Észak-Magyarország, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-08 / 236. szám
«>yr ÉSZAKMAGYARORSZÁG Csütörtök, 1953. október «, DOLGOZZÉK JÓDBAN AZ ŐSZI MUNKA SIKERÉÉRT A PUINOKI GÉPÁLLOMÁS VEZETŐSÉGE ÉS PÁRTSZERVEZETE A putnoki gépállomásnak is sok derék dolgozója van, aki öntudatos, jó munka val fáradozik azon, hogy hozzájáruljon j jövő évi liő termés biztosításához. A gép állomás mégis igen súlyosan elmaradt őszi tervének teljesítésében, — ennek okaira világít rá az alábbi cikk, amelyet Balázs László elvtárs, a putnoki járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője küldött szerkesztőségünknek. A putnoki gépállomáson szeptember Kién üzemi értekezletet tartottak. Nagy örömmel várták ezt a dolgozók. Gondolták, jó alkalom lesz ez arra, hogy fel tárják a saját munkájukban és a vezetőség munkájában tapasztalható hibákat az építő bírálat és az eredményekre vezető önbírálat elősegíti az 0-7,1 terv sikeres teljesítését. Volt miről tárgyalni az értekezleten bőven, hiszen az egész járásban a gép állomás végezte a cséplést. -óz igazgató elvtárs arról volt kénytelen beszámolni, bogy a gépállomás nyári kampánytervét globálisan mindössze 51 százalékra teljesítette. Önbírálattal ismertette a vezető ség munkájában előfordult hibákat. Az értekezleten átadták Pásztor elvtárs bri gádjának a legjobb brigádnak kitűzött versenyzászlót• Több kommunista — For. gony László, Forrós Pál, Hubai László traktorosok — dicséretben részesültek, mert évi tervüket már a nyár közepén teljesítették H. Gál Géza hozzászólásában elmondotta, hogy ő otthagyta a gépállomást, mégis visszajött, mert szereti a gépet tudja, milyen megtisztelő és szép dolog gépállomáson dolgozni, elősegíteni a falu szocialista fejlődését. Kemény bírálattal beszélt ezután arról, hogy ,,sokait kellett még átkoződnj is“, míg gyantát, olajat, vagy a géphez alkatrészt kaptak. Sok idő esett ki a munkából, ennek érthető kö vetkezménye, hogy gyenge volt a tervtel- jestté«, emiatt nem is kerestek megfelelően. A fiatalok szívesen versenyeznének, de ebben sok minden akadályozta őket. Elsősorban az, hogy a vezetés nem volt megfelelő, nem szervezték meg kö-iil tekin-tően és helyesen a munkát, majdcsak azt lehet mondani, hogy „mindenki ment, merre látott“. Az igazgató elvtárs nem számoltatta be a vezető agronómust, a főgépészt, a személyi felelősseget saját maga érezte ugyan, de a felelősségrevonást elmulasztotta. A hibákért nem kis mértékben felelős a gépállomás pártsz-rvrzeténck vezetősége. Nem számoltatta be pártvezetőségi ülésen a gépállomás igazgatóját a munkák menetéről, nem vizsgálta meg, hogyan irányítja a munkát a .szakvezetőség, nem adott konkrét segítséget a hibák kijavításához. Felelősség terheli különösképpen Antal elvtársat, a gépállomás pártszervezetének titkárát. Nem irányította úgy a politikai munkát, hogy minden kommunista kötelességének érezze, hogy példát mutasson a terv teljesítésében és túlteljesítésében, a munkafegyelemben. Antal olvtárs egyben brigádvezető is volt. brigádja a versenyben az utolsók között járt, tervét Csupán 33 százalékra teljesítette. A gépállomás több dolgozója még csak nem is tudta, hogy ki a párttitkár. Antal elvtárs nem járt eleget a dolgozók között, ezéirt nem vette észre, hogy Kasza ErzSébet elv társnő brigádjában bárom olyan traktoros van a serényfalvi tszcs ből, akik — k alakok. Befurakodtak ezek , tszcs-be, hogy bomlasszák a csoportot, kihasználták az éberség hiányát, még traktorosok is lettek. Ezek természetesen nem a terv teljesítéséért harcoltak, hanem azt az időt, amit a gépen kellett volna tölteniük, saját munkájuk végzéséi-e fordították, takarmányt gyűjtöttek be, azután a termelőcsoport közgyűlésén izgattak a gépállomás ellen, hogy az milyen hanyag munkát végez. Danda Gyula, Jakabacska Endre és Aladár Mákokat szabotálásukért, uszításukért, azért, hogy a gépet készakatva kivonták a termelésből, — senki sem vonta felelősségre. Az értekezleten több dolgozó szóvátette, hogy nem kaptak elegendő segítséget.. Kereken megmondották, hogy a ki nem javított gépekkel nem lehet teljesíteni a tervet. Stefán elv-társ fő gépész a bírálatra igen helytelen módon azzal válaszolt. hogy „az elvtársak sírnak és meghátrálnak a nehézségek elöl“. Ezzel még nincs elintézve a gépek kijavításai A főgépész a bírálat visszautasítása helyett gondoskodjék arról, bogy a gépekkel ne legyen hiba. Most kell a legnagyobb ütemű munkának folynia a határban és a putnoki gépállomás gépei leálltak egymásután 7,kdorfal- ván, Sajópüspökiben, Dédes községben. Ahol három, vagy négy gép van, nincs olyan nap, hogy valamelyiknek baji ne lenne. Az üzemi értekezleten a vezető agro- nómus elvtárs ismertette a brigádok tervét, többek között arról is beszámolt, hogy hét gépnél éjszakai műszakot szervernek. Az értekezlet óta jókora idő telt el, de. az ígéret — üres ígéret maradt. Mindössze a székipusztai Igazság termelőszövetkezetnél folyt munka éjszakai műszakban is, de ott sem mindig. A járási pártbizottság és a járási tanács mezőgazdasági osztálya a napokban ellenőrizte az ejsaakaa műszakot. Nem hallottuk sehola traktorok dübörgését a termelőcsoportok földjein, pedig a gépállomás vezetői a megyei tanácsnak is bejelentették, hány helyen lesz éjszakai műszak. Mi akadályozza az éjszakai műszakot? Az, hogy a gépállomás vezetői, főleg mezőgazdászai nem ismerik az egyes traktorosok munkáját. Több olyan munkagép- kezelő is van a gépállomáson, mintVirágli Géza DISZ-tag, aki kelemén tsz-nek 5 ekefejjel és nyújtott műszakban szántott. Hasonlóan jól dolgoznak például Demeter Lajos, vagy Fábián Lajos munkagépkezelők. ígérgetéssel hitegették őket, azt mondták, hogy ha éjjel dolgoznak, akkor az erőgépeknél ők lesznek a második felelősök. Az ígéretet azonban rövid idő múlva visszavonták. Ez káros visszahatást váltott ki, mert hiszen mint tnunkagv pkezelök sokkal rövidebh fizetést kapnak. Miért nem támaszkodik a gépállomás vezetősége azokra a DlSZ-fiata- Tokra, kik már két liárom év óta a gépállomáson vannak? Talán nem ismerik fejlődésüket? Talán úgy gondolják, hogy jónéhánv éven át még munkagépkezelők- nék kell lenniük? Hagyjanak fel az ilyen „helytelen elmélettel", foglalkozzanak sokkal többet az ifikkel, léptessék elő bátran az arra érdemes fiatalokat. Ehhez az szükséges, hogy a mezőgazdászok javít. 'san.ak munkamódszerükön és amikor ellenőriznek, segítsenek is. Ahogyan ez kötelességük. törődjenek sokkal többet a munka minőségével. Az elmúlt időszakban bizony sok hiányos, ság vök a gépállomás munkájának minőségében és ezek a hibák pedig éppen neon segítették elő lermelőcsoportjaink megerősödését, termésátlaguk emelését. A mezőgazdászok ne fogadják el a kifogásolható talajmunkát, ne erőszakolják a tsz-re, hogy az elfogadja, ahogyan ez eddig gyakori volt a putnoki gépállomásnál. Gondoljanak arra cs beszéljenek arról minden traktoroséul, hogy munkájukat sok szem nézi, igen nagy fontossága van annak, hogy jól dolgozzanak, nagyobb terméshez segítsék a termelocsopórtokat, johbmódú élethez a termelőszövetkezeti tagokat. Ugyanakkor ez a traktorosoknak közvetlenül Is érdeke, hiszen többet keresnek. Ha viszont rossz minőségű munbát végeznek, újból meg kell csinálniuk ellenszolgáltatás nélkül. A putnoki gépállomás munkájára, terv- teljesítésére is számít á megye, az ország népe a jövőévi bő termés biztosításáért már most folyó harcban. Használják ki tehát jobban a gépeket, biztosítsák a gépek rendszeres javítását, gondos karbantartását, szervezzék meg helyesebben munkát, jó politikai felvilágosító munkával — és ha úgy szükséges, megfelelő rendszabályokkal is — növeljék az egyéni felelősséget a terv teljesítéséért, a munka minőségéért, — s akkor a putnoki gépállomás az elsők közé kerül a megyei versenyben. BALÁZS LÁSZLÓ putnoki járási pártbizottság Kemény felelősségrevonás A kormányprogram sikeres megvalósításáért folyó harc nagy és felelősségteljes munkát követel falusi pártszervezeteinktől, minden vezetőtől, s a tagságtól egyaránt. Különösen fontos feladat ezekben a napokban az őszi munkák — a betakarítás, a szánt ás-vetés határidőre, sőt határidő előtt való elvégzése, valamint a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdítása. A kommunisták túlnyomó többsége kommunistához méltóan veszi ki részét a munkából, igyekszik eleget tenni a rábízott feladatoknak. A termelésben, a tsz szervezésben, s megszilárdításban élenjáró kommunisták, a pártonkívüli dolgozók ezreit, tízezreit mozgósítják még jobb, eredményesebb munkára. A jól dolgozó, példamutató, áldozatokat vállaló kommunisták mellett azonban akadnak olyan párttagok és vezetők is, akik felelőtlen, nemtörődöm munkával, magatartással nemhogy elősegítenék, de akadályozzák kormányunk programjának megvalósítását. Ez a helyzet Lengyel Dezső, a kázsmárki Szabadság tsz volt üzemi párttitkára esetében is. Lengyel Dezső 1948-ban lépett a pártba. Nem a kommunista meggyőződés, hanem az egyéni érdekek hajhászo- lása vitte pártunkba, — mit akkor még igen ügyesen leplezett. Kezdetben, mint az alapszervezet tagja, látszólag jó munkát végzett. Megtévesztette ezzel az alapszervezet tagságát, s a felsőbb szerveket is. Így történt meg, hogy 1951-ben szervezőtitkárnak, majd ugyanabban az évben az üzemi pártszervezel titkárának választották. Titkári ténykedését azzal kezdte, hogy jogtalanul 600 négyszögölnyi házhelyet követelt ki magának. Anyagiasságára jellemző volt az is, hogy a községi kút káváját hazavitte, s saját céljaira használta fel. Még súlyosabb, hogy havonta 4—5 munkaegység jóváírását követelte magának azzal az indokkal: „én értekezleteket tartok". — Mindemellett ezév szeptemberében különféle fenyegetéssel arra kény- szerítette a tsz vezetőségét, hogy számára pártmunkája ellenértékéül félmázsa terményt kiadjanak. Mint az alapszervezet titkára, nem törődött a pártszervezettel és nem tartott vezetőségi üléseket, taggyűlést is csak akkor hi'Vott össze, ha a járási pártbizottság közvetlenül utasította. s a pártonkívüli dolgozóknak nap mint nap megmagyarázzák a program jelentőségét, s az ezzel kapcsolatos feladatokat. Lengyel Dezső az ellenkezőjét tette. Tudatosan kaput nyitott az ellenségnek, amely nem is késett és igyekezett félremagyarázni a kormány programját. Ennek következménye, hogy néhány dolgozó kilépését kérte a csoportból. Lengyel Dezső maga is szervezte a kilépéseket. Ilyen kijelentést tett egy Szilágyi nevű pártonkívüli tsz-tag előtt: „ha koldusbotra jutok, akkor se maradok a tsz-ben‘‘. Lengyel Dezső rossz példát mutatott. Demagóg hangon folyton csak követelődzőit, de a reábizott feladatokat nem végezte el. Most is az őszi szántási, vetési, betakarítási munkálatokból nem veszi ki a részét, ahelyett más községben dolgozik. Feleségével együtt ezévben mindössze 100 munkaegységet szerzett. Lengyel Dezső nem arra törekedett, hogy a munkafegyelmet megszilárdítsa, hanem arra, hogy rombolja. Az aratásnál például a tsz vezetősége — hogy időben elvégezzék ezt az igen fontos munkát — vasárnapi munkára szervezte a tagságot. Lengyel Dezső ennek ellenére nemcsak kijelentette, hogy nem dolgozik vasárnap, hanem a tsz-tagok között olyan agitációt folytatott, hogy azok ne menjenek dolgozni. Kommunistához nem méltó magatartást tanúsított Péderi István, az aszalói tszcs elnöke is. Péderi, mint a tsz elnöke, a munka jó megszervezése és irányítása helyett tudatosan igyekezett lerombolni a munka- fegyelmet. Közismert volt demagóg megnyilatkozásairól. Léptcn-nyomon megsértette a tsz-ben a belső demokráciát. Visszaélt elnöki megbízatásával, s a csoport egyik tagjának a tsz vagyonából 4 mázsa búzát önhatalmúlag kiadott. Péderi István a kollektív munka megszervezése helyett klikkeket alakított, amelyeknek segítségével a csoport tagságának tudta és beleegyezése nélkül intézkedett a kollektíva nevében. A nem eléggé öntudatos tagokat igyekezett a népi demokrácia, a párt ellen lázítani, a munkás-paraszt szövetséget megbontani. Az elmúlt nyáron az egyik kisgyűlésen például demagóg hangon a népi demokrácia ellen lazítva arra buzdította a tagokat, hogy ne dolgozzanak a tszcs- ben. Lengyel Dezső és Péderi István párttaghoz, vezetőkhöz nem méltó viselkedése, s magatartása miatt a párttagok, de még a pártonkívüli dolgozók is követelték a szigorú felelősségrevonást. A szikszói járási pártbizottság Lengyel Dezső és Péderi István tevékenységét felülvizsgálta és mindkettőjüket kizárta a pártból. Lengyel Dezső és Péderi István kommunistához nem méltó magatartásából okulnia kell minden párttagnak, s vezetőnek egyaránt. A kommunisták kötelessége élenjárni a termelésben, mind az őszi szántás-vetési harc sikeres megvívásában, mind a begyűjtési tervek teljesítésében, s jó munkával kell harcolniok a termelőszövetkezetek megszilárdításáért, a tsz-mozgalom kiszélesítéséért. A KÖNYVHÉT HÍREI Több mint hárommillió példányban adtunk ki szépirodalmi müveket 1952-ben• „A magyar könyv“-kiállításon grafika' nők, táblázatok mutatják be. kánykiadá- sunk hatalmas arányú fejlődését. Amíg 1938-ban egymillióöls,lázezer példányban adtak ki szépirodalmi müveket, addig 1932-ben hárommillióháromszazkétezer példányban. A jel szabadulás óta 934 orosz klasszikus, szovjet szépirodalmi, és ifjúsági mű jelen/ meg magyar nyelven, ász- szesen hétmilliókilencszázhúsr.ezer példányban. (MTI) A borsodi rádió mai műsora Adás minden este a 284 méteres hullámhosszon este 7 órától 8 óráig Palotában. (Kertes kormányprogram megjelenése után, mint az alapszervezet titkárának a pártszervezetet kötelessége lett volna úgy irányítani, hogy a párttagoknak, „„„„ .....t,i,l||iu,|l|ll||HmniiiiiiiiunniiiiiHiitiiiiitiiiiniiMiniKiinmiiiiiiHiBiiHiiiHiBiiriiiMiiiiiiiiiiiiHiiiiiiwimi>iiiHinMiiiiintiiiiniuiinimiHii;iirMa»iiwintmMwntrmnwwHMiiimtH»iniHnwwniiittiw«itiitHnniHtHmniitin«mttmiaiHiiiiHHiiniiniHiiiiiiiiiiiniiniiiiiiiiiiunwini>iiiiiiiiwiiiinHiiwnii T 0-1 Pjotr szíve hangosan, vert, amikor abha Jacov fezteejuk: Látogatás a borsodivánkai „milliomos" Petőfi tsz-ben. (Ács Éva riportja. Mit kapott Mezőkövesd az ötéves tervtől. (Beszélgetés.) Négy új népbolt nyílt Miskolcon. (Tarczi Tibor i-ása.) Megyénk hírei... Miskolci furcsaságok. (Bándy Gyula írása.) A lillafüredi Mária riportja.) — A 1,ina i országos szakszervezeti sző. vétségnek a III. Szakszervezeti Világkon gresszusra utazó, jelenleg Moszkvában tartózkodó küldöttsége. valamint az ugyancsak Moszkván átutazó japán én vietnami szakszervezeti küldöttség október 6.án délután megkoszorúzta V. I. Lenin és J. V. Sztálin mauzóleumát Már öt perce álltak a pénztárablaknál, nézegették kezükben a pénzt, nem tudták, mit csináljanak vele Ez volt az első keresetük. A bárom fiatal liú a munkás- szállás 19. szobájában lakott, nemrég kerültek ki az iskola padjaiból. Bementek szobájukba s egymás szavába vágya tervezgették, mire költik pénzüket. Végül megegyeztek abban, hogy- mindegyiküknek valami nagyon komoly dolgot, valami különöset kell vásárolnia, amire egész életükben emlékezhetnek- De mi legyen az? Nyikolaj, aki az iskola legjobb sportolója volt, kiszámította, hogy pénze elég egy vadászpuskára. Vologya egy sötétkék öltönyt szeretett volna venni. Most Pjotrra került a sor, hogy határozzon: — Mcghivom édesapámat. Elviszem színházi)«, múzeumba és veszek neki mindenfélét — mondta— Ez okos dolog — helyeselte Nyi" koláj és tisztelettel nézett barátjára. Este Pjotr az ágyban elábrándozott. Ha apja megérkezik, taxit hív, azután elviszi az Operába, moziba, klubba. Majd elviszi egy áruházba, inget vagy ha akarja, cipőt vesz neki. Apja biztosan meg lesz lepve és büszkén mondja majd: „Lám, ilyen az én. fiam“ . . . Előbb úgy határozott, hogy levelet ír apjának. Aztán eszébe jutott, hogy távirat talán mégis jobb lesz. Az gyorsabban megy és nemcsak apjára, hanem a szomszédokra is nagy hatást tesz. Ahogy elhatározta, úgy is tett- * Csütörtökön apja már válaszolt és pénteken korán reggel bekopogott a 19 es szoba, ajtaján. Terjedelmes hátizsákot cipelt, amelyben — Pjotr rögtön kitalálta — szalonnát, kolbászt, gyümölcsöt és egyéb jó hazai elemózsiát hozott. Mikor még ipariskolai tanuló volt, gyakran küldött neki ilyen csomagot- Pjotr megörült, aztán eszébe jutott, hogy már nem skolás, hanem valódi munkás és clkomó- lyodott. Egy pillantást vetett barátaira, majd így szólt: — Minek hozta ezt a csomagot, édesapám ? — Apja, mintha nem is hallotta volna megjegyzését, kirakta a hátizsák tartalmát az ágy mellett álló éjjeliszekrényre. — Mikor kérdezősködtem utánad, azt mondták, korán kell munkába menned. — Félóra múlva. De a művezető elenged ilyen esetekben . ..-- Minek ? e— szakította félbe az apja, CÁ FESTMÉNY — Beszélgetni még lesz időnk, de a munka nem vár. — Este elmehetnénk a moziba, vagy. . . — .161 van, fiacskám, elmehetünk, ha nem maradok sokáig az intézetben í professzoroknál. ★ Este Pjotr nem győzte kivárni apját Eltévedt volna? Elhatározta, hogy elmegy az agrobiológiai tudományos intézetbe, ahova apja indult reggel. Iván Kovalik régóta levelezett az intézet tanáraival, de Pjotrt ez nem nagyon érdekelte. A fiút nem a föld, hanem a gép vonzotta, mint a mágnes. Egy idősebb portás fogadta Pjotrt és közölte vele, hogy mindenki az előadáson van. Éppen kinyílt az előadóterem -ajtaja és Pjotr meglátta apját az emelvényen. Most ért véget az előadás. Az emberek kifelémene.t beszélgettek, vitatkoztak arról, amit az előadáson hallottak. A nagy tömegben szem elől tévesztette apját és csak a portás segítségével sikerült megtalálniaKimentek az utcára. Pjotr mondani akart valamit, de apja megelőzte: — Nem bántad meg, hogy esztergályos lettél? — Nem — felelte Pjotr, — miért? — Csak úgy kérdem. Voltam az üzem ben is. Dicsért a művezető. Derék fiú vagy. Egy jó esztergályos sem rosszabb a kertésznél. — Elmehetnénk egy moziba — ajánlotta váratlanul Pjotr. — Még elérjük az utolsó előadást. — Inkább üljünk le egy kicsit és beszélgessünk- Milyen utca is ez? Olyan ismerős. Leültek egy padna. Csendes szél fujdo. gált. — Ismerős ez az utca — ismételte az öreg. — Több mint 30 éve történt ■. . Olyan fiatal voltam, mint te vagy most. Elhatároztam, hogy a városba megyek. Nem voltam egyedül, sok szegény fiú keresett abban az időben munkát a városban. Koldusként jöttünk ide cs koldusként is ffiAatitok vt£.'3d a, talmikba. EgXLUfcs ablakokban. . este, ugyanebben az utcában, leültem egy padra. Mellém telepedett egy fiatal ember- „F’aluról jött?“ — kérdezte. „Onnan“ — feleltem. „Ott is éheznek?“ ,,A szegény embernek — mondtam — mindenütt nehéz a sorsa. Magának mi a foglalkozása?“ „Festő vagyok.“ „Festő?" — csodálkoztam----„És magának is nehéz?“ Keserűen nevetett. „Egész nap járom az éttermeket, hogy valakit lerajzolhassak de még ingyen sem engedik.“ Egész éjjel beszélgettünk a pádon Volt egy darab kenyerem, azt vacsoráz tűk. Reggel együtt mentünk a gyárhoz. Nem kellett a munkánk. Akkor aztán azt mondtam a festőnek: jöjjön velem a faluba, elszegődik valamilyen kulákhoz. Sokáig gondolkozott. Végül elindultunk, ő hátra'hátra nézegetett s amikor már a városon kívül voltunk, megállt: „Nem, nem megyek. Megszoktam a várost, szeretem. De várj csak, ne menj még te sem... Szeretnélek megfesteni, hogy emlékezhessek rád. És ferajzolt. Nevet is adott a képnek: „Egy párasat a varosba érkezett“. Pjotr megragadta apja karját. — Apám! — Mi az, fiam? — Semmi, semmi, meséld csak tovább, — Mit meséljek még? „Egy. paraszt a városba érkezett." Én is megérkeztem -— ismételte elgondolkodva, majd rövid hallgatás után, már egészen más hangon így szólt: — Későre jár. Reggel korán kell felkelned. A szobában már mindenki aludt- Pjotr szemére sokáig nem jött álom Nyugtalanította a kép: „Egy paraszt a városba érkezett-“ Tavaly láttak egy ilyen képet a kiállításon. Ismerősnek tűnt rajta a legény, hátán az üres tarisznyával, tágranyílt, riadt szemével. Nyikoláj, aki vele volt a tárlaton, még tréfált is: — Nem rólad vette a mintát a festőművész? Másnap rögtön reggeli után elvitte apját a képkiállításra. Bementek a tágas előcsarnokba, gyönyörködtek a szép szL a terembe léptek, melyben „Egy paraszt a városba érkezett" című kép volt elhelyezve. Apja megállt a kép előtt. Pjotr apját figyelte., amint szótlanul nézte, a képet. Egyik perc a másik után múlt e Pjotrnak úgy tűnt, mintha apját sírás fojtogatná. Egy idősebb asszony, a kiállítás gondnoka lehetett, megállt mellettük: •— Sztyepan Ivanovics Novickij érdemes művész képe. — És hol található? — kérdezte Iván Kovalik. — Meg akar vele ismerkedni? A szóra * szád teremben van. Szólok neki. .. Mikor a festő közeledett, Iván Kovalik figyelmesen nézet-t az arcába. Kutatta rajta a régi vonásokat. De sehogyan sem ismert rá a régi festőre. — Üdvözlöm, Sztyepan. Ivanovics. — Jónapot, jónapot. Melyik intézetből1 jött? — Faluról jöttem. Paraszt vagyok, elx jöttem a városba. Ez itt a fiamA festő kíváncsian nézett Pjotrra, az-* után a képre. — Nem isméi meg Sztyepan Ivanovics? — kérdezte Kovalik és ő is a képre nézett. — Oh ... csak nem.. , Csak néni maga az? — kiáltott fel boldogan a festő, — Amint látja . . • — Igazán., maga azT Üdvözlöm, drags barátom. Jöjjenek he « szobámba. — Köszönöm, először meg akarom nézni a képeit. ■ — Tepsék, majd magam mutatom meg őket. Az utolsó teremből megint visszatértek ahhoz a képhez. — Tudja, — mondta elgondolkozva Kovalik, — ide a kép mellé egy másik, ugyanilyen című képet kellene tenni. Látja, a paraszt most is eljött a városba. Az egyetemre mentem, előadást tartottam. Holnapután egy kandidátus jön el hozzám. És itt a fiam. ő is megérkezett városba. No ne éppen minket örökítsen meg, sokan vannak rajtunk kívül is, akikről mintát vehet. Ha eljönne a falunkba . . . Igen, elmegyek. Festeni kell új képet... Megfestem! — és Pjotrra nézett, a fiatal parasztfiúra, aki szintén a városba érkezett, de reménnyel és sikerrel, nem úgy, mint annakidején az apja. És a festőművész mosolyogva mondta.': — Ki gondolta volna akkor, hogr valaha még igy találkozunk!
