Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-18 / 245. szám

Vasárnap, 198t október 7*. «82ASBIAiS¥?pMMLt« m«mt a/ )a p u t>N!miii!iiiniiiiiii<iini«iniMimiii!HMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiitiiittttmii;triiiiii(iimimiiiiiiiiiHmiiimiiiii(iiH4iwimmiitmmiii miiiiimmiiiiiiiimiiiiiiiitiiiiimmiwmiMHimir Mi lítommm CÍMŰ RÖHYfBŐL) Nagy építkezések a tokrrjhes'yaljai állami gazdaságban F'nrrn n7ari délutánokon Kocsis Jós- '-'r‘ D kánál, ineg Elő Jánosnál, « faki két leggazdagabb kulákjánál talál­koznak Nagybaracska urai: a jegyző, a bíró, a pap, a levemteoktató és a csendőr, parancsnok- Éjszakákon át borozhattak, cigányzene mellett kártyáztak, üzletet kö­töttek, vagy egy két faluszéli, nyomorban élő kzüílött művel hajnalig mulattak. Másnap este elölről kezdődött a dáridó. Így ment ez évtizedeken át. A falu dolgozóinak többsége nyomorult kunyhókban lakott. A szegény-negyed la­kói szapora nép voltak, közülük minde­nüvé jutott ember. Innen kerültek ki a béresek, a rónapusztai részesek, .a püspök­pusztai napszámosok- Sokan vándoroltak ki Amerikába is. . Nagybaraeskán nemcsak a különböző társadalmi helyzet, hartem a vallási meg­oszlás is szembeállította az embereket. Legnagyobb részben katolikus volt a köz. ség, ele emellett baptista, Titzarcnus, szombatiéit is szép számmal aktát. Sajá­tos arcuk mellett közös vonásuk is volt a szektáknak: a földhözragadt szegénység. Papp István is, akárcsak társai, a földhöz­ragadt szegénysoron született. Talicskáját tolva, rengeteg földet járt l>e életében. Itthon egy homokdomb oldalúira vájt kunyhóban lakott feleségével. Gyermekbe® "nem volt szerencséjük. A temetőben majd minden évben növelték az apró fa­keresztek számát. Istenverésnek tartotta ezt Papp, bár egyszer, amikor nehéz tíz pengőért megvizsgáltatta beteg gyermekét, az orvos érthetően megmagyarázta: — A betegség, a halál oka a hideg, odvas, nyirkos lakás. Hisz itt tenyérnyi penészcsomók lógnak a falon. .. F Zi/inn a nehéz időben találkozott ösz- * sze Papp felesége, született Szatyor Etzsébet a szektákkal. Szombatista lett, iaz isten igéiben ke-esett vigaszt. Es- ténkimt olajmécs mellett olvasott férjé­nek a szentírásbók Papp eleinte rá se bederitett. De a nyomor állandósult. Hiába jártak hetenkint háromszor inségmunkát kunye- rálni a bajai alispánhoz, az ilyenkor min­dig „vidékre utazott’1, nem lehetett vele beszélni. Heti háromszori, negyven kilo­méter út a tikkasztó napokon, gyalog, mezítláb. S a koszt: útszéli eper. A püs­pöki uradalomban pedig vagonszám festet­ték a drága búzát.. . . Papp nyugalmat keresett a vigasztalan életben. Végül is győzött az asszony. Va­sárnap helyett a szombatot ünnepelték- Péntek este, mikor az est-hajnal csillag feljött, már nem voltak a határban. A munka ilyenkor a legnagyobb hun volt számukra: odahaza imádkoztak. Disznó­zsírt, húst nem ehettek, csak baromfit. De a baromfira nem futotta, Pappék majd­nem húsz éven át egy falás húst sem ettek. Papp nem járt már régi barátaihoz sem: elfordult a világtól. Negyedéből földet munkát- Amúgy is legyengült teste még hitványabb lett. orra, akár feleségének, sápadná, aszottá vált. Istenben való hitét most már senki sem tudta tolna megingatni. Vallásossá­gában csak megerősítette, hogy Pista, a felszabadulás évében született gyermek életben maradt. Apja benne látta minden örömét. Nem vette észre, hogy amikor az orvosok és a védőnők megmentették tli- dőgyul'odásban hánytorgó hároméves fi­át, nem isteni csodának, hanem a nép államának köszönhette gyermeke életét. A politikát ördögi mesterségnek tartót ta. Földet sem igényelt, elítélte azokat, akik a földet, „más tulajdonát“ felosz­tották. Gyarmati kulák földjét munkál­ták éveken keresztül. 1QJQ t. Nagyharacskára is be ././ til-lKlfl köszöntött a hároméves terv. Eljött hozzánk az új világ techni­kája: Csátalja községgel közösen kaptunk egy jól felszerelt gépállomást. Jegyző, patikus, kocsmáros, a pap, a kulákok, a nyugatotok, mind-mind rögtön a kolhoz­zal rémisztgettek: ..Jön o csajka és a vályú.. •“ Volt aki nevetett ezen az ostobaságon, de voltak, főleg az asszonyok között olyanok is, akik a templomban imádkoztak: „Uramisten, ments meg a kolhoztól. . .“ Erre a helyzetre, a sok aggodalomra adta meg Rákosi elvtárs kecskeméti be­széde a választ- Ettől kezdve egyre több fejben vert tanyát a szövetkezeti gondolat, s a szegénysor lakói kimondták a szót: „Megcsináljuk •. Az első év munkája meghozta a sikert. A Petőfi termelőszövetkezet egy munka egységre 25 forintot osztott. A második éviién a negyven családhoz még nyolcvan csatlakozott. Ebben az évben már 27 fo­rint jutott egy munkaegységre- A kuny­hók lakói egymásnak segítve kezdtek kis piroscjserepes családi házakat építeni. Papp István az általános felbuzdulás­ban és felemelkedésben tovább nyomor gatt és imádkozott. Mintha behunyta volna a szemét ennyi sok jáltozás előtt Mintha nem is érdekelné a falu élete. Pedig dehogy nem érdekelte! Látta o hogy ,a Gyarmati kulák földjébe vetett búzája kisebb, mint a termelőszövetkezet gabonája. Látta azt is, hogy Jámbor szomszédja kiköltözött a kunyhóból, mert csinos házait épített, a zárszámadáskor a munkaegységeire kapott búzáját, knko ricáját szekérszámra hozták haza. Jám­borék óljában nagydarab hízók horkoltak éjjelente. Hej, de sokszor felébredt erre az egészséges hortyogásra Papp István. Ekkor jött a nagy hír: Jámbort Pestre hivatták és ott a miniszter sajátkezű leg tüntette ki jó munkájáért. Papp elhatá. rozta, hogy beszél a szomszéddal. Harag­ban ugyan eddig sem voltak, köszöntek egymásnak, de tovább semmi. Ha Jámbor kérdezett, Papp szűkszavúan válaszok és sietett tovább. Egy vasárnap “ftíX hoz. Mintha az új lakást nézegetné. Mégis elszólta magát: — Szerencsés ember vagy te szomszéd. Mindened van. — Neked is lehetne — felelt csendesen Jámbor. — Mennyi kukoricád termett egy hol­don? — kérdezte Jámbor. — Tizenöt mázsa körül. — Na látod, a termelőszövetkezetnek harminc mázsája lett. Búzából meg tizen­öt máz a. Az egyénieké jó, hu tizenegy volt. Gyere közénk, hagyd olt Gyarmatit. Nála szakadtál meg. Oitt akarsz egész életedben nyomorogni? Délután gyűlé­sünk lesz. Elviszlek, ha akarod . .. — Az asszonytól függ — felelt csen­desen Papp s elmenőben niég megfigyelte, hogy Jámbor felesége kövér kacsát vá­gott. Öt meg otthon tejléves várja . . ­A gyűlésre mégsem ment el. Az asz- szony hallani sem akart róla: — Istentelenek azok! Nem látod? Meg az öreg Gyarmati is mit mondott: „újra itt a háború és aki a tszcs-be lépett, an­nak száz jaj lesz...!“ Ettől kezdve a népnevelők többször be­köszöntőitek Papphoz. 1951 januárjában ’.igédrii is a jósénak: belépett. — fia az asszony haragszik, majd megbékél — vigasztalta magát. Gyarma­tira úgyis megharagudott, mert öt mázsa kukoricával becsapta. De Erzsi, az asszonya makacs volt. Tavasszal egy darabig ebédet se vitt a férjének. Papp déli időbe® félre ült, szegyeire zsírtalan kosztját. Csak az elnök, Brineki István vette észre. Rögtön el is küldte feleségét Pappnéhoz: — Menj, beszélj a fejével, mondd meg neki, hogy szombat ide, szombat oda, de munkásember nem élhet zsírozó nélkül. Előleget is kannak. csak rendesen egye­nek . . . Zsíros étdt mégsem főzött Pappné: — Már megengedjenek, de a hitem tiltja — mentegetőzött. Bele is nyugod­tak volna már a tagok: ..ha az t hitük” — vanogsüák a váljuk-at. Egy délben azonban megtört a jég: Jámbor felesége jó töpörtős túróscsuszát hozott ebédre. Jámbor „véletlenül“ később fogott ebéd­hez, úgy intézte, hogy Papp mellé kerül jón. — Egyél szomszéd. Jut ebből — tolta ebbe a lábast. Papp előbb ^»f0***, * * r gyozott a tejfeltől szotyogó finom tészta. Tizenkilenc év után először lakott jól zsíros étellel. Délután úgy érezte magát, hogy ilyen munkakedve még sohase volt. Ettől kezdve felesége tudtán kívül még a szaknnát is megette, pedig Pappné már ebédet is hozott. Nyáron Papp két disznót teregetett haza. Ránevetett a hitében megbotrán­koztatott csudálkozó asszonyra: — Ha néked nem kell, főzöl magadnak külön. Én a télé® disznóhúst akarok enni! Tél elején már Erzsi asszony unszolta a férjéit. Alig várta a diaznóvágást. Mind­kettőt levágták, egészséggel el is költöt­ték azóta. Semmi istencsudája nem érte őket. Pappné 1952 tavaszán meglepte férjét. Az egyik tavaszi napon valamiféle írást talált nz asztalon.- Hát ez mi? — kérdezte. — 0!va=d el — kuncogott Erzsi. — Alulírott Papp Istvánná belépek... — nem is kellett tovább betűzni, Papp István megértette. — Mert nem elég a te kereseted. Az éli házhoz is. kell légla, a kerékpárra is költünk — magyarázta Pappné. — Kell a pénz. Kellett is a pénz. A télen megszüle­tett Sanyiba, neki is ruhát kellett venni. Aztán mozira, könyvre is ke]l hagyni valamit. A múlt nyáron a termelőszövetkezet legjobb dolgozói a Balaton mellé mentek üdülni. Mert a Petőfi termelőszövetkezet, ben a közös vagyon növekedése meg­engedte a jól dolgozók jutalmazását is. Kétszázötven disznó, 126 szarvasmarha, 50 ló áll a szövetkezet istállóiban, több- ezer forintért csatornát építettek, Brineki elnök tavaly a Szovjetunióban járt tanul­mányúton. Valóra vált, amiről az egykori szegénysor lakói álmodtak: a maguk bol­dogságát építik. inét március 6-án Börzsönyi Fe­J ’ renc, a termelőszövetkezet párttitkára beszámolót tart a párttag- gyűlésen : —- Földünk aranyi sem volt, amibe te­metkezzünk. S ma már -nemcsak mi gaz­dagszunk a közösben, hanem olyanokat is magunkhoz vontunk, mint a valamikori szombatistát, Papp Istvánt. Példája mutat­ja, hogy ha szívesen és kedvvel foglalko­zunk a kívülállókkal, akkor azokkal is megszerettetjük a közös gazdálkodást, akik jelenleg még távol állanak tőlünk- SZABÓ PÉTER Nagybaracska Az élenjárók nyomában előre a begyűjtés maradéktalan teljesítéséért! Megyénkben a termelőszövetkeze­tek és egyénileg dolgozó parasztok nagy része méltóan kiveszi részét a begyűjtésért folyó harcból, s példa­mutatóan teljesíti az állam iránti kö­telezettségét. A tiszapalkonyai Szőke Tisza ter­melőszövetkezet napraforgóbeadását 104.3 százalékra, burgonyabeadását 100 százalékra teljesítette. Száz szá­zalékig eleget tett a sajóőrsi Alkot­mány, a mezőcsáti Lenin és a Vörös Csillag, az olaszliszkai Rózsa Ferenc, a kenézlői Dózsa, a vajdácskái Petőfi és a sárospataki Dózsa termelőszö­vetkezet is az őszi kapások beadásá­nak. A községi tanácsok jó munká­ja nyomán szép eredményt értek el a zalkodi, a bükkábrányi, a mező- nyárádi, és az edelényi dolgozó pa­rasztok is. Burgonyabeadási tervét 100 százalékra teljesítette Cserépvár­alja, Tokaj, Felsőzsolca, melyet nyo­mon követ Encs és Sajóőrs. Ezekben a községekben a pártszervezet tagjai példamutatással járnak élen. A vb. elnök feladatokkal látja el a begyűj­tési bizottságok tagjait és szoros kap­csolatban vannak a dolgozókkal. Megyei viszonylatban azonban le­maradás mutatkozik. A begyűjtési KUKORICA: NAPRAFORGÓ: BURGONYA: I. abaujszántói mezőcsáti m iskolci 2 mezőcsáti edelényi szikszói 3. ózdi ricsei abaujszántói 4. miskolci miskolci mezőcsáti 5. putnoki a bau jszántói encsi (. mezőkövesdi encsi ricsei 7. edelényi sátora! iaújhelvi edelényi 8. szerencsi mezőkövesdi sárospataki P ricsei szikszói szerencsi 10» encsi li. szikszói sárospataki szerencsi ózdi mezőkövesdi 12. sárospataki putnoki putnoki 13. sátoraljaújhelyi ózdi sátoraljaújhelyi minisztérium értékelése szerint me gyénk a kukoricabegyüjtésben 6. he­lyen, napraforgóból a 16. helyen, bur- gonyabegyüjtésből a 17. helyen áll Egyes községi tanácsok nem szór galmazzák a begyűjtést kellőképpen Például Meszes község tanácselnöke Gergely József azt sem tudja, hogy a községnek mennyit kell begyüjte nie. Ö maga is hátrálékos minden ben. A tej, tojás és baromfibegyüjtés is gyengén megy az egész községben Trizs községben Dányi elvtárs párt titkárt, Ráki István vb. elnököt, Ko­vácsvágáson Koncsol Józsefet és Bodnár Bélát a mezőgazdasági állan­dó bizottság elnökét a helyszínen kell elszámoltatni, mert nem tettek elegét beadási kötelezettségüknek, s ezzel az egész község begyűjtési ter­vének teljesítését hátráltatják. Nagy a lemaradás Harsány, Kisgyőr és Bükkaranyos községekben, ahol szin­tén hiányzik a párttagok, tanácstagok példamutatása és nem dolgozik, az állandó bizottság. Az őszi kapások begyűjtésének já­rási sorrendje, a helyi tanácsok je­lentése alapján, a megyei tanács be­gyűjtési osztályának értékelése sze­rint az alábbi: KAPÁSOK ÖSSZESEN: mezőcsáti miskolci abauiszántói mezőkövesdi szikszói encsi edelényi ricsei szerencsi sárospataki putnoki ózdi sátoraljaújhelyi I Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora VASÁRNAP: A diósgyőri Béke-kohó egy napja. (Ács Éva riportja.) Zárszámolás előtt az ónodi Rákó­czi Ferenc termelőszövetkezetben. (Dolezsár Ferenc riportja.) őszi csúcsforgalom a miskolci vasútállomáson. (Tarézy Tibor ri­portja.) Színes összeállítás a sárospataki vásárról. A magyar rádió tánczenekara mu­zsikál. HÉTFŐ: Riportok a megyéből. Megyénk hírei. Beszámoló a megye vasárnapi sporteseményeiről. Ajándékműsor a termelésben élen­járó dolgozóknak, A tokajhegyaljai állami gazdaságiian is fokozott gondot fordítanak a dol­gozók henyélnének biztosítására. Tárcáién úi 60 személyes üzemi étkezdét építette'.. A gazdaságban eddig nem volt fürdő. most ez is épül. Üj müiíelyeh és üzemek is épülnek■ A képen az új asztalos-, bognár- <1 lakatos-szerelőműhely, valamint teherautó garázs látható. Prokofij Nyektov, a hős kombájnvezető A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak elnöksége a napokban a Ka- zanka falubeli (OSZSZSZK. Cska- lov-terület) Prokofij Nyektov kom- bájnvezetőt a „Szocialista Munka Hőse“ címmel, Lenin-renddel és a „Sarló és kalapács" aranyéremmel tüntette ki. Prokofij Nyektov hősi munkás­ságát az egész ország ismeri. Pro­kofij Nyektov, a falu első trakto­ristája a Nagy Honvédő Háború idején önként jelentkezett front­szolgálatra és gárdaegységben szolgált. A háborúban súlyosan megsebesült: mindkét lábát ampu­tálták. Nyektov szomorú gondolatokkal tért vissza szülőfalujába. Nehéz volt beletörődni, hogy most már nem térhet vissza régebb munká­jához. nem vezethet traktort. — Azonban az ő esetében is minden úgy történt, ahogyan a szovjet valóságban történnie kell. A csa­lád, a kolhoz, a szovjet emberek szerető gondoskodással vették kö­rül a sebesült harcost. A legjobb orvosok gyógyították és műlábakat készítettek számára. Az erkölcsi támogatás, gondoskodás hatására Prokofij Nyektov életkedve is visszatért. Elhatározta, hogy mégis gépet, kombájnt fog vezetni és Kis tartóan legyőzi a nehézségeket. Már az első évben jelentősen túl-» teljesítette a kombájnon az előírt normát. Ezután tovább tökéletesít tette szaktudását. Ebben az évben kollektívájával együtt „Sztáli- nyec-6“ kombájnjával a kolhozban több mint 1600 hektárról takarít tóttá be a termést. A hős kombájnvezető barátai, munkatársai örömmel értesültek Nyektov magas kitüntetéséről. —« Különböző városokból és falvakt bői üdvözlő táviratok érkeztek Prokofij Nyektov címére. Kazankában gyűlést rendeztek. A felszólalók melegen gratuláltak Prokofij Nyektovnak, jó egészsé­get és újabb sikereket kívántak neki. Prokofij Nyektov így válaszolt: — Mindent, amit tettem, amit elértem az életben, a Kommunist» Pártnak, a szovjet kormánynak és nektek köszönhetem, drága bará­taim. Valaki azt kérdezte itt, hon-i nan mentettem erőt, hogy ötszö­rös normát teljesíthessek? Amikor az ember száz és ezer barát segítő támogatását élvezi, úgy érzi, hogy hőssé kell válnia. MISKOLCI R CHAZA TI BOLT LEÉRTÉKELT ÁRUK BOLTJA október 19-éu megnyílik Széchenyi utca 30. sz. alatt Hibás áruk alkalmi áron

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom