Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-13 / 292. szám

2 ÉSZAKMAGYAKORSZAG Vasárnap, 1953. december 13, NEMZETKÖZI SZEMLE A bermudai hármas értekezlet, amelyet december 4 és 7 között tar tották meg Eisenhower, Churchill, Laniel és a három nyugati külügymi­niszter részvételével, volt a nyugati hatalmak első közös megbeszélése, amelyet a, legutóbbi szovjet jegyzék kézhezvétele óta tartottak. A Szovjet­unió nagyjelentőségű, november 26-i jegyzéke kétségtelenül nemcsak leg­lényegesebb pontja volt a bermudai hármas értekezlet napirendjének, ha nem egyúttal a legerősebb befolyásoló tényező is volt, amelynek hatására a »'három nagy a összebeszélése másként alakult, mint ahogyan azt a nyugati vezetők eredetileg tervezték. A »Stockholms Tidntngcn« című lap a szovjet jegyzék hatását így határoz­za meg: »A szovjet jegyzék és euró­pai hatása egyszeriben megváltoztat­ta az egész helyzetet. Az Egyesült Ál­lamok politikája előtti meghunydszko- dds helyett remény ébredt... hogy e, lehet majd kerülni Németország újvár felfegyverzésének növekvő terheit és veszélyét. A bermudai értekezlet Írat­lan programját meg kell változtatni... A békére vágyó népek ereje volt az az erő, amely kikényszerítette, hogy a nemzetközi feszültség növelése érdeké­ben egybehívott bermudai értekezlet — legalábbis formálisan — beleegyező vár laszt adjon a négy nagyhatalom tár­gyalásait javasló szovjet jegyzékre. Mi volt az amerikai imperializmus eredeti terve a bermudai értekezlet összehívásával ? Egyrészt: zsaroló eszközökkel arra akarták kényszeríteni Franciaországot, egyezzék bele Németország felfegyver­zésébe ; Másrészt: el akarták gáncsolni a ko­reai békés rendezés lehetőségét és a Kínai Népköztársaság belépését az ENSZ-be; fis végül: fel akarták fokozni és ki akarták terjeszteni az indokínai szeny- nyes háborút. A Szovjetunió jegyzéke azonban a bermudai értekezlet legfontosabb na­pirendi pontja leit, s amint a Bermu­dákon tartózkodó' sajtótudósitúk már a találkozó első napján megírták: »már ténynek látszik, hogy az Egye sült Államok nem utas It fiatja el t Szovjetunióval való négyes értekezlet tervét... Pedig az amerikaiakban, nagy volt a hajlandóság erre.«. Nem titok — írta a »News Chronicle« című angol lap — hogy Dulles remélte: »elkerülheti a megbeszéléseket t Szovjetunióval bármely színvonalon amíg nem jön létre az európai had­sereg. A gyakorlati tények azonban erősebbek Dullesnél...« E pontban tehát az amerikai impe riaiizmus háborús politikája kudarcot vallott. Jellemző, hogy az értekezlet befejezése után csaknem minden nyu­gati sajtószerv az »egyetlen pozitív eredményinek. nevezte a három nyu­gati hatalom megegyezését a Szov­jetunió jegyzékére adandó válaszban. Azokban a kérdésekben pedig, ame lyeket a háborúira készülő amerikai imperializmus a Bermudákon- tulajdon- képen el akart érni — nem történt ér­demben döntés. »A nehézségek nem szűntek meg« — ez volt a nyugati hírszolgálati irodák általános vélemé­nye. Az »európai védelmi közösség« franciaországi ratifikálásának kérdésé­ben — amely a tanácskozás fontos kér­dése volt — csak a nyugatiak közötti nézeteltérések növekedtek. A franciá­kat nem elégítették ki angol—ameri­kai részről felvetett »biztosítékok« a nyugatnémet ujrafeifegyverzés ellen s végtilis — mint, az »AFP« hírmagya­rázata is leszögezi — a nyugati veze­tőknek bele kellett nyugodniok abba, hogy »a francia parlamenttől nehezen, lehet kérni, hogy az alatt az idő alatt foglaljon dllást az európai védelmi közösségről szóló szerződéssel kap­csolatban, amíg Berlinben a négyes értekezlet folyik majd,« A háborús uszítók számára tehát a bermudai ér­tekezlet, a teljes kudarcot jelentette. Az » eredményre« legjellemzőbb az an­gol konzervatív »Evening Standard« vezércikkének eime: »Bermudai hi­degzuhany .. .« Megjelent a Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete az állami begyűjtés többéves rendszeréről A koreai béke kérdése elé újabb veszélyek tornyosulnak. A legutóbbi jelentések szerint az ENSZ politikai bizottsága határozatot hozott az ENSZ-közgyülés jelenleg folyó 8. ülésszakán ti félbeszakítására. Ez a határozat megnehezíti, hogy szükség esetén ismét összehívják a közgyűlést, a koreai kérdés megtárgyalására. Mi van e határozat hátterében? Nem más, mint az amerikai imperialistáknak az a törekvése, hogy teljesen szabad ke­zet kapjanak Koreában, »ne zavarják« őket olyan nemzetközi fórumok, mint az ENSZ — s a. sötétben bujkálva fel­robbanthassák, ismét pusztító háború­vá változtassák a koreai béke ügyét. Az ENSZ zászlajával takarózó ame­rikai agresszorok a koreai kérdés ren­dezésére hivatott politikai értekezletet megelőző panmlndzsoni tanácskozáso­kon megbizotluk. Arthur Dean útján minduntalan szakítást akarnak provo­kálni. A hat bete folyó tanácskozáson Dean következetesen folytatta kor­mányának etörc elhatározott, halogató politikáját. Jellemző, hogy csupán a tanácskozás napirendjéről folytatott vitát 18 napon át huzta-halasztotta. Ez »nemcsak azt mutatja, hogy az Egyesült Államok kormánya nem óhajtja a politikai értekezlet összehí­vását és azon keresztül a koreai kér­dés békés rendezését, hanem egyúttal felfedi az amerikai . kormánynak azt a bűnös szándékát is, hogy a felvilá­gosítások teljes meghiúsítása után egy­oldalú akcióval erőszakkal visszatartsa a koreai-kínai fél fogságba cselt har­cosait« — hangoztatta az ENSZ 8. ülésszaka elnökéhez eljuttatott nyilat­kozat. amelyet Csou En-Laj kínai kül­ügyminiszter tett. Mit akarnak elérni az imperialisták? 1054 január 22 utánra — a hadifoglyok íogvaiaríása állítólagos idejének lejár­táig el akarják odázni a politikai érte­kezlet összehívását s ügynökük, Li Szín Man ugyanakkor arra hivatkozik, hogy »országának erejét felhasználva, szabadónbocsddja a kommunistaellenes ifjakat.« Ez hát a. terv. kikergetni a hadi­fogolytáborokból a koreai-kínai hadi­foglyokat, kiszolgáltatni őket Li Szín Man és Csang Kaj-sck ügynökeinek, s ezen az úton felrobbantani a koreai béke megteremtésére hivatott politikai értekezletet. Csou En-laf figyelmeztette az ENSZ közgyűlését az amerikaiak bűnös te­vékenységének következményeire. Az ENSZ-ben működő amerikai sza­vazógépezetet azonban ismét sikerült üzembehelyezni. Az ENSZ #. üléssza­kának félbeszakításáról hozott határo­zói. az amerikai imperialisták útját egyengeti, akik a világ népeinek akarata ellenére — a koreai háború lAntrjétbck újbóli fettobbantdsám, s a háború tűsének világméretű kitéries~- tésérr Utreknmtk. Azvnisan, a i koreai fegyverszünet kivívása — amely a bé­ke ügyének nagy győzelme volt — azt bizonyítja, hogy a népek meghiú­síthatják azokat a mesterkedéseket, amelyek a koreai és egyben a világ- béke aláaknősására irányulnak. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa a minisztertanács és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­ségének határozata alapján a me­zőgazdasági termelők beadási kö­telezettségét törvényerejű rende­lettel több évre előre megállapí­totta. A kötelezettség mértékét az 1953. évi beadási kötelezettséget szabályozó 1952. évi 28, számú tör­vényerejű rendelethez képest va­lamennyi mezőgazdasági termelő­nél és minden mezőgazdasági ter­méknél lényegesen csökkentette. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek tagjainak háztáji gazdasá­ga után a tejbeadási és borbeadási kötelezettséget megszüntette, a ba­romfi- és tojásbeadási kötelezettsé­get pedig 40 százalékkal csökken­tette. A rendelet biztosítja, hogy kenyérgabonából és takarmányga­bonából az igazolt vetőmagszük­séglet megelőzze a beadási kötele­zettséget. Az új rendelet számos olyan intézkedést tartalmaz, ame­lyek hozzájárulnak ahhoz, hogy jelentősen emelkedjék a mezőgaz­dasági termelés hozama, s ezzel együtt növekedjek a termelő-! szövetkezetekbe tömörült és az egyénileg gazdálkodó parasztság jóléte, továbbemelkedjék egész dolgozó népünk életszínvonala. A rendelet megjelent a hivatalos közlönyben. Lapunk az állami be­gyűjtés többéves rendszeréről szóló rendeletet keddi számában részle­tesen ismerteti. Demokrácia dien sserveskedő, rágalmazó terroristák bandája a bíróság dóit A budapesti meg\ai bíróság Jónás Béla tanácsa pénteken és szombaton demokrácia ellen szervezkedő, rágal­mazó terroristák bandájának bűnügyét tárgyalta. Zudar Endre, a banda vezetője még egyetemi hallgató korában, 1952. elején népi demokrácia ellenes szervezkedést kezdeményezett. Terveinek végrehajtá­sában segítőtársai voltak: felesége, to­vábbá Pálfay Gábor. Jeney László, Bár­sony Béla és Luka László orvostan­hallgatók. A vádlottak a népi demokrá­ciához hű dolgozókat fasiszta módsze­rekkel, különböző bűncselekmények el­követésével rágalmazták meg munka­helyükön, társadalmi és állami szervek élőit. Többszáz névtelen levelet, rágal­mazó feljelentést szerkesztettek azzal a céllal, hogy becsületes embereknek kel­lemetlenségeket okozzanak és közöt­tük elégedetlenséget szítsanak népi de­mokratikus rendszerünkkel szemben. Fasiszta röpiratokat szerkesztettek és terjesztettéit, ugyanakkor azokat a be­csületes dolgozókat jelentették fel a rőpiratok terjesztése miatt, akiknek ezeket küldték. Áldozataikat, a legkülönbözőbb tár­sadalmi rétegekből szemelték ki. Emel­lett Zudar és bűntársai később azt. ter­vezték, hogy fertőző betegségeket ter- jesztenek ei a dolgozók között. Ebből célból Zudar egyik bűntársát, Pálfay Gábort megbízta, hogy szerezzen bak­tériumokkal fertőzött anyagot, A déli összekötő vasúti hid felrobbantását és több gyújtogatást is tervbevettek. Zudar Endre beismerte bűnösségét. Bevallotta, hogy összesen mintegy öt- ven embert rágalmazott meg a legkü­Alálrlák magyar-fiim árucsereforgalmi megállapodást Helsinkiben folytatott tárgyalások eredményeként Magyarország és Finnország között, új árucserexor- galmi megállapodás került aláírásra. A megállapodás 1954. január 1-tfil 1954. december 31-ig érvényes. Az árulistáit a forgalomnak mintegy 50 százalékos emelését irányozzák elő. E megállapodás keretében Ma­gyarország szerszámgépeket, textí­liákat, elektromos cikkeket, gyógy­szereket szállít Finnországnak. Finn­ország ezen áruk ellenében elsősor­ban fát és papírárukat szállít Ma­gyarországnak. (MTI) lünfélébb vádakkal: népi demokrácia ellenes szervezkedéssel, vaiutaüzérke déssel, fegyverrejtegetéssel, stb. Beis­merte azt is, hogy fertőző betegsége­ket akartak terjeszteni a dolgozók kö­zött baktériumok útján. Sokat hall gáttá a nyugati rádiók rémhíreit és ar­ra számított, hogy — mint mondotta — »meg fog változni a helyzet, amerikai t% jugoszláv csapatok bevonulnak ide s erre az időre érdemeket akartam sze­rezni magamnak«. Zudar Endre bűntársai is valameny- nyien elismerték bűnösségüket. A kihallgatott tanuk vallomása min­denben alátámasztotta a vádat. Gáspár Gyula ügyész vádbeszédében a többi között rámutatott: — A kormányprogram egyik legfon­tosabb feladatául tűzte ki a törvényes­ség megszilárdítását és az államhatal­mi szervek kötelességévé tette a dolgo­zó nép jogainak biztosításán és sérthe­tetlenségén való őrködését. Amikor a vádlottak becsületes dolgozókat jelen­tettek fel, azt akarták elérni, hogy az állami szervek hamis feljelentések alapján eljárást indítsanak a feljelen­tett dolgozók ellen. A megrágalmazót- tak között, Igen nagy számmal vannak értelmiségi dolgozók. A vádlottak rá­galmaikkal és feljelentéseikkel zavarni akarták őket munkájukban és környe­zetükben, bizalmatlanságot akartak kelteni bennük a nép államával szem­ben. Az ügyész a továbbiakban hangsú­lyozta : Tipikus fasiszta módszereket; alkalmaztak a vádlottak, bűncselekmé­nyeiket előre megfontoltak. Az ügyész végül példás büntetést kért a vádlottakra. A megyei bíróság Zudar Endrét <4 népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésének é^ vezetésének bűntette miatt 14 évi bör-t tönre, a. népköztársaság megdöntésér!» irányuló szervezkedésben való tévé-, kény részvétel bűntettéért Pálfay Gú-. bort, Jene! Lászlót és Bársony Bélát tíz-tíz évi, Zudar Endrénél hét évi bör­tönbüntetésre, Luka László vádlottá® pedig a Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés előmozdítás,■» miatt hét évi börtönre ítélte. Vala- mennyi vádlottat tíz évre eltiltották á közügyektöl és elrendelték teljes va­gyonuk elkobzását. Ennek a bünpernek a vádlottal —» mondotta az indokolás során a tanács-, elnök — újból bizonyítékát adták an­nak, hogy az ellenség egyre dühödteb- ben nézi a szocializmus útján tett elő­rehaladásunkat, mindig új és új mód­szerét választja támadásának. De min­den új támadással szemben készek vagyunk felvenni a harcot, le tudjuk leplezni <% el tudjuk tiporni azokat, akik kezet emelnek hazánkra. A vádlottak enyhítésért fellebbez­tek. (MTI) fii angol kormány nyiüair támogatta az aozertaataknak a koreai politikai értekezletei előkészíti» tanácskozásén folytatott halogató és szabotáló taktikáiét Peking (Uj Kína) Áz angol kormány nyíltan támo­gatja az Egyesült Államoknak a ko­reai politikai értekezletet előkészí­tő tanácskozásokon folytatott halo­gató és szabotáló taktikáját. Az ,,AFP‘‘ egyik jele.ntése szerint angol külügyminisztériumi körök de­cember 9-én ugyan elismerték, hogy a panmindzsoni tanácskozások je­lenlegi holtpontja „eléggé komoly“, azonban kijelentették, hogy Nagy- Britannia hozzájárult Arthur Dean­nak, az ENSZ-küldöttség vezetőjé­nek legutóbbi „javaslataihoz.“ Ez arra vall, hogy Nagybritannia haj­landó támogatni az Egyesült Álla­mokat a panmindzsoni tanácskozá­sok „eléggé komoly“ holtpontjának meghosszabbításában és ezzel előse­gíteni az amerikaiaknak azt a ter­vét, hogy a politikai értekezlet kike­rülésével önkényesen intézkedjenek több mint húszezer hadifogoly sor­sáról és erőszakosan visszatartsák őket. (MTI) Két évszázaddal ezelőtt, 1753-ban Sopron környékén, a fenyvesekkel övezett völgyben Rieder nevű szög­kovács szénkibuvásra bukkant. Sür­gősen jelentette a felfedezést a sop­roni városi tanácsnak, nehogy abba a gyanúba essék, hogy az ördöggel cimborái — vagy ami még rosszabb — jogtalanul faszénégetést folytat. A lelet felkeltette a város magistrá- tusának figyelmét, bár akkoriban még nem ismerte fel a szén felfede­zésének óriási jelentőségét. 1753-tól kezdve már oklevelekben találunk utalást ^ szén kitermelé­sére, s eszerint Rieder után névsze- rint Völlner soproni órásmester, majd később Schneider Vencel nevű bányász kapott engedélyt szénbá­nyászatra Brennbergbányán. A ha­gyomány pedig nevében őrzi a múlt emlékét, az „égő hegy" németül „Brennender Berg“ nevéről tanús­kodik Brennberg-bánya. Időrendi sorrendben az első ma­gyar bánya után Nógrádverőcén in­dult meg a szénbányászat Tárót hajtottak a szénréteghez, a szén azonban sem az akkori polgárság­nak, sem a környékbeli iparosság­nak nem kellett, bár olcsón, sőt in­gyen is kínálták. Nem akadt senki, aki ezt a tüzelőt használta volna. A történelmi adatok arról tanús­kodnak, hogy 1780-ban Vértessom- lyón nyílt meg egy újabb bánya, 1782-ben pedig a Mecsek környé­kén, s II. József kiadta a rendeletet — amely egyébként a felszabadu­lásig érvényben volt, s amely jelen­tős mértékben gátolta szénbányásza­tunk fejlődését — hogy azé a szén, akinek a birtoka alatt van. Közben megjelennek Brennbergbányán az első szénbányászok, akik — mun­kájuk megkezdésével — bérmunká­sokká válnak, s talán mert különle­gesen nehéz és veszélyes munkát végeznek, már akkoriban jobban nehezedik rájuk a kizsákmányolás, A kétszáz éves _ magyar szénbányászat történetéből mint az egyéb bérmunkásokra. Néhány évtizeden keresztül —■ a XVIII. század végén — keveset em­lítik okmányaink, a levéltárak anyagai a szénbányászatot és az ak­kori „szakértői1' vélemények szerint hazánk szénkincse rosszminőségű, városokban tüzelésre alkalmatlan, s ezért nem is ajánlatos használata. Csak 1805-ben létesült újabb szén­bánya Sárisápon — ahol egyébként most mélyítenek egy ikeraknát —, majd Csolnokon 1817-ben. 1818-ban nálunk járt Francois Suplice Beu- dant, koránok egyik legnagyobb geológusa, a párisi királyi ásvány­tár aligazgatója, aki tanulmányában már részletesen szól a sárisápi, brennbergbánvai és vasasi szénbá­nyászatról, amelyről elmondhatjuk, hogy éppen a feudális gazdasági vi­szonyok miatt fejletlen volt. A ma­gyar szénbányászat múltjának leg­jobb ismerői, így például Faller Je­nő, állapítják meg, hogy szénbányá­szatunk fejlődésére, műszaki felké­szültségére nagyban rányomja bé­lyegét az a körülmény, hogy a feu- dál-kapitaljsta társadalomban ala­kult ki. Hogy szénbányászatunk mé­retei — a természeti kincsekben gazdagabb, széntermelő országok bányászatával összehasonlítva — ki­sebbek és szerényebbek, s különö­sen a gépesítés terén elrriaradtunk, természetes következménye azoknak a fejlődésgátló körülményeknek, amelyet a feudálkapitalista rendszer hozott létre. A dunai gőzhajózás megindulásá­val nagyobb mennyiségű szénre volt szükség és ebben az időben alakult ki a Dorog-környéki, majd 1820-ban a Nagymányok, 1848-ban a Szász­vár és I8S0-ben a pécskörnyéki szénbányászat. Néhány adat: 1850- ben nyílik meg a pilisvörösvári bá­nya, a pécsbányai András-akna ez évben ünnepli létesítésének 100, év­fordulóját, s természetesen az első időszakban kismélységben lévő szén­telepeket műveltek, s fokozatosan hatoltak le a mélységekbe. 1861-ben Brérich János mérnök kezdeménye­zésére hívnak életre egy részvény- társaságot a salgótarjáni szén kiter­melésére. 1865: Puzdot- Gyula ajkai földbirtokos kezdeményezésére ku­tatások indulnak meg Ajka környé­kén, amelyet később a világhírű Hantken Miksa irányít ágén ered­ményesen, s akinek geológiai-bányá­szati szakkönyve még ma is igen értékes adatokat tár az olvasó elé. Várpalotán 1886-ban indul meg a szénbányászat. S a korábban művelés alatt lévő szénbányák az 1890-es évek derekán kénytelenek átadni vezető szerepü­ket egy hirtelen megnőtt fiatal óriásnak, a tatabányai szénbányá­szatnak. Az 1891-ben megalakult Magyar Általános Kőszénbánya Rt. műszaki vezetősége fúrásokat kez­dett Alsógallán, a negyedik fúrás Sikvölgyön eredményre vezetett. 1896 július 28-án 79.1 méter mély­ségben 7.66 méter vastag széntele­pet találtak. Ezt a lejtősaknát 1896 augusztus 1-én telepítették. Egy lo- komobil és nagy sietséggel összerótt két deszkabarak jelezte a tatabányai bányászat megindulását. A fejlődés ezután már gyors és mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ottani szénbányászat meg­indulását ■ követő 16. esztendőben már évi kétmillió tonna szenet ter­mel. 1914, az első imperialista há­ború derékbatöri a magyar bányá­szatot, a kutatások megszűntek, új bányák nem születtek ezekben az időkben. Nagyvonalakban áttekintve, szén- bányászatunk így jutott el a fel- szabadulásig, amikor korszerű bá­nyaművelés indulhatott meg. S mi­ként a szénbányászatunk fejlődésé­nek a felszabadulás adta meg a le­hetőséget, a magyar bányász is csak 1945 óta ismeri az emberi életet. A múltban a kizsákmányolás, a nehéz és veszélyes munkakörülmények ke­serítették meg a bányászok életét, s velejárói voltak az apáról-fiúra szálló mesterségnek. A kétszáz esz­tendő alatt a magyar bányászatnak fel kellett vennie a harcot a termé­szet erőivel, de még több erőt és keménységet követelt a tőkések" el­leni küzdelem. 1882 május 15-től 18- ig a pécsi bányászok sztrájkoltak. A pécsbányatelepi és a szabolcsi kerü­let munkásai május 15-én délután két órakor kezdődő műszaknál nem szálltak le a bányába és sztrájkjuk­hoz 17-én psatlakoztak a vasasi bá­nyászok is. S ezt a hősi megmozdu­lást a viszontagságos küzdelmek hosszú sora követte és sok ember­élet-áldozatot követelt. Tanúskodik erről a csertetői sortúz, a tatabá­nyai csendorsortűz, s más bányák­nál is végrehajtott terrorakció. Sok­szor hónapokig tartó sztrájkokon követelte a magyar bányász az em­beri bánásmódot, a tisztességes megélhetést. S hosszú a sora azok­nak a szerencsétlenül járt bányá­szoknak is, akik a tőkések nemtörő­dömsége miatt vesztették életüket a bányamunka során. A magyar szénbányászat ünnepei, emlékezik az első bánya megnyitá­sának 200. évfordulójára. S azok • bányászok ünnepelnek, akiknek szebb életét pártunk, a népi demo­krácia teremtette meg, s akik bizto­san tpl:íntenek még szebb bányész- jö%‘ö felé ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom