Észak-Magyarország, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-205. szám)

1953-08-19 / 197. szám

Szerda, 1933 augusztus 19. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Elfojtják a bírálatot, nem törődnek a dolgozókkal a t akt a harkányi állami gazdaságban Vannak eredmények, amelyekkel jog­gal dicsekedhetnek a »aktaharkánvi állami gazdaság dolgozói. Különösen az állat­tenyésztés terén értek el sikereket. Élen­járó zooteehnikai módszerek alkalmazásá­val — például a hideg' bor ión íveléssel, a tehenészetben a tőgymasszázs bevezeté­sével — jelentősen sikerült növelniük a fcjési átlagot. Tavaly ősszel a járási állattenyésztési kiállításon több első díjat szereztek teheneikkel és borjaikkal. Az állattenyésztés mellett többezer hol­don növénytermesztés folyik a gazdaság­ban. Nagy területen takarmánynövénye­ket, gabonát és kapásnövényeket termel­nek . Igen nagyjelentőségű a gazdaság cukor­répatermesztése — egyrészt azért, mert közel van a cukorgyár, másrészt pedig földje rendkívül alkalmas erre. A növény- termesztés terén azonban súlyos hiányosságok tapasztalhatók a gazda­ságban Pedig minden előfeltételük meg van ah­hoz, hogy a növénytermesztésben ugyan­olyan szép eredményeket érjenek el, mim az illattenyésztésben. Különösen az aratás idején történtek nagy hibák. Habár a búza aratását a kezdéstől számított 8 napon belül be kel­lett volna fejezni, náluk 17 napig tartott ez, a munka. A kalászosok mintegy 25 százalékánál « szemveszteség meghaladta a 4 százalékot. Jelentős mennyiségű ga­bona veszett kárba gondatlanság, hanyag­ság miatt. Elmaradtak a növényápolás­sal is. A 300 hold cukorépából 220 hold kapálatlan, a 299 hold kukoricából csak 153 hold van megkapálva, de nem a leg­jobban. A hatalmas tábla borsóföldön szinte seperni lehet a magot, — meg­késtek a betakarításával. Sorolhatnánk még tovább a bajokat, de csak annyit említünk, hogy tíz holdon a dugványrépát és 43 holdon a takarmánykáposztát telje­sen elölte, a gyom. Ez a gondatlanság nagy károkat oko­zott. Hogyan nézhették el a gazdaság ve­zetői? Lapos István igazgató azzal érvel, hogy ők megtettek mindent,, ami tőlük tellett, de kevés volt a munkaerő. — Nagy rá­fizetésünk .azért nem lesz — vigasztalja magét —, mert a cukorrépára és kukori­cára nem volt kiadás. Furcsa vigasz, amit a főagronómus. Latesz Kálmán azzal a mentséggel told meg: — Ki számított ilyen esős nyárra, mint az idén volt? Meg tudom mutatni a naplóból, hogy mennyi kiesésünk volt az. eső miatt. Ezzel úgylátszik napirendre akarnak térni afe­lett, hogy tübbszáz holdon jóformán sem­mit nem termeltek, többmilliós kárt okoztak államunknak. De mi a valóság? A növényápolási munkák kezdetén a gazdaság igazgatója azt jelentette: hogy a nyári feladatok el­végzésére elegendő munkaerejük van, biztosítani tudják a növények ápolását. Volt tehát munkaerő. Ott történt a hiba, hogy nem törődtek a dolgozókkal, akiknek legnagyobb része ■otthagyta a gazdaságot. A leszerződött munkásokból olyan kevesen maradtak, hogy megszámolhatnánk őket a két ke­zünkön. A gazdaság vezetősége most is igen súlyos mulasztást követ el. Szinte általá­nos vélemény a gazdaságban, hogy — ,,nincs kihez menjünk a panaszunkkal, hiszen úgy spm intézik el“. S nincsen, aki megbírálja ezért a vezetőséget, mert bírálni, — főleg az igazgatót bírálni, elég veszélyes a taktaharkányi állami gazda­ságban. Sok a panasz, a baj a bérfizetés körül. Rengeteg a tévedés, amelyre legtöbb esetben a dolgozó fizet rá. Egy-cgy fize­tésnél a Jtarangodi üz'mcgy.égben például átlag ?,—10 reklamáció van. Nem fizetik ki idejében a dolgozókat. Még az aratás kezdeten a vezetőség az állandó dolgozók hozzátartozói közül nyolc asszonyt az üzemi konyhánál állított munkába, akik a fizetést még ma sem kaptak meg. A kollektív szerződés előírja, bogy a vasár­napi munkáért lehetőleg aznap, de leg­később másnap ki kell fizetni a bért, •— a taktaharkányi állami gazdaságban csak egy hét múlva fizetik. Egyéb jogos pana­szuk is van a dolgozóknak. Magyar György fogatos a múlt. évben 500 forintot fizetett be tüzelőre, de sem a tüzelőt nem szállították le, sem a pénzt nem kapta vissza. Ugyané* történt még 28 dolgozó­val is. A fogatosbrigád tagjai hosszú hó­napok után csak most kapták meg a kol­lektív szerződésben előírt esőköpenyt. Fanaszok vannak az üzemi konyhára is. Ezek ellenére a gazdaság dolgozói szivükön viselik a gazdaság sorsát. • A legnagyobb munka idején az állandó dolgozók hozzátartozói családostól men­tek aratni, kapálni. Igazán kiérdemelték, hogy jobban törődjelek, többet foglal­kozzanak velük. De a gazdaság vezetősége ahelyett, hogy a hibákat kijavítaná, sürgősen el­intézné a dolgozók panaszát s ezzel erő­sítené, fejlesztené a munkaerőállomanyt, ölbe tett kézzel, külső segítségre vár. Nincsen munkaerő, de senki nem jár utána, hogy legyen. Ezért van, hogy 5 .cséplőgép közül 2 áll — nem tudnak hozzá munkaerőt adni. Lapos István igazgató a múlt évben került, a klementinái állami gazdaságból Taktabarkányra. Néhány jóismerősét is magával vitte. Ezek közé tartozik Ináncsi József brigádvezető — aki Klementinán iib. elnök volt, de részegeskedése miatt leváltották —— és Bíró József volt lö" intéző, fűszer- és csemegekereskedő, aki most — állattenyésztési brigádvrzető. Kebeibarátja az igazgatónak Balog István a gépcsoport vezetője is, aki a dolgozók­tól 5 hordó sört lopott el, valamint Bö­szörményi Gyula a gazdaság főállatte- nyésztője, aki megrögzött alkoholista és állandóan ordítozik a dolgozókkal. Ezek­kel veszi körül magát az igazgató. Több vizsgálat volt már az utóbbi idő­ben a taktaharkányi állami gazdaságban. Vizsgálatot tartott a járási pártbizottság, az állami gazdaságok igazgatósága és a MEDOSZ megyei bizottsága. A legtöbb vizsgálat azzal a megállapí­tással fejeződött be, hogy: „a taktahar­kányi állami gazdaságban bajok vannak, sürgős intézkedésre van szükség“. Ezen a megállapításon azonban nem jutottak túl. A vizsgálat még mindig nem járt eredménnyel, ma sem tudják, hogy ki a felelős a súlyos hibákért. Elég volt a tétovázásból, a vizsgálatokból, intézkedésre van szükség. Felelősség ter­heli a károkért elsősorban a gazdaság igazgatóját, aki elszakadt a dolgozóktól, s valósággal kiskirály módjára irányítja a gazdaságot, nem törődik a jogos pana­szokkal, igényekkel. Ugyanakkor rá kell mutatnunk a ME­DOSZ felelősségére is. Elsősorban ennek a szervnek lett volna feladata, hogy töb­bet törődjön a dolgozókkal. Felelős a taktaharkányi állami gazdaságban lévő állapotokért a szerencsi járási párt- bizottság is; habár foglalkozott az állami gazdasággal, több alkalommal konkrét segítséget, útmutatást adott nekik, ez azonban kevés volt. Most már valóban, haladéktalanul szi­gorúan felelősségre kell vonni a hanyago­kat, mindazokat, akik az állami gazda­ságban a tűrhetetlen állapotokat előidéz­ték. Népnevelőink feladatai a kenyéresatában — címmel előadás hangzik ma e! a borsodi rádióban A borsodi rádió mai esti műsorának keretében a 224 méteres hul­lámhosszon előadás hangzik el .,Népnevelőink feladatai a kenyércsatá­ban“ címmel. Felhívjuk a falusi népnevelők és a kisgyülések előadóinak figyelmét, hogy ezt az előadást minden körülmények között hallgassák meg, annál is inkább, mert az nagy segítséget jelent majd elkövetke­zendő föladataik megoldásához. Elkészült Kazincbarcikán Kazincbarcikán a városépítkezés keretében teljesen elkészült, 3 ti­zenhat lakásos, 5 tizenkét lakásos, egy tizenhat lakásos és egy negy­vennyolc lakásos épület, amelyek közül 9 darab három, 6 darab pe­dig 2 emeletes. Az új házakban összesen 252 egy­két vagy három szobás kényelmes . lakás van konyhával, fürdőszobával és vízvezetékkel. Jelenleg építés alatt áll még 7 háromemeletes la­kóház, valamint egy 8 tantermes iskola. Ezekben a lakóházakban to­252 úi bányászlakás vábbi 552 kényelmes, összkomfortos lakás várja majd a borsodi bányá­szok családjait. A legkisebb házban 16, a legnagyobban 136 lakás lesz. Egyrészükön már készül a tetőzet, másoknál első-második emeletig áll a falazat. Ez év végéig vala­mennyinek el kell készülni, mert a szerződés szerint december 31-ig már lakható állapotban kell átadni a borsodi trösztnek. FANCSALSZKI JÁNOS termelési felelős. DISZ-fiatalok a cséplőgépnél Szaporán dolgoznak a cséplőgépek Ónod községben. A miskolci járásban minden munkában, így a cséplésben is elsők az ónodiak■ Az elsőség megszerzésen ben igen nagy részük ran a DISZ fiataloknak, akik fáradtságot nem ismerve harcolnak az új kenyérért­Madarassi Lajos DISZ'tag, az alsó- zsolcai gépállomás dolgozója csupán Ónod községben 13 vagon terményt csépelt ki, gépki- escs nélkül. Mint DISZ-titkári a köz­ség fiataljai köve­tik, de példát ve­het tőle megyénk val-amennyi fiatalja. A mezönagymi- hályi állami gazda­ság ' if júmunkás leányai, DlSZ-tag- jai — Tóth Erzsé­bet. Hajdú Magda, Puhl Ida és Laka­tos Juliánná — a cséplés ebédszünet- lsen a bukaresti VIT-röl beszélget­nek. Erdödi János tehetőiéi. AUGUSZTUSI TÖRTÉNET NEM IS OLYAN RÉGEN, alig egy sovány hete találkoztam ezzel a történettel. Aki elmondta, szem­tanúja volt, nagyon is szomorú szemtanúja volt ennek. Hosszúnak nem mondható, színesnek és szép­nek még kevésbé. Sűrűn előforduló epizód a régi Horthy-Magyarország mocsarában, amikor kurtavas járt az igaz szóért, megvetés és lealázó pökhendiség a becsületes embernek. Mielőtt a történet ‘elmondásába kezdenék, illőnek tartom bemutatni azt, akitől hallottafn és aki a kö­vetkező szavak kíséretében bízta rám mondanivalóját. — Én úgy mondom el, ahogyan megesett a do­log, a többit magára bízom. A kikö­tésem csupán annyi, hogy egy ma­gakomponálta sorral sem toldja meg. A történet elbeszélője a borsodi széntröszt egyik, ismert bányamér­nöke. Nevét is elárulhatom, ám mi­nek. Felesleges. Olyan mindegy, hogy Bötának, Ferencinek. Komáro­minak, vagy bárminek hívják, sem név, sem cím, de semmi nem vál­toztathat már azon, fel nem ébreszt­heti a megholtakat. A mérnöknek adott ígéretemet megtartottam. Úgy adom közkézre a hallottakat, ahogyan a ceruzám je­gyezni tudott, minden kommentár, minden toldás-foldás, cifraság, sal­lang nélkül. És most hadd adjam át a szót az elbeszélőnek? — 1932-bén még kezdő, gyakorló mérnök voltam. Hogy milyen volt a helyem, arról talán jobb nem is be­szélni, Annyit elmondhatok, hogy rettentően irigyeltem a szomszéd bánya gyakorló mérnökét, akinek a főnöke eléggé emberségesen bánt és beszélt vele. Az enyém... nem, nem is idézem, hiszen a továbbiakban úgy is sor kerül rá. SZÓVAL az 1932-es év súlyos és nehéz esztendő volt. Nem azért eme­lem ki ennyire a ^súlyos“ szót, mintha a többi könnyű lett volna. Áh, dehogy. A többinek a napjait sem sűrűn bélelték ki kenyérrel, munkával, örömmel. Különösen itt nem, a Sajóvölgyén. Valahogy úgy állt a dolog: akinek volt, annak na­gyon is megnőtt a pocakja, akiknek pedig nem volt, azoknak ... azokon lötyögött a nadrág, a sok éhezés, nélkülözés idő előtt ráncossá tette az arcbőrt, testileg Összeroskadt és szemeiből annyi vád, gyűlölet, ha­rag villámlott felénk, hogy sokszor összeverődött a fogam rémületem­ben. Pedig nekem nem kellett félnem, nem voltam hibás és szerettek is a bányászok. Nekem nem kellett re­volverrel járnom, mint a főnököm­nek, aki sunyítva, gyors és sietős léptekkel tette meg eSténkint az iro­da és lakása közötti utat. Szóval... ... Ismételni kényszerülök. 1932 nyarán a telepen alig volt bányász- család. aki ne lett volna fülig el- adósodva a hentesnél, vagy a maga­zinban. Heti egy-két munkanap, kéfpengős műszakbér. elhanyagolt, istentelenül elhanyagolt roppant ne­héz bánya, víz, sár és az a „fene­gyerekes ' mód, ahogyan beszéltek és viselkedtek az emberekkel. MÉG AZ ÉHEZÉST IS szíveseb­ben tűri bárki, ha embernek nézik. Ez azonban távolról sem állott fenn. A felügyelet egyes tagjai közked­velt mondásként használták a „hü­lye, barom, disznó, állat" jelzőket, amit tűrniök kellett olyan bányá­szoknak, akiknek a kisújjuk többet ért az egész rendszernél. És ebbe a feszült légkörbe, ebbe csapott bele a központi vezérigazga­tóság mennykője: Augusztus 15-ig 100 bányászt kell minden körülmé­nyek között elbocsájtani. A parancs végrehajtásával az én főnökömet bízták meg. Ismerték, tudták róla, hogy „kemény" és meg­bízható részvényes. Másnap pedig... Gyönyörű, napsugaras reggelre ébredtem. Igyekeztem az irodába. A főnök már benn volt. Fekete ru­hában. ünnepélyesen. Lehet, hogy így akart még nagyobb tekintélyt biztosítani magának. Annyi bizo­nyos, hogy rosszindulatú, vizenyős szemében félelem bujkált. Rámné­zett és azt mondotta: — Maradjon kérem a szobájában. Lehet, hogy szükségem lesz az ön segítségére! Bementem az íróasztalomhoz. A nyitvahagyott ajtón hallottam, hogy a csendőrségre telefonál, figyelmez­tetve őket az esetleges... Sohsem felejtem cl ezt a dél­előttöt. Tapasztalt, öreg vájárok, egészséges fiatalok, keménykötésű csillések, jöttek, egyre jöttek a munkakönyvért. CSAK KETTŐT engedtek be egy­szerre . a főnökhöz. És mindig egy­azon párbeszédek: — Igazgató úr, családom, gyerme­keim vannak... — Nem tehetek róla. Nem kell a szén... — Éhen halunk!... Igazgató úr... — Nem érek rá! Kérem a követ­kezőt. Vagy? — Mit gondol, jó lesz ez így? Az anyám beteg, két kis testvéremet kell eltartsanj. Az apámat ez a bá­nya ütötte agyon, hogy az a... — Ne káromkodjon, mert csend­őrt hivatok.. i Olykor befogtam a fülem és nem tehettem semmit. Az ajtó nyikor­góit. a bakancsok tompán dobogtak, a fog véresre harapdálta az ajkat, a kezek ökölbe szorultak. Mindent láttam. És akkor történt... Füttyös. jókedvű legénynek is­mertem. Velem egyidős, 23—24 éves lehetett. Az alsó szinten, egy vizes, rossz légjáratos helyen dolgozott Pethő Jancsi. Sokszor elbeszélgettem vele, okos volt és értelmes. Izzig-vérig bányász, beiemenős, semmitől vissza nem ret­tenő. Most ő került sorra. ALIG ISMERTEM RA, ahogy megállóit a főnök előtt. Ajkait, ahonnan annyi játékos jókedv és fütty bújt elő, szorosan egymásra préselte. Fejét lehajtja, mintha a padlón keresne valamit. A főnök nyújtja a könyvet és közönyös han­gon biztatja: — Tessék, itt van. vedd el. No. gyerünk, nem érek rá. A fiú áll. nem mozdul. Csak a szája rándul meg: — Igazgató úr. Két hét múlva lenne az esküvőm... — Mi közöm hozzá! Vagy talán a nászéjszakára akarsz meghívni? — Ha leszanál, nem tudunk egy- bekelni Mariskával! — Fütyülök a Marcsádra! Na, eridj... — Erős vagyok. A legnehezebb helyet elvállalom. — Nem kell az erőd... majd ké­sőbben. .. — Egy éve próbálok összekerülni vele... egy éve szeretem azt a lányt, az életemnél jobban érti, igazgató úr! Heti egy műszakkal is megelég­szem, csak ne küldjön el... ne most... A többi villámgyorsan játszódik le. A főnök felugrik és a kezében tartott munkakönyvét a fiú arcába vágja: — Takarodj, ha mondom! Te... te.i, takarodj, míg.,. Az ajtó mögött állottam. A hang, a mód, ahogyan beszélt és bánt a főnök a fiúval, a szívemet, az agya­mat égette. De figyeltem tovább.., PETHÖ NYUGODTAN lehajolt, felvette a könyvet és egy vad moz­dulattal visszavágta a főnök szeme közé. Most már elordította magát: — Jogom van} érti, jogom van a munkához! Élni, dolgozni akarok! Enni, családot alapítani! Itt a két karom. Nézze, izmos, mit csináljak vele, mit, azt mondja meg? — Dugd a... — ordított vissza a főnök — ahhoz van jogod, de sem­mi máshoz. Te, semmi..« — Én semmi?! Én... Ebben a percben kivágódott a fő­nök megett lévő ajtó és négy csen­dőr ugrott a szobába. Egyenesen Fe- thőnek. Még ma is rosszullét kínoz, ha visszagondolok a többire. A puska- hisütésre, ahogy recsegve tört be alatta a füttyös, jókedvű fiú kopo­nyája. a bordaropogásra, amin a csendőrcsizmák eszeveszett táncba kezdtek a főnök kéjelgő „üssétek, üssétek" szavaira. Csak késő délután tudtam meg­szabadulni az irodából. Első utam a lányhoz vezetett., Pethő menyasszo­nyához. akit látásból ismertem. Kerülő úton mentem, rizikó lett volna nekem, a gyakorló mérnök­nek hírt vinni mindenki szemeláttá- ra a „jegyzőkönyvszerinti" kommu­nista ismerősének. Nem is tudom, mit akartam én a lánytól, talán vigasztalni, talán... ELKÉSTEM. Megelőzött a hír. már mindenki tudta, hogy mi tör­tént. A lány is, akit ÓDpen akkor öltöztettek tiszta fehérbe — alig egy órával utána, hogy felakasztot­ta magát. Eddig a történet. Ahogy ígértem, kommentárt nem fűzök hozzá. Mi­ért? Aki akar, ennyiből is ért. HOLDI JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom