Észak-Magyarország, 1954. január (11. évfolyam, 2-26. szám)
1954-01-10 / 8. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1954. január 10. A minisztertanács rendelet« személyi igazolványok bevezetéséről A személyi adatok igazolásának megkönnyítése érdekében a minisztertanács elrendelte a 16. életévüket betöltött állampolgárok személyi igazolvánnyal való ellátását. A személyi igazolvány tartalmazza a személyazonosságra vonatkozó összes lényeges adatokat s ezért annak kiadása után az állampolgároktól születési és házassági anyakönyvi kivonatot, állampolgársági igazolványt, az állandó és ideiglenes lakás be- vagy kijelentést igazoló szelvényeket, valamint munkahelyi igazolást megkövetelni nem szabad. A személyi igazolványok bevezetése nem érinti a bejelentési kötelezettség teljesítéséről, valamint az egyes helyeken való letelepedés engedélyezéséről szóló rendelkezések érvényességét. A személyi igazolványokat folyamatosan 1955 június 30-ig kell kiadni. A személyi Igazolványokat a belügyminisztérium szervei állítják ki. A néphadsereg tagjait a honvédelmi miniszter külön igazolvánnyal látja el, A személyi igazolvány kiállításához szükséges okiratok illeték- mentesek, a kiállításért járó térítést a belügyminiszter állapítja meg. A személyi igazolvány azáltal, hogy az összes fontos adatokat egy okiratban tartalmazza, egyszerűsíti az eddig sokféle okmány kezeléséi, megrövidíti az azok beszerzésére fordított időt. csölskenti a személyi iratok körüli bürokráciát, mindez jelentős könnyebbséget jelent az állampolgárok részére. (MTI) Megkezdődött Donbasz kombájnnal a kísérteti froníművelös a sajók azai bányaüzemben A Borsodi Szénbányászati Tröszt Szeles-aknai üzemében megkezdték a 25 méteres kísérleti frontfejtés Donbasz kombájnnal való művelését. A frontfejtés kísérleti művelése során először az új főteszén-vágó szerkezetet próbálják ki. Eddig ugyanis a kombájn szenelőpajzsa csak egy méter magasságban vágta le a szenet. Az ezen felül lévő, úgynevezett főteszenet kézzel kellett utánaszedni. A bányagépkisérleti intézet most új főteszén-leszedő réselőkart szerkesztett a Donbasz-kombájnra. Ez a tető aldtt mintegy másfél méter mélységben beréseli a szenet, s a kombájn pajzsa csak ezután kezdi meg a homlok szenelését. A kiszeneit rész feletti beréselt tető saját súlyától leomlik. Az új réselőszerkezet kipróbálása után magának a gépnek munkáját figyelik meg az ötös telepben. Ilyen telepben ugyanis eddig még nem dolgoztak kombájnnal. Ezzel párhuzamosan próbálják ki a vastámos merőleges ácsolást is. A bánya mérnökei és a gépkisérleti intézet munkatársai igen nagy reményeket fűznek a Donbasz-kombájn használhatóságához az ötös telepben. A kísérletek egész januárban tartanak. A kísérletek eredménye alapján a már meglévő és jelenleg még kézzel művelt frontfejtésen is áttérnek a kombájnművelésre és a vastámos biztosítás általános bevezetésére Minőségi csúcseredmény Borsodnádasdon A borsodnddasdl hengermű ezév minden napján túltelje stette tervelőirányzatát. Szombat reggelig esedékes havi tervét 8.5 százalékkal szárnyalta túl. A mennyiségi termelés mellett kar_ cot folytatott az üzem a minőségi kihozatal emeléséért is. A hengerészek ugyanis elhatározták, hogy az első negyedévi tervet megtakarított anyagból teljesítik túl. Pénleken a délutdnos műszakon Vin_ cze Imre sztahánovista hengerész brigádja transzformátor lemezeket gyártott. A hengereken a szovjet módszer szerinti levegővel való fűtést alkalmazta. Unnék következtében a henge_ rek hőfoka egész műszakon keresztül egyenletes volt. tizen a műszakon tervét 135.4 sz/izalékra teljesítette, minőségileg pedig csúcseredményt ért el. A transzformátor lemezeknél a megengedett 23 százalékos veszteséget 18 szd_ Zalákra csökkentette. Ezzel több mtnl á mázsa megtakarítást ért el, s túlszárnyalta a vetélytdrs, Kormos József sztahánovista hengerész mu’t év májusában elért legjobb minőségi eredményét. Jó eredményt értek el anyagtakaré_ kosságndl is. Egyetlen műszakon 7.8 mázsa alapanyagot takarítottak meg, 8000 forint értékben. Kormos Zsigmond Borsodnádasd. Magyar jegyzék osztrák állampolgárok tiltott liatáráilépésc tárgyában A külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli: Az utóbbi időkben több esetben előfordult, hogy osztrák állampolgárok engedély nélkül lépték át a magyar határt. így 1953 november 24- én a pusztasomorjai határszakaszon a magyar határszervek magyar területen találták Csida József osztrák állampolgárt, aki elmondotta, hogy magyarországi rokonai meglátogatása céljából szökött át a határon. 1953 december 22-én ugyancsak tiltott határátlépést követett el Reischl János osztrák állampolgár, aki kihallgatása során arra hivatkozott, hogy ittas állapotban eltévesztette az utat és így került át a határon. A magyar részről lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy Reischl a határsértést valóban részegsége, Csida pedig meggondolatlansága következtében követte el. Eme tények ellenére az osztrák sajtóban és az osztrák hírügynökségek útján olyan híreket terjesztettek, amelyek szerint a két osztrák állampolgárt magyar határőrök hurcolták el osztrák területről. Annál is nyilvánvalóbb, hogy ezzel a híreszteléssel szándékosan félre akarták vezetni a közvéleményt, mivel az említett Csida József ügyében a budapesti osztrák követség január 4-én átadott jegyzékében maga is megállapítja, hogy Csida saját elhatározásából jött Magyarország területére. A magyar külügyminisztérium kormánya megbízásából január 9-én jegyzéket juttatott el a budapesti osztrák követségnek, amelyben megállapítja az ismertetett tényeket §s közli, hogy a magyar hatóságok, fi- gyelembevéve, miszerint a határsértőket nem vezették bűnös szándékok, visszatérésüket lehetővé kívánják tenni és kérik, hogy az osz- , trák hatóságok jelöljék meg az időpontot, amikor ezeket az osztrák állampolgárokat át kívánják venni. (MTI) Eisenhower kongresszusi üzenetének nyugati visszhangja A nyugati politikai körök figyelmének közpor t ában Eisenhowernek, ez Egyesült Államok elnökének január 7-i kongresszusi üzenete áll. Az elnök beszédéről mind a polit'kai körökben, mind a nyugati országok lapjaiban megoszlanak a vélemények. . II páiinkástárói szenfejüihripdok versenyfelhívása a bányász DISZ-briyádokhoz Szaporán hészülnek a magiakaró boronák a Borsodvidéki Gépgyárban A Borsodvidéki Gép- boronalevél készük el. tik. Büszkék is gyártmá- gyárban az új esztendő- Szombaton már kb. 200 nyukra a dolgozók. Az ben számos mezőgazdasá- ikerborona várt elzálií- első dekádtervük szeriniti gi _ gép«1 gyártanak. A tásna. A további ütemes három nagy, kétputtonos diósgyőri fínomhrngermü- munka azonban a Buda- sajtoló már 8-án elkó- ve] együttműködve, ide- pesti Csavarárugyártól szült. Szombaton újabb jében kaptak lapoevasat a függ. amely legutóbb kü- mezőgazdasági gép, a ké- lakmtosmühely dolgozói, lőnböző méretű fogakat zj szőlőzúzó gyártásához akik közül többen mag- küMöfct, amelynek sürgős fogtak hozzá. A 470 sző- takaró boronákat készt- kicserélését kérték. Fo- lőzúzó gyártásához köze] tettek. Szaporán megy az lyarr rtfosau halad a nagy* hétezer ÍV rt vény re. vau anyag leszabára, a lyu- teljesítményű hidraulikus szükségük. Ezeket az önt- kasztás, majd a párna és borsajtolók gyártása. En- vényeket újfajta eljá-ássál a váz készítései Míg az neik az óránként 4000 Ij- kokillaöntóssel akarják el- első napokban csak 30— mustot préselő gép- készíteni. Az első próba- 40 magtakarót szereltek “célömvé^Wvéte- öméseke* szombaton véossze, addig pénteken- -- mind a Borsod- gezték el. Jövő héten rászombaton már 80—80 vidéki Gépgyárban készí- térnek a sorozatgyártásra. Mi, a pereces! bányaüzem pálinkástárói szénfejtő-brigádjai megértettük pártunk szavát, hogy az ország több szenet vár tőlünk. Ennek érdekében a III. Pártkongresszus tiszteletére nemes versenyben kívánunk harcolni I. negyedévi széntervünk teljesítéséért és túlteljesítéséért. Pálinkás! 6 fős DISZ-brigádunk versenyre hívja a borsodi bányák valamennyi DISZ-brigádját a következő versenypontok alapján. 1. Az első negyedévben egyetlen egy hiányzás sem lesz a DISZ-brigádban. 2. A legjobb minőségű szenet adjuk, mely segíti a diósgyőri kohászok munkáját. 3. A legmesszebbmenőkig takarékoskodunk a bányafával, amely fenyőből készül és importanyag s ahol lehet kinyert fával pótoljuk. 4. A technológiai fegyelmet pontosan betartjuk. A versenyfelhíváshoz már csatlakozott a pálinkás! szénfejtésnél dolgozó 6 fős Szabadságharcos és MSZT brigád. Előre az I, negyedévi terv sikeréért. MÉSZÁROS JÁNOS pártlitkár. CEGLÉDI JÓZSEF üzemvezető. Szovjet films'« kitüntetése az edinburghi Nemzetközi Filmfesztiválon Az 1953-as edinburghi Nemzetközi Filmfesztiválon a „Nagy muzsikus és „Az óceán jegén” című szovjet filmeket dísz oklevéllel tüntették ki. Meghalt Vízvári Mariska A Nemzeti Színház igazgatósága jelenti, hogy Vízvári Mariska, a Nemzeti Színház örökös tagja, 1954 január 9-re virradó éjszaka, rövid betegség után elhunyt. (MTI) A brit birodalom pénzügyminisztereinek értekezlete London (MTI). Amint a „Reuter" jelenti, a brit birodalom pénzügy- minisztereinek sydneyi értekezlete a megnyitó ülés után, pénteken délután titkos tanácskozást tartott. A titkos tanácskozást követően egy szóvivő elmondotta az újságíróknak, hogy a „miniszterek egyetértenek abban: folytatni kell az önellátás elérésére irányuló törekvést, hogy a birodalom országai megálljának a saját lábukon, bármi történik is az Egyesült Államokban". Az amerikai sajtó többsége széleskor rű propaganda!) adj iratba kezdeti-, hogy alátámassza Eisenhower beszédű- nek egyes tételeit és különböző ér-» vekkel elfogadtassa azt az Egyesült Államok közvéleményével. Nyugateurópai körökben mindenek»» előf. Eisenhower belpolitikai programs ját illet'k bírálattal. A nyugateurópai országokat aggodalommal tölti el aa Egyesült Államok gazdasági helyzete, úrrá leit a válságtól és annak Nyugat- Európára gyakorolt hatásáról való fű. lelem. Az angol és francia lapok jelen-» fis részét nem nyugtatok meg Eisen.» bower elnöknek a válság »elitär.’fisáról« elmondott szavai. A nyugati sajtóban az Egyesült Ál. lamok belpolitikai kérdései mellett ért-» he;ően igen nagy tért foglal el Eisenhower-kormány külpoli Ilkájának kommentárja is. Az amerikai lapok aa elnök beszéde kapcsán felelevenítették a korábbi fenyegetőzéseket egyes szövetségesek iránt, akik nem hajtják végre a kívánt ütemben az amerikai terveket. Ez a hang — mint ez a »The New York Times« cikkéből is kitűnik — mindenekelőtt Franciaországnak szól. Az angol sajtéban csak a »Daily Worker« bírálja következetssen Elsen» hower külpoli fkai programját. A francia sajtóban fő kérdés aa »európa; védelmi közösség« probléma, ja. amelyet Eisenhower üzenetében úgy jellemzett, mint az Egyesült Alin» mok nyugateurópai politikájának alapját. A »TASZSZ« Ismerteti az »AFP» Tokiéból keltezed tudósítását. Mirt: a tudósító írja. »Elsenhowernek az ország helyzetéről szóló üzenete csaló» dást okozott a japán társadalom körei, ben«. (MTI) tiniiiiiiiiniiitwiiiffliiiiiiiiMiiiiiiimiimiiiiiiiiwiiiiiimmiMiiiiiitiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimniffliMiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim ~\K ár a címnél is hibáztam, mert pontosan 6836 forint 03 fillér ifj. Lavács István december havi keresete. 25 hétköznapon és 3 vasáma- ~ pon szenelte össze, s hogy még pontosabb legyek, egy fizetett ünnepnap is hozzájárult ehhez az összeghez. Annyit tudok még Lavács Istvánról, hogy a sajókazai üzemben dolgozik, kétszeres sztahánovista, hosszú hónapok óta 150—160 százalékra teljesíti tervét, az év utolsó hónapjában pedig átlagosan duplájára teljesítette normáját. Ez annyit jelent, hogy műszakról műszakra 48 mázsa szén helyett 96 mázsát adott. Nehogy félreértés legyen a dologból, ezt a mennyiséget nem többedmagával, hanem egyesegvedül vágta ki és rakta fel a kaparószalagra, sőt néhanapján jóval többet is. Mert hogy ilyen ez a bányászélet. a föld alatt s különösen a frontfejtéseken, nemcsak szenelésből áll a világ, hanem kaparóátszerelésből, ácsolásból, „rablásból“1 is, azután akad még néhány apró-cseprő, csipi-csupi munka, ami elég sok bosszúságot okoz a vájárnak. Egyszóval ifj. Lavácsnak volt olyan műszakja is, amikor 12 tonna szenet kellett kivágnia a hogy gyomrából, az pedig egy jókora állami vagonnak felel meg. őszintén bevallva, ezek hallatára nagyon erős, derék, csupa izem embernek képzeltem el ezt a bányászt, nem csupán a fantáziám után, hiszen az életben sok sztahánovista vájár ismerősöm van, s azoknak nagy része bizony az előbbiek típusához tartozik. Merthogy igen ritka eset holmi macska fizikummal rendelkezőnek úgy megbirkózni a szénnel, hogy azért két sztahánovista csillag járjon. f lyesféle gondolatokkal voltam eltelve, amikor egyik -*■ este kiszálltam az autóból a sajókazai bánya üzemi irodája előtt. Természetesen kérdezősködni kellett, kicsit drukkoltam is, esetleg műszakban van ifj. Lavács. Félelmem alaptalan volt. Miután útbaigazítottak, néhány percen belül a bányatelep egyik szürke, régitipusú házának ajtaján kopogtattam be. — No, — gondoltam magamban —, nemsokára szemtől-szembe állok ezzel a csupa izom emberrel, aki felületes számításom alapján december hónapban 14 vagon szenet adott ki terven felül. Bizony, valóságos domb lenne belőle, olyan mint egy ... Ajtót nyitnak. A közepesnél valamivel magasabb, feketehajú, feketeszemű, barhétruhás asszony áll előttem. Köszönünk egymásnak s máris bent vagyok ifj. Lavács István otthonában. Ifj. Lavács István fekszik, azaz éppen ébredezik, hiszen nemsokára műszakba kell mennie. A szobában rend és tisztaság. A szobában csend támad, ahogy belépek. Bizonyára ritkán akad látogatója ennek a szép családnak. Az első pillanatok feszélyezettek. Kölcsönös bemutatkozás — az assamyka várakozóan függeszti rám szemét és ifj, Lavács HAVI KERESETE 6836 FORINT | ■iiiiiiiiHiiuMiiiiiiiiMiiiiiiiiiiuiiiiitiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiimiifiiiiiiiiitiiiiiitiiiiiniiiiiiiiMiiiiMiiiniiiiiiiMiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiKiiiinimMnimiiiiiiiiniiiiiiHmtiiiiiitiiiiiiuuiiii István, ez a barnabőrű, szintén feketehajú fiatal bányász is kérdőn tekint rám. Sok lesz; sok lesz a beszéd — mondják Önök —, térjünk talán a tárgyra, ne fényképezzek, hanem az embert mutassam be, nos, hát éppen itt ért a legnagyobb meglepetés, mert az én ifj. Lavács Istvánom bizony aligha üti meg az 55 kilót súlyban. Bizony vékonyka legény, éppen ellentéte az elkép- zeltnek, de szeme annál barátságosabban csillog s egész lénye a jó cimborát, a hűséges pajtásról árulkodik. A fiatal vájár a dikó szélére ül, engem is hellyel kínálnak. Hirtelen ezzel a mondattal fordulok az asszony felé: — Tudja-e Lavácsné, hogy a férje 6836 forintot keresett decemberben? Helyette a férje válaszol, kicsit pislogva még a szemében maradt álomtól. — Bizony elvtárs, még nem tudom, még nem adták ki a szakmánycédulát. Úgy látszik, hogy megtört a feszélyezettség, az idegen hozta varázs, mert a következő percben Lavácsné, ez a szimpatikus, de bizony jóbeszédű asszonyka néhány perc alatt egy egész brosúrára valót mond el: — Hátha keresett, meg is dolgozott érte, azt csak én tudom, hogy hogy ki van fáradva, meg hogy most is influenzás, beteg, náthás. A múlt év utolsó napján is hidegrázással ment le a bányába. Azt mondta Pista, hogy ma a szén kell. De ne. kém meg ő kell. mert hogy négy apró gyerek van, mondom is, hogy egy kicsit lassítson, nem kell neki mindig az elsők között járnia, dehát ő, mint ahogy a többiek mesélik, ha egyszer kezébe veszi a csákányt, csak üti, vágja a szenet és mái- két sztahánovista kitüntetése is van. Hogy jól keres? Nem lehet panaszkodni, de még ennyit nem keresett. A legnagyobb baj az, hogy az üzemben még sem nézik sokba. Meg aztán, tudja az elvtárs, a jó keresethez jól is kell élni. Meg is veszek neki mindent, soha sincs a házunk enni-inni- való nélkül, most is ott áll az asztalon egy liter bor, nemrég hoztam... 17 nnyit tudtam hirtelenében megjegyezni. Inkább az embert nézem, meg a gyerekek dundi arcát, utána az egész családot, a poharat kereső háziasszonyt is, aki már tölti is a bort, s kínál egyszerű szívélyességgel: „no, igyon", „vegye fel az elvtárs”, Lavács pedig csak néz, most már mosolyog is. Tekintete mintha azt mondaná: No látja, így tudnak beszélni az asszonyok. Ez a tekintet mást is mond. Körülbelül ezt: jó, hogy nekem ilyen feleségem van, ezt szeretem benne, ha már nekem nincs nagy beszélő tehetségem — legyen neki. Persze, engem, az izgat, hogyan érte el jő teljesítményét ez a sovány, de azért csupa csont bányász, s mindjárt fel is teszem a kérdést: •— Kétszáz százalék nem kis dós log. Mégis, hogy sikerült elérni? — Nehogy azt higyje az elvtárs, hogy könnyű volt. Sokat, nagyon sokat küzdöttem érte. 8—10—12 köbméter szenet kivágni és kaparóra rakni nyolc óra alatt, nem gyerekjáték. Hát még a mi bányánkban. December hónapban sokszor előfordult, hogy 24 órában 4 méter volt frontunk előrehaladási sebessége. Én bizony 8 órában nem igen álltam meg cigarettázni. Előttem volt a szénfal, tudtam, hogy mennél többet vágok belőle, annál nagyobb lesz a százalék, a kereset. Bizony nem valami bőbeszédűséggel* áldotta meg a teremtő az én ifj. Lavács ismerősömet, s most is épúgy, mint az előbb, inkább az asszonyka beszél a Borsodi Tröszt versenyjutalmairól, a motorkerékpárról és a konyhabútorról, ami több mint valószínű, hogy egyike ide, ebbe a lakásba fog majd jönni. A gyerekek is felkapják a témát, oda-oda sandítanak a szoba egyik sarkában lévő kerékpárra, s képzeletükben talán a motorkerékpárt látják annak helyében. 17 ut az idő, a gyerekek egyre pajkesabbak lesznek, hol a kesztyű, hol pedig a sapka után kapdosnak, de Lavácsné szájából is keskenyedik a panasz árja. A végén, mikor az utolsó búcsűpoharat ürítjük, már ilyeneket is mond, szép fekete szemét a férjére vetve: — Hát hiszen nem panaszkodok én a keresetre, megélünk belőle, jól is jött ez a fizetésemelés, legalább 1500 forinttal, vagy talán még többel is súlyosabb lesz a boríték, Csakhát..» A fiatal bányász elmosolyodik s kis Idő múlva nevetve mondja: — No látja, elvtárs, az asszonyoknak sehogysem jő. Ha sokat dolgozik az ember, az is baj, ha kevés pénzt visz haza, az meg kétszer baj. így legyen okos az ember. Persze, hogy nem haragból mondja, a szaván is éremí, no meg a tekintetén is látni, ami legtöbbnyire a gyerekeken pihen. Ebben a percben szavak nélkül is tudom, érzem, hogy Lavács István hősies munkája közben legtöbbször ezekre gondol. S amikor mintegy 5 perc múlva az ajtó felé indulva, elibém toppan a kis Pityu azzal, hogy ő mérnök lesz, a Gyuszi pedig, hogy ő századosnál alább nem adja, még inkább megerősödik bennem az előbbi érzés. * /\ reg estében robogunk Miskolc felé. Jobbról-balról a Békeváros fényei csillognak. Gondolatban megszorítom ifj Lavács Istvánnak, ennek a derék, becsületes bányászembernek munkában megkérgesedett, csákányt és lapátot forgató kezét, aki annyi terven felüli szenet ád a hazának. Mert ezek a fények tőle is erednek.
