Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-11 / 239. szám

ÉSZAKMA GY ARORSZAG Vasárnap, 1958. október 11. KARCOLAT HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS I/" edves olva- első versenyző. Él* sónk! Itt jen, ő az Gábler vagyunk az Ózdi Géza elvtárs, a Kohászati Üzemek durvahengermű I-es kapuja előtt szerkesztési osztály és izgatottan vár- dolgozója. Göm- jttk az üzem dől- bölyü testével csak gozóinak nagy úgy gurul. Fürgén sporteseményét, a szedi lábait és tás- reggeli futóver. kájával nagy körö- senyt. Az óra mu- két ír le a levegő- tatója nyugodtan, ben. Hajrá Gábler! megfontoltan simo- Ne hagyd magad! gatja végig a kör- Na, még 10 méter, beírt számokat. Kő- na még öt. •. zeledik a hét óra Hurrá! Befutott! felé. Lélegzetvisz. ■ , szemben azafojtva varjuk a V a „áron mutató ugrását o^keresZtS1. Marc!s 12-esre! Vegr/1 e,vtárg rohan a Felsüvít a g>'ári normairodára. A kiirt. Rajt! na-gy svungtól .alig B enépesedik az ‘adják mellőzni utca. a kul- egymást, túrotthon mjjgül és Kső Gábler elv- a pénztári épület társ! Hét óra 3 mellett vezető kis perces eredmény, köz felől élénk láb- nyel. dobogás jelzi, hogy Alig van időnk a megkezdődött ^ a meghatottságtól nagy sportesemeny. könnyező szemek- Az épület sarkánál kel gratulálni a hirtelen feltűnik az győztesnek. Máris megjelenik a másik futó. Feketéné szaktársnő, a mar­tini bérelszámoló­ból. „Lehet, hogy én győztem volna, de közben bevásá­roltam“ — mondja a verseny izgalmá­tól kipirult arccal, miközben Bencsó Ilona a harmadik helyezett — n.agy lendülettel hátba- löki. „A vasárnap az oka“ — pihegi fullad tan s beoson a gyárkapun. TVT agy csoport ■*-’ érkezik pi- hegve, de olyan is akad, aki liheg közöttük. Fej-fej mellett futnak. A különböző irányból érkező üzemvezetők Komlóri Antal, Polli László és a durvahengermű he­lyettes üzemvezető­je, Belányi Elemér. Mögöttük 9tartol Paszternák Ilona, a kitűnő úszó. Haj­rá ! Paszternák. Még be lehet hoz­ni. De hiába min­den bajos befogni. Paszternák ezt lát­va, nem is erőlteti magát. — Ejnye, ejnye Paszternák, szégyent hozol él­sportoló fejedre. Fuss, ne hagyd magad! — Hiába minden lelkesítés. Lemarad. Az újk- boratóriumba 7 óra 30 perces idővel is elég befutni. A z üzemvezetők ^annál jobban fokozzák az iramot. De hiába minden igyekezet, Gábler elvtárs lett az első. , Ő a győztes, közel 100 kilójával. De a többiek is jól ki­tettek magukért. Vesztes nincs kö­zöttük .. . azaz, mégis van. A gyár minden dolgozója. Na, dehát ez iga­zán csekélység. gyöngyvirágtól, lombhulIásig( Hatalmas sikerrel mutatták be a miskolci Béke filmszínházban a „Gyöngyvirágtól lombhullásig“ cí­mű gyönyörű színes magyar ter­mészettudományos filmet. Homoki Nagy Istvánnak ez az alkotása az 1953. nemzetközi filmfesztiválon a népszerű tudományos filmek első díját nyerte, A film lebilincselő hatással mu­tatja meg a Duna mentén fekvő ge- anéncsi ártéri védett erdőterület pezsgő életét. Éjjel és nappal, nyá­ron és ősszel egyaránt él, mozog, figyel az erdő. A vadász gondos sze­me ügyel a védett állatokra. Tavasszal, amikor a vadász vissza­tér a tanfolyamról az erdőben meg­számlálhatatlan gyöngyvirág hódító illata fogadja Tóvolléte alatt házá­hoz szokott a róka amely az éjjel is fehér tyúkot lopott fiai számára, de később meglakol kártevéséért. Békességben élnek és szaporodnak az őz és vaddisznó családok. Apró, éhes, sivafkodó fiókáikat nevelik az erdő madarai. Ilyenkor tavasszal uj életek százai bontakoznak ki az ősi fák lombjai között. Azonban sem a madárfiókák, sem a négylábú álla­tok nem élhetnek gondtalan bizton­ságban. Az erdő törvényei kegyetle­nek, kérlelhetetlenek. A vadmalac­kákat kóbor kutyák kergetik meg, a kis őzike elveszti édesanyját, a madárfészkeket csúf sikló veszélyez­teti. De a támadóknak is vannak el­lenségei. a siklót jóétvággyal fo­gyasztja el a kigyászölyv, a kóbor kutyák pedii? nem kerülik el a va­dász által felállított csapdát. A vérpiros csőrű fekete gólya ma már kiveszőiéiben van hazánkban. A dunamenfi ártéri erdőben azonban még vidáman neveli fiókáit a gólya­mama. Kimúlt őzgida teteme bizonyítja, hogy farkas tévedt a védett terület­re. Éjjel a vadász lesben áll. Meg­ismerjük az erdő mozgalmas éjjeli életét is. Ébredeznek és zsákmánv- utra indulnak a denevérek, baglyok és sündisznók. A farkast leteríti a vadász puskája. ősszel, amikor lehullatják levelü­ket a fák, mintha elcsendesedne kissé az erdő. A vizeket reggelen- kint vékony jégréteg vonja be, taka­ródót .fuj az őszi szél. Homoki Nägy István mesterien szép felvételeit hangulatosan fesfi alá Farkas Ferenc és Vaszy Viktor zenéje. A mókusok könnyed, gondta­lan játéka, az űzött vadak menekü­lésének feszült izgalma, a virágok pompája, az éjjel és a ha inai baik, finom váltakozása mind-mind kife­jezésre jut Farkas és Vaszy muzsi­kájában. A filmet október 14-ig tartják műsoron a ,,Béke“ filmszínházban. (A. I.) A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ UJ MUNKAÉVE A Déryné Színház társulata ezúttal ne" vezetes évfordulón kezdi meg az új szín­házi évet. 130 éve annak, hogy Miskc]c és Borsodmegye haladó szellemű hazafiai­nak áldozatkészségéből a mai színház he­lyén megnyitották Kolozsvár után Mis­kolcon azt az állandó színházat, amellyel Miskolc megelőzte a fővárost és hosszú évekre Miskolc vált a magyar színészet fellegvárává. De a magyar színi, kultúrá­nak sokkal régibb gyökerei, hagyományai vannak Miskolcon, ahol 200 évvel ezelőtt, 1753-ban tartottak először színi előadáso­kat és ahol az 1800-as évek elején biztos menedéket kaptak a magyar nemzeti színjátszás Pestről kiszorított úttörő hősei. Azóta Miskolcon, amely döntően fontos történelmi szerepet játszott színmüvésze- tünk felvirágoztatásában, egész sora sar­jadt ki a nagy szinésznemzedékeknek, s a miskolci színpadi deszkák sok híres­neves aktor művészetének voltak tanúi. Itt harcoltak a magyar nyelv jogaiért, a köz" műveltség emeléséért, népünk szabadsá­gáén olyan halhatatlanok, mint Déryné Széppataki Róza, a szabadságharcban honvédként is kivált Egressy Gábor, a Latabárok, Lendvay Márton, Szerdahelyi Kálmán és mások, akik arany-betűkkel írták be nevüket színmüvészetünk törté­netébe. Itt született színmüvészetünk egyik legragyogóbb csillaga, Jókainé La- borfalvy Róza, akinek édesapja, Benke József előbb mint színész, majd mint tanító és irodaimái szolgálta hosszú év tizedeken át a magyar színészet fejlesz­tésének ügyét. S érdemes megemlítenünk, hogy Laborfaivy Róza 50 éves pályafutása után Miskolcon, szülővárosában lépett fel utoljára 70 évvel ezelőtt, 1883 december 19-én Shakespeare: Coriolánusában. Ne" vezetesse teszi ezt az évet egy másik év­forduló is: 160 évvel ezelőtt 1793 decent" bér 24-én született Déryné, akinek dicső nevét viseli egy év óta a miskolci szín­ház. A színház műsorterve A Déryné Színháznak az államosítás óta eltelt három év alatt összeforrott együt­tese, minden dolgozója tudatában van annak, hogy szocialista színházunk foly­tatója, fejlesztője a miskolci színi kultúra haladó hagyományainak s tudja, hogy az úttörő elődök hazafisága, áldozatkészsége és Miskolc, Borsod népének hagyományos szinházszeretete nagy feladatokra kötelez- A jelentős kultúrtörténeti évfordulók ünnepi követelményeinek jegyében ké­szülnek fel az új színházi év művészi célkitűzéseire s a színház vezetősége az együttessel karöltve ennek megfelelően igyekezett összeállítani 1953—54-es mű­sortervét. Az október 23-i évnyitó előadás műsor- darabjául Vörösmarty: „Csongor és Tün­de“ című drámai költeményét tűzték ki. Vörösmarty kora nagy író-hármasában (Vörösmarty, Petőfi, Arany) a magyar irodalmi nyelv megteremtőjének, előtte el nem ért művészi magaslatra emelőjé­nek szerepét töltötte be, akitől kora író­nemzedéke, de a mai írók is sokat tanul" tak és tanulnak. A „Csongor és Tünde1’ az a drámai müve, amely a színpadi kö­vetelményeknek a mai színpadon is meg­felel, bemutatása alkalmat ad Vörösmarty ragyogó költői nyelvezetének megcsillog- tatására, ami egymagában is igaz gyönyö­rűséget nyújt a nézőnek. Ezt a darabot követi Strauss mulatsá­gos, komikus helyzetekben bővelkedő, hatását sohasem tévesztő muzsikájú nagy­operettje, a Denevér, amelyet friss vers- szövegekkel újítanak fel. Operaelőadások — operaegyüttes Az idén általában nagyobb mértékben igyekszik kielégíteni a színház dolgozóink zenei igényeit. Minden remény meg van arra, hogy az együttes operai bővítést kap. Ennek biztos reményében iktatták a műsortervbe Verdi: „Trubadur“"ját és a Miskolcon még nem ismert „Eladott menyasszony“ t, Smetana a kiváló cseh zeneszerző vígoperáját. Ennek tárgya két szerelmes harca a boldogságért. Mulat­ságos helyzeteken keresztül mutatja be, hogy a szerelmesek hogyan győzik le a gazdag vőre vágyó szülők mesterkedéseit. Az opera-előadások mellett természete­sen nem marad ki a műsortervből a könnyedebb zenés műfaj, az operett és •a zenés vígjáték sem. Bizonyára nagy sikerre számíthat N- Kovnyer szovjet zeneszerző „Parasztruhás menyasszony című, Puskin egyik műve nyomán készült operettje, amelynek szövegkönyvét Adujev irta. Háy Gyula fordította s a magyar versszovegek szerzője Lányi Viktor. A múlt színi évben emlékezetes sikert aratott „Borjú“ című zenés vígjáték — operett változata, a „Boci, boci tarka' Budapest közönségét hódította meg — szerzője, Csizmarek Mátyás az idén új zenés vígjátékkal lepi meg Miskolc kö­zönségét. „Kétszer kettő” a címe. Mai tárgyú darab. Olyan karrieristáról szól, aki úgy akar javítani „szociális össze­tételén“, hogy elveszi egy munkáscsalád leányát s felesége munkás származásával kendőzve próbál társadalmi pozíciót sze rezni magának. Klasszikus drámai művek' A műsorterv figyelembe veszi az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt a nagy érdeklődést, amellyel a miskolci dolgozók a nagy klasszikusok művei iránt viseltet­nek. A világirodalom két nagy klasszikus műve szerepel a tervben. Egyik Calderon, a XVII. század nagy spanyol drámaírójá­nak „A zalameai bíró“ című színmüve, amely a középkor ymelkedő, erősödő és öntudatosodó parasztságának szembeállí­tása a züllő, garázda és jógtipró nemes­séggel. A másik, Schiller: „Don Carlos“ című drámai költeménye. A mű cselek­ménye ugyancsak spanyol környezetben, II. Fülöp spanyol király zsarnoki uralmá­nak idején játszódik, s a szabadságért, á haladó eszmékért küzdő erők összecsapá­sát ábrázolja az egyházzal összefonódott haladásellenes érőkké1. az apa, és fiú szembenállásán keresztül. Miskolci fró vígjátéka Régóta vajúdott Miskolcon a helyi írók színpadi érvényesítése. A színház ez­MÓRICZ ZSIGMOm Ezzel a címmel jelent meg most Móricz Zsigmond halálának 11. évfordulóján az Ifjúsági Könyvkiadónál a legnagyobb magyar kritikai realista író válogatott novelláinak gyűjteménye. Az írásoknak gyermekek a hősei. Bemutatják a falusi szegénység életét, a nagygazdát, a dzsen- trivilágot. A kötet címadó novelláját itt közöljük• ’ int az ellenség. Ha az ember nincs ott mellettük, kipusztítják mindenből, — mondta hevesen az úr a tornácon, ahogy a fele­sége kijött a szobából. — Mi az, kedves? — ijedt meg az asszony, aki nem volt hozzászokva, hogy nyugalmas, kövér ura hangosan beszéljen. Valami nagy bajtól félt. — Egy lécre volt szüksége és elvágott egy hatméteres oszlopot. Megtette volna egy másfél­méteres léc!... Olyan fájdalmasan panaszkodott, ahogy csak a birtokos tud panaszkodni, akinek kárt tesznek az alkalmazottak. Az asszony csillapította, hogy ne adja oda magát a bánatnak, már ehhez hozzá kell szokni, ez mindig így ment s mindig így lesz. — Á, á — kiáltott most fel a férfi s a kertbe nézett a tornácról. A kertben a kertésze felesé­ge dolgozott. Kapálta a fiatal eprest s most két .kisgyerek jött hozzá és azokkal elment a mun­kából. — Mit akar ez? Hova megy ez? Leste, ahogy a kertészné lomposan és ret­tentő lassan haladt felfelé a diófa felé. El nem tudta képzelni, mit akar. Már egész nap dühítette, hogy olyan lassan dolgozik, hogy az árnyék gyorsvonati sebességgel rohan hozzá- képest, de most minden vére a fejébe tódult, hogy mért hagyta ott a munkáját. A z órája ott volt a markában, most meg- akarta állapítani, hogy mennyi idő alatt kerül vissza -a kapához. A felesége elment a reggeliért. Maga hozta fel a kávét s jó sok tetejét rakott rá, mert az ura így szereti, ö ugyan nem tudja meginni a pilléjét, de ha az ember így akarja, hát kedve­zett neki s mind rárakta, ami a lábasban volt. Amikor visszatért, az ura még mindig ott ült s az óra a markában volt. — No hova ment? — Affene tudja. Már egész nap a guta ke- hogy ágy áll és ágy mozog, mintha en« AZ UR A TORNÁCON gém akarna bosszantani... Többet áll, mint lehaj. lik. Tízszer, tizenötször belevágja a kapát. Ak­kor már feláll. Éppen számoltam a másodperce­ket, hogy mennyi ideig dolgozik és mennyi ideig ácsorog. — Ö, ne izgassa magát. Ez mindig így csi­nál. Ehhez hozzá kell szokni. — Nem lehet. Ehhez nem lehet hozzászokni. Semmi munkát nem végez. Nem híjhatok ide­gen napszámost, mert akkor megsértődne az ura, hogy nem a felesége kapja a napszámot, így pedig csak kilopják a pénzt a zsebemből... Nem bírom megérteni ezt a gazságot, hogy van lelke az egész napot, a napokat, az egész nyarat így tölteni el, hogy egy pillanatra meg nem erőlteti magát. ]Y/| aga valósággal vadászatot rendez ked­1 1 vés. Úgy áll itt, mint a vadászkutya, mi­kor lesben van. ' — Az is vagyok. De ma lestoppolom, ma pontosan írom, jegyzem, hogy hány másodperc­nyit dolgozik egy óra alatt. S most, mikor már egy félórája jegyzem, akkor csak otthagyja a munkahelyét és elmegy a gyerekkel s nem tu­dom, mit csinál ott a diófa megett... Az első félórából kidolgozott tizenhat percet, ellazsált tizennégyet... S ’most odavan már hét teljes perce. S nem tudom, mi a fenét csinál... — Mért nem megy oda, kedves, írtért nem nézi meg? — Én most azt akarom megállapítani, hogy mennyit dolgozik és mennyit lop. — Menjen oda és szóljon rá. — Elébb meg akarom állapítani, hogy meny­nyit produkál, hogy legyen mire hivatkozni. Mert azt akarom tudni, hogy ha nem vagyok itt, akkor mit csinálhatnak ezek? Ha most oda- Tnegyek és rákiabálok, azt elhiszem, hogy hozzá­fog dolgozni, de én nekem a jellemével kell tisztában lennem, hogy tudjam azt, mire lehet számítani, ha nem látia az ellenőrző szem... Most már kilenc perce és még nem tudom hova lett. — Piszkét szed, — mondta a felesége. i— Piszkét? *— Biztosan a szomszéd suszter gyerekei jöttek, hogy szedjen nekik egy levesre valót. — No látja, egy levesre való piszkéért el­mulaszt egy félnapot. Már tizenegy perc, még mindig nem szedte meg azt a kis piszkét, . Már jao, _ D! — Az úr a tornácon számlálta a másodper­ceket, hogy mennyi idő alatt ér vissza a kapához az asszony. |e az nem ment a munkahelyre, hanem a kertészház felé a két gyerekkel. Egyre nagyobb ingerültséggel, már szinte beteges láz­zal leste az asszony kényelmes lépéseit s a perc­mutató körfutását. Végre a kertészné kijött a házból és vissza­ment a kapához. — Tizenhét és fél perc, *— mondta az űr a tornácon. — Tizenhét és fél perc óta lopja a na­pot, — Náncsi, Náncsi, — kiabált most a ker­tészné után. A kertészné elébb nem értette a kiabálást, lassan körbe forgott s mindenfelé nézelődött, ez is olyan gutaüttető nyugalommal ment, hogy az úr a tornácon fújt és kékült a dühtőL — Náncsi.., S odaállott a tornác lépcsőjére, — Mit csinál maga? A kertészné a villa felé kezdett jönni, mert nem mert az úrral nyelvelni. Engedelmesen és alázatosan jött. — Beszéljen, mit csinált maga? *— kiáltotta a gazdája, akit szédülés környékezett, hogy ez­zel újabb másodpercek vesznek eL — Kapálom az új eprest. ­— No, de most nem kapál... Most gyalogok .. Hol járt? A kertészné nem értette az űr rekedten izgalmas hangját. — A suszterék gyereke jött piszkéért. \ •— Mennyi piszkéért? — Egy féllíterért. — Nahát, maga egy félliter piszkéért., mennyi annak az ára? — Hat fillér. — Hat fillér. A maga napszámja tíz órára három pengő, órabére harminc fillér ... Ezzel el­töltött eddig huszonegy percet... Egy félórára maga kap tizenöt fillért, eladott hat fillérért.,. Kilenc fillért levonok magának ... A kertészné halálosan megsértve ment vissza kapájához. Aztán a kendője csücs­két a szeméhez emelte és attól kezdve délig csak a szemét törülgette Az úr a tornácon pedig megette a kávét, aztán kicsit megnyugodva új­ságot olvasott. irányú tervezgetése és igyekezete eddig azonban meddő maradt. Most sikerült a színház dramaturgiájának segítségéve] Sós Györgynek, a fiatal miskolci írónál? olyan vígjátékot írnia, amely komoly sikerre számíthat. Sós György, aki novelláiban, elbeszéléseiben megcsillantotta már eddig is kitűnő bonyodalomszövő képességeit, jó humorérzékét és mai életünk jelen* ségeit megfigyelőkészségét, „Letörött a galy“ című vígjátékában mulatságos, tör* ténet keretében mutatja be néphadsere- günk és a falu kapcsolatát, néphadsere­günk nagy nevelő erejét. A felsorolt színpadi művek mellett a. műsortervben szerepel Kornejcsuk szovjet író „Bodza liget“ című vígjátéka, Mes* terházi János mai tárgyú „Boldogság” c.( a bányászok életéről szóló operettje Hu- bay Miklós: „Egy magyar nyár“ című színmüve, egy Mikszáth-elbeszélésből ké­szült operett stb Ezek azonban termé* szetesen nem mind kerülnek bemutatásra, a színi évad korlátozottsága folytán. Uj bérletrendszert vezettek be A műsortervből a színház 11 darabot mutat be bérleti előadásban. A színház ebben a színiévadban a dolgozók kíván* ságára új bérletrendszert vezetett be, amely sokkal kedvezőbb lehetőségeket nyújt a színházi előadások látogatására, A most kibocsátott kedvezményes bér­letek szelvényeit a bérlők a bemuta­tott darabok bármelyik bérleti elő­adására beválthatják. A jegyelővételt egy hétre előre biztosítják a bérlők .'-'ri­mára, hogy szelvényeiket idejében bevált­hassák a számukra legjobban megfelelő napra és helyre. A színház új bérleti rendszere megr könnyíti a közönségszervezők munkáját, Eddig sokan vonakodtak a bérletváltástól azért, mert nem voltak biztosak abban, hogy szelvényeiket bizonyos kötött napo­kon igénybevehetik-e. Most ez a bizony­talanság megszűnik, mert a bérlő azon a napon megy színházba, amikor legjobban ráér. A műsorterv arról tanúskodik, hogy tt színház vezetősége mindinkább számol a dolgozó tömegek növekvő igényeivel, mindinkább be akarja tölteni a kultúr* forradalmunkban rá váró nemes hivatást. Hogy ezt minél eredményesebben tőit- hesse be, szükséges az, hogy párt- és tömegszervezeteink, s a vállalatok vezetői szívükön viseljék a dolgozók kultúrigé- nyeit, segítséget nyújtsanak a közönség- szervezők munkájához. aPártunk és kormányunk évről évre n*r gyobb súly fektet arra, hogy a vidéki vá­rosok, falvak dolgozó népe is a legmaga­sabb színvonalú színházi kultúrát kapja. A kormányprogramhoz híven korszerűbbé vált a Déryné Színház azzal, hogy köz­ponti fűtést kapott és a jövőben még jelentősebb beruházással teszik alkal­massá, korszerűvé a Déryné Színházat arra, hogy művészei zavartalanul próbál­hassanak, tovább fejlődjenek s a közön­ség is megfelelő körülmények között, ké­nyelmesen látogathassa a színházat, élvez­hesse az előadásokat. Fejlődést jelent az együttesnek az operai bővítése, amely operaénekesekkel, .az énekkar és a zene­kar megerősítésével operaelőadások rend­szeres tartását teszi lehetővé. Miskolc dolgozói lelkes, jó munkát ki*1 vánnak a színház dolgozóinak kitűzött feladataik megvalósításához. Életet ment, aki vért ad! Ezúton hívom fel az öntudatos dolgom zókat: kapcsolódjanak he a véradó-moz­galomba. Kedves elvtársak! Aki csak egyszer belenéz a kórház belső életébe, ahol száz és száz beteg varja az életet adó vért, biztosan örömmel ajánlja fel vérét, hogy megmentse embertársai életét. Nincs orvosság, amely porolni tudja az eleven vért- Hány apró csecsemőnek men­tik meg az életét a vértadók vérével!. Nincs magasztosabb és felemelőbb érzés, mint az a tudat, hogy véremmel meg' menthettem már néhány embertársam életét. MADA1 ISTVÁN Miskolc, drótgyir fl szovjet filmek sikere Kanadában A torontói „Variety’* filmszín­házban nagy sikerrel játsszák a „Berlin eleste” című szovjet fil­met. A nagy érdeklődés miatt a filmet prolongálták. Nagy sikerrel mutatnak be más szovjet filmeket is, így pél­dául a „Falusi orvos”-t, Előadás az Avasról A, városi. tanács népművelési osztálya és idegenforgalmi hivatala október 17-én. szombaton délután fél 4 órakor az Avas tetején, a kilátótorony mellett előadást rendez az Avasról. Tóth Dezső, a városi tanács vb. elnökhelyettese megnyitója után Marjalaki Kiss Lajos az Avas tör­ténetéről tart előadást, majd Vidéki Já­nos építészmérnök az Avas rendezési ter­vét ismerteti. Rossz idő esetén az előadást — amely bizonyára igen érdekli Miskolc dolgozóit — a városi tanács nagytermé­ben tartják

Next

/
Oldalképek
Tartalom