Észak-Magyarország, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-205. szám)
1953-08-20 / 198. szám
6 ÉSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1953 augusztus 20. i-T'— -----„Á dolgozó nép okos gyülekezet-e'' MA ÜNNEPELJÜK Alkotmányunk megszületésének 4. évfordulóját. Alkotmányunkét, amely ötök időkre szóló érvénnyel mondotta kt: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé“. Az Alkotmány szelleme és betűje öltött testet 3 éve, amikor a párt és a kormány hozzákezdett tanácsrendszerünk kiépítéséhez. 1950 június 15-én létrejöttek a budapesti és megyei tanácsok. Ugyanez év októberében dolgozó népünk egységesen és lelkesen választotta meg országszerte a tanácsokat. Ügyi történt, ahogyan a költő megálmodta: a falvakban, a városokban összeült ,,a dolgozó nép okos gyülekezete“, hogy immár visz- seavonhatatlanul maga egyengesse útját jövője felé. Á TANÁCSOK munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, fiatalokat, asszonyo- kat, párttagokat és pártonkívülieket, tehát a dolgozó nép legszélesebb rétegeit tömörítettek egyetlen hatalmas táborivá. Híven tükrözik népünk egységét és elsősorban azt a megbonthatatlan szövetséget, amelyet a munkásosztály kötött a dolgozó parasztsággal. A tanácsok létrejötte és működése tovább szilárdította népünk erejét és újabb győzelmek alapját vetette meg. A tanácsok létrejötte azt is jelentette, hogy új, mozgékony, életerős tömegszervezet keletkezett, új hajtószíj, amely állandóan szorosabbra fűzi « párt és a tömegek közötti erős szálakat. A tanácsok eddigi működésük során eredményesen járultak hozzá a párt vezető szerepének, tekintélyének és irányító erejének növeléséhez, hiszen napról-napra a legszélesebb tömegek felé közvetítik a párt szavát, politikáját. A tanácsok: a szocializmus építésének szervei, rajtuk keresztül történik minden kormányintézkedés, amely dolgozó népünk hatalmának további gyarapítását szolgálja. Az elmúlt három év eredményeit mérlegelve, megállapíthatjuk, hogy tanácsaink működése sok jó eredményt hozott. A tanácsok országszerte általában jól hajtják végre nemcsak a központi feladatokat, hanem kielégítően oldják meg a helyi jelentőségű problémákat is- Ahhoz azonban, hogy e fejlődés meg ne akadjon, a tanácsoknak el kell háríta- niok számos, a fejlődés útjában álló akadályt. Ezek között elsőrendű azoknak a hiányosságoknak a felszámolása, melyek a tanácsok és a dolgozók kapcsolatában számos helyen még mindig jelentkeznek. Alkotmányunk 32. paragrafusa kimondj«, hogy ,,a helyi tanácsok munkájukban közvetlenül a lakosságra támaszkodnak, lói" tasítják a dolgozók tevékeny részvételéi, kezdeményezését és ellenőrzését az állam- hatalom helyi gyakorlásában“. Ennek megfelelően a párt és a kormány mindig,- napirenden tartotta a tanács tömegkapcsolatainak kérdését és többször hangsúlyozta, hogy ha a legszélesebb rétegek néni vesznek részt a tanács múhkájábaít, akkor a feladatok jó megoldása elképzelhetetlen. A KORMÁNYPROGRAMM, Rákosi élvtárs beszéde jótékonyan érezteti hatását « tömegkapcsolatok megjavítása terén is. A tanács és a tömegek’ közötti kapcsolat elmélyül, szervezettebbé válik. Mozgékonyabbak az állandó bizottságok, az albizottságok, tartalmasabbak a tanácsülések, rendszeresebbek a tanácstagok fogadóórái, beszámolói. A minisztertanács helyi tanácsok titkárságának megalakulása Ugyancsak sikeresebb munkát ígér. A titkárság felállítása azt jelenti, hogy elintézésre váró fontos ügyek nem játszhatnak „bujósdit“ az egyes minisztériumok között, azt jelenti, hogy a tanácsok közvetlenebbül hajthatják végre nemcsak igazgatási, hanem gazdasági és tömegszervezeti feladataikat is. A tömegkapcsolatok további szilárdítása mellett nem kevésbé lontos feladata tanácsainknak az állami fegyelem betartása. A tanácsok teljes mértékben kövessék a párt politikáját és hajtsák végre a kormány intézkedéseit! Az a tanács, amely késedelmesen, vagy részben, vagy egyáltalán nem hajtja végre a kormány- programm ráeső részét, az a tanács, amely a helyi feladatokat nem a kormányprer gnatnm szellemében oldja meg, .— nem a dolgozó népet szolgálja, sőt akarva, akaratlanul az ellenség malmára hajtja a vizet. A TÖMEGEKKEL VALÓ MIND SZOROSABB KAPCSOLAT és az állami fegyelem betartása és betartatása — ez a két feltétel, mely biztosítja a tanácsok további fejlődését, a szocializmus eredményes építését, a kormányprogramul jó végrehajtását. A kormányprogramm országunk ereje állandó gyarapításának és a dolgozókról való fokozott gondoskodásnak programmja. Végrehajtása sokrétű feladatot ró tanácsainkra mind az ipar és mezőgazdaság, mind pedig a szociálpolitika és a kulturális emelkedés terén. E szerteágazó feladatok közül jelenleg a jövőévi kenyér biztosítása áll első helyen. Örvendetes tény, hogy az idén két- szeranhyi gabonát takarítunk be, mint tavaly. A tanács — munka dandárja itt a mezőgazdasági és a begyűjtési állandó bizottságokra hárul. Egész sor olyan községi, járási tanácsot lehet felsorolni, amelyek jól szervezték meg a cséplést, be- hordást, szállítást és a géptől történő beadást. Sajnos, a sok jő példa mellett számos helyen eló’fordult, bogy a tanácsok nem hajtották végre gyorsan és pontosan a minisztertanács legutóbbi határozatait, nem érvényesítették az állami fegyelmet, nem gondoskodtak a kellő munkaerőről, vagy nem látták el megfelelően a leszerződött dolgozókat, nem biztosították minden feltételét a Bredjuk-féle gyorscsép-. lésnek, nem vontak össze kellő számú igaetőt az asztaghordéshoz, szállításhoz, stb. Az elmaradó tanácsok kövessék az élenjárók példáját, DOLGOZÓ NÉPÜNK a takácsokat megalakulásuk 3. évfordulóján különös szeretettél veszi körül és azt várja, hogy gyorsan felszámolják a munkájukban, mgg. tapasztalható hiányosságokat, tovább gyarapítsák eredményeiket és igen fontos szerepük maradéktalan betöltésével viszonozzák hatalmuk forrásának, eredményeik biztosítékának, a dolgozó népnek bizalmát és szeretetét. KUTYÁVÁSUT Az alábbi részlet Ábel Olga és Be.namy Sándor „Keserű kenyér“ című, a Művelt Nép Könyvkiadónál most, megjelent könyvéből való. A könyv jeltárja a volt summások, napszámosok. gazdasági cselédek régi életét, elsősorban azok előtt, akik az ..úri világ“ szörnyű elnyomatását nem ismerik — vagy már elfelejtették. Qőregről Tápiószelére nem vezeU tett, vonat. Az Éter-uradalom ..kutyavasutja“ közlekedett itt- Erre szerződtették ki «mozdonyvezetőnek az öregedő Cseh Menyhértet. Egyszer nagyon sok répája volt az uradalomnak s azt mind be kellett fuvarozni Szelére, a nagyvasukhoz. Cseh bácsi nem ijedt meg. — beviszi ő egy-kettő. Előállította a hosszú, keskeny szerelvényt s az emberek szóflórán rakodtak. Már pöfögött is a mozdony. Cseh bécsi még tarfalékfát is feltett, úgy ncndolta, teljes sebességgel viszi majd a szerelvényt, hogy ha sok répa maradna, ki, fordulhasson, ahányszor csak kell. A z első utat a kisvasút gyorsan meg is járt«. Szelén az emberek fürgén kiöntötték tartalmát, a nagyvagon elé, ott már az uradalom más cselédei dobálták fel, ők meg igyekeztek vissza. így tették meg hajnaltól-délig háromszor az utat és — még mindig volt mit vinni. Egymaga ez a répa micsoda hatalmas pénzt jelentett Ébernek! A cselédei mintha vakondfélék lejtek volna csak, túrták neki a földet s velük együtt más birtokosoknak, bitorlóknak milliók és milliók, anélkül, hogy eszméltek volna: az istenért, kinek dolgoznak, hiszen nem maguknak dolgoznak, nekik semmijük, de semmijük ebből az egész óriás vagyonból! És mégis, a munka, a jól végzett munka így is jó érzést szerzett Cseh bácsinak. Egyszerűen azért, mert — elvégezte feladatát. Erőnek, kedvnek, leleményességnek micsoda megsokszorozását jelenthette volna, ha mindezt magának, övéinek, társainak végezheti! Deháf Cseh bácsi erre nem gondolt akkor ... Ilyen gondolat meg sem született talán agyába«, vagy. ha igen, szunnyadt, ki tudja, milyen ütés D il Imáira rezzent-csak fej eb- ;ből az öntudfitlanságból, — éppen amikor negyedszer indította el kis vonul át Sőregrőt. Meg volt rakva megint tetősen az egész, hosszú kocsisor. Meghúzta a gőzfogantyút 5 guruit a szerelvény újból ki az udvarról. — Adjisten, tiszttartó úr! Cseh bácsi a mozdonyról üdvözölte az egyik gazdatisztet, akf most érkezett a raktár elé és végigtekintett a kifelé tartó szerelvényen. — A negyedik fuvar ám! — kiáltotta büszkén Cseh bácsi. Egyszerre csak hideg, dühös, parancsoló hang süvölt feléje: — Állj! Cseh bácsi, mielőtt még gondolkozni kezdett volna, miért is kell megállnia, a szigorú szóra megrántotta a féket. A kiskocsik osszezörren tek, egyikről-másikról néhány répa leesett. Csak ezután kérdezte, aggódva: — Mi baj, tiszttartó úr? A gazdatiszt már lépdelt is szaporán feléje, felugrott a mozdonyra s a következő másodpercben teljes erőből pofonvágta Cseh bácsit— ... de az istenit! — ámulf- Cseh bácsi, miközben hátrakapta arcát az újabb ütés elöl. Keze ösztönösen lendült, ... a pofont- visszaadta: — Most aztán magyarázza meg, mi volt ez? A gazdatisztet lelökte maga előtt a mozdonyról, utána ő is lelépett. Nem kellett Soká várni a válaszra, — a gazdatiszt fújtatva tarjoit az egyik kocsi felé: — Hát ez hogy kerül bele? Most ezen utazzam én?! ,,Óriási“ hibát követett el Cseh bácsi, szinte „jóvátehetetlent“ ... a tiszttartó úr részére fenntartott kutyakocsit, amely meg volt rendesen sikálva és amelyen máskor tényleg nem szállítottak árut, Cseh bácsi most befogta a szerelvénybe. Szörnyűség! Szörnyűség! Valóban, hogy ülhet majd bele a hatalmas Éber-uradalom gazdatisztje egy ilyen répás, szemetes vasládába, ha kedve kerekedik, hogy Tápiószelére beutazzék. Hiszen éppen az ,,mutatott a legjobban“, hogy a teherszerelvényből mindenkor kivált az ő külön kocsija — szinte szalonkocsi! —, amelyben pad is volt, sőt valamiféle párna is volt a pádon. Amikor a mezőn keresztüllibegett a kutyavonat, milyen tiszteletetkelíŐ volf. ha a mindenféle terményt szállító kocsik között egyszerre csak kibukkant ez az egyetlen személykocsi. A mezőn dolgozó cselédek szinte már vár ják, hogy megy-e a tiszttartó úr is, s amikor elsuhant előttük, állva vagy ülve, még több szolgaisággal köszöntötték, mint máskor. Hiába, ime egy egész vonat csak őt viszi! Y s most ezt, az ő úrságát jelentő alkalmatosságot ö»szerondítot- ték, besorolták a közönséges répáskocsik közé, s mit csináltak a paddal és a párnával? Ezt kellett megtorolni, ezt a szem-, telenséget, ezt a tiszteletlenséget! És még ez a piszkos mozdonyvezetője elégtételre is vetemedett! A gaz-i datiszt abban a pillanatban el is határozta — félmondat neki. — A viselkedéséért pedig még ma este számolunk! — mondta végül, de már nem nézett Cseh bácsira, mert arcán az ütésnél Is jobban tüzeltek a mindenfelől rászegződő izzó pillantások. — Most végezze a munkáját és utána bejön az irodába! Eldobbant, de behúzott fejjel..* A nyavalyása! rakodók. ■ sziszegtek 3 Cseh bácsi! — és odasiettek hozzá, átölelték, kezét rázták. A többi már egyszerű, az akkon szokásos eljárás: azonnali menesztése annak, aki ki mert állni az igaza mellett, aki elégtételt vett az embertelenségért. — Itt a cselédkönyve! Az irodából kifelé jövet, Cseh bácsi szorongva lesett be a sárga lapok közé. Ott állt benne, amitől félt: „Feletteseinek ellenszegülő, alkalmazásra nem ajánljuk.“ Pedig dehogy volt C»eh bácsi — ellenszegülő. Csak éppen úgy gondolhatta, ha ugyan egyáltalán gondolkozott, amikor visszaütött: „Mindennek van határa“. De éppen ezt a határt ököllel, fegyverrel, tudással átlépni — ez volt hátra sokáig Magyarországon. Könnyen megy a tanulás az ápolónőképző esti tagozatán Gyermekkorom sok nélkülözés közben telt el. Csak <5 elemit végezhettem, nem is gondolhattam arra, hogy Valaha tovább tanulhatok. Fiatal korom ellenére nehéz munkát kellett végeznem, hogy eltarthassam magamát és segíthessem öreg szüléimét. Pártunk és kormányunk most lehetővé tette számomra, hogy a miskolci esti önkéntes ápolónői tanfolyamon tanuljak. Ezt úgy hálálom meg, hogy igyekszem minél jobban elsajátítani az előadások anyagát. Könnyen megy a tanulás, mert ha valamit nem értünk, az iskolavezető elvtársnő mindent szívesen és türelmesen megmagyaráz. Ezen a tanfolyamon is megtanultam, hogy hazánkban legfőbb érték az ember, azért tanulok ' minden erőmmel, hogy hozzájárulhassak dolgozótársaim egészségének megvédéséhez. TÓTH MÁTYÁSNÉ a Magyar Vöröskereszt esti tanfolyamának hallgatója MENTSÜK MEG A TOVÁBBI PUSZTULÁSTÓL A DIÓSGYŐRI VÁRROMOT! Az Északmagyarország augusztus 9-i számában vázoltuk Miskolc egyik legrégibb történelmi kincsének, a diósgyőri várromnak múltját. Ezúttal a vár alaprajzát, belső elrendezését és a környékkel való kapcsolatát ismertetjük. A vár építése előtt a várdomb és a tőié alig 70 méterre lévő fenyvesekkel tarkított dombvonulat összefüggő egészet képezett. Ez kitűnik abból, hogy ma is ott fehérlenek a megszakított sziklák falai a belső várfal tövében, s a mai strandtól kezdődően a kőbányáig. Az átvágások azért történtek a vár építésénél, hogy védhető szigetet alakítsanak ki. Maga a vár nemcsak a ma látható, négy toronnyal határolt építményből állott. Ezt egy első várfal, várgyűrű vette körül, amelynek burkoló kövei között találunk 170 centiméter hosszú édesvízi követ is. A várfal-magot a környék mészkő sziklái szolgáltatták. A valamikor 5—15 méter magasság között váltakozó sziklás várfalat átlag 15 méter széles és 4—5 méter mély vizesárok vette körül, amely helyenkint elérte a 26 méter szélességet is. Ezt a vizesárkot hidalta ét az egykori feljegyzésekben gyakran emlegetett billenőhíd, az északnyugati bástya közelében. Ha elfogadjuk azokat a megállapításokat és közléseket, amelyek szerint a strandfürdő magasabb szintű napozóján, az egykor ,,Kőkert“-nek nevezett területen látható és az evangélikus templom alapozásánál feltárt várfaltömbök a vár külső falrendszeréhez tartoztak. akkor képet kapunk arról, hogy a 200x250 méter átmérőjű várgyűrű milyen nagy területet ölelt magába. Egyesek arról is tudnak, hogy a várat földalatti járat kötötte össze a léi kilométer távolságban lévő egykori várnagy épülettel. A várgyűrű északt részén fekvő romoknál kazamaták, börtönök, raktárak és a bejárati őrség helyiségei lehettek. Részben a vár tömegén kívül, részben annak alagsori helyiségeiben Voltak a konyhák és az ehhez kapcsolt gazdasági helyiségek. A vár kereken 55x45 méter átmé- Iföj ű négyszög alaprajzú épülettömege megállapításunk szerint először a toronybástyák nélkül épült, a bástyatornyok 12 méter magasságon felüli részét csak később emelték rájuk. Ez megállapítható abból, hogy a két építési korszak román és korai-gót része között jól megkülönböztethető a más falazati módszer (kőméret, kötőanyag és színeződés). Ugyancsak jól látható a te- tőhajlás csatlakozó vonala is. Valószínű, hogy évtizedekig az egyemeletes magasságban lefedett, alig magasabb toronysísakkal díszített építmény volt a belső vár. A tornyokat csak később építtette 26 méter magasra Nagy Lajos király részben hadászati érdekből, részben a hatalom külső kifejezésére. A négy égtájjal szembeállított várépítményt mind a négy oldalán egy-egy helyiségsorral építették ki. A 2.5 méter vastag külső és 1.5 méter belső határolófalán belül épültek a lakószobák és egyéb helyiségek, amelyeket a négy torony ösz- szeköttetésében és magukban a tornyokban beépített lépcsőkön át közelítettek meg. A főként a várudvar felől megvilágított helyiségek közül északon a lovagterem 13x26 méter impozáns csarnoka, a keleti részben a 13 méter hosszával kiugró emeletes kápolna helyezkedett ei, amely megszakította a vár keleti faltömegét. A lovagterem impozáns méreteire a még meglévő boltváll- ból és az emeleti boltozat-csatlakozásokból lehet következtetni. A kápolna alsó szintjét az udvarról a lakosztályon kívüliek is megközelíthették, míg a fölötte lévő emeleten a vár urai foglaltak helyet. Egyszerű és pontosan keletre néző hajóját szép fafaragású padok és szószék díszítette. A romjaiban egyre nehezebben rekonstruálható várépület helyiségeit, azok rendeltetését részben csak feltevések alapján állapíthatjuk meg. A vár főúri és külföldi vendégei az északi részen lévő kapun érkeztek, a lovagterem alatt lévő hangulatos kereszt.böltozatos helyiségekben folyt le a fogadás, A nyugati szár-1 nyat lakosztályok, a keleti szárnyat a fejedelmi fogadó- és dolgozószobák foglalták le. A déli oldal helyiségsora valószínűleg vendégszobákból állott. A hatalmas kőlapokkal burkolt 25x28 méteres várudvaron tarthatták a tömeges szabadtéri fogadásokat. Az udvar egyik dísze volt a bizonyára faragott kővel és kovácsolt vassal díszített kút és a 8 méter széles lépcsőiéi járatA Vár lakói a kicsiny és kevés számú külső ablaknyíláson gyönyörűséggel szemlélhették a hegyeket, a környező természeti szépséget, a Szinva-patakot és a Bükk hegyláncolatait. A múlt századok nagy bűne, hogy ezt a középkori történelmi műemléket ennyire elhanyagolták, átengedték a pusztulásnak. 1810 augusztusában Ferenc császár fivére e helyen járt és látva a vár már akkor is pusztuló romjait, kijelentette: „Azt, akinek hanyagságából ez a vár így lerombolhatott, a várnak egyik kazamatájában kellene zárva látni.“ A Szovjetunióban hatalmas Összegeket áldoznak arra, hogy a történelmi műemlékeket megmentsék a pusztulástól, s egyre több nagy történelmi múltú építményromot állítanak helyre. A diósgyőri várral kapcsolatban ilyesmire, a restaurálásra egyelőre természetesen nem gondolhatunk, de fontos feladatunk, hogy a középkori építészetnek ezt a nagyszerű alkotását, történelmünknek ezt az értékes emlékét a további pusztulástól megvéd.jük. Elsősorban a várrom mai állagának megóvására kell megfelelő intézkedéseket tenni. Cselekedni kell mielőbb — erre figyelmeztet a délnyugati torony fenyegető hatalmas repedése. Mentsük meg Miskolc—Diósgyőr szépfekvésű várát, a magyar történelmi múlt nagyszerű emlékét. VÁKÁR TIBOR Dr ZSADÁNYI GUIDÖ
