Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-20 / 298. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Ytesfirnap, 1953. A BÉKE ÉS BARÁTSÁG TA'NCAI A képen; Német keringő• A Szovjetunió állami népi táncegyüttese új mű­sorából. ! M A LI O N Shaw víg játékának bemutatója a Déryné Színházban iwiniiHHMiiHniiiuiimiHniiimmiiiwirtiiHiMUMHiniiiiiiiHiiiiitini—— ■ ——-----­-----------------------' ------------------------A-----------------------------­A képen: Kínai szalagtánc. Előadják a Szovjetunió állami népi táncegyüttese tagjai I• Mojszejev betanításában. Az amerikai filmek uralkodnak Angliában Az angol sajtó nyugtalansággal szemléli az amerikai filmek túlsúlyát Angliában. Amint a „Challenge“ cí­mű lap írja, 10 bemutatott film kö­zül 8 amerikai. Hollywood nemcsak elárasztja Angliát alacsony színvo­nalú produkcióival, hanem mindent •elkövet annak érdekében is, hogy megkaparintsa az angol filmipart. Miközben az amerikai filmek angliai bemutatása hatalmas hasz­not jelent az amerikai tőkéseknek, addig Anglia filmipara válságot él át. Sok angol filmstúdió katasztrófa előtt áll. A „Daily Sketch'“ című lap írja, hogy Angliában a filmipar helyzete „sokkal súlyosabb, mint az 1948—49-es években, amikor pedig már a csőd szélén állt'. Sok angol filmstúdiót bezártak és alkalmazot­tait kitették az utcára. A „Challen­ge" című lap közlése szerint nemrég elbocsátottak 300 embert, akik a Filmipari Dolgozók Szakszervezeté­hez tartoztak. A Maszovlet közli, hogy a karácsonyi és újévi ünnepekkel kapcsolatban a légiforgalomban a kö­vetkező korlátozások lesznek: December 25-én, pénteken és 26-án, szombaton, valamint 1954. január 1-én, pénteken és 2-án, szombaton a belföl­di légiforgalom szünetel. December 27-én, vasárnap és 1954. január 3-án, vasárnap a belföldi légiforgalom járatai menetrendszerűen közlekednek. (MTI) G. B. SHAW több mint hét évtizedes irodalmi működésének terméséből so­kat megkoptatott, sokat új fényre gyuj tott az idő. Élet 94 esztendeje alatt nemzedékek születtek és nemzedékek tűntek el az élet színpadáról, új és ú szellemi áramlatok viharzónák át Euró pán, a világon s a régi erkölcseit, szo­kásait csökönyösen védő szigetorszá­gon, Angiján is. Az angol imperialista illúziók ködös világa nehéz levegő volt a haladó írók számára, de a sziporkázóan szellemes, mindig elevenre tapintó Shaw géniusza első villanásától kezdve élesen hasí­tott bele ebbe a ködös levegőbe és minden művével ogy-egy szennyes polgári hazugságról tépte le a leplet, Reflektor a ködben — így jellemez­hetjük Shaw szerepét az angol iroda­lomban. Pályája kezdetétől arra töre­kedett, hogy megszabadítsa magát a környező világ minden konvenciójától, kötöttségéitől, morális fikcióitól és füg­getlen, szabad elmével ítélhessen, bí- j ráihasson minden társadalmi jelensé- } get. A teljes szellemi függetlenségre i való szenvedélyes törekvés határozza I meg egész életművét — értékeivel és i fogyatékosságaival egyetemben. A ref­lektor azonban a világosság forrása akkor is, ha a hazugságok és az igaz­ság bonyodalmára vetített fénysugarai bizonyos távolságban ködbe vesznek, mint ahogy ez többször előfordul Shaw drámai műveiben s azokhoz fűzött ma­gyarázó elmefuttatásaiban. Shaw megostromoka a kapitalista társadalom, az angol uralkodó osztá­lyok erkölcsi oszlopcsarnokának úgy­szólván minden hazugságpillérét. De és itt van az a »de«, amely őt elvá­lasztja a forradalmi szocialista iroda­lomtól — írásai, darabjai megoldatla­nul hagyják a végső kérdést: hogyan döntsük le a hazugságok oszlopcsar­nokát, s hogyan emeljünk helyette szebbe?, tartósabbat, igazabbat. Shaw mindenesetre következetesen a haladást szolgálta, harca, tiszta szán­déka. ragyogó szellemi fegyverzete és világirodalmi tekintélye hozzájárult a kapitalizmus alapjainak megingatásá­hoz ★ SHAW DRÁMAIBAN a mondanivaló függvénye a szereplők összetétele, konfliktusa, sőt a dráma színhelye is. Az író maga teremti meg groteszk helyzetekhez, éles összeütközésekhez szükséges alakjait, hogy karrikaturája minél biztosabban célba találjon. A Pygmalion szokatlan együttese Is azért verődik össze, hogy az lró mon­danivalóját minél jobban kiélezze. Mit mond a Pygmalion, ez a jelképes című Shaw-szatira? A jelkénes cím mithologial név. így hívták Ciprus szigetének szobrász­.........................minimum....ír.........................................................................................um..... Nahát, ez az ünnepszag! Kérem, ne szálljanak velem vitába, mert igenis, van ilyen. Tessék csak végigmenni a miskolci főutcán, benézni az üzletekbe, alapo­san kinyitni a szemet és mindjárt rájönnek, hogy igaz az előbbi állításom is. Igenis, ünnepszag van! Elsősorban rengeteg az áru, másodszor töm­ve vannak az üzletek. Tegyünk csak egy sétát, vegyük elő a jegyzettömböt, csavarjuk ki a töltőtollat és kezdjük a lakberendezési vállalat egyik szaküzletében. Legalább húsz ember — asszony válogat, néz, fitymál — dícsér, kér és kritizál — szinte egyszerre — az áruk között. Alacsony, kövérkés parasztnéni matat a pul­ton. A gyönyörű rózsaszín- és kékhuzatos pap­lanok között kotorászik. Jó félórája végzi ezt a műveletet, a hátán lévő terjedelmes batyut mégsem tenné le. A következő párbeszédnek vagyok a tanúja. A néni kezdi: — Oszt mondja csak, segéd elvtárs, ettől jobb nincs? — Hát kell ettől jobb áru, drága nénikém? — No és az ára? Hadd hallom, kedves, mennyire taksálja ezt a gyerekpaplant ni. — 165 forint mindössze. Már vélem hallani, hogy a nénike nagyot sóhajt és méltatlankodva drágái ja az árut. De nem ez történt. Csak bólint a fejével és így felel: — Hát ez tényleg nem drága. Jobb is lesz az idei karácsony, több jut a gyerekeknek. Máris fekete szoknyája zsebében nyulkál, bo­gozza a zsebkendő csücskét. Rövid ideig voltam ebben az üzletben, de azalatt két gyerekpaplan, öt asztalkendő, négy nagyméretű paplan cserélt gazdát. sokkal érdekesebb egy olyan hely­re ellátogatni, mint az Állami Áruház. Már a kora reggeli órákban elmond­hatjuk, hogy azt a bizonyos tűt nem tudjuk a földre ejteni. Ég, vibrál a neonfény, a kiszolgálók arcán, homlokán apró izzadtságcseppek. Cseng, bong a kassza, az ajtó állandóan nyitva, szünet nélkül ki-be özönlik a nép. Üzlet, hát üzlet. Ugye erre gondolnak. Iga­zuk van. Üzletek voltak a múltban is, csupán ■— és itt a különbség — abban az időben egy perc alatt — mert megszámoltam — nem ment ki a? áruház ajtaján 17 csomagokkal megra­kott asszony, férfi ■vegyesen, Nem bizony. És Holdi János cií nnep előtt nem is akármilyen áruval. Nem olcsón vásá­rolnak, s mindjárt felhozok egy példát. Krizsainénak hívják és Diósgyőrben lakik. Három gyermek anyja és nagyon derék gyári­munkás a férje. Szőke, filigrán, kedveshangú fiatalasszony s amikor az ünnepre terelődik a szó, ezeket mondja: — Nézze kérem, nem szó kell ide, hanem fi­gyeljen. Nagyzolni nem szeretek, de ilyen ka­rácsony még nem volt nálunk. Látja, ez a gye­rekeké, 460 forint értékű játék. A férjemnek két puplining és ezüst cigarettatárca. Közbeszólok: — És saját részére nem vett semmit? Elmosolyodik. Ravaszkás fény csillan meg a szemében: — Hát hol él maga? Nem tudja, hogy ez a sze­retet ünnepe? Az ajándékozás napja? Mit gon­dol, tudnak erről a gyerekeim, vagy a férjem? — Arra gondol, hogy a maga részére is ké­szül meglepetés? — Pontosan arra. Majd a fenyőfa alatt... de én nem igen leszek meglepődve, tudniillik már megtaláltam a szekrény tetején, a könyvek mögött selyempapírba burkolva egy 380 forin­tos kardigánt. Persze, nem mondtam, hogy tu­dok róla. zony, már kezd dühös lenni, de kisfiú ilyen érvekkel hozakodik elő: — Apuci, te azt mondtad, hogy nincs pénzed. Én meg tudom, hogy ■■hk. van. — Honnan? — Tudom. Anyu mondta, hogy csak biztas­salak és mondjam, hogy jusson eszedbe a te gyermekkorod. Ha nem a saját fülemmel hallom, talán el sem hiszem ezt a gyermeki és mégis kemény érvet. Az ember arcát nem láttam, de láttam az asszonyokét és azt is, hogy Lacika győzött. Még egy kockajáték és egy mackó lett a be­széd vége, puskán és egyéb apróságokon kívül. Summa summárum. amit apuka kifizetett, va­lami 341 forint volt. Nehéz néhány sorban megírni, elmondani az ilyen ünnepelőtti hangulatot. Egy bizonyos, ahány üzletbe lép az ember, annyi élményt szerez. Ier I ezekkel a szavakkal mondja kedvesen, ! anyásán nevet és kivillannak apró, fe­Per«*e hér fogai. Igen. Van valami az emberek arcán, valami eddig soha nem tapasztalt fesztelen könnyed­ség és jókedv, nagyon sok jókedv. Főképpen azok vásárolnak, akiknek valami­kor ilyen télviz idején még kenyérre is alig jutott. Akkor komorak és gondterheltek voltak az arcok, most viszont... tessék, itt állunk az Állami Áruház játékosztálya előtt. Legalább harmincán szorongunk, többnyire anyák, persze, sok gyerek is. Itt van egy Lacika nevű fiúcs­ka, aki az egész zsúfolt pultot szeretné elvinni, kis keze hol ide, hol oda kap. Puska, mackó, kockajáték, labda, trombita, mind a kezeügyébe kerül. Közben pedig szüntelenül csacsog: — Apuci, nézd ezt, nézd azt és nézd amazt... Apja 40 éves lehet, mérnöknek gondolom. Nem zavarom kérdésekkel, állok a hátuk mö­gött, figyelem Lacika és az édesapja szerény­hangú, de annál érdekesebb csatáját Apuci bt-* Gyerünk Iegy másik boltba. A villanyren­—-------------! dórtól nem messze lévő fűszer és csemege mellett van. Illatszerbolt. Magas, szélesvállú ember. Ismerős. A bor­sodi széntrösztnél dolgozik. ^ — Te mit vásárolsz? — Már megvan. A feleségemnek vettem egyet-mást: púderkészletet, fésűt. Szóval egy kis örömet akartam szerezni. Ez az. örömet szerezni. Örömet egymásnak, gyermeknek, feleségnek, szülőnek és ahogy el­nézem a kissé ködös miskolci utcákon sürgő­forgó, hónuk alatt csomagokkal hazaigyekvő tömeget, boldogság fog el. Van miért örülni? Persze, hogy van. Ünnep­re készülünk, a szeretet ünnepére. Nem is olyan régen ugyanezeken az utcákon a háború szele nyargalászott, tankok, SS hadosztályok vonul­tak végig a városon. A gyárak összebombázva, az üzletek, kirakatok üresek. Boldog arcot bi­zony nem igen lehetett látni. Igen. Ez jut eszembe, ahogy megállók és utána nézek két fiatal lánynak. Az egyik cso­magot bont ki, benne zöld fenyőfácskával át­kötözött könyv. — Pistának vettem, hadd örüljön. Ezt hallom lépten-nyomon. Az emberek örö­met akarnak szerezni egymásnak. A dolgozók nálunk már követelik a szép, derűs életet, a szerető békét, s a nyugalmas, derűtadó hétköz­napokat. ____________ beszélünk és a mi nagy- nagy békénk jut eszünk­I posan mérlegre teszi a külső-belső rá­termettséget. A miskolci szereposztás; úgy látszik, egyes szerepek intellek­tuális követelményeinek túlbecsülése irányította. Áll ez elsősorban T,izi sze­repére, amelynek megítélésénél a ren­dező nyilván a »tökéletes úri dáma« követelményeiből indult ki. Barta Mária biztonsággal alakít úri dámát, de szemmel láthatóan birkózik az eredeti Lizi-alak életszerű megformálásával és valósággal »töri« Lizi környezetének beszédmódját. Kétségtelenül biztonsá­gosabban játszaná meg egy lecsúszott polgári nő züllött alakját, mint a szü­letett alvilági fruskát. Barta Mária s szerep idegensége ellenére sokat javít­hat alakítása hiányain, ha több termé­szetességre, egyszerűbb játékra törek­szik és a harmadik felvonásban nei* alakul át túltökéletes úri dámává, aki­ben úgyszólván semmi sem marad az eredeti Liziből. Bozóky István Higgins professzora világosan érzékelteti Shaw szellemi szi­porkáinak éles értelmét, jellemrajza, magatartása azonban nem mindig fedi az író elképzeléseit. Higgins rokonszen­ves tudós típus, nyílt, egyenes férfi, nincs érzéke az alakoskodáshoz, ami a szívén az az ajkán, de nyersesége soha­sem hat durvaságnak. Bozóky Higginse eleinte teljesen fedi a jellemrajzhoz az instrukciókból és a tartalomból folyó követelményeket, de hamis vágányra fut olyankor, amikor a tudós típusa összekeveredik valami dúsgazdag, sze­szélyeit kitomboló világfi típusával. A jellemábrázolás egysége feltétlenül mé­lyebb hatást váltana ki. Beleznay István Pickering-alakftásá- tól is többet várunk. Semmi sem utal arra, hogy Pickering valami paraliti- kus alak volna, inkább amolyan régi- vágású »gentleman«, aki tisztelője a társasági formáknak, belénevelt ud­variassága még LIzit Is felmelegíti; Be­leznay olykor olyan pózokba merevüL olyan hangsúlyt használ, ami nélkülöz minden természetességet. Helyes, ha kissé nevetségessé teszi ezt az Idejét múlt figurát, de a túlzások ellentmon­danak a cselekménynek. A darab egyik érdekes figuráját, Pe- arcenét, aki nemcsak házvezetőnője, de kissé nevelőanyja Is a rakoncátlan nagygyereknek, Higginsnek és titkon szerelmes Is a »szívtelen« professzor­ba, Gyulányi Éva játszotta meg végte­lenül finom érzékkel és értelmezés­sé. Nagy és hálás szerep jutott a sa­játos életfilozófiáju Doolittle, Lizi apja alakítójának, György Lászlónak. György László sok természetes szint, ízes humort visz bele alakításába, hu- nyorgásai sokatmondőan fejezik ki vé­leményét az t'iri osztályokról. Jó Csi­szár András is az üresfejű ficsur, Freddy szerepében. Vargha Irén, a szertartásos, fiát min­den áron a házasság révébe irányító Higginsné, Szemlér Mária (Hillné) és Hacser Józsa (Klára) a polgári sznob női típusok megelevenítő! kissé bizony­talanul illeszkednek az összjátékba. ★ GYÖKÖSSY ZSOLT rendező nyilván határozatlanul nyúlt az újszerű fel­adathoz. Voltak az előadásnak megka­pó, sistergőén eleven mozzanatai, mint Higgins és Pearcené egymáshoz való viszonyának ábrázolása, Lizi első »úrinő-próbája«, Doolittle ősbohém vi­lágszemléletének kifejtése, Higgins, Pickering és Higginsné hármas jelene­te, amikor a két férfi egymástól kap­kodja a szót Lizi dicséretére, 6tb. Egé­szében azonban az előadás nem tükröz­te az együttesnek azt az összeforrott- ságát és hiánytalan összhangját, amit a Déryné Színház előadásain megszok­tunk. Nem érvényesül az egységes elképzelés a jellemábrázolásban és az egyes szerepek egymáshoz való viszo­nyában. A rendező bizonyára túl tág teret engedett az egyéni elgondolások­nak, amelyeket aztán nem tudott szer­vesen összehangolni. A színház együttese nagy szolgálatot tesz Miskolc dolgozóinak Shaw megis­mertetésével, bővíti irodalmi látókörü­ket. Hajdú Béla. Karácsonyról be. A békés élet, mert csak ilyenkor lehet iga­zán szeretni, dolgozni és ünnepelni. AZ ÁLLAMI A3NYVTERJESZTŐ VÁLLALAT 180. sz. könyvesboltja Miskolc, Széchenyi u. 33. teljesen átalakítva, megna­gyobbodott üzlethelyiségben nagyobb választékkal szere­tettel várja az érdeklődőket! A téli vásárra megérkeztek a legújabb szépirodalmi, művészeti, ifjúsági, mesés és képeskönyvek! A legszebb ajándék a könyvi A legújabb művészhangle­mezek bő választékban kap­hatók. királyát, akinek egyetlen szerelme a művészet volt, de amikor egy szépsé­ges nő alakját megmintázta, beleszere­tett saját müvébe. A darab hőse, Henry Higgins professzor, a nyelvjárások és szókiejtések szenvedélyes tanulmányo­zója, ugyancsak szerelmese hivatásá­nak. Higgins semmit sem utál jobban, mint a társasági üres formaságokat, amelyekkel az úri osztályok védik kép­zelt felsőbbségüket és leplezik le kor­látoltságukat. Higgins fogad barátjával, Pickering ezredessel, hogy egy utca-nevelte kó­cos, szabadszáj u fruskából, Lizi virág­árus lányból hat hónap alatt olyan úri dámát farag, aki megállja helyét a legelőkelőbb társaságban. A két ba­rát egymással versengve buzgólkodik Lizi »újjáfaragásán«, ami annyira sike- rül, hogy végül Higgins-Pygmalion beleszeret saját »művébe«. Csak éppen azt nem látja meg, hogy a siker első­sorban Lizi veleszületett képességei­nek, tehetségének, csodálatos fogékony­ságának köszönhető. Lizi nem holt nyersanyag volt eredetileg sem, hanem élő, érző emberi lény, akinek a bense- jében szunnyadó értékei a »nevelés« során csillogva kerültek napfényre. Minderre azonban a »művére« büszke, elbizakodott modern Pygmalion későn ébred rá — ezért az új mese nem vég­ződik a várt »hepienddel«. A végső jelenetben a mindig energikus Higgins úgy roskad össze, mint akinek a kezé­ből féltve szorongatott boldogsága ki­röppen az ablakon, ★ A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ Pygmalion elő­adásából helyesen domborodik ki azl eszmei mondanivaló többrétüsége. Éle­sen rajzolódik ki az a maró grinykép, amely a darab cselekményén és egy úgynevezett »fogadó délután« jelenetein keresztül pellengérezi ki az úri osztá­lyok társas életének rettenetes szelle­mi szegénységét. A karrikaturát azon­ban nem élesíti, hanem sekélyesíti a túlhosszura nyúló teázásl jelenet. Azt is mondja Shaw darabja, hogyha a kapitalista társadalomban akár a leg-| alsó osztályok, rétegek egyenlő félté-1 telek mellett összemérhetnék erkölcsi I erőiket és képességeiket az uralkodó I osztályokéval, a mérkőzés balul ütnél ki az utóbbiak számára. Az előadásnak értéke, hogy minden! szereplő szép, tiszta beszéddel, ponto-1 san tolmácsolja a szöveget, ami nemi egyszerű feladat, amikor a rapsződi-j kusan váltakozó fajsúlyú — pórias,] polgári és filozófikus — szövegrészek minden szavának helyén kell lennie. I ★ A HIÁNYTALAN előadásnak dőntől feltétele a jő szereposztás, amely ala-l

Next

/
Oldalképek
Tartalom