Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-23 / 249. szám

ÉSZAKMAGYARORSZÁG Péntek, 1953. október S3. Egy 3 éves kislány és az „amerikai életforma" A NEWY0RK1 „DAILY WORKER“ az amerikai „boszorkányüldözésre“ igen jellemző esetről/számol be. A calijorniai Pasaderában Gray Janet hároméves kislány 75 centes órabérért modellt ült a képzőművészeti iskola hall­gatóinak. Amikor a Itislány édesanyja fel akarta venni a díjat, közölték vele, hogy Janetmak elöUb „hűségnyilatkozatot“ kell aláírnia. Miután Gray asszony kijelentette, hogy kislánya még nem tud írni, neki nyújtottál:'c át a nyilatkozatot aláírásra• Az asszony elolvasta a szöveget, majd ki­jelentette: „Hogyan esküdhetek meg hároméves gyermekem nevében orra, hogy ot évre visszamenőleg nem volt tagja semilyen, a kormány megdöntésére törekedő szervezetnek, hiszen csak három éve isrílerem öl.“ Nincs kivétel — hangzott a válasz —, ha nincs nyilatkozat, nincs pénz­Akik akadályozzák a vasúti kocsiforduk» meggyorsítását Az idei őszi forgalom nagy felada­tok megoldását követeli a vasutas dolgozóktól. Munkánk csak akkor lehet sikeres, ha a szállíttató válla­latok gyors kirakással lehetővé te­szik a kocsiforduló megrövidítését. A vállalatok nagyrésze meg is érti ezt és a kocsik gyors kirakásával támogatja a vasút munkáját. Vannak azonban olyan vállalatok is, amelyek akadályozzák a kocsifor­duló megrövidítését, nem rakják ki idejében a számukra érkezett áru­kat. Ilyen például a Cementáruiparí Vállalat, amely a miskolci Gömön pályaudvaron október 11-én három kocsi cement kirakását késleltette. Amikor a vállalat igazgatóját, Gá- vel elvtársat felkérték, nyitássá ki a raktárt, hogy a vasút a három kocsi cementet kirakhassa, azt válaszolta, hogy:, „a raktárnok hazavitte a kul­csot és különben is vasárnap van‘\ Hasonló eset történt Berentén a 29/3 Csatornaépítő Vállalattal is. amelyik szintén nem volt hajlandó időben biztosítani a kocsik kiüríté­sét. Sípos Tibor főépítésvezető hely­telen magatartása miatt 13 kocsi 33 órát állt kihasználatlanul. Felhívjuk Gável és Sipos elvtár­sak figyelmét, hogy jobban törődje­nek a kocsik kirakásával, segítsék a vasút dolgozóit szállítási felada­taik végrehajtásában. Bakó János MÁV igazgatóság VI. Kereskedelmi O. A szudáni végrehajtó tanács 14 évig terjedő börtönbüntetést helyez kilátásba azoknak, akik nemzetközi demokratikus szervezetekhez csatlakoznak Mint a »Reuter« jelenti, a szudáni úgynevezett végrehajtó tanács tizen­négy évig terjedő börtönbüntetéssel fe­nyegeti mindazokat, akik csatlakoznak a demokratikus nemzetközi szerveze­tekhez, így például a Szakszervezeti Világszövetséghez, a Béke Világtanács- hoz, a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetséghez:, a Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetséghez és a Nemzetközi Diákszövetséghez. (MTI) Sztrájkok, elbocsátások Olaszország bau Félmillió olasz vegyipari munkás negyvennyolc órás sztrájkra készül Róma (MTI) Az olasz vegyipar ötszázezer dolgozó­ja jövő héten kedden és szerdán negy­vennyolc órás sztrájkot tart. A sztrájk­ban a vegyipar minden szektora részt vesz. A sztrájkról a hápoim tszakszerve- séli szövetség közösen hozóit' határoza­tot, tekintettel arra, hogy a kollektív szerződés megújítására vonatkozó tár­gyalások nem vezettek eredményre. Szardíniái bányászok huszonnégy órás sztrájkot tartottak Róma (MTI) A szardíniái Sulcis szénmedence bá­nyászai hétfőn újabb huszonnégy órás sztrájkba léptek, amelyhez Carbonia vá­rosában a vasutasok is csatlakoztak. A bányavállalatok még nem fizették ki a munkások szeptemberi bérét és a ke­reskedők már nem hajlandók hitelezni a bányászok családjai számára. Egy firenzei gépgyár elbocsátotta ezerhétszáz alkalmazottját Róma (MTI) Kedden este meglepetésszerűen Icö- .-aüitéii, li-egy Jói pénzében a »Pignone«- gépgyár azonnali hatállyal felmondott ezerhétszáz munkásának, illetve tisztvi­selőjének és bezárja a gyárat, A gyár bezárásáról szóló'döntést a »Pignone« főrészvényese, a »Snie Vis- eosa« nagy textil- és vegyipari mono­pólium hozta. gt A firenzei munkásság azűflhal vissza­vágott a tőkések újabb merényletére. Egyes helybeli gyárak dolgozói azon­nal sztrájkba léptek és tiltakozó tünte­tésekre került , sor a város utcáin. A III. Szakszervezeti Világkongresszus felhívása a világ dolgozóihoz Bécs (TASZSZj Világ dolgozó férfiai és asszonyai! Tőletek, egységetektől, harcotoktól függ az egyszerű emberek életkörül­ményeinek megjavítása, a béke meg­szilárdítása világszerte, kivívott si­kereitek megsokszorozása — hang­zik a felhívásban. Szilárdítsuk meg soraink egységét! Teremtsük újjá a munkásosztály országos és nemzetközi egységét! Teremtsük meg ezt az egységet az üzemekben és a hivatalokban, te­remtsük meg az egységfrontot a munkások követelésének védelmé­ben! Leplezzük le a szakadárok politi­káját, akik az amerikai AFL és CIO vezetőihez hasonlóan megpró­bálják akadályozni ezt az egységet! Követeljük, hogy a „Szabad Szak- szervezetek Nemzetközi Szövetségé­nek“ minden szakszervezeti szerve­zete és vezető szerve fogadja cl a Szakszervezeti Világszövetségnek az akcióegységre vonatkozó javaslatát. Éljen a világ dolgozóinak meg­bonthatatlan egysége! Éljen a Szakszervezeti Világszö­vetség, amely aktív és szüntelen harcot vív a tartós békéért, a népek közti barátságért, az egész emberi­ség ragyogó jövőjéért. A III. Szakszer vezeti Világ-kongresszus felhívása Európa munkásaihoz, niiinkásnőihez és szakszervezeteihez A III. Szakszervezeti Világkon­gresszus a kongresszuson képviselt 88.600.000 dolgozó nevében felhívás­sal fordult Európa munkásaihoz, munkásnőihez és szakszervezetei­hez. — Évszázadunk eleje óta harmad­szor sűrűsödnek Európa fölött vész­terhes felhők. Az Adenauer-kor- mánnyal összejátszó nemzetközi reakció Nyugat-Németországban igyekszik feltámasztani a fasizmus és a militarizmus tűzfészkét, arra törekszik, hogy a németeket tegye a támadó katonai tömb fő ütőerejévé — hangzik többek között a felhívás. A bonni és párisi szerződések vég­rehajtása eszköz lenne Nyugat-Né- métország újrafelfegyverzésének és remilitarizálásának meggyorsítására, Nyugat-Németország remilitarizálá- sa veszélyes következményeket rejt magában Európa és a földkerekség népeinek békés életére. Óriási ve­szély mindenekelőtt magára a német népre. A háború, amelyet oly siető­sen készítettek elő az imperialisták, újabb súlyos nemzeti katasztrófába döntené a német népet. Nyugat-Németország dolgozó fér­fiai és asszonyai! Felhívunk benneteket, fokozzátok harcotokat a munkásosztály akció­egységéért, valamennyi demokra­tikus erő egységfrontjának megte­remtéséért, hogy megakadályozzátok Németországban a háború tűzfészké­nek létrejöttét, hogy elhárítsátok az európai és világbékét fenyegető ve­szélyt. Európa dolgozó férfiai és asszo­nyai! A háború megakadályozása érde­kében haladéktalanul lehetetlenné kell tennetek a nyugatnémetországi támadó erők újjászületését. Tömörítsétek soraitokat, fokozzá­tok akcióegységeteket, tanúsítsatok állhatatosságot és bátorságot a fasiz­mus újjászületése, az agresszió elő­készítése elleni harcban. A mi kötelességünk az, hogy se­gítsük Nyugatnémetország békesze­rető erőinek a háborús politika el­len vívott harcát, tevékenyen támo­gassuk a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozóinak és szakszerve­zeteinek békés akcióit. Ha összefogtok, hatalmas, döntő erővé lesztek. Akadályozzátok meg azoknak a szörnyű terveknek végrehajtását, amelyek a bonni és párisi egyez­mény ratifikálása és keresztülvitele esetén valósulhatnak meg! Védel­mezzétek a békét és a népek nem­zeti függetlenségét! Éljen a világ dolgozóinak egysé­ge! MTI) Az ENSZ-közgyülés politikai bizottsága megkezdte a tuniszi kérdés tárgyalását Newyotk (TASZSZ), Az ENSZ-közgyülés politikai bizott­sága október 2i-ón megkezdte a na­pirend második pontjának, a tuniszi ■kérdésnek tárgyalását, A vita a libanoni küldött nyilatkoza­tával kezdődött meg. Terrorítélet egy fiatal nyugatnémet hazafi elten Dortmund (ADN)- A dortmündi katonai bíróság rendkí­vüli tanácsa egyévi börtönre ítélte Pe­ter Wilkens huszonötéves fiatal haza­fit, mert tagja volt a szabad német ifjúságnak. A fiatal hazafi perének tárgyalása során a bírósági teremben letartóztat­lak egy hallgatót, mert: jegyzeteket ké­szített a terrorperről.------­--------------- ­Adenauer propagandaköspontja ttjabh bakot lőtt Berlin (MTI) Az Adenauer-korniány sokszor felsült propagandaközpontja ismét, bakot lőtt, A bonni kormány sajtója fényképfelvéte­lekkel illusztrált hosszú tudósításokat közölt a Német Demokratikus Köztár­saságból Nyugat-Berlinbe szökött Fritz Jadiokeröl. Jadicke azt állította, hogy a Német Demokratikus Köztársaság hatóságai a június 17-i fasiszta provo­kációban való részvétele miatt letartóz­tatták és az állambiztonsági szervek sósavval több sebet ejtették testén, hogy beismerő vallomásra kényszerít­sék. Holstein professzor, az egyik kelet­berlini poliklinika vezetője ezzel kap­csolatban közölte, hogy hónapokon át kezelte Jadicke-et, akinek a testén látható forradások súlyos börbaj maradványai. A nyugatberlini hatóságok ezután! kénytelenek voltak az egyébként több­szörösen rovottmultu Jadicket család miatt letartóztatni. Jadicke a vizsgáló­bíró előtt beismerte: azért találta.ki aj megkinoztatásról szóló mesét, mert tud­ta, hogy »Nyugat-Németországban jól fizetnek a Német Demokratikus Köztár­saság ellen felhasználható propaganda- anvagért«. „ Nyugat-Németországban szabadonbocsátják a háborús bűnösöket Washington (TASZSZ) Az Egyesült Államok külügyminiszté­riuma közölte a sajtóval, hogy az Egye­sült Államok nyugalnémetországi fő­biztosának hivatala és az amerikai had­sereg európai főparancsnokságának ve­zérkari főnöksége közösen jelentette i Bizottságot alakít a háborús bűnösök szábadonbocsátása céljából. IMRE BÁNYÁSZ LETT 1950 januárjában nagy elhatározás született meg Szilágyi Imrében. Valóban nagy elhatározás volt, mert nem olyan egyszerű itt az Alföld kellős közepén máról holnapra abbahagyni a kubikos mesterséget és más pályát választani, amit csupán hírből ismer az ember. Hogy mennyire tájékozatlan volt fele­sége is az új mesterséggel — a bányá­szattal kapcsolatosait, arra jellemző' az alábbi párbeszéd, ami egy hideg januári estén folyt le a fiatal kubikos és még fiatalabb felesége között. Amikor Szilágyi belépett az ajtón, s havgsTiidegen oda- toppant a kályha mellé egy kis kézmele- gíttsre, felesége már akkor észrevette, hogy valami újsággal jött haza a férje. Először nem szólt, nem kérdezett, de végül mégis csak győzött kíváncsisága. — Úgy veszem észre, hogy valamit mondani szeretnél, Imre. — Ha úgy veszed észre, hát jól gon­dolod — dörzsölgette tovább kezét a pirostetejű kályha felett a fiatal férj, mert hogy igen erős volt az évben a kun­madarast hidegl Aztán rámosolygott feleségére és kicsit incselkedve, az új házasok gyengédségével válaszolt: — Elég érdekes dologról van szó. Csak azt nem tudom, hogy mit szólsz hozzá. De nem akarok titkolózni, megmondom. Bányásznak megyek. — Bányásznak? Szilágyi né hirtelen odahúzott egy széket a kályha mellé és leült. Szép barna sze­mét ráfüggesztette férjére s úgy ismételte néhányszor: bányásznak?.-. Azután kissé megszeppenve faggatni kezdte a férjét:-—Dehát hogy jutott az eszedbe, hiszen te is hallottad, sok mindent beszélnek a bányáról. Te kubikos vagy, ezt a munkáit ismered, megélünk belőle. A bányáról meg azt hallottam gyerekkoromban, hogy «z a pokol tornáca. Tűz is van, meg víz ás van benne, s akire megharagszanak e bányaazellemek, annak a fejére húzzák • földet. Gondold meg jól mielőtt rászá­nod magad. v Derült arccal hallgatta felesége beszédét, de magában azt gondolta: —- No várj csak, majd megszereted to is, b« elmondom neked, hogy mi mindent kqjp a becsületesen dolgozó bányász. SZILÁGYI Ő is széket húzott a kályha mellé, szo­rosan az asszony mellé ük s úgy mondta: — Igaz, hogy sokat beszélnek az embe­rek, itt Kunmadarasom is. Persze, az csak szó fia. Úgy’ ám. De tudod-e Tnit mondott a toborzó? Azt, hogy ha jól dolgozom, megfogom a csákány nyelét, havonta 1500 forintot is meg tudok keresni. Azonkívül ruhát, cipót, bakancsot és évi 70 mázc-a szenet kapunk teljesen ingyen. Nekem nagyon megtetszett ez az ember. Becsü­letes aroa van, biztosan nem hazudik. Én határoztam, elmegyek. Várj csak, majd meglátod mennyi pénzt fogok kül­deni. — És velem mi lesz? Képes lennél itt hagyni...? — Úgy beszélsz, mintha legalább is a világ végére mennék. Pedig c; ak ide me­gyek a szomszédba, alig 300 kilométer az egész, Máskülönben minden hónapban kétszer hazajöhetek, az üzem fedezi a költséget. No meg aztán egy esztendő nem a világ, egyelőre egy évre kötöttem szerződést. Ha jó lesz, maradok, ha nem, akkor visszajövök. így indult útnak Szilágyi Imre 23 éves kunmadarasi kubikos Ormosra, Borsod megye egyik leghíresebb bányájába. Megérkezett a telepre. Kis batyujával, csendesen, kicsit félve indult az üzem felé Szilágyi Imre. Az állomás környékén mindjárt felkeltette figyelmét a hatalmas szénosztályozó, a sok-sok szén­nel megrakott vagon, a kötélpályákon ballagó csillék végnélküli jövés-menése. Legfőképpen azonban a föld mélye izgatta képzeletét annyira, hogy máris a tobor­zottakat elhelyező gondnokhoz fordult: — Aztán mondja csak elvtárs, mikor megyünk le a bányába? A gondnok — idős vájár, kissé gyér- hajú, jókedélyü bácsika — megveregette a fialta lem,bér vállát: — Hohó, várj csak öcsém. Nem úgy verik a dobot. Kicsit sokat képzeltek magatokról. Hogy gondoljátok, csak úgy egyszerűen mindjárt a szénfal mellé ke­rültök?. Meg kell ám, előbb ismerkedni a legfontosabb szabályokkal, majd csak azután . .. Ez a ,,csak azután“ — két hónap múlva következett be. Addig Szilágyi külszíni munkát végzett. Dolgozott a meddőj hányon, az akna szájánál mint kapcsos, közben pedig figyelt, nézelődött. Szabad­idejében szorgalmasan Írogatott a felesé­gének, járt a moziba, öreg vájárokkal be­szélgetett egy.egy pohár bor mellett. leltek a napok, míg végre, úgy már­cius dereka táján, amikor az első erősebb napsugár megroggyantotta a havat s vé­kony vízpatakocskák kezdtek csörgedezni az úton. lekerült a bányába. Gajdos Gyula szendrői bányász vette pártfogásába. Fej. tésre került. Volt itt látnivaló bőven. A zúgó kaparó, a sok-sok lámpa, a deréknvi vastag, hegyettámasztó fák, a romboló csillék és még sok nr’nácn, ami az első j.siktán“ lekötötte a figyelmét. Félt egy kicsit eleinte. Egyre pislogott, ha meg-megnyikkant a f.a, vagy a nyo­másból erősebben kezdtek pattogni a kalickák. Vájárja azonban rá se íittyen- tettt az ilyesmire, sőt jókedvűéin bíztatta Szilágyit: ■— Ne féljen cimbora, amíg pattog a fa, nincs hiba. Ismerjük mi már a bánya minden morgását, dühösködését. Tudja, nem valami kedélyes hely ez a II-es akna, néha megharagszik s olyankor ugyancsak nehezen adja oda ezt a jó fekete szenet. De mégis mi győzünk. így beszélt a derék vájár, s bíztatta., tanította Szilágyit az első napokon, az első beteken és még sok hónapon keresz­tül, amíg Szilágyi vele dolgozott­Miflél több időt töltött Szilágyi a bányában, annál jobban megszerette. Na­gyon figyelt, sokat kérdezősködött s az először nehéznek tetszett munka egyre könnyebb lett. Jobban engedelmeskedett kezének a makacs szénfal, egyre nagyobb százalékot ért el. A százalék növekedésé­vel havi 1600—1700 forintos kere- sefet ért el. Örült ennek, de főkép­pen annak, hogy a bányászok (egy-kettő kivételével) miután látták, hogy Szilágyi őszintén, becsületesen dolgozik, egyre job­ban megszerették. Megszerették az idő_ sebb bányászok azért is, mert soha egyet­len egy műszakot nem mulasztott s ellen­tétben egyes toborzottakkal, ő soha sem maradt ki a fizetés utáni napokon. így fogadták barátukkd az ormospusztai bányászok Szilágyi Imrét, s így lett ba­rátja maga a bánya is örökös morgásával, a fák pattogásával, -— amiről azonban a fiatal egykori kubikos most már nem is igen vett tudomást. A ll-es és lll-as akna között a leányszálló közvetlen szomszédságában lakik, most. szólva, konyha, spajzos lakás­ban Szilágyi Imre feleségével és két kis­lányával. Itt kerestük fel, hogy megkér­dezzük tőle, mit jelentett neki a nagy változás, hogy bányász lett. Szilágyi Imre középmagas, barna, sovány_ arcú, kévésbeszédű ember, de szívesen válaszol a kérdésekre, örömest beszél a saját és családja megváltozott életéről: — Nézze csak az elvtárs — nVitja ki a szekrényt — mi mindent vásároltunk a III. Bányásznapon. Mackót a kislány­nak, feleségemnek lódenkabátot, nekem szvettert, sálakat, harisnyát, cipőt, 1900 forintot költöttünk erre. Ugyancsak el­számoltuk magunkat a tervezgetésnél, hiszen az árleszállítás előtti napokon ke­vesebb holmira számítottum»k. De hát a mi országunkban ez már így van. A párt, a kormány mindig azt nézi, hogyan legyen könnyebb a dolgozó népnek. így azután kellemesen csalódtunk, mert az 1900 fo­rintból — amit őszi ruházkodásra szán­tunk — sokkal többet tudtunk venni. Sokat lehetne erről is mondani, de beszél­jünk most az én bányászéletemről. Bizony ez nem hosszú idő még, de ami a három év alatt történt velem, azt regényben iá meg lelietne írni. Képzeljék csak el: ba­rom évvel ezelőtt idejöttem mint teljesen tudatiam}, a bányászatban járatlan ember és ma már kétszeres sztahanovista va­gyok, s a III. Bányásznapon megkaptam a „kiváló bányász“ kitüntetést. Sose hittem volna, nem is álmodtam róla, hogy en-gem az alig hároméves bányászt ilyen elismerésben részesítselek. Szilágyi Imre elhallgat egy pillanatra, gondolatai végigfutnak az elmúlt éveiken Ezt a percnyi szünetet felhasználva meg­kérdezzük : — És mit jelentett ez a bárom év anyagiakban Szilágyi elvtársinak ? — Hogy mit — mosolyog derülten — nagyon sok mindent. Két év óta átlagosan havi 2000 forintot, többször még a 2200-at is megkeresem. Szép pénz ez, de még hozzá kell számítani, hogy most már har­madszor kaptam hűségjutalmat, ami III. Bányásznapon 2470 forint volt. Itt vannak a fizetési céduláim. Bizonyítéka, mennyire megbecsülnek itt, hogy- munkám után jói fizetnek. Itt vart a többi bizo­nyíték: a konyhabútor, a szobában a be­rendezés, új ágynemű, a ruhával teli szekrény. Ezt mind-mind a bánya adta, hiszen amikor itt lakást kaptam és vég­érvényesen átköltöztünk Kunmadarasról Ormospusztára, egy kis batyuval jöttünk. Most már poétátakarékbetétem is van-, 2000 forintot tettem félre. Sziláqyi Imre kétszeres sztaháno.. vista, kiváló bányász lopva feleségére mz., mintha tőle kérne segítséget, vájjon el­mondott-e mindent. A fiatal asszony való­ban huncut mosollyal biztatja: — Miért nem beszélsz « vadásZatróil is?f *— Ejnye — mondja Szilágyi és nevetni kezd. — No lám, erről elfeledkeztem Mert nemcsak munkából áll itt az éüer, van szórakozás is bőven. Mozi, színház, táncmulatság, persze tanulási lehetőség is, meg aztán — a vadásztársaság. Én egt különösen szeretem. Iletenkint egyszer- kétszer felkerekedünk, azután neki » begyeknek. Ezt is megengedhettem már magamnak. — Igen, Csak az a baj, hogy mindig ugyanazt a nyulat látja — veti közbe csipkelődve a felesége. — Ebben is van valami igazság — neveti el magát. — Nem is a nyúlhüa csábít bennünket, hiszen keresek én annyit, hogy bőségesen elég kosztra és» ruhára. Inkább a szórakozás, a barátok, a bányász cimborák, akiket úgy megsze­rettem. Nem is tudnék tőlük megválni- De erre nem is kerül sor. Szeretem az új mesterségemet, szeretem a bányát s ha azt mondanák, hogy válasszák, újra csak bányász lennék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom