Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-02 / 282. szám

A sárospataki járás életéből ÉSZAKMAGYARORSZÍG Harcoljunk a háborúk eredetéről szóló burzsoá ködösítés ellen A terv élharcosai a diósgyőri kohászatban ZAY ANDRÁS sztahánovisfa tengelykovács brigádja a nagykovácsműhelyben, november 21-én befejezte 1953-as évi tervét. Je­lenleg már 85 tonna kovácsolt árut adott a kormányprogram megvalósítá­sához. SZÉPÜLŐ ELEIÜNKÉRT A diósgyőri 1í«/ms l kemence befejezte éves tervét A diósgyőri martinacélműben el­sőnek a Május 1 kemence kollek­tívája fejezte be éves tervet ked­den. A kemencénél dolgozó báróéi ifjúsági brigád: Leskó Lajos, Sz‘- limon Tódor és Szilágyi Dezső ál­landóan segítik egymás munkáját. gondosan karbantartják kemencé­jüket, s így a kiesést minimálisra csökkentették. A Szilágyi-brigád a Lidii reggel véget ért műszakon már 30 tonnával tv'« is teljesítette a kollektíva éves előírását. 1954-et ír már Ivó Gyula Ivó Gyula bányászbrigádja Királ­l j ion november 29-én éves tervének j teljesítéséti jelentette. Szeretettel üd­i vözöljük a brigád minden tagját, a széncsaták hőseit remek teljesítmé­nyükért. Ezért teljesítik becsülettel kötelezettségeiket a gibártiak Jól halad az őszi mélyszántás Gíbárt község hatá­rában. Rövidesen befejezik az istáilótrágya kihordá­sát is. A beadási kötelezettség teljesítésében szintén példát mutatnak a község dolgozó parasztjai. Kapások­ból már eleget tettek előírásuknak és a tej-, tojás-, baromfi-, élőálláfbeadás is lendületesen folyik. Tar János 14, Tóth János 5, Makkai János 8 holdas dol­gozó parasztok példáját követve, a község dolgozói szorgalmasan teljesítik kötelezettségeiket. Egyre szépül a falu, egyre boldogabbá válik a- dolgozók élete. Már ez évben is több új családi ház épült, jövőre pedig 14 dolgozó paraszt igényelt köl­csönt boldog otthona megépítéséhez. Boldog élei Szirmabesenyőn Egyre szépül a szirmabesenyői dolgozó parasztok élete. A faluban ez évben 25 családi házat építettek és tavasszal 30-an építenek államunktól kapott köl­csönnel új családi házat. Szirmabesenyő lakói becsülettel eleget tesznek állam iránti kötelezettségüknek: kukorica-, burgonya- és napraforgóbeadásnkat már 121 százalékra teljesí­tették. A községben egyetlen dolgozó sincs, akit a községi tanácsnak el kellett volna számoltatnia. A dolgozó parasztok a mélyszántási terv teljesí­tésében is példát mutatnak a szomszédos községeknek. Mélyszántási tervüket már 95 százalékra teljesítették, a vetést határidő előtt befejezték. A község határában már mindenfelé zöldülnek a vetések, ami a szirmabesenyői dolgozó parasztok szor­galmas munkáját bizonyítja. A Diósgyőri Szénbánya Vállalat novemberi tervét 107.6 százalékra teljesíieüe A Diósgyőr! Szénbánya Vállalat veze­tői példamutatóan gondoskodnak a dol­gozókról. Ennek eredménye, hogy a vállalat az élenjárók közé került, a megye bányavállalatainak versenyében a második lett. Az új bányászok meg-j szerették a bányát és a munkaeröván dorlás jelentősen csökkent. Egyre több dolgozó paraszt veszi igénybe az állami kölesönf KEGLER LATOS , a finomhengrennü Kossuth,díjas szta­hanovista brigád vezetője elsőnek je­lentette az éves terv teljesítését. No­vember 29-ig 400 tonna hengerelt, acélt adót» a hazának. Kormányunk rendeletéi értékes segítsége* nyújta­nak dolgozó parasztságunk munkájához. A kedvezmé­nyek fokozták; a dolgozó parasztok termelési ked vét. Mutatja ezt, hogy a megyében már azámtahn dolgozó paraszt kért ál­lami kölcsönt gazdasági felszerelések vásárlására. Selyeb községben az ál­lami tartalék területet bérlő dolgozó parasztok közül húszán, Monaj köz­ségben tizenhatan kértek állami kölcsönt új gazda­sági felszerelések vásárié * sara. ekék, vetőgépek és boronák kijavítására. A megyében dolgozó pa­rasztok már minden tarta­lékterületet igénybe vei­tek, hogy jövőre még töb­bet termeljenek a haza, családjuk javára. Kínáld 106*1 százalék A királdi bányászok nagyszerű munkával a legjobbak közé küz­döttük fel magukat november vé­gére. Havi tervüket 106,1 százalék­ra teljesítették. A hónap utolsó nap­ján a napi terv 106 százalékos telje­sítését jelentették. Különösen ki­tűnt: Balog K. János 114,5, Tuda La­jos 113.9, Német Gyula 171, Gál Ber­talan 145, Horgony István 125 szá­zalékos teljesítménnyel. Köszönt- jük nagyszerű munkájukért Királd élenjáró műszaki és fizikai dolgo­zóit. Csak így tovább a jólét pro­gramjának megvalósításáért! Borsotfnádasd újabb győzelme A Borsodnádasdi Lemezgyár dol­gozói november 30-án újabb győ­zelmet jelentettek. Az acélmű 109.8, a hengermű 102.6 százalékkal zárta a hónapot. December 1-én olyan len­dülettel fogtak a munkához, hogy mielőbb az éves-terv befejezését je­lenthessék. Ehhez erőt, egészséget kívánunk Borsodnádasd minden dol­gozójának. E kis történetet ajánljuk mind­azoknak, akik úgy gondolják, hogy van bőven tennivalójuk a minőség megjavításában. Q ratulálunk Jóska! Seteft MINT NÉPNEVELŐ — Magának is Mancika! Az anyakönyvi hivatal kis szobájában már alig fértek. Az új pár boldog mosollyal nyugtázta az üdvözléseket. Mancika arca tüzelt a sok csóktól, amit barátnőitől kapott, Jóska keze egészen piros lett a sok kéz­szorítástól, amiben munkatársai részesítették. A lagzi reggelig tartott. Alaposan megtáncoltatták a menyecskét. Mire kivirradt, a vendégek egyrésze már elment, s a másik fele is sze- delőzködött. Az újdonsült férj — miután az utolsó vendéget is kitessékelte — bezárta a lakás ajtaját és már alig várta, hogy ledőljön. A fiatalasszony még rendezkedett egy darabig, aztán minden elcsendesült. Az első nap alig győztek rendet teremteni. De hát van idő — moso­lyogtak mindketten. — A két hét szabadságból jut bőven mindenre. — Főzök friss ebédet — ajánlotta az asszonyka. A lagzis lakoma már úgyis elfogyott, jól fog esni egy kis meleg leves. D egyujtottak az új kékzománcos tűzhelybe. De alig pislantqtt egyet a láng, a sparhert veszettül elkezdett pipázni. Félóra sem telt be­le, s a füsttől látni sem lehetett. Ablakot, ajtót nyitottak, de a tűzhely nem hagyta abba a füstölést. Végül is egy rocska víz vetett véget az áldatlan állapotnak. — A fene ette volna meg! — fakadt ki a férj mérgesen — De azv is, aki csinálta. — Nekilátott, hogy megkeresse a hibát. Egy jó félórát piszmogott, s amikor már csak a szeme nem volt kormos, felegyene­sedett, s elkeseredve legyintett. — Selejt. Aztán magyarázta, hogy miért. Ki kell cserélni holnap — jelentette ki. —r Reggel szólok a házmesternek. Egymásután érte őket a meglepetés. \ A fürdőszobában a vízmelegítő csapja, ahogy egyet csavartak raj­ta, — lemállott. Bokáig" jártak a vízben, alig győzték kivedrélni. j\jj^ egyedóra sem telt bele, a fiatalasszony sikoltott fel. Az új konyha- szekrény egyik ajtaja kulcsostul a kezében maradt. Mindössze egy szöggel volt felerősítve. Később egy nagy lábasnak vált le a füle. Estére a ruhásszekrény két polca a sok szép fehérneművel leszakadt. Az ággyal is így jártak éjféltájban. Mire összeszögelték. a második eme­let minden lakója villámló szemekkel az ajtójuk előtt állt. — Selejt, selejt, selejt — ordította magából kikelve Jóska egész éjjel Reggel elrohant hazulról. Felkereste a bútorost, a kályhást, a víz­vezetékszerelőt, a vasüzletet. Csattogott-pattogott. az asztalt verte min­denütt. Leszidott mindenkit. Magából kikelve szaladgálta végig a napot. Hazatérve fáradtan dőlt a kerevetre. Az asszonyka szólni sem mert. — Ilyen levertnek még soha nem látta Jóskát, pedig már 4 éve ismerte. Csak az este hozott valami enyhülést. A két napig mukkot sem kzóló rádió megszólalt. Igaz, csak Pestet fogta, de az is jó volt. TJ gy félnyolc lehetett, amikor ^ csengettek. — Ugyan ki lehet az — néztek össze bosszúsan. Pár perc sem telt bele, vagy öten állítottak be a kis szobába. Az üzemből jöttek. Köztük volt Samu bácsi is, az öreg öntész. — Tessék. Tessék helyet foglalni— hebegte Jóska meglepetten. Amazok csendesen mosolyogtak az orruk alatt. Leültek. — Hát... — kezdte az öreg öntész —, tudod fiam, azért jöttünk, hogy megtudakoljuk, hogy esik a házasélet? — A mézeshetek — szúrta közbe valaki hátulról. — Az édes csókok — kacsintottak a fiatalasszonyra. — Szegény az csak irult-pirult. — Hát... megvolnánk — válaszolt Jóska vontatottan. Csend. — Na, valami baj van talán? — szólt ismét Samu bácsi. — össze­vesztetek? Csend. — Na, mibaj? Miért vagytok úgy elkeseredve? Ekkor kitört a férj. — Hogy az istenbe ne lennénk, amikor itt minden selejt. A lábas füle levált, a szekrény polca összetört. Az ágy leszakadt. Sorolta, sorolta egymásután, aztán nagyot fújt. — Hm. Szóval selejt — csodálkoztak a vendégek, de látszott, hogy ez nem egészen őszinte náluk. Jóska fejében valami derengeni kezdett. Valami világosodott. — Samu bácsi — fordult az öreghez és a szemesarkából a többieket figyelte. — Csak nem maguk csinálták velünk ezt a tréfát? — s meg­fogta az öreg vállát, hogy csak úgy ropogott. F ktelen kacagás volt rá a válasz. Az egyik a földön gurult, a má- sik a hasát fogta, a harmadik lábát csapkodta. — Mi csináltuk — kiáltozták ... mi csináltuk, hogy tanulj belőle... te ... te ... te .,. selejtgyártó, A fiatal pár csak állt, mint akinek földbegyökerezett a lába. — Látod, mennyi bosszúságot okoz a selejt, a rossz munka — szakí­totta félbe a kacagóorkánt Samu bácsi. A te múlt heti 2.5 százalékos se­lejted is ilyen bosszúságot okbz másnak. — Rossz tréfa volt — válaszolt csendesen Jóska —, igen rossz tréfa volt, de kitűnő lecke. — No ne szomorkodjatok. Mi most azért jöttünk, hogy helyrehoz­zunk mindent. — Rögvest elő is szedték a szerszámokat és lett is pár perc, múlva nagy kalapácsolás, fúrás, faragás a lakásban. — Ide süss — kiáltott az egyik. — Hátha még erre a székre rá­ültetek volna. — Gyorsan rátelepedett, s a széknek mind a négy lába kiszaladt. Közbe előkerült a lagzis borocska és a nóta is felcsendült. Mire a közeli toronyóra az éjfélt kongatta, rendbe került minden. A mikor elmentek a tréfacsinálók, bezárult utánuk az ajtó, Jóska belekarolt feleségébe s csak ennyit mondott. — Jó lecke volt, de megérdemeltem, — s egy cuppanós puszit nyo­mott a fiatalasszony piros arcára ... B. I. r Az őszi íiíóiyszánlásróí ^ Eljött az ideje, hogy minden erőt az őszi mélyszántás gyors elvégzé­sére, a magasabb terméshozam alapjának megteremtésére összpon­tosítsunk. A mezőgazdaságban jelenleg a j mélyszántás a legfontcsabb fel- I adat. Jó munkát végez e téren a i tokaji, szerencsi és a bodroghalmi gépállomás, megyénkben azonban ! általában lemaradás mutatkozik ebben a munkában. — Tervirány­zatunkat mindössze 51 százalékra teljesítettük. Utolsó helyen van a versenyben a putnoki. ózdi. mező- csáti cs a szikszói járás, amelyek még az átlagnál is kevesebbet tel­jesítettek. November 30-ával le­járt a mélyszántás határideje, min­den erőfeszítéssel arra kell tehát törekedni, hogy a falu dolgozó parasztjai meggyorsítsák ezt a nagyjelentőségű munkát. A mélyszántásra most különösen nagy szükség van; az ősz száraz volt. mindent meg kell tennünk, hogy az ősz végén és a télen le­hulló esőt. havat megőrizzük, a talajban tároljuk. Tavaszra, vetés idejére a talaj beérik, termőereje fokozódik. A mélyszántás emellett igen hasznos a gyomok és egyéb kártevők ellen is. A felszántott talajban a gyom- magvak mélyen földbe kerülnek, tavasszal nem tudnak kicsirázni, j így nyáron jóval könnyebb a Ua- í pálás. Ezért mondjuk, hogy a ta- ; lajművelés legfontosabb munkája az őszi mélyszántás. A munkát nagyban meggyorsíthatja, ha agro- i nómusaink, mezőgazdasági állandó bizottságaink tagjai, tanácsaink ak­tívái helyi példákkal megmagya­rázzák a dolgozó parasztságnak, hogy mit jelent mázsában az őszi mélyszántás jó elvégzése a jövő évi termésnél. Sokat tehetnek a gépállomások is azért, hogy az ősszel — a szél­sőséges talajok kivételével — egész tavaszi vetésterületünket felszántsuk, hiszen ,a mélyszántás túlnyomó részét traktorok végzik. Eddig azonban nem mindegyik gépállomás ismerte fel feladatá­nak nagyságát. Egyes vezetők csak arra törekszenek, hogy a gépállo­más normálholdban teljesítse évi tervét. Kétségtelen, hogy a terv teljesítése dicséretet érdemel, s azok a kiváló traktorosok, akik ter­vüket túlteljesítették, büszkén ve­hetik fel az 50 százalékos prémiu­mot. De a gépállomás vezetői csak akkor mondhatják, hogy jól teljesítették a feladatot, ha a kör­zetükhöz tartozó termelőszövetke­zetekben befejezték az őszi mély­szántást s a lehető legnagyobb se­gítséget adják ahhoz az egyéni­leg dolgozó parasztoknak is. A falu dolgozói közül egyre töb­ben várják, hogy a gépek az ő földjüket is felszántsák, s ha a gépállomások vezetői jól szervezik meg a munkát, kielégíthetik ezt a kívánságot. Gépállomásaink igazgatóinak és agronómusainak az a feladatuk, hogy megállapítsák — két műsza­kot számítva —, mennyi traktorra, hány munkanapra van szükség termelőszövetkezeteinkben a mély­szántás befejezésére. Feltétlen szá- í molni kell azonban azzal, hogy mi- ' nél közelebb jutunk a télhez, an- j nál nehezebbé válik a munka, mert az esős, ködös idő akadályozza a 1 traktorok napi teljesítését. Pártszervezeteink. tanácsaink feladata, hogy a népnevelők segít­ségével. a kommunisták példamu­tatásával mozgósítsák a falu dol­gozóit az őszi mélyszántás gyors elvégzésére. V*__________________ _______________)

Next

/
Oldalképek
Tartalom