Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-25 / 302. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZÁC Péntek, 1953. december 25­Látogatás a sajószenfpétori bányász-kulfuroH'honban Az állomásról gyalog bandukolok a Sajéezentpáteri bányáskuitúrotthon felé. Kétoldalt fasor húzódik az úton. A fék némán, nyújtják deresedé kopasz ágaikat a ködben, a homályba boruló estébe. Csípős hideg van. Körösköiül csend. De mi ez? A ködben rejtőző épületek egyikéből lágy fuvolaszó hangzik. Célhoz értem, — a szép tágas bányász kuliúrotthonbara vagyok. Pezsgő élet, a kultúrotthon mindennapi élete tárul elém. A fuvolaszó a nagy terembe vezet. Balogh Sándor fiatal ze­nész tan próbát. .Készül az összpróbára- Nem sokáig marad egyedül. Ti . .. ra . . ta ... ta .. . — Jesek Ferenc klarinétja lép versenybe a fuvolá­val. A zeneteremből bábeli hangzavar hab latszik. A szárnykürt, a puzon, a mély- kürt, a nagydob, .a cintányér hangjai keverednek össze- Ember legyen a tal­pán, aki ebben a hangzavarban eligazo­dik* S van ilyen ember: Komlódi Zoltá^n karmesterlielyetites. Kiss József trombitás mellett áll, neki miazyaráz. Most Orbán Lajoshoz lép, keze inti az ütemet és a puzon engedelmeskedik: tram ... ta • ■ • ta . . . tram... Aztán Buczka József és I-ástrJó Andrá« kürtösök mellett áll. Vala­mi nem tetszik neki. Ő maga is elővesz egy pzárnykiirtöt így segíti a „szárnya­sok" próbáját. A 25 fogú fúvószenekar a kul­túrotthon egyik büszkesége. Nagyterme­ié«! napokon, ünmepcegek alkalmával, kultúreloadásokon a lelkes zeneszek i&en gyakran szórakoztatják, jobb munkára buzdítják dolgozó társaikat. A fúvószene­kar mellett működik egy tánczenekar is és a napokban alakult meg a 6 tagú népizenekar. Gondoskodnak az utánpót­lásról. 14 fiatal ismerkedik a hangszerek­kel, tanú], hogy elérje .a zenekar szín­vonalához szükséges tudást. A nagyteremben közben a fuvolás és a klarinétos befejezte próbáját. Most nemrégiben alakult 30 tagú énekkar tagjai csiszolják hangjukat. János Deák Mátyás igazgató tanító vezeti az ének­kart, .amely éppúgy mint a többi szak­osztály a karácsonyi ünnepre és a Szil­veszterre készül nagy szorgalommal. Halk zongoraszó és fellendül Kodály Zoltán gyűjteményéből: Magos a rutafa, Ága elágazik . • Ősrégi dal. Valamikor őseink, a po­gány magyarok énekelték a hajnaltűznél, esküvők alkalmával. A tánckar is próbát tart ma este. A sztalagtáncot tanulják. Fejlődé­süknek az újabb szakaszát jelenti, mert eddig csak könnyebb népitáncokat tud­tak. A tánchar — 4 fiú, 4 leány — gyakran szerepel, szórakoztatja a dolgo­zókat. A színjátszók is gyülé9ezne-k. Vidám egyfelvonásos darabokat tanulnak be karácsonyra. Szilveszterre. A művé­szeti vezető Galyas József és Lóik László a 25 tagú színjátszó csoport munkáját irányítják. A kultúrcsoport igen szép eredménye­ket ér cl. Az elmúlt évben a „Csillag- tárna“ című színművel az országos kul- túrversenyen az első helyezést vívták ki- Ezévben a „Luxemburg grófját“ t»an'u^ak be és játszották nagy' sikerrel, egymás­után tizenötször. Általában kéthetenként rendeznek tánccá] egybekötött műsoros estét,, ezek nagyon népszerűek, különösen a fiatalok körében. A kulturmunUások fesyelmezet­tpk, jó kollektív sz ellem alakult ki köz­tük. Túlnyomó részben ifik, de szép számmal találhatók közöttük „öregek" is. Nem egy kultúraktíva többgyermekes családanya vagy családapa, mint Nyíregy­házi Mátyásné és Forró János, aki fele­ségével s Szabados József, aki szintén feleségével együtt tagja a kultúrgárdá- n«k. A kultúraktívákat úgy vonzza a kul- túrmunka, mint a mágnes. Feledi Sán­dor többkilométerre lakik a kultúrott- hontól, mégis ha elmaradna a próbákról, úgy erezné, valami kiesett az életéből. Kilián Éva két év ót>a csaknem minden este megjelenik a kultúrotthonban. Sem ő, sem Feledi nem tud pontos választ adni, mi az, ami őket a kultúrotthonba vonzza, C9upán azt érzik, hogy jó ott lenni, elmélyülni ,a művészet szépségei ben. Jelényi Lajos lakatos 25 éve kultúr- munkás. ezt így magyarázza meg: — Hornyák József, a kultúrotthon igazgatója igen jól irányítja a kultúr- mnnkát. Szeret foclalkozri és tud bánn a kultúrmunkásokkal. Segít a szakosztá Ívok vezetőivel együtt, hogy a bennünk szunnyadó tehetség kibontakozzék. A kultúrotthon vezetősége azon Igyekezik, bogy a bánya dolgozói minden területen gyiimfllceoztessék a bennük rejlő képességeket. Rövidesen megalakít­ják a képzőművészeti szakkört és terve­zik, hogy szabászati, horgolási szakkört is szerveznek. A kultúr munka fejlődését mutatja,, hogy ma már -a csoportok vezetői és a kultúrm unkátok nem elégszenek meg azzal, hogy bet áruljanak egv*egv szere­pet, táncsz&mot. hanem arra törekszenek, hogy továbbfejlesszék tudásukat. Szert Tstván karmester például most van egy 3 hónapos kűrmesterképző iskolán. Ga­lya? Józsefet 5 hónapos szín látszó ren­dező-iskolára küldik, .TozeTco Rózsi 5 hó­napos könyv tárosképző, Kankulya Ríván a tehetséges népiláncos 3 hónapos táne- oktrtó tanfolyamon vesz reszt. Elbúcsúzom a kid tűm lelkes harcosai­tól. A zeneteremből kellemes muzsika szűrődik ki. — a zenekar még mindig próbál. A lány dallamok kísérnek az ut­cán is. (Csorbfi) FENYŐ A KÁRPÁTOKBAN SátoraIj a újhelyi jegyzetek M'jyermektmöt nem kütdhetöm . Hogy tanuljon nem lehetőm . . . Kekem már nem édesanyám Magyarország, csak mostohám . . .« Igv szól a régi népüallada, amely a jogaiból kisemmi zeit munkás nép ajakán született a sok évszázados elnyomás alatt. A raunkás.ok> dolgozó parasztok fiai, lá­nyai nem járhattak iskolába, akármi­lyen tehetségesek voltak . , . nem volt pénzük hozzá, no meg hát az urak könnyen a szemébe vág­ták a tanulnivágyó fiatalnak: *Ma radj meg annak, ami az apád . . .« Megváltozott a világ. Az urak hazá­jából dolgozók hazája lett. A munká­sok, dolgozó parasztok gyermekei el­foglalták helyüket a közép- és főisko­lák, az egyetemek padjaiban. A nép fiai a népért tanulnak, dolgoznak, mű­velőditek. Államunk szerető gondosko­dása megannyi lehetőséget nyújt eh hez. ösztöndíjak, diákotthonok sok-sok kedvezmény teszi gondtalanná a tanu­lást. Élvezik ezt a sátoraljaújhelyi is­kolákba járó tanulók is. A diákotthon A rZ O 3 A' DIÁKOTTHONBAN Egy pillanatra felengednek. Jól Is esik ez a kis kikapcsolódás, hogy az­tán újult erővel tanuljanak tovább. A derékszög alakú tanulóban nem keve­sebb mint 100 leány dolgozik. A de­rékszög egyik végében ül egv fiatal, jókedélyü kislány. (Kérte, hogy nevét ne áruljuk el.) Azt beszélik róla — s ami igaz is —, hogy két hónap alatt 12 kilót hízott. (Ez igen.) Persze panaszuk is van a lányok­nak — Az a baj — mondják —, hogy a hálószobákat csak kétszer fűtik he- tenkint. Nem azért, mert nincs szén, hanem mert a kiutalt mennyiség fele nem ég el. Naponta a hálószobák fű­tésére 15 mázsa szén szükséges. Remé­Ahol az út a Sátorhegyet megkerülve nagy fvben kanyarodik a város szí­vébe, hatalmas épület vonja magára a figyelmet, a kapu felett kis tábla, raj­ta. a felirat tZója diákotthon« . . . 1G —17—20 éves leányok otthona, lakása ez az épüleL A kapuban nagy a for. galom — ennek ellenére a folyosókon mély nyugalom, csend honol, önkénte­lenül lábujjhegyen lépked mindenki — erre kötelez a csend, a fegyelem. A hálószobákban A legfellünöbb mindenütt a tisztaság a rend. A folyosók tükörfényesek, akarva se találnánk semmi olyat, ami ennek ellentmondana. A katonás rend­ben sorakozó szobák ajtajain névsor: Keller Erzsébet, Matisz Borbála, Majer Katalin, Mitró Márta, Oláh Éva Szoj- kó Margit. Az 0 szobájuk a legszebb az otthonban. Igazi gondosság, szép­ség, a rend szeretete sugárzik minden­felől. Az ablakokon függönyök, a pad. lón szőnyegek, az asztalon virág még a bőröndöket is úgy helyezték el, mintha valamennyi külön bútordarab lenne. Kétségtelen, a többi szobák is példás rendről tanúskodnak, de őket egyelőre még nem érte utol senki. Az ízlésesen, gondosan berendezett diákotthon valóban második otthona lett a lányoknak. Ebben a környezet­ben, a jó hangulatú épületben még a tanulás is könnyebb. A 38 hálószobához a tanulóhoz, tár­salgóhoz hozzá sem hasonlítható a ré­gi hely, ahol csak 13 szoba állt ren­delkezésükre. Szeretik, becsülik is ott­honukat. A szerető gondoskodásra jó magaviselettel, példás tanulással vá_ taszolnak. A diákok között 'A tanulóban mélységes csend fogad. A hosszú padsorok, a könyv«’;, a fü­zetek fölé hajló diákot élni őrülten ké­szítik házifeladatukat. Ük a diákok, hogy ezután jobb szenet Kapnak. Közeleg az este. Ilyenkor lii-ki meg­találja a maga szórakozását. Az egyik ping.pongozni megy, a másik társas­játékot keres, a harmadik szívesebben igyekszik a hálószobába, ahol szól a ve­zetékes rádió, — hiszen minden szoba fel van ezzel szerelve. Többen a zene­gép köré ülnek és hallgatják, vagy ha kedvük szottyan, táncolnak is keveset. Szépen haladnak a kullurmunkával is. Legutóbb Vörösmarty f Csongor és Tündéjét adták elő a Városi Színházban nagy sikerrel. Lelkesen, szorgalmasan tanulnak, dolgoznak, buzgón készülnek a jövőre. (t. f.) A Kárpátok hegygerin cin haragoszöld fenyők állnak őrt, vállu­kon puha takaró a fris­sen hullott hó. Köröskörül mélységes csend, csak a félénk nyulak és őzikék, a vídár man szökcllö mókusok puha lépései alatt zizzen a hólepel. A napsugárban szikrázó hó fehérségét emberi lábak léptei törik meg. Szekcrcecsapás hangzik a hegyek vissz­hangozzák az ütemes zajt• A z erdőgazdaság fej- szései fcnyöíákal tágnak, hogv levigyék a völgyek lakóinak a mar gas hegyek büszke, magá­nyos fáit, az ünneplésre Óvjuk meg műemlékeinket Műemlékeink feltárása és megvé­dése hazafias kötelesség. Ezen a té­ren egyes városokban már figyelem­reméltó eredményeket értek el. Saj­nos Miskolcon csak az elmúlt hó­napokban fordult az érdeklődés a műemlékek, elsősorban a diósgyőri vár felé. Ennek gyakorlati eredmé­nyeként a városi tanács gondozásá­ba vette a várat és az állagmeg­óvási munkák is megkezdődtek. De Miskolcnak nem a diósgyőri vár az egyetlen műemléke. A Széchenyi utcai homlokzatok helyreállítása során tapasztalhattuk, hogy milyen változás történt az épületeken; az eddig értéktelennek látszó ház új színben, s eddig észre nem vett homlokzati díszítésekkel tárult a szemünk elé. Ez meggyőz­hetett bárkit arról, hogy a diósgyő­ri várromon, az avasi templomon és harangtornyon kívül is vannak mű­emlékeink. Van szép városképünk is, de motívumait az idő, vagy egyes kereskedők reklámhajhászó portál­építése elrejtette. Ezeket az elrejtett értékeket és emlékeket kell feltárni, megfelelően helyreállítani és mindenki számára láthatóvá tenni. Van már előrehaladás ebben is. A napokban a városi tanács kereté­ben a Hermann Ottó múzeum és az érdekeli szakemberek bevonásával műemléki munkabizottság alakult. Nagy lelkesedéssel működnek közre a bizottság munkájában az idősebb generációhoz tartozó, pótolhatatlan helyismerettel rendelkező szakem­berek is, így elsősorban Leszih An­dor, a Borsod-Miskolci Múzeum év« tizedeken át volt vezetője és Marja­laki Kiss Lajos, megyénk történeté­nek legalaposabb ismerője. A mű­emléki munkabizottság feladatának tekinti a műemlékek megmentését és helyreállítását, illetve a szakta­nácsadást az illetékes szervek ré­szére. Helyes volna, ha a műemléki munkabizottság foglalkozna a köz­épületek, nyilvános helyiségek belső kiképzésének esztétikai kérdéseivel is. E téren sajnos, nagy hibákat ta­pasztalhatunk. A műemléki munkabizottság első feladatai között szerepel a diósgyő­ri vár jövőbeni kialakításának meg­határozása, a Rákóczi utca 2. sz. alatti u. n. Rákóczi-ház és a nagy- közönség elől elrejtett udvarának megnyitása és megfelelő kialakítá­sa. A bizottság működése reményt nyújt arra, hogy komoly mértékben előbbreviszi Miskolc műemlékei fel­tárásának és megóvásának ügyét. Dr. ZSADÄNYI GUIDÖ iliiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiuiiiitiiiiiniuiiiiiiiiiiiiiiiiiinitiiiiiiiuiiiitiiiiiiiim:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuiiiiuiii"iiiuiiiiiiiiiii»uii"iiiiiiiiiiiiuiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiii!inimutii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiini!miiiimiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiii[|iiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiMiiiiiiiii''iiiimiiiiiiiiiiii;i''''''''''';'iiiimiminii 160 évvel ezelőtt, 1793 december 24-én, sűrű, havas éjszakán a jászberényi patikus, Schenbach József házában vereshajú, sápadt kisleány született. Apja nem örült neki, — fiút szeretett volna, — s mikor a kisleány három éves lett, az apja elhatározta, fiúruhába öltöz­teti, fiúként neveli tovább, híres doktort csinál belőle. Nem így történt. Alig öt éves a kis Róza, amikor apja meghal. Beköszönt a házba a sze. génység, a gond. Anyja a nehéz körülmények között sem feledkezik meg a kislány tanításáról, aki — amikor már olvasni tud — elolvas min­dent, ami a kezeügyébe esik. Olvasgatni és dalolgatni szeret legjobban. Anyja oktatja ének­lésre, hárfán kíséri a gyermekdalt. A kis Róza első bámulói a jó jászberényiek, akik gyönyörködve hallgatják a kedves „patyi- kás Rózsi" dalocskáit. A gyermekben korán felébredt a művészet iránt való határtalan vágy. Bámulattal hallgatja Pestről hazatérő anyját, aki az ott látott szín­házról beszél neki. Róza már 8 éves korában színházat játszik pajtásaival. 11 éves, amikor Pestre kerül. Anyja egy ismerős családhoz adja „kézimunkára és német szóra". De Rózának az első gyermekelőadás után, amit meglát, esz­ményképei a „komédiások" lettek, csakis a szín­ház után vágyik. 1810-ben, 17 éves korában vágyai telje­sültek, színésznő lett. Milyen keserű kenyér volt akkor a művészet. Súlyos nélkülözésekkel kel­lett küzdeni még a legnagyobbaknak is. A sivár közöny, a polgári előítéletek sok nyugtalanságot és szenvedést, okoztak a fiatal művésznőnek, aki szegényen lépett a színpadra, csak nagy hiva- tottságát, szép hangját hozta magával. Pesten töltött első öt év a szárnypróbálga­tások időszaka volt. A sápadt, vézna, vöröshajú leányka, pösze beszédével nem volt színpadi je­lenség. De volt nagy akaratereje és szorgalma. Fogyatékosságait kitartó, szívós tanulással, ön­képzéssel pótolta. Az első művészi sikerek után a Schenbach nevet Széppatakira változtatta. Az egyre nép­szerűbbé váló Széppataki Róza nem volt úgy­nevezett szépség. De bámuló, nagy, mindenre kíváncsi szemei, a lényéből sugárzó gyengéd, törékeny báj, kedvesség, szeretet vonzóvá tette mindenki számára. Gazdag, sokat kifejező arc­játékával, természetes beszédével, közelférkőzött a szívekhez. S hogyan énekelt! mint a madár: csengőn, csilingelőn. Az életkedv, a derű áradt belőle, s ez átragadt a hallgatóságra is. Csak DÉRYNÉ megjelent a színpadon, — üdén, jókedvűen, sok­szor magavarrta, magahimezte, mosta-vasalta ruhában, s már zúgó taps fogadta. A maayar színészet rongyos ruhában járt még akkor, a németek foglalták el a szín­padot az ország szívében. A fiatal színésznő mindenfajta szerepet eljátszik. Drámai énekes, vígoperett hősnője, naiva, komika, sőt fiúszerep­ben is fellép. Egész Európában nem volt más, aki olyan sokfajta szerepben játszott volna. Ere­detileg mély hangja volt, de a tanulás, az ének­iskolák csiszolják, s később a magas f hangig könnyedén énekelt. Mint énekesnő úttörő volt. A nagy operákban nem játszott előtte magyar énekesnő nagyobb sikerrel. Még a németek irigy, ségét is felkeltette, akik hasztalan próbálták őt a nagyobb anyagi sikert és hírnevet ígérő német színházhoz csalogatni. „A kakuknak van eszé­ben, hogy én a magyar színpadot elhagyjam, a német színházak minden jövedelméért sem. Ho­nom szült, honom nevelt, honom temessen is el" — mondotta. Csak egyszer énekelt németül Pes­ten, akkor is virtusból, hogy megmutassa, a magyar énekesnő is tud annyit, mint a német. Meghallotta ugyanis, hogy egy német „úr‘‘ egy társaságban azt állította: „A nyers magyarok csak ordítani tudnak". Székesfehérvárról Pestre sietett, fellépett a német színházban. Kifütyülés­sel fenyegették meg. De amint énekében meg­ütötte a magas c-t, valóságos őrjöngés keletke­zett a színházban. A német kritika másnap az akkori idők legjobb koloratur énekesnőjének mondotta. Magánéletében nem volt sok öröme. Fiata­lon, húsz éves korában Déry István színészhez kényszerült, akit sohasem szeretett. Házasságá­ban boldogtalan volt, néhány év múlva külön­vált férjétől. A színtársulattal együtt vándor­útra kelt, ki a nagyvilágba, a nyomorba, a szen­vedésbe, a nélkülözésbe. Először Miskolcon állapodtak meg, ahol négy éven át rendszeresen felléptek. Déryné „társulatának valódi dísze, mondhatni kincse volt" — írta róla egyik pályatársa. Ekkor már ismert, szeretett művésznője a magyar közön­ségnek. Előfordult, hogy drámai szereplésekor felkiabáltak a nézőtérről: — Déryné énekeljen! Kénytelen volt visszafelelni: — Ebben a játékban nincs ének. Újból kérték: — Déryné lelkem, énekeljen* Nem állhatott ellent. Hazaküldött gitárjáért és a felvonás végén énekelt az örvendező kö­zönségnek. A hidegtől sokat szenvedett. Az abla­kon besüvített a szél. A közönség kabátban ült és áhítattal hallgatta őt. A színház teteje csak egy vékony sor zsindellyel volt befödve, „s a hó kedve szerint esett csupasz nyakamra és ka­romra“ — írja naplójában. _ Sok éven át tartott a folytonos vándorlás, nyáron forróságban, télen hóban, fagyban, sze­kéren, gyalog, sokszor éhesen. Az ember el sem tudja képzelni, gyenge, törékeny testével hogyan bírta elviselni a sok fáradalmat. Életének úgy­szólván a fele utazásban telt el. Széltében-hosz- szában bejárta az országot. Kőszeg, Szombat­hely, Kassa, Győr, Zalaegerszeg, Arad, Kolozs­vár. A magyar operaművészet felvirágoztatása, meghonosítása országszerte, az ő érdeme, ö volt az első magyar énekesnő, s egyike azoknak, akik megmutatták — magyarul is lehet énekelni. De nemcsak a dal, a magyar nyelv elterjesztése is eredménye volt a diadalmas vándorútnak, or­szágszerte, ott is, ahol nem ismerték, Déryné énekének minden szavát tisztán lehetett érteni. Pozsony, Brassó, Várad, Szeged, Szabadka, Pécs, Székesfehérvár népei mind-mind tapsoltak az ország dédelgetett művésznőjének. Később, Pestre visszatértekor a német polgárság is meg­ismeri. Művészetével ismét diadalt arat a német színház felett. A kis magyar színtársulat ven­dégszerepei a német színházban, a Sevillai bor­bély előadásában messze túlszárnyalja a néme­teket. Újból hívják a német színházhoz, de is­mét visszautasítja. A Nemzeti Színház megnyitásakor ■—» bár már nem fiatal — az együttes egyik jeles tagja. Első és utolsó fellépése között 42 év telt el. Ez alatt az egész ország dédelgetettjévé vált. Üdvöskéje volt a magyar színjátszásnak, de egy­ben napszámosa is. Magánéletében is jószívű, kedves. Segített mindenkin, akin csak tudott. Őt is szerette mindenki. öregségében Miskolcra vonult vissza nővé­réhez, ahol megírta naplóját, amelyben a ma­gyar színtörténet hőskoráról ad számot, öregen és elhagyatva sem boldogtalan. Visszajárnak hozzá az ifjúság emlékei. Örömmel él át újra mindent, — s írja meg közvetlen-kedvesen ese- vegő, élvezetes modorban. Déryné a legderüsebb fény a magyar szín­játszás kezdő korának viszontagságos történeté­ben. Szelleme, bűbájos lénye tovább él örök­becsű naplójában, «-> s a magyar nép szívében, gott rajtad? — inger* kednek vele társai. Kis csend után halkan válaszol: — A fa egy katona sírja fölé hajol, — hát otthagytam. Hadd vigyáz­za álmát továUb. S a fenyő a hegytetőn, kiterjesztett ágaival sut­togott: A tudj, szegény hars- cos, aludj. Mind­egy, ki vagy: magyar vagy román, orosz vagy német, aludj békén. Már rég elcsitult a harcizaj, a Kárpátok ölén békén cinek az emberek, szépül az élet. S míg testvéreim a völgyekben, feldíszített ágaikon édességgel és csillogó díszekkel gazda­gon ünnepélyessé, vidám­má szépítik a karácsonyt, cn főied hajolva, a szí­vekben élő örök béker vágyról mesélek, mely élelet teremt a romok lelett. készülő gyermeksereg örö­mére. — Elég lesz már! — szól az egyik favágó. — Van itt már elég kará­csonyfának való. — No, ott a tetőn, még azt az egyet kivá­gom, — kiáltja a fiatar labb s már indul feljelé. Ütésre lendülő izmos karja azonban lehanyaf lik. A fenyőfa tövében korhadt fejfa, rajta ro­hamsisak. A z évekkel ezelőtt ** pusztító háború ál­dozata, névtelen katona síremléke, aki távol sze­retteitől, a Kárpátokban alussza örök álmát■ Sírja fölé hajlik a fenyőfa lombja s altatót dalol a kárpáti szél. Egy pillanatig fejét meghajtva áll a fiatal far vágó, aztán szekercéjét vállára vetve, megindul lefelé. — Talán nem bírtál a kis fenyőfával? — kifo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom