Észak-Magyarország, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-24 / 275. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZÁG Kedd, 1953. november 24. BidauU ,,zo&&z\dUli // I A FRANCIA PARLAMENT Ipénteki üléséről szóló jelentésben olva­——' i ------------Lsom: „Amikor Bidault külügyminiszter febzólalására kérőit sor, a külügyminiszter szem mellát hatóan bizonytalan léptekkel ment fel a szónoki emelvényre, akadozva fogott hozzá beszédéhez. Lassan, szagga­tottan beszélt, látható volt, hogy nincs teljesen szellemi képességei birtokában...“ Valamivel alább így hangzik a közlemény: Bidault külügyminiszter ezután tovább folytatta az „európai hadsereg melletti védőbeszédét, majd rosszulléte annyira fokozódott, hogy félbe kellett szakítania beszédét. Kitámogatták a teremből cs orvosok vették gondjaikba. . . A külügyminiszternek « nappali órákban szokatlan állapota egyébként szemmel- láthatóan kényelmetlenül érintette a kormányt. . . la vagy úgy! Most már értem. Bidault egy kis kellemetlenséget okozott Laniel miniszterelnöknek és minisztertársainak, merthogy a nappali órákban le­iedzett ilyen állapotban. Ezzel nyilván megszegett valamilyen illemszabályt. Valószínűleg az amerikaiak háborús terveit kiszolgáló bábkormányok egyik sar­kalatos illemszabályát, e tely valahogy így szólhat: „Az amerikai támogatást élvező kormányok tagjai az esti szürkülettől virradatig tombolhatják ki afeletti mámoros érzéseiket, hogy hazájuk független­ségét nem ingyen bocsátják áruba. A nappali órákban mámor-szünei tartandó.‘‘ Bidauh úgylátszik, eddig betartotta az illemszabályt és ezért minősül szo­katlannak, hogy túllépte a szürkülettől virradatig engedélyezett „rosszullétet“, amikor korlátlanul ingadozhatnak léptei és hagyhatják cserben szellemi képes­ségei. Milyen szerencséje, hagy a marshallizált Franciaország egészségügyi poli­tikája a mámcrtilalamszegök szolgálatába állítja az orvosokat, akik őt „gond­jaikba vették“... (—11 — Biztosítsuk állataink jó átteleltetését! Megyénk egész területén meggyorsult ■a silózás üteme. A termelőszövetkezetek- és az egyénileg dolgozó parasztok tanul­tak a múlt aszályos esztendőből, egyre többen készítenek silót, hogy gondtalanul teleltessék át állataikat. Gépállomásaink azonban még mindig nem dicsekedhetnek .ió eredménnyel. Eddig mindössze ,a taktaharkányi és a ricsei gépállomás teljesítette sijózási ter­vét. Minden erővel meg kell gyorsítani a si’ózási munkát, hogy még jövedelme­zőbbé tegyük állattenyésztésünket. A megyei tanács gépállomási igazgató­ságának november 18 i értéke] ’se alap­ján a gépállomások vtrser.ysorrendje a silózásban a következő: Jó volt a műszaki segítség — a sajókazai trontbrigádok az élenjárók közé kerültek A sajókazai bánya hosszú hóna­pokon keresztül sereghajtó volt a borsodi szénbányák közötti verseny­ben. Az utóbbi hetekben azonban döntő változás történt az üzemben, A műszaki vezetők felszámolták a fegyelmezetlenséget, csökkentettéig a mulasztást. Rendszeresebb ellenőr­zést gyakorolnak, s ami a legfonto­sabb, új frontfejtést nyitottak a sze- nelőcsapatoknak a vetőn felüli tele­pen. A kétszárnyú fronton dolgozó Gyenes István, Manza Gyula és Szűcs Béla frontmesterek brigádjai az új munkahelyen nagy lelkese­déssel termelik a szenet. Az irány- vágatokban a mind ritkábban elő­forduló — szénszállítási nehézségek — kötélszakadás esetén sem áll meg a termelés. Ilyenkor a guritékon ke­resztül a függőleges aknákba ön- tik a szenet. A frontbrigádban dolgozó tobor­zott bányászok szorgalmas, jó mun­kával segítik a termelést. Mind gya­koribb, hogy 24 óra alatt kétszer is szerelnek már. A fronton a brigádok teljesítmé­nye nap, mint nap emelkedik. A borsodi széntröszt frontbrigádjai kö­zött folyó versenyben Gyenes Ist­ván frontbrigádja 152.1, Manza Gyula brigádja 139.9 és Szűcs Béla brigádja 133,8 százalékra teljesítet­te már esedékes havi tervét. Ósdi és diósgyőri kohászaink harca a negyedévi terv teljesítéséért A szombati eredmények atap.jiij Ismét a diósgyőri Lenin Kohászati Művek üzemei szerezték meg az elsőséget a nemes vetélkedésben. Ha továbbra is tartják szép eredményüket, nap mint nap teljesítik a tervet, esélyesebbek lesznek a verseny megnyerésére. A november 21-1 értékelés alapján a két nagyüzem teljesítménye a kö­vetkező : ózdi Kohászat: Diósgyőri Koh.f kohó 97.4 kohó: 102.2 martin: 100.8 martin: 100 durva: -102.7 durva: 111.9 finom: 107.9 finom: 76.5 A vasárnapi eredmények szerint is a Lenin Kohászati Müvek dolgozói ér­tek el jobb eredményt. Mincl a négy diúsgvőri nagyüzemrész 100 százalékon felöl teljesítette előirányzatát, míg az ózdi nagyüzemek közül csak a mar- Un ért el 100 százalékon felüli ered’ ményt. 1. takhaharkányj 2. ricsei 3. tokaji 4. mezőkövesdi 5. sárospataki 6. inéra i 7. bo'dvophalomi R. líjcsanájoíi 9. alsózsoloai 10. hejőpapi 11. putnoki 12. sajószenpéteri 13. vilmányi­14. sffiendló'i 15. edcl'nyi 16. tiízadorogmai 17. alsóvadászt 18. emődi 19. mezfícsáti 20. baktakéki 21. szerencsi 22. mezőnyárádi 23. esobádi 24. ózdi A Bébe aranyérmével »ün'ették ki Nezval csehszlovák költő* November 20-án a Karolinum nagytermében ünnepélyes keretek között átadták V. Nezval csehszlo­vák költőnek a Béke Viláctanács ál­tal a „Béke éneke“ című költemé­nyéért odaítélt Béke aranyérmet. A tmaval zorácpár 17 eier farait háztartás* rpsfaH! készít terven leiül a karácsonyi vásárra Prága (MTI) A trnavai „Kovos- malt" zománcárugyár, amelyet a lá­togató bátran nevezhet az újítások laboratóriumának már sok-sok vagon áruval gazdagította a csehszlovák háztartásokat, sok örömet szerzett a dolgozó nőknek. A gyár dolgozói november 19-re teljesítették ötéves tervük feladatait és több mint 220 vagon értékes anyagot takarítottak meg. Az elért sikerek után a dolgozók most azon fáradoznak, hogy az év végéig tizenhétezer darab „Perota“ háztartási mosógépet gyártsanak a karácsonyi piac számára. A Béke Világtanács irodája kidolgozta a Béke Világianáes ötödik ülésszakának napirendjét Becs (AON) A Béke Világtanács ötödik ülésszaka hétfőn nyílik meg az osztrák fővárosban, s hat napig tart majd. A Béke Világtanács iro­dája vasárnap ülést tartott és ezen az ülésen javaslatot dolgozott ki a napirendre vonatkozóan. E javasla­tot hétfőn a Béke Világtanács elé terjesztik. A javaslat két pontból áll: Az egész világra kiterjedő akció annak érdekében, hogy a konfliktusokat ál­talánosan elfogadható egyezmények útján rendezzék, s a jövő évben bé­kevilágtalálkozót kell összehívni.: A magyar protestáns egyházak üzenete a Béke Világ tan ácshoz A magyar protestáns egyházak közös nagygyűlést tartottak. Ezen egyhangúlag elfogadták az üzene, tét, amelyet a, nagygyűlés elnöksége a résztvevők neveben a Béke Világ­tanácshoz küldött. Az üzenet a többi között a következőket mondja: „Kérjük a Béke Világtanácsot, hívja fel újra a nemzeteket és az államférfiakat megegyezésre, a né­zeteltéréseknek tárgyalások útján történő rendezésére. Hiszünk abban, hogy a megegyezés útja járható és minden félreértés rendezhető a né­pek függetlenségének és biztonságá­nak tiszteletben tartásával.'* A diósgyőri ifié msJíRászo’i jommőségü acéllal támogatják a kormányprogramot A legutóbbi diósgyőri ifjúsági ko­hászértekezleten az ózdi, diósgyőri és csepeli martinászfiatalok között hármas verseny indult, melyikük termel több és jobb minőségű acélt terven felül. A diósgyőri Május 1. kemence mindhárom brigádja lelkes fiatalok­ból áll. Szilágyi Dezső, Szilimon Tó­dor és Leskó Lajos egymást váltó ifi brigádjai azzal az elhatározással kezdték a hármasversenyt, hogy a diósgyőriek részére megszerzik az elsőséget. A műszaki vezetőktől sok segítséget kapnak. Az acélgyártók és a hulladéktériek is segítik őket a verseny megnyerésében. Jói gondo­zott kemencéjükkel szinte nap mint nap túlteljesítik tervüket. A XV, ne­gyedévi terv esedékes részén fejül pénteken reggelig a Szilágyi-brigád 273, a Szilimon-brigád 136, a Leskó, brigád pedig 134 tonna jóminőségű acélt gyártott. Az indiai—szovjet kereskedelem fejlesztéséért Indiában egyre többen követelik az indiai—szovjet kereskedelem ki­szélesítését. Az egyik delhi lap szerkesztőségi cikke a következőket írja: „India üdvözölni fogja, ha a Szovjetunióval helyreállítják a kereskedelmi kap­csolatokat, mert ez a kereskedelem elősegíti India fejlődését.'1 A „Szvadhinata“ című bengáli lap a következőket írja: „India soha nem feledkezik meg arról, hogy az indiai—szovjet kereskedelmi szerző­dés segítségünkre van abban, hogy legyűrjük a jelenlegi gazdasági vál­ságot és felbecsülhetetlen szolgála­tokat tesz nekünk India felvirágoz­tatásában. (MTI) Berente doígozé paraszttal a kormány programiéért A berentei dolgozó parasztok szép eredményeket értek el a be­gyűjtésben. A község a. járás első községei közé küzdötte fel magát. Dicséretet érdemel Lukács J. Ist­ván és Lipták Pál egyénileg dol­gozó paraszt, aki az idén is, mint minden, évben példamutatóan ele­get tett állam iránti kötelezettségé­nek. Igen jó munkát végez a községi tanács. A begyűjtési állandó bizott­ság valamennyi tagja jó felvilágo­sító munkát végez, megmagyaráz­za dolgozótársainak a begyűjtés nemzetgazdasági jelentőségét. Lu­kács J. István és Lipták Pál a ta­nácsülésen hívta ki a község vala­mennyi dolgozóparasztját. Vállalták, hogy a beadás mellett az adófizetés­ben is élenjárnak, példát mutatnak. Büszkék vagyunk a berentei dol­gozóparasztokra, akikről példát ve­het megyénk minden községe. Amerikai tiltakozás az egyiptomi miniszterelnökhelyettes beszéde miatt Kairo (MTI) Nasszer ezredes, Egyiptom miniszterelnökhelyettese éleshangú beszédben bírálta az Egyesült Államok egyiptomi politi­káját. »" A „Reuter" kairói jelentése szerint Jefferson Caffery, az Egyesült Álla­mok nagykövete hivatalosan tiltako­zott Favzi egyiptomi külügyminisz­ternél Nasszel miniszterelnökhe­lyettes beszéde miatt. A „Hrabrij44 szovjet vontatóhajó kapitányának közleménye J. I. Zaisnyikov, a „Hrabrij“ nevű szovjet vontatóhajó kapitánya no­vember 20-án a következő közle­ményt adta ki: „Amint tudomásomra jutott, no­vember 17-én számos londoni lapban közlemény látott napvilágot arról, hogy a parancsnokságom alatt álló „Hrabrij" szovjet vontatóhajó, amely UNIUIim!UIIIU!IIHIMll!Hl<n!llltllllllUlllllllIIUIUIUIMIUIItllIMIIMI!llllllllllll!llllirilUin!III(lllllllllli!IMMIUIIUIUIMflliUllllUlliniIlllllllUniMII!lllllliniilUII!IUIlIllllli;illUllillMU:iUMIIIIIIIIIIIllMMIUMIIlllllllllllillllllinilllllllllllllltlllllllMIIMIIi!lllliilllllI!llllllllllllll!IIIIIIIIIIIimMlllUI!l!IIMIIMIIMIMIIIIIIIIIIIIIII XII. Az özvegy eltemetteté férjét s megkeresztelteté gyermekét. Márton­nak keresztelték, de kár is volt a papnak fizetni, mert nevének semmi hasznát sem vette. Kis korában a gyermekek vörös kutyának hittak, nagy korában pedig az egész falu pej legénynek hítta, minthogy azon rúgás következtében, melyet anyján követett el apja, képének egész jobboldala holta napjáig ofyan piros maradt, mintha csak tiszta vérrel mázolták volna be. — Ahol a pej legény! — ügy félek tőle, mint a pejle­génytől! — Úgy utálom, mint a pejlegényt! — Vetélkedik a pej legénnyel. — Csókoljon meg a pej legény! És a többi, és a többi. Igv emleget­ték különböző alkalmakkor, de sen­kinek sem jutott eszébe azt mon­dani: — Csigolya Márton! Mindig csak: — A pej legény. Sok embernek nyomorúság és bánatteljes egész élete, de van még­is egy időszaka, a gyermekkor, mely­ben boldog volt, melybe örömmel száll vissza emlékezete, mint a fecs­ke a hervadozó őszi tájról a virító déli tartományokba. Mártonnak, sze­génynek,' gyermekkorában sem volt egy fapénz árával sem jobb dolga, mint később. A gyermekek nem akartak vele játszani, vagy otthagy­ták, vagy elkergették s ő hazabal­lagott anyjához és sírva panaszolta el, hogy mindenki utálja. Anyja nem vigasztalhatta egyébbel, mint azzal, hogy ölébe vette és vele sírt. Amint az iskolát kezdte járni, még keservesebb állapotba jutott. A fiúk nem akartak mellette ülni: mind azt mondta, hogy ő nem ül ahhoz a rusnya vörös kutyához, s mikor őket rákényszerítette a tanító, Blat­tomban annyit döfték, rúgták, csíp­ték, hogy magának kellett a helyet otthagynia. A legutolsó padba vo­nult vissza s ott húzta meg magát a sarokba». Ha valamelyik Iki elnjáf. Petőfi Sándor: A fakó leány és a pej legény fantotta vagy elröhintette magát, s a tanító mérgesen kérdezte: ki volt az? Valamennyi felkiáltott egy han­gon, hogy Marci volt és így akárm* csínyt követett el egyik vagy másik; azt mindig Marcira tukmálják, ki is aztán illendően kikapta bérét a te­mérdek gonoszságért, melyet elkö­vetni eszeágában sem volt, hogy is, hisz az istenadta 'olyan ártatlan volt,1 mint a tej. Hogy örült az egész is­kola, mikor az árva fiút úgy elpá­holták, hogy kékült, zöldüit bele! Milyen dicsekedéssei mondták el ott­hon anyjoknak, hogy a vörös kutya ugyan kikapott ám! Az anyáknak csak egy szavukba került volna gyermekeikből kiverni a gyűlólsé- get és kárörömet a boldogtalan Márton iránt, de ők ahelyett, hogy útbaigazították volna a gyermekei­ket, még azt mondták, hogy .'.gy kod neki, a förtelmesnek! És így még olajat öntöttek a rosszindulat tüzére. Férje halála után Csigolya né, va­gyonának csekély marad záoyával el- hurcolkodott tenvécbátyjához, ki a faluban kovács mesterember vnlt s nőtlenségben élt. János mester szíve­sen fogadta magához húgát, kisfiá­val eljött, mert jómódú volt, háza­sodni ezután sem akart, senki sem tudta, mi okból? Némelyek azt plety- kázták ugyan, hogy azért maradt nőtlen, mert senki sem ment volna hozzá, de ez igazán csak pletyka volt, minthogy János meg sem kért egy leányt sem. Marci tizenkétesztendős volt, mi­kor anyját így szólította meg bátyja: — Hát mi a szándékod ezzel a gyermekkel, te Zsófi? Béresnek adod, vagy kocsisnak? — Annak nem adom — felelt az anyja, — ha már az apja mester­ember volt, legyen q is az, úgy gon- dolom. — Hisz éppen ezért mondom — .szólt a kovács magamnak, jg ez a szándéka. Tanulja ki az én mes­terségemet, én fölszabadítom, s ha meghalok, vagy elvénülök, ráhagyom a műhelyemet. Szegény gyerek! Én ugyan nem szeretem, de sajnálom, s azért magamra vállalom jövendő­jét, hogy ne szoruljon senkire, mert úgy éhen kellene halnia, amennyire szereti őt már is a világ. De mec különben is egészen kovácsnak termett, olyan markos, izmos, mint valami Herkulánus. Aztán, ha ki­fogy majd a szene, az a jó is van a dologban, hogy csak a képéhez tartja a vasat, s megtüzesedik tőle, hahaha! — Ugyan János, azt isten áldjon meg, szólt az anya érzékenyen, mi­nek gúnyolod te is szegényt, nem elég, ha az egész világ bántja? —• Jól van no, hisz ez a kis tréfa nem veri be a fejét. Innen látszik, hogy János azon emberek közül való volt, kik jóté­teményeikért ahogy úgy, egy kis ka­matot szeretnek venni, pedig ezáltal nagyon veszt becséből a jótétemény. Mártont e nap óta kifogták a? iskolából, s könyv helyett kalapácsot adtak a kezébe, minek ő nagyon megörült, mert úgy sem lett volna belőle pap, ha mindig tanult volna is: aztán meg most már fölszaba­dult a temérdek meg nem érdemelt ütleg alól, s iskolatársai szakadatlan gúnyolásától és ingerkedésétől. Olyan kováesinas vált belőle, mint annak a rendje. Csak most kezdte tapasz­talni a pöröly mellett, mennyi erő van benne. Hejh, ha ezt tudtam vol­na, gondolta magában, ha ezt tudtam volna, hogy ilyen erős vagyok, majd nem bántottatok volna ti engemet. fogadom! S úgy verte -a vasat, mint­ha a feje lett volna gyermektársai­nak, kik vele méltatlankodtak. A gyermekek különben is szeretik a kovácsmLíheiyf- órahosszat eiácso­rognak körülötte, s hallgatják a fú­vó szuszogását és a kalapácsok csen- gését-döngését s bámulják az izzó vasat, mely minden ütésre lángeső­vel okádja teli a házat, mintha ha­ragját fújná ki amiatt, hogy olyan kegyetlenül bánnak vele, de János mester műhelyéhez nem csupán Dá- mészkodás kedvéért jöttek a fiúk. hanem leginkább azért, hogy Marcit ott is bántsák, bosszantsák. — Nini, gyerekek! — szólt közülük egy, amint a kis inast meglátta szur- tosan, kormosán. — Nini! A vörös kutyából ördög lett. — Most még szebb, mint azelőtt! — felelt egy másik. — De még a korom sem fog rajta — szólt a harmadik, hiszen a feke­teség alól is kirí a vörös pofája. — Elmenjetek ám! — kiáltott ra­jok Marci, mert meg találjátok bán­ni, hogy idejöttetek. Hanem a jó fiú tanácsával csak falra hányta a borsót, a gyerekek tovább is ingerkedtek vele, míg végre elvesztette türelmét s úgy Kö­zéjük lódította a csiptetőt, mely ép­pen kezében volt, hogy az bizonyo­san kettétörött volna, ha erősebb nem lett volna, mint annak a lába, akihez ütődött és így a láb törött el, még pedig úgy, hogy gazdája mai napig sántít. Ez időtől nem mertek odaszagolnt a műhelyhez, mert mindegyik féltet­te lábát, de később el lett feledve a lecke, s újrakezdték gúnyolódásai­kat. Marci éppen egy törött lőcsre vert pántot. A fiúk körülállták s ki ezt, ki azt mondta. — Nem hallgattok? — szólt Mara már többízben s miután látta, hogy hiába minden intés, kapja magát, úgy odanyomintotta az égő vasat egy gyerek képiéhez, hogy rögtön kifutott a szeme. — Most elmehetsz — monda Marci —, elmehetsz isten hírével. Rajtad a bélyeg. Ha eltévedsz is, megkerülsz. E naptól fogva senki sem merte őt többé háborgatni. KqljrtatWsa november 12-éröl 13-ára virradó éjszaka a plymouthi kikötő bejára­tánál tartózkodott, nem nyújtott se­gítséget egy angol katonai part.ra- szálló hajó bajbakerült tengerészei­nek és hogy a „Hrabrij"* vontatóha­jó fényszórójával megvilágította a hullámokon hánykolódó tengerésze- két, de nem bocsátott le mentőcsó-i nakot megmentésükre. Ezzel kapcsolatban kötelességem­nek tartom kijelenteni, hogy az an­gol lapok által említett közlemény koholmány, amelynek nyilvánvalóan az a célja, hogy ellenségeskedést szítson az angol és a szovjet tenge­részek között. A valóságban a következők tör­téntek: November 12-ről 13-ára vir­radó éjszaka a plymouthi kikötő be­járatánál álló „Hrabrij“ vontató- hajóhoz két Ízben odajött egy csó­nak, s az azon tartózkodó angol ten­gerésztiszt közölte a hajó kapitány­helyettesével, hogy a kikötő bejára­tánál felborult egy csónak egy re- pülőgépanyahajó hat tengerészével, majd megkérdezte, nem vett-e fel a vontatóhajó valakit a szerencsétle­nül járt tengerészek közül. Az angol tengerésztiszttel közöl­ték, hogy a „Hrabrij“ vontatóhajő őrszemélyzete nem látott semmiféle felboruló csónakot és hullámokon hánykolódó embereket. A „Hrabrij '* fényszóróival végzett keresés során semmi különöset nem észleltek, nem hallottak segélykiáltásokat. Mint ismeretes, a szovjet tengeré­szek mindig segítséget nyújtanak a bajbakerült hajóknak. Ha az adott esetben segítségre lett volna szükség, a „Hrabrij“ vontatóhajó személyzete feltétlenül megadta volna azt.‘‘ (MTJj Az iráni helyzethez Teherán (TASZSZ) Az iráni lapok jelentése szerint a katonai bírósáa felmentett 14 embert, akiket azzal vádoltak, hogy meggyilkolták Afsar- tuszt. a rendőrfőigazgatóság főnökét. (MTI) A bonni és párisi szerződések ellen Párizs (MTI) Franciaországban va­sárnap országszerte hatalmas tilta­kozó-gyűléseket tartottak a bonni és párizsi egyezmények ratifikálása el­len. Ilyen gyűlések voltak a többi között Periguex, La Rochelle, Dijon, Le Havre és Perpignan városokban, (MTÜ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom