Észak-Magyarország, 1953. december (10. évfolyam, 281-306. szám)

1953-12-25 / 302. szám

I ÉSZAKMAGYARORSZAC Péntek, 1953. december 25. Sz állami gazdaságokban lövőre 57 millió forintot fordítanak szociális beruházásokra, 1237 milliót lakásépítésre A kormányprogram szellemében az állami gazdaságokba., is fokozott gondot fordítanak a dolgozók szo­ciális igényeinek kielégítésére. 1654- re több mint 57 millió forintot irá­nyoztak elő az állami gazdaságok szociális beruházásokra. Többek között 27 8 millió forint beruházással idénymunkásszállások épülnek. A dolgozók ízletes, meleg étellel való ellátása érdekében 77 gazdaságban épül üzemi konyha, összesen 8550 főre. Több helyen ét­kezde is épül 3SCO személy részére A női dolgozók bevonását a munká­ba nagy mértékben elősegíti majd a 34 új, egycnkint 35 személyes nap­közi otthon. Egymillió forintos be­ruházással 14 gazdaságban új orvo­si rendelő, 115 gazdaságban fürdő és zuhanyozó épül, erre a célra 7.5 millió forintot irányoztak elő. Lakásépítésre 1954-ben 123 7 mil­lió forintot fordítanak. Ebből két­ezer kétszobás, fürdőszobás, össz­komfortos lakás énül az állami gaz­daságok dolgozói részére. A lakások egyrészének építését már ezévben megkezdték. Sok lakás épül a nagy- bereki állami gazdaságban, ahol jö­vőre 123 új lakást adnak át A hor­tobágyi állami gazdaságokban jövő év májusára négyszáz új lakás ké­szül el. 3Cét kai'ííeiöiap WiQ H'deg, havas szél söpri a laoo. pUtnoúi utcákat. Egy-két Boldog gyermekkor Uj ssovjet fájdalomcsillapítósser a „Promedol“ A Szovjetúnió gyógyintézményei- ben az utóbbi időben széleskörűen alkalmaznak egy új fájdalomcsilla- pítószert: a „Promedolt'*. Ezt a ké­szítményt Ivan Nazarov találta fel, akit nemrégen a Szovjetúnió Tudo­mányos Akadémiájának rendes tag­jává választottak. A „Promedol1' az egészségre telje­sen ártalmatlan. Hatása emellett körülbelül háromszor akkora, mint a morfiumé, amelyet eddig a leg­radikálisabb fájdalomcsillapítószer- nek tekintettek. Tanuljunk — szórakozzunk í. VÍZSZINTES: Ez a mi jelszavunk. *r Itt 17 |IU 111 ÍZ 13 H I * 15 I 116 j imriüi19 í«20! ar 123 I 124 [25 126 4 28 I 129 I m 30 I 131 1133 N34l 35 136 fii íw 28 I 141 143 14. Reménytelen 15 Híres szovjet sztahánovis a 16. Péksütemény. 17. Adomá­nyozni 19.. Szerencse ré­sze. 21. Román aprópénz, löbbesszámban. 22. Nyelv­tani fogalom. 23 A kom­munista harcos kiállás egyik legragycgőbb példá­ja. 27 MIA. 28. Két ke. rek római szám. 29. A vas- korszak második szakaszá­nak neve. 30. Az alvás kí­sérőjelensége. 32. Étel. pi­ros betűi. 32 Dunántúli hegység 34. Az Antarktis szón működő vulkán 35. . . rbogárd. 37. . tere, 32. Névelővel: értéktelen holmik 39. Mutatészó. 40. mozgalom* célja ^KMmö párja. 5. Szállítási mű- mérték. 31. ™ Kereket old 47. 6^ Úgy ám! 7 Vájjon 34. Arubabocsátás KOD 48. Az 1. vízszintes ?iszes.\ folytatása- 49 .......AEB 12. Mars vissza! :27 132 I« 1*1" 1 39 146 I»! II'/LI 48 49 15« ljj|'| 51 152 I 153 Pl TTfc. 8. Visszaírok. *Munkateije” Levesben van- 1« SP sííinény. 51. Az egyik szov. _fuk, 36. Két­9. színű, csalárd 33. Nincs 11. egy árva fűszál közt 13. kelőben (Toldi) 39. Elér. köztársaság néne 53 Csillagászati pont. 14 A 18. kezik. 41 Gyepesített lerü. Yolaktnek a múltja bűnös '^szintes folytatása. 18. let. 43. Magyaros ruhnda- e'őétet múltja. Dunos Bu_dft ^ El?y barna é3 rab 44 '.betűvel: ing. 1 1 egy fekete cipő 23 Te. anyag 46 Részben elmond. FÜGGŐLEGES: ntszütö. 24. Sok gyógyfür- 48. ÍRÉ. 50. Idegen elfll­1 Holland város. 2. A dő vize ilyen 25. Kettős, járó. 51. Bura közepe 52. tűz jele. 3. ÖBI 4 Rag, 26 Száguld 29. Régi súly. NZ. 53 Gyerekköszöntés. késői járókelő feltűrt gallérral, be­húzott nyakkal igyekszik hazafelé Számolj Sándor arcát is vörösre marta a hideg. — A szomszédéknál igen sok ven­dég lehet — mondja feleségének, betéve maga mögött az ajtót. Az asszony a szomszédék cseléd­lányától, Juliskától hallotta, hogy gazdái már hetek óta készülnek a karácsonyra. Olyan nagy fát vet­tek, hogy le kellett vágni belőle. ! mert nem fért a szobába. A levágott j darabot Juliska odaadta nekik, a gyerekeknek. Irkalapokba szénda­rabkákat csomagoltak — az volt a szaloncukor". A férfi a félig kihűlt tűzhely mel­lé telepszik. Arca megkeményedik, amint a homályos lámpa fényében az ágyban alvó gyerekek felé néz Talán éppen. a karácsonyi ajándé­kokról álmodnak... Szegénykék, úgy várták a karácsonyt. S milyen csa­lódás éri őket... Még Sanyikénak sem tudtam megvenni azt az (ácska kabátot, amire már megalkudtam — zokogja az asszony. Reggel, ami­kor elmentem, hogy kifizessem, egy pengővel drágábban akarták adni Hiába mondtam, hogy nincs több pénzem, nem engedtek belőle... Férje csitítóan simogatja megtört asszonya arcát. Mondani, ígérni sze­retne valami szépet, de nem jön hang a torkából. Másról kezd be­szélni, hogy elterelje figyelmét, nagy bánatáról, de az sem vigasztalóbb — Tudnál valamit enni adni? — A kabátra szánt pénzből vet­tem félkiló marhahúst, meg négy kiló kenyeret. Egy pár fillér a jövő hétre is maradt. A hús felét meg­csináltam krumplival, de tudod mire észrevettem, a húst mind ki­szedték a gyerekek, hisz oly rég nem ettek húst. Egy kis krumr’i még van, de az is hideg. Spórolni kell a tűzrevalóval. Az. ember szótlanul eszik. Odaát, a szomszédban egyre nagyobb lesz a zaj. Biztosan most ürítik poha­rukat — gondolja magában. Nem ió ez így sehogysem! Azok ott hárman állandó dáridóban élnek. Mi pedig heten kenyérrel sem lak­hatunk jól, még karácsonykor sem. Gondolatai egész éjjel nem hagy­ták aludni. Reggel még alig vir­radt, amikor elment hazulról. Nem bírta volna nézni gyermekei sá­padt, csalódott arcát. © iQija — Néni... néni.., Én ezt 1930. az új cipőt meg harisnyát kaptam — harsogja a négyéves Zo­V VVV^V^'^'N^V' lika mindenkit túlkiabálva. A Szá­molj gyerekek mind egyszerre »akar­ják elmondani, megiputatni, hogy mit találtak a karácsonyfa alatt. — Csendesedjetek már — szól rá­juk édesanyjuk — így a néni nem ért meg belőle semmit, majd in­kább egyenkint sorra bemutatk z- tok és elmondjuk, mit kaptatok ka­rácsonyra. — A legnagyobb, Sanyika — mu­tat Számoljné a sarokban ülő. csen­desen a könyvébe mélyedő fiúra, már elmúlt 15 éves. Ipari tanuló. Kovács lesz. ő csak egy inget és cukorkát kapott, mert őt mindennel ellátja az állam Utána a h°tedikosztályos La­cika következik Ö a legjobb tanuló a családban. Kapott is jutalmul egy szén lódenkabátot és inget. A gyerekek alkotta kör közepére a hatodikosztályos Julika perdül En ezt a szép tominadrágot. új ci­pőt. harisnyát, meg kabátot kaptam Meleg van a szobába de a gye­rekek le nem tennék magukról még az új nagykabátot sem. Marika, aki másodikosztályos szintén nagy örömmel mutatja új kabátját. Ferkó is nagy fiú már, a 10. évét betöltötte. A karácsonyfa alatt kis vattakebátot, de azonfelül még nagykabátot is talált. Alig érünk a bemutatkozás végé­re, a kis Zolika máris indítványoz­za, hogy menjünk, nézzük meg : másik szobában a szép új rádiót, amit anyuka kapott. Apuval már táncoltak is az este — a rádiózené­re — árulják el bizalmasan a gye­rekek. A gyereksereggel együtt átmegyünk a szomszéd szobába, ah ' mennye­zetig érő karácsonyfa roskadozó sok édesség alatt. A rádió körül foglalatoskodó gyerekeket '-cámclj Sándornéval a karácsonyfa mellől nézzük. — Milyen boldogok — szól még boldogabban Számoljné. -— Hogy örülnek az ajándéknak. — Sokat költöttek ajándékra? — Hát bizony elég sokat, de még mindig nem eleget! — nevet az asszonyka. Férjem mondta is: úgy látszik, te el tudnád vásárolni még Dárius kincsét is. ha a kezedbe ad­nák. Több mint 1500 forintért vá­sároltam a gyerekeknek ruhaneműt. Ezenkívül a játékszerek és a kará­csonyfa 150 forintba került. Férjem 380 forintért vette a kis rádiót, én — bizony — csak egy sapkát és egy nadrágot vettem neki. No, majd legközelebb többet veszünk nek' is. Az ágyterítőt is mostanában vettük mutatja a szép, mintás anyagot. Hát szóval, én nagyon meg vagyok elégedve ezzel a karácsonnyal. Az ünnepi ebédekre mennyit költöttek? — Hirtelenében nem is tudnám összeszámolni, mert az is szép össze­get tett ki. pedig húsfélére nem kel­lett pénzt kiadni. A napokban vág­tuk le a sertést. Abból aztán telik bőven. Készítettem finom töltöttká- nosztát. rántotthúst, pörköltet, négy­féle sülttésztát, kinek, mi tetszik, mindenkinek kedvére. A hat gyermek anyjának arcán ami barázdát vésett a múlt sok nél­külözése, szenvedése, kisimította a leien szépsége. — Néni... tessék csak nézni, ezt apukám kapta a gyárban, ide be is írták — mutatja a fellapozott köny­vet a kis Zolika. Ezt olvassuk: Számolj Sándornak, a Lenin Ko­hászati Művek dolgozójának, becsü­letes, jó munkájáért. VARGA TIBORNE Ünnepélyes keretek között megnyitották az újjáalakított Béke-éttermet A napokban új színnel gazdago­dott városunk. Újjáalakították az eddigi Székelykertet, amelyet a vá­ros dolgozói most már „Béke étte­remnek" ismernek. Az ízlésesen _ berendezett, kellemes hangulatot keltő étteremben, udvarias kiszol­gálás mellett jól étzik magukat a dolgozók. A zenekar színvonalas számokkal szórakoztatja a közön­séget. Nem hiányzik műsorukból Verdi Trubadúrja, Liszt néhány műve, a Strauss-számok és más egyéb, a haladó klasszikusok által alkotott zenemű. Az étterem veze­tősége mindent elkövet, hogy a legnagyobb kényelmet biztosítsa a vendégeknek. A vezető Kiss Gyula elvtárs, helyettest, Burkus Béla és Paluff László elvtárs fáradha­tatlanul dolgozik, tevékenykedik. Említésreméltó. hogy például Bur- kus elvtárs eddig mint pincér, mint felszolgáló dolgozott az üzemben. Jó munkája jutalmául érte az a megtiszteltetés, hogy mint a veze­tő helyettese, üzletvezetői minő­ségben dolgozik itt tovább. Az ét­terem, amely máris kivívta a dol­gozók tetszését, egészen bizonyos, a jövőben még több szeretettel, megbecsüléssel gondoskdik a dol­gozók szórakozásáról, igényeinek kielégítéséről. Holdi János: üt szem ^Szaloncukor rM Jta** Csendes egyhangúsággal hullt a hó. Mintha végtelenül nagy, ha­talmas fehér dunnába burkolták volna a külvárost, oly hallgatagon, némán pihent a hideg vattás ta­karó alatt. Időközönkint a folyón túlról, — amelyet már üveges, csillogó jég fedett — kósza, de an­nál fürgébb szélfiak osontak a baraklakások közé s hujjogó új- jongással kacarásztak be az ablak­üveget helyettesítő papír, vagy rongykacatok hasadékain. Nőni kezdtek az árnyak. A bel­városban a villanyok ezrei kö­szöntötték az egyre szürkébbé váló téli alkonyt. Innen a fabó­dék didergő viskóitól úgv tetszett, mintha rózsaszín felhőkből peregne a hó. Gyuricsko az ablaknál állt, azo­kat a fényeket figyelte. Nagy, domború mellkasa valósággal zi­hált, indulatosan, hörögve szívta- taszította a levegőt. Keze, kemény, bütykös, maltertól kicserzett eres keze a párkányt markolászta s nem mert hátrafordulni. Félt, iszo­nyatosan félt, hogy kibuggyan sze­méből a könny, hogy sírásra fa­kad. Vékony, f' jdalomtól csordogáló suttogás érte utíl -7- nyer—V gondolatait: — Sándor... Sándorkám, tégy még a tűzre, még egy darabka fa... még annyi van ... A hang elhalkult, de mélyebben vágott szívébe, mint • legélesebb kés. Megrázkódott. Kezével végig- simított homlokán, de olyan erő­vel, mintha vadul működő agyá­nak homályos elképzeléseit is ki akarná szakítani. Megfordult, , ® —--ki Of éve laktak már ebben ’ á lakásban, ismerte minden : 't­zugát s most mégis kegyetlenül hidegnek, ismeretlennek, borzal­masnak találta. Pedig minden ott volt a helyén: a szekrény, a szerszámos láda, benne a kőműveskalapács, a fand- li, a különböző simítok. Odébb a széles, nagy dikó, színes, tarka len­vászon rongyokkal betakarva, mel­lette az ágy s azon betegen, fony- nyadtan, lázrózsáktól kínzott arc­cal az asszony. Nagy fekete sze­mét — amelyeket a betegség ter­mészetellenesre tágított, a füstölgő kályha körül kucorgó gyermeke­ken nyugtatta. — Nohát ez a füst — morogta befelé Gyuricsko s igyekezett a szempilláira szivárgó könnycseppet öklével észrevétlenül letöröl"!. Erőt vett magán. A kályhához ment. A gyerekek szétrebbentek, akár a csupasz, didergő verebek. Mint három kis veréb. Ha apjuk szótalan — s mióta eszüket tudják, minden télen ilyen —. még a játékról is elfelejtkeztek. Bebújtak a kályha köré s hallgat­tak. Hallgatták, hogy melyiküknek kordul nagyobbat a gyomra. Ezen néha-néha nevettek is. míg az ap­juk rájuk nem mordult. Csodálkoztak is ezen, hiszen nyáron, amikor kint lehetett ha- buckolni az út porában édesapa majdnem mindig jókedvű volt és igen ritkán fogyott el a kenyér. Ilyenkor azonban, amikor télapó megrázta bundáját és édesapját egész nap lehetett látni, bizony el­maradt a fütty, a jókedv, Pedig ma nem akármilyen nap van! ^ Karácsony este! e Lacika a legnagyobb, öt éves. A legbátrabb s ahogy apja a tűzre tesz, odasomfordál. Hozzádörgölő- zik s a főtt krumplitól még masza- tos szájával megcsókolja Gyu­ricsko borostás, gondbarázdás ar­cát. Azután vékony hangon, kicsit még selypítve megszólal: — Édeszapa, ügyi netünt is hoz a jézusta tarácsonyfát? Az anya mélyet, nagyon mélyet sóhajt. Tekintete az ócska konyha- kredenc üvegnélküli polcára téved, ahol semmi sincs. Még egy darab­ka kenyér sem. Az apa nem tud mit felelni. Három gyermeke lesi, várja válaszát, fürkészi apja ar­cát, hogy bizonyosat tudjon. — Kovács Jancsitának hoz tará­csonyfát a Jézusta. Jó gyereknek jár, ő mondta. Pistite is jó delet, ügyi, apu? Gyuricsko ránéz középső gyere­kére. Négy éves. És hogy várja ő is a választ. Pistike. A legkisebb nem is egyezkedik, csak kér, úgy önfeledten és követelőén: — Dézuta tap talácsonyfát, apu! A kőműves gyomrában felsír a. éhség. A gyerekek egy pillanatra odafigyelnek. Ismerős a hang. Ta­lán édesapjával is játszani kéne korgósdit. Dehát most a karácsony­fára kell várni, talán már most nemsoká kopogni fognak az abla­kon és hipp-hopp. máris tele lesz a lakás ragyogással. Gyuricsko szinte hallja, hogyan dobognak a kis gyerekszívek a nagy-ng— yixaknzásban, S ez olyan fájdalmat okoz neki, hogy hirtelen felugrik. A gyerekek elnémulnak, az asz- szony sovány, aszott karját férje felé nyújtva, ijedten elsírja magát: — No, de Sándor, Sándorkám, mi bajod? Az ember legyint. De nem tudja türtőztetni magát s nehezen forgó nyelvvel kitör: — Az anyjuk istenit! Gazembe­rek! Hát élet ez? Többet nem mond, csak az ab­lak mellé áll és újra bámulni kezdi a város feletti fényeket. Kint már sötét van, csak a hó világít. Egyre hull. Karácsony-est!.Ünnep .,. Kenyér nélkül.., Gyermekeim várnak valamire ... Máskor már a dikón fekszenek.most egyik sem álmos... Vájjon me.nnyi ha­vat rejteget a tél... Kifogyhatat­lan a zsákja, mint... mint a gaz­dagok pénztárcája ... Nályk már csillog a fa... ital, vacsora és te... te ... Gyuricsko Tindor mun­kanélküli kőművessegéd dögölj meg, neked nincs karácsonyod, se vacsorád, semmi, semmi, csak a nyomorúság! Gyuricsko agya szinte izzik. Tudja, hogy a gyerekek őt nézik és... és ... nem tehet semmit. Vagv mégis! Az üzletek zsúfoltak, hátha sikerül belemarkolni a sza­loncukorba Legalább ennyit sze­rezzen, ennyi örömet a gyerekek­nek ... Leakasztja ócska kabátját. Sap­kát nyom fejébe és sebesen, mi­előtt még meggondolná, szó nélkül kilép az ajtón. A hideg mellbe­vágja. egy pillanatig hunyorogva bámul a hóesésbe, majd a töretlen, szűzi fehérségben megindul a bel­város felé. A főutca hemzseg a néptől. Elegáns, bőrbundás női/ és férfi­ak, hónuk alatt kisebb-nagyobb csomagokkal, pirosracsípett arccal, nevetgélve, ünnepi hangulatban vásárolnak. Az üzletek tömve, kék, sárga, rózsaszín ragyogás a kira­katokban, kicsiny fenyőfák, az ezüstös sztaniol tompán csillog a fények tüzében. A fények előtt rongyokba burkolt utcagyerekek, maszatos orruk szétlaposodik nagy bámészkodásukban a kirakatüve­gen. És isszák, szomjas szemekkel isszák a karácsonyesti csodát. A hő meg-megroppan Gyuricsko átázott, lyukas cipőtalpa alatt. A' hideg át, meg átjárja testét. Las­san, komótosan ballag, percekig álldogál egy-egy üzlet előtt A templommal szemben, a tér keleti beszögelésénél hatalmas fű­szer- és csemegeüzlet. Az üvege­zett ajtó félpercenkint . yílik. Szin­te feketéllk benne a tömeg. Gyu­ricsko meggyorsítja lépteit. Két perc alatt odaér. Besodródik a tö­meggel. Az üvegpultokon rengeteg áru. Sonka, vaj, szardíniás-dobo- zok, süvegcukor és... és.., a színes sztaniolokba csomagolt szaloncu­kor. És hogy villognak, csillognak. Gyuricsko odasomfordál. Konok kitartással bámulja a fenyőfárava- lót és ügy látja, hogy a dobozok­ból gyermekeinek szemei néznek rá. Bizakodóan, örömmel... Szíve a torkában dobog. Még so­hasem lopott s most furcsa izgal­mat érez. — Ohó, hiszen engem figyelnek — motyogja és révetegen körül­néz. De nem. Csak képzelődik. Vagy talán mégis? Az a magas bundás úr rosszalóan fordítja el szemét róla. Sejt valamit? Gyuricskot roppant düh fogja el gyávasága miatt. Még egy lépést tesz a pult felé. kinyújtott keze begörbülve készül lecsapni a do­bozba. .. Valaki meglöki. Megijed és visz- szahúzza karját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom