mégpedig nemcsak a piacokon, ha­nem lehetővé teszi az állami fogyasz­tói, azaz a kiskereskedelmi árak csökkentését is, mert a közvetlen áru­forgalom fejlődése azt jelenti, hogy kevesebb fogy a központi készletből. A közeli hetekben kerül sor a hús és zsír árának 10—15 százalékos leszállítására. Ebben már nagy szerepe van an­nak, hogy a piaci forgalom — külö­nösen sertésből lényegesen megnőtt, A piaci forgalom „ellenzői“ bármeny­nyire furcsa is, tulajdonképpen a spekuláció növekedésének a hívei, a piaci forgalom támogatása viszont nem a spekuláció erősödését, hanem annak gyengülését jelenti. Milyen is az összefüggés a mező­gazdasági termelés fejlesztésének elő­térbe kerülése és a szocialista iparo­sítás folytatása között. Vannak, akik úgy vélik, hogy a kettő között ellen­tét van: vagy-vagy. A helyzet azon­ban ennek éppen az ellenkezője. A Központi Vezetőség és a miniszterta­nács a mezőgazdasági termelés fej­lesztésében közelről sem tűzhetett volna ki olyan célokat, mint amilyen* most kitűzött, ha a szocialista iparo­sításban hős munkásosztályunk mun­kájának eredményeként az elmúlt (Folytatás a 2. oldalon.) tétlenségre a dolgozókat ezekkel a hibákkal szemben. A FALU ÉLETÉBEN keletkezett az a szólás-mondás: „Gazda szeme hiz­lalja a jószágot". Ma üzemeinkben is érvényes ez a magvas, találó meg­állapítás, hiszen a „jószág“ — a gé­pek, üzemek, gyárak — gazdája a munkásosztály, dolgozó népünk. Le­gyen rajta a „gazda" szeme élesen és éberen, lankadatlanul és lelkiisme­retesen a munka minőségén is. A több, jobb termelés gyümölcse egész népünké. A kongresszusi ver­senynek ez az értelme és nagy ér­téke: még többet, jobbat, szebbet a dolgozóknak! ► ----------------------------------------------------------------­TirNnr "J| W fi1 TI 1^/\1 Vg1 ^ K Hl JTH Ahol elfelejtik, hogy a dolgozókról !» Jf M Mi mm ÍW m Wf la I |§i 1 § jf?k # jn H való gondoskodás — törvény CJLnlil InU InKSKijLriU JÍLjmOiyaiin^Oj^Sfcani^^^^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom