Észak-Magyarország, 1953. szeptember (10. évfolyam, 207-228. szám)
1953-09-03 / 209. szám
2 ESZAKMÁGYARORSZÁG CsüförtBk, 1953 szeptember 3, A nwaliiémelarszági parlamenti váiasziássü küszöbén Szeptember 6-án tartják meg Nyu- gat-Németc>rszágfoan a partement! (bnndestag) választásokat. Adenauer Bonnban hatalomhoz juttatott revunsvágyó klikkje, uralmának négy éve alatt, népellenes politikájával aláásta tekintélyét a lakosság széles tömegeiben. Adenauer politikája a német konszernek megerősödését, a militarista és revansszellem újjáéledését, a dolgozók további elnyomorodását; Németország kettéosztottságának elmélyülését eredményezte. Külpolitikai területen Adenauer ö.* lakosság széles tömegei akaratának ellenére arra törekedett, hogy bekapcsolja Nyugat- Nemei országot az amerikai támadó szövetségek és t ömbök rendszerébe, a'z-fesz akat lanti szövetségbe és az úgynevezett , .európai védelmi közösségbe“ . A német nép létérdekei és a bonni kormány hivatalos politikája közötti ellentétek kiéleződése arra késztette a bonni hatóságokat és óceánontúli támogatóikat, hogy rendkívüli intézkedéseket tegyenek és ai mostani vezetőséget bármilyen áron igyekezzenek hatalmon tartani a választások után is. Ezen intézkedések egyike a nyugatnémet haladó erőkkel szemben alkalmazott fékevesztett választási terror. Bonnban kevéssel ezelőtt népeile- net; választási rendszert hagytak jóvá, amelynek célja ny„ hogy tévedésbe ejtse a választót és további mesterkedésekkel megakadályozzu a haladó pártok és szervezetek képviselőinek beválasztását a szövetségi gyűlésbe. Az új választási törvény értelmében minden választónak két szavazata, van. Az egyik szavazatot az illető választási körzetben szereplő jelöltre, a másikat az egyes tartományokban beterjesztett párt lajstromokra adja le. A képviselői helyek felét iiymódon arányos rendszer szerint osztják meg a pártok között, a párt által kapott szavazatok számától függően. Azonban^-ahhoz, hogy e»" párt mandátumot kapjon, meg kell szereznie a pártlajstromokra leadott szavazatok legkevesebb öt százalékát. A bonni reakció e fogás segítségével akartai kizárni a gjöveté ségi gyűlésből Németország Kommunista Pártjának, valamint a kis polgári-demokratikus pártoknak a képviselőit. Az amerikai és nyugat német monopolisták hatalmas pénzösszegekkel is igyekeznek* biztosítani ügynökeik győzelmét. A nyugatnémet konszernek vállalkozói egymaguk ötven millió márkát ..áldozlak“ a bonni vezető pártok választási hadjáratának céljaira. Az ellenzék legnagyobb pártja a Német Szociáldemokrata Párt, amelyet ■» választásokon a nyugatnémet szákszervezetek támogatnakA Német Szociáldemokrata Párt jobboldali reformista vezetősége tömegbefolyásának megőrzésére és a tömegek nyomására kénytelen volt a választási hadjárat során több kérdésben bírálni Adenauer kül- és belpolitikáját és bevetni olyan népszerű jelszavakat, mint Németország újraegyesítése, a katonai szövetségben való részvétel elvetése, ftb. Ez azonban nem akadályozza a Német Szociáldemokrata Párt vezéreit abban, hogy közvetve és közvetlenül részt • vegyenek Adenauer politikájában, kommunistaellenes propagandát folytassanak, szembeszáll janak Németország Kommunista Pártjának minden olyan javaslatával, amely a munkásosztály egységének megvalósítására irányul, a jelenlegi összetételű szövetségi gyűlésben a Német Szociáldemokrata Pártnak 129 mandátuma, Adenauer pártjának pedig 1 IC mandátuma van. Működik a haladó burzsoá ellenzék pártja is. Ezt az ellenzéket «z össz- német néppárt képviseli, élén Heinemanna] Adenauer kormányának volt belügyminiszterével. A német dolgozók érdekeinek és Németország nemzeti érdekeinek, az egységének és a békeszerződésnek következetes harcosaként, az ú/jrafel- fegyverzés. a bonni és párisi-háborús szerződések ellenfeleként indul a választásokon Németország Kommunista Párt .ja, amely a kormányklikk veszett terrorja közepette vesz részt a választási hadjáratban. V. Sz. Szetujouov nagyköveinek, a Szovjetunió németországi főbiztosának levele Conantboz, az Egyesült Államok németországi főbiztosához Berlin (TASZSZ) Conant, az Egyesült Államok németországi főbiztosa 1953 augusztus 27-én a német állampolgárok övezetközi közlekedésének kérdésében levelet, intézett V. Sz. Szevnjonovhoz, a Szovjetunió németországi főbiztosához. Hasonló tartalmú levél érkezett az angol é8 a francia főbiztostól is. Ezzel kapcsolatosan V. Sz. Szemjo- nov nagykövet szeptember 1-én levelet intézett Conantboz, amelyben a többi között a következők állanak: ,-Mint ismeretes, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya, amelynek a szovjet hatóságok már 1949-ben átadták a közigazgatási feladatokat, ez év júniusában elhatározta, hogy továbbmenően jelentősen megkönnyíti a német állampolgároknak a Német Demokratikus Köztársaság és Ny ugat-Németország közti közlekedését,. Minden egyes községet feljogosítottak, hogy akadálytalanul engedélyt adhasson a község lakosainak nyugatnémetországi utazására, továbbá arra, hogy nyúgatné-. met országi lakosok tartózkodhassanak a községben. Iiymódon Kelet-Német ország bármely lakon* tetszés szerint bármikor ellátogathat Nyugat-Németországba. A Német Demokratikus Köztársaság hatalmi szervei nem akadályozzák nyugatnémetországi lakosok keletnémetországi utazását sem. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának ezen intézkedései teljesen megfelelnek az ország egysége helyreállítását, szolgáló politikájának és széleskörű támogatásban részesülnek mind Kelet- mind. pedig Nyugat-Németország lakossága részéről. Ugyanakkor Adenauer nyugat németországi kormánya akadályozza a kelet- és nyugatnémetországi német állampolgárok szabad közlekedését, Szemjonov levelében felhívja a figyelmet azokra a tényekre, amelyek akadályozzák a német állampolgárok szabad közlekedését Kelet- és Nyugat-Németország között, majd így folytatja: Ami azt a ' javaslatot illeti, hogy szüntessék meg a német állampolgárok övezethatár-átlépcsi engedélyét, 'célszerűnek tartanám ennek a kérdésnek eldöntését a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Német Szövetségi Köztársaság kormánya elé utalni. Feltételezem, hogy ez a lépés elősegíti a két kormány közti kapcsolat megteremtését annak érdekében, hogy megoldják a Németország egységes, demokratikus és békeszerető államként -történő újjá terem lésével kapcsolatos egyéb halaszthatatlan kérdéseket is-“ Hasonló tartalmú levelet intéztek Francois-Poncethez, Franciaország németországi főbiztosához és Ward- hoz, Na-gybrifannia helyettes német- országi főbiztosához, (MTI) A* olasx-Jugoszláv viszonyról A jugoszláv—-©lass határról érkezett jelentések szerint az egész jugo- szláv-olasz határ mentén folytatódik az olasz egységek felvonulása, A motorizált, és egveb osztagok felvonulásán kívül carabinierik is tartanak őrjáratokat a jugoszláv határ mentén harminc-negyven főből álló csoportokban. Az olaszok minden határmenti őrhelyet megerősítettek- Aug. 31-én a határ felett köröző egyik olasz katonai mpülőgép száz méter mélyen behatolt jugoszláv terület, fölé. Sulzberger a „New York Times“ tudósítója az olasz-jugoszláv viszonyról Sulzberger, a „New York Times tudósítója párizsi jelentésében az olasz—jugoszláv viszonyról ír. „Bár papíron az Északatlanti Szövetség védelmi erői a Földközi tenger térségében erősebbek, mint bárhol másutt, a jelenlegi vita Jugoszlávia és Olaszország között Trieszt kérdéséről azt bizonyítja, hogy a szovjstellenes tömb politikai szerkezete gyenge ebben a térségben," „Ezek a politikai viszályok — panaszkodik Sulzberger — komolyan meggyengítették az Északatlsnti Szövetséget,-" Sulzberger egyidejűleg megállapítja, hogy megromlott Jugoszlávia és Görögország viszonya is. Negyvenül utassal lezuhan! a Párizs—szaigoni utasszállítógép . A Páris—szajgonj rendes repülőjárat „Constellation" rendszerű utas- szállítógépe a franciaországi Barcelo- net.te közelében kedden este kigyulladt és lezuhant -— jelenti az ,,AFP". Az „Air France" repülőtársaság jelenítse szerint a gépen harminchárom utas és kilencfőnyi személyzet tartózkodott, a szerencsétlenséget senki sem élte túl. Az utasok között volt Jacques Thibaud világhírű hegedűművész is. A borsodi rádió mai műsora kormányprogram a megvalósulás A útián. Milyen Hasznot jelent a falunak az ingyenes állatorvosi szolgálat? Gaál Ferenc lyukói bányász brigádja több szénnel készül a Bányásznapra, A Lenin Kohászati Művek fínombengerdéjében. (Buda István riportja-) A munka nálunk becsület és dicsőség dolga. Napi hírek megyénk üzemeiből és falvaibáiMiskolci furcsaságok. Bandi Gyula szatírája. fi taggyűlések: a pártélet demokratizmusának pillérei Pántunk hatalmas erőfeszítéseket lesz, bogy -győzelemre segítse' a Központi Vezetőség határozatán alapuló kormány- programot, a jólét emelésének programját. E program, amely szebbé, jobbá teszi a dolgozó tömegek életét, csak a dolgozó tömegek aktív részvételével, fegyelmezettebb, eredményesebb munkájával valósítható meg. Ezért a párt harcra szervezi és lelkeski a dolgozó milliókat c program végrehajtásáért — mindenekelőtt pedig harcra mozgósítja a párttagságot, a pártszervezeteket, amelyek az élet minden területén a szocialista építés vezetői. Pártunk arr.a törekszik, hogy a pártdemokrácia, a bírálat és az önbírálat elmélyítésével, a kommunisták aktivizálásával, a vezetés megjavításával megerősítse a pártszervezeteket, fellendítse munkájukat, eleven pártéletet teremtsen a szervezetekben. Ez az alapja a dolgozó tömegek megnyerésének, a kormányprogram megvalósításának. A pártválasztmányok ülései nagy lépéssel vitték előre a partéiét, a pártmunk.a megjavítását. Friss levegő áramlott a pártszervezetekbe a Központi Vezetőség határozatának megtárgyalásával. Megérő, södött a pártválasztmány, mint területének vezető szerve, kollektívabbá vált a veze- tés, a bírálat és önbírálat egészséges szelleme hatotta át az üléseket. Bátran, fel- szabadultan, elvtársiasan bírálták a párt- bizottságot, egymást, sajátmagukat a pártválasztmány tagjai, feltárták a vezetésben, a -párttagokkal és pártonkívüliek" kel való bánásmódban, a pártinunkáhan és a termelésben lévő hibákat. Rendkívüli jelentősége van annak, hogy a pártválasztmányok ülései után most az alapszervezetek taggyűlései tárgyalják meg a Központi Vezetőség határozatát a Politikai Bizottság irányelvei alapján. A taggyűlés az alapszervezet legfelsőbb szerve. Határozatai alapján köteles dolgozni az alapszervezet vezetősége és tagsága; tevékenységéért a taggyűlés előtt felelős a vezetőség és minden egyes kom. munista. A jó taggyűlésnek igen nagy nevelő, mozgósító ereje van: felébreszti a kommunistákban a felelősségérzetet a párt, a nép ügyéért, felszínre hozza a hibákat, gerinces bírálatra, őszinte önbírálatra neveli a párttagokat. A jó taggyűlés nagy esemény a pártszervezet életében: harci tanácskozás, a pártdemokrácia eleven megtestesülése. A jó taggyűlésen azt érzik a kommunisták, hogy erős, céltudatos közösség tagjai, hogy külön-külön is gazdái a pártnak, hogy joguk és kötelességük beleszólni a pártszervezet ügyeinek intézésébe. Itt élhetnek a párttagok és tagjelöl, tek legközvetlenebbül jogaikkal és itt kapják meg feladataikat, itt ellenőrzi a közösség az egyesek kötelességeinek teljesítését. A jó taggyűlés felszítja a kommunisták harci kedvét, aktivizálja őket s ez a lendület tovább gyűrűzik, a párt és a kormány határozatainak végrehajtására mozgósítja a pártonkívüli dolgozó tömegeket is. Itt, * az alapszervezetek taggyűlésein, amelyek együttvéve az egész párttagságot jelentik, tárgyalják most meg a Közpónti Vezetőség határozatát. Ezzel a* határozat, a kormányprogram végrehajtásának nagyon felelősségteljes, új szakasza kezdődik meg. A párttagok százezreihez jut most el a határozat — azokhoz, akik ott élnek közvetlenül a tömegek között, mélyéről ismerik problémáikat, közelről látják az elkövetett hibákat s a legközvetlenebbül résztvehetnek -azok orvoslásában. A kormány és a párt intézkedéseinek sikere most nem kevéssé a taggyűlések sikerétől függ; a Központi Vezetőség határozatának tüzetes megtárgyalásától, lényegének megértésétől függ, hogyan mozgósítják a kommunisták százezrei a pár* tonkívüÜ milliókat a program végrehajtására, az ipar és mezőgazdaság soronlévő feladatainak elvégzésére. A pártbizottságok, az alapszervezeti ,ve- zetőségek forduljanak tehát megkülönböztetett figyelemmel a taggyűlések felé. Es készüljenek fel a kommunisták, harcos elvtársaink a vitára, meg nem alkuvó bírálattal, kendőzetlen önkritikával, termékeny javaslatokkal. A taggyűlés sikerének alapja a jő be’ számoló. A vita akkor lesz igazán gyümölcsöző, ha a beszámoló a fő kérdésekre irányítja a figyelmet, ha a tagság saját életére és problémáira ismer belőle. Mindenekelőtt: szorosabbra kell fűzni a pórt és a tömegek kapcsolatait. Ez a Központi Vezetőség határozatának alapgondolata. A választmányi üléseken kiviláglott, hogy egyes funkcionáriusaink nem értik, hogy a párt és a tömegek kapcsolata nem valami szervezeti kérdés, amit a tömegszervezetek jó munkájával meg lehet oldani, hanem a párt politikájának alapvető kérdése. A párt tömegkapcsolata akkor szoros, ha a tömegek megértik, helyeslik és követik a párt politikáját és ha a pártszervezetek mindennapos munkájukkal újra és újra kivívják a dolgozó tömegek bizalmát és rokonszen. vét. A Központi Vezetőség határozata és a kormány intézkedései éppen azt célozzák, hogy pártunk mélyebbre eressze gyökereit a dolgozó tömegek közé, azáltal, hogy fokozottan gondoskodunk a dolgozókról, emeljük jólétüket, orvosoljuk sérelmeiket. A pártonkívüli dolgozók szíveseb. ben követik a pártot, jobban hallgatnak a párt szavára, ha helyileg is megvalósulni látják a kormányprogram ígéreteit. Bensőségesebb lesz a párt és a tömegek viszonya, ha pártszervezeteink és minden egyes kommunista jobban figyel a tömegek hangjára, igényeire, panaszaira, javaslataira. A beszámolónak erre kell irányítania a taggyűlés figyelmét. Tárja fel a beszámoló: mit tett a pártszervezet vezetősége és tagsága a kormányprogram megvalósításáért, mi valósult meg az alapszervezet területén a kormány intézkedéseiből s milyen fogadtatásra találtak ezek a dolgozóknál. És bizony őszintén, kertelés nélkül meg kell mutatni azt is, milyen hibákat követlek el az állami, gazdasági és tömegszervezetekben dolgozó kcMiimu- nisták, a pártszervezet a dolgozó tömegekkel szemben. Alap szervezeteink is hibásak abban, hogy háttérbe szorult a dolgozókról való gondoskodás, hogy nem figyeltek fel panaszaikra, hogy elharapózhatott a törvénytelenség, gorombáskodás, a kritika elfojtása. Jó, ha erről nvillan beszél a beszámoló és névszerint bírálja a felelősöket. De ez a dolognak csak egyik oldala. Rendkívül fontos, hogy a beszámoló a feladatokra mozgósítson. A kommunisták nem azért tárják fel a hibákat, hogy végnélküli panaszkodásba kezdjenek, hanem azért, hogy könnyebb legyen kijavítani ezeket. A kormányprogram helyi végrehajtásáért még nem folyik elég szívós harc az üzemekben, falvakban s hivatalokban. Mondja meg a beszámoló világosan: mit kell teniijp a pártvezetőségnek és a párttagságnak, hogy az elkövetett hibákat helyrehozzák, hogy minden egyes kommunista a maga területén hiánytala* mii megvalósítsa a kormányprogramból ráháruló feladatokat. Es itt nemcsak azokról a kormányrendeletekről vart szó, amelyek ezernyi könnyítést jelentenek a munkásoknak, dolgozó parasztoknak, az egész lakosságnak s amelyeknek végrehajtását segíteni a pártszervezet elsőrendű feladata. A program csak úgy valósulhat meg, ha a bányákban, a kohómüvekben, a gépgyárakban és az exportiizernekben szilárdul a munkafegyelem, több szenet, vasat Ó9 gépet kap az ország, ha textiles cipőgyárainkban javul a gyártmányok minősége. A kormányprogram csak. úgy valósulhat meg, ha a falvakban, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, gépállomásokon teljes erővel hozzálátnak az őszi munkákhoz, ha jobban szorgalmazzák a beadási kötelezettség teljesítését. A Központi Vezetőség határozatát nem lehet ezektől a feladatoktól elkülöníteni. Hogy a pártszervezetek megállják lielyü. két a kormányprogram végrehajtásában és kiküszöbölhessék a tömegekkel szemben elkövetőit hibákat, meg kell. javítani a pártszervezetek, egész munkáját, mindenekelőtt vezetését. Alap szervezet cinkben is érvényesülnie kell a mzeJés kollektivitásának. Hangsúlyozni kell, hogy itt a pártszervezetekre] van szó; az állami, gazdasági szervekben egyszemélyi felelős vezetés van s szó sincs a rosszemlékű ,,üzemi háromszögek“ feltámasztásáról. Sajnos, alupszervezeteink jelentős részében is megszegték a kollektív vezetés elvét és gyakorlatát. A rárttitkár rendszerint az egész vezetőség helyett dolgozik, különösen, ha függetlenítve vau. A vezetőségi tagok egy része tétlen, legfeljebb vezetőd ségi ülésekre jár el. De a vezetés kollektivitását nemcsak így sértik meg. Sokkal súlyosabb, hogy a párt vezetőség nem tanácskozik a párttagsággal, nem kéri cs nem becsüli eléggé véleményét, nem hitja össze rendszeresen az alapszervezet legj elsőbb szervét, a taggyűlést. Alapszervezeti vezetőségeink — sőt, többnyire egyedül a titkár — számtalanszor dőli* lenek olyan fontos kérdésekben^ amelyek, ben csak a taggyűlés hozhatna határozatot. A taggyűlésnek ez a lebecsülése meg“ nyilvánul abban is, hogy általános, sokszor semmitmondó kérdéseket tűznek napirendre, vagy pedig oly sok napirendet állapítanak meg, amelyet megtárgyalni lehetetlen. A vezetés kollektivitásának megsértése gyakran vezet önkényeskedésekhez, a párttagokkal és meg inkább a pártonkíviiliekkel való durva és lelketlen bánásmódhoz, a bírálat elfojtásához. A mostani taggyűlések beszámolói bátran cs nyíltan tárják fel ezeket a hibákat — ez az alapja az egész pártmunka gyökeres megjavításának. A vezetés kollektivitásának érvényesülnie kell a beszámoló és a határozati javaslat. elkészítésében is. Lehetetlen melyen elemezni a pártszervezet munkáját és valóban életrevaló, célravezető javaslatokat tenni, ha csak a pámít kár „készíti elő“ a beszámolót. A titkár egyedül nem ítélheti meg a pártszervezet munkáját, de még a sajátjáét sem. A beszámolónak és a határozati javaslatnak a tagság által választott szerv: az egész vezetőség véle“ menyét kell tükröznie. Mielőtt a taggyűlés elé kerül a beszámoló, vitassa meg a vezetőség, mindaddig, míg az végleges formát nem ölt. Érezze magáénak a vezetőség minden tagja a beszámolót, adja hozzá a maga tapasztalatait, véleményét, meglátásait, bírálja, ha kell, minden mondatát. A ,,titkáribeszámoló helyett a vezetőség beszámolójának kell elhangzania a taggyűlésen. És túl ezen: tükrözze a beszámoló a párttagság véleményét is. Élettelibb, ele’ vénebb lesz a beszámoló, ha elkészítése, kor a vezetőség tanácskozik az aktivistákkal, pártbizalraiakkal, propagandistákkal, népnevelőkkel, meghallgatja a pártonkívüli dolgozók véleményét is. Helyes, ha a párttagok kisebb csoportjai megvizsgálják a partmunka egy-egy területét és beszámolnak tapasztalataikról a vezetőségnek, így lesz tartalmas, így ad helyes képet a beszámoló és az abból leszűrt határo_ zati javaslat. A beszámoló összeállítása igen nagy- munka — de a taggyűlés megszervezése nemcsak ebből áll. A párttagságnak pontosan tudnia kell, miről lesz szó a tag* gyűlésen; a legnagyobb érdeklődést kell felkelteni a beszámoló iránt, hogy várják a párttagok a beszámolót s gyűjtsék ösz- sze, gondolják át saját tapasztalataikat, mondanivalójukat, nézzenek mélyen saját munkájukba. Így segítsék, hogy a taggyű. lés betöltse hivatását. A párttagságban nagy a harci tűz, élénk most a bírálókcdv — óriási emelője ez a munka megjavításának. A párt- választmányok ülései már megmutatták ezt a harcossá got s várható, Irógy a taggyűléseken még csak fokozódni fog. Ne húzódozzanak ettől az egészségesen feltörő bírálattól párt funkcionáriusaink, sőt, segítsék elő igazi, őszinte önbírál attól. Bizony, az önbíJÓI*Ital Otég sokan hadi’ lábon állnak. Vannak, akik szavakban minden“ kritikát elfogadnak s utána mindent kimagyaráznak; vannak, akik úgy vélik, hogy ők semmiféle botlást nfftK" követtek el; vannak, akik félnek kiállni az egész tagság színe elé’ és bevallani^ hibákat. Pedig az alulról jövő bírálat olyan, mitit a tisztítótűz. Fényt vet a mulasztásokra, kihámozza gyengéinket, segít levetkőzni hibáinkat — végső soron edzi a kádereket, megjavítja a párttagok, a pártszervezet munkáját. Nem víszolyogni kell az önkritikától, nem visszaverni kell a kritikát — hanem örömmel kell udvö-» zului s érvényesíteni belőle mindazt, ami helyénvaló. A taggyűlés, <n vita szem m ellátható eredménye: a közösen hozott határolt* Mindazt a helyes javaslatot.ami a bcszá- nwtóban, a felszólalásokban elhangzottt rögzítsek taggyűléseink rövid, konkrét, ellenőrizhető határozatban. Ma a taggyű’ lések még gyakran nem hoznak határoz«* tot. Ez komojy hiba, mert így a vita meddő maradhat, nem lehet ellenőrizni, mi lesz a javaslatok sorsa, nem Je bet fe^ lelősségre vonni a határozat megsértőit« Magát a határozati javaslatot is vitassák meg a taggyűlések, ha kell, módosítsák, bővítsék ki; vessék ki belőle mindazt, ami általános, ami egy lépessel sem visz előre és kézzel foglia tó, határozott feladd tokát állítsanak benne a tagság elé. A megyei, járási, városi, kerületi ésf üzemi pártbizottságok tanácsaikkal segítsék a taggyűlések előkészítését, anélkül, hogy ez az alapsgervezet vezetőségének önállóságát a legcsekélyebb mértékben isi sértené. Tűrhetetlen az, hogy egyes párt* bizottságok tagjai és munkatársai készítik el a beszámolót, vagy a határozati javaslatot az «lapszervezet vezetősége helyett. Ez a pártdemokrácia durva megsértése s eleve sikertelenségre kárhoztathatja, álta. lános, elvont szónoklattá változtatja a vezetőség beszámolóját. Éppen az ellen küzdjenek a felsőbb pártszervek tagjai és munkatársai, hogy az alapszervezetek vezetői gépiesen lemásolják a választmányi ülések beszámolóit cs határozati javas!*-» tájt. A beszámoló s az egész taggyűlés akkor lesz igazán eleven, termékeny, ha a műhely, az akna, * termelőszövetkezet, a gépállomás sajátos helyi viszonyait., prob„ lémáit, feladatait tükrözi. A felsőbb párt', szervek tagjai és munkatársai,, kivétel nélkül vegyenek részt a mostani taggyájr léseken, amelyek döntő állomásai a Köz-» ponti Vezetőség határozata és a kormány- program végrcha j iá sáriak. A Központi Vezetőség határozatát meg* tárgyaló taggyűlések ösztönözzék arra a kommunistákat, hogy fáradhatatlanul magyarázzák a kormány programját a dolgozó tömegeknek, hogy elmélyítsék barátságukat a párto ikíviilj dolgozókkal s ezzel emeljék a párt tekintélyét, szélesítsék tömegbefoiyását. A kommunistáknak az eddiginél is inkább a dolgozó tömegek között, a tömegek élén a helyük. Nem kétsége.-», hogy a mostani taggyűlések fokozottabban erre az útra segftik alap- szervezeteinket, pártunk harcos, odaadó tagságát
