Észak-Magyarország, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-03 / 258. szám
ÉSZAKMÁGYARORSZÁG Kedd, 1953. november 3. Értelmiségi dolgozók helyzete Ausztriában »Ausztriában egy kulturális vonatkozású törvény van érvényben... Ez a törvény azonban a kulturális kiadásokat nem sohUUngben, hanem groschcnbcn méri, így nevezi: »Kulturgroschenge setz«... Az osztrák tudomány számára nem marad, más hátra, mint a koldulás, kéregetés, a könyöradományok ...« Marinellí, a bécsi egyetem professzora Irta ezeket a szavakat az »Arbeiter Zeitung«-ban közölt »Szükségben a tudomány« című cikkében. Its valóban Ausztria kormánya hatalmas összegeket biztosít a katonai előkészületekkel egyenes, vagy közvetett kapcsolatban álló intézkedések számára, s a lakosság kulturális szükségleteit nem ismeri el. Az ISöJ-as állami költségvetésben alig fél százalék jut a főiskolák és a tudományos kutatóintézetek kiadásaira. A tudományos munkatársak munkáját rosszul fizetik. Az osztrák sajtó szerint Ausztria főiskolai tanárai, Görögországot kivéve, a legalacsonyabb fizetést kapják a világon. Az értelmiségiekre is a munkanélküliség szörnyű réme leselkedik. Jóformán senki sem tudott elhelyezkedni azok közül, akik az utóbbi években ■végezték cl a pedagógiai iskolát. Az emberek megragadnak minden lehetőséget megélhetésük biztosítására. A »Tagebuch« a következő példát említi a sok közül: egy tehetséges festő favágónak helyezkedett el, hogy éhen ne haljon, felesége pedig szolgáló lett. fíécsben, hivatalos adatok szerint, S3 diplomás szabó, 46 pék, 5 szakács és I csatornatisztító van! Soft művész a kivándorlást választja, hogy menekülni próbáljon a nyomortól. Ennek eredményeképpen a bécsi és gratzi egyetemek professzor- és elöadótjllománya 30 százalékkal csökkent. Egy tavalyi, bécsi diáksztrájk folyamán a tüntetők táblát vittek végig az utcákon, a következő felírással: Ausztria a legegészségesebb ország a világon, men nálunk egyetlen Nobel-díjas tudós sem halt meg: egytől-cgyig külföldre vándorolt...« „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó" Teíjesítsék végre adott szavukat a harsány! és kisgyőri dolgozó parasztok ! Járásunk dolgozó parasztjainak többsége megértette a begyűjtési terv teljesítésének jelentőségét, igyekszik annak •maradék nélkül eleget tenni. Az alsó- zsolcai dolgozó parasztok a kapások begyűjtési tervét már 100 százalékon {elül teljesítették. A körömi dolgozó parasztok kukoricából 100, napraforgóból 97, burgonyából pedig 93 százalékig tettek eddig eleget beadási tervüknek. Igen sok községet, dolgozó parasztot sorolhatnánk még fel, akik megértették, bogy- dolgozó népünk életszínvonalának további emeléséhez, az árak fokozatos csökkentéséhez feltétlenül szükséges a begyűjtési tervek időbeni teljesítése. Különösen vonatkozik ez a kapásnüvé- iiyek beadására, hiszen jórészt ettől függ, hogy olcsóbb legyen a zsír, a szalonna ás a hús. Vannak azonban községek, amelyeknek tanácsa és dolgozó parasztjai elhanyagolják az állam iránti kötelezettség teljesítésétEzek közé a községek közé tartozik Harsány és Kisgyőr, amelynek dolgozo parasztjai súlyosan elmaradtak begyűjtési előírásuk mögött. Harsány község dolgozói kukoricabeadási tervüket 36, burgonyaelőírásukat szégyen-szemre ^ 4 százalékra teljesítették, annak ellenére, hogy bő termésükből megvan, a lehetőségük, hogy kötelezettségüknek 100 százalékig eleget tegyenek. Kisgyőr község dolgozói sem állnak különben begyűjtési tervük teljesítésével. Kukoricából mindössze 5, napraforgóból 2, burgonyából 16 százalékos a tervteljesítésük. A lemaradás legfőbb oka, hogy a községi tanács elhanyagolja a begyűjtési terv teljesítésének szorgalmazását. Nem érvényesíti azokat a rendelkezéseket, melyeket alkalmazni kellene a hanyagokkal szentiben. De a párt- és tanácstagok nem mutatnak példát beadási előírásuk teljesítésével. Maga .a vb. elnökhelyettes, Darab Lajos is hátralékban van 317 kiló kukoricával, 137 kiló napraforgóval és 104 kiló burgonyával, de tojással és baromfival is. Hasonlóan elhanyagolta beadási terve teljesítését a vb. többi tagja, Bihari Lajos, v. Kiss Gyula is. Ezt látva a tanács tagjai sem igyekeznek időben eleget tenni államiránti kötelezettségüknek. Török Sándor tanácstag 11 mázsa kukoricával, 231 kiló napraforgóval és 207 kiló burgonyával adósa népi államunknak. S. Kékedi József 466 kiló kukoricával, 123 kiló napraforgóval, 151 kiló burgonyával van hátralékban. Ezekwán joggal tehetjük fe! a kérdést a kisgyőrieknek: minek alapján küldtek távi retet Nagy Imre epkiársmaki, váíki- ták begyűjtési tervük 100 százalékos teljesítését. Vagy a kisgyőri pártszervezet és tanács azt hiszi, hogy ígérettel is meg lehet valósítani a kormányprogramot? Ismerik ők is a közmondást: „az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó'* 1. Mit szóltak volna a kisgyőri dolgozó parasztok, ha a megígért vízvezetéket nem építették volna fel másfélmillió forintos költséggel. Az országút megépítése sem maradt ígéret, az autóbuszjárat is megvalósult. A párt és a kormány a kisgyőrieknek adott ígéretét valóra váltotta. Kormányunk joggal elvárja, hogy a község dolgozói is valóraváltsák ígéretüket s maradék nélkül teljesítsék begyűjtési tervüket. KISS JÓZSEF vb. elnökhelyettes, Miskolc Gyarapodik az Olasz Kommunista Párt tagjainak száma A „L'Unitá“ közli, hogy 195: szeptember 30-án az Olasz Kommunista Párt tagjainak száma elérte a kétmiUiószázhuszezerkétszáznyoicat. (MTI) Hl üzietsK november 5-8 közöüi zárórája Figyelembevéve, hogy november 6- ika rendes munkanap, a bel- c-s külkereskedelmi miniszter a november 7-i és 8-i kettős ünnepre való tekintettel az üzletek záróráját a november 5—8-a közötti napokra a következőkben szabályozta: Budapesten november 5-én, csütörtökön az üzletek a husboltok kivételével a szokásos időben zárnak, a húsboltok egy órával tovább tartanak nyitva. ) November 6-án, pénteken minden élelmiszer és tej üzlet, a késő esti nyitva tartók kivételével este hét óráig tart nyitva. Az este hét óra után záró boltok zárórája változatlan marad. November 7-én, szombaton minden üzlet zárva tart, kivéve az éjjel-nappal nyitva lévő élelmis^eráru- ház, valamint a vasárnap rendszeresen nyitvatartó dohányárudák, édességboltok és virágboltok, amelyek vasárnapi nyitvatartási idő szerint árusítanak. November 8-án, vasárnap az ösz- szes tejet árusító üzletek reggel hét órától délelőtt 10 óráig, a többi — az egyéb vasárnapokon is nyitvatartó — üzletek pedig rendes vasárnapi nyitvatartás szerint dolgoznak. A vendéglátóipari üzletek G-án és 7- én, szombati nyitvatartás szerint üzemelnek. Az egyéb üzletek (az iparcikk üzletek is) nyitvatartása változatlan marad. A csarnok és piacok nyitvatartása a fentieknek megfelelően alakul. Vidéken: Az üzletek nyitvatartá- sát a megyei tanács vb. kereskedelmi osztálya a fentiek figyelembevételévé állapítja meg. Minden üzlet csütörtök reggeltől köteles kifüggeszteni a kettős ünnep nyitvatartási idejét. (MTI) — A HATALMAS BERLINI Fried- richstadt-Palastban vasárnap este ünnepélyes külsőségek között megnyitották a német—szovjet barátság hónapját. Nagy árvíz az Indiai Rihiir-álfarakm Uj.Delhi (TASZSZ) Nehru indiai miniszterelnök október 31-én elutazott Bihar-államba, ahol nagy árvíz pusztított. A Gangesz és a Koszi folyó áradása súlyos károkat okozott az állam lakosságának. A hivatalos adatok szerint egymillióhatszázhetvenezer acre területen ment tönkre a vetés, kb. 50 ezer ház dőlt romba, több mint 3,600.000 ember szenvedett kárt. Néhru miniszterelnök kezdeményezésére nemzeti alapot létesítettek az árviz- sujtotta lakosság megsegítésére. Az alap ■a legutóbbi időig kb. 450.000 rúpia volt- A Szovjetunió Vörö^ereszt és Vörös Félhold Társaságai Szövetsége által' nemrég nyújtott segítség révén ez az alap közel 300.000 rúpiával növekedett. Előre a vasgyüjto liónap sikeréért! November 2*án országszerte megkezdődött a vasgyüjto hónap. Lelkes harc indul mindenütt a v^S" és fémhulladékok összegyűjtéséért. A vasgyüjto hónap fontos eseménye gazdasági életünknek. Teljes hónapon keresztül — városban és falun, a gyárakban, hivatalokban, lakóterületeken egyaránt folyik majd a vas, fém, acél, színesfém és a többi értékes hulladék összegyűjtése. A fémgyűjtés sikerei komoly segítséget acteak iparunk további erősítéséhez, ötéves tervünk sikeres végrehajtásához. A kormányprogram megvalósításához, az életszínvonal emeléséhez, mind több vasra, acélra, színesfémre van szükségünk. A vas- és színesfém gyűjtés minden időben nagyfontosságú érdeke népgazdaságunknak, Az acéltermeléshez többek között hulladékvasat használunk fel. Minél több a rendelkezésre álló hulladékvas, annál gyorsabb ütemben fejlődik iparunk. Hazánknak jórészt külföldről kell az elsőrendű fontosságú fémeket megvásárolnia. A fémgyűjtés _ segítségével értékes valutát megtakarítva, saját tartalékainkból fedezhetjük a szükséges színesfém jelentős részét. A vasgyüjto hónap folyamán a gyűjtők előtt nagy lehetőségek nyílnak és ezeket a lehetőségeket ki kell használni. Az elmult'kampányok során a fiatalok tízezrei mutatták meg, hogy megértették a vas- és fémgyűjtés jelentőségeit _ és mázsaszámna kutatták fel a vas- és fém" anyagokat. Számos fiatalt tüntettek ki nagyszerű gyűjtési eredményéért a Népköztársasági Érdemérem különböző fokozatával, valamint a „kiváló fern gyűjtő'1 kitüntető jelvénnyel. Legyen most is, a vasgyüjto hónap során, a fémgyűjtés motorja, lendületes szervezője az ifjúság. A fiatalok nyitott szemmel járnak az életben, fürgék, szorgalmasok, találékonyak. Ezek a tulajdonságok különösen alkalmassá teszij: ifjú* Ságunkat, hogy termelő munkája és a tanulás mellett sikerrel vegyen neszt a fémgyűjtésben. Fontos az is, hagy aa üzemekben, a pépek mellett szertejieverö hulladékokat összegyüjtsék, csinosítsák; és megtisztítsák a heverő vas- és fétnr* anyagoktól a telephelyeket. Az üzemi bizottságok, szakszervezetek legyenek gazdái a fémgyűjtésnek, szak." tudásukkal, anyagismeretükkel irányítsák a fémgyűjtés munkáját. Segítsék elő a htilladékanyagok gyors elszállítáisát. Az üzemek dolgozói mutassanak példát otthon is: kutassák át házuk, lakú" suk mindem rejtekét, a pincéket, a padlásokat, a kamráikat, ezáltal megszabadítják otthonaikat a felesleges limlomoktól, ugyanakkor hozzásegítik iparunkat althoz, hogy ezekből az összegyűjtött vas- és fémanyagokból új háztartási eszközöket, lábasokat, vödröket, fazekakat és ezenkívül a gyermekeknek soksok játékot készítsenek. Az áprilisban megtartott fémgryüjto hónap bizonyítékát adta, milyen kimeríthetetlen gazdag erőforrásunk a takarékosság. Ma már hazánkban a takarékosság milliók mozgalmává terebélyese* dett. A vasgyüjto hónap vasban, színesfémben és egyéb hasznos anyagokban elért gazdag eredménye újabb megnyilvánulása lesz majd ennek a fejlődésnek í a dolgozók, « fiatalok öntudatának, a szocialista takarékosságnak. Induljon nemes vetélkedés mindem dolgozó között, versenyezzenek fiatalok és felnőttek egyaránt: ki gyűjt több vas- és fémhulladékot! Versenyezzenek a „kiváló fémgyüjtő“ jelvény elnyeréséért. A vasgyüjto hónap során legjobb eredményt elért gyűjtők közel 1 millió forint jutalomban részesülnek. Előre a vasgyüjto hónap sikeréért! Kiadlak a záróközieményt a washingtoni iapán—amerikai tárgyalásokról Washingtonban végetértek az immár négy hete tartó tárgyalások I-Iajato Ikoda, a japán miniszterelnök személyes képviselője és Robertson amerikai külügyminisztérium) államtitkár, távolkeleti szakértő között. A tárgyalások befejezésekor kiadott közleményből látható: az Egyesült Államok arra kényszerítette a japán megbízottat, hogy gyakorlatilag az összes amerikai követeléseket elfogadja. A közlemény hangoztatja, hogy a tárgyalások „megegyezéshez vezettek a japán önvédelmi erők növelésének szükségességét illetően. így nevezik ugyanis a most újjáalakuló japán hadsereget, A közlemény arra is rámutat, hogy Japán „segély“ formájában ötvenmillió dollárt kap a „kölcsönös biztonsági alap“-ból, s ezt az összeget főkép fegyverkezésre fordítja. Az amerikai—japán reakció, figyelembevéve a japán néptömegek körében az amerikai megszállás miatt tapasztalható elégedetlenséget, demagóg trükkhöz folyamodott, amelynek célja a közvélemény félrevezetése és ezen keresztül az újrafelfegy- verzési program végrehajtásának megkönnyítése a japán kormány számára. A közlemény ugyanis utal rá, hogy az Egyesült Államok megígérte „az amerikai fegyvereserők kivonását Japánból, abban az időpontban, amikor a japán fegyveres erők képe-i sek lesznek megvédeni országukat.1' A közleménynek gazdasági kérdéseket érintő része lényegében Ja-i pán tovább leigázására irányuló aine-i rikai programot ismertet. Először] az Egyesült Államok kötelezte Japánt „a kommunista Kínával folytatott kereskedelem további szigorú ellenőrzésére.“ Másodszor: Az amerikaiak félve-? tették azt a kérdést, hogy Japán „minél előbb“ fizesse ki az Egyesült Államokkal szemben fennálló óriási adósságát, amely a háború utáni években a hírhedt „amerikai segély“ következtében keletkezett és aifiéíy ma mintegy kétezerötszázmillió dollárt tesz ki. Végül, harmadszor: Az Egyesült Államok kötelezte Japánt, „enyhítse a külföldiek tőkebefektető, sére vonatkozó japán törvényeket és rendeleteket“, vagyis ilymódon nyisson széles utat az amerikai tőkének a japán gazdasági élet felé. A washingtoni tárgyalásokat, ame~> lyek, mint erősítgetik, „nem hivatalos jellegűek“ voltak, újabb lépések követik. Amint a közlemény rámutat, a japán fegyveres erőkkel és az amerikai katonai segítséggel kapcsolatos „végleges megállapodás“ létrehozására a legközelebbi jövőben újabb tárgyalások kezdődnek Tokióban Japán és az Egyesült Államok képviselői között. B abik fáradtan támaszkodott ásója nyelére és a házat nézegette. »Az én házam« — gondolta. Lassan, mintha régi fényképekkel telt albumot lapozgatott volna, emlékezetébe idézte azokat a házakat, amelyekben lakott. Édesapja alacsony, rozzant viskója Kattowitz mellett, a hideg, bútorozott szobák Pittsburghban é% Clevelandiban, végül itt Goldsboroug^ban a bányászbarakok, ahol egy kis sarkot bérelt egy ággyal. E.gy családnál élt, akik számára mindig idegen maradt, s bár sohasem volt egyedül, mindig elhagyatottnak érezte magát. »Kell, hogy az embernek saját háza legyen« — töprengett Babik. S most itt üli a ház, betonalapon, erős falakkal, fekete tetővel, amelyen téglakémény ékeskedik, nagy ablakokkal, melyeken vidáman árad be a napsugár. Még egy kis tornác is van öt lépcsővel és út is, jobban mondva leendő íit, csupán egy kis kavicsot kell még venni, felszórni, ledöngölni... összeráncolta homlokát. Kavicsot venni... Még mennyi mindent kell vonni! Egész életében a házról ábrándozott. Akkor is, amikor meggörnyedve csákányozta a szenet, akkor is, amikor egész estéken át egy pohár sör mellett üldögélt a »klubházban« Mikénél. . L1 iképzelte, milyen lesz a konyha, ■ azután a fürdőszoba. A hálószobában széles, puha ágy lesz, hófehér lepedővel és paplannal. Végül a nappali. Nagy asztal, karosszékek, — hiszen vendégeket is kell fogadni — pamlag sok- sok párnával. Ilyen házat szeretett volna magának. Ilyen házba nem szégyen aszonyt hozni. Felsőhajtott. Most... most már kissé öreg. Igaz, a haja még íeketé, egy ősz hajszál sincs benne, de ő maga épp eléggé meg van törve már. Csak a keze olyan izmos, mint azelőtt, tud még dolgozni. Ezzel a kézzel bányászta a szenet a pennsylvaniai bányákban, egyik tonnát a másik után. Babik megfogta az ásót és mérgesen belevágta a földbe. Akár lesz asszony, akár nem, a ház mégis csak áll. Negyven év telt el, míg összegyűjtötte a 3.000 dollárt, amely a számítása szerint szükséges volt erre a célra. Lehet, hogy nem kellett volna 40 évig gyűjtenie, ha nem lett volna válság, mely az egész országot sújtotta. Egyetlen nap alatt elveszett egész pénze. Újra kellett kezdenie. De mégis megvan a háza és egy darabka föld. Hódítónak érezte magát, habár az igazat megválva, amit meghódított, nem egészen hasonlított sok évi álmaihoz. íA gyáltalán *nem olyan, amilyenről ■* 1 ábrándozott. Babik mind mérgesebben ásott, mintha ezt a darab földet akarta volna megbüntetni mindazért a rosszért, amit neki okozott. Igen, a földdel kezdődött minden baj. Hányszor számolt és újra számolt! Hány éjszakán át ült álmatlanul az ágyán, kis jegyzetfüzettel a térdén, összeadott és kivont, kihúzott és újra beírt valamit. Amikor mindent kiszámított és a 3.000 dollár a kezében volt, hirtelen felemelkedett a föld ára. Azután megdrágult a gerenda, majd a cement. így volt... De Babik mégis felépítette házát. Amikor az utolsó dollárt is elköltötte, kőszén állt a ház1, egy penny adósság sem volt rajta. Babik letette az ásót és felment a házba. A kis előszobából három felé nyílt ajtó: a konyhába, fürdőszobába és a nappaliba. A konyhában az asztalon egy petróleumföző ált, az asztal mellett öreg karosszék, a sarokban e.gy összecsukható vaságy vékony matraccal és csíkos takaróval. A nappali teljesen üres volt, csupán egy halom könyv fe-. küdt az ablakpárkányon. Szemben, a falhoz támasztva egy kerékpár állt. Mi rossz van abban, hogy a szomszéd kisfiának megengedte, hogy kerékpárját néhány napra beállítsa oda? I { abik leült az ágyra. Nagy csend 1' volt körülötte. Sem asszony hangját nem hallotta, aki ebédelni hívná, vagy vendégek vidám csevegését, po- hárcsengést. Babik kezére nézett, mely nehézkesen feküdt a térdén. Ezzel a kézzel építette fel a házat. Még elég- erő volna benne, hogy sok tonna szene. hozzon felszinre. Ez azt jelentené, hogy bútora is lenne és villanyvilágítása is. Nem, még nincs mindennek vége. Még csak 58 éves és egyetlen ősz hajszála sincs. A takaró alól kivett egy géppel írt levelet. »Értesítés« — ez állt rajta. Azután néliánv gépelt sor, majd a neve és egy hanyagul odavetett aláírás. Nem, még nem végzett, sem a házzal, sem az élettel. Kaphat még munkát, Hiszen nem olyan öreg még ... — Babik, hej Babik! — kiáltott kint valaki a ház előtt. Babik örült, hogy emberi hangokat hall, mindegy, hogy kié, az sem baj, hogy Mike rekedt, durva liang-ja. Kinézett és látta, hogy valóban Mike jött. Mögötte egy idegen ember. Az idegen óvatosan lépkedett, kikerülte a sarat, egyik kezében esernyőt és aktatáskát, másik kezében egy szép, új szürke kalapot szorongatott. Babik elkomorodott. Nem szerette az idegen embereket, különösen a jólöltö- züpeket. Mindig gyanakvással nézett rájuk. Hogy is jutott Mike eszébe, hogy ebben az időben otthagyja üzletét, amikor az emberek hazatérnek a munkából és megisznak egy-egy pohár sört? M ike és az idegen megálltak a tornác lépcsőjénél. — Mi járatban vannak? — kérdezte Babik a jövevényektől. _ Bemehetünk a házba? — kérdezték. Babik mozdulatlanul állt, elzárva a bejáratot. — Menjünk hát be, — mondta az lde- g-n és fellépett a lépcsőre. Babik végre utat. engedett és az aktatáskás férfi belépett a házba, majd a nappaliba. Körülnézett, hova>tehetné le a holmiját, de mivel nem talált semmit. a kerékpárra tette aktatáskáját, kinyitotta és valamilyen papírt vett ki belőle, — Gondsborough munkásjóléti osztályáról vagyok, Babik úr, — kezdte a vendég. — ön kérvényt nyújtott be, segélyügyben. — Hiszen valamiből fenn kell tartanom magam — mondta Babik halkan, majd kissé élénkebben folytatta. — Persze, lakásra most már nem kell köl- tenem, hiszen van házam. — Igen, látom — felelt az idegen. — Mindenfelé jártam, munkát kerestem — folytatta tompán Babik, — hiszen egész élelemben bányában dolgoztam, mindenütt ismernek és megígérték ... — Ezt is tudjuk, — ismételte a tisztviselő. — Hiszen nem is kell mást tennie, mint aláírnia ezt a papirt, s aztán már meg is kapja a pénzt. L1 eiruzájával egy keresztet rajzolt arra a helyre, ahol Bakiknak alá keli írnia és átnyújtotta, neki. Babik megpróbálta elolvasni, de olyan hosszú és bonyolult mondatokkal volt tele, hogy semmit sem értett belőle. — Mit írtak ebben ? — kérdezte nyugtalanul.—Minek kell ezt is aláírnom, hiszen a kérvényt már aláírtam? — Azt hittem, hogy mindent tud, Babik úr, — felelte nyájasan az idegen. — Ez a papiros okirat, amely szerint; lemond á vagyonáról. • — Igen? — nyögte ki Babik. — Elmondom miről van szó. A mi kötelességünk, hogy segítsünk azokon az embereken, akiknek semmijük sincs. Magának háza, vagyona van. Remélem, nem akarja elvenni azoktól a pénzt, akiknek semmijük sincs?! — Nem — felete Babik, ~ nem akarom mástól elvenni a pénzt... én csupán segélyt akarok kapni. Egész életemben dolgoztam. Csak nem akarják, hogy éhenhaljak? — Senkisem akarja, hogy éhenhalj — mondta Mike, megfogva Babik karját. — Hát nem látod, hogy ez az úr! éppen az ellenkezőjét akarja? — Igen, igen — felelte hangosan Babik, — de akkor miért kell lemondanom a házamról? — Hát értse meg, hogy nem. adhatunk magának segélyt, amíg háza van. TJát erről van sző. El akarják venni a házát 1 A munkát már elvették tőle. most a házat is akarják. — Nagyon sajnálom Babik úr, de nem én hozom a törvényeket, írja alá. — mondta majdnem kérőén. Babik elvette’ a papirost, lassan darabokra tépte és szétszórta. A férfi felvette kalapját, elindult, de az ajtóbed még visszafordult. — Ha meggondolja magát, tudassa velünk. De Babik nem is hallotta, Beesett, sötét arcán még mélyebbek lettek a barázdák, mint azelőtt!
