Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-10 / 238. szám

2 ÉSZAKMA GYARORSZÄG Szombat, 1953. október 10. Szorgssan végzik az őszi munkát, halastó létesítését tervezik a fiszavaiki Alkotmány tszcs tagjai A tiszavalki Alkotmány tszcs-ben igen szépen halad a munka. 'Van­nak ugyan még ingadozók, akik eddig még nem írták alá, hogy bent­maradnak a csoportban, de ezek is kiveszik részüket a munkából. Jól halad a kukorica betakarítása, a ve- tószántás, a vetés. Szép tervekkel foglalkoznak a cso­port élenjáró dolgozói. Az az elha­tározásuk, hogy halastavat fognak létesíteni. Nagy örömmel beszélnek arról, hogy a termelőcsoportok ehhez is nagy segítséget kapnak a kormányzattól. Van olyan vizes, mocsaras terület, amely különösen alkalmas halastó létesítésére, halte­nyésztésre, ez nagyban emelni fogja a tagok részesedését. Sok csoport­tagnak eredetileg is a halászat volt a foglalkozása, mivel azonban a ha­lászjegy igen drága volt, felhagytak vele. A csoport tagjai nem felejtik, hogy tavaly az esőzés mennyire megaka­dályozta a munkát, most azon igye­keznek, hogy az őszi esőzés beállta előtt végezzenek minden őszi teen­dővel. LUKACS SÁNDOR tanácselnök. TR4K1OKOSOK ! Előre az emődt gépállomás dolgozóinak nyomában ! Az emődi gépállomás traktorosai éjjel-nappal készítik a talajt, hogy minél előbb földbekerüljön minden szem mag. Felismerték ők is, hogy bőséges termés csak akkor várható, ha korán vetnek. A vetőszántás és vetés tervét 120 százalékon jóval fe­lül teljesítette a gépállomás. Tóth Péter 118 holdon vetett keresztso- msan. Id. Kósa Pál 97 holdat vetett be. Élenjárt még Kerekes János traktoros is. 100 százalékon felül teljesítette már vetési tervét az újesanálosi és a mezőkövesdi gépállomás. De még mindig nagy a lemaradás egyes gép­állomásokon, mert hanyagul dolgoz­nak a traktorosok, felelőtlenül irá­nyítanak a vezetők. A sajószentpé- teri gépállomás például 25 százalék­ra, az edelényi gépállomás 12 száza­lékra teljesítette vetési tervét. fernst Hdenauert válaszlották meg Hyugat-HémelGrszág kancellárjává Bonn (MTI) Az AFP jelentése szerint háromszáz- négy szavazattal 148 ellenében, 14 tartóz. kodás mellett ismét Adenauert választót" ták meg szövetségi kancellárrá. Lsniei francia miniszterelnök a nemzetpííiésken a bizalmatlansági indítványok elutasítását kérte Páris (MTI) A nemzetgyűlés csütörtökön foly­tatta a vitát azokról a javaslatokról, amelyeket a Francia Kommunista Párt parlamenti csoportja terjesztett a rendkívüli ülésszak elé a munkás- ellenes kormányrendeletek visszavo­nása. a munkabérek emelése, a sztrájkokkal kapcsolatos megtorló intézkedések visszavonása érdeké­ben. Laniel miniszterelnök kérte a kommunista képviselők bizalmatlan- sági indítványának és minden olyan napirendi javaslatnak elvetését, amely „látszólag'1 igazolhatná a rendkívüli ülésszak összehívását, A benyújtott javaslatokról és bizalmat­ V lansági indítványokról pénteken dél­után szavaz a nemzetgyűlés. A pénteki vitában a jobboldali szocialista Jules Moch is felszólalt és olyan beszédet tartott, amelyben megkísérelte, hogy feledtesse a mun­kásosztály ellen belügyminiszter ko­rában elkövetett bűneit. A pénteki vitában felszólalt Wal- deck Rochet kommunista képviselő, a Francia Kommunista Párt politi­kai bizottságának tagja is, aki köve­telte, hogy az október 12-én kezdődő rendes parlamenti ülésszakon indít­sanak vitát a kormány parasztelle­nes mezőgazdasági politikájáról. A III. Szakszervezeti Világkongresszus megnyitásának előestéién V Bécs (TASZSZ) Becsben október 10-én kezdődik a III. Szakszervezeti Világkongresszus. A kongresszuson megtárgyalják a dolgozók érdekvédelmével kapcsola­tos kérdéseket. Különösen nagy fi­gyelmet szentelnek majd a dolgozók akcióegységének abban a harcban, amely a tőkés országokban növekvő kizsákmányolás ellen, továbbá a de­mokratikus szabadságjogokért, a szakszervezetek jogaiért, az egyete­mes békéért folyik. A Szakszervezeti Világkongresszust a Szakszervezeti Világszövetség kez­deményezésére hívták össze. A Szak- szervezeti Világszövetség ez év ápri­lisában felhívással fordult az összes szakszervezetekhez és a világ min­den dolgozójához, hogy hatékonyan vegyenek részt a Szakszervezeti Vi­lágkongresszus előkészítésében és megtartásában. A kongresszus összehívásának nép­szerűsítését jelentős mértékben elő­segítette az a felhívás is, amellyel a Szakszervezeti Világszövetség a „Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez'1 fordult annak ér­dekében, hogy megteremtsék a dol­gozók akcióegységét a dolgozók élet- körülményeinek javításáért, a 'bé­kéért folyó közös harc alapján. Több olyan szakszervezet, amely nem tar­tozik a Szakszervezeti Világszövet­séghez, szintén helyeselte ezt a fel­hívást és síkraszállt a különböző po­litikai irányzatú szakszervezetek ak­cióegysége mellett. A Szakszervezeti Világszövetség több országba elküldte képviselőit, hogy a helyszínen tegyenek előké­születeket a bécsi kongresszusra. — Ugyanakkor kongresszusi előkészítő bizottságok alakultak, mind a Szak- szervezeti Világszövetséghez tartozó, mind a Szakszervezeti Világszövet­séghez nem tartozó szakszervezetek tagjaiból. A dolgozók mindenütt gyűléseken és összejöveteleken választották meg a kongresszusi küldötteket. A kül­döttek között többen olyan szakszer­vezeteket képviselnek, amelyek nem tartoznak a Szakszervezeti Világszö­vetséghez. A kongresszuson több megfigyelő is résztvesz. A Szakszervezeti Világszövetség titkárságát a levelek és táviratok szá­zaival árasztják el. Ezekben a leve­lekben a dolgozók üdvözlik a Szak­szervezeti Világkongresszus összehí­vását. Több küldött és vendég már meg­érkezett Bécsbe. Az osztrák főváros dolgozói meleg fogadtatásban részesítik a Szakszer­vezeti Világkongresszus küldötteit és vendégeit. A könyvhét alkalmából a diós györvasgyári vasas kultúrotthonbai Illés Béla Kossuth'díjas író iro­dalmi előadást tartott. A nagyszám­mal összegyűlt közönség előtt három könyv történetet mondotta el. — Most, amikor a könyv ünnepi hetét tartjuk,— mondotta Illés Béla — meg kell állapítanunk, hogy a könyv erősebb az acélnál és messzebb világít, mint száz­ezer gyertyafény. Egyszer azt mondotta valaki, hogy csak az történt meg, amit leírtak. Ha ez így nem is igaz, mert nyilván sokezer dolog előfordul, amiről nem ír senki, de az bizonyos, hogy a nagy hőstetteket csak a könyv tudja megőrizni az utókor számára. Ha itt, a diósgyőri gyárban, valaki elnyeri az ország legjobb kohásza címet, arról pár évtized múlva már senki nem fog tudni semmit, de ha egy költő mcgénekli, az a kohász példaképe lesz az utókornak is. Ma csak azok az Írók érdemelnek megbecsülést, akik tisztában vannak azzal, hogy mun­kájukat alá kell rendelniük az építő munka törvényeinek. ★ Illés Béla ezután rátért egyik könyv történetének ismertetésére. 1925-ben Zalka Mátéval Moszkvában, az akkor még meglévő „kínai fal“ mellett sétáltunk. A fal tövében ponyvák voltak leterítve, s ezen öreg, szakállas, pipázó emberek, régi, kopott, elsárgult lapu könyvekét árultak. Zalka Mátéról köztudomású volt, hogy nyugodt, kimert ember, akinek lelki egyensúlyát a külső behatások nem igen borítják fel. így ismertem én is őt. Egy­szer azonban sétánk közben hirtelen meg­áll az egyik ponyva előtt. Pillanatra szinte megmerevedik, arca meglepetést, csodál­kozást és örömet árul el, majd hirtelen lehajol és a könyvhalmaz tetejéről föl­emel egy sárgafedelü, vékony füzetecskéit, aminek még a lapjai sem voltak felvágva. Megkérdezi az árát. A könyvért 5 kopej­kát kértek, de Zalka Máté a tízszeresét fizette érte, majd boldog niosoEyal zsebre tette. Az Országos Békeíanács elnökségének ülése Az Országos Béketanács elnöksége október 9-én, pénteken Andics Er­zsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke, a Béke Világtanács tagja elnökletével ülést tartott. Az ülésen Benke Valéria, az Or­szágos Béketanács titkára beszámolt a magyar békemozgalom helyzetéről. Megállapította, hogy a békemozga­lom. különösen a tavaly júniusi bé­ketalálkozók óta, állandóan szélese­dett, új tömegeket nyert meg. Az elnökség több hozzászólás után határozati javaslatot fogadott el az ország minden járásában, városában és a budapesti kerületekben, járási, városi, illetve kerületi béketalálko­zók rendezéséről. A határozat a töb­bi között így hangzik: A Béke Világtanács új ülésre ké­szül. Köszöntse a magyar nép is a béke híveinek új seregszemléjét. — Mutassa meg, hogy jólétünkön mun­kálkodva az egész világ békéjét se­gítjük és oltalmazzuk. November 22-én és 29-én gyűlje­nek össze a falvak, házcsoportok, üzemek, hivatalok választott küldöt­tei: békebizottságaink rendezzenek minden járásban, városban, buda­pesti kerületben béketalálkozókat Ismertessék és vitassák meg a béke reménységét és a békét fenyegető veszélyeket. Hozzák el egész dolgozó népünk üzenetét arról, hogy nincs egyetlen igaz magyar ember se, aki ne támogatná a tárgyalások eszmé­iét, a béke kivívásának ezt az egyet­len célravezető módját. Az Országos Béketanács elnöksége elhatározta, hogy a béketalálkozókat széleskörű felvilágosító munka előz­ze meg. Ennek során októberben minden községben, városban és na­gyobb üzemben ünnepélyes békees­teket rendeznek. A békeesteken és járási találkozókon olyan előadások hangoznak majd el, amelyek alkal­masak a nemzetközi helyzet új vo­násainak megismertetésére, a nem­zetközi helyzet és az ország életében napirenden lévő kérdések összefüg­gésének megértésére. A béketalálko­zók jelszava: „Béke, munka, jólét!1' Az elnökségi ülésen a gödöllői já­rás békeharcosai nevében Csizmadia Emilné járási békebizottségi titkár ..........■— ii — i—■ ★ — azt javasolta, hogy a Béke Világta­nács legközelebbi ülésére utazó ma­gyar küldöttek vigyék el magukkal a magyar városok, községek üzene­teit. Ezután Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagja terjesztett be javaslatot. Hangsúlyoz­ta, hogy a magyar békemozgalom szélesedése szükségessé teszi az Or­szágos Béketanács kibővítését. Az Országos Béketanács új tagjaiul ja­vasolta: dr. Czapik Gyula egri érse­ket, az érseki rendtartomány metro- politáját, a magyar katolikus püs­pöki kar ezidőszerinti elnökét. Do­monkos Józsefet, a Vörös Csillag traktorgyár technikusát, Földvári Aladár Kossuth-díjas egyetemi ta­nárt, Haléder János zalamegyei csácsbozsoki dolgozó parasztot, Pál Józsefet, a Cheorghiu-Dej Hajógyár főmérnökét és Szilágyi Albert békés- megyei, gyulavári parasztot. A javaslatot az elnökség elfogadta. Az Országos Béketanács elnökségi ülése Andics Erzsébet zárszavával .ért véget, (MTI) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Miniszteriauácsának határozata Jugoszlávia tiltakozott a Trieszttel kapcsolatos angol—amerikai döntés ellen Phenjan (TASZSZ) A „Koreai Központi Távirati Iro­da“ közli a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság Minisztertanácsá­nak határozatát. A határozat elfo­gadja a Szovjetunióban járt kor­mányküldöttség munkájáról szóló beszámolót. Azok a tárgyalások, amelyek szep­tember 11—19 között zajlottak le a Szovjetunió fővárosában, Moszkvá­ban, nagy jelentőségűek országunk további fejlődése szempontjából — mondja a határozat. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa teljes mér­tékben helyesli és üdvözli e tárgya­lások eredményeit, határtalan hálá­ját fejezi ki a szovjet kormánynak és a szovjet népnek azért a gondos­kodásáért és figyelemért, amelyet a koreai nép iránt tanúsított. A le­zajlott tárgyalások megerősítik és elmélyítik a Korea és a Szovjetunió közötti baráti kapcsolatokat és ha­talmas lépéssel viszi előre a koreai kérdés békés megoldását, a béke megőrzését cs a biztonság megvalósí­tását Ázsiában és az egész világon. Ezek az eredmények fontos biztosíté­kai országunk háborúsujíotta nép­gazdasága gyors helyreállításának és fejlesztésének, továbbá népünk anya­gi és kulturális élete megjavításának. A szovjet kormány hatalmas segítsé­ge újból bebizonyítja, bogy a nagy Szovjetunió nemcsak felszabadítója népünknek, hanem igazi barátja is. Újból bebizonyítja a nagy és kis népek kölcsönös együttműködésére, az egyenlőségük és szuverénitásuk tiszteletben tartásának elvére alapo­zott szovjet külpolitika igazságossá­gát. Az egész koreai nép még jobban megerősíti a szovjet néphez fűződő baráti kapcsolatait, amelyek győzel­meink fontos biztosítékai és egész alkotó munkáját, minden erejét a népgazdaság háborúutáni helyreállí­tására és építésére, a haza békés egyesítésének és függetlenségének elérésére, a távolkelet és az egész világ békéjének és biztonságának fenntartására összpontosítja. Ezzel juttatja kifejezésre a Szovjetunió iránti háláját a bőkezű segítségért. (MTI) Tüntetések Jugosmláeiában A Reuter hírügynökség jelentése sze­rint Jugoszlávia jegyzékben tiltakozott az ellen az angol—amerikai dómé.? ellen, hogy kivonják az angol-—amerikai meg­szálló csapatokat Triesztből és az „A1' övezet közigazgatását átadják az olasz kormánynak, Trieszt városa és kikötője az „A“-övezetben van. A jugoszláv tik takozó jegyzéket péntekre virradó éjszaka adták ét Winterton tábornoknak, a trieszti szövetséges megszálló csapatok angol főparancsnokának. A londoni rádió hírt ad a trieszti dön­tés ellen tiltakozó jugoszláviai tünteté­sekről. Tiltakozó tüntetésiek zajlottak le Belgrádban, Zágrábban és több vidéki városban. a Az olasz kormánykörök —- mint az AFP jelenti — „megelégedéssel fogadták « Triesztre vonatkozó angol—amerikai el­határozást“. (MTI) Dnyepropetrovszki pionírok és borsodnádasdi úttörők testvéri kapcsolata A dnyepropetrovszki 81. számú leányiskola tanulói szép albumot készítetlek a borsodnádasdi lemez’ gyári iskola tanulói ré­szére. Kérik tőlünk, hogy vegyük fel a kapcsolatot velük, írjunk iskolánk életéről, eredményeiről, hogy megismerjék a ma­gyar úttörőket. Nagy örömmel fogad­tuk a kezdeményezést s az úttörőkkel együtt el­határoztuk, hogy novem­ber 7-re mi is albumot küldünk a testvéri iskolá­nak, Az albumba fényké­peket teszünk gyárunk, iskolánk fejlődéséről. El­küldjük legjobb úttörőink areképét is g rendszeresen fogunk levelezni velük, írunk nekik negyedévi ta­nulmányi eredményeinkről, ünnepélyeinkről, úttörő zenekarunkról és a szak­körök munkájáról. Bizto­sak vagyunk benne, hogy úttörőink a pionírok pél­dájára joblb tanulmányi eredményeket érnek el. Az album szövegének le­fordításában és a levelek megírásában Nemes Mik­lós elvtárs, orosz tanár segít. Ez az album, amit most, kaptunk, Sztálin elvtárs életéről szól. A dnyepro­petrovszki 81. számú is­kola Sztálin elvtárs nevét viseli és tanulói sok szép képet gyűjtöttek össze nagy tanítónkról. Rákosi és Ságvári zász­lós csapatunk legszebb emlékei közé tartozik a szovjet pioníroktól kapott album. SZABÓ ELEMÉR iskolaigazgató HÁROM KÖNYV TÖRTÉNETE Érdeklődtem, hogy mit vásárolt. Ki­derült, hogy Petőfi Sándor első kiadású verséskötetét vette meg. Pár nappal ké­sőbb az egyik szovjet irodalmi újságban megjelent Zalka Máté cikke arról, hogy hogyan találta meg Moszkvában Petőfi Sándor könyvét- Ettől kezdve a szovjet írók kezdtek érdeklődni1 nagy magyar köl­tőnk iránt. Fordították Petőfi verseit. Mikor a Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat, a szovjet katonák ezrei ismer­ték Petőfi Sándort. A politikai tisztek nem egyszer elmondották a hazánkat fel­szabadító katonáknak: ne feledkezzenek meg arról, hogy Petőfi országában jár­nak. A hadsereggel együtt több szovjet költő is eljött Magyarországra, s vala­mennyien verset írtak arról, hogy Petőfi hazájában jártak. * A második könyv története. 1927-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 10- évfordulóján számos kül­földi vendég érkezett Moszkvába. Az író­kat Szevaszimovies híres szovjet író látta vendégül. A világ különböző részeiből franciák, németek, angolok és amerikaiak gyűltek nála össze. Már éppen asztalhoz akartunk ülni, amikor a házvezetőnő be­jelentette, hogy egy fiatal ember kíván beszélni Szevaszimoviccsal. — Tegyen még egy terítéket az asz­talra — mondotta Szevaszimovics — és engedje be az új vendégei. Vékony, magas, fiatal ember lépett be a szobaija. Alig lehetett több 22 évesnél. Hóna alatt nagy csomagot szorongatott. Az író jól ismeri az ilyen embereket. S mivel mi valamennyien írók voltunk ott., rögtön tudtuk, hogy kezdő írótársunk áll előttünk. Szevaszimovics asztalhoz hívta az új vendégei, aki a világ leghíresebb íróiból álló társaság előtt szörnyű zavará­ban csak a szék sarkára mert ülni, s olyan izgatott volt, hogy az ételhez jófor­mán nem is nyúlt. Vacsora után odament Szevaszimovicshoz és elmondotta neki, hogy miért jött: — önt mindenki megértő, jő ember­nek Ismeri. Már hónapok óta hurcolom ezt a kéziratot, de senki nem hajlandó elolvasni, olyan hosszú- Nagyon kérem önt, olvassa el és mondjon véleményt. Szevaszimovics, aki valóban megértő, jó ember volt, megígérte, hogy három hónap alatt elolvassa. A fiatalember meg nyugodva távozott. Körülbelül öt hét múlva ismét meg­hívást kaptam Szevaszimovicshoz. Majd­nem ugyanaz a társaság gyűjt össze mint előbb. De egy új arcot is láttunk. Min­denkinek úgy tűnt, hogy már valamikor látta ezt a jól öltözött, vidám, gondtalan fiatalembert, aki jó étvággyal eszik és fesztelenül ül a széken. Ebéd után Szeva. szimovics — aki egyébként nem híve á hosszú szónoklatoknak — felállt és át­ölelte az idegen fiatalembert, s így szólt: — Azt szokták mondánk hogy az írók ellenségei egymásnak. A tehetségteleneb­bek nem szeretik a tehetségesebbeket. Ezek szerint nekem most gyűlölnöm kellene Solohov barátunkat, aki tehetsé­gesebb mint én, ezt igazolja a „Csendes Don“ című alkotása. * A harmadik könyv története összefügg a második történettel. Solohov, az egykor csendes, félszeg, fiatalember lényegében müvének hatalmas sikere után sem változott meg. Egy Don melletti kolhozban él, írói munkáján kí­vül 5 irányítja a kolhoz kultúréletét, kezeli a könyv-tárat. Kerttel körülvett házában úgy lakik, mint egy egyszerű kolhozparaszt. Kapál a kertben, gondozza a virágokat s nem egyszer maga fej; meg a teheneket Ehhez az egyszerű emberhez a világ minden tájáról érkeznek látoga­tók. El jönnek az írók, hogy tanácsot kér­jenek tőle. Egy alkalommal magam is el­látogattam hozzá — Julius FucsikkaL Több órán keresztül beszélgettünk Solo- howal. Néhány héttel később a „Rudé Právó“ című cseh lapban Julius Fucsik szép színes riportban számolt bé Solohov- nál tett látogatásáról. Akkor azt hittük, hogy ezzel be is fejeződött minden, azt hittük, hogy ennyi volt az a hatás, amit Solohov és a Szovjetunióban tett látoga­tás gyakorolt a cseh újságíróra. De a folytatás ezután következett. A németek megszállták Csehországot. Feldúlták a meleg otthonokat, kegyetlen­kedéseikkel rettegésben tartották a lakos­ságot. Julius Fucsik is a Gestapo kezébe került. A kínzásnak minden formájával gyötörték. Összetörték csontjait, letapos­ták veséjét, kiszúrták szemét, mig végül a kegyetlen kínzások özönétől teljesen megsiiketült és megnémult. Lelke azon­ban az utolsó percig éber volt. Regényt irt a börtönben. Teleirta a csomagoló* papírokat, a hulladék rongyokat, írt újság"* papírok szélére apró ceruzavégekkel, a amikor már ez sem volt, az elégett gyufa- szálak kormos végével. Hatalmas mü szü* lelett meg. A ceruzaírás rövid idő múlva kifakul, a gyula kormát egy könnyű le­helet is lefújj« a papírról, de az „üzenet az élőknek“ című könyv mégis megszüle. tett, s tovább fog élni mint bármely más alkotás. , Julius Fucsik, aki a borzalmas kínzá­sok következtében 40 éves korában már végelgyengülésben szenvedett — amig be­szélni tudott — minden szavával hitet tett a Szovjetunió mellett, s népe igaz­ságát hirdette. Száz hóhér megölhet egy kommunistát, de az igaz eszmét nem győzheti le. Azonban nemcsak az Írók, nemcsak az emberek, a könyvek is lehetnek mártírok. Hitler barbári módon máglyát rakott azokból a könyvekből, amelyek a szabad­ság és a haladás eszméit hirdették. Ma ugyanígy gyűlölik a haladó könyvrket Amerikában is. A gondolatot azonban nem lehet megégetni. A gondolat olyan mint az acél, — izzik, edződik a tűzben­A könyv — fejezte be előadását Ufés Béla Kosmith-dias — versenyezik a leg­nagyobb gépekkel- De nagyobb erővel, ment tudatosan harcol a szabad, boldog emberért. A. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom