Észak-Magyarország, 1953. szeptember (10. évfolyam, 207-228. szám)

1953-09-05 / 211. szám

Szombat, 1953 szeptember 5, Pelőfi-bánya dolgozói állnak a bányásziiefi verseny élén Szénbányászaink bányászheti ver­senyében az augusztus 21-től szep­tember 3-ig terjedő időszak eredmé­nyei alapján a nagyvállalatok kö­zött Petőfi-bánya Rózsa üzemének dolgozói 111 százalékos átlagered­ménnyel szilárdan tartják az első helyet. A második helyet a Mizser- fai Szénbánya vállalat kollektívája szerezte meg, az esedékes előirány­zat 108 százalékos teljesítésével. Szo­rosan a nyomukban haladnak az or­mospusztai bányászok 107 százalékos teljesítménnyel. A kisvállalatok versenyében Petőfi bánya gyöngyösi üzemének dolgozói állnak az élen. A bányászhét esedé­kes előirányzatát 13.3 százalékkal szárnyalták túl. A második helyet a mucsonyi dolgozók hódították el 106.4 százalékos eredménnyel. r'»ncsik György várpalotai sztaháno vista szénkombájnkczelő felhívása a paraszt fiatalokhoz: JÖJJETEK BÁNYÁSZNAK! Bencsik György sztahánovista vá­jár, a várpalotai szénbánya kom­bájnvezetője felhívásában többi kö­zött a következőket mondja: „Nincs még három éve, hogy szü­lőfalumba, a Somogy megyei Da- rányba, bányásztoborzók érkeztek Várpalotáról. Én akkoriban hagy­tam ott a kulákot, akinél cselédes- kedtem, s szakmát akartam tanulni. Kedvem volt a bányászélethez, de sokan ijesztgettek: „Nem jó dolog az a bánya, nincs rajta ablak, meg le­vegő sincs odalent elegendő". A to- borzók nem voltak nagyhangúak, nem ígérgettek fűt-fát, csendesen elmondták, hogy élnek ők, milyen munka és kereseti lehetőségek van­nak a bányánál. Félénken, idegenül, szegényes cso­maggal értem új munkahelyemre. Tapasztalt, ügyes vájárok gond­jaira bíztak, hogy tanítsanak meg a bányászmesterségre. Eleinte nem volt könnyű a dolog: meg kellett még szoknom a föld mélyének sajá­tos légkörét. Apránként azonban megismertem, megszerettem a bá­nyát, társaimat. Alig több, mint egy esztendő leforgása után én is el­mondhattam: vájár vagyok, új mes­terségem szakembere, s nem akármi­lyen: a sztahánovista jelvénnyel is kitüntettek. Kemény, küzdelmes, de szépséges élet a bányászok osztályrésze ma­napság. Az egész nép szeretete, meg­becsülése kiséri munkájukat. Pár hónapja voltam csillés, amikor már írhattam haza a családnak: gyertek ti is, gyönyörű új lakás vár minket. Akkor kezdődött meg Várpalotán a hatalmas új bányászváros építése, s a becsületes munkáért az elsők kö­zött, kaptam új otthont. A lakást be is kellett rendezni, de az se okozott nagy gondot. Akkor már szépen kerestem: az első két hónap kivételével egyszer sem kaptam kétezer forinton alul havonta. Uj bútort vettünk, kerék­párt, majd motorkerékpárt, rádiót. Bányászságom második évében bri­gádvezető lettem a híres Csősz-csa­patban. Akkor jöttek Várpalotára az első F. 4-es szénkombájnok, s mi, fiatalok vállalkoztunk rá, hogy meg­mutatjuk: mit tud az ember, meg a gép együtt. Az F. 4-es kombájn ki­veszi a bányász kezéből a csákányt, meg a lapátot, elvégzi a szén fejté­sét és rakodását s ránk csak a ki­sebb munkák, ácsolás, sínfektetés maradnak. A gép mellett nemcsak a teljesítmény nőtt meg, hanem a ke­reset is: Volt olyan hónap, amikor több mint ötezer forintot vittem ha­za. Olvastam a Szabad Népben Kug- ler Lajos kohászról, hogy gépkocsit vásárol, s arra gondoltam, miért ne vehetnék én is. A pénzből nemsok hi­ányzik már, s hamarosan meg is ve­szem az autót. Kiterveltük az asz- szonnyal, hogy amint meglesz, első utunk falunkba vezet majd. Most készülünk » Bányásznapra. Az állam ezen a napon kitüntetést, jutalmat ad azoknak, akik hűsége­sen kitartanak a bányászmunka mel­lett. Én magam alig hároméves mun­ka után most is körülbelül három­ezer forintot kapok. Vezetőink a kormányprogram szel­lemében ma már egyre több gondot fordítanak a dolgozók életfeltételei­nek javítására. Többet törődnek a toborzott bányászok helyzetével is. Nemrég látták el például a város egyik legnagyobb legényszállását szép, korszerű fürdővel. Kicsinosí­tották a többi legényszállót is. A kormányprogram nagyszerű cél­jainak megvalósításához azonban több szén is kell. Megint munkaerő­re van szüksége a bányászatnak. A magam és bányásztársaim nevében hívok minden falusi fiatalt: Jöjjetek bányásznak, segítsetek biztosítani az ipar kenyerét. Aki úgy gondolja, kedvére való a mi foglalkozásunk, csapjon a toborzók markába. Mi, a régebbi bányászok nagy szeretettel várunk benneteket a széncsaták har­cosai sorába. ígérjük, hogy gonddal, türelemmel foglalkozunk veletek, hogy mihamarabb ti is jó bányászok legyetek. (MTI) ésmmsrmmtxG' Szeptember 3-án a nyugatberlini lapok jelentést közöltek Adenauer- nák, a bonni kormány miniszterel­nökének arról a beszédéről, amely­ben a szovjet kormányhoz fordult és kijelentette, hogy „ha a szovjet kor­mány kész más hatalmakkal együtt keresni a német probléma igazi, sza* bad megoldását, akkor megteremt­hetők a népek békés egymás mellett élésének alapjai". A TASZSZ szükségesnek tartja ki­jelenteni, hogy a Szovjetunió veze­tőköreiben Adenauernak ezt a be­szédét mindenekelőtt választási mes­terkedésként fogják fel. Mind a szovjet kormányhoz inté­zett felhívás Adenauer úr által vá­lasztott formája, mind a felhívás megtételére kiválasztott pillanat két­ségtelenné teszi, hogy Adenauer be­széde kizárólag propaganda célokat követ a küszöbönálló, szeptember 6-i bonni parlamenti választásokkal kapcsolatban. Adenauer beszédét ar­ra szánták, hogy félrevezessék a nyugatnémetországi választókat a bonni kormány által folytatott poli­tika igazi jellegét illetően. Adenau­ernak és csoportjának négy éves kormányzása megmutatta, hogy az Adenauer-kormány olyan politikát folytat, amely a fő akadályok egyike az európai béke megszilárdításának és Németország nemzeti egysége megvalósításának útján. Ismeretes, hogy Adenauer és a mögötte lévő militarista-revansiszta körök Nyu­gatnémetországban olyan hadsereg megteremtésére törekszenek, ame­lyet bekapcsolnának az u. n. „euró­pai hadseregbe'“ és azon vannak, hogy Nyugatnémetország belépjen a Szovjetunió ellen irányuló agresz- szív északatlanti tömbbe. E célból ír­ta alá Adenauer kormánya az euró­pai hadsereg megteremtését elő­irányzó párisi szerződést, valamint a bonni szerződést, amelyek ötven év­re befogják Nyugalnémetországot a világuralomra törekvő Amerikai Egyesült Allamok-vezette három ha­talom szekerébe és törvényesítik kül­földi csapatok nyugatnémetországi tartózkodását az említett időtartam­ra. Sem a párisi, sem a bonni szer­ződés még nem lépett életbe, mert több országban komoly ellenállásba ütköznek. Ismeretes, hogy Nyugat­németországban is növekszik az el­lenállás az említett szerződések vég­rehajtásával szemben. Ezek végre­hajtásában csak az agresszív körök érdekeltek. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a párisi és a bonni szerződés igazi célja új háború előkészítése a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ezért természetes, hogy minden békeszeretö ember üd­vözli a szóbanforgó szerződések ra­Az elmélet napi kérdései ★ A propagaadistaképző tanfolyamokon telmerült néhány elméleti kérdésről Az egésznapos propagandista tan­folyamok hallgatói eredményes mun­kával készülnek az új pártoktatási évre. Többszáz propagandista tanulmá­nyozza Sztálin elvtárs „A szociaúz~ mus közgazdasági problémái a Szov­jetunióban“ című művét. A tanfo­lyamok hallgatóinak zöme megérti cs elsajátítja az anyagot. Azonban^ van­nak olya'n elvtársak is, akik egy-két kérdést nehezebben értettek meg és sok problémát okozott nekik az anyag feldolgozása. E cikkben foglalt elméleti kérdé­sek magyarázatával segítséget aka­runk nyújtani afc esti előadóképző tanfolyamok hallgatóinak, hogy köny- nyebben megértsék a feldolgozásra kerülő anyagot. A legtöbb nehézséget az okozta, hogy sokan nem értették, mit jelent «r gazdasági törvények objektív jel le­ge.,’E kérdéssel kapcsolatban különö­sen sok téves, helytelen nézet alakult ti a hallgatók között. Voltak elvtár­sak, akik úgy gondolták, — hogy az cbjekfiv törvényeket meg lehet in­gatni, illetve meg lehet változtatni. Az előadóképző tanfolyamok veze- tőségé igyekezett ft lehető legérthe- tőbb módon megmagyarázni az anyag tárgyalása során felvetődött helytelen nézeteket. Az előadók — kiindulva, Sztálin elvtárs tanításából — elmondták, hogy a marxizmus, a tudomány törvényeit — *kár a ter­mészettudomány, akár a politikai gazdaságtan törvényeiről van szó — az ember a'karatától függetlenül vég­bemenő objektív folyamatok vissza­tükröződésének fogja fel. A gazdasági törvények, mint pél­dául a modern kapitalizmus, vagy a szocializmus gazdasági alaptörvénye, de a népgazdaság tervszerű arányos fejlődésének törvénye is. objektív, az emberek akaratától függetlenül működő törvény. Az emberek ezeket a törvényeket felfedezhetik, megismerhetik, tanul­mányozhatják, a társadalom érdeké­ben felhasználhatják, de megváltoztat­ni vagy hatályon kívül helyezni nem tudják őket, s új törvényeket létre­hozni nem tudnak. Megváltozhatat­lan természeti törvény például a ha­talmas folyók vizének romboló ha­tása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a természeti erők romboló hatásának következményei elhá ríthatatl anok. Miután az emberek megismerték a folyók vizeinek romboló hatását, kor­látozták hatókörüket, megtanultak gátat építeni és így ia folyóvizeknek a felhasználását a társadalom szolgá­latába állították. A természeti törvényekhez hason­lóan. objektív törvények ai gazdasági fejlődés törvényei is, akár a kapffa- lizmus, akár a szocializmus időszaká­ról van szó. Ilyen gazdasági törvény­szerűség az, hogy „a termeién viszo­nyoknak feltétlenül összhangban kell lenniök a termelőerők jellegével“. A Szovjetunióban felismerték e tör­vény objektív jellegét és felhasznál­ták a szocialista társadalom építésé­ben. Például e törvényre támaszkodva: a szovjet hatalom megszüntette a kizsákmányolást, társadalmasította a termelőeszközöket, kialakította a szo­cialista gazdasági formákat, szocia­lista termelési viszonyokat teremtett, ami megfelelt a termelőerők fejlődé­sének. Nálunk e törvények felhasználásá­val hajtjuk végre a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ugyancsak nehezen értették meg az elvtársik a népgazdaság tervszerű arányos fejlődésének fogalmát. Ezt a fogalmat többen összetévesztették „a terv törvénnyel“. A népgazdaság tervszerű arányos fejlődésének tör­vénye annak eredményeként kezdett, hatni, hogy a kapitalista termelési viszonyokat szocialista termelési vi­szonyok váltották tel é* a kapitalista termelés anarchiájának törvénye el­vesztette hatókörét, s egy. új jör-. vénynek: a népgazdaság tervszerű arányos fejlődése törvényének adta áf helyét. Ezt az objektív gazdasági törvényt felismertük és felhasználjuk a gazda­sági tervek összeállításánál, az ötéves tervek kidolgozásánál. Tehát helyte­len azt állítani, hogy a tervezés az maga a népgazdaság tervszerű arányos fejlődésének törvénye. A kormányok ál tál hozott törvénye­ket nem szabad összetéveszteni a tár­sadalomnak, az emberek akaratától függetlenül fennálló szükségszerűsé­geivel, törvényeivel. A kormányok által kiadott, az or­szággyűlés által elfogadott törvények a kormányok, a népképviselet, az uralkodó társadalmi osztály akaratá­tól függenek. Ilyen törvényekről azt mondhatjuk, hogy az emberek meg­teremtik, majd megváltoztatják, vagy eltörlik ezeket és új törvényeket hoz­nak. Ilyen törvények az úgynevezett jo­gi törvények. Ilyen jogi törvény pél­dául a mi ötéves tervtörvényünk is. A népgazdaság arányos fejlődésének törvénye nem ilyen törvény, mert az az emberek akaratától függetlenül hat és működik, tehát objektív tör­vény. Maga az ötéves tervtörveny is csak akkor helyes, ha « terv egésze és részletei megfelelnek a népgazdaság arányos fejlődése törvényének. A pár­tunk gazdaságpolitikájában elköve­tett hibák gyökere is nagymértékben abban volt, hogy terveink nem min­den tekintetben feleltek meg e köve­telményeknek. Például tervező szer­veink hibát követtek el akkor, ami­kor az ötéves terv beruházásait túl­zottan felemelték és nem vették fi­gyelembe a népgazdaság tervszerű arányos fejlődésének törvényét, de nem vették figyelembe a szocializ­mus gazdasági alaptörvényének kö­vetelményeit sem. így történt meg azután az, hogy sok tekintetben szem elöl tévesztette a szocialista termelés célját -a dolgozók állandóan növekvő TASZSZ“ nyilatkozata tiíikálásával szemben megnyilvánu­ló növekvő ellenállást. Nem véletlen azonban az a körül­mény, hogy Adenauer éppen most minden erejét latbaveti annak érde­kében, hogy megszilárdítsa kormá­nyának helyzetét, nem válogatva, igazat mond-e, vagy hazudik, szava­zatokra tegyen szert a küszöbönálló választásokon, majd ezután irányt vegyen arra, hogy véglegesen ke­resztülhajszolja mind a párisi, mind a bonni szerződést és ezzel beváltsa az Amerikai Egyesült Államok agresz- szív köreinek számításait, amely kö­rök a maguk céljait követik Európá­ban és mindenütt a világon. Nem szabad megfeledkezni azonban a kö­vetkezőkről sem: Ha a párisi és bon­ni szerződést sikerül keresztül haj­szolni és hozzákezdeni e szerződések végrehajtásához, akkor a szóbanforgó egyezményeket aláíró Nyugatnémet­országot nem lehet majd békeszerető államnak tekinteni: Nyugatnémetor­szág az Északatlanti-tömb agresszív terveinek eszközévé válik, véglege­sen az újabb európai háború előké­szítésének útjára tér. Attól az időtől kezdve, hogy a pá­risi és a bonni szerződés érvénybe lép, lehetetlenné válik Németor­szág egységének helyreállításé. Fel­tétlenül figyelembe kell tehát venni, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság már határozottan kijelentette, hogy nem engedi Kelet,-Németország bevonását az Északatlanti-tömb há­lózatába és e tömbnek Németország leigázására irányuló terveibe. Más­részt ostobaság lenne arra számítani, hogy a Szovjetunió támogathatja eze­ket a Szovjetunió ellen irányuló, Eu­rópa központjában újabb veszedelmes agressziós fészek újjáteremtését cél-, zó terveket — ostobaság lenne arra. számítani, hogy a Szovjetunió támo-, gathat olyan terveket, amelyek ösz-i szeegyeztethetetlenek a békeszerelő népek érdekeivel, mindenekelőtt ma-i gának a német népnek, valamint Nyugatnémetország szomszédainak' érdekeivel. Mindezekből látható, hogy Ade-, nauernak az az állítása, hogy „a né-, met probléma szabad megoldásához“ az kell, a szovjet kormány egyetért;-* sen az Amerikai Egyesült Államok* Nagybritánnia és Franciaország em-< lített terveivel, keresztül-kasul ha-, mis és hogy ez az állítás olyan célo­kat szolgál, amelyek idegenek a né­met nép érdekeitől és az európai bé­ke érdekeitől. Ha Adenauer nem fél­ne az igazságtól, akkor be kellene is­mernie, hogy „a német probléma szabad megoldásának“* útján nem a szovjet kormány részéről, hanem a három nyugati hatalom részéről van­nak akadályok, e hatalmak igyekez­nek keresztülhajszolni a párisi és a bonni szerződést. Adenauernak azon­ban — mint látható — most más a gondja, mert kész minden eszközt megragadni annak érdekében, hogy minél több szavazatra legyen szert a választásokon és hogy megakadá­lyozza a választókat abban, hogy azokra szavazzanak, akik Németor­szág nemzeti egységesítésének, sza­badságának és függetlenségének va­lóban békeszerető útjait keresik. Ami a Szovjetuniót illeti, nem le­het kétséges, hogy a szovjet emberek őszintén együttéreznek mindazokkal a németekkel, akik a tartós békére és szabadságra, Németország egysé­gére és függetlenségére törekszenek.-# B koreai-kínai Vöröskereszt-képviselő az amerikaiak Kocsedo-szigeli mérgesgázbomba támadásairól Keszon (Uj Kína) Vang Csing-csun, kínai Vöröske­reszt-képviselő elmondta, hogy az amerikai katonák augusztus 6. és 25. között hat alkalommal támadták meg a kocsedoszigeti hadifoglyokat mérgesgázbombákkal. A 15. számú hadifogolytábor 2-es részlegében hatszáz hadifogoly közül ötszáz meg­sebesült és három meghalt egy aug. 10-én végrehajtott gáztámadás kö­vetkeztében. A 11. számú táborban augusztus 25-én gáztáraadás miatt több mint háromszáz hadifogoly se­besült meg, egy pedig megvakult. Augusztus 9-én a tábort látogató koreai-kínai Vöröskeresztes képvise­lők maguk is végigszenvedték a hadifoglyok ellen végrehajtott gáztá­madást. (MTI) Churchill átalakította kormányát London (MTI) Churchill angol miniszterelnök — mint a: ,,Reuter““ iroda és a londoni rádió jelenii — csütörtökön átalakí­totta kormányát. Lord Leathers, a szállításügy, az üzemanyag és ener­giaellátás csúcsminiszlere kivált a kormányból. Lord WoOlton élelme­zésügyi csúcsminoiszter anyagellátási anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését, s mindennek következtében a dolgozók életszínvo­nala az utóbbi időben nem emelke­dett, hanem bizonyos tekintetben csökkent. A népgazdaság tervszerű arányos fejlődésének törvényét megsértettük azzal, hogy túlságosan eltorzultak az arányok a népgazdaság különböző ágai között. így például aránytalanul gyorsabban fejlesztettük a nehézipart, mint a könnyűipart, általában sokkal többet ruháztunk be az ipar fejlesz­tésére, mint a mezőgazdaságéra. Igaz, hogy a népgazdaság tervsze­rű, arányos fejlődésének törvénye a nehézipar fejlesztésének elsőbbségét követeli meg a könnyűiparral szem­ben és általában az ipar fejlesz­tését a mezőgazdasággal szem­ben.. Ez a szocializmus viszonyai között máskép nem is lehetséges. Ép­pen ezért úgy kell a népgazdasági terveket is készíteni, hogy ezek az arányok meglegyenek. A mi ötéves tervünk beruházásainak felemelésé­nél abba a hibába, estünk, hogy eltú­loztuk az arányokat. Sokkal gyor­sabb fejlődési ütemet irt elő a fel­emelt ötéves terv, a nehézipar és ál­talában az ipar vonalán, mint ami­lyen ütemet a népgazdaság tervsze­rű arányos fejlődésének törvénye megkövetelt. Vagyis az emberek ál­tal. a kormány és a gazdasági szer­veink által készített jogi törvény — a felemelt terv-törvény, nem eléggé vette figyelembe a népgazdaság terv­szerű arányos fejlődése törvényének követelményeit­Pártunk Központi Vezetőségének határozatai és kormányunk program­ja rámutat az ebből adódó hibákra és hiányosságokra, megjelöli ezek ki­javításának módját, rámutatva a he­lyes arányok kijavítására a nép­gazdaság különböző ágai között. En­nek érdekében csökkentjük a nehéz­ipar fejlesztésének ütemét, fokozot­tabban támogatjuk a könnyűipar és a mezőgazdaság fejlesztését. Ilyen módon használja fel pártunk és kormányunk a gazdasági fejlődés törvényeit a népgazdasági tervek el­készítésénél. Ji' M. B, ÁGIT, PROP, OSZTÁLY miniszter lett. Sir Arthur Saller, ed­digi anyagellátási miniszter kivált a kormányból. Uj miniszteri tárca létesült: Der­rick Heathcofe Amory államminisz- ter lett a kereskedelmi miniszté­riumban. Három miniszter, Sir Thomas Dug- dale földművelésügyi miniszter, Gwilym George élelmezésügyi mi­niszter és Florence Horsbrugh köz­oktatásügyi miniszter bekerült a „kabinetbe“, a szűkebb miniszterta­nácsba, amelynek ezzel 19 tagja lett. Anthony Eden megmaradt a kül­ügyminiszteri tárca birtokában. (MTI) A líbiai kormány terrorintézkedései az angol-líbiai szerződés elleni nemzeti mozgalom elfojtására Az „Al Ahram“ című. egyiptomi lap jelenti, hogy a líbiai kormány terrorintézkedéseket hajt végre az angol-libiai szerződés elleni nemzeti mozgalom elfojtására. amelynek során széleskörű letartóztatásokat fo­ganatosít és önkényes intézkedéseket tesz. Lezáratta például a Tripolitania és Cirenaica közötti határt, hogy megakadályozza a nenaaeti ellenállási mozgalom terjedését. Egyiptomi lap a francia gyarmatosítók tuniszi terrorjáról Az „AI Miszri“ című egyiptomi lap jelenti, hogy Dél-Tuniszban hatalmas tömeg tüntetett három tuniszi haza­fi házának lerombolása miatt. Fran­cia: katonai egységek és rendőrkülö- nílmények erőszakkal megpróbálták szétoszlatni a tömeget, összetűzések keletkeztek, melyek során a francia gyarmatosítók pribékjei két tankból tüzet nyitottak és negyvenkilenc tüntetőt megöltek. Egy rtihrvidéki kohómé üzemi bizottsági választásán Németország Kommunista Tártjának jelöltjei kapták a legtöbb szavazatot A rulirvidéki Hagenben a Haspe: kohóművek dolgozói augusztus 25— 28-a között választották meg az új üzemi bizottság tagjait- A legtöbb szavazatot, 2.099-et — az igazgatóság uszítása ellenére — Németország Kommunista Pártjának listája kap­ta1. amelyet Fritz Thrun, az újrafel- fegyverzés ellen küzdő német mun­kásbizottság elnöke vezetett, a szo­ciáldemokrata párt listájára 1.985, a pirtonkivüliekére 218 dolgozó sza­vazott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom