Észak-Magyarország, 1954. január (11. évfolyam, 2-26. szám)

1954-01-17 / 14. szám

/ Vasárnap. 193«. tami&r 17. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 5 (A PEDAGÓGUS A kárnak tetőin vékony hó­réteg, az ab­lakon jégvirágok csodálatos rajzai. Levelek, ágak törzsek nélkül, rapszo­dikusan különleges vonások, amelye­ket semilyen festő ecsetje nem tud híven visszaadni. A téli éjszaka le­helte az üvegre. Hófelhők keskeny hasadékain buk­kan elő a bágyadt napsugár. Megtö­rik a háztetők havas gerincén, s a jégvirágokon átszűrődve, az ablakon kitekintő férfi arcába ragyog. Csend van a szobában, a tűz lobo- gása tori meg csupán a némaságot. Amint a iajzok vonásai ide-oda ci­káznak az ablaktáblán, sebesszárnyú gondolatai is hol a természet végte­len birodalmában, hol meg hányatott élete útjain kószálnak. Fizikus — is­meri a naprendszerek keletkezésének elméleteit, a sugártörés törvényeit, s most mégis elmerülten nézi az egy­szerű jégvirágokat. De nem akár­milyen jégvirágok ezek. Beszédesek, sokra emlékeztetők. ezelőtt — Harminchét érvel négy évvel az első szörnyű világégés után — ugyanilyen jégvirágos ablakot néze­getett. A vonat ablakát, amikor Ede- lényből a miskolci tanítóképzőbe járt be mindennap. Odahúzódott a jégvirágos ablak mellé, mert a kocsi másik oldalán nem voitak üvegek. A fagyos szél így is megcibálta vékony kabátját, amit még az édesapja hordott, mielőtt az életet és őket is elhagyta volna 1915-ben, a háború nyomorúságos napjaiban. Alig volt 13 éves, amikor édesapja kezéből a halál kiragadta a szerszá­mot és édesanyjára itthagyta a bá­natot és három gyermek felnevelésé­nek nehéz gondját. Hajnali négyet sem ütött a toronyóra, amikor ag­gódó szeretettel keltegette édesanyja, hogy le ne késsen a vonatról. Még most sem ' tudja megérteni, hogyan bírta édesanyja a sok éjszakai vir­rasztást, az éjszakai munkát, mert gyakran előfordult, hogy este levetett fehérneműit hajnalra hófehéren, frissen vasaltan adta rá. De édes­anyja éjszakai mosását és vasalását éppúgy nem látta, mint a könnyeket, amelyek az anyagi gondok, a bánat, az elhagyatottság miatt folytak végig sápadt arcán. altkor szapo­Each a könnyek ___________ ráztak legin­kább, amikor végre már fia kezében volt a tanítói oklevél, aki már két- három hónapja ingyen tanított, de mégcsak a helyettes tanítói kineve­zésről se álmodozhatott. Beköszöntött a nyár. A júniusi nap­sugarak aratásra érlelték a gazdagok termését. Anya és tanító fia egymásra né­zett: mi lesz velünk a télen, meg­jön-e a kinevezés? — Tudhatták, hogy nem számíthatnak csak két ke­zük munkájára. Másnap reggel együtt dalolt a kaszásokkal a fiatal tanító az edelényi Emyei-féle bérgazdaság egyik búzatáblájában. Nehéz idők, súlyos emlékek, de mégsem fél a visszaemlékezéstől. Végigsimogatja deresedő halántékát, s továbbidézi a régi emlékeket. még most is maga ________előtt látja az ura­dalom kis cselédházait körülölelő akácost, ahol fáradtan, törődötten összegyűlték az aratók, amikor le­szállt az este. — Alig kanalazták be a lebbencslevest máris kérték, me­séljen nekik valamit a magyar tör­ténelemből, mondjon szép verseket. — Ezekre afc akkor estéről-estére megismétlődő jelenetekre gondol, amikor órákon át tanította azokat, akiknek még arra sem volt lehetősé­gük, hogy iskolába járhassanak. Most is felmelegszik a szíve, ami­kor arra gondol, hogyan belemelege­dett akkor a beszédbe. Igen sokszor szó esett arról, hogy a parasztnak joga van a földhöz, s mindenkinek 11 —ara».»» ♦ 9 m tram u.. 11 Gondoláiban bilntHxerűen az emberibb élethez. — Megforróso­dott ilyenkor a hangja és érezte, hogy remény gyúl a körülötte levők­ben. Ez még akkor történt, amikor a hárommillió koldus még csak re­ménykedett a boldogabb életben. Mikor az álmok valósággá váltak és a háború romjain megkezdődött az új élet építése, tudta mi a köte­lessége. A 46-os években déli egy óráig tanította a gyermekeket az is­kolában, de kettőkor már a bánya­sziréna hívó szavára az edelényi bá­nyászokkal együtt leszállt a tárnákba. peregnek előtte az emlékek. íróaszta­lához sétál. Rajta könyvek, jegyze­tek, kísérleti eszközök, s egy fénykép. Munkája, családja: a jelen. Megbecsült, értékes tagja a társa­dalomnak. Örömmel, megelégedet­ten végzi munkáját. Gyermekeire biztos jövő vár. Tanárlánya már gya­korlóévét tölti. Fia most végzi a Vil­lamosipari technikumot, mérnöki pályára készül. Ö maga mint pedagó­gus, s mint igazgatóhelyettes folyton új terveken dolgozik. A felszabadulás óta kapott rendkívüli előléptetés, többszöri pénzjutalom újabb erőfe­szítésekre, még jobb munkára ser­kenti. Szakadatlanul tanul, képezi magát. A pedagógiai főiskolán most szerzi meg a szaktanári képesítést a matematika és fizika tanszakra. Is­kolájában az elsők közé tartozik, aki átad ja nevelési tapasztalatait a tanári munkaközösségeknek. A szocialista pedagógiai elveknek megfelelően a tanítás középpontjává a szemléltető oktatást helyezi. A fizikai szakkör­ben tanítványaival együtt készíti a kísérleti eszközöket. Elsőrendű fel­adatának tekinti, hogy fejlessze az iskola fizikai szertárát, hogy minél nagyobb segítséget nyújthasson sze­retett tanítványainak, akik szintén nagyon szeretik Rozinái Lászlót, a pedagógust és az embert. Harc a gazdagabb termésért Értékes vállalások a pártkongresszus tiszteletére Szerte a megyében termelőszövetkezeteink tagjai, gépállomásaink dolgozói és az egyénileg dolgozó parasztok értékes vállalásokat tesznek a III. pártkon­gresszus tiszteletére. A párt- és a kormányhatározat szellemében vállalják, hogy rbben ez étben még gondosabban és célszerűbben gazdálkodva, több gabonát és állati termékét adnak a hazának, az ipari dolgozóknak■ Igen értékesek és sokat mondónk ezek a vállalások, mert azt bizonyítják, hogy dolgozó parasztjaink meg­értették az országepítö program jelentőségét, harcolnak végrehajtásáért. A hernádnémetj vVörös Csillag« termelőszövetkezet tagjai is komoly ter­veket készítettek a terméshozam r.övelé- söre. Termelési versenyre hívták a hoz­zájuk hasonló feltételekkel és lehetősé­gekkel rendelkező hőcsi József Attila és a gesz‘elyj Uj barázda termelőszövetke­zet tágjait. ,,Harc a többtermelésért!“ jelszóval többek között a következőket vállalták: Szántóterületük 20 százalékát ebben az évben letrágyázzák és a szántóterület 50 százalékát műt.rágyázzák. A kenyérgabona termésátlagát 8 mázsáról 9 és félmázsára emelik. A rozsot pőtbeporozzák. A ta­vaszárpát kereszt sorosan vetik. Vállalták, hogy a kukoricát négyzete­sen ültetik és pótbeporzást alkalmaznak. Igen értékes vállalások ezek, melyek elősegítik, hogy a termelőszövetkezet va­lóban eredményesen gazdálkodhasson, dús termést takarítson be. A szövetkezet tagjai célul tűzték ki, állatállományuk fejlesztését. Ezért jó ta­karmánybázist biztosítanak. A sertés­anyakocákat évente kétszer fialtatják. Szarvasmarhateuyészetiikben 75 százalékos szaporulatot érnek el. Baromfiállományu­kat a jelenlegi 150 darabról 400 darabra emelik. A termelőszövetkezet tagjai és vezetői most egyaránt teljes erővel készülnek a tavaszra, hogy a bocsi József Attila és a gesZtelyi Uj barázda termelőszövetkezet­tel versenyben valóra váltsák fogadalmu­kat. A pártkongresszus tiszteletére, gépállo­másainkon is nemes verseny kezdődött. Ma már alig van gépállomás, amely ne tett vólna értékes vállalásokat, melyek szerint ebben az évben komoly segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak, A taktaharkányi gépállomás dolgozói üzemi értekezleten beszélték meg az előttük álló nagy feladatokat, a tavaszi munkára való fokozottabb felké­szülést. A pártkongresszus tiszteletére szerelők és traktoristák nemes versenyre keltek egymással, a tervek teljesítéséért. Csatlakoztak a szerencsi gépállomás dol­gozóinak felhívásához. A DISZ-fiatalok vállalták, hogy határidő előtt 8 darab tárcsát javítanak ki. Zsíros János vál­lalta, hogy a pártkongresszus tiszteletére, az összes boronát kijavítja brigádjával. Vt efler Jams saebánorista traktoros azt vállalta, hogy ebben az évben 3000 hol­don végez talajmunkát, ezen belül tavaszi kampánytervét 140 százalékra teljesíti- Pankucsi Lajos erőgépjavító brigádja elhatározta, hogy az erőgépeket február 25 helyett, február 15-rc kijavítják. A taktaharkányi gépállomás dolgozói valóra váltják ígéretüket, vállalásaikat, mert olyan kiváló fgaktoristák vannak a gépállomáson mint Weller János, Bállá János, Horváth József, Kovács István, Kecskés Lajos és a többiek. fl kazincbarcikai tanács viselje jobban szívén • a baromfi- és lojásbegyüjtést! Megyénkben mindenütt szorgalma- fival, Dcmjén Gyula 12 kiló tojás- san folyik az új begyűjtési terv fel­bontása. Kivétel azonban Kazinc­barcika, ahol ezen a téren nagyon rossz munkát végeznek. Már két hónapja nem jegyzik pontosan, kik teljesítették beadási kötelezettségü­ket. A nyilvántartási lapokat nem zárták le, nem is tudják, kik ma­radtak el a beadással. A hátraléko­sok előírását nem emelték fel 10 százalékkal, s nem állították össze az előzetes tejkivetési lajstromot sem, ami kiindulópontja a hús­beadásnak és a tervfelbontásnak. Ezekből a hibákból adódik, hogy sok olyan dolgozó paraszt van a községben, aki adósa népi álla­munknak. Ifj. Kulcsár Béla 9 kiló tojással és 16 kiló baromfival, Szűcs Lajos 13 kiló tojással, 23 kg barom­sal és 18 kiló baromfival, B. Czö- vekh István pedig 10 kiló tojással és 18 kiló baromfival tartozik. Vannak a községben olyan dolgo­zó parasztok, akik becsülettel ele­get tesznek kötelezettségüknek. Ezek közé tartozik Demeter Sándor 4 holdas, Szűcs Mihály 13 holdas dolgozó paraszt, az utóbbi évi be­adási kötelezettségére már beadott 7 kiló baromfit. A községi tanács helyrehozhatná a hibákat, ha kérné a tömegszerve­zetek segítségét a lemaradás felszá­molásához. Szükséges az is, hogy népszerűsítsék az élenjárókat és bírálják, pellengérre állítsák a ha­nyagokat. Megyei Baromfi- és Tojás- begyűjtő Vállalat. Ahol nem kedves vendég a bírálat A miskolci Vendéglátóipari Vál­lalatnál már hónapok óta úgy isme­rne Kulin Imrét és házastársát, Tó- gyer Erzsébetet, mint igen jó dolgo­zókat. A „Pálma" vendéglő pince- helyiségében lakást is kaptak a vál­lalattól, lakbér fejében vállalták a vendéglő fűtését áprilisig. Mindeddig nem is volt semmi pa­nasz rájuk. A baj ott kezdődött, amikor a vállalat Kulin Imrét meg­bízta, hogy a pincében lévő — kb. négy kocsira való — szemetet hord­ja ki. Bánkúti József, a Vendéglátó­ipari Vállalat gondnoka azt ígérte, hogy mihelyt készen lesznek a mun­kával, rögtön jelentkezhetnek a köz­pontban a pénzért. Egész éjjel is dolgoztak, másnap reggel mégsem akarták nekik kifizetni a 184 forin­tot. Azt mondták Kulinnak: „jöjjön holnap“. Kulin Imrének nagy szüksége lett volna a pénzre, s ezért eljött a szer­kesztőségbe, kérte, járjunk közbe, hogy a neki járó összeget még az­nap megkaphassa. Ügyét el is intéz­tük, délután Bánkúti József szemé­lyesen elvitte neki a pénzt. Amikor a Vendéglátóipari Vállalat központja megtudta, hogy Kulin Im­re nálunk járt és panaszt emelt, — olyan lett, mint egy felbolygatott méhkas. Bánkúti József megjelent szerkesztőségünkben. A beszélgetés során azt a felháborító kijelentést tette, hogy „ezért Kulirték még la­Javul a bányászlak'a területek filmcllálása Az Or zigo3 Mozi' üzemi Igazgatóság és az illetékes me­gyei mózivállalatok megkezdték a bá- nyászlakta területe­ken a filmellátás hibáinak felszámo­lását. Elsősorban a müsorbeosztást vizsgálták meg- Ennek eredménye­ként a legutóbbi két hónapban már új filmeket is véti- Bővítik a kis­tettek a bányász- körzeti mozik háló­községek fitrnszin- zrtát. Érettek segít- házai, még pedig ségével máris több egykét héttel a olyan községben filmek megjelenése vetítenek rendsz-te­tt tán. Hendbehoz- sen, amelyekben iák a bárayász- községek keskeny- mozijainak műszaki berendezését is, s eddig 28 moziban javították meg a gépeket. eddig nem volt mozielőadás. A helyi tanácsok is segítenek a megyei mozivállalatoknak. Vándormozikat in­dítanak útnak szókba a községek­be, ahol nincs vil­lany. Megjavult a vá­járiskolák filmellá­tása is. Növelik a filmvetítések szá­mát a bányász kul- túrotthonokban, a megyei mozivállala- tok közöstséganké- tot rendeznek ahol a bányászok elmond­ják kívánságaikat. kölni fognak...“ A bosszú másnap reggelre meg­született. Kiváló alkalom kínálkozott, ami váratlanul a vállalat vezetőségének malmára hajtotta a vizet. Tógyer Erzsébet bement a központba és kér. te, hogy mivel házastársa beteg, ad­janak neki öt nap fizetetlen szabad­ságot, s ha lehet, munkakönyvét, mellyel eddig a vállalat ácsbrigádjá­nál dolgozott, írják át úgy, hogy ő a „Pálma" fűtője. A vállalatnál azonban ahelyett, hogy megmagya­rázták volna, hogy ez nem lehetsé­ges, mert csak szakképzett ember lehet fűtő és a „Pálmában“ kifeje­zetten fűtőre nincs is szükség, meg­ragadták a kedvező alkalmat, hogy azonnali hatállyal felmondjanak. Sőt, elrendelték, hogy a lakást is hagyják el, fenyegetőztek, hogy el­lenkező esetben a rendőrséghez for­dulnak, karhatalommal lakoltatják ki őket. Beszéltünk Kertész elvtárssal, a vállalat igazgatójával. Olyanokat mondott, hogy „Kulinék nem érde­melnek tőle jóindulatot, mert szem­telenül visszaélnek az ő jóságával." Különös „jóság", ami abban nyil­vánul meg, hogy a vállalat egyik legjobb dolgozóját nem hagyta a szabad ég alatt lakni, hanem egy pincehelyiségben megtűrte — mind­addig, amíg bírálni nem merészel­ték. ■ A Vendég ló tói pari Vállalat vezetői tehát el akarják bocsájtani, s laká­sukból is ki akarják tenni Kulíné- kat — s itt már nem is csak a ló­láb lóg ki, hiszen kétség sem fér az igazi indokhoz — mert panaszt emeltek ellenük. Gondolkozzanak el a dolgon, mert amit tenni akarnak, a bírálat leg­durvább elfojtását és tűrhetetlen megtorlását jelenti, s egyáltalán nem egyeztethető össze a dolgozók­ról való fokozottabb gondoskodás szellemével. Ilyen magatartás követ­kezményei pedig nem maradhatnak el... A Természetvédelmi Tanács néhány hónapja adta át a lillafüredi Anna és István barlangokat a Magyar Hid­rológiai Társaság Miskolci Csoportja mész pedig Zsombolykutató Munkabizottságának. Az említett barlangok erősen elha­nyagolt állapotban voltak, villany- vezetékük tönkrement és a cseppkő­állományuk sok helyen sérülést szen­vedett. A munkabizottság a barlan­gokat kitisztította, Villányt vezetett be, barlangvezetőröl gondoskodott és a nagyközönség részére újból meg­nyitotta. Minthogy a két nagyszerű lillafü­redi barlang érdemes figyelemre, a két barlangot röviden a következők­ben ismertetjük. Az Anna-barlangVoSSSS gőkertje alatt nyúlik el. Uj bejárata a Szinva-vízesés tövében nyílik a függőkertek alatt. A barlang teljes hossza kb. 500 méter, melynek egy- részét lezárták a karsztvízkutatások miatt. A barlangban négy forrás van, amelyből az Anna I. és Il-t bekap­csolják Nagymiskolc ivóvízellátásába. Az Anna-barlang azon kevés üre­gek közé tartozik, amely nem a szi­lárd mészkőbe, a víz kilúgozása és kimosása következtében keletkezett, hanem a mésztufa egyenetlen növe­kedése folytán jött létre. Eszerint falait nem meztelen mészkő ha­nem mésztufa alkotja, amely mohára és kelvirágra emlékeztető képződményeinél fogva a barlangnak egészen különös, szokatlan jelleget és szépséget kölcsönöz. és Garadna patakok találkozásánál nagy- mennyiségű mésztufa rakódott le, melyről helyenként a patak vize ma­gasról bukik alá. A leeső víz jelenté­keny része elpárolog, a víz szénsav­tartalma elillan, a vízben feloldódott LILLAFÜREDI- BARLANGOK A barlang A Szinva ilyen helyen mésztufa alakban az oldalról lecsapódik. Ez a magyarázata annak a hatalmas mésztufa lerakódásnak, amely a lilla­füredi völgy alját kitölti s amelynek vége Hámor községben a Szinva és a Garadna egybefolyása alatt a vad­regényes partot alkotja. Ez a tufa­lerakodás ősi idő óta tart s mivel a vízesések helye állandóan változott, a mésztufa lerakódás pedig nem volt mindenütt egyenletes, hézagok, vagyis üregek keletkeztek, amelyeket vé­kony hasadékok kötnek össze. így keletkezett az a gyönyörű barlang, amely a régi kincstári vendéglő mel­lett nyílott. Ezen a helyen régebben, Fazola Henrik idejében kis vas­hámor állott, s hogy a mésztufából kifolyó vizet jobban kihasználhassák, 1833-ban a víz folyásának irányában egy 94 méteres altáróf hajtottak a mésztufás hegyoldalba. Ekkor akadt elsőnek Straka András bányász azokra az összefüggő kisebb-nagyobb üregekre, amelyeket akkoriban a patak áthidalásával és más irányba terelésével hozzáférhetővé tettek. Később a barlangot elhanyagolták, az áthidalás elkorhadt s mivel a bar­langba most már nem lehetett be­menni, feledésbe ment. 1912-ben Ka- dic Ottokár felmérte és ismertette. építkezésekkel kapcsolatban, 1927-ben a barlangot tovább feltár­ták, rendezték, villanyvilágítással látták el és Anna-barlang néven az idegenforgalom szolgálatába állítot­ták. A lillafüredi A barlangnak nevezetesebb részei: Hall, Északi fény barlang, Kőszív, Szomorú fűz, Orgona, Pokol, Elvará­zsolt kastély stb., ahol egymás mel­lett a legkülönbözőbb mésztufakép­ződményeket találjuk. Egyik helyen egy hatalmas fa teljes gyökérzete, másik helyen karfiolraktár, majd bu­ja növésű dzsungellevél lenyomatokat találunk. Katakombaszerű folyosókon, tekervényes utakon nézhetjük meg a természet csodáját. Bejárása félórát igényel. Istvcm-barlong “ÄStia“ alatt kezdődik. A Bükk-hegység leg­nagyobb és legszebb barlangja. Az István-barlang triászkorú mész­kőben képződött a víz vegyi s fizi­kai tulajdonságának hatására. Vegyi­leg a víz a hajszálrepedésekben szi­várogva oldotta a mészkövet, fizikai­lag pedig a mészkőnél keményebb kőzettel (kvarc, kalcit) csiszolta, tá­gította a járatokat. Felfedezését egy kutyának köszön­hetjük, amely a hegyoldalban nyíló természetes bejáraton (zsombolyon) keresztül esett be és napokig tartó ugatással magára vonta az úton járó vasgyári és bányász dolgozók figyel­mét. Két vállalkozószellemű fiatal­ember, a hang után menve, a hegy­oldalban megtalálta a természetes bejáratot és kötélen leereszkedve, ki­hozták a kutyát. Akkor látták, hogy nem egyszerű zsombolyról van szó, hanem elágazó barlangot fedeztek fel. Néhány év múlva, 1913-ban Ka- dic Ottokár a barlangot felmérte és Kutya-barlang néven ismertette. 1927-ben kezdték meg a barlang rendszeres feltárását. Két bányász ku­tatóárkot ásott a barlangot kitöltő agyagba. Itt akadtak rá azután az eddig ismeretlen cseppköves ter­mekre. teljes hossza 300 méter, átlagos hő­mérséklete 10 fok C. A közönség ré­szére megnyitott részekben a legma­gasabb rész a bejárattól számítva 14 méterre van. A barlangban hat nagy termet találunk, melyekben a legnagyobb mennyezetmagasság 28 méter. A barlang tulajdonképpen 7 részre van felosztva. 1. 52 méteres altáró, az első nagy teremmel, 2. az első nagy teremből nyíló alsószinti vizes folyosó, 3. a „Tordai hasadék-1 75 lépcső­fokkal, 4. a „Tordai hasadék" végén lévő feltárás alatt álló felsőszinti já­rat, 5. a cseppköves termek a színház­teremig, 6. a színházteremből nyíló, feltárás alatt álló új járat, 7. bányajárat, végén a nagy terem­mel. Az IsNán barlang nevezetesebb részei. Első nagy terem az eróziós fülkével, felette a „Mammuth felső fogsora“ nevezetű képződmény, Tordai hasadék (orgo­nasípok, anyósnyelv, megfagyott pa­tak.) Második nagyterem: sztalaktit függöny, mesefigurák, megfagyott óriás vízesés, kínai pagoda, bástya. Harmadik terem: oszlopok terme, fiatalító tó, éléskamra. Színház­terem: színpad, díszletek, díszpáholy, karmester. Bányatáró: nagyterem, feltárás alatt álló zsomboly. A bar­lang megtekintésére félóra elegendő. Ipari tanítóink fiatal m“nka" h saink vasárna­ponként számosán keresik fel sza­badidejükben a lillafüredi barlango­kat. Gazdag élményt, jó szórakozást nyújt egy-egy barlanglátogató kirán­dulás ..,

Next

/
Oldalképek
Tartalom