Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-16 / 294. szám

2

ÉSZ AKM AGYARORSZÁG

Szerda, 1953. december 16.

Egy tanulságos kis vita a hideg vonaton

NLiskolc és Szeged között az út körül" Leiül 400 kilométer, vonaton 14—15 óra. Hosszú út c/éy még « lábak is elgémberednek bele, — de milyen bosszú út hideg vonaton! Ilyenkor nemcsak a lábak gémberednek el, hanem az ember egész teste.

Vájjoiin miért nem fütik rendesen a távolsági személy vonatokat ? Ezen töprengtem Szeged—Miskolc és Miskolc—Szeged között. Azt láttam, hogy elöl a mozdony pipál, gőze is van, az első kocsikban még tűrhető. A hosszú vonait végén fűtők öcsi is van, az is füstöl, gőzöl és pipál. Tehát a vonait végént is tűrhető. De a közepén! Otit aztán se füst, se gőz, csak dermesztő hideg.

Utazás közben vita alakult ki. Véletlenül egy bányásszal utaztam s a kalauz is .arra járt, amikor feltettem a nagy kérdéot: miért hideg a vonat közepe?

— Miért? — mondta a kalauz. — Először is kevés a szén — s itt a bányász elvtársi* mutatott- Mert azt a kérdést is fel lehet tenni, — miént van hideg egyes iskolákban, kórházakban és itl-otit a napközi otthonokban? A bájnál elvtárs először hallgatott., aztán így válaszolt:

— Igaz. Kevés szenet adunk és sokszor gyenge minőségűt. Jobban ke1! dolgozni, r/<t érzem most én is, mert fázom a hide £ vonatban.

Közbevágtam:

— Nálunk Borsodban 18 ezer tonna szén esett ki mostanában a termelésből, mert a bányákban laza <i munkafegyelem, szervezetlen a munka. — Felsoroltam néhány borsodi bányát, * hátul kullogókat, az utolsókat, amelyek miatt kevés a szén s * tél hidege még keményebb.

A bányász is közbeszólt:

— Ez mind helyes, de tudnék néhány példát mondani, amikor van elég, jó minőségű széni és mégis hideg a vonat.

Most a kalauz hallgatott mélyen, aztán így válaszolt:

— M ire Hatvanba érünk, meleg lesz. — Szalutált és otthagyott bennünket <a hidegben.

Bizony sem Hatvaniban, sem később nem volt meleg a kocsiban.

Mii ven jó lenne, ha a bányász elvtársak elegendő szeneit adnának az ipar és a közszükséglet kielégítésére, s milyen jó lenne,, ha a vonatokon nem dideregnének az emberek, a jégvirágos -ablaké kocsikban. Milyen jó lenne, ha * vasút te fűtené akkor, amikor vám erre módja, főleg szene.

— Igaz úgy-e kedves olvasó, — nem lenne ez rossz dolog?

Próbáljuk meg bányász elvtársak vasutas dolgozók!

A lehetőség meg van rá. Tegyük m^g egymásért önmagunkért * legfőbb értéként — a dolgozó emberért!

BUDA ISTVÁN,

AZ ANTIFASIZMUS NAGY HARCOSA

Dullen sajtónyilatkozata

Páris (MTI)

Dulles amerikai külügyminiszter, aki jelenleg Parisban tartózkodik az Atlanti Tanács ülésén, sajtóértekezletet tartott. Dulles ezt a sajtóértekezletet arra használta fel, hogy az ,,európai védelmi közösség'' ratifikálása érdekében ismét megfenyegesse a nyugateurópai kormányköröket, különösen a francia kormányt Követelte, hogy a nyugateurópai parlamentek rövidesen ratifikálják a szerződést és hangsúlyozta, „abban az esetben, ha az európai védelmi közösségről szóló szerződést“ csakhamar „nem ratifikálják, az Egyesült Államok kénytelen lenne „tragikusan és alapvetően újból felülvizsgálni külpolitikáját.1' Dulles fenyegetését azzal is megtoldotta, hogy a nyugatnak juttatott „segély'' esetleges megszüntetését helyezte kilátásba. Mint az „AFP‘‘ közli, „Dullcs igen Világosan célzott arra, hogy az Egyesült Államok kongresszusa biztosan akarja tudni, hogyan áll az európai egység ügye, amidőn majd

márciusban a külföldnek szóló segély költségvetését tanulmányozza... A folyó évben engedélyezett hitelek felét kifejezetten az európai védelmi közösség részére adták. Ha ez nem létezik, az amerikai kormány kénytelen lesz majd a kongresszus döntéseivel felfüggeszteni az előirányzott hitelek szétosztását."

Eddig nem érkezett hivatalos visszhang Dulles külügyminiszter nyilatkozatára, de — mint a londoni rádió közli — a nyilatkozat „kellemetlen benyomást keltett Francia- országban."

Több angol lap is hűvösen fogadta és helyteleníti Dulles nyilatkozatát.

Ma orgonaest Miskolcon

Ma ette 8 órakor a miskolci Zcno- művé szeli Szakiskolában Szálai Lajos orgonái-est jót rendezi meg az Országos Filharmónia.

1933 december 16~án magas, fa*’

hete férfi állt a lipcsei „birodalmi törvényszék“ náci bírái előtt — Georgi Dimitrov. Vádlott volt, de Georgi Dimitrov, a bolgár nép nagy fia, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló veze+ tője vádlóvá lépett elő, vádolt ennek a hatalmas háromhónapos pernek minden na pián.

A lipcsei per során gyalázatos, hazug módon vádolták Dimitrovot és társait a Reichstag, a német birodalmi gyűlés épületének felgyujfásával. A tárgyalás megkezdéséig a nácik a legbarbárabb eszközökkel igyekeztek megtörni Dimitrov forradalmi harckészségét.

Ez természetesen nem sikerült. Minden testi és lelki kínzás ellenére, felemelt fővel, a munkásosztály ügyének győzelmébe vetett töretlen hittel állt oda „bírái* 11 elé. Ay három hónapos, hm- talmas per első napjától vádlottból vádlóvá vált. Hatalmas felkészültséggel, ragyoaó okfejtéssel zúzta porrá a fasiszták vádjait. Bebizonyította, hogy a per éppen úgy a munkásmozgalom elleni fasiszta provokáció, mint a birodalmi gyűlés épületének jelgyuitása.

December 16-án húsz éve. hogy' elhangzott a lipcsei tárgyalóteremben Georgi Dimitrov ,,vádlott! végszavaez a kristálytiszta logikával felépített, forradalmi tűzi öl áthatott vádbeszéd, amely a világ minden becsületes embere előtt leleplezte az embertelen fasizmust, megmutatta az ellene harcoló kommunisták igaz cs nemes céljait.

„Védelmezem saját személyemet. mint. vádlott kommunista. Védelmezem forradalmi, kommunista becsii- letemet. Védelmezem eszméimet, kommunista meggyőződésemet. Védelmezem életem értelmét és tartalmát — mondotta Dimitrov.

S ez a hatalmas vádbeszéd, utat mutatott az antifasiszta millióknak. Megmutatta, hogy a monopolkapitalisták minden emberiességből kivetkőzött zsoldosai , a fasiszták elleni karóban közős a munkások, parasztok és értelmiségiek útja. Egyedül a kommunista párt vezette széles népfront képes sikeresen megvédeni a becsületes emberek életét, alkotásait, kultúráját.

Éppen úgy mint ma, amikor a Mao- Carthyk és Francok, M(dánok s a többi Hitler-fióka fasizmusa ma sem kevésbé válogatós eszközeiben, mint húsz év előtti társaik. Az amerikai peslisbom- bókkal elpusztított koreai gyermekek, az ártatlanul kivégzett szüleiket sirató Rosenberg-ár iák, meglincselt négerek, bóbörtönzött igaz hazafiak, a béke antifasiszta hőseinél: üldözése jelzi a végső pusztulása felé rohanó imperializmus útját.

Ma az Óceánon túl világít «

könyvmáglyák rőt fénye — a sötétség lángjai próbálják kiégetni a tudás és igazság szép fényét a,: emberek szívéből, — de hasztalan. A nyugatnémet kaszárnyákban az új fasiszta német hadsereg zsoldosait tanítják gyilkolni a kipróbált tengerentúli és hazai gyilkosok. Amerikai. tankok tapossák sárba a sarjadozó életet a parasztok földjén — Krupp és társai pénzéért veitek ezeket a tankokat. Nyíltan vagy burkoltan olyanok állnak a ,,német, szövetségi, köztársa ság'‘ nemi bábállam élén, akik Hitleri és a nácizmus mételyét szabadították a világra. Akik létüket és gazdagodásukat újra milliónyi férfi, nő és gyermek élete, az emberi kultúra elpusztítása árán akarják biztosítani.

Dimitrov beszélt a német szoriál- ilcmokratákról, akik álnnkul gáncsolták a munkásosztály egységét s döntő szerepük volt a fasizmus hatalomrnju’ásá brm. ..A burzsoáziával való együttműködésnek ez a politikája, mely a „kisebbik rossz" politikájának neve alatt ismeretes, vezetett a gyakorlatban Német országban a fasiszta reakció gyözc!m-r hez" — hangsúlyoztaHúsz év telt el azóta. f,b

napjainkban a német szociáldemokrata vezérek új szereposztásban a régi szerepet játsszák» A nyugatnémet választó- sok előtt Ollenhauer és a nyugatnémet szociáldemokrata párt többi vezetői — miközben látszólag az új háború előkészítése s a fasizmus feltámadása ellen szálltak síkra — a valósában, tűzzel vassal küzdöttek a német nép igazi ér deke, a munkásosztály egysége, Németország egyesítése. a német békeszerződés megkötése ellen.

Ezzel ismét hatalomra segítették a népáruló Adenauert, a ma Hitlerét.

Megépült, s egyre szélesebb azonban az a fehér galambos kék zászlóktól övezett, öt világrészen át húzódó út, ame lyen az emberiség jobbik fele menetel kéz a kézben: a béke harcosai, a fasizmus legyőzői. A munkásosztály élcsapata, a kommunista párt vezeti szerte a lilágon, Dimitrov szavai szellemében az új meg új győzelmeket érlelő harcot az új fasizmus ellen. Koreában ciháik gattak a fegyverek — százmilliók egységes akarata fogta meg a gyilkosok . kezét. A béke megvédéséről a nép egységéről beszélnek szerte a világon a dolgozó nép okos gyülekezeteiben, a felszabadult népek boldog fiai s a jobb holnapért kemény csatákat vívó clnyo mott milliók. Egyre több kéz egyesül a hatalmas ökölben, amely véglet; szétzúzza az emberiség ellenségeit. Öt világrész becsületes emberei idézik ezen a napon erővel és bizakodással Georgi Dimitrov történelmi szavait.

„Mi kommunisták ma nrm kevéóbé. eltökélten, mint az öreg Galilei, mondhatjuk: És mégis mozog a föld! A történelem kereke előre mozog. S ezt a kereket, amelyet a proletariátus tor- gát» . . semmiféle, irtó rendszabállyal, börtönbüntetéssel, halálbüntetéssel m.ox pasában feltartóztatni nem lehet. Ez a kerék forog és forogni fog a kommunizmus végső győzelméig!u

A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének vendégszereplése Miskolcon

A Magyar Néphadsereg, Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese december 21-én Miskolcon vendégszerepel. A kiváló művészegyüttes este 7 órakor a Déryné színházban mutatkozik be a dolgozók előtt. Szereplésüket nagy érdeklődéssel várják a miskolciak.

— A cukorgyárak és a tcrmelőszövot.ke, zetek, valamint az egyénileg dolgozó parasztok között már folyik a szerződések kötése. A mezőhegy esi és a sarkad i cukorgyárak járnak az élen a termelési szerződések meghűlésében, már biztosították a jövőévi cukorgyártáshoz szüksé ges cukorrépa háromnegyedrészét.

Német Filmhét —

as új német filmgyártás időszerű problémái

A Művészeti Szövetségek Házában a Német Filmhét alkalmából tartott fogadáson a német filmművészekből és szakemberekből álló kulturális küldöttség tagjai több feltett kérdésre adtak választ. A kérdésekből és válaszokból érdekesen bontakoznak ki azok a problémák, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság filmgyártásában felvetődnek, de problémái a magyar filmgyártásnak is.

— Hogyan állnak az N. D. K. filmművészei a nép mai életéről szóló forgatókönyvekkel és az írók ho- ..........................

9 fiít3 szenst dob

a kazán I űzőbe. Vörös fény, forrósig ömlik ki a nyitott kazánajtón. A kivlllanó fény megvilágítja á mozdonyvezető, Ambrus István elvtárs arcát. Ulyan nyugodt, mozdulatlan az, mintha ércbö[ öntötték volna. Csak a szeme villan mciegen munkatársára, mintha azt kérdezné: — rendben van minden, Jóska? Kendben van, — int beszédesen a másik szeme anélkül, hogy pillantást is vetne a jól megtermett, szélesvállu mozdonyvezető felé. ök kelten beszéd nélkül is megértik egymást. Most nc|n . gondolnak semmire, csak az akarat él bennük, bogy a 9511-es személyvonalot, amely .17 órakor indult Ozdról, a menetrend szerinti időben bevigyék Miskolcra.

Egy hős mozdonyvezető

Hatalmas csattanás vet véget a kavargó gondolatnak.

9 mozdony után

kapcsolt kocsiban kellemes meleg terjeng. Az utasok már kényelmesen elhelyezkedtek, egyesek beszélgetnek, mások hallgatnak, cigarettáznak, pipdzgatnak. Vastag, bodor füsl- pamaasok kunkorodnak a mennyezet falé.

Az egyik fülkében 3 fiatal nö beszélget._ Ugyancsak pereg a nyelvük, különösen annak a feketehaju, bogár- szeműnek, aki velem szemben foglal helyet. Anélkül, hogy odafigyelnék megtudom, hogy melyik vállalatnál dolgoznak, hogy. szerelik a töUöttkáposz- tál és hogy az olasz nyelv nagyon dallamos. Megtudom azt is, hogy új vállalatvezetőjük van, aki nem fiatal és nem is csinos. Nem messze tőlük kissé kopaszodó férfi lo percenkint elökoto- rássza a zsebéből óráját. Ránéz, majd. kibámul a.z ablakon, hogy meggyőződjön, hogy nem késünk-e. Egyre sö- télebb lesz. A köd és a sötétség rátapad az ablakokra. Nem látni mást, csak egy-egy kis állomásról a felénk villanó lámpák fényét.

Egy kedélyes öreg bányász a fél fülke figyelmét magára vonja. ízes kiszólásaival. Mellette hetyke legényke ül, cigarettázik. A cigaretta majd kiesik a kezéből, olyan sután fogja. Idönkint nagyokat nevet és tömzsi kezével csap- Uossa a térdét. Az egyik sarokban öreg néni üt. Féltve szorongatja, kis kosarát. Egész közel hozzá, egy fiatal, anya, babusgatja gyermekét. A kicsi anyja, térdén áll, s a lámpa felé kap- 4ós kezeivel, aztán anyja nyakába, bealihi«.

kapaszkodik és megcsókolja. Az asz- szony arcát elönti az anyaság boldog, büszke mosolya.

— Putnole — kiállják a jegykezelők. Alti Miskolcra, vagy Pestre utazik, oda se figyel, aki Putnokon száll le, az már batyukkal kosarakkal, táskákkal körülvéve a perronon vár a leszállásra,

Újból megremeg a kocsisor. Indulunk. Legközelebb csak Kazincbarcikán állunk meg. Erezni az egyre növekvő sebességet, a vonat kerekeinek kattogó, ütemes rohamát. A sietős ember, ki tudja hányadszor, ismét az órájára néz, s elégedetten bólint. Úgy lálszik nem késünk.

9 mozdony

szikrákat dob a magasba s dohogva fúrja magát a ködös éjszakába. A köd, az éjszaka, a pára szinte betapasztja a mozdonyfülke keskeny, hosszúkás ablakát. Olyan mintha fekete függöny libegne előtte. Ambrus elvtárs nem is kísérletezik a párás ablakkal. Oldalt kihajlik a vitorlavászonponyva ablakon s kissé összehúzott szemekkel figyel előre. Sapkája alól néhány rakoncátlan hajfürt libben elő, a hideg légáramlat marja az arcát. Nem törődik vele. Tekintetét szinte belefúrja az őszi éjszakába, amely titokzatosan mered feléje.

A mozdony reflektora nehezen töri át a vastag ködfüggönyt, csak néhány méterre világít előre, ö messzebb szeretne látni, de a köd, az átkozott köd... hömpölyögve fekszik a síneken, körülöleli a mozdonyt s hatalmas pászmákban nyeli el a fénysugarakat.

— Fene egye meg — dörmögött bosz- szusan.

Apró fénypontok villannak fel, amelyek aztán bágyadt fényű klsállomá- sok lámpáivá nőnek. Amilyen gyorsan közelednek, olyan gyorsan el is tűnnek. A vonat rohan, kerekei zakatolnak az acélsíneken.

Kazincbarcika közeledik. A távolból már látni a homályos fényeket. A kerekek szinte kattogják az utasítást: a kettesre ... a kettesre, a kettesre. Igen, ott van a mozdonyvezető sapkájában az írott utasítás: a kettesre kell

Csökkenti

a sebességet. A vonat

érezhetően lassult, de még így is szinte fékezhetetlen erővel rohan előre. Balkeze mint egész úton, most is ott nyugszik a fékezőcsap fogantyúján. Minden idegszála megfeszül. Szíve szinte együtt dobog a lüktető mozdonnyal és figyel, hogy kívül a ködös sötét éjszaka nem rejt-e valami veszélyt. A szemafor zöld fénye biztatóan felvillan. Szabad az út a kettesre .. . *

... De mi ez?... Bosszul lát — lilán ... a szeme kdprázik . . . Vagy a fények ingerkednek vele ... De nem, a mozdony reflektorának gyenge sugarai sötét tömegen törnek meg. A végtelenbe nyúló sínpárt sötét, mozdulatlan anyag zárja el. Talán egy másodperc ezredtöredéke alatt átvillan benne a rideg valóság, amely egész szívéig nyúlik ... A vonatot zárt vágányra engedték ... és most feltartóztathatatlanul rohan, a fékek már nem segítenek.

Nincs idő a gondolkodásra, már cselekszik is. Balkezében megfeszülnek az izmok, hatalmas erővel löki előre a fc- kezöcsap fogantyúját. Mintha valami villanna. Igen. Már vissza is rántja és újból még nuggobb erővel löki előre.

Tudja mi történik, biztos a dolgában. Egyetlen gondolat él benne, ott zakatol a szívében, az agyában: elszakítani a mozdony: a vonattól . . . elszakítani a mozdonyt... elszakítani... más megoldás nincs. Egyre közelebb és közelebb rohannak a sötét tömeghez.

Inkább érezte, mint látta. Sikerült... Működni kezdett a gyorsfék. A kocsisor hirtelen, néhány méteres csúszás után lehetetlen tömegként megáll, de a mozdonyt már nincs erő, ami lefékezze. A hatalmas vasszömyeteg hörögve, sisteregve, csikorogva feltartóztathatatlanul lódul előre.

Ambrus elvtárs szája megrándul, figyelmeztető kiáltás hördül ki belőle:

— Kapaszkodj, Jóska!

Tudja, hogy az ütközés elkerülhetetlen. Lehet, hogy a következő pillanatban a mozdony és ök mindketten roncsok lesznek, de életük s a mozdony pusztulása árán megmentik az egész vonalot., Es az utasoknak még a fvaja- szálgrsem görbül meg.

0 kocsisor

megrándul egyszer____ kétszer, aztán hirtelen

megáll. Az egyik utasnak éppen bort tölt a pincér a papirpobárba. Néhány csepp kiömlik, rögtön beissza a padló, de az utas dühösen felkapja a fejét, — Nem tudnak vigyázni? — A csomagtartóból egy hátizsák az egyik szunyókáló utas fejére esik. Morogva teszi vissza a helyére és újból szunyókálni kezd. A gyermekes anya tétova ijedelemmel öleli magához gyermekét. A sietős férfi újból órájára néz. Lemondóan legyint, — ugylátszik mégis késik, mégsem engedik be a vonatot.

Az öreg bányász már újabb sikamlós viccet mond el, a fiatal legény kacag. A körülöttük ülőkből is bugyborékol a nevetés.

9 kocsiból

kihangzó nevetés elhallatszik a moz donyig, amely rekedten hörög, sistereg. A sin két oldalán ütközők hevernek, amelyek nagy pendüléssel lódultak a magasba, aztán némán elterültek. Itt egy csapágy hever, odébb egy szétforgácsolt vagonajtó. Lámpáig fénye villan a sötétben. Ugyancsak meg sérült a mozdony eleje. Valaki már rohan is a telefonhoz és nemsokára jön vissza az utasítással.

A főnök elvlárs azt telefonálta, hogy a mozdony nem mehet tovább. Ambrus elvtárs felkapja a fejét. Talán először fut rajta végig döbbent riadalom. Már rohan is a telefonhoz. Nyugodtan be szél Martos György elvtárssal, a miskolci fűtő ház főnökével, beszél, magyaráz. Igaz, a mozdony megsérült, de ö beviszi a vonatot.

— Vállalod? — remeg meg Martos György elvtárs szava, Martos elvtárs homlokán izzadság cseppek csillognak s ő tudja miért lla Ambrus elvtárs csak egy villanásnyi ideig tétovázik, ha nem alkalmaz gyorsféket, akkor ez a tele fonbeszélgetés nem történik meg. Hanem ... még a gondolat is szörnyű ...

— Vállalom — zeng Ambrus elvtárs hangja és hosszú léptekkel már rohan is mozdonyához. Es a 9511-es vonat 50 perc késéssel befut a miskolci személypályaudvarra.

Es ezt Ambrus elvtársnak, a magyar vasút egyik hősének köszönhetjük.- Csorba Barna.

gyan kapcsolódnak be a forgatókönyvírói munkába? — ez volt az egyik kérdés.

— A mai életről szóló forgató- könyvek megírása az író számára nehezebb feladatnak tűnik, mint egy olyan téma feldolgozása, amely mondjuk ötven évvel ezelőtt történt — hangzott a válasz. — Életünk fejlődése olyan gyorsiramú, hogy egy év alatt a feldolgozott téma esetleg időszerűségét veszíti, nálunk pedig egy film körülbelül egy év alatt, készül el. A közönség természetesen vária és követeli a mai életről szóló fiimtémákat. Az írókat is izgatja a feladat: számot adni a nép mai életéről, problémáiról. Ezen a területen nagyon fontos az alkotóművészek kapcsolata a valósággal, az élettel. Amikor az „Eső után napsütés ...“ című filmünket forgattuk, a filmművészek szakmai tanácsot kértek három állami női ruhagyártól. Amikor azonban a film elkészült, a negyedik állami női ruhagyár kifogásokat emelt, nyilván érzékenykedett, hogy nem kérték ki a tanácsát.

Megkérdezték azt Is, vannak-e a német filmgyártásnak tervei a plasztikus filmgyártás területén.

— A plasztikus filméi; mi a tudományos kérdések feldolgozásához tartjuk alkalmasnak, művészfilmeket nem akarunk készíteni vele. Küldöttségünk tanulni akar a magyar plasztikus filmgyártástól.

A szinkronizálás kérdésére ezt a választ adták:

— Általában minden külföldi filmet szinkronizálunk, ma már jóformán egyetlen filmet sem mutatunk be feliratosán. Egy év alatt körülbelül ötven filmet szinkronizálunk, Egy-egy szinkronváltozat elkészítésének ideje két hónap. Nyolc szinkronforgató csoport dolgozik, munJ katársainak száma: 200—250.

Elmondták a küldöttség tagjai, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban a magyar filmek igen népszerűek. A legszélesebb körű érdeklődést a „Tűzkeresztség'*, a ..Déryné", a „Civil a pályán", „Ütközet békében'1, (amelyet még most: is műsoron tartanak), a „Gyarmat a föld alatt", s a „Ludas Matyi" keltette. Most szinkronizálják az „Er- kel‘‘ című magyar zenés filmet.

Mi is elmondhatjuk, hogy a magyar dolgozók nagy érdeklődéssel fogadják és megszerették az új német filmgyártás kitűnő alkotásait. Ezt bizonyítja számos német film rendkívüli népszerűsége és az a siker, amelyet most, a Német Filmhét alkalmával a Miskolcon bemutatott német filmek — a „Kis és nagy boL dogság", s a Kossuth-filmszínházban kedden bemutatott „Asszonysorsok“" ■— elértek.