Észak-Magyarország, 1953. szeptember (10. évfolyam, 207-228. szám)

1953-09-20 / 221. szám

1353. «September Bt. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 5 1D&nl&tbeJk Qiiiza Belülről valami feszengett az em- (berekben. Amikor találkoztak, kér­dően néztek egymásra: — Mi te*z? Maradunk, vagy kilé­pünk ...? Meghányták, vetették a dolgot- Sok minden volt, ami a bentmaradáa mellett szólt, dia volt jónéhány olyan dolog is. ami miatt a kilépés gon­dolata vert gyökeret bennük. — Nagy területet elöntött a bel­víz. Nem vették figyelembe . .. __ Nincs az embernek kedve dol­gozni, ha látja, hogy vannak a- cso­portban, akiknek nem szívügye a közös.. . — Úgy van az — mondta egy szó­kimondó asszony —, hogy vannak olyanok, akik csak immel-ámmal dolgoznak és csak ekkor, amikor alkarnak, munkaegységük mégis több, mint aki hűségesen dolgozik. Tud­játok olyan sógor-koma alapon megy itt sok minden ... A pártszervezet felé figyeltek. On­nan várták az irányító, magyarázó szót. Onnan azonban semmi sem hangzott. Se jó, se rossz. Lehet’ bogy talán éppen ez a tétovázás, tanács­talanság volt a választóvíz. Megmu­tatta, ki a2 igaz ember, ki az önző- K,i az, akire lehet építeni, s ki az, aki úgy inog, mint szélben a nád. Augusztus közepe felé egy híi rohant végig a falun. — Hallottad ... Tegnap egy szentistváni ember volt itt. Azt mondta, hogy náluk többen már ha­tároztak. Kilépnek. Követte gyorsan a másik hír. Ördögh Pe»ta házát csinálja egy négyes! ember. Az is szólt, hogy lesznek náluk kilépők . . . Jöttek az újabb események. Vá­gási József átment Tiszadorogmára, hogy kivel beszélt, nem lehet tudni, de utána megjelent a községben Ti- szadorogmáról Sánta János. Sánta egyébként, a dorogmai tszcs tagja. Mindenki úgy ismeri, mint spekulá­ló, harácsoló, önző, munkakerülő valakit. Dorogmán — ha szó kerül róla — csak megvetően legyintenek. Ku lékek cimborája'. Sánta kész fo­galmazványt hozott magával. Igen hamar megértették egymást két helybeli munkakerülővel, Varga Bertalannal és Bényei Józseffel, akiket Vágási ajánlott Sántának. Hamarosan nekifogtak a ^munká­nak“ — az aknamunkának. Hű se­gítőtársuk lett Papp István és Papp Károly, Kormos József, Burka Má­tyás s még néhányon mások. Titok­ban, Iopvai pusmogtak az emberek­kel. Persze, először a munkakerülő­ket és az ingadozókat keresték fel. Elmentek azokhoz is, akiknek vala­milyen jogos, vagy jogosnak vélt Pa­naszuk volt a vezetőséggel szemben. Felfújták a dolgot. Nagyították a sérelmeket­Mahonkai Imre katolikus esperes sem maradt ki a pakliból. — Hamarosan másképpen lesz itt minden, — mondotta jelentős szem- hunyorí fással. Akadtak, akik nem láttak át a szitán, hogy miért ez a szivevágya a ,,tisztelendő úrnak“, miért áskálódik a termelőszövetkezet ellen. Egy napon a földművelésügyi mi­nisztériumban megjelent két tiszabá- bólnai „küldött“, 170 aláírás volt a papíron, amely szerint az aláírók kérik a tsz feloszlatását­Végre felébredt. a pártszervezet. A községi és a termelőszövetkezeti alapszervezet vezetősége együttes ülést tartott­Lakatos Antal párttitkár elvtárs valamennyiük gondolatát ■ mondot­ta el. — Hibát követtünk el, elvtársak. Nem mag?»ráztuk meg, nem ismer­tettük kormányunk programját. És ml történt? Kihasználta ezt az el­lenség. Megzavarta az emberek gondolkozását. Igaz, kissé késve fi­gyeltünk fel az eseményekre, de még most sem késő, hogy cselekedjünk. A vezetőségi ülésen elhatározták, bogy a legjobb népnevelőket meg­bízzák: ismertessék a község min­den dolgozójával a kormány pro­gramját,, a termelőszövetkezeteknek és tagjaiknak nyújtott sok új ked­vezményt, támogatást. Azt is elha­tározták, hogy az egész ügyet tag­gyűlés elé viszik. A 'taggyűlést nagy érdeklődés előz­te meg. Amíg a párttagok bent ta­nácskoztak, odakint várakoztak a pártonkívüliek. Mi lesz? bői. Az elv társak maguk sem tudták volna megmondani, hogyan is tör­tént tulajdonképpen, de tény, hogy a beszéd hatása alatt erősebbek, bátrabbak, bizakodóbbak leitek, Legtöbbjükről lefoszlott a bizonyta­lanság, tanácstalanság. Megértették, mit kell cselekedniük ahhoz, hogy jobban éljenek, hogy még szebb le­gyen az életük. Válaszuk csak egy lehet: „maradunk“. — Ne feledjétek el, elv-társak — hangzott a párttitkár elvtár3 szava •—, hogy f i valamennyien sa ját jövőtök és mindnyájunk jövőjének kovácsai vagytok. Ha valaki még sem értené meg, mekkorát árt jnataának, csa­ládjának azzal, ha kilép és oft hagy­ja a helyes utat — csak magát okol­na'jai maid. Ha volt is még kis tétovázás né­hány elvtársba«. ahogyan ez meg­mutatkozott Vályi Gáspár, Besse­nyei Tamás szavaiban, a többség már azzal értett egyet■ amit Vass István eivfárs mondott: — Amit a párt és a kormány java­sol, az jó, a mi érdekünket szolgálja. A taggyűlés után a pártonkivü- liek még inkább figyelték mit tesz­nek a kommunisták, milyen példát mutatnak? Balázs Bertalan, P. Bessenyei Jó­zsef, Burka Elemér, Szabó János, Balázs Istvánná, Papp Józsefné, Gaál Jánosné, Mezei Mihályné min­den szava és tette azt mutatta, hogy ők nem inogtak meg. Kommunisták­hoz méltóan minden munkában az elsők között járnak, önkéntelenül is követi őket, aki közelükben dolgo­zik, mint Szikszói Vilmos, ifj. Bur­ka Mátyás, Molnár Ágoston, Besse­nyei László, Mezei - Mihály és sokan mások. De voltak még mindig olyanok, akik továbbra is ingadoztak. Olya­nok, akik inkább a lógósok példáját követték. Igen érdekes és jellemző dolog derült ki. Varga János elvtárs találkozott ifj. Szabó Imrével, beszélgetés köz­ben azt mondja neki: — Nem hittem volna rólad, hogy te is a tsz feloszlatását követeled. Amaz megdöbbenve néz rá: — Én ... dehogy követeltem! Hon­nan veszed ezt, tanácselnök elvtárs? — A te neved is ott volt a felosz­latást kérő íven . ..! — De hiszen én azt nem írtam alá!!! A tanácselnök eleinte nem akart hitéit adni szavának, de amikor Gaál Ernővel, majd B. Gaál József­fel és sok más tszcs taggal is beszél­getett, s azok ugyanezt mondották, — világossá vált, hogy az ellenség gyalázatos hamisítást követett el. Egy-egy aláíró tíz-tizenöt, mit sem sejtő tsz tag nevét is aláhamisította. Megtalálták például az „aláírások” között még Gaál Barna nevét is, aki pedig már 3—4 éve a diósgyőri vasgyárban dolgozik. Körülbelül 50 olyan paraszt neve is szerepelt a listán, akik az állami gazdaságban dolgoznak. Még gyerekek neve is olvasható volt a hamisított aláírá­sok között... — Szégyen és gyalázat — futott végig a hír a falun. — Hiszen ezek a munkakerülők félrevezettek ben­nünket, be akarták csapni a föld­művelésügyi minisztériumot, a kor­mányt is. — Persze, mert ők nem szeretnek dolgozni, így azt akarják, hogy más se boldoguljon... — Aki ki akar lépni, az lépjen ki, mi maradunk — mondja egyre több tszcs tag. Munkakerülőkre, naplo- pókra nincs szükségünk. Nélkülük lesz erős a csoport. ■— Én bizony nem térek vissza az egyéni gazdálkodáshoz — szögezi le Tóth Bertalan. Én már döntöttem. A közöst választom. P. Bessenyei József hangja is ha­tározottan cseng: — Ha becsületesen dolgozom, biz­tos, hogy jómódú lesz az életem. A párt és kormány ezután még jobban segíti a termelőszövetkezeteket. — Ezt mutatja a sok új rendelet, a ha­talmas kedvezmények. Csak számol­ni kell. Én a tszcs-ben maradok. Egyre több tsz tag mondja ezt. És nemcsak mondja. Névaláírásával igazolja, hogy nem ismeri el a fel­oszlatás! kérelmet, amelyet az ő tudta és beleegyezése nélkül készí­tettek el, írtak alá. Az ívén egyre több névaláírás so­rakozik. A tagság zöme szilárd meggyőződéssel, a termelőszövetke­zet fölött elzugott viharban megerő­södve tovább halad előre a közös gazdálkodás, a jólét, a felemelkedés útján. SZÁMTANI-VETNI! .................................................................... .................................... * — 80 holdon vetettek már őszieket a borsodivánkai „József Attila“ földjein Serényen folyik a munka Borsod- ivánka határában. 17 szekér szál­lítja a háztáji gazdaságból a tagok lakására a kukoricát. A termés szép, a háromszori-négyszeri kapálás eredményeképpen holdankint 35 mázsa tengeri termett. A tagoknak gondjuk van a közös munkára is. Eddig 80 holdon vetettek el őszieket, 136 holdon végezték cl a vetőszán-, tást. A magvakat gondosan kitisz« titották. 70 holdról most takarítják be a napraforgót, 8 mázsás holdan-, kinti átlagra számítanak. A hejőpapi traktoristák akkor mutatnak igazán példát, ha még nagyobb lendülettel dolgoznak A gépállomások megyei versenyé­ben a legutóbbi értékelés szerint a hejőpapi halad az élen. A traktoris­ták az aratás idején is jól dolgoz­tak, most sem akarnak lemaradni. Őszi tervüket eddig 29 százalékra teljesítették, a gépállomások közül a legjobban. Ez az eredmény azon­ban nem kielégítő. A hejőpapi trak­toristák akkor mutatnak igazán példát, ha még nagyobb lendülettel dolgoznak. A legjobb traktorosok közé tarto­zik Csörsz Kálmán, aki őszi tervét csaknem 100 százalékra teljesítette. Csörsz naponta 9—10 holdat művel meg. Nyomában halad Varga Sán­dor. A brigádok közül a Kiss-brigácf halad az élen. Az ősziárpa vetésé-i ben különösen kitűnt Murvai József* aki eddig 211 holdat vetett be. Eb« bői 42-őt keresztsorosan. A gépállomás egyik kombájn* napraforgó aratásra szerelte át. Az ekéket is előkészítették cukorrépa ásásra. 50 holdon gépi erővel ássák majd ki a cukorrépát. A naprafor« góból eddig 15 holdat aratott le a kombájn. Mind ezzel a gépállomás segíti a termelőszövetkezeteket. Nemes Sándor, a gépállomás dől« gozója, aki szelektornál dolgozik*, naponta 15 mázsa vetőmagot tisztít} meg. Hétfőn megkezdik a vetést a kesznyéteni „Szabadság“ tsz tagjai A kesznyéteni „Szabadság“ tsz tagjai szorgalmasan végzik az őszi munkákat. Már befejezték a burgo­nya betakarítását. 70 holdon vetet­tek kukoricát, a felét már letörjék. 35 mázsás holdankinfi átlagot érfek el. A kesznyéteni határban régen vqít ilyen kiváló termés. A tsz tag­jai látják, hogy érdemes volt négy­zetesen vetni, a szovjet agrotechni­kai módszerek alkalmazása meghosi ta gyümölcsét. A tsz traktorosai is jól dolgosnakt Az őszi árpa alá felszántották a föU det és elkészültek a tárcsázással is. Hétfőn hozzálátnak a vetéshez. 40 hold őszibúza alá. is felszántották 0 talajt. A termelőcsoport dolgozói tudják, hogy a gyarsaai és jól vég* zett őszi munka a jövő évi bő tér* més alapja. Heti teendők a mezőgazdaságban Egy mázsa friss, leveles répafej 25 liter tej előállításához ele­gendő tápanyagot tartalmaz. Fony- nyadtan a répafej már kevésbbé értékes, ezért ne hagyjuk kint a táblán, hanem naponként szállítsuk be és zölden etessük. Ha nagyobb mennyiségű répafejjel rendelkezünk, annak egyrészét silózzuk. Ügyeljünk arra, hogy a takarmányozásra fel­használt répafej földdel ne keve­redjék. A föld az állatok gyomrába kerülve hasmenést, bélhurutot okoz­hat. Ha a répalevél hasmenést és gyomorbántalmat okoz, keverjünk az abrakba 10—13 deka porrá tört faszenet. Komolyabb bélhurut tén forduljunk állatorvoshoz. Jobb minőségű acélt, hengerelt árm népgazdaságunknak ! Mindössze két hete, hogy megis­mertük a párt és a kormány hatá­rozatát az árleszállításról. Minden dolgozó büszke örömmel olvasta a határozat bevezetőjében, hogy saját áldozatos munkája is lehetővé tette az árak leszállítását- Szívesen, örömmel dolgozunk — mondják a diósgyőri kohászok és napról-r.apra újabb munkasikerek eléréséért küzdenek, mert tudják, hogy ez feltétlenül szükséges a to­vábbi eredmények eléréséhez. A nehézipar dolgozóitól, a kohá­szoktól is azt várja az ország, hogy mind több és egyre jobbminőségű termékkel járuljanak hozzá hazánk gazdagodásához, népünk é!etszínvor nalának további emeléséhez. A ter­mékek minőségének megjavítása te­hát ma fokozott kötelességeket ró minden dolgozóra. Mit tettek a Lenin Kohászati Mű­vekben a minőség megjavításáért, mit tettek azért, hogy a harmadik negyedév még hátralévő napjaiban az adósságot is törlés-szék? A martinacélműben minőségi hónapot kezdeményeztek a dolgozók. Abban a levélben, amely­ben ezt bejelentették, azt írták, hogy pártunk és kormányunk tettére tet­tekkel válaszolnak. Az eredmény az lett, hogy a martinászok bebizonyí­tották: jő munkával csökkenteni le­het a selejtet. mert ez csak attól függ, hogy a dolgozók betartsák a legelemibb technológiai előírásokat. Az elmúlt hónapokban igen sok baj volt az üstöknél, a rossz dugópászí­tással, s ezért volt sók a dugófolyás. A havi selejt 3.5 százaléka ebből adódott. Szeptemberben e téren is javulás mutatkozik. Jó példával jár­nak élen a „C“ műszak dolgozói, akiknél ebben a hónapban dugófo­lyás egyáltalán nem volt. Az ,,A“- és „B“-műszak dolgozói is jelentősen Lakatos elvtárs szavai úgy hang-1 csökkentették az ebből származó se- f-ottefc a teremben, mint ahogyan | lejtet. Ezek azonban csak kezdet? ttssfcfcvizü forrás bugyog a hegy tövé» eredmények, sok még a tennivaló. Elsősorban az acélgyártó medereknek kell nagy gondot fordítaniok a csa- polósi hőfok betartására. Csak így lehet kiküszöbölni az üstberagadá­sokból származó selejtet, ami jelen­leg havi 5 százalék. Arra kell töre­kedni, hogy az öntecsek nagyobb részét alulról öntsék, mert ezek hen- g erei hét őségé 20—30 százalékká] jobb, mint a felső öntecseké. Ha az acélműben minden öntecs alsó ön­téssel készülne, úgy kétezer tonná­val több hengerelt áru kerülhetne forgalomba havonta. Feltétlenül meg kel] javítani a VIII. kemence csatorna szárítóját- Csak augusztus­ban 70 ezer forint értékű selejtet okozott a rossz szárítócsatorna'. A minőség megjavítása érdekében sok­kal nagyobb gondot kell fordítani a kokillák tisztántartására és kezelé­sére is. A csarnokmesterek gondos­kodjanak arról is, hogy az acélkava- rás öntés közben mindig megtörtén­jen, mert ez csökkenti a felszíni re­pedéseket és az egyéb felszíni hibá­kat. Az elektroacélmüben vannak jó eredmények a minőség megjavítása terén. Itt azonban két­szeresen fontos az óvatosság, mert a kényes minőségű acélnál még a súly­ban kis selejt is tetemes kárt okoz. A műszaki és fizikai dolgozóknak együttes jó munkával arra kell töre­kedniük, hogy megszüntessék a lunker-selejtet, ainnál is inkább, mert augusztusban a selejt 16 százaléka ilyen volt. Az előző hónapokban már jóformán alig volt selejt. Most a zárványosság is sok problémát okoz Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy sokkal nagyobb gondot és figyelmet kell fordítani a minőségre. Ügyelni kell az adagod kémiai összetételére, -különösen az acélöntődéiben és a nagykovácsműhelyben továbbfeldol­gozásra kerülő acéloknál. A durvahengerdében csökkent a selejt augusztusban. Mindenki további javulást vart, ehelyett azonban szeptember elején csökkent a termelés és növekedett a selejt. Az árleszállítás után a dur- vahengerde dolgozói is jelentéke­nyen javítottak munkájukon. Szep- Iember 15-éig 102.6 százalékra telje­sítették a havi terv esedékes részét. Azt kell még elémiök, hogy a ter­melés emelkedésével egyenes arány­ban emelkedjék a gyártmányok mi­nősége is. Elsősorban a csavarozás­ból, az égésekből származó selejtet kell csökkenteni a nagy figyelmet kell fordítani a minőségi acélok hen gerlésére. Különösen a bugáknak i hengerüregekbe való beadására kell vigyázniok, mert augusztusi selejt­jük 60 százaléka ebből származott. A finomhengerdében az a feladata a dolgozóknak, hogy a jelenlegi ©elejtminimumot tovább tartsák. Selejtjük ugyan nincsen, de havonta 80—100 tonna hengerelt áru válik másodrendűvé. Náluk en­nek kiküszöbölése a fő feladat. A többi üzemről szólva, megállapíthatjuk, hogy az acélöntődében augusztusban az elő­ző hónaphoz viszonyítva 5.5 százalék­kal növekedett a selejt. A vasöntö­dében csökkent. Mindkét öntödében a formák pászítására és a lukacsos- ság megszüntetésére kell nagyobb figyelmet fordítani. Minden öntőnek tudnia kell, hogy ha hanyagul fu- vatja ki a formát és bentfelejt né­hány homokrögöt, menthetetlenül se­lejtes lesz az öntés. A minőség megjavításában fontos szerep vár a Meo dolgozóira. Az üzemek szívleljék meg a ,,Meo“-sok észrevételeit, tanácsait, fogadják úgy őket, mint akik munkájukat se­gítik. ese« Használjuk ki az ősz folyamán az alkalmi legelőket. A legelőn tartott állatok ellenállóképessége nagyobb, a növendékállatok fejlődése tökéletes sebb. A szabad levegő minden állal« nak hasznára van. Az őszi legelte« téssel jelentékeny szálas- és abrak ; takarmányt takarítunk meg. Legel« tetésre alkalmas minden fű és Tarló, ahonnét a terményt már letakarítot« ták. Korán lekaszált réteken is len geltethetünk az ősz folyamán. Min« den állattartónak saját érdeke, hogy minél később kezdje meg a tárolt) takarmány etetését. Gyakorlati tapasztalatok azt bizo-t ‘ nyitják, hogy az elvetett magnak csak 50 százalékából lesz terméshozó növény. így van ez a gabonafélék-« nél is. A vetőmagmennyiség megái« lapításánál a vetőmag számát is fi« gyelembe kell venni. Kisebb mag« vakból ugyanis sokkal több megy egy mázsába, mint a nagyobbakból, Mindenkor ügyeljünk arra, hogy a megfelelő állománysűrűség megle« gyen. Gabonaféléknél 12 cm-es sor« távnál általában a folyóméteren kint 50—60 magnak kell lenni. Vetésnél ellenőrizzük a megfelelő sűrűséget* Emeljünk fel időnkint egy csorosz« lyát és számoljuk meg az 1 méterre! jutó magok számát. így a vetés egyenletesebb, a növény,állomány zártabb lesz. Rossz gazda az, aki hagyja elvé« nülni a sarjutermést ahelyett, hogy idejében, pontosan betakarítaná. A levágott sarjut ne hagyjuk hosszrí ideig renden. Szárítsuk villán, for« gassuk. mozgassuk mindaddig, míg meg nem szárad. A villán szárított sarju 50 százalékkal több tápanya« got és zamatanyagot tartalmaz, mintha napokig áll renden s eső mossa, nap égeti. Ne csak a rétek sarjuterniését takarítsuk be, hanem kaszáljuk le az árokpartokat, dü« lök mentét és az erdei tisztásokat is. A sarjuk egy részét silózzuk. HAZÁNK A TASZSZ HÍREK TÜKRÉBEN A „TASZSZ“ iroda budapesti jelen« tésében beszámol a Tudományos Munka" sok Világszövetsége 3. ülésszakának be« fedezéséről. * A „TASZSZ“ beszámolt arról, hogy it Magyar Népköztársaság kormánya a kor-, mányprogramnak megfelelően 100 millió, forintot fordít terveit felül munkavéde­lemre és a szociális-kulturális igények kielégítésére. Ezenkívül jelentősen növeli a könnyű- és élelmiszeripar beruházásait. A „TASZSZ“ jelentést közölt arról, hogy a Magyar Népköztársaságban kitér« NAGY TIBOR I jesztik a levelező oktatást az általános Diósgyőri MEO [ iskolákra és a középiskolákra is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom