Észak-Magyarország, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-205. szám)

1953-08-20 / 198. szám

? Csütörtök, 1953 augusztus 20, ÉSZAKMAGYARORSZÁG HasznúIjuh hi jobban a bányagépeket Az átkos múlt rendszerben a bá' ‘nyakapitalisták mit sem törődtek a bányák gépesítésével. Olcsóbb volt az ember, mint a gép. Ha a bá nyász megrokkant, megbetegedett, meghalt az embertelen hajsza, rendkívül nehéz fizikai munka kö­vetkeztében, — volt helyette másik válogathattak a népnyúzó, élősködő kapitalisták a munkanélküliek kö­zül. Hazánkban véglegesen felszámol tűk a munkanélküliséget, szociali/ must építő népi demokráciánkban legfőbb érték az ember. Ennek a nemes jelszónak gyakorlati megva lósulását mutatja — sok más mel­lett — bányáink egyre fokozódó ütemű gépesítése. A gépek alkal­mazása növeli a termelékenységet: elősegíti a tervek túlteljesítését és — ami a legfőbb — megkönnyíti a derék bányászdolgozók munkáját, Ezeket az eredményeket azonban ■— természetesen — csak akkor biz tosítják a gépek, ha nem állanak kihasználatlanul, ha műszaki dolgo­zók és bányászok egyaránt min­dent megtesznek, hogy a gépek kapacitását a lehető legnagyobb mértékben kihasználják. Bányagépeink kihasználási foka val jelenleg még távolról sem le­hetünk megelégedve. Igen sok szó esett már arról, sok cikk foglalko­zott azzal, hogy jobban ki kell hasz nálnunk bányagépeinket, ki kell aknáznunk a gépesítés nyújtotta előnyöket, hogy mind több és több szenet termeljünk, rohamosan fej lődő népgazdaságunk szükségletei nők és a lakosság hasonlóképpen növekvő igényeinek kielégítésére Mi az oka annak, hogy bányagé­peink kihasználásának foka olyan alacsony szinten van üzemeinkben? Az okot abban találjuk meg, hogy a gépek jó kihasználásának három alapvető feltételét legtöbb üzemünkben nem biztosítják teljes mértékben, sőt sok helyen vajmi ke­veset törődnek e feltételek megte­remtésével. A három alapvető feltétel: Elengedhetetlenül fontos, hogy biztosítsák a gépek üzembiztonsá­gát. A második: észszerűen, célszerű en szereljék be a gépeket a bánya­üzemben, gondoskodjanak tartalék- alkatrészekről, rendszeresen, állan­dóan megtörténjék a tervszerű meg­előző karbantartás. A harmadik — sorrendben utol­sónak említjük ugyan, de jelentő­ségében elsőrendű —, hogy a gépekkel dolgozó bányászok megfelelő szakképzettséggel rendelkezzenek, ismerjék a gépet, a gép működésé­nek elvét. Ehhez tartozik, hogy a műszaki dolgozók rendszeresen el­lenőrizzék, segítsék a géppel dolgo­zó bányászok munkáját. Ezekkel a kívánalmakkal szem­ben mit tapasztalhatunk bányaüze­meinkben? Csak néhány példát említünk. Sok helyen nem biztosítják a gé­pek üzembiztonságát, ez gyakorta okoz üzemzavart, aminek következ­ménye, hogy sok tonna szén esik ki a termelésből. Egyik ilyen hiba, hogy a motorokat alacsony feszült­ségű árammal működtetik. Ez tör­tént Rudolftelepen a fúrógépekkel. Ormospusztán a gumiszalag motor­jának forgórésze leégett, mert nem volt megfelelő az alkalmazott ellen­állás. Csaknem általánosítani lehet azt a megállapítást, hogy bánya­üzemeinkben igen gyenge lábon áll a tervszerű megelőző karbantartás, jóformán csak papíron van meg emiatt fordul elő olyan sűrűn zaval a termelésben és különösképpen a szállításban. Elég gyakori az olyan eset is, amikor a kellő hozzáértés vagy az előrelátás hiánya, sok esetben pe­dig kétségkívül kényszerhelyzet kö­vetkeztében a gépeket nem célsze­rűen építik be. Az ilyen hibára szintén Örmospusztáról hozhatunk példát. A front hosszában 3 darab egyforma kaparót egymás után sze­reltek be. Mivel a front végig volt telepítve, az első kaparónak a két hátsó kaparó anyagát is el kellett szállítania. Mondani sem leéli, hogy nem maradt el a következmény: — a gyakori láncszakadás és a motor leégése. Igen gyakori eset az is. hogy a bányagépeket nem használják an­nak rendje és módja, az előírások szerint. Ez főként abból adódik, hogy a gépekkel dolgozó bányászo­kat előzőleg nem oktatták, nem ké­pezték ki megfelelően, nem tanul­ták meg, hogyan használják a gé­pet. Ezt a hibát súlyosbítja az ellenőrzés elhanyagolása. Kellő oktatás és rendszeres ellen­érzés mellett a bányászok a mun­ta hevében sem feledkeznének meg kezelésére tanult szabit. lyokról. Nem történnék meg — ami jelenleg elég sűrűn előfordul, —, hogy az álló kaparóra „lövik rá" a szenet. Világos, hogy ilyen esetben r.z indulásnál a rendkívül nagy ter­helés miatt szakad a lánc, leég a motor. A fúrógépek motorjait — a szükségletnek megfelelően — úgy állítják elő, hogy azok csak idősza­kos terhelést kaphatnak. Mégis igen sokszor látható a bányában, hogy a fúrógépben életlen a vidia, görbe, vagy kopott a fúrórúd és emiatt nem is egy, hanem két-há- rom bányász nyomja teljes erővel a szénfalnak, vagy esetleg a süveg­fához vetett bordafával szorítja be. A nagy terhelést a motor nem bír­ja, — leég. A bányagépek jobb kihasználásá­ra irányuló törekvés természetesen nem állhat abban, hogy a gépeket annyira túlterheljük, hogy tönkre­mennek. Ha az előállításnál, vagy a javításnál nem történt hiba, nem a gépek tehetnek arról, hogy elromla­nák. üzemképtelenné válnak. Ezért rendkívül helyíelerfj igen súlyos hi­ba. ami az edelényi bányában és több más üzemben is történt, hogy az elromlott fúrógépet nagy dühö­sen bedobták a vízbe. Sok olyan bányász akad még, aki a fúrógépet használata után ledobja a földre, azzal sem törődik, hogy a gép vi­zes helyen hever. A következő be­kapcsolásnál a motor — érthető mó­don — leég. Hogyan javíthatunk ezeken a hi­bákon? Elsősorban az szükséges, hogy az üzemek vezetői maguk jobban megbarátkozzanak a bányagépekkel. Bányaüzemeink vezetői, műszaki dolgozói számára nem egyszer okoz nagy gondot, hogyan tudnák jobbár, elősegíteni az esetleges lemaradás behozását, a terv teljesítését és túl­teljesítését, hogyan tudnák köny- nyebbé tenni a bányászok munká­ját, — ugyanakkor mégis bizonyos idegenkedés tapasztalható jónéhá- nyuknál a bányagépekkel szemben, holott a gépek nagy lehetőséget nyújtanak az említett célok elérésé­hez. Pártszervezeteinknek, szakszer­vezeti szerveinknek, a bányaüze­mek vezetőinek nagyon fontos fel­adata, hogy megszerettessék a gé­pet a bányászokkal. Ezirányú felvi­lágosító, nevelő munkájuk csak ak­kor lehet sikeres, ha mindenütt a legnagyobb gondot fordítják a terv­szerű megelőző karbantartásra, a legkisebbre csökkentik, megszünte­tik az üzemzavarokat. Így a bá­nyász látni fogja, hogy az állan­dóan jól működő gép milyen érté­kes segítőtárs a munkában. Első­rendű feladat a gépekkel dolgozó bányászok szakmai képzése és állandó továbbképzése. Ha a bányász ismeri a gépet, na­gyobb hozzáértéssel, felelősséggel és szeretettel fegja kezelni, megnövek­szik a gépek élettartama. Megyénk bányászai sok dicső eredményre, a széncsata nagyszerű hőstetteire lehetnek joggal büszkék. A magyarországi sztahánovista moz­galom a mi megyénkből, Albertte- lepről indult el. A mi megyénkben olyan kiváló bányászok dolgoznak, amilyen például Loy Árpád elvtárs, Kossuth-díjjal kitüntetett sztaháno­vista frontmester, országgyűlési képviselő, akiről értékes munka­mozgalmat is neveztek el, A sok dicsőség mellett azonban történtek olyan esetek is, amelyekre kevésbé lehetnek büszkék megyénk bányá­szai. Valójában Ormospusztán szü­letett meg a kezdeményezés, amely „Légy jó gazdája a bányagépnek!” jelszóval mozgalommá terebélyese­dett, — de nem a mi megyénkben, hanem főként Várpalotán. Szégyen­szemre még ormospusztai bányász­fiatalok is nem saját bányájukban, hanem Várpalotán tett tapasztalat- csere látogatásuk alkalmával érte­sültek arról, hogy milyen nagv- fontösságú mozgalom indult el bá­nyászatunkban. Közeledik szeptember 6, a III. Bá­nyász Nap. Ezen a napon a bányá­szokkal együtt ünnepel egész dolgo­zó népünk. Tegyék még ünnepélye­sebbé ezt a napot bányászaink, bá­nyász-pártszervezeteink, szakszerve­zeti szerveink funkcionáriusai, mű­szaki dolgozóink azzal, hogy új élet­re keltik megyénkben ezt a mozgal­mat és tervszerű, szívós, céltudatos munkával teljes sikerre viszik, meg­teremtik ezzel a tervek túlteljesíté­sének nélkülözhetetlen előfeltételét. Augusztus 20 kultureseményei JVS-iskolcon Megyénk dolgozói lelkes munkafelaján­lásokkal, tervük túlteljesítésével készül­tek a mai napra, Alkotmányunk ünnepére. Városi és községi tanácsaink gondoskod­tak arról, hogy ezt a napot kulturális és sportrendezvényekkel tegyék ünnepélye­sebbé. Miskolcon ma reggel zeneszóra ébred" nek a dolgozók. Az I. kerületben a han­gos híradó, a vasgyárban a Lenin Kohá­szati Müvek fúvószenekara, a III- kerü­letben úttörő zenekar, a IV. kerületben a kohászati müvek kultúrautója ad zenés ébresztőt. Délelőtt 1Ö"tői 12-ig és délután 3-től 6-ig a város különböző helyein fel­állított szabadtéri színpadokon a legjobb kultúrcsopcriok szerepelnek. Este 6 árá­tól sok helyen lesz utcabál. A Hősök térén délelőtt a MÁV igaz­gatóság, délután a borsodi nyomda, a drótgyár, a megyei kórház és az ingatlan­kezelő vállalat kultúrcsopcrtjai, a Sza­badság-téren délelőtt a „Beke“ táuczrne- kar, délután a Kossuth-szálló, a borsodi nyomda, az épületanyagfuvarozó vallalat, és az 101-es MTH intézet kultúrcsoport- jai adnak műsort. A r.épkerti szabadtéri színpadon a Filharmónia szórakoztató zenekara, a honvédkórház, a 101-es MfH intézet és a Borsodvidéki Gépgyár kul- túrcsoportjai lépnek fel- A MÁV gy mekjátsző-téren gyermek-délelőttöt ren­deznek. Ugyanitt délután a fütőház, személypályaudvar és a MÁV járműjavító kultúrcsoportjai szerepelnek. Szirmán szintén gyermek-délelőttöt tartanak, dél­után pedig a járásbíróság kultúrcsoport ja ad niósort. A II. kerületben a Rákosi gyermek- játszótéren délelőtt a kohászati müvek fúvószenekar» térzenét ad, délután a ko­hászati müvek és a vegyitermékek gyárá­nak kultúrcsoportja szerepel. A Sztálin úti bérházak lakóit a Borsodvidéki Mély­építő Vállalat és a DiMÁVAG Gépgyár kultúrcsoportjai szórakoztatják. A ládi lőtéren tartandó „Ifjúsági napon“ a posta, a 100-.as sz. MTH intézet és a DiMÁVAG Gépgyár kultúrcsoportjai mutatják be műsorukat. A III. kerületben a diósgyőri bányász kuitúrolthoilban délelőtt rendezik előadá­sukat az úttörők, a diósgyőri MSZT'szer- vezet a diósgyőri kultúrotthon és a LÁEV kisvasút kultúrcsoportjai. Hámor­ban és Felsőhámorban gyermek-déleló'tiöt tartanak, délután pedig a papírgyár, illetve a nemzetiségi kultúrcsoport ad műsort­A IV. kerületben Hejőcsahán délelőtt az úttöró'k, délután » Hejó'css.bai Cement- mü és a hejőcsabsi DISZ-szervezet kul­túrcsoportja szerepel. Görombölyön ts Tapolcán délelőtt úttörő kultnresoportok adnak műsort, délután pedig a villamos vasutak, illetve a városi tanács kultúr­csoportja lép fel. Mezőkövesden az Alkotmány ünnepének tiszteletére adják át az új 4500 kötetes járási könyvtárat. Megyénkben ma újabb három község­ben gyulladt ki a villanyfény: Béreién, Vajdácskán és Bodrogkeresztúron. A tornanádaskai mészkőbánya dolgozói befejezték évi tervüket Mi. a tornanádaskai mészkőbánya telepének dolgozói örömmel jelent­jük, hogy augusztus 20-ára tett fel­ajánlásunknak a vállalt határidő előtt 10 pappal eleget tettünk, évi termelési te-vünket befejeztük. Ezután is azon leszünk, hogy ered­ményeinket növelni tudjuk, min­dent elkövetünk a terv túlteljesí­tése, a kormány programjának meg­valósítása érdekében. DEMÉNY JÓZSEF Tornanádaska Az vdclényi gépűiSomás szerelői, a cséplés meggyorsításával segítsék a gaí?onabeaclás teljesítését Mucsony község dolgozó Viasztjai megértették, hogy mit jelent, ha időben végzik el a hordást, csé'plést és teljesítik gabonabeadási kötele­zettségüket. A község határában nem látni már kereszteket. A csép- léssel azonban baj van. Az edelényi gépállomás 4 cséplőgépe közül 2 gép a legtöbb esetben üzemképtelen ........................................................................................................... HOGYAN ÉRVÉNYESÜL AZ ALKOTMÁNY A TIMÁRI CSALÁD ÉLETÉBEN? Jó negyven évve! ezelőtt történt. Az ötgyerekes Timári család a sajószögedi kis pa- rtsztházban összeült este a bubcskemenoe körül. A csa­ládfő lassan, gondterhelten beszélt­Pistukám — szólt az egyik fiához az idős Timári. Te már betöltötted a 11. évedet. A 4 elemit úgy- áhogy elvégezted. Jó lenne, ha te is az uradalomhoz szegődnél. Lovakat kellene őrizni a grófnak. Kerekre nyílt a gyermek szeme. — Hát nem mehetek iskolába? De hiszen olyan szép dolgokat, tanulok ott. Majd tanulsz később — sóhajtotta az apai — de most neked is keresned kell. így nem tudunk uj ruhát venni. Pedig jó lenne már neked is. A fiatal fiú latolgatta magában egy percig: mi lenne jobb? Mert tetszett neki az iskola is, szeretett tanulni, de nem a legrosszabb kint a szabadban sem a lovakkal — gondolta gyerekésszel. Másnap mar a lovakat hajtotta a rélen, es!e megKefélte, csutakolta őket az istállóban. Jobb lett volna mégis az iskola — gondolta. De mit tegyen? Es évek múlva a sok uradalmi cseléd között elég tűrhető helyre került- Ö volt gróf Belley Pál sajószögedi nagy- birtokos parádéskocsisa. Cifra dolmányban, egyenes derékkal kellett ülni a bakon, órákhasszal várakozni a városi szálloda, a kaszinó, meg a szomszédos kastélyok előtt. Unta a „mé_lújságosokra“ való várakozást, a sok szekirozárt, megalázást. Más munkát szeretett volna,. Végre nagynehezen elérte, hogy az uradalmi ko- vácsműhelyben szakmát tanulhatott. Később traktoros letf & kora hajnaltól késő estig szántotta az uradalmi földeket. Időközben megnősült, gyermekük lett — nem i3 egy — s a kevés bérből sehogysetn tudtak megélni. Timári István és családja egyszer elszántan fel- kerekedett. Otthagyta az uradalmat, a megyei kór­házba állt be ápolónak, mert ott jobb fizetést ígértek. Egy évig volt a kórház alkalmazottja, majd a miskolci tanítóképzőben volt iskolaszolga'. 12 éven át állt az ajtóban reggeltől estig, intézte a tanárok és diákok ügyeit, de a fizetés itt sem volt jobb. Igaz, hogy ko- vácssegédi képesítésről szóló igazolvány volt a zsebé­ben, de a diósgyőri gyárakban nem sokra ment vele, nem kapott munkát. Amíg nem jött a háborús ter­melés, addig nem volt szükség Timári István kovács tudására, addig csak iskolaszolga, kocsis, vagy lóápoló lehetett­De 1938-faan felvették a diósgyőri ujgyárba a süllyeszt,ékes kovácsműhelybe. A Timári család a 4 gyermekkel egyre nagyobb szegénységbe került- Egy kis szobában húzódtak meg Miskolcon. De bármennyit do!7020!t Timári István, nem tudott megélni a keresetből. 1939 tavaszán elha­tározta, hogy elszakad családjától. Elküldte az asz- szonyt, meg a négy gyereket Sajószögedre, mert még a lakbért sem tudták fizetni. László és István — a két nagyobbik fiú 12—13 éves volt ekkor. A falun az volt az első dolguk, hogy elmentek aratni. Két évig szét­szakadva élt a család és csak hosszú-hosszú könyör­gésre 1942-ben kaptak gyári lakást Dióygyőrvargyár- fé®, a .Bornemissza telepen. Újra együtt volt a sokat zaklatott, család, de ek kor már a háború kellős közepén újabb bizonytalan­ság rázta meg a családok életét. Nehezen várták jti a felszabadulást, de mégis eljött. Az apa is, ,a gyerekek is mind tanulni szerettek volna,^ de eddig egyiknek sem állott módjában. Közben két _ lánnyal lett nagyobb a család — Katalinnal és Emíliával —, a 8 tagú család azonban nagy bizakodás­sal nézett a jövőbe. Ök is érezték, hogy örökre meg­szabadultak a mulf. rémétől, a szolgaságtól, az elnyo­mástól, a gróf Betiey Pólóktól és társaitól. Kitárult előttük is az új élet kapuja. Rögtön felszabadulás után az édesapa, és az édes1 anya, — László és István fiával együtt egyszerre léptek be a: kommunista pártba. László villanyszerelősegéd lett, István ácstanuló. A legnagyobb fiú mindenáron repülős akart lenni. Már 1948-ban jeles sportrepülő volt. Mosf jelentkezett katonának. 1951-ben teljesült minden vágya, a nép­hadsereg hadnagya lett. És a iöbbiek? István, aki nagyon szeretett tanulni, a budapesti Lenin Intézet hallgatója lett — jövőre már mint orosznyelvész tanár tart előadást a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem katedráján. A következő fiú szintén nagyon jó tanuló, szinjelesen végezte az általános és a-» ipari tanuló iskolát. Jelen­leg a gyárban dolgozik, de elhatározta*, hogy tovább fog tanulni és szakipari oktató tanár lesz. András a legfiatalabb — most 15 éves — műszerész tanulónak jelentkezett a diósgyőri tahulóvárosban. Ö még csak később dönti el, hogy mérnök lesz-e vagy tervező. Emi­lia és Katalin most az általános iskolába járnak. Emília vasas szakmunkás, Katalin meg tanító akar lenni. A Timári család minden tagja megvalósítja tervét, álmát. — biztosítja számára ezt a Népköztár­saság Alkotmánya. Most augusztus 20., Alkotmányunk születésnapja előtt sokat beszélgetnek a múltról és jelenről. — A régi alkotmány csak az uraknak adott jogo­kat. Jogot a kizsákmányolásra, — szokta mondani az apa. — Ami Alkotmányunk a dolgozó nép Alkotmá­nya, mely biztosítja a munkához, a tanuláshoz, a föl- emelkedéshez való jogot minden dolgozó számára. Timári elvtárs 53 éves, jelenleg a Dimávag Gép­gyár generátor üzemébe« dolgozik. Felesége is ott ka­pott munkát, — mégpedig felelősségteljes munkát — gázelemző lett. Az egész család szorgalmasan tanul, dolgozik, hogy ezzel köszönje meg az Alkotmányban lefektetett jogokat. Mindannyian tudják, átérzik, mi­lyen nagy dolog, hogy szabadon építhetik boldog jö­vőjüket. A repülősfiú a harcászat jobb elsajátításával, az egyetemista még több jó felelettel, s a fiatalabbak ii jobb tanulással erősítik a kapott jogokat, a szülők lelkesen dolgoznak a nagy család — az egész nép bot-1 dogabb jövőjéért. Úgy dolgoznak, olyan becsülettel és dicsőséggel, ahogy pártunk és kormányunk elvárja tőlük. Nem egyszer fordult elő, hogy egy- egy csavar vagy kulcs miatt na­pokig állt valamelyik cséplőgép. Sú­lyos hiba az is, hogy a cséplőgépek­nél, de különösen annál, ahol Géber Sándor ellenőr dolgozik, laza a munkafegyelem. Augusztus 16-án, vasárnap például, amikor a dolgozó parasztok csépelni akartak, Géber Sándor ellenőr otthagyta a gépet, azzal, hogy ő nem dolgozik. Községünk minden becsületes dol­gozó paraszt ja eleget .altar tenni az állam iránti kötelez'éltségénYk, telje­síteni akarja gabonabeadásá.t- Sza­bados Mihály, Stefán GyÖrgT, Föl­des! Mihály és még több diplgozó paraszt példamutatóan eleget\ tót* , előírásának. Az edelényi gépállomás igazgató­ja és szerelői hassanak oda, hogy meggyorsuljon a cséplés. Tegyék le-i hetövé, hogy gépkiesés többé no gá­tolja a dolgozó parasztok beadási kötelezettségének teljesítését. 126 pcidainutsló kohász! tünleíiek ki megyénkben Szerdán délután a diósgyőri ko­hászok kultúrotthonban tartott ün­nepélyén szép számmal gyűltek, ösz- sze a borsodi kohászok, az Alkot­mány-dekád sikerrevivői. Kalas Béla, a Kohó- és Gépipari Minisztérium Vaskohászati Igazga­tóságának osztályvezetője, a kohó- és gépipari miniszter nevében kö­szöntötte a kohászat kiváló dolgo­zóit. Nemeskéri János, a Lenin Kohá­szati Művek nagyüzemi pártbizott­ságának titkára arról beszélt, hogy a diósgyőri acélmű és fínomhenger- de dolgozói az Alkotmány iránti szeretettől fűtve harcolták ki nagy­szerű győzelmüket. Tudják azonban folytatta —, hogy van még ten­nivalójuk, elsősorban a minőség, a programszerűség, a selejtcsökkentés terén. Ezután Kalas Béla elvtárs a me­gye kohászati üzemelnek legjobb dolgozói kozott 29 „kiváló kohász", 59 „érdemes kohász", 10 „a kohá­szat kiváló dolgozója" és 28 „a ko­hászat érdemes dolgozója" kitünte­tést osztott ki. Valkó Márton elv­társ, a Lenin Kohászati Művek igazgatója a fínomhengerde két bri- gádvezetőjének, Németh Albertnelc és Szöboszlai Istvánnak adta át a sztahánovista brigád kitüntetést. A kitüntetettek között van Nagy Má­ria, a diósgyőri martinacélmű daru­sa, aki jó munkájáért „érdemes ko­hász" kitüntetést kapott. A Koval- jov-módszer alkalmazásával 98 szá­zalékos termelését, legutóbb már 122 százalékra fokozta. Hanyiszkó Pál „kiváló kohász", az ózdi kohászat martinüzemének olvasztóra társai nevében fogadal­mat tett, hogy a jövőben becsület­tel teljesítik feladataikat. Brigádja az Alkotmány-dekádban megállta helyét, szombaton 123, vasárnap 146, hétfőn 154, kedden pedig 139 TARCZI TIBOR {.százalékra teljesítette műszaktervét*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom