Észak-Magyarország, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-205. szám)
1953-08-11 / 190. szám
> 4 ESZAKMAGYÄRORSZAG Redd, 1953 augusztus 11. G. M. Malenkov elv társ beszéde a Szóvjelunté Legfelső Tanácsának ülésén Köztársasággal, a Szovjetunió segítséget és támogatást nyújt és nyújt továbbra is a Német Demokratikus Köztársaságnak, amely az egységes, békeszereíő, demokratikus Németországért folyó harc támasza. A demokratikus tábor egyik döntő előnye — és ebben elvileg különbözik az imperialista tábortól — hogy nem marcangolják belső ellentétek és harcok, hogy erejének és haladásának döntő forrása a demokratikus tábor valamennyi országának érdekeiről való kölcsönös gondoskodás és a szoros gazdasági együttműködés. Éppen ezért a demokratikus tábor országainak baráti kapcsolatai és testvéri együttműködésük töretlenül fejlődni és erősödni fog. A Szovjetuniónak és az egész demokratikus tábornak a békéért vívott tevékeny és céltudatos harca bizonyos eredményekkel járt. A nemzetközi helyzetben bizonyos változás történt. A feszültség fokozódásának hosszas időszaka után, a háború utáni években először vált érezhetővé a nemzetközi légkör enyhülése. Az emberek százmillióiban egyre inkább szilárdul a remény, hogy meg ^ lehet találni az utat a vitás és megoldatlan kérdések rendezéséhez. Ez tükrözi a népeknek a tarlós és állandó békére való mélységes törekvését. Feltétlenül látni kell azonban, hogy vannak erők, amelyek a nemzetközi feszültség enyhülésének politikája ellen cselekszenek, megpróbálják mindenáron meghiúsítani ezt a politikát. Éppen ezért volt a huzavona a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon, ezért létesülnek katonai felvonulási területek Nyugat-Német- országban és Japánban, ezért szerveznek provokációkat a demokratikus tábor országai ellen, ezért folyik az atomzsarolás politikája. Az agresszív körök makacsul szembe:,túlinak a nemzetközi helyzet enyhülésével, mert félnek, ha az események alakulása ezen a vonalon halad, akkor csökkenteni • kell a fegyverkezési hajszát, amely hatalmas profitot hoz a fegyvergyárosoknak és mesterségesen tartja fenn az ipar fog- lalkozlatcttságát. Reszketnek mesés , profitjaikért. Ezek a körök attól is felnek, hogy a nemzetközi légkör feszültségének enyhülése esetén újabb és újabb embermilliók értik meg, hogy az északatlanti tömb, amelyet állítólag védelmi célokra hoztak létre, a valóságban a béke ügyének legnagyobb veszedelme. Az agresszív körök arra is számítanak, hogy míg most, a feszült nemzetközi helyeiben ar. északatlanti tömböt belső harc és ellentmondások mar- ríóssák, addig c feszültség enyhülése ;i tömb szétesésére vezethet. j*. Teljesen nyilvánvaló, hogy a békeszerető erők mellett a világban működnek olyan erők. amelyek túlságosan odakötötték magukat a nemzetközi iVelyzet kiélezésének politikájához. Ezek az erők háborúra alapozzák számításaikat, a béke nem felel meg nekik. A feszültség enyhülését szerencsétlenségnek tekin- lik. Kalandorúton haladnak és agresszív politikát folytatnak. E politika szolgálatába állították az úgynevezett „hidegháború stratégiáját" és a nemzetközi provokációk minden fajtáját. A nemzetközi kapcsolatok története nem látott még olyan méretű aknamunkát, olyan durva beavatkozást az államok bel- ügyeibe, olyan rendszeres nemzetközi provokációkat, amilyeneket mostanában folytatnak az agresszív erők. A dolog odáig jutott, hogy egyes amerikai körök a kormánypolitika színvonalára emelték a szuverén országok törvényes kormányai ellen folyó aknamunkát. E célból az Egyesült Államok állami költségvetéséből hatalmas összegeket juttatnak arra, hogy a társadalom söpredékéből diverzáns bandákat toborozzanak. E bandákat azután a demokratikus országokba küldik, hogy ott kártevő munkát végezzenek. E célból kormányszervezetek hálózata létesült. E szei-vezetek egymásután követik el a nemzetközi provokációkat, a békeszerető országok elleni erőszak és a gyűlölet kultuszát propagálják. Jellemző, hogy az Egyesült Államok elnöke mellett működő, „pszi- hológiai háború kérdéseivel foglalkozó bizottság" éppen akkor tette közzé hivatalos jelentését, midőn lehetőség nyílt a nemzetközi helyzet komoly enyhülésére. Egy gondolat, egy következtetés hatja át ezt az egész dokumentumot: az Egyesült Államok egész külpolitikai tevékenységének a továbbiakban még nagyobb mértékben kell szolgálnia „a hidegháború", vagy a „pszihológiai" háború érdekeit. Mivel kell foglalkoznia az amerikai diplomáciának a jelentés sze- iint? Kiderül, hogy; — „hidegháborúval". Mit kell szolgálnia az Egyesült Államok kereskedelmének és gazdasági tevékenységének? A „hidegháborút". Milyen feladatok megoldására szolgálnak az Egyesült Államok kulturális kapcsolatai más országokkal? A „hidegháború" feladataira. A tények azt bizonyítják, hogy a .hidegháború" politikája egyre inkább arra vezet, hogy a normális diplomáciai kapcsolatokat a parancsolgatás politikája váltja fel, a „hidegháború“ politikája egyre inkább ilezorganizáija a nemzetközi kapcsolatokat: mesterségesen kiélezi az országok közötti kapcsolatokat. A „hidegháború" politikájának végrehajtása terén mutatkozó mérhetetlen buzgalom arra vezet, hogy e politika végrehajtói lábbal tiporják az államok közötti kultúrkapcsola- tok elemi törvényeit és e téren gyakran nevetséges helyzetbe kerülnek. Nemrégen az egész világ tanúja volt annak., hogy a „hidegháború" hírhedt stratégiáját alkalmazták még az Amerika és a Szovjetunió csapatai közötti sakkmérkőzés rendezésének kérdésében is. Az igazságügyi minisztérium és a külügyminisztérium megfosztották az amerikai sakkozók által vendégül h'vott szovjet sakkozókat attól a Jogtól, hogy pihenni kiutazzanak a «zovjet ENSZ- képviselet villájába. Glencoe városba, amely 12 mérföldre van New Yorktól. Mint ismeretes, a Szovjetunióba látogató külföldi vendégek ezrei, köztük amerikaiak is. utazgatnak az országban és elmehetnek például Taskenlbe. Tbiliszibe. Kievbe, vagy más vidékekre. Kiderül, hogy az Egyesült Államokban a meghívott vendégek közlekedését 12 mér- töldön belül tilalmazzák, míg a Szovjetunióban a külföldi vendégek szabadon megtehetnek ezer mérföldeket. Hogy mernek ezután a Szovjetunióban lévő „vasfüggönyről" fecsegni? A nemzetközi események fejlődése azt mutatja, hogy a „hidegháború" politikája, a nemzetközi provokációk politikája megmérgezi a nemzetközi légkört. Egyes magasan álló. de — engede- temmel szólva — szűklátókörű óce- ánontúli személyiségek a nemzetközi helyzet kiélezésének irányvonalát követve gyengeségünk megnyilvánulásának tekintik a Szovjetuniónak azt a törekvését, hogy biztosítsa* a népek közti békét, gondoskodjék a nemzetközi feszültség enyhüléséről. Éppen ez az esztelen feltevés magyarázza meg azt, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyes körei nyilvánvalóan értelmetlenül nyúlnak hozzá a vitás nemzetközi kérdések megoldásához, ez magyarázza meg zsaroló és mindenfajta kalandokba bocsátkozó politikájukat. Persze, ebben a „filozófiában" nincsen semmi új sem. A világnak még nem voit ideje elfeledni, hogy nem más, mint Hitler bocsátkozott országunk eileni bűnös kalandba abból az esztelen számításból kiindulva, hogy a Szovjetunió „agyaglábtí kolosszus". Ismeretes, hegy ez a német fasizmus teljes bukását eredményezte. Engedtessék meg, hogy megkérdezzem: miiyen alapon ismétlik most meg egyes amerikai politikusok a Szovjetunió gyengeségét emlegető szólamokat? Egyetlen józanul gondolkodó ember sem fogja tagadni, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete jelenleg szilárdabb, mint valaha, hogy velünk együtt testvéri egységben halad a hatalmas demokratikus tábor, hogy a szovjet állam következetes harca az új háború veszélye ellen liaialmas tekintélyt és bizalmat biztosított számára az ember- ín ül iák szemében a világ minden országában. Még országunk leggonoszabb ellenségei is elismerik, hogy a második világháború befejezése után a Szovjetunióban évről évre jelentős mértékben fejlődik a gazdaság, a kultúra és a nép jóléte. A szovjet társadalom egysége még sohasem volt olyan összeforrott, a szovjet népek testvéri barátsága még sohasem volt olyan erős és megbonthatatlan, mint most. Igaz, külföldön akadnak olyan politikusok is. akik országunk gyengülését látták abban, hogy lelepleztük és ártalmatlanná tettük Beriját, a nép ellenségét. De ezek rövidlátó politikusok. Mindenki számára világos, hogy az, hogy olyan hamar és idejekorán sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni az imperializmus megrögzött ügynökét, ez egyáltalán nem tanúskodhat a szovjet állam gyengüléséről. Ismeretes, hogy külföldön a háború hívei régóta illúziókban ringatták magukat az Amerikai Egyesült Államoknak az atombombagyártás terén meglévő monopóliumát illetően. Az élet azonban bebizonyította, hogy itt mélységes tévedés történt. Az Egyesült Államok már régóta nem monopolisták az atombombagyártás terén. Az utóbbi időben a béke óceánontúli ellenségei úiabb vigaszt találtak. Az Egyesült Államok — úgymond — hatalmasabb fegyverrel rendelkeznek, mint az atombomba, monopolistái a hidrogénbombának. Ez szemmel- láthatóan bizonyos vigasz lett volna számukra, ha megfelelt volna a valóságnak. Ez azonban nem így van. A kormány szükségesnek tártja jelenteni a Legfelső Tanácsnak, hogy az Egyesült Államok a hídregénbomba gyártása terén sem monopolisták. Amint látják, a meggyőző tény’,"' szétzúzzák a Szovjetunió „gyengeségét" hangoztató fecsegést. Azok azonban, akik az ilyenfajta fecsegéssel töitik idejüket, jobban szeretik a tényéknél a feltevéseket és kitalálásokat. így járnak el még egyes hivatalos személyiségek is, akik az Egyesült Államok legagresszívabbb csoportjainak ideológiáját és politikáját fejezik ki. Ezek a személyiségek mindenféle feltevéseket és kitalálásokat felhasználva az úgynevezett „kemény irányzat" folytatását követelik a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szemben, nyomást gyakorolnak atlanti tömbbeli partnereikre, rendszeresen élezik a nemzetközi viszonyokat. A ..kemény irányzat" politikájának hívei szüntelenül fenyegetik a Szovjetuniót. Nyíltan hangoztatják — mint például Wiley szenátor, a szenátus külügvi bizottságának elnöke teszi —, hogy az Egyesült Államok intézzenek a Szovjetunióhoz több ultimátum jellegű követelést és „támasszák alá azokat- erővel". Az amerikai külügjuninisztérium ismert képviselői azt követelik, hogy az Egyesült Államok csakis egy nyelven, „az erő nyelvén" tárgyaljanak a Szovjetunióval. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk. • azt válaszoljuk Wiley úrnak Cs mindenkinek, aki az erő politikáját hirdeíi a Szovjetunióval szemben: „Hetvenkedsz koma, pedig rosszul ropod a táncot". Elvtársak! A nemzetközi viszonyok alakulásának jelenlegi szakasza különösen fontos és felelősség- teljes. Bűn volna az emberiséggel szemben, ha a nemzetközi légkör észrevehető bizonyosfokú enyhülése a feszültség új fokozódásának adná át helyét. A szovjet külpolitika világos. A Szovjetunió következetesen és állhatatosan a béke fenntartásának és megszilárdításának politikáját fogia foMatnl, fejleszteni fogja az együttműködést és a kereskedelmi kapcsolatokat azokkal az országokkal, amelyek a maguk részéről erre törekednek, erősíteni fogia a testvéri barátság szálait és a szolidaritást a nagy kínai néppel, minden népi demokratikus országgal. Szilárdan azon az állásponton vagyunk, hogy nines jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés úton megoldani az érdekelt országok kölcsönös megegyezése alt óján. Ez az Amerikai Egyesült Államok cs a Szovjetunió között fennálló vitás kérdésekre is vonatkozik. A két rendszer békés egymás mellett élése mellett voltunk és vagyunk. Úgy véljük, hogy nincs objektív alap az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti összeütközés számára. Mindkét állam biztonságának érdekei éppúgy, mint a nemzetközi biztonság érdekei, az Egyesült Államok és a Szovjetunió kereskedelme fejlesztésének érdekei biztosítottak lehetnek a két ország közötti normális kapcsolatok alapján. Napjainkban minden ország kormánya — ha komolyan gondoskodik népe sorsáról — köteles intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy tettekkel segítse elő a vitás nemzetközi kérdések rendezését. A nagyhatalmak közti tárgyalások, természetesen, nem csekély szerepet játszhatnának. Magától értetődik, hegy ehhez meg kell teremteni a megfelelő előfeltételeket. Az utóbbi időben Angliában és több más országban fokozódik a széles közvéleménynek az a követelése, hogy tegyenek hatékony .intézkedéseket a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ezeknek az országoknak politikai köreiben egyre inkább elismerik a vitás kérdések rendezésének lehetőségét. Ma azonban már nem eiég az, hogy csupán szavakkal ismerjék el ezeket a lehetőségeket. Az Egyesült Államok elnöke április 16-i beszédében az Amerikai Lapszerkesztők Társaságában kijelentette; „A vitás kérdések közül, legyenek azok nagyok vagy kicsinyek, egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj minden más ország jogának tiszteletbeníartásá- ra." Ez fontos kijelentés, amelyet csak üdvözölni lehet. Sajnos, azonban Eisenhower elnöknek ezzel a kijelentésével az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek poliiikája kibékíthetetlen ellentétben van. , Ha komolyan arról van szó, hogy valamennyi ország jogait ' tiszteletben tartsák, akkor le kell mondahi az agresszív politikáról, a nemzetközi kérdések rendezésének útjára kell lépni az érdekelt felek kölcsönös megegyezésének alapján. Ha komolyan arról van szó, hogy tiszteletben tartsák valamennj i ország jogait, akkor véget kell vetni annak a politikának, amely semmibe veszi Kínát, akkor helyre kell álllítani a Kínai Népköztársaság megsértett jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A nagy kínai hatalomnak el kell foglalnia jogos helyét mind az Egyesült Nemzetek Szervezetében, mind pedig a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. Az egész jelenlegi helyzet kiemeli a nagyhatalmak különös felelősségét a nemzetközi feszültség tárgyalásokkal és a vitás kérdések rendezésével való további enyhítéséért. Az ENSZ alapokmánya éppen rájuk hárítja a fő felelősséget a nemzetközi béke és biztonság fenntartás sáért. A béke és a nemzetközi biztonság megerősítésének létérdekei követelik, hogy a nagyhatalmak minden erőfeszítést megtegyenek a valódi haladás elérésére a fegyverkezés csökkentése, az atom- és más tömegpusztító fegyverek betiltása terén. Az emberiség érdekében bizonyos nagyhatalmaknak fel kellene hagy- nick az öt nagyhatalom közötti bé- keegyezmény megkötése kérdésének elfogult kezelésével. A Szovjetunió a maga részéről kész minden szükségest megtenni e kérdések kedvező megoldása érdekében. Meg, kell oldani olyan halaszthatatlan kérdéseket, mint a német kérdés, amelynek elsőrendű jelentősége van. A német kérdést rendezni kell és rendezni lehet. Ehhez minden európai állam biztonsága, elsősorban Németország nyugati és keleti szomszédai biztonsága megerősítésének érdekeiből és ezzel együtt.a német nép nelfazeti érdekeiből kell kiindulni. Enj^k érdekében le kell mondani Németország agresszív katonai tömbökbe való bevonásának politikájáról, az agresszív militarista Németország újjáteremtésének politikájáról. Azt akarják tőlünk, hogy egyezzünk bele az agresszív militarista Németország újjáélesztésébe és megengedik maguknak, hogy ezzel kapcsolatban az európai béke biztosításáról beszéljenek. Népünk fiainak és leányainak milliói azonban nem azért ontották vérüket a militarista Németország ellen vívott háborúban, hogy újjászülessék ez a legveszélyesebb európai háborús tűzfészek. A nagyhatalmak arra kötelezték magukat, hogy fenntartják Németország nemzeti egységét, nem pedig arra, hogy szétzúzzák, arra kötelezték magukat, hogy biztosítják Németországnak békeszerető, demokratikus állammá való alakulását, nem pedig arra, hogy elősegítik a német militarizmus újjászületését. A Szovjetunió minden erejét latbaveti, hogy a maga részéről elősegítse ezeknek a kötelezettségeknek teljesítését. A német nép komoly következtetéseket vont le saját történelméből. Nem akar ja ismét vérét hullatni annak a militarista klikknek érdekében, amely már nem egyizoen juttatta Németországot pusztulásba. Egy militarista Németország ■— függetlenül attól, vájjon korábbi mezében, avagy , az európai védelmi közösség" álarcában lép-e fel, halálos ellensége Franciaországnak és a többi szomszéd államnak. Éppen ezért minden olyan kísérlet, hogy Franciaországot hozzákapcsolják az „európai védelmi közösséghez“, azt jelentené, hogy Franciaországot kiszolgáltatják a német revansistáknak. A francia nemzet kiutat keres abból a zsákutcából, amelybe Francia- ország a külföldi parancsnak való engedelmeskedés következtében jutott. Kiút feltétlenül van. A kiút visszatérés az önálló, független külT politikához, amely megerősíti az ország biztonságát és meg fog felelni Franciaország újjászületése érdekeinek. Ezen az úton teljes szívből sikereket kívánunk a francia népnek, amely- lyel népünket sokéves barátság és a közös ellenség, a német militaristák elleni harcban közösen kioldott vér köti össze. Nem feledkezünk meg arról, hogy a Szovjetuniónak és Franciaországnak szövetségi és kölcsönös segély- nyújtási szerződése van, amely alapul szolgálhat az országaink közti kapcsolatok fejlesztése és megerősítése számára, szolgálhatja az európai biztonság ügyét. Rendezni kell az osztrák kérdést is, ami mindenekelőtt a négy hatalom között fennálló egyezményeknek ellentmondó „rövidített szerző- dés“-féle mesterséges akadályok eltávolítását tételezi fel. Senki sem vitathatja, hogy a német kérdés helyes rendezése elősegítené az osztrák kérdés megoldását is. A béke megszilárdítása ügyének fontos feltétele az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélyének és szerepének emelése. Ma ez a nemzetközi szervezet ténylegesen mély válságban van, mert az északatlanti tömb egyik előmozdítójának szerepére süllyesztették. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének vissza kell térnie arra az útra, amelyet az ENSZ alapokmánya megszabott. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyenes kötelessége, hogy elősegítse a nemzetközi problémák rendezését és kizárja azt a lehetőséget, hogy az ENSZ bármelyik tagja agressziót kövessen el más államok ellen. A szovjet kormány e téren erőteljes támogatást nyújt. A Szovjetunió rendíthetetlenül folytatja és fogja folytatni békés politikáját. A Szovjetuniónak nincs szándékában bárkit is megtámadná Idegenek tőle az agresszív tervek. Erről meg lehetnek győződve valamennyi ország népei. A béke ügyéért állhatatosan harcolva azonban ugyanakkor szilárdan emlékez-: nünk kell arra, hogy szent köteles- ségünk fáradhatatlanul erősíteni és tökéletesíteni a nagy Szovjetunió védelmét. Kötelességünk ezt megtenni arra az esetre, ha valakinek az a gondolata támad, hogy esztelenségct kövessen el és megpróbáljon hazánk biztonsága ellen törni. A szovjet embereknek készeknek kell lenniük, hogy bármelyik pillanatban lehűtsék mindenfajta kalandorok és háborús provokátorok forró fejét és. arra kényszerítsék őket, hogy tiszteletben tartsák a szocialista vívmányokat és a Szovjetunió erejét. A szovjet kormány számára, száriunkra, valamennyi szovjet emberszámára nem taktika és diplomáciai mesterkedés kérdése a béke megszilárdításának és a népek biztonsága megóvásának ügye. Ez fő vonalunk a külpolitika terén. Az emberek százmilliói hisznek és reménykednek abban, hogy a közeljövő a nemzetközi • feszültség további enyhülését hozza. Gondoskodni kell arról, hogy a népek ne csalódjanak várakozásaikban és reméül. * * Ügyünk legyőzhetetlen Küldött elvtársak! A szovjet kormány bel- és külpolitikája megfelel a Szovjetunió minden népe létérdekeinek. Ezért határtalan támogatásukat élvezi. Szocialista államunk erejének és szilárdságának, a kommunizmus építése terén elért sikereinek hatalmas forrása a szovjet nép erkölcsi-politikai egysége, tömör feisorakozása a kommunista párt és a szovjet kormány mögött. A Szovjetunió, az alkotóerőkkel teli óriási szocialista hatalom, sikeresen halad előre a kommunista társadalom felépítésének útján. Az országunkban fennálló szocialista rendnek hatalmas lehetőségei vannak gazdaságunk új, még hatalmasabb fejlesztésére és kultúránk felvirágoztatására, a nép jólétének további emelésére és mi felhasználjuk mindezeket a lehetőségeket, hogy biztosítsuk a szovjet társadalom további sokoldalú haladását és fokozatos áttérését a kommunizmusra. Nem lehet kételkedni abban, hogy így is lesz. Mindazt, amit teszünk, midőn feltárjuk és nyiltan bíráljuk a hiányosságokat, amelyekről a Legfelső Tanács jelenlegi ülésszakán és egész mindennapi munkánkban szó van, nem azért tesszük, hogy kilábaljunk a gazdasági válságból vagy a gazdasági depresszióból, amiben a kapitalista államok állandóan vergődnek. Azért tesszük ezt, hogy még magasabbra emeljük mezőgazdaságunkat és iparunkat, egész gazdasági életünket, még jobban kihasználjuk a szocialista gazdaság minden lehetőségét és fokozzuk a nép jólétét, hogy még erősebbé tegyük hatalmas szocialista hazánkat. Eltérően valamennyi burzsoá párttól és államtól — amelyek álcázzák igazi céljaikat és politikájukat — a kommunista pártnak és a szovjet államnak céljai és politikája világosan és az egész nép előtt nyitva állanak. V. I. Lenin, pártunk és a szovjet állam alapítója azt tanítja, hogy „az állam ereje a tömegek öntudatában van. Az állam erős, ha a tömegek mindent tudnak, mindenről ítéletet formálhatnak, mindent öntudatosan vállalnak". A párt ezért fáradhatatlanul munkálkodik, hogy emelje a tömegek politikai és kulturális színvonalát. A szovjet állam és. a kommunista párt rendszeresen neveli a tömegeket a szovjet hazafi ság szellemében, a munkához való kommunista viszony szellemében, a szocialista tulajdon
