Észak-Magyarország, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-07 / 262. szám

A KAPITALISTA R ABS AG ES 'NYOMOR VILAGA így tovább nem élhetünk Elmondja: Lucián Chabre tte francia kohómunkás ÍVJ ÁR HÚSZ ÉVE DOLGOZOM a párisi gépkocsigyárban. Az utób- bi években csak nagynehezen tengődünk. A hét vége felé mindig hitelbe kell vásárolnunk a fűszeresnél, hentesnél, péknél. Ezenkívül ott vannak az adók is. Ki fizeti az adókat? Mi! Nekünk nincs lehetőségünk arra, hogy bármit is eltitkoljunk az adóhivatal előtt, a nagytőkések viszont nem vallják be jövedelmüket. A beszedett adókat nem lakóházak, iskolák és kórházak építésére, nem mezőgazdaságunk gépesítésére és iparunk fejlesztésére fordítják; a vietnami háborúra és a fegyverkezési versenyre használják fel a mi pénzünket. Ugyanakkor a kapitalisták jövedelme a gépkocsiiparban öt esztendő alatt — 1947—1951-ig — csaknem 2d-szörösére emelkedett. Az említett időszakban az árakat többször emelték. Ennek következtében a reálbér állandóan csökken. Gazdasági életünk a csőd felé rohan, mi pedig egyre mélyebben süllyedünk a nyomorba. 1952-től 1953 februárjáig 12.000 gépkocsigyári munkást elbocsátottak. Most pedig újabb munkáselbocsátásokról beszélnek. A munkásokat egyes üzemekben már nem teljes munkanapra osztják be munkára. Lám, hova sodortak bennünket a kapitalisták háborús terveikkel! Politikájukért bizony nekünk kell megfizetnünk. A munkások mosta­nában egyre gyakrabban mondogatják: „Elég volt!‘‘ Követelik, hogy mindez megváltozzék. A munkások az augusztusi nagy sztrájkok idején bebizonyították, hogy képesek vállvetve harcolni a béremelésért... Napjainkban minden munkáscsaládban ezekről a tényekről beszél­getnek. Egységünk, szervezettségünk erősödik, növekszik. „Munkáslakások“ Indiában Szörnyű a napszámos sorsa Irta: Léda Colombini. f Ä KIS FabWco fala nincs messze Milánótól, nem is nagyon különbözik Otaszország többi f almaitól. De szá- momra ez a kicsiny föiddarab különö_ sen drága. Itt szü- iettcm, itt töltöt­tem el fiatalságo­mat- Azonban — őszintén szólva nem is volt fiatal­ságom. SZÜLEIM, «kik már nem is emlé­keztek arra, hogy valaha saját föld. jük is volt, kényte­lenek voltak nap­számba szegődni. Nem tudtak nekem tankönyvet venni és nem tudták fi­zetni az iskolát. Ezárt már 11 éves koromban én is napszám!)« mentem, pedig nagyon, sze­rettem volna ta­nulni. Nem én vök tam az egyetlen, barátnőim legna­gyobb részének is hasonló volt a sor­sa. Hiszen falunk­ban mintegy két­ezren jártak nap­számba. Többszáz parasztesaládot fe­nyegetett a teljes pusztulás. SZÖRNYŰ sor­ban ö az olasz napszámos. Éhezik,, kínlódik és csak arra gondol, foszre holnap munkája. A hivatalos adatok szerint ma Olasz­országban többmil­lió a munkanélküli. KÉT ÉVVEL ez­előtt résztvettem a napszámosok ná­polyi „éhségtümte- tésén". Azóta szo­rosabbra fűződött a napszámosok millióinak barátsá. ga a dolgozó pa­rasztok és a mun­kások millióivá!. Több mint egymil­lió napszámos egyesült a Mező­gazdasági Munká­sok Országos Szö­vetségében. Har­cunk határozottabb, eredményesebb lett. Nemcsak a mi falunkban, hanem egész Olaszország­ban egyre gyakrab­ban sztrájkolnak a napszámosok. Fabbrico napszá­mosai is megvál­toztak: eltűnt ar. cukról a remény­telenség és az alá zatosság kifejezés,:. A föld embere összefogtak. Tuda­tában vannak le­győzhetetlen ere­jüknek. TÉNYEK ES SZAMOK ANGLIA. Hivatalos adatok sze­rint Angliában a létfenntartási költ­ségek 1947 nyara óta több mint 40 százalékkal emelkedtek, az élelmi­szerárak mintegy 70 százalékkal nö­vekedtek. Az utóbbi két évben a kenyér 36 százalékkal, a liszt és a hús 75 százalékkal, a szalonna 55 százalékkal, a margarin 80 százalék­kal, a burgonya 42 százalékkal, a zsír 50 százalékkal, á cukor 40 szá­zalékkal drágult. • OLASZORSZÁG. Olaszországban ösz- szesen 4.5 millió teljes vagy részleges munkanélküli van.. Ez annyit jelent, hogy Olaszországban száz munkás közül 25-nek nincs mimkája, vagy csak időszakonként dolgozik. • FRANCIAORSZÁG. Amióta Fran­ciaországban a „Marshall-terv“ élet- belépett, a dolgozók vásárlóképessé­ge 30 százalékkal csökkent, viszont r kapitalista társaságok nyeresége 460 százalékkal emelkedett. • NYUGAT-NÉMETORSZAG. Nyugat­N émetországban a teljes vagy részleges nunkanclküliek szánta ezidőszerinl eléri a 4—5 milliót. Tehát minden negyedik- ötödik dolgozó munkásra egy munká­inclküli fut­Réenaoer „köztársaságában“ nincs helye a becsületes dolgozenak Irta: IIANS REINIKE (Berlin). A háborúutáni éveket Nyugatnémet- országrfoan töltöttem. Kezdetben a rec. klinghauseni vegyészeti gyárban doh goztam. mint lakatos. Lakásom nem volt. feleségemmel együtt egy omlado­zó barakban húzódtunk meg. Nem bir. tam ezt az életet és hamarosan útnak indultam, hogy más helyen próbáljak szerencsét Siegen kerületben állapodtam meg. Ruhr közelében. Minden időmet állás* keresésre fordítottam. Néha sikerült is elhelyezkednem, de csak alkalmi mun­kára. Ez év nyarán, egy vízvezetékszerelő cégnél kaptam munkát. Kiderült, azon. ban, hogy a cég a megszálló hatósá* gok megbízásából robbantó aknákat telepít az országutak mentén, hogy háború esetén felrobbanthassák az utakat. TiHakoz'am az ellen, hogy ilyen munkát végezzek. Társaim támo­gattak. Ezért aztán .,lázadó“.nak mi* nősítettek és elbocsátottak. A munka- nélküli segélyt nem folyósították szá* momra Megértettem, hogy a becsületes dől. gozónak. aki békésen akar dolgozni, Adenauer köztársaságában nincs helye. A háború előkészítésében nem kíván­tam résztvenni. Ezért október végén; feleségemmel együtt Berlinbe utaz* tunk és megkaptuk az engedélyi, hogy pl Német Demokratikus Köztársaság, ban telepedjünk le. Ma már van mun­kám és lakásom is. S bár mindössze két hete élek ift. meggyőződéssel mondhatom: megtaláltam a boldogsá* gomat. Hogyan él az angol munkás Irta: Ted Dickens dokkmunkás és Jack Lyden dokkmunkás KÉT SZÁRAZ SZÁM — 70 és 35 — sokat mondhat az angol munkás életé­ről. Az első százalékban fejezi ki az utóbbi néhány év alatti áremelkedést, n másik ugyancsak százalékban a bérek emelkedését. Mint látható, az első je­lentősen túlszárnyalja a másodikat. Az árak 1947-től kezdtek emelkedni, atni- ! kor országunk kormánya csatlakozott a ,,Márshall-tervhez“. 1947-től kezdve egyre rosszabbodik népünk élete. Emelkednek az élelmezési és ruházati cikkek árai, drágul a vil­lanyáram. a tüzelő, a közlekedés, a lak­bér. az áremelkedés a legjobban sújtja a munkanélkülieket, a nyugdíjasokat és a sokgyermekes családokat. Már most öt és félmillió angol állampolgár nem tudja kiváltani teljes egészében a jegyes árut. A KORMÁNY A JÖVŐRE SEM ígér könnyítést, a fegyverkezési hajsza foly­tatódik. Ez az angol nép teljes anyagi romlásához vezet. Ugyanakkor a mono­póliumok haszna soha nem látott mó­don növekedik. Nemrégen kiszámítot­ták, hogy a gépgyárak tulajdonosai minden egyes munkás után csupán egy hét alatt több mint öt jontsterling pro- fitot vágnak zsebre. 1947-től 1951-ig a gépgyári, hajógyári és villanytársasá­gok haszna 152 millió fontsterlingröl 306 millióra emelkedett­Az angol munkások egyre jobban fel­ismerik a reájuk nehezedő nyomorúság valódi okait. Egyre világosabban látják a szoros összefüggést az árak emelke­dése és a fegyverkezési hajsza között­A NAPÓKBAN Manchesterben n gépgyári munkások tüntetést rendeztek. A tüntetők a következő feliratú táblák­kal vonultak jel: „Követeljük, hogy a vállalatok hasznából emeljék a bérün­ket Október 18-án több mint 15.000 fémmunkás tüntetett az angol főváros­ban. Ugyanezen a napon Cardifjban 40.000 bányász vett részt a munkásetle- nes . politika megszüntetését követelő tüntetésben. A háború utáni Angliában ilyen hatalmasarányú tüntetés még nem­volt. Ezek a megmozdulások az angol munkásság növekvő harcéról beszélnek, melyet jogaiért, a Washington erősza­kolta fegyverkezési hajsza és az új, háború ellen tiv. AHOL „45 ÉVRE KORLÁTOZÓDIK AZ EMBER ÉLETE" Egy „hallgatag" arkansasi állampolgár levele A „Worker" című amerikai ■ újság közli az Arkansas állambeli Lincoln város egy lakó­jának levelét, amely megmutatja, hogy milyen sivár és reménytelen az időselH) munkások élete az A merikai Egyesült Államokban. Az amerikai gyárak izzasztórend­szere olyan gyorsan megöregíti, tönkreteszi a munkásokat, hogy mire 45 évesek lesznek, kiteszik őket a gyárból. Csaknem egészé­ben közöljük a levelet, amelyet szerzője az üldöztetés veszélye miatt csak „M- P.“ kezdőbetűkkel írt alá. Mi történt > nem írják im wrieni. az ujságok ' az igazat? Napjainkban már szinte 45 évre korlátozódik az ember éle­te. Ha egy nő elmúlik 35 éves, ak­kor már igen nehéz munkát kapnia, 50 éves korában meg akár meg se próbálja, hogy munkát kapjon vs- I lahol. A kormányzat véleménye szerint tehát hogyan éljék le életük hátra­levő éveit, s hogyan tartsák el csa­ládjukat az ilyen idős emberek, h-a rendszeres keresetük nincsen? Enni- ök kell, lakásra is szükségük van. A segélykérés — rettenetes huza­vonával jár, s a végén a kérvények 95 százalékát elutasítják. Lopjunk talán? — az bűntett. így aztán egy­re gyengül az ember, de el is pusz­tul, mert se pénze, se orvosa nin­csen. w kormányzó azt a ki- oiruitun jeientgS(; tette, hogy a 45 évnél idősebb emberek nem szá­míthatnak többé munkára, „használ­hatatlannak" nevezte az öreg em­bereket. Szabadságról beszélnek; szabadság itt, szabadság ott. De csak próbáljon valamit csinálni az ember szabadon! fjn un In ki meS akarja keresni na vaiam a kenyerét, előbb engedélyt, hozzájárulást kell szerez­nie, aztán könyvelést kell vezetnie, hogy az adófelügyelő mindenkor lát­hassa, mennyi a jövedelme, mennyit költ. Ha egy kicsit javul a helyzete, azonnal lecsap rá az adófelügyelő s fizetheti a felemelt adót. Ha pedig másnál is munkát vállal, a hatóság újabb adóterhet vet ki rája. Aztán március 15-re a szokásos adókive­tés. Bármit vásárol az ember, adó terheli. Ó igen, mi „szabad nemzet" vagyunk, — de csak az üzérkedő politikusok számára van szabadság. Vrt\, cor/í csendes arkansasi Egyszerű, polgár vagyok A mi órabérünk 50 és 70 cent körül ingadozik. Aki egy dollárt megkeres óránkint, hát ember legyen a tal- pán. Én azért járok távoli vidékek­re dolgozni, hogy valahogy mégis csak megszerezzem a legszüksége­sebbeket. Itt is, ott is dolgozom egy- egy hónapot egyre csak a család nélkül... Ela ott nem hagynám a csa­ládot, hogy munkát vállaljak valahol távol, mindannyian éhen pusztul­nánk". Ez Amerikí Brutálisan báni! az amerikai rendőrség a bé keharcosokkal. j NE FELEJTSD A MÚLTAT! t MAROKKÓBAN a francia gyar­matosítók jóvoltából minden 45.000 lakosra 1 orvos és — 75 rendőr jut HONDURASBAN a „United Frui Company“ amerikai társaság ültetvényein és gyáraiban a munkások 60 százaléka maláriában, tüdövészben és gázmérgezés­ben hal meg. A lakosság 70 százaléka írástudatlan. CHILE. Ennek az évnek 9 hónap­jában 32 százalékkal drágultak a létfenntartási költségek. Az iskolás korban lévő gyermekek 85 százaléka nem jut elég élelemhez, ötven szá­zalékuk tüdőbeteg. FRANCIA EGYENLÍTŐI AFRIKA. A jranda trösztök nyeresége 1946-tot 1951-ig 6 5—7-szeresére növekedett. lakosság 90 százaléka sem olvasni, sem írni nem tud- 50.000 emberre egy orvos jut. • BELGA KONGÓ. A belga állam bizottság megállapította, hogy át lagban 40 gyermek közül 30 délutai. 3 óráig semmit sem eszik. Többezer | a bélpoklos, az álomkór egyre terjed.) 1920. Vagonlakók „ebédeltetése" Budapesten, a Nyugati pályaudvaron A „kakastollasok“ a Horthy rendszer gyűlöletes pribékje1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom